Merre menjek tovább?
EGYENES ÖSVÉNY: egy felé visz a sűrű erdőben, mindig csak előre. Nincs kétség, nincs bizonytalanság, nem tévedhetek el, mert magabiztos lépések vezetnek.
ÚTELÁGAZÁS: ami idáig biztos volt, most hirtelen bizonytalan lesz. Az egyenes ösvény, amelyen, magabiztosan haladtam, most háromfelé ágazik. Lépéseim lelassulnak, kérdések kavarognak bennem: merre tovább? Ki segít nekem?
Választ nem kapok senkitől, nekem kell döntenem.
SÖTRÉT MÉLYSÉG: ahonnan dermesztő szél simítja végig a hátamat. Érintésből érzem, hív a mélység, vár rám a sötétség. A szellő halkan súgja: bár komor vagyok és sötét, mégis nagy lehetőségeket tartogatok a számodra. Gyere velem bátran, és ne félj!
EGYHANGÚ EGYENES: nem visz a mélybe, nem sötét és nem dermesztően hideg. Itt minden olyan egyforma, a fák, a levelek, a kövek a lábam alatt. Minden mozdulatlan, szinte halott, mint egy festmény, amely szobám falát ékesíti.
RAGYOGÓ FÉNY A DOMBTETŐM: amelynek fényessége ellenállhatatlanul vonz. Nem tudom, hogy mi vár az út végén, de érzem, ezt az utat kell választanom. Nagy lépésekkel elindulok az emelkedőn felfelé, a lábam rendíthetetlenül visz előre. Hajt a kíváncsiság, vonz az ismeretlen ragyogás. Ahogy egyre jobban közeledek felé, érzem, hogy a látvány rabul ejt, fogva tart. A dombtetőre érve a fényességből egy kereszt rajzolódik ki előttem. Egészen különös érzés tölt el, amikor a kereszt tövében pihenni térek. Érzem nem vagyok egedül. Megérinti a kezemet, megsimogatja arcomat, szeretetével ölel magához. Érzem a jelenlétét, Isten végtelen kegyelme velem van.
Itt akarok maradni a közelében, a kereszt tövében, hogy mindig érezzem a szeretetét, simogató jelenlétét.
INDULNI KELL: nem maradtatok a dombtetőn tovább, mert a mindennapi feladatok, a sűrű hétköznapok lent a völgyben várnak rám. Boldogan indulok hazafelé, mert tudom: jó utat választottam.
ÚJ REGGEL: köszönt rám. Látszólag egy újabb egyenes út vár ma rám, ami valójában akadályokat és útelágazásokat tartogat a számomra, de most már bizonytalaníthatnak el, mert biztosan tudom merre kell mennem: mindig vele!
|