Titkos jelbeszéd

Sokakat foglalkoztathat a titkos jelbeszéd. A titkos jelbeszéd lehet valami kitalált beszéd. Mint például a virágnyelv (liliom – nyugalom, nárcisz - irigység, rozsa – vérjelentés persze ezeket csak én találtam ki).

De lehet írásban is jelbeszéd, mint például a rovásírás. Vagy nekem most az „A” betű ezt jelentene: @., a „B” meg ezt #. És így folytathatnám egészen a „ZS” betűig és kialakulna egy új abc, amit én találtam ki, vagy esetleg te.

Lehetnek még titkos jelbeszédek a gesztusok és a mimika. De ezt a fajta jelbeszéd sokan ismerhetik és az előző kettővel szemben.  S még az előző kettőhöz annyit, hogy olyanokat bárki kitalálhat. Míg gesztusokat vagy mimikákat nem tudsz csak úgy kitalálni.

Ezek a titkos beszédek Ezekkel, a jelzésekkel képesek vagyunk azt is kimutatni, amit szóban nem tudunk elmondani. Egy egyszerű példa: valakit nagyon szeretsz, és nem csak azt mondod neki, hogy szeretlek, hanem megöleled.

Azért néhány gesztus és mimika: tekintet, nézés, közeledés, zsebre dugott kéz, körömrágás, idegesen barbár a kezével, tekergeti a haját, idegesen rázza a lábát, kéztördelés, gallér igazítás  stb…  

A zsebre dugott kéz

Hősünk egy kissé habozva lépett be a vezérigazgató szobájába. Végre megkaphatja a számára oly fontos iratot, amely esetleg biztosíthatná a jövőjét. Igen, a munkaszerződésről van szó. A jövendő új munkatárs két méter távolságban ült le egy fotelba szemben a vezérigazgatóval. A vezérigazgató - aki maga is lentről küzdötte fel magát -, megfigyelte a vele szemben ülő minden gesztusát és minden mozdulatát. Csodálkozással látta, hogy ez az ember, aki egy felelős beosztást akar betölteni, a beszélgetés alatt mind a két kezét egyszer csak zsebre dugta. Egy pillanattal később, mintha észrevette volna a rosszalló pillantást, kihúzta a kezeit a zsebéből. Majd a lábait tette keresztbe. Kicsivel később egy asztalnál ültek. Ekkor a jelöltnek alkalma lett volna bebizonyítania, milyen jól felkészült, tisztában van azokkal a feladatokkal, amelyek egy ilyen magas pozícióban előfordulhatnak. A beszélgetés közben az ujjai között idegesen kis papírgalacsinokat gyúrt. A vezérigazgató a következő mondatokkal búcsúzott tőle: "Sajnos most még nem tudok dönteni. Majd értesítjük, amennyiben alkalmazni kívánjuk. Köszönöm, hogy idefáradt."
a jelentkezés mellé a következőket jegyezte le: zsebre dugta a kezét, szóval nem volt teljesen nyitott, esetleg valami rejtegetni valója volt, vagy belül ennyire bizonytalan. A keresztbe rakott lábak azt bizonyítják, hogy nagyon ideges volt, és bizonyára kisebbségi érzése van. Amennyiben ennek az embernek ilyen trükkökre van szüksége ahhoz, hogy magabiztosnak látsszon, akkor hogyan fogja megállni a helyét, mint vezető. A papírgalacsinok pedig arról árulkodnak, hogy elfojtott titkos vágyai vannak, amiket azáltal próbál levezetni, hogy mindig babrál valamit az ujjával. Egyébként idegességét, belső nyugtalanságát nem lehetne a gesztusaiból felfedezni.

Belső indulatok kívül

Vajon nem korai-e néhány pszichológiai háttértényező ismeretében azonnal véleményt alkotni bizonyos mozdulatok láttán, amelyek - mint ebben az esetben - fontos döntést határoznak meg? Egy általános ismertető kevés részletre tud kiterjedni az emberi karakter sok jellemzője miatt. Gyakran néhány pillanat elég, hogy valaki jellemét összességében felmérjük. Hogyan lehetséges ez? Mivel lehet azt megmagyarázni, hogy minden kis mozdulatban tetten érhető az egész ember? a szervezet nem részekből összeállított mechanikus szerkezet, hanem sejtekből kifejlődött biológiai egész, amelynek részei állandóan nagyon szoros kapcsolatban vannak egymással. A szervezet működésének egyik alapját a reflexkörök adják. Egyes idegek a test felszínéről a gerincvelőbe és az agyba, míg mások onnan az izmokhoz és a mirigyekhez vezetik az ingerületet. Ebben a reflexkörben halad az idegingerület, amely szabályozza a szervezet működésének nagy részét. Mivel ezek a reflexkörök kapcsolatban vannak egymással, minden megnyilvánulás, a testtartás, sőt minden mozdulat információt szolgáltat az egész személyiségről.
Képzeljünk magunk elé egy embert, aki minden lehetséges tárgyat: ceruzát, szívószálat, papírt, néha a saját ujját is a szájába veszi.
az, aki valamilyen tárggyal vagy az ujjával a szájában turkál, rendkívül feszült, mert kielégítetlen vágyak és ellentétes ösztönök harca dúl benne. Ezek a vágyak esetenként erősödnek, néha pedig átmenetileg gyengülnek. Ha például valaki nem tudja elvenni arcától a kezét, feltételezhetően féltékeny, kapzsi és zsarnok.
"Nem, nem veszem le a kabátomat, csak egy percig maradok!" - talán sokaknak ismerős ez a női játszma. Valójában pedig a tiltakozó nő lelkében ott szunnyad a vágy, hogy megmutassa magát. Ha valaki nem akarja levenni kabátját, egyfelől azt jelzi, hogy mesterségesen felépített távolságot akar tartani, másrészt pedig azt, hogy lelke mélyén szunnyadó gát megakadályozza, hogy úgy viselkedjen, ahogy azt ösztönei és érzései diktálnák.

"Jelentéktelen" mozdulatok .

Gyakran megfigyelhetünk olyan kis, észrevétlen kézmozdulatokat, is melyek félreismerhetetlen tükrözői az emberi jellemnek. Íme néhány közülük: Ha már automatizálódtak, szokásoknak nevezzük őket.

Az orr megérintése a mutatóujjal: ez a gesztus akkor figyelhető meg, amikor valaki fontos döntést hoz, vagy amikor felelősségteljes tanácsot kell adnia. Természetesen akaratlan mozdulat. Arra következtethetünk belőle, hogy az illető megfontolt és óvatos. Azt aki ilyen mozdulatot tesz, nem szabad provokálni, mert mozdulata azt is bizonyítja, hogy bizonytalan és aggódik valami miatt. Határozottságot, vállalkozó szellemet és bátorságot kell kívánni neki. Még ha nem is enged elővigyázatosságából és megfontoltságából, érdemes hallgatni megérzéseire.

A nyakszirt dörzsölgetése a hajtőnél

Ha valaki beszélgetés közben a nyakát dörzsölgeti, vagy a nyakszirtnél, a fej hátsó részén a haját simogatja és közben gondterhelt arcot vág, biztosak lehetünk benne, hogy félénk, szégyenlős ember. Hátterében egy korábbi sérülés állhat. Továbbá azt is jelenti, hogy könnyen visszaretten a nehézségektől és fél a sikertelenségtől. Óvatosan meg kell győzni róla, hogy bátrabban nézzen szembe a nehézségekkel, mert a probléma megoldása csak egy karnyújtásnyira van tőle.

Görbített mutatóuj gallérlazítás.

Aki mutatóujjával folyton ingnyakába nyúl, és azt idegesen elhúzza a nyakától, erkölcsileg egyensúlyban érzi magát. Büszke, hiú és hiányos a realitásérzéke. Ha valaki ezt a mozdulatot rövid időn belül többször megismétli, arra utal, hogy magát egy fel nem fedezett zseninek tartja, akit véleménye szerint a többiek alulértékelnek. Az ilyen embernek minden erejével azon kell igyekeznie, hogy sokkal tartózkodóbb legyen. Ezenkívül a realitáshoz való közeledés és az önuralom is nagyon fontos lenne számára.

Kéztördelés

Aki megállás nélkül kezét tördeli, lelke mélyén feldúlt, szorong és teljesen nyugtalan. Jellemző rá a biztonság és a magabiztosság hiánya, fél a vitáktól, lehetséges és a lehetséges összeütközésektől. Retteg a visszautasítástól és attól, hogy rosszul ítélik meg. Érdemes a magabiztosságát támogatni, és a bizalmát megnyerni. számos belső gátlása ellenére az ilyen emberben szokatlanul sok tartalék van.

"A nyakkendőjáték"

Gyakran látni olyan férfiakat, akik állandóan a nyakkendőjük csomóját húzogatják, igazgatják. Pedig ez legtöbbször teljesen felesleges. Őket állandóan az foglalkoztatja, hogy milyen benyomást tesznek öltözékükkel és személyükkel a környezetükre. Legfontosabb, hogy elnyerik
-e az emberek tetszését és sikert aratnak-e. Ezért állandó önmegerősítésre van szükségük. Rendszeres sportolással a testén keresztül kell a lelkét is megerősítenie, hogy valóban magabiztossá válhasson.

Jelbeszédszótár:

- Ha valaki eltakarja a száját, azt jelenti, hogy nem akar a kérdésünkre válaszolni.
- A magasba emelt orr elszántságról árulkodik.
- Ha valaki beszéd közben az ujjaival háromszöget formál, akkor fölényességre következtethetünk.
- Aki a kávéját az óramutató járásával ellenkező irányba keveri, valószínűleg szinte mindent elért az életben.