A kis m�regkever�...

Gyermekk�nt nagyon szerettem kutyulni. �gy is, meg �gy is. Sz� szerint �s �tvitt �rtelemben egyar�nt.

Az egyik kedvenc j�t�kunk, amit az uncsites�m�kkal j�tszottunk, az a t�r�k�s volt. Amikor is r�zsaolajat k�sz�tett�nk, a kertben k�l�n sz�munkra �sszeeszk�b�lt konyh�ban. Azt�n ezt persze otthon is folytattam. �zletes italokat �s �teleket k�sz�tettem megf�radt, munk�b�l hazat�rt sz�leimnek. Ilyeneket, mint p�ld�ul: az eml�kezetes paradicsoml� tejjel, m�zzel, toj�ss�rg�j�val, lekv�rral �s persze a kaka� sem maradhatott ki. Mott�m a v�ltozatoss�g volt. Nem igaz�n �rtem, hogyan is volt lehets�ges, de mintha a sz�leim nem a megfelel� lelkesed�st mutatt�k volna k�sz�tm�nyeim ir�nt. S�t, mintha m�rgesek is lettek volna. Hogy mi�rt?! Egy id� ut�n besokalltak. Tal�n a csokis r�ntotta nem a legjobb receptem volt. Sz�, ami sz�, eltiltottak a kavar�st�l.

�n meg arra gondoltam - "b�lcs" eszemre t�maszkodva-, hogy valamit rosszul csin�ltam. Term�szetesen r�j�ttem a rejt�ly kulcs�ra. Nem a kutyul�s volt a gond, hanem, hogy nem hagytam �ssze�rni a finom �zeket. H�t j�! Akkor sz�pen beraktam italaimat a szekr�nybe. J�l d�nt�ttem! A bornak is �rnie kell, akkor lesz �rt�kesebb- �n �gy hallottam. �s megsz�letett fejemben, hogy milyen gazdag leszek is �n, h�la a fantasztikus �s hihetetlen egyedi italaimnak. �m sz�tpukkadt az �lmom, mint szappanbubor�k, mivel anyuk�m kiszimatolta a dolgot. Sajnos, sz� szerint! Az �leszt�vel �s s�skal�vel d�s�tott italomon megjelen� "nemes pen�sz" szaga, egy�ltal�n nem volt elragad�. De anya sem. Valahogy, mintha nem lett volna vicces kedv�ben, igen, hat�rozottan idegesnek t�nt. �s sokat motyorgott, mik�zben mosta az ital szag�t �raszt� ruh�kat. Na, ja, lehet, hogy nem volt j� �tlet, hogy ruh�sszekr�nybe tettem a poharat. Okos megfontol�sb�l abbahagytam a mosl�kk�sz�t�s nemes�tett �gazat�t.

Anyu megpr�b�lta kimosni azt a poharat, amiben kutyultam. De h�la szerencs�tlen pr�b�lkoz�saimnak, m�r csak er�s vegyszerrel �s sik�l�ssal lehetett tiszt�tani, �s s�rol�kef�vel kapargatni. V�g�l az �veg elsz�nez�d�tt, �sszekarcol�dott. A sok vegyszer miatt pedig nem volt aj�nlatos bel�le inni. S mikor m�r kicsorbult, akkor v�g�l anyu kidobta.

Ilyen volt k�s�bb az �n �letem is. Ilyen kutyul�s. A poh�r �nmagam �s sz�vem lett. Tele borzad�lyokkal. De nem paradicsommal, s�sk�val, �leszt�vel�, stb., hanem b�nnel. Par�znas�ggal, h�tlens�ggel, visz�llyal, ellens�gesked�ssel, f�lelemmel, gy�l�lettel, szeretetlens�ggel. A poh�r megtelt. Mindennel pr�b�lkoztam, hogy sz�vem megtisztuljon.

Azt mondogattam, hogy �n sem vagyok rosszabb, mint m�sok. De b�neim terhe, a tele poh�r, f�jdalmas m�rt�ket �lt�tt. Szabadulni akartam. B�rhogy.

Enn�l minden csak jobb lehet. Utat kerestem. Sok m�dszert mondtak. Majd a reiki megtiszt�t, vagy a buddhizmus. Majd a term�szetgy�gy�szatot is kipr�b�ltam. Nem seg�tett.

Ekkor megpr�b�ltam saj�t er�mb�l. M�r nem �rdekelt senkii �s semmi. Buliztam, mulattam, gondolv�n, j�l vagyok �n �gy is. De ezek alatt a poh�r t�lcsordult. Tele lettem mag�nnyal, er�tlens�ggel, a b�n terh�nek k�vetkezm�nyeivel. Vil�gi megold�sok nem seg�tettek. Feladtam. M�r csak egy �tletem volt. A hal�l, a megsemmis�t�. Rem�ltem v�gleg elt�nik ez a szennyes test, s benne meg�llhat a sz�v.

De ekkor J�zus csod�t tett. Azt mondta, hogy majd �n kiiszom a te poharadat! �tv�llalom helyetted! �n csak d�bbentem olvastam az ig�t. Nem tudtam elhinni, amit l�ttam. J�zus, helyettem itta meg azt a pen�szes, rothadt, undor�t� egyveleget, amit �n a b�neimmel kutyultam. Megtette! �tv�llalta!

De tudtam - mint ahogy J�zus is mondta-, ez nem el�g. Mert ahogyan azt a poharat, amit �desany�m nem tudott megmenteni, mert m�r �sszekarcolt, elcsorbult �s �tj�rta a benne t�rolt ital szaga ki kellet dobni. De hogy lehet ez? Hogy lehet? Tal�n kit�pheti e az ember a sz�v�t, hogy azt�n �jat rakjon bele? De Istennek �s J�zusnak, az � egysz�l�tt Fi�nak m�r megvolt a terv�k, hogy hogyan mentsenek meg. Mint ahogyan J�zus helyettem itta ki b�neim pohar�t, �gy �nmag�t �ldozta fel helyettem! � �nmag�t adta �rtem.

Helyettem halt meg. Helyettem t�rt�k �t �ssze. �tv�llalt mindent, amit �n �rdemeltem volna. Nemcsak kiitta a poharat, hanem �j sz�vet is adott. �j �letet. �j rem�nyt. �j c�lt. �s b�r sajnos r�gi szok�som, a kutyul�s, el�fordul �letemben, m�r tudom, kihez forduljak terheimmel. Tudom, ki az, aki megtiszt�t. Az �r J�zus Krisztus, aki a Gecsem�n� kertben helyettem itta ki a poharat, �s a Golgot�n helyettem halt meg.

J�zus �gy v�laszolt: "Nem tudj�tok, mit k�rtek. Vajon ki tudj�tok-e inni azt a poharat, amelyet �n kiiszom..." (M�rk evang�lium 10,38)