Sírás és mosoly

Általában az ellentétek vonzzák egymást. De ez a két szóban mégis van egy közös pont. Mind a kettő egészséges dolog. Biztos van, aki már hallott olyanról, hogy egészséges sírás. A mosoly meg köztudott, hogy az egészséges mosoly egy bizonyos boldogság hormont termel.

Először sírjunk egyet, és ha kisírtuk magunkat jöhet a mosoly!

Sírás: Hol is kezdjem?! Nem mondhatom el magamról, hogy olyan rengeteget sírtam volna. Már akkor is amikor kicsi voltam1-2 éves az anyukám szerint, akkor sem sírtam sokat. De úgy kb. egy éve volt egy olyan időszakom, amikor sokat sírtam. A mamám halála miatt meg szerelmes voltam és csalódnom kellett. S ez a kettő így kicsit sok volt a számomra. De ezeket a sírógörcsök csak este jöttek rám, amikor lefeküdtem s csak addig tartottak, míg el nem aludtam. S így ebből a környezeten nem érzett semmi. Mert napközben le tudtam magam foglalni. Azóta nem igazán sírtam. De ennek ellenére nem mondhatom el, hogy 100%-an túl léptem volna ezen az időszakon. Mert még mindig sokszor azt érzem, hogy semmi értelme az életemnek. És ilyenkor csak rossz kedvem van és nincs semmihez kedvem. Aki olvasta az Alkonyatot (Stephenie Meyer) az tudja ki az a Bella. A folytatása az Új hold, s ahogy olvastam, rájöttem, hogy van egy kis hasonlóság az életünkben. Amikor elveszítette Edwardot teljesen befordult, és csak a tanulás érdekelte. A barátait elhanyagolta. Nem mozdult ki otthonról. Egész nap csak a négy fal között ült. De a történet úgy folytatódik, hogy jobban megismerkedik Jacobbal s valamennyire enyhül ez a befordult állappot. Na de, hogy kapcsolódik ez én hozzám?! Hát úgy, hogy én is az elején nem nagyon mozdultam ki sehova. Nekem a tanulás helyett más volt ahova menekült. Az oldalam (weblapom) készítésébe. 

A könyv már ezért is tanulságos, mert megtanítja az embert fölállítani a nehézségekből. S akármennyire „szar” az élet de próbáljuk mindig a jó oldalát nézni a dolgoknak.

Na de egy kicsit elkanyarodtam a témától, mert a sírás az jó dolgok és ha úgy van merjünk kisírni magunkat. Mert az csak megnyugtat és utána már könnyebb lesz.

A neten találtam egy történetet a sírásról, s még ezt szeretném veletek megosztani!

