Twilight - Alkonyat

Mersz szeretni? Az �leted �r�n is? Forks f�l�tt mindig felh�s az �g. Bella Swan, az �rz�keny, z�rk�zott l�ny aff�le �nk�ntes sz�m�zet�sre �t�li mag�t, amikor ide k�lt�zik apj�hoz. Bella alapj�raton is m�gnesk�nt vonzza a bajt, ez�ttal azonban nem csak a „mindennapi” csetl�sek-botl�sok fenyegetik. Hanem �… �, akinek aranysz�n szeme van, titokzatos, szesz�lyes, kisz�m�thatatlan, f�lelmet kelt� �s biztons�got sug�rz�. �, akit Edwardnak h�vnak, mint valami �divat� reg�ny h�s�t. �, aki megmenti az �let�t. �, aki m�gis a legnagyobb vesz�lyt jelenti Bella sz�m�ra. Az indi�n rezerv�tumban furcsa, f�lelmetes mes�k keringenek. �s egy nap a legenda megelevenedik…

Bella Forksban sz�letett. Hat h�napos kor�ban �desanyja �s �desapja elv�ltak, anyja mag�val vitte Kaliforni�ba, majd k�s�bb Phoenixbe ahol v�g�l is felnevelkedett. Nem volt n�pszer�, �gy �rezte nem tartozik sehov�. T�bbnyire �gyetlen, k�tbalkezes, ez�rt ker�li az egyens�lyoz�st ig�nyl� sportokat �s a t�ncot. Miut�n �desanyja �jra f�rjhez ment, lelkiismeretfurdal�sa t�madt amiatt, hogy anyja � miatta nem tud hivat�sos sportol� f�rj�vel utazni az orsz�gos "turn�kon". �gy elhat�rozta, hogy Forksba k�lt�zik, �s �desapj�val fog �lni. Itt figyel fel az egyik k�l�n�s di�kra, Edward Cullenre. K�s�bb a fi� t�bbsz�r is megmenti az �let�t, megmutatv�n �gy a szuperk�pess�geit. Bella egyik r�gi ismer�s�t�l, az indi�n Jacob Blackt�l hall egy �si legend�t, ami szerint a Cullen csal�d v�mp�r. Ez bebizonyosodik, mikor Edwardt�l is megtudja ugyanezt. De Edward azt is elmondja neki, hogy mi�rt csak �llatokon �lnek. Edward �lland�an figyelmezteti Bell�t, hogy vesz�lyben az �lete, ha �lland�an vele van. De �t nem �rdekli Edward agg�d�sa, ez vezet oda, hogy egy Cullen�kkel t�lt�tt d�lut�n sor, h�rom �jonnan felbukkant v�mp�r k�z�l a legkegyetlenebb, v�gezni akar vele. Edward �s a t�bbi Cullen egy�tt sikeresen megv�di Bell�t, �s v�gez Jamessel.

R�szlet: 1 fejezet

1. Az els� tal�lkoz�s

Any�m vitt ki a rept�rre; a kocsi ablakai eg�sz �ton letekerve.
Phoenixben huszonn�gy fok volt, az �g t�k�letes, felhõtlen�l k�k.
Az ujjatlan, fûzõs feh�r p�l�mat viseltem – ez volt a kedvencem.
Csak nemr�g kaptam, b�cs�z�shoz is ezt vettem fel, hogy kedves-
kedjek any�mnak. A kapucnis dzsekimet a karomon vittem.
Van egy kisv�ros az Olimpia-f�lszigeten, Washington �llam
�szaknyugati r�sz�n, Forksnak h�vj�k, �s f�l�tte j�for m�n mindig
felhõs az �g. Ebben a jelent�ktelen v�rosban t�bbet esik az esõ,
mint b�rhol m�sutt az �llamokban. Ebbõl a kisv�rosb�l, ebbõl
a komor, �r�k�s f�lhom�lyb�l menek�lt el velem any�m, ami -
kor m�g csak n�h�ny h�napos voltam. Ebben a v�rosban kellett

t�ltenem minden ny�rb�l egy teljes h�napot, eg�szen tizenn�gy
�ves koromig. Akkor viszont v�gre a sarkamra �lltam: �n t�bb�
be nem teszem a l�bamat Forksba! �gy az ut�bbi h�rom ny�ron
Charlie, az ap�m k�t h�tre Kaliforni�ba vitt nyaralni.
�s most m�gis Forksba tartottam – pedig a puszta gondolatt�l is
bors�dzott a h�tam. Ut�ltam Forksot.
Phoenixet viszont szerettem. Szerettem a naps�t�st �s a perzselõ
hõs�get. Szerettem ezt a ny�zsgõ, rohamosan terjeszkedõ v�rost.
– Bella – mondta Anyu (�gy k�r�lbel�l ezredszer), mielõtt f�l -
sz�lltam volna a g�pre –, nem musz�j menned, ha nem akarsz!
Any�mmal rettentõen hasonl�tunk egym�sra, csak �ppen neki
r�vid a haja, �s k�t nevetõr�nc h�z�dik az orr�t�l a sz�j�ig. Ahogy
belen�ztem gyerekesen t�grany�lt szem�be, hirtelen r�m t�rt a p�-
nik. Hogy juthatott eszembe, mag�ra hagyni az �n csupa sz�v, ki-
sz�m�thatatlan, kelek�tya any�mat? Hogy fog egyed�l boldogulni?
Igaz, most m�r itt van neki Phil, �gyhogy a sz�ml�kat alighanem
ki tudja fizetni, lesz kaja a hûtõben, benzin a kocsiban, �s lesz kit
felh�vnia, ha elt�ved, de az�rt m�gis…
– De h�t �n menni akarok! – Sose hazudtam valami �gyesen, de
ezt a hazugs�got az ut�bbi idõben olyan gyakran mondogattam,
hogy mostanra m�r eg�sz hihetõen hangzott.
– Mondd meg Charlie-nak, hogy �dv�zl�m!
– Megmondom.
–- R�videsen tal�lkozunk! – bizonygatta. – B�rmikor hazaj� -
hetsz, amikor kedved tartja! Csak sz�lj, ha �gy �rzed, sz�ks�ged
van r�m, �s �n azonnal j�v�k! – �g�rte, de �n l�ttam a szem�ben,
mekkora �ldozat a r�sz�rõl m�r a puszta �g�ret is.
– Miattam nem kell agg�dnod! – v�gtam k�zbe. – Remek�l meg-
leszek Charlie-val. Szeretlek, Anyu!

