De Kapitány! Karácsonykor senki ne legyen szomorú!
- Ez így van, közlegény! Éppen ezért: mosolyog és vidám! Méghozzá azonnal! 

Kívánok neked az ablakodba fényeket,
a fényhez szép csendeket,
a csendhez tiszta vágyakat,
s a vágyhoz mindig társakat.

Már hosszabbak az árnyak,
kell mosoly, bíztató.
Ki egyedül ünnepel,
annak vigasz legyen a szó.

Kívánd, hogy mindaz, amit ma éjjel gondoltál,
ugyanúgy igaz legyen holnap s holnapután!
Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,
békés karácsonyt mindenkinek!

Karácsonyi ajándék ötleteim:
az ellenségednek megbocsátás,
az ellenfelednek türelem,
a barátodnak szeretet,
a partnerednek szívesség,
mindenkinek jóindulat,
minden gyermeknek egy jó példa,
magadnak tisztelet.

Ne feledd, ha a karácsony hiányzik a szívedből, akkor a fa alatt sem találsz rá!

Álmodik a fenyőfácska
odakinn az erdőn.
Ragyogó lesz a ruhája,
ha az ünnep eljön.

Karácsony este van. Manók
és mókusok csöngettyűznek
ezüst dióval.
Te itt állsz álmaim között
díszítve aranyozott útravalóval.

Karácsony délután
lassan jön az alkony.
Kíváncsiság bújkál
minden gyermekarcon.

Te, szép zöld fenyő,
köszöntünk mi téged!
Hozz örömet mindnyájunknak
és boldog új évet!

Cinke szeméről
foszlik az álom;
csenget a csengő:
itt a karácsony!

Nagykarácsony immár eljő,
érkezik az újesztendő.
Míg a mező dermed, fázik,
a zöld fenyves csak pompázik.

Halld a csengő szép szavát,
Mily vidáman száll!
Fényes titkok ajtaját
Nyitja, nyitja már,
Tárul ajtó, tárul szív,
Zendül a szoba:
Tündökölve ott virít
A karácsonyfa!

December az úton
szánkóval szalad,
karácsonyi kedvvel
kincset osztogat.
Piros ünnepet hoz,
fenyők illatát,
hóember a kertben
kicsípi magát!

Ahány csengő: csendüljön,
ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind égjen,
karácsonyi szépségben.

Karácsonykor
mindenki varázsol,
meglepetés
bújik ki a zsákból,
szekrényeknek
titkos rejtekéből,
édesapám
legmélyebb zsebéből.

Csingilingi, szól a csengő,
gyertek, fiúk, lányok!
Föl van gyújtva, meg van rakva
A karácsonyfátok.

Karácsony csenget a szörnyű télben
Alig hallom csengését. Sárga
arcokat látok a hóversében
s koldus kezeket reszketni, ujjaikon
kékül gyűrűk nyoma, s torkomat
folytja az ünnepek kalácsa.

Karácsony-táji álmaink
- cifrábbakat nem lát a lélek.
Fenyőfák díszes ágain
angyalhaj, csengő, gyertyafények.

Angyal zenéje, gyertyafény -
kincses kezem hogy lett szegény?
Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó meleg simogatást.

A mi kis falunkban,
egy ki fehér házra,
Leszállt a karácsony
Simogató szárnya.
Ahogy elköltik az
Ünnepi kalácsot:
Énekelnek egyet...
Így szokás ez nálok.
Majd kopogás hallik,
A szomszédok jönnek,
Szép jóestét s boldog
Ünneplést köszönnek.

Jaj, fenyőfák, kicsi fenyőfák,
holdfénybe mártott végtelent szopogató
csecsemők, a hó zizegő pólyáját letépik rólatok,
fűrészek heródes-fogsora mélyed torkotokba!

Karácsony, karácsony, karácsony.
Rozsda rózsáll a rácson.
Szent József keresztfát ácsol
önmagából, az ácsból.
Mária tíz ujja - gakd meg! -
vaskampó, vérrózsás vasszeg.
Tenyere szögesdrót-pólya.
Jézuskát altatja, óvja.

Üzenget a tájnak a tél,
közeleg a kegyes Karácsony.
Az utolsó megtűrt levél
első cicomája a fákon.
Fácánok, őzek, kósza nyulak
ámuldoznak avítt csodákon:
Békével töltözik a völgy,
csönd gyűlik földünkre, bársony, -
egyszer csak, egyszer, angyalok
szállnak alá zizegő szárnyon,
Fehér lesz, fehér lesz, minden fehér, -
kivirágzik minden madárnyom.

A karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép,
nem is sárba, latyakba...
Ropog a hó alatta.

Karácsonyfa, karácsony!
Nincs is szebb a világon!
Csilingel a csengettyű:
'Szép vagy fenyő, gyönyörű!'

Itt marad most a fenyő.
Itt marad minálunk.
S amíg itt lesz, mindnyájan
ünneplőben járunk.

Egy bizonyos idő után
akárhány karácsonyfát láthatsz,
mindig csak egyet látsz
s a többi látszat.