„Amikor ezt írom, akkor már éppen nem sírok,de sajnos mostanában egy ilyen kis nyomi sírós lány lettem. Bár okát igazán csak a napokban tudtam meg, miért ez a krónikus bömbölés,ez most nem is tartozik ide,mert a mondanivalóm szempontjából nem fontos. A sírás (Az ember fura magas hangokat hallat miközben látószerveiből sós víz csöpög/folyik/ömlik) különböző okok miatt jöhet létre. Sírhatunk örömünkben, szégyenünkben, együttérzésből, bűnbánatból, sima bánatból, hisztizhetünk, sírhatunk önsajnálatból, félelemből, de az egyik legrosszabb mikor még nem tudjuk miért sírunk, vagy nem akarjuk tudni miért . Eközben az ember furcsa egyedüllétet érez, de akkorát, hogy...idéznék Édesapámtól, ha lehet: ,,A végtelenben egyedül/végtelenül egyedül vagyok" (Aranyhajú Melizante, 2005 (?)) Természetesen az önsajnálat itt is jelen van. A másik legrosszabb természetű,amikor valakit elvesztettünk,vagy úgy érezzük el fogjuk veszíteni, és akkor az a bizonyos aranyfonál amit a Gergő-regényekből meg Mr.Rochester monológjából a Jane Eyre-ben már ismerhetünk, az a bizonyos szívhasadós, Elment a madárka,üres a kalitka,.. Kinyílt a viola,...de az én édesem nem jön vissza soha. Például (rossz példa) mikor meghalt a kismacskánk, Miu, akkor a hugommal két napig sírtunk. Ez az, amikor mindenről az jut eszedbe, és akkor csak úgy kibukik belőled. Tapasztalataim szerint ez ellen 3 jó módszer van: az imádkozás, a hasi légzés és a csokoládéevés, az alvást semmiképpen nem ajánlom, mert az úgyse jön össze. De vannak olyan emberek, kik soha nem képesek sírni, (mondjuk ilyet inkább még csak filmben láttam)az szerintem sokkal rosszabb lehet. Az az ember biztos otthon rugdossa, a falat vagy ordibál, mert másképp hová tűnik a feszültsége? Egyébként érdekes, hogy az emberek azért járnak olyan filmekre, mint a Titanic, hogy jókat bőgjenek. De a filmek és a színház, az ott történő katarzis már egy másik téma,ami bonyolultabb is úgyhogy nem tudnám kifejteni. Nah, szerintem ez egy egész kis érdekes téma, várom a személyes tapasztalatokat!! Na tessék, az írástól nekem is elmúlt a sírhatnékom:) ja és még valami: sírnak az emosok, sírnak a rockerek, sírnak az alterek, sír az angol királynő, meg Paul McCartney, sírnak a gyerekek is meg a felnőttek is..szóval asszem mindenki szokott...”

Mosoly: Kezdjünk egy idézettel: „Egy csecsemő csak mosolyog: nem mérlegeli, ki méltó a mosolyára és ki nem. Mi is újratanulhatnánk mosolyogni még mielőtt bármit megítélnénk.” (Stephanie Dowrick)

Pszichológusok szerint a mosoly ragadós. Velünk született képesség, amellyel már egy néhány hetes baba is képes arra, hogy felvidítsa környezetét, megnyissa a legmélyebb szeretet elapadhatatlan "csapjait" és érzelmeket ébresszen még a legzordabb szívű emberben is. Én is amikor látok egy kis babát vagy gyereket aki olyan aranyosan tud a másikra nézni, hogy tényleg az embernek jó kedve lesz. Mert a mosoly ajándék. Olyan érték, amely mellett talán sokan elmegyünk, hiszen természetesnek találjuk, mégis legtöbbször fukarkodunk vele. Mintha nem lenne elegendő a tarsolyunkban. Mindig is irigyeltem azt az embert és még mindig irigylem, akinek mindig fülig ér a szája és tényleg mindig mosolyog. Az egyik volt osztálytársam is ilyen. Mindig csak mosolyogni lehetett látni. Pedig a családi háttere nem éppen a legjobb. Az apukája alkoholista de már nem él velük. A testvére mozgássérült és az anyagi helyzetük sem a legjobb. De tényleg ahányszor láttam bejönni az osztályba mindig csak mosolygót. Nekem nincsen ilyen problémáim de mégsem tudok napról-napra úgy bemenni az osztályba, hogy mosolyogjak. S szerintem még sokan így vagyunk.

A nevetés az egyik legkifejezőbb, legtermészetesebb emberi megnyilvánulás a világon. Egy angliai felmérés szerint a férfiak naponta átlagosan tizenöt, míg a nők 22 alkalommal mosolyognak. Mindez az esetek többségében nem jelent többet egy barátságos gesztusnál, mégis vannak helyzetek, amikor egy mosoly egészen mást jelent, mint a többi. Ilyenkor – szituációtól függően – azt tükrözi, kapni szeretnénk érte valamit. A baba szeretetet, törődést vagy ennivalót kér. A felnőttek azonban másért mosolyognak: meg akarják nyerni maguknak a másikat, el akarnak érni vagy palástolni, igyekeznek valamit. Az őszintétlen mosoly azonban hamar lelepleződik, hiszen arcunk és szemünk tükrözik valódi érzelmeinket.