Egy pillanatra szorosan mag�hoz �lelt, azt�n hagyta, hogy fel -
sz�lljak a g�pre.
Phoenixtõl Seattle-ig n�gy �ra rep�lõvel, azt�n �t kell sz�llni egy
kis helyi j�ratra, amivel egy �ra az �t Port Angelesig, onn�t pedig m�g
egy �jabb �ra aut�n, m�g az ember Forksba �r. A rep�l�s egy�ltal�n
nem aggasztott: az egy�r�s aut��t Charlie-val ann�l ink�bb…
Charlie tulajdonk�ppen nagyon klasszul viselkedett. �gy tûnt,
õszint�n �r�l annak, hogy �letemben elõsz�r viszonylag hossz�
ideig n�la fogok lakni. M�r be is �ratott az ottani k�z�piskol�ba, �s
meg�g�rte, hogy seg�t nekem aut�t ker�teni.
De az�rt m�gis fura lesz Charlie-val – gondoltam.
Egyik�nket sem lehet bõbesz�dûs�ggel v�dolni, r�ad�sul fogal -
mam sincs, mirõl t�rsaloghatn�nk. Nyilv�nval�an elk�pesztette a
d�nt�sem – ak�rcsak r�gen az any�m, �n sem csin�ltam titkot belõ -
le, mennyire ut�lom Forksot.
Esett, amikor lesz�lltunk Port Angelesben. Az esõt tekinthettem
volna rossz elõjelnek is – de nem annak tekintettem, csak egyszerû -
en elker �lhetetlennek. A naps�t�stõl m�r Phoenixben elb�cs�ztam.
Charlie a j�rõrkocsival j�tt el�m. Er re is sz�m�tottam. Charlie
a forksi j�n�p sz�m�ra egyszerûen csak Swan rendõrfõn�k. Nem
t�l vir�gos anyagi helyzetem ellen�re fõleg az�rt ragaszkodtam sa -
j�t aut�hoz, mert egyszerûen nem vagyok hajland� olyan kocsiban
furik�zni, amelyiknek piros-k�k villog� van a tetej�n �s mindenki
csigalass�s�ggal kezd araszolni, ha feltûnik valahol!
Charlie �gyetlen�l, f�l karral meg�lelt, amikor lebotork�ltam a
g�prõl, �s kis h�j�n hasra estem a l�pcsõn.
– J�, hogy itt vagy, Bells! – mondta mosolyogva, mik�zben g� -
piesen ut�nam kapott, nehogy elv�g�djak. – Nem sokat v�ltozt�l.
Hogy van Ren�e?

– Anyu j�l van. �n is �r �l�k, hogy itt lehetek veled, Apu! – Szem -
tõl szembe nem sz�l�thattam Charlie-nak.
Nem volt sok csomagom. Az arizonai cuccaim nagy r�sze t�l
lenge, Washington �llamhoz. Any�mmal felturb�ztuk kicsit a ruha -
t�ramat, vett�nk p�r t�li holmit, de m�g �gy szeg�nyes lett a pogy -
gy�szom: sim�n elf�rt a j�rõrkocsi csomagtart�j�ban.
– Tal�ltam egy pont neked val�, j� kis kocsit. �s igaz�n olcs� is
– k�z�lte Charlie, amikor bekapcsoltuk az �vet.
– Milyen kocsit? – Ez a „pont neked val�” gyanakv�v� tett, Va -
jon mi�rt nem �gy mondta, hogy „tal�ltam egy j� kis kocsit”?
– H�t igaz�b�l egy furgon, egy Chevy.
– Na �s hol szerezted?
– Eml�kszel Billy Blackre, aki a La Pushban lakik? – La Push egy
kis indi�n rezerv�tum a tengerparton.
– Nem.
– Nyaranta p�rszor egy�tt horg�szott vel�nk – pr�b�lt seg�teni
Charlie a mem�ri�mnak.
�gy m�r �rthetõ, mi�rt nem eml�kszem. Mindig is j� voltam abban,
hogy elsik�ljam az agyamban a f�jdalmas �s f�l�sleges eml�keket.
– Most tol�sz�kbe ker�lt – folytatta Charlie, amikor nem v�la -
szoltam –, �gyhogy nem vezethet t�bb�, �s f�laj�nlotta, hogy ol -
cs�n eladja nekem a furgonj�t.
– H�ny �ves az a kocsi? – L�ttam Charlie arc�n, hogy azt rem�lte,
ezt a k�rd�st nem fogom feszegetni.
– H�t tudod, Billy rengeteget b�tyk�lte… �gyhogy val�j�ban
mind�ssze p�r �ves.
Sz�vbõl rem�ltem, nem tart olyan �tõd�ttnek, hogy be�rjem eny -
nyivel.
– Mikor is vette?

– 1984-ben, ha j�l eml�kszem.
– �s �jonnan?
– Nem, ami azt illeti, haszn�ltan. Azt hiszem, a hatvanas �vek
elej�n lehetett �j… vagy legfeljebb az �tvenes �vek v�g�n – tette
hozz� al�zatosan.
– A fen�be is, Apu, �n nem igaz�n �rtek az aut�khoz. Nem fo -
gom tudni megjav�tani, ha elromlik benne valami, �s nem lesz p�n -
zem szerelõre…
– Ugyan m�r Bella, az a j�rg�ny pr�m�n mûk�dik. Ma m�r nem
is gy�rtanak ilyeneket.
A j�rg�ny, gondoltam magamban… �gy l�tszik, rejlenek benne
bizonyos lehetõs�gek – legal�bbis a beceneve m�r megvan.
– Azt mondod, olcs�. M�gis, mennyire? – Nem mintha az anya -
giakat tekintve m�domban �llt volna sokat vari�lni.
– H�t, sz�vem, az a helyzet, hogy l�nyeg�ben m�r meg is vettem
neked… Aj�nd�kba kapod tõlem, a hazat�r�sed �r�m�re! – Charlie
rem�nykedve pislogott r�m.
Ingyen j�rg�ny! Ez igen!
– Igaz�n nem kellett volna, Apu! B�r t�nyleg akartam venni ma -
gamnak egy kocsit!
– Nem nagy �gy. Csak szeretn�m, ha j�l �rezn�d itt magad…
– mondta, �s k�zben mereven maga el� n�zett az �tra. Charlie-nak
mindig is nehez�re esett kimutatnia az �rz�seit. Ezt tõle �r�k�ltem.
�gy h�t �n is mereven magam el� b�mulva v�laszoltam.
– Ez roppant kedves tõled, Apu! K�sz sz�pen! T�nyleg nagyon
h�l�s vagyok… – Azt nem tettem hozz�, hogy k�b� nulla az es�lye
annak, hogy �n j�l �rezzem magam Forksban. Minek szenvedjen õ
is velem? K�l�nben meg aj�nd�k furgonnak ne n�zd a fog�t – vagy
a motorj�t.

– Aha, igen. �r�l�k, hogy �r�lsz – motyogta, mert zavarba hoz -
ta a h�l�lkod�som.
V�ltottunk m�g n�h�ny sz�t az idõj�r�sr�l, meg�llap�tottuk,
hogy esik az esõ, �s ezzel nagyj�b�l le is tudtuk a t�rsalg�st. Ettõl
kezdve n�m�n b�multunk ki a kocsi ablak�n.
A t�j persze gy�ny�rû volt: ezt hi�ba is tagadn�m. Minden z�ld -
ben j�tszott: a f�k, a t�rzs�ket bor�t� moha, a lombs�tor, a p�fr�nnyal
benõtt talaj. M�g a levegõ is z�lden szûrõd�tt �t a falevelek k�z�tt.
T�ls�gosan z�ld itt minden – mint valami idegen bolyg�n.
V�g�l meg�rkezt�nk Charlie-hoz. M�g mindig abban a k�t h�l� -
szob�s h�zban lakott, amelyet m�g any�mmal v�s�roltak a h�zas-
s�guk korai szakasz�ban. M�sf�le szakasza nem is volt a h�zass� -
guknak – csak korai. A soha nem v�ltoz� h�z elõtt parkolt az �n �j
– pontosabban, az �n sz�momra �j – furgonom. Fak� v�r�s aut�,
nagy, leg�mb�ly�tett s�r v�dõvel �s kerek reflektorral. Legnagyobb
meglepet�semre azonnal beleszerettem. Arr�l persze fogalmam
sem lehetett hogyan mûk�dik majd, de el tudtam k�pzelni maga -
mat benne. R�ad�sul az az elpuszt�thatatlan fajta, t�m�r vasj�rg�ny
volt, amelyik, sim�n, egyetlen karcol�s n�lk�l ker�l ki a karambol -
b�l, mik�zben a m�sik kocsi darabokra esik.
– Jaj, Apu, ez csod�s! Im�dom! K�szi! – A holnapi napom tal�n
m�gse lesz annyira borzalmas, mint hittem. Legal�bb meg�sztam
annak eld�nt�s�t, hogy vagy kutyagolok az esõben k�t m�rf�ldet
az iskol�ig, vagy belenyugszom, hogy a rendõrfõn�k szolg�lati cir -
k�l�j�val furik�zzak.
– �r�l�k, hogy tetszik! – kr�kogott Charlie, m�r megint zavarban.
El�g volt egyszer fordulnom, hogy az �sszes holmimat behord -
jam. Az elõkertre n�zõ nyugati h�l�szob�ba cuccoltam. Ez volt az
�n szob�m, ami�ta megsz�lettem. A haj�padl�, a vil�gosk�k falak,

