Szaloncukor

Egy jellegzetes karácsonyi kellék, ami egyik fáról sem hiányozhat. De most ejtsünk néhány gondolatot, a szaloncukor történelmére.

Ki gondolná, hogy ha bármerre járva a világban szaloncukrot látunk, az Magyarországról származik vagy magyar származásúak készítik a sztaniolpapírba csomagolt ízletes édességet?
Akár hungarikum is lehetne a szaloncukor, amelynek készítésével a XIX. század első harmadában kezdtek foglalkozni a magyar cukrászok. A fára akasztható, selyempapírba és csillogó sztaniolba csomagolt édességet azóta is kizárólag a magyarok készítik. Ha a világban bárhol szaloncukorral találkozunk, az feltehetően Magyarországon készült, s ha mégsem, akkor előfordulása csak az ott élő magyaroknak köszönhető. Pedig a fondantcukor - túltelített oldatból kikristályosított cukormassza -, amely minden szaloncukor őse és alapja, Franciaországból származik. Első említése a XIV. századból maradt ránk. Innen vitte a XVII. században Berlinbe egy oda települt francia cukrász az akkor már népszerű csemegét. Más források szerint a törökökkel Magyarországra érkezett édességkészítők kínálatában már ott volt a gyümölcsökkel ízesített fondant-szerű cukorka, de legfőképpen a sörbet, a fondanthoz hasonló, higított cukormassza, esetleg gyümölcsökkel dúsítva, hidegen szervírozva: amit ma vizes fagylaltként ismerünk.
Mégis, ha a fondant magyarországi elterjedését kutatjuk, arra találunk adatokat, hogy német bevándorló cukorművesek hozták magukkal a fondantkészítés tudományát. A XIX. század első felében már ismerték és készítették a fondant alapú cukorkákat, például a Wikus-féle üzemben - tudtuk meg Borsódy Mihály szakértőtől. Hogy mikor lett a fondantból szaloncukor? Nos, erre nincs pontos adat. Az azonban tudható, hogy a fát díszítő szaloncukor valamikor a XIX. században jelent meg az üzletekben, s A század második felében már keresett karácsonyi idényterméke volt a hazai cukrásziparnak. Akkoriban természetesen kisüzemi körülmények között, kézi munkával, szabad tűzön, lábasokban főzték a fondant-t. Hűtötték, majd újból felmelegítették, ízesítették, formába öntötték, csomagolták. Az első fondant-t készítő gépeket a híres Stühmer csokoládégyár és a Gerbeaud cukrászda használta a XIX. század végén.
Ezután fokozatosan gépesítették a szaloncukor készítésének valamennyi műveletét (gépi táblázás, öntés, csomagolás). A leghosszabb ideig a csomagolásban őrizték meg a kézi munkát. Sok kis műhelyben még a második világháború után is kézzel rojtozták a csomagolópapírt, csavarták a sztaniolt a dekoratív édességre. Mostanság különböző édességgyártók karácsony közeledtével ontják a szaloncukrok özönét. Mindenféle ízben és bevonattal, sokféle csomagolásban, gyerekek és felnőttek örömére, s persze a karácsonyfák díszítésére.

De a 21. sz.-ra már annyi féle és fajta szaloncukrot lehet kapni. Diósat, marcipánosat, epreset, meggyeset, banánosat és még sorolhatnám. De emlékszek pár évvel ezelőtt csak 2-3 félét lehetett kapni és talán ma is azok a favoritok: kókuszos, zselés..

Emlékszem amikor kicsi voltam, meg most is így van. Hogy csak akkor ettük meg a szaloncukrot a fenyőfáról ha már el múlt karácsony és januárban le lett szedve a fa. De én meg a hugim is persze ezt nem tudtuk kivárni és éjszaka sunyiban majszoltuk a szaloncukrot. Most már azért nem kell titokban éjszaka lopkodni a szaloncukrot.

A végére azért egy szaloncukor recept:

Hozzávalók: 1/2 kg cukor, 2 dl víz és a megfelelő ízesítő anyagok: citrom, darált dió vagy mogyoró, baracklekvár vagy málnadzsem, vaníliás cukor, narancs- vagy császárkörte-aroma.

Fél kiló cukrot felteszünk főni két deci vízzel. Addig főzzük kevergetve, amíg hólyagos és átlátszó nem lesz. Ekkor ujjpróbát veszünk, úgy, hogy a mutató- és hüvelykujjunkat hideg vízben lehűtjük, ezzel csípünk a keverőkanálban lévő masszából. Ha 2-3 cm hosszú, nyúlós szálak képződnek a megnyitott ujjak között, akkor kész. Vagy egy tiszta kis drót végéből karikát formázunk, belemártjuk a masszába, kivesszük, és belefújunk. Ha hólyagocskák repülnek ki belőle, akkor is kész. A pépet osszuk annyifelé, ahányféle cukrot szeretnénk készíteni. Keverjük hozzá az ízesítőket. A citromoshoz belecsavarunk egy citrom levét, de annyival kevesebb vizet veszünk. A diósba vagy mogyorósba tíz deka finomra darált diót vagy mogyorót keverünk. Finom aromát ad a pár csepp citromlével lazított baracklekvár vagy málnadzsem, a vaníliás cukor, és a készen kapható narancs- vagy császárkörte-aroma is. Ezután egy kicsit langyosítsuk meg, hogy jól kenhető legyen, és hideg tálcán simítsuk el 1,5-2 cm vastagságban. Amikor megdermedt a cukor és már vágható, akkor vizes késsel vágjuk kis téglalap vagy kocka formákra.
Az elkészült szaloncukrot csokoládébevonóval is bevonhatjuk. Vágjunk méretre selyempapírt és színes csomagolókat, rojtozzuk be a szélét és - ha már jól kihűltek - csomagoljuk be a cukorkákat.