Énnekem általában akkor szokott jó kedvem lenni, amikor egyik kedves ismerősöm üzenetet ír nekem. Nem tudom miért de, olyan jól esik, hogy válaszolt a kérdéseimre. Talán, azért mert akikkel levelezni szoktam azokkal csak így tudok kapcsolatot tartani a távolság miatt. És ez talán nekem olyan mintha találkoznák és beszélgetnék. Meg persze akkor is jó kedvem van, ha valami sikerül, vagy csak éppen minden összejött és jó kedvem van. Ez az utóbbi azért ritkán van, mert nem mondhatom, hogy állandóan fülig ér a szám. De azért ezen próbálok változtatni, mert tudom, hogy ez nem jó.

A mosoly anatómiája

Hogyan keletkezik a mosoly? Mindössze egyetlen izom szükséges hozzá. Ez a halántékig érő rostköteg automatikusan megemeli a szájszegletet, így alakulnak ki (elsősorban spontán mosoly esetén) a jellegzetes szarkalábak a szem körül. A szakemberek régóta tudják, hogy a mosoly - fajtájától függetlenül - jót tesz a léleknek. Jókedvében mindenki pozitív hatással van a többiekre, s ez visszasugárzik rá. A nevetéshez szükséges izommunka javítja az agy vérellátását, amely ez által több oxigénhez és hormonhoz (pl. a szerotonin nevű boldogsághormonhoz) jut. Ha az embernek végképp semmi kedve mosolyogni, próbaképpen gyakorolja reggel a tükör előtt vagy a buszmegállóban. Kezdetben még erőltetettnek fog tűnni, de tíz perc múlva biztosan jobb kedvre derül.

Mosolyfajták

A szakértők a mosolyok hét fajtáját különböztetik meg.
1. Spontán mosoly. Valamennyi közül a legszebb. Ha az ember nagyon jól érzi magát, szinte a lelke is vele nevet. Közben nemcsak a szájzug emelkedik kissé, hanem a fogak is megmutatkoznak, és a szem is felragyog.
2. Tartózkodó mosoly. A száj csukva marad, a szájzug kissé felfelé mozdul. Jelentése: barátságos hangulatban vagyok, de ne gyere túl közel hozzám.
3. Erőltetett mosoly. Jól megfigyelhető például bolti eladókon, ahogy egy vevő a közelükbe ér. Nem megy fel egészen a szemig, csak a járomcsontig terjed. Jellegzetes pofazacskót csinál, különösen gyakori ázsiai népeknél. Hasonló az ún. bátor mosoly is, amikor az ember valójában szomorú, de szeretné elrejteni problémáit.
4. Ironikus mosoly. Ösztönös örömöt jelez egy olyan poén felett, amely zavarba hozza a másikat. A szájszeglet elmozdul, de kissé lefelé.
5. Bocsánatkérő mosoly. A szájzug megemelkedik, ám a szem kifejezéstelen marad, néha még a szemhéj is lejjebb ereszkedik. Nők gyakran alkalmazzák.
6. Műmosoly. Helló, de jó kedvem van! - üzeni a többi embernek. Bohócszerűen hat, mintha az illető kilépne éppen a porondra nagy, vörösre festett szájjal. Gyakori jelenség partikon, fogadásokon.
7. Rutinos mosoly. Begyakorolt, tudatosan finomított mozdulat. Műsorvezetők és színészek úgy tudják ki-, illetve bekapcsolni, mint egy lámpát.

Ezek alapján talán mindenki el tudja dönteni melyik mosolyfajtába, tartozik. A neten találtam egy összefoglaló jó pofaírást a mosolyról meg egy történetet, ami lehetne egy hosszabb idézet is.