a cs�csos mennyezet, a megs�rgult csipkef�gg�ny�k az ablakon
– mindez r�sze volt a gyerekkoromnak. A berendez�s mind�ssze
annyit v�ltozott, hogy Charlie idõvel egy rendes �gyra cser�lte a r� -
csos baba�gyat �s betett egy �r�asztalt, amelyen most egy haszn�ltan
v�s�rolt sz�m�t�g�p terpeszkedett. A modembõl vezet�k tekergett a
legk�zelebbi telefoncsatlakoz�hoz. Any�m �tlete volt a g�p, mond -
v�n, hogy �gy k�nnyebben tudjuk tartani a kapcsolatot. De a kisbaba
koromb�l ismerõs hintasz�k m�g mindig ott �llt a sarokban.
Az emeleti egyetlen apr� f�rdõszob�n meg kellett osztoznunk
Charlie-val. Igyekeztem min�l kevesebbet probl�m�zni ezen.
Charlie-ban t�bbek k�z�tt az a j�, hogy soha nem l�batlankodik
feleslegesen az ember k�r�l. Hagyta, hogy nyugodtan kicsomagol -
jak �s berendezkedjek – na ez az, amire any�m k�ptelen lett volna.
J� volt, hogy egyed�l lehettem, nem kellett egyfolyt�ban vigyorog-
nom �s el�gedett k�pet v�gnom, zavartalanul bambulhattam kifel�
az ablakon a szakad� esõbe, �s m�g egy-k�t k�nnycseppet is meg-
engedhettem magamnak. Egy olyan igazi, kiad�s s�r�shoz egyelõ -
re nem volt hangulatom. Ezt lefekv�s ut�nra tartogattam, amikor
majd a m�snap reggel miatt is g�rcs�lhetek.
Legnagyobb r�m�letemre a Forksi K�z�piskol�nak mind�ssze
h�romsz�z�tvenh�t – most m�r h�romsz�z�tvennyolc – tanul�ja
volt. Phoenixben csak az als�bb oszt�lyokba h�tsz�zan j�rtak. Az
itteniek mind egy�tt nõttek fel – sõt, m�r a nagypap�ik is az ovib�l
ismert�k egym�st. �n leszek k�zt�k az �j l�ny a nagyv�rosb�l, a
l�tv�nyoss�g, az �tl�b� borj�…
Tal�n ha �gy n�zn�k ki, ahogy az ember egy phoenixi l�nyt elk�p -
zel, akkor a helyzetet m�g az elõny�mre is ford�thatn�m. Csakhogy
a k�lsõm alapj�n engem sehov� nem lehet besorolni. Barn�ra s�lt,
sportos �s szõke l�nynak k�ne lennem, aki remek�l r�plabd�zik,

vagy legal�bb egy pompom-girlnek, hisz ezek a dolgok illenek
olyasvalakihez, aki �lete java r�sz�t a naps�t�tte v�lgyben t�lt�tte.
Ezzel szemben az �n bõr�m az �r�k�s naps�t�s ellen�re is ele -
f�ntcsont feh�rs�gû, �s a k�k szem, szõke haj sem stimmel. A sze -
mem s�t�tbarna, a hajam gesztenyesz�nû. Mindig is v�kony voltam,
de annak is l�gy, sz�val, nem valami atl�tikus. R�ad�sul koordin� -
ci�s probl�m�im vannak, a szemem �s a kezem nem k�pes igaz�n
�sszedolgozni, �gyhogy b�rmif�le sporttal pr�b�lkoztam, mindig
alaposan be�gtem, �n- �s k�zvesz�lyesnek bizonyultam.
Amikor elrakosgattam a ruh�imat az �reg fenyõfa subl�dba, fog-
tam a nesszeszeremet, �s zuhanyozni vonultam a k�z�s f�rdõszo -
b�ba. Mik�zben �sszek�col�dott, nyirkos hajamat �tkef�ltem, az
arcomat n�zegettem a t�k�rben. Lehet, hogy a vil�g�t�s tette, de
�gy l�ttam, m�ris s�padtabb, eg�szs�gtelenebb sz�nem van, mint
Phoenixben. A bõr�m ak�r sz�pnek is mondhat� – nagyon tiszta �s
�ttetszõen sima –, de sz�ntelen. Feh�r voltam, mint a fal.
Mik�zben szemben�ztem s�padt t�k�rk�pemmel, k�nytelen vol -
tam beismerni, hogy hazudtam magamnak. Nem igaz, hogy csak a k�l-
sõm miatt nem illek sehov�. �s ha nem tal�ltam a helyem egy olyan
iskol�ban, ahov� h�romezer gyerek j�rt, milyen es�lyem van itt?
Nem k�nnyen k�t�k kapcsolatot a kort�rsaimmal. Igazs�g szerint
egy�ltal�n senkivel sem. Any�mhoz p�ld�ul k�zelebb �rzem magam,
mint b�rkihez ezen a plan�t�n, �s m�gis, vele se voltunk igaz�n soha
ugyanazon a hull�mhosszon. N�ha m�r arra gondoltam, tal�n az �n
szemem nem is ugyanazokat a dolgokat l�tja, mint a t�bbi ember�.
Lehet, hogy az agyam nem �gy mûk�dik, mint m�sok�?
De mindegy is, mi az oka. Egyed�l az a fontos, ami ebbõl k�vet-
kezik. �s a holnapi nap m�g csak a kezdet lesz!

