Barátság

Amikor kitaláltam ezt a témát akkor először arra gondoltam, hogy csak a férfi-nő barátságot járom körbe, vagyis, hogy lehet-e férfi és nő között szimpla barátság. De közben, ahogy gyűjtöttem az anyagot, információt a témáról rájöttem, sokkal több oldaláról meg lehet közelíteni ezt a témát.

 Pl.: több helyen is ahol utána olvastam a barátságot a testvérrel, hasonlítja össze. A testvért ugye nem választhatjuk, meg nem mi döntjük el, hogy akarunk-e nővérkét vagy öcsikét, de a barátot, azt viszont meg választhatjuk.

  A másik ilyen ehet a barát vagy haver? Mert szerintem a mai fiatalság, már ha valakit egy-két napja ismer, akkor már barátként tekinti.  De az még nem barát, hanem csak haver. Leget, hogy a két nap alatt jól el tudtatok beszélgetni.  Csak, hogy magamat hozzam példának én ha valakit megismerek legyen új osztály társ nekem azért idő kell, hogy valamilyen szintem barátként kezeljem addig meg csak haver marad. Persze nekem most nem az a célom, hogy ezen túl ne egy-két nap alatt szerezettek barátot, hanem azért barát és barát között van különbség.  Vagy fogalmazhatnék „haverbarát” és barát között.

A harmadig meg valamennyire ide lehetne venni az igaz barátságot. Megint saját magamból indulok ki, mert én úgy érzem nekem nincsen sok igaz barátom de, egy talán van. Szerintem, azért föl lehetne tenni magunkban a kérdést, nekem hány igaz barátom van? És vissza lehetne térni az előzőre, mert egy barát nem csak attól barát, hogy jókat dumálhatok, vele vagy elmegyek vele bulizni, és agyon isszuk magunkat piával (alkohollal).  Hanem ha bajban vagyunk, és ha oda tudunk menni hozzá segítséget, vagy ha éjszaka közepén felhívod, hogy segítsen, mert bajban vagy akkor számíthatsz rá és segít. Tudok is példát hozni, ami velem történt.  A lánnyal nagyon jó viszonyban vagyok, mondhatom, hogy barátok vagyunk. Már nem tudom pontosan miért, de valamiért sürgősen kellett neki 5000-Ft. Én nem mondtam azt neki, hogy bocsi nincsen nem, tudok adni, amikor volt. Csak, hogy az létből is hozzak egy példát. Vegyünk Romeo és a Juliából, Merkuciot és Romeot.  Merkucio az életét adta, hogy megmentse Romeot amikor Tibaldal meg akarta ölni de közéjük állt és a jó barát halt meg.  Van még egy történetem is amit nem rég olvastam az a címe a Tanulságos mese.

„Mendegélt az úton egy ember, a lova meg a kutyája. Egyszer egy hatalmas vihar kerekedett, és mellettük belecsapott egy fába a villám.
Mindhárman meghaltak. De az ember nem vette észre, hogy már elhagyta az élők világát, és tovább bandukolt a két állattal.
Néha időbe telik, míg a halottak megszokják új helyzetüket...
Nagyon hosszú volt az út, emelkedőn kellett menniük, a nap is erősen tűzött, csorgott róluk a verejték, és rettentő szomjasok voltak.
Az egyik kanyarban végre észrevettek egy hatalmas márványkaput, amely egy arannyal kikövezett térre nyílt.
A tér közepén egy kút állott, amelyből kristálytiszta víz csordogált. A kapuban egy férfi őrködött.
A vándor odament hozzá, és megszólította:
- Jó napot.
- Jó napot - felelte az őr.
- Miféle hely ez, hogy ilyen gyönyörű?
- Ez itt a mennyország.
- Milyen jó, hogy a mennyországba jutottunk! Nagyon szomjasak vagyunk...
- Lépjen be nyugodtan, itt annyit ihat, amennyit csak akar.
Az őr a kútra mutatott.
- A lovam és a kiskutyám is szomjasak.
- Nagyon sajnálom - mondta az őr. - Állatok nem léphetnek be ide.

Az ember nagyon elkeseredett, mert rettenetesen kínozta a szomjúság, de nem akart egyedül inni.
Megköszönte hát az őrnek, és továbbment. Megint sokat gyalogoltak fölfelé, és már teljesen ki voltak merülve, amikor megérkeztek egy másik helyre,
amelynek egy ócska kapu volt a bejárata. Mögötte poros földút volt, kétoldalt fákkal.
Az egyik fa árnyékában hevert egy férfi, az arcát eltakarta a kalapja, valószínűleg aludt.

