"Volt egy nagyon gy�ny�r� p�r, egy barna fi� �s egy barna l�ny. Boldogok voltak hossz� �veken �t, b�r csak ilyen lenne az eg�sz vil�g! Igen, ....de �r�kk� semmi sem tarthat, a fi� �tja m�sfel� haladt, szerelm�k most m�r csak egy eml�k maradt. Egy �lomsz�p �lom foszlott szerte, a l�ny zsebkend�je k�nnyeit nyelte, k�r�l�tte megv�ltozott minden, sajnos � nem felejt k�nnyen. Aki most r�n�z az utc�n, azt k�rdi mag�t�l; "Mi�rt?" - Hisz nemr�g m�g majdnem rep�lt a boldogs�gt�l, most pedig �pp, hogy nem hal a szomor�s�gt�l. M�r elteltek hossz�-hossz� h�napok, s a l�ny az�ta is egy sr�c miatt zokog. Egy sr�c miatt ki most m�sra mosolyog, s m�snak k�ld�zget �ri�si vir�gcsokrot. Szerett�k egym�st hossz� �veken �t, nem mondt�k, hogy elhervadt a vir�g. F�jdalom s k�nny ragyogott a szem�ben, h�t nem jutottam eszedbe 1-szer sem? M�r m�sok �lnek kis piros padunkon, olyanok akik szerelmesek �s boldogok nagyon. K�r, hogy m�r engem nem tudsz szeretni, �s siker�lt ily hamar elfelejteni. Nekem ez nem megy ily k�nnyen, m�g most is emiatt folyik k�nnyem. Mire e lev�l hozz�d el�rkezik a s�r� kisl�ny m�r nem l�tezik! Nem l�tt�l hull� csillagot? �n voltam az ki elt�vozott! A temet�ben egy harang f�jdalm�ban kondul, a sok kis�rt szem, a kis s�r fel� fordul, a s�rban egy l�ny nyugodt, ki m�r h�napok �ta nem mosolygott. Erd� m�ly�n egy kis h�d alatt tal�ltak r�, de sajnos k�s� volt m�r! A sr�c �ppen kih�v�an mosolygott egy sz�ke l�ny szem�be, mikor a post�s levelet adott kez�be. A lev�l hangulata boldogtalan volt egy l�ny szerelm�r�l �s hal�l�r�l sz�lt! A fi� k�nnyes szemmel meredt a pap�rra, �r�lten futott a temet�be, s�rva. Zokogva rogyott a kis s�r el�tt t�rdre, r�borult bocs�natot k�rve. R�j�tt nem kellett m�s szerelme, csak azt az egy l�nyt szerette. S�rva �tkozta mag�t, mi�rt nem j�tt el�bb erre r�. Sz�l f�jt �t az �ji temet�n, �s a fi� b�natosan, fej�t a kis s�rr�l felemelte. F�jdalmas hangon valaki megsz�lalt: "SZERETLEK." A fi� r�ismert a hangra, majd �jra r�borult a kis s�rra. "Bocs�ss meg nekem."