�jszaka s�rtam egy sort, azt�n abbahagytam, m�gsem tudtam el -
aludni. Az ember azt hinn�, idõvel hozz�szokik, hogy �r�k�sen
hallja az esõ �s a sz�l sustorg�s�t a h�ztetõn, de nem. A fejemre
h�ztam a kifakult, �reg takar�t, �s k�sõbb m�g a p�rn�t is. De csak
�jf�l ut�n tudtam elaludni, amikor az esõ elcsendes�lt.
Reggel az ablakb�l csak sûrû k�d�t l�ttam, r�gvest a klauszt-
rof�bia ker�lgetett. Itt soha nem lehet l�tni az eget. Mintha egy
ketrecbe lenn�k bez�rva.
Charlie-val csendesen megreggeliz t�nk. Sok szerencs�t k�v�nt
az �j iskol�hoz. Megk�sz�ntem, de arra gondoltam, hogy nem
a megfelelõ szem�lyre pazarolja a szerencsek�v�natait. Engem a
szerencse �ltal�ban nagy �vben elker �l. Charlie indult el elõsz�r,
a rendõrõrsre – neki az jelentette a feles�get �s a csal�dot. Ami -
kor becsuk�dott m�g�tte az ajt�, le�ltem az �reg, n�gysz�gletû
t�lgyfaasztal mell� a h�rom �ssze nem illõ sz�k egyik�re, �s k� -
r�ln�ztem a kis konyh�ban: n�ztem a s�t�t fa falburkolatot, a ka -
n�ris�rga konyhaszekr�nyeket �s a feh�r lin�leumpadl�t. Semmi
nem v�ltozott. A konyhaszekr�nyeket m�g any�m festette s�rg�ra
tizennyolc �vvel ezelõtt, hogy egy kis naps�t�st csemp�sszen a
h�zba. A szomsz�dos, zsebkendõnyi nappaliban a par�nyi kandal -
l� f�l�tt egy sor f�nyk�p f�gg�tt a falon. Az elsõ anyu �s Charlie
esk�või k�pe volt Las Vegasb�l, azt�n k�vetkezt�nk mi h�rman
a k�rh�zban, k�zvetlen�l a sz�let�sem ut�n – ezt a k�pet egy se -
g�tõk�sz �pol�nõ csin�lta –, azt�n az �n iskolai k�peim hossz�
sora, eg�szen tavalyig. El�gg� lehangol� l�tv�ny volt – el is hat� -
roztam, hogy r�besz�lem Charlie-t, rakja el õket valahov�, am�g
itt lakom.
A h�zban minden arr�l tan�skodott, hogy Charlie m�ig sem tud -
ta elfelejteni a mam�mat. K�nyelmetlen �rz�s.

Nem akartam t�l kor�n be�r ni az iskol�ba, de a h�zban sem b�r -
tam tov�bb. F�lvettem a dzsekimet, mint valami vegyv�delmi k� -
penyt, �s kil�ptem az esõbe.
Az esõ m�r csak szemerk�lt, �gy kiv�telesen nem �ztam bõrig,
am�g kihal�sztam a kulcsot �lland� rejtekhely�rõl, az ajt� f�l�tt h� -
z�d� ereszcsatorn�b�l �s bez�rtam az ajt�t. Az �j, v�zhatlan csiz -
m�m ideges�tõen cuppogott: hi�nyzott a talpam alatt nyikorg� ka -
vics megszokott hangja. Elõsz�r arra gondoltam, egy darabig m�g
�lldog�lok �s gy�ny�rk�d�m a j�rg�nyomban, de azt�n m�gis sie -
tõsre fogtam, hogy mielõbb kiker�ljek a k�r�l�ttem kavarg� k�d�s
nyirokb�l, amely m�g a kapucnim al� is besziv�rgott.
A kocsi belseje viszont kellemesen sz�raz volt. Billy vagy Charlie
szeml�tom�st alaposan kitakar�totta, de az�rt a barna, k�rpitozott
�l�snek m�g mindig enyhe doh�ny-, benzin- �s borsmentaszaga volt.
A motor, nagy megk�nnyebb�l�semre azonnal beindult, igaz, j� han -
gosan, �s a tov�bbiakban is teljes hangerõvel d�b�rg�tt. De h�t egy
ilyen v�n csotrog�nynak lehet valami sz�ps�ghib�ja… R�ad�sul az
õs�reg r�di� is mûk�d�tt, ezt m�r igaz�n t�bb, mint amit rem�ltem.
Az iskol�t k�nnyen megtal�ltam, pedig m�g soha nem j�rtam
ott. Mint minden m�s �p�let, ez is ott �llt k�zvetlen�l a fõ�t mel -
lett. Elsõ r�n�z�sre senki meg nem mondta volna r�la, hogy iskola.
Ha nincs ott a t�bla, Forksi K�z�piskola felirattal, sim�n elmegyek
mellette. �gy festett, mint egy gesztenyev�r�s t�gl�b�l �p�tett lak� -
park. Szinte elveszett a rengeteg bokor meg fa k�z�tt. Hol van itt,
k�rem, az �llami int�zm�ny-jelleg, nosztalgi�ztam. Hol maradnak a
dr�tker�t�sek �s a f�mdetektorok?
Leparkoltam az elsõ �p�let elõtt, amelynek bej�rata f�l�tt egy kis
t�bl�n ez �llt: TANULM�NYI IRODA. Az eny�men k�v�l egyetlen
kocsit sem l�ttam, �gyhogy itt nyilv�n tilos a parkol�s, gondoltam,

de az�rt �gy d�nt�ttem, ink�bb bemegyek eligaz�t�s�rt, mint hogy
itt k�r�zzek az esõben, mint valami idi�ta. Kelletlen�l sz�lltam ki
a,meleg vezetõf�lk�bõl, �s v�gigmentem a s�t�t s�v�nyekkel sze -
g�lyezett, kik�vezett �sv�nyen. M�ly l�legzetet vettem, azt�n be -
nyitottam.
Odabenn nagyon vil�gos volt, �s melegebb, mint rem�ltem.
A szûk kis iroda v�r�r�sz�ben p�rn�zott, �sszehajthat� sz�kek �lltak
a narancss�rg�val p�tty�z�tt padl�szõnyegen, a falak teliragasztva
hirdet�sekkel �s oklevelekkel. Egy nagy fali�ra hangosan ketyegett.
Minden�tt k�l�nf�le n�v�nyek z�ldelltek nagy mûanyag cserepekben,
mintha az iroda lak�ja keveselln� az odakinn burj�nz� veget�ci�t.
A helyis�get kett�szelõ hossz� pulton t�m�nytelen, iratokkal teli, �l�nk
sz�nû cetlikkel felc�mk�zett kos�r sorakozott. A pult m�g�tt h�rom
�r�asztal, az egyikn�l nagydarab, v�r�s haj�, szem�veges nõ �lt. S�t�t-
lila p�l�t viselt, amitõl �n t�st�nt t�l�lt�z�ttnek �reztem magam.
A v�r�s haj� nõ feln�zett:
– Seg�thetek valamiben?
– Isabella Swan vagyok – k�z�ltem vele, �s a nõ szeme felvillant:
nyilv�n tudta, hogy ki vagyok. K�ts�gk�v�l v�rtak m�r, �s alaposan
ki is t�rgyaltak. A rendõrfõn�k csapod�r ex-feles�g�nek a l�nya ha -
zat�r a sz�lõv�ros�ba…
– �, h�t persze! –mondta a nõ. Turk�lni kezdett az �r�asztal�n
tornyosul�, ingatag irathalom k�zt, m�g csak meg nem tal�lta, amit
keresett. – Tess�k, itt az �rarended, meg az iskola t�rk�pe!
Azzal leter�tett n�h�ny pap�rlapot el�m a pultra, �s mutogatni
kezdett.
Sorra vette az �r�imat, berajzolta a t�rk�pre, milyen �tvonalon
k�zel�thetem meg a leggyorsabban az egyes oszt�lyter meket, �s
adott egy pap�rt, hogy �rassam al� az �sszes tan�rral, �s hozzam