Míg a gyermek még szívből képes nevetni, a felnőtt sokszor érzi úgy, hogy semmi oka a felhőtlen kacagásra, pedig a nevetés boldogabbá, egészségesebbé, szebbé tesz bennünket.

Manapság egyre több komor arccal találkozhatunk buszon, villamoson, egyre több ordító autóvezetővel az utakon, rohanó tömegekkel az utcán. Mitha elvesztettük volna az egyszer már megtanult önfeledt nevetés képességét.
De mi is készíthet ki bennünket ennyire? Először az önfeledt gondtalan kisgyermekkori évek után az iskola az, mely közbeszólhat a folyamatba. Fegyelmezettségre, csendre tanítanak, semmi beszéd, csak a felelés, meg az okosságok.... Meg kell tanulnunk befogadni a temérdek mennyiségű anyagot, az eszünket használva folyamatosan megfelelni viccelődés nélkül. Ha pedig felnőtté válunk lassan elfeljtünk gyereknek lenni, aki még mindig jobban tudott önfeledten örülni és nevetni, mint mondjuk apukám (bár ő miért is tudott volna, mikor volt neki egy ilyen gyereke, mint én...)
De a lényeg, hogy kutatások ezrei mutatják, hogy a lelkivilágunk hatással van testünk fizikai állapotára. A nevetés számos olyan folyamatot indít el szervezetünkben, amitől jobban érezzük magunkat. Például az adrenalin, szétárad testünkben, emelkedik vérnyomásunk, később az átlagos alá esik, majd 45 percig ugyanazon a szinten marad. Megindul az endorfin és szerotonin hormonok termelődése, miközben a stresszhormon csökken.
A jóízű nevetésedzésben tartja arcizmainkat is, így megakadályozza bőr idő előtti elöregedését. Lányoknak a recept tehát egyszerű: sok nevetés, kevés ránc! Ezen kívül méregteleníti szervezetünket és serkenti az immunrendszert. Kutatások bizonyítják, hogy hosszas nevetés után a felső léguti fertőzések elleni védekezésért felelős antigén szint növekszik.
A mosolyunk környezetünkre tett jótékony hatása sem elhanyagolható! Figyeld meg ismerőseidet, akik kevés önbizalommal rendelkeznek, csak azokkal tudnak igazán feloldódni és nevetni, akik közel állnak a szívükhöz. Egy boldog és vidám ember, aki békében van önmagával, nyitott a külvilág felé, sok kellemes élményt és embert fog a viselkedése miatt magához vonzani. Az ilyen embert a betegségek és fájdalmak is elkerülik majd. A sokat emlegetett pozitív gondolkodás, melynek fontos része a mosoly pedig nem más, mint az önmagunkkal, környezetünkkel, barátainkkal, tanárainkkal kialakított jó viszony, harmónia.
Tehát a helyzet az, hogy egy jóízű vigyorgás sok mindent megoldhat, talán az influenzát nem gyógyítja, de sebaj... Legalább röhögtünk egy jót, ugye...

Ezek után már csak én is mindenkit biztatok, hogy minél többet mosolyogjon és nevessen. Ha idézettel kezdtük, akkor azzal is fejezzük be.

René Remacle: A mosoly 

„A mosoly nem kerül semmibe.
Gazdaggá teszi azokat, akik kapják, s nem lesznek szegények azok, akik adják.
Tartama mindössze néhány pillanat, de szinte egy örökkévalóságon át kell készülni rá.
Senki sem olyan gazdag, hogy megvehetné, senki sem oly szegény, hogy ne érdemelné meg.
A mosoly pihenteti a fáradtat, felbátorítja a félénket.
Nem lehet sem megvásárolni, se kölcsönadni, se ellopni, mert ez olyan valami, aminek csak akkor van értéke, ha adják.
Ha találkozol valakivel, aki nem tud többé mosolyogni, légy nagylelkű: ajándékozd meg mosolyoddal, mert ez senkinek sem olyan fontos, mint éppen annak, aki nem képes mosolyát másnak adni.”