Volt egy morcos apuka, aki nagyon sokat dolgozott otthon és a szobájába csak nagyon indokolt esetben mehettek be a gyerekei. Egyszer a legkisebb benyitott, csak úgy kopogás nélkül.
Az apuka oda se nézett, hogy melyik az csak ráförmedt: -Mit akarsz? Mire a kicsi ezt mondta: - Nem akarok semmit, csak szeretném nézni hogyan dolgozol.
És a morc apuka szemébe könny szökött. Ez a gyerek nem akar tőle semmit. Ez ritkaság. Ez a gyerek Őt akarja. Ő maga fontos neki. Csak nézni akarja, hogy hogyan dolgozik.
Az Isten imádása valami ilyen. Nem akarok most semmit Tőled! Téged, magadat akarlak. Szeretném beszívni a szememmel, a hitemmel a Te lényedet. Szeretnék a közeledben tartózkodni. Jó előtted lenni. És ha van egy szavad hozzám, megtisztelve érzem magam. És számomra minden fontos, amit te mondasz, sőt amit Te teszel. Nézni szeretném, hogy mit teszel, hogy hogyan cselekszel? Olyan sok hívő embernek is ismeretlen az Istentiszteletnek ez a formája.
Én máig emlékszem arra, amikor először mondhattam egy idegen embernek azt, hogy apuka.
Hogy vált ez lehetővé? Úgy, hogy nagyon megszerettem a lányát, feleségül vettem, odaköltöztem hozzájuk, és egy idő után apósom azt mondta, hogy ne Gyurkabácsizz engem tovább, hanem szólíts úgy, mint a lányom, ha akarod. Én meg örömmel akartam. S attól kezdve én is azt mondhattam egy idegen bácsinak, hogy apuka. Mert a lányára való tekintettel a fiává fogadott. Szerettem a lányát, ezért Ő azt mondta tekints úgy, mintha az apád lennék! És ez pontosan így van az Istennel való kapcsolatunkban is. Aki szereti Jézust –és annak megvannak az ismérvei, hogy mit jelent Őt szeretni- azt Isten Őrá való tekintettel a gyermekévé fogadja.
Te Isten gyermeke vagy-e már?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