- Jó napot - köszöntötte a vándor.
A férfi félretolta a kalapját, és biccentett.
- Nagyon szomjasak vagyunk, én, a lovam és a kiskutyám.
- Van ott egy forrás a kövek között - mondta a férfi, és megmutatta nekik a helyet. - Igyanak csak kedvükre.
Az ember, a lova meg a kutyája odamentek a forráshoz, és sokáig ittak.
Aztán az ember visszament a férfihoz, hogy köszönetet mondjon neki.
- Jöjjenek csak nyugodtan, bármikor - felelte a férfi.
- Egyébként hogy hívják ezt a helyet?
- Mennyország.
- Mennyország? Az nem lehet! A márványkapu őre azt mondta, hogy az ott a mennyország!
- Az nem a mennyország. Az a pokol.
A vándor megdöbbent.
- Meg kellene tiltaniuk, hogy ők is ugyanezt a nevet használják! Ez a téves információ óriási zűrzavart okozhat!
- Bizonyos szempontból viszont nagy szolgálatot tesznek nekünk.
Ugyanis ott maradnak azok, akik képesek elhagyni a legjobb barátaikat...."

A mesében a lovat és a kutyát lehetne írni 2 jó barátra. 

A negyedik az idő és a tér a barátságban.  A barátságban meg az igaz barátságban is akadhatnak helyzetek, amikor a tér vagy a távolság okozhat gondot. Vegyünk egy egyszerű példát, a barátot az ország másik végébe, mondjuk Nyíregyházra veszik fel egyetemre vagy főiskolába. És azt gondolják, nem marad meg a jó barátság viszony. Nincsen egymásra idejük a távolság miatt.  De a barátság nem feltétlenűr arról szol, hogy minden nap együtt lehessenek. Meg a mai világ már nagyon sok lehetőséget add a távolság legyőzésére: telefon, internet csak, hogy ezt a kettőt megemlítsem. De gondolatban is ott lehettük a barát mellett. Csak, hogy erre is hozza személyes példát: van egy lány, akit úgy 2-3 éve ismertem meg őt s a nagy távolság miatt egy évben egyszer-kétszer tudunk találkozni. De az év többi napján meg az internet segítségével beszélünk.

Az ötödik egyben az utolsó is lehet-e nő és férfi között jó barátság? 

Azt mondják sokan, hogy 3 nagy „csoportja” lehet:

§  fiú-lány barátság igenis létezik

§  lehetséges ideig-óráig, de az egyik fél előbb-utóbb többet akar, esetleg szakítás után maradnak barátok

§  nincs, és soha nem is létezhet, mint ahogy kutya és macska sem lehetnek barátok

Példákat biztos mindenki tudna mondani mind a 3-om esetre. Most megpróbálok én is mind a 3-ra példát írni.

Hogy igen is létezik: az egyik volt osztálytársam, aki már úgy 4 éve ismerek és természetesen lány. Ő még anno 10.-ben jött hozzánk, a suliba. 11.-ben egy gyakorlati helyre mentünk és ott kezdtük egymást megismerni, mert addig jó, ha 5 szót beszéltünk egymással. Már nem vagyunk osztálytársak de, ugyanúgy találkozgatunk, és jól megvagyunk.     

Lehetséges egy darabig: erre nincsen személyes példám de azért tudok egyet erre is hozni. „Pár évvel ezelőtt volt egy fiú barátom, akivel minden titkomat megosztottam, egyszerűen mindent tudott rólam, jobban ismert talán, mint én önmagamat. Aztán egy időben egyre jobban elszaporodtak a hívások, a gesztusok, a kedvességek és éreztem, hogy a részéről ez már több mint barátság. Vettem egy nagy levegőt és kérdőre vontam. Bevallotta, hogy már egy ideje többet érez irántam, és szeretné, ha nem csak barátok lennénk. Nagyon rosszul érintett a dolog, mert úgy éreztem, hogy becsapott engem, mert miközben teljes mértékben kiadtam neki magam, olyan dolgokat is megtudott rólam, amiket mások nem, és áltatott azzal, hogy ő a barátom. Nem tudtam mást tenni, egy időre megszakítottam vele minden kapcsolatot. Ez egy radikális lépés volt, de más módszer egyszerűen nem létezett. Kár lett volna finomkodni, ebben az esetben az nem vezetett volna célra. Szerencsém volt, pár hónappal később jött egy új szerelem a képbe, s már azt a lányt látta rózsaszín szemüvegen keresztül. Azóta újra jó barátok lettünk, s már nem tartok attól, hogy többet gondol a dologba, mint ami az valójában. Mi már lefutottuk a "szerelem-kört" nagyobb sérülések nélkül, s a barátságunk is megmaradt.”

A harmadikra kicsit nehéz példát találni de biztos van, akinek akad. De talán akad egy 4. „csoportja” is még hozzá az, hogy szerelemből alakul ki jó barátság. A példa szintén személyes. Volt egy lány, aki tetszet de kiderült, hogy van barátja és csak maradtuk nagyon jó barátok és mai napig is, azok vagyunk.

A szerelem nem barátság, mert a barátság általánosan értelmezett fogalmába nem illik bele a szexualitás.