vissza neki a nap v�g�n. R�m mosolygott, �s ak�rcsak Charlie, õ is
k�z�lte, rem�li, hogy j�l �rzem majd magam itt Forksban. Vissza -
mosolyogtam, olyan meggyõzõen, ahogy csak b�rtam.
A j�rg�nyomhoz �rve, l�ttam, hogy lassank�nt a t�bbi di�k is
sz�lling�zik. Besoroltam a t�bbi kocsi k�z�, �s megker�ltem
az iskola�p�letet. �r�mmel l�ttam, hogy a legt�bb aut� m�g az
eny�mn�l is �regebb, sehol egyetlen eleg�ns aut�csoda. Otthon,
Phoenixben a Paradise Valley-negyedben laktunk, az olcs�bb b�r -
h�zt�mb�k egyik�ben, m�gis mindennapos l�tv�nynak sz�m�tott,
hogy p�r vadi�j Mercedes vagy Porsche �ll a di�koknak fenntartott
parkol�ban. Itt a legdr�g�bb kocsi egy csillog� Volvo volt, ki is r�tt
a t�bbi k�z�l. De az�rt az elsõ szabad helyre beparkoltam, nehogy
a motord�b�rg�ssel f�lh�vjam magamra a figyelmet.
�ttanulm�nyoztam a t�rk�pet, pr�b�ltam megjegyezni az �tvo -
nalakat, mer t nem akar tam eg�sz nap t�rk�ppel a kezemben k�v� -
lyogni. Minden holmimat belegy�m�sz�ltem a t�sk�mba, a v�llamra
vetettem a sz�j�t, �s nagy levegõt vettem. Fog ez menni, hazudtam
magamnak minden meggyõzõd�s n�lk�l. V�gt�re is nem fognak
megenni… Kif�jtam a levegõt, �s kisz�lltam a kocsib�l.
Az arcomba h�zott kapucnival elvegy�ltem a j�rd�n ny�zsgõ ti -
zen�ves di�kok k�z�tt. Megk�nnyebb�lten l�ttam, hogy az �n egy -
szerû, fekete dzsekim cs�ppet sem �t el a t�bbiek�tõl.
Megker�ltem a menza �p�let�t, �s kisz�rtam a h�rmas sz�m�
�p�letet. A keleti sark�n egy feh�r n�gysz�gbe nagy, fekete 3-ast
ping�ltak. Az ajt� fel� k�zeledve �reztem, hogy kezdem kapkodva
szedni a levegõt. Megpr�b�ltam visszatartani a l�legzetemet, mi -
k�zben k�t uniszex esõk�peny nyom�ban bel�ptem az ajt�n.
Az oszt�lyterem nem volt valami nagy. Az elõttem halad� k�t
di�k meg�llt, hogy f�lakassza a kab�tj�t a falon sorakoz� fogasok

egyik�re. K�vettem a p�ld�jukat. Mind a kettõ l�ny volt. Az egyik
egy porcel�nfeh�r arc� szõke, a m�sik is s�patag, de vil�gosbarna
haj�. Legal�bb a bõr�m sz�ne nem lesz feltûnõ.
Odavittem a az al��rand� c�dul�mat a tan�rnak, egy magas, ko -
paszod� f�rfinak, egy bizonyos Mr. Masonnak. Legal�bbis ez a n�v
�llt az �r�asztal�n elhelyezett n�vt�bl�n. Amikor megl�tta a neve -
met, r�m b�mult – ez nem sok j�t �g�rt a j�võre n�zve –, �n pedig
term�szetesen pipacsv�r�s lettem. De legal�bb r�gt�n h�trak�l -
d�tt egy �res padba, an�lk�l, hogy bemutatott volna a t�bbieknek.
�gy, hogy legh�tul �ltem, �j oszt�lyt�rsaim nem egyk�nnyen tudtak
megb�mulni, de az�rt megoldott�k valahogy. �n makacsul az ol -
vasm�nylist�ra szegeztem a tekintetemet, amit a tan�rt�l kaptam. A
szok�sos lista volt, csak a legalapvetõbb szerzõk szerepeltek rajta:
Bront�, Shakespeare, Chaucer. M�r mindet olvastam. Ez megnyug-
tat� volt… �s unalmas. Azon t�prengtem, vajon anyu hajland�
lesz-e elk�ldeni nekem a r�gi dolgozataimmal teli dosszi�t, vagy
kijelenti, hogy ez csal�s lenne… Gondolatban a legv�ltozatosabb
�rvekkel pr�b�ltam meggyõzni any�mat, mik�zben a tan�r vonta -
tott orrhangj�n tov�bb magyar�zott.
Amikor megsz�lalt a csengõ z�mm�gõ hangja, a szomsz�dos
padsorb�l odahajolt hozz�m egy nyurga sr�c – pattan�sos bõre
volt, �s olajosan f�nylõ haja –, �s megsz�l�tott:
– Te Isabella Swan vagy, ugye? – �gy festett, mint valami buzg�
kiscserk�sz, aki tagja a sakk-k�rnek, �s „ahol tud, seg�t”.
– Bella – helyesb�tettem. Mire h�rom padnyi sugar� k�rben min -
denki fel�m fordult.
– Hol lesz a k�vetkezõ �r�d? – k�rdezte a fekete haj� kiscserk�sz.
Elõ kellett kotornom a t�sk�mb�l az �rarendemet.
– �hm… �llampolg�ri ismeretek, Jeffersonnal, a hatos �p�letben.

B�rmerre n�ztem, k�v�ncsi szemek n�ztek vissza r�m.
– Nekem a n�gyesbe kell mennem, �gyhogy megmutathatom
neked az utat… – Mondom, hogy kiscserk�sz. – Ericnek h�vnak
– tette hozz�.
�vatosan elmosolyodtam.
–K�szi, Eric!
F�lvett�k a dzsekinket �s nekiv�gtunk az esõnek, merthogy idõ -
k�zben szakadni kezdett. N�h�nyan a nyomunkba szegõdtek �s szo -
rosan m�g�tt�nk l�pkedtek – le mertem volna fogadni, hogy csak
hallgat�zni akartak. Vagy rajtam t�rt ki a paranoia, gondoltam.
– H�t ez itt egy kicsit m�s, mint Phoenix, mi? – k�rdezte a sr�c.
– Nagyon.
– Ott nem esik ennyit, igaz?
– �gy h�romszor-n�gyszer egy �vben.
– Tyûha, el sem tudom k�pzelni, az milyen lehet – morfond�rozott.
– Sz�raz – vil�gos�tottam fel.
– Azzal egy�tt, nem vagy valami nagyon les�lve…
– Any�m f�lig alb�n� – k�z�ltem.
Aggodalmasan f�rk�szte az arcomat, �s �n fels�hajtottam. �gy
l�tszik, a t�l sok esõ kedvezõtlen�l hat a humor�rz�kre. M�g elt�l -
t�k itt p�r h�napot, �s �n is t�k s�ket leszek az ir�ni�ra…
Megker�lt�k a menz�t, �s m�r ott is voltunk a d�li �p�letsz�rny -
n�l, a tornaterem mellett. Eric eg�szen az ajt�ig k�s�rt, b�r a bej�rat
f�l�tt vil�gosan l�that� volt a nagy hatos.
– H�t akkor sok szerencs�t! –mondta, amikor a kezemet a kilincsre
tettem. –Tal�n lesz m�s k�z�s �r�nk is… – tette hozz� rem�nykedve.
Halv�nyan r�mosolyogtam, �s bel�ptem.
A d�lelõtt tov�bbi r�sze nagyj�b�l ugyan�gy telt. Csak a matek-
�r�n parancsolt r�m a tan�r, Mr. Varner – akit m�r csak a tant�rgya

