"Olyan nincs, hogy életkor, az ember annyi, amennyinek érzi magát."

Ne éveket adjunk az életnek, hanem életet az éveknek.

Olyan fiatal vagy, mint reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Olyan fiatal, mint önbizalmad, olyan öreg, mint félelmeid. Fiatal, mint a hited, öreg, mint a csüggedésed.

Mikor múlik el a gyerekkor? S mikor az ifjúság? S az élet? Észre se venni.
Kétszer leshettem csak meg a pillanatot, mikor a szirom elhagyja helyét s a földre perdül. S tulipán volt mind a két virág és mind a kettő fehér.

Egy adott időpontban született dolog magán viseli a pillanat valamennyi sajátosságát.

De erre egy csillag táncra perdült, s az alatt születtem én.

Jót kivánok én is néked,
Ez természetes dolog,
Csakhogy a jó annyiféle,
Hogy alig választhatok.

A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében.

Vezessen a sors boldog útakon,
Öröm-tavasznak tündér-korszakán.

A világ legegészségesebb dolga a születésnap. Minél több van belőle egy embernek, annál tovább él.

Ez a nap más, mint a többi, ezt te is jól tudod,
Másként kelt fel reggel a Nap, és másként járt a Hold.
Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk,
És ajándékul fogadd el vidám kis dalunk:
Boldog, boldog, boldog születésnapot,
Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod.

Torták, rózsák, égő gyertyák,
s néhány szívből jövő kívánság -
Ha elmúltál már ennyi meg ennyi,
nem kell azt úgy a szívedre venni.

E napon minden érted van:
A nap csiklandozó sugara,
A lágy szellő,
S a madarak csodás dala.

Ha jő az este,
S megjelennek a csillagok,
Hidd el, ma neked ragyognak,
És az égre azt írják:
Boldog születésnapot!

Egy ajándék éppen annyit ér, amennyi szeretettel kiválasztották.

Onnan tudod, hogy megöregedtél, hogy a gyertyák már többe kerülnek, mint maga a torta.

Nem csoda, hogy rossz a kedvem. Az ikertestvérem elfeledkezett a születésnapomról.

Amikor végre megérted, hogy nem halsz bele abba, ha összetörik a szíved, (...) az már csalhatatlanul jelzi, hogy középkorú lettél.

Szép életem, lobogj, lobogj tovább,
cél nélkül, éjen és homályon át.
Állj meg, te óra és dőlj össze, naptár,
te rothadó gondoktól régi magtár.
Ifjúságom zászlói úszva, lassan
röpüljetek az ünnepi magasban.

Húszéves lesz lassan már a gyermek.
Álmainak fénye veszett már,
De hiszi, hogy új álmai lesznek,
És álmaiért újra harcba száll.

Ostoba piktor az idő, mentől tovább dolgozik az arcképünkön, annál jobban elrontja azt.

Bár már széles körben ismert, azt hiszem, itt az ideje bejelentenem: Nagyon régen születtem.

Egy gyertya nem veszít semmit, ha meggyújt egy másikat.

A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.

Minden életkornak megvannak a maga örömei, de ezeket sajnos mindig megkésve ismerjük fel.

Az elveink tizennyolc éves korunkban hegycsúcsok, ahonnan széttekintünk, negyvenöt éves korunkban barlangok, ahol elrejtőzünk.

Nem az a fontos, hogy meddig élünk,
Hogy meddig lobog vérünk,
Hogy csókot meddig kérünk és adunk,
Hanem az, hogy volt egy napunk,
Amiért érdemes volt élni.