miatt is ut�ltam volna –, hogy �lljak ki az oszt�ly el�, �s mutat-
kozzam be. �n persze dadogtam, elpir ultam, �s elbotlottam a saj�t
l�bamban, mik�zben a helyemre mentem.
A m�sodik ut�n m�r minden �r�n tal�ltam n�h�ny ismerõs arcot.
Minden�tt akadt valaki, aki b�trabb volt a t�bbiekn�l, �s bemutat-
kozott, majd megk�rdezte, hogy tetszik Forks. Megpr�b�ltam dip -
lomatikusan v�laszolni, de t�bbnyire foly�konyan hazudtam. De
legal�bb egyszer sem volt sz�ks�gem a t�rk�pre.
A matekon �s a spanyolon ugyanaz a l�ny �lt mellettem, �s d�lben
amikor elindultam a menz�ra, csatlakozott hozz�m. Apr� termetû
l�ny volt, m�g az �n 165 centimhez k�pest is, de f�kezhetetlen�l
g�nd�r�dõ, s�t�t haja elt�ntette a k�l�nbs�g j� r�sz�t. A nev�re
nem eml�keztem, �gyhogy csak mosolyogtam �s b�logattam, mi -
k�zben a tan�rokr�l �s az �r�kr�l fecsegett. Meg sem pr�b�ltam
k�vetni, mirõl besz�l.
Egy zs�folt asztal egyik v�g�ben �lt�nk le, a bar�tai mell�, akiket
mind be is mutatott nekem, b�r �n azonnal elfelejtettem a nev� -
ket, amint kimondt�k. �gy l�ttam, a bar�tainak roppantul impon�l,
hogy meg mert sz�l�tani. Eric, az a fi�, akit az angol �r�r�l ismer -
tem, odaintegetett nekem a terem m�sik v�g�bõl.
Itt az eb�dlõben, mik�zben h�t k�v�ncsi idegennel pr�b�ltam
t�rsalogni, itt pillantottam meg õket elõsz�r.
A sarokban �ltek, a lehetõ legmesszebb tõlem, a hossz� helyis�g
t�ls� v�g�ben. �ten voltak. Besz�lgettek, de enni nem ettek egy
falatot sem, pedig mindegyik�k elõtt ott volt a t�lca az �rintetlen
ennival�val. Õk nem b�multak �gy meg, mint a t�bbi di�k, �gy nyu -
godtan szem�gyre vehettem õket, nem kellett att�l f�lnem, hogy a
szemem egy m�sik, feltûnõen k�v�ncsi szemp�rba �tk�zik. De nem
ez�rt figyeltem fel r�juk.

Voltak�ppen egy cs�ppet sem hasonl�tottak egym�shoz. A h�-
rom fi� k�z�l az egyik nagydarab volt, izmos, mint egy s�lyemelõ,
a haja s�t�t �s g�nd�r. A m�sik magasabb �s sov�nyabb, de az�rt õ
is izmos, a haja m�zszõke. A harmadik v�konyabb �s ny�l�nkabb
volt n�luk, k�cos haja bronzv�r�s. Fiatalabbnak tûnt, mint a m�sik
kettõ, akikrõl nem gondoltam volna, hogy k�z�piskol�s di�kok in -
k�bb tûntek fõiskol�soknak vagy �ppen tan�rnak.
A k�t l�ny meg nem is k�l�nb�zhetett volna jobban. A magasab -
bik szoborsz�ps�gû volt, olyan csod�latos alakkal, amilyet a leg�jabb
f�rdõr uha trendet bemutat� Sportmagazin c�mlapj�n lehet l�tni. Az
effajta sz�ps�gnek el�g bel�pnie egy szob�ba ahhoz, hogy minden
l�nynak porba hulljon az �nbizalma . Aranyszõke haja l�gy hull� -
mokban omlott le a h�ta k�zep�ig. Az alacsonyabb l�nyban volt
valami koboldszerû: rendk�v�l v�kony volt, az arcvon�sai finomak.
Holl�fekete haja r�vidre ny�rt tincsekben meredezett szanasz�t.
�s m�gis, annyira hasonl�tottak egym�sra! Mindegyik�k arca kr� -
tafeh�r. Nem volt n�luk s�padtabb di�k ebben a naptalan v�rosban.
S�padtabbak voltak, mint �n, az alb�n�. �s mindegyik�knek s�t�t
szeme volt, hi�ba k�l�nb�z�tt a hajuk sz�ne. Szem�k alatt s�t�t ka -
rik�k – lil�s, v�ral�fut�s-sz�nû karik�k. Mintha �lmatlans�gban szen -
vedn�nek, vagy �ppen felgy�gyul�ban lenn�nek egy kiad�s orrt� -
r�sbõl. �mb�r az orruk, ak�rcsak minden arcvon�suk, egyenes volt,
hat�rozott vonal� �s t�k�letes.
De nem ez�rt nem b�rtam levenni r�luk a szememet.
Hanem az�rt, mert az arcuk, egym�st�l annyira k�l�nb�zõ �s
m�gis annyira hasonl� arcuk elk�pesztõen, embertelen�l gy�ny� -
rû volt. Sose hittem volna, hogy ilyen arcok l�teznek a val�s�gban
is, nemcsak valami csillog�-villog� divatmagazin oldalain. Vagy ta -
l�n az angyaloknak lehet ilyen arcuk valamelyik r�gi festõ k�pein.


Neh�z lett volna megmondani, melyik�k a legszebb – tal�n a fan -
tasztikus, szõke l�ny, vagy a bronzv�r�s haj� fi�…
�gy l�ttam, mindny�jan maguk el� merednek – nem n�ztek sem
egym�sra, sem a t�bbi di�kra, sem semmi egy�bre. Mik�zben n�z -
tem õket, az alacsony l�ny f�l�llt, fogta a t�lc�j�t – rajta egy bon -
tatlan dobozos �d�tõ �s egy �rintetlen alma –, f�rg�n �s kecsesen
megindult, mint egy man�ken a kifut�n. �n meg csak n�ztem �l -
m�lkodva, amint ruganyos, t�ncos l�ptekkel a kisablakig s�t�l, be -
l�ki rajta a t�lc�t, azt�n hihetetlen gyorsan kicsusszan a h�ts� ajt�n.
Vill�mgyorsan visszafordultam a m�sik n�gy fel�, akik csak �ltek
ott tov�bb, mintha mi sem t�rt�nt volna.
– H�t ezek meg kicsod�k? – k�rdeztem a l�nyt�l, akivel egy�tt
j�rtunk spanyolra, b�r a nev�re nem eml�keztem.
F�lemelkedett, hogy l�ssa, kikrõl besz�lek – b�r szerintem a hangs�-
lyomb�l m�r kital�lta –, amikor az egyik fi� – az, amelyik v�konyabb,
kisfi�sabb �s val�sz�nûleg fiatalabb volt a m�sik kettõn�l –, hirtelen
odan�zett. A fi� egy m�sodperc t�red�k�ig a szomsz�domat n�zte, az -
t�n s�t�t szeme megrebbent, �s a pillant�sa tal�lkozott az eny�mmel.
Gyorsan elford�totta a tekintet�t. Gyorsabban, mint ahogy ne -
kem siker�lt, b�r �n zavaromban azonnal les�t�ttem a szememet.
Abban a villan�snyi idõben, am�g rajtunk idõz�tt a tekintete, az arca
teljesen k�z�mb�s volt – mintha a nev�n sz�l�totta volna valaki,
õ pedig �nk�ntelen�l felkapja a fej�t, pedig m�r elõre eld�nt�tte,
hogy nem felel a h�v�sra.
A szomsz�dom kuncogni kezdett zavar�ban, �s õ is az asztalra
szegezte a pillant�s�t, ak�rcsak �n.
– Azok ott Edward �s Emmett Cullen, meg Rosalie �s Jasper
Hale. Aki az elõbb kiment, az Alice Cullen volt. Mindny�jan egy�tt
laknak Dr. Cullennel �s a feles�g�vel – mondta suttogva.


�jra a sz�ps�ges fi�ra pillantottam: most a t�lc�j�t fix�rozta, mik�z -
ben hossz�, s�padt ujjaival darabokra t�pkedett egy kiflit. A sz�ja na-
gyon gyorsan mozgott, b�r j�form�n sz�t sem nyitotta t�k�letes ajkait.
A m�sik h�rom m�g mindig a semmibe meredt, �n m�gis biztos voltam
benne, hogy a bronzhaj� fi� hozz�juk besz�l, csak nagyon halkan.
Micsoda �divat� neve van mindegyiknek, gondoltam. A nagysz� -
leink idej�ben voltak divatban… De tal�n itt m�g mindig divatosak
– aff�le kisv�rosi nevek lenn�nek? V�gre eszembe jutott, hogy is h�v-
j�k a mellettem �lõ l�nyt: Jessic�nak. H�t neki p�ld�ul teljesen h�t-
k�znapi neve van. Otthon is k�t Jessica volt az oszt�lyunkban.
– Nagyon… nagyon j�l n�znek ki – ny�gtem ki nagy nehezen,
tudv�n, hogy ez a le�r�s j�csk�n elmarad a val�s�gt�l.
– Aha! – helyeselt Jessica, �s �jra felkuncogott. – De mind egy -
m�ssal j�rnak, m�r �gy �rtem, Emmett Roselie-val, �s Jasper Alice-
szel. �s egy�tt is laknak! – Jessica hangj�n �rzõd�tt, mennyire fel -
h�bor�tja �s megbotr�nkoztatja prûd kisv�rosi lelk�t ez a helyzet.
B�r, õszint�n sz�lva ezen m�g Phoenixben is j�t cs�mcsogtak volna
a pletykaf�szkek.
– Melyik a k�t Cullen? – k�rdeztem. – Nem tûnnek rokonoknak…
– Oh, mert nem is azok. Dr. Cullen igaz�b�l m�g nagyon fiatal,
legfeljebb har minc �ves, vagy tal�n m�g annyi sincs. Az �sszes gye-
reket adopt�lt�k. A Hale-l�ny meg a fi� t�nyleg testv�rek, sõt ikrek
– a k�t szõke –, de õket is �r�kbe fogadt�k.
– Nem t�l idõsek az �r�kbefogad�shoz?
– Most m�r igen. Jasper �s Rosalie tizennyolc k�r�l lehetnek, de
Mrs. Cullen neveli õket nyolc�ves koruk �ta. A nagyn�nj�k vagy
valami ilyesmi.
– H�t ez igaz�n rendes tõl�k… hogy �gy a gondoskodnak egy cso -
m� gyerekrõl, amikor m�g õk maguk is olyan fiatalok, meg minden.

– H�t gondolom, igen … – ismerte be Jessica kelletlen�l. Az volt
a benyom�som, hogy valami okb�l nem kedveli a doktort �s a fe -
les�g�t. A fogadott gyerekek fel� vetett pillant�sb�l �t�lve, ez az ok
alighanem a f�lt�kenys�g lehetett. – B�r azt hiszem, Mrs. Cullennek
nem lehet saj�t gyereke – tette hozz�, mintha ez sokat levonna az
�rdemeibõl.***
Mik�zben Jessic�val besz�lgettem, a pillant�som �nk�ntelen�l
vissza-visszat�rt ahhoz az asztalhoz, ahol ez a furcsa csal�d �lt. To -
v�bbra is a falat b�mult�k, �s nem ettek egy falatot sem.
– Mindig Forksban laktak? – k�rdeztem. Alig hinn�m, gondol -
tam, k�l�nben biztosan feltûntek volna nekem valamelyik ny� -
ron.
– Nem – felelte Jessica olyan hangs�llyal, mintha a ezzel m�g
a magamfajta Phoenixbõl szalajtott j�ttmentnek is tiszt�ban k�ne
lennie. – K�t �ve k�lt�ztek le ide valahonn�t Alaszk�b�l.
El�nt�tt az egy�tt�rz�s �s a megk�nnyebb�l�s. Sajn�ltam
Cullen�ket, mert hi�ba olyan gy�ny�rûek, m�giscsak k�v�l�ll�k,
szeml�tom�st nem fogadt�k be õket. De meg is k�nnyebb�ltem,
hogy nem �n vagyok itt az egyetlen messzirõl j�tt ember, sõt a leg-
�rdekesebb sem, semmilyen szempontb�l.
Ahogy �jra szem�gyre vettem õket, az egyik Cullen, a legfiata -
labb, f�ln�zett, �s a tekintete tal�lkozott az eny�mmel. Az arca ez-
�ttal leplezetlen k�v�ncsis�gr�l �rulkodott. Gyorsan elkaptam r�la a
szememet, de annyit m�g �gy is �szrevettem, hogy mintha csal�d�st
okoztam volna neki.
– A v�r�sesbarna haj� fi�, az melyik a h�rom k�z�l? – A szemem
sark�b�l j�l l�ttam, hogy m�g mindig engem n�z. Igaz, nem b�mult
olyan meredten, mint a t�bbi di�k, viszont mintha kiss� inger�lt �s
t�relmetlen lett volna a pillant�sa. �jra les�t�ttem a szemem.

– Edward. Fantasztikusan n�z ki, persze, de ne vesztegesd r� az
idõdet! Nem randizik senkivel! �gy l�tszik, nincs itt olyan l�ny, aki
megfelelne neki! – fanyalgott Jessica.
Tiszta �gy, savany� a szõlõ – gondoltam magamban. – Vajon
mennyi ideje lehet, hogy Jessica hi�ba pr�b�lkozott n�la?
Az ajkamba haraptam, hogy elrejtsem a mosolyom. Azt�n �jra
a bronzhaj�ra pillantottam. Most nem n�zett fel�m, de abb�l a ke -
v�sbõl, amit l�ttam az arc�b�l, �gy tûnt, mintha õ is mosolyogna.
N�h�ny perccel k�sõbb mind a n�gyen fel�lltak az asztalt�l. Fel -
tûnõen kecsesen mozogtak – m�g a nagydarab, izmos sr�c is. Nyug-
talan�t� l�tv�ny volt. Az Edward nevû sr�c nem n�zett t�bb� r�m.
J�val tov�bb �ld�g�ltem az eb�dlõben Jessic�val �s a bar�taival,
mint ha egyed�l eb�deltem volna. Hirtelen �szbe kaptam: ha nem
sietek, el fogok k�sni a k�vetkezõ �r�mr�l, m�ghozz� mindj�rt az
elsõ napon! Szerencs�re az egyik �j ismerõs�mnek – tapintatosan
eml�keztetett r�, hogy Angel�nak h�vj�k –, szint�n biol�gia volt a
k�vetkezõ �r�ja. N�m�n igyekezt�nk egym�s mellett az oszt�lyte -
rem fel�. �gy l�tszott,õ is el�g g�tl�sos.
Amikor bel�pt�nk a terembe, Angela le�lt a hely�re – pontosan
ilyen t�bl�val ell�tott asztalok voltak a laborban a phoenixi isko-
l�mban is. Angel�nak m�r volt szomsz�dja. Sõt, ami azt illeti, az
�sszes asztaln�l p�rban �ltek m�r, kiv�ve egyetlen egyet. A k�z�p -
sõ padsorban megl�ttam Edward Cullent – megismer tem a furcsa,
bronzv�r�s haj�r�l –, õmellette volt az egyetlen �res hely.
Mik�zben v�gigmentem a k�t padsor k�z�tt, hogy bemutat-
kozzam a tan�rnak, �s al��rassam vele a c�dul�mat, lopva Edward
Cullenre sand�tottam. Amikor elmentem mellette, hirtelen meg-
merevedett �lt�ben. Megint �sszeakadt a tekintet�nk, �s a lehetõ
legfurcs�bb arckifejez�ssel n�zett r�m: szinte s�t�tt r�la a d�h.


Gyorsan, d�bbenten elfordultam, �reztem, hogy megint elpir ulok.
K�zben megbotlottam egy padl�n heverõ k�nyvben, �s ha nem
kapaszkodom meg az egyik asztalban, hasra v�g�dok. A padban
�lõ l�ny hangosan kuncogott.
�gy k�zelrõl, meg�llap�thattam, hogy a Cullen fi� szeme fekete
– mint az �jszaka!
Mr. Banner al��rta a c�dul�mat, a kezembe nyomott egy k�nyvet
�s nem forsz�rozta a bemutatkoz�sdit. L�ttam, j�l kij�v�nk majd
egym�ssal. Persze nem volt m�s v�laszt�sa, oda k�ld�tt arra az
egyetlen �res helyre ott a terem k�zep�n. Odamentem, �s les�t�tt
szemmel �ltem Edward Cullen mell�. Megr�m�tett, hogy olyan el -
lens�gesen n�zett r�m.
Kiraktam a k�nyvet magam el�. Nem n�ztem f�l, de a szemem
sark�b�l l�ttam, hogy megv�ltozik a tart�sa. Elh�z�dott tõlem,
kics�szott a pad legsz�l�re, �s elhajolt, mintha valami kellemetlen
szagot �rezne. Feltûn�s n�lk�l megszagoltam a hajamat. Eperillata
volt, a kedvenc samponomt�l. Csak nem ezt tal�lja kellemetlen -
nek?. Elõreh�ztam a hajamat, a jobb v�llamra, mintegy f�gg�nyt
alkotva kettõnk k�z�tt, �s megpr�b�ltam a tan�rra figyelni.
Sajnos a sejtanat�mi�t vett�k �ppen, amit m�r tanultam Phoenixben.
De az�rt buzg�n jegyzeteltem, addig se kellett feln�znem.
Nem tudtam meg�llni, hogy idõnk�nt oda ne sand�tsak a mel -
lettem �lõ, k�l�n�s alakra. Az eg�sz biol�gia�ra alatt egyetlen
pillanatra sem laz�tott a tart�s�n, v�gig ugyanolyan feszesen �lt a
sz�k sz�l�n, a lehetõ legmesszebbre h�z�dva tõlem. L�ttam, hogy
a bal t�rd�n nyugv� kez�t �k�lbe szor�tja, olyan erõvel, hogy az
inak tiszt�n kirajzol�dtak a s�padt bõre alatt. Egyetlen pillanat-
ra sem engedett a merevs�ge. Feh�r ing�nek hossz� ujj�t feltûr -
te a k�ny�k�ig, vil�gos bõre alatt az alkarja meglepõen kem�ny �s

izmos volt. Kor�ntsem tûnt m�r olyan t�r�kenynek, mint nagyda -
rab b�tyja mellett.
Ez az �ra mintha sokkal tov�bb tartott volna a t�bbin�l. Hogy
az�rt-e, mert v�gre a v�g�hez k�zeled a nap, vagy az�r t, mert egy -
folyt�ban arra v�rtam, mikor lazul m�r el a padt�rsam �k�lbe szo -
r�tott keze? Õ tov�bbra is mozdulatlanul �lt, sõt, mintha nem is
l�legezne. Vajon mi baja lehet? Vagy mindig �gy viselkedik? Tal�n
igazs�gtalan voltam az eb�dn�l Jessic�val, amikor azt hittem, a
csal�dotts�g besz�l belõle… Lehet, hogy nem is s�rtett hi�s�gb�l
mondta, amit mondott?
Edward Cullen d�he nem nekem sz�l, d�nt�ttem el. Hiszen nem
is ismerj�k egym�st.
Megint r�n�ztem, de r�gt�n meg is b�ntam. Megint azzal a d�h -
tõl izz� pillant�sba �tk�ztem, fekete szeme teli undorral �s ellen -
szenvvel. �sszerezzentem, m�g messzebbre h�z�dtam tõle, �s eg� -
szen odalapultam a sz�kemhez, mik�zben �tfutott az agyamon a
mond�s: „Ha a pillant�s�val �lni tudna…”
Abban a pillanatban kicsengettek. A hangos csengõsz�ra majd’
kiestem a padb�l, Edward Cullen pedig m�r ki is csusszant az asz -
tal m�g�l. K�nnyed�n f�l�llt – sokkal magasabb volt, mint hittem
– h�tat ford�tott nekem, �s elõbb kint volt az ajt�n, minthogy b�rki
m�s megmoccanhatott volna.
Kõv� der medve, t�tott sz�jjal b�multam ut�na. Hogy lehet ilyen
undok? Ez nem igazs�g. Lassan �sszeszedegettem a holmimat, �s
k�zben megpr�b�ltam elfojtani a d�h�met, mert att�l f�ltem, el -
s�rom magam. �gy tûnik, valami rejt�lyes okb�l az indulataim a
k�nnycsatorn�immal �llnak �sszek�ttet�sben. Ha d�h�s vagyok,
rendszerint s�r va fakadok, ami el�g megal�z�.
– Te Isabella Swan vagy, ugye? – k�rdezte egy hang.


F�ln�ztem, �s egy csinos arc�, takarosan �gnek meredõ tincsek-
be zsel�zett haj� fi� mosolygott r�m. No l�m, szerinte nincs kelle -
metlen szagom.
– Bella – jav�tottam ki mosolyogva.
– Engem Mike-nak h�vnak.
– Szia, Mike!
– Seg�tsek megkeresni, hol lesz a k�vetkezõ �r�d?
– Az a helyzet, hogy torna�r�m lesz. Azt hiszem, megtal�lom a
tornater met.
– Nekem is tesim lesz! – k�z�lte Mike, mint valami �r�mteli
meglepet�st, b�r ez aligha nevezhetõ fantasztikus v�letlennek egy
ilyen kicsi iskol�ban.
Kettesben indultunk a tornaterembe. Mike nem volt �ppens�g-
gel sz�fukar – eg�sz idõ alatt be nem �llt a sz�ja, s ezzel megk�ny -
ny�tette a helyzetemet. Õ Kaliforni�ban �lt t�z �ves kor�ig, k�z�lte,
sz�val nagyon is el tudja k�pzelni, mennyire hi�nyozhat itt nekem a
naps�t�s. Kider �lt, hogy angolra is egy�tt j�runk. Õ volt a legked -
vesebb az aznap szerzett, �j ismerõseim k�z�l.
De amikor bel�pt�nk a tornaterembe, azt k�rdezte:
– H�t Edward Cullennel mit mûvelt�l? Megsz�rtad egy gombos-
tûvel, vagy mi? M�g sose l�ttam ilyen morcosnak!
Megborzongtam. Sz�val nemcsak �n vettem �szre… �s ezek
szerint Edward Cullen m�skor egy�ltal�n nem �gy viselkedik. �gy
d�nt�ttem, adom a h�ly�t.
– Ar ra a fi�ra gondolsz, aki mellettem �lt biol�gi�n? – k�rdez -
tem.
– Aha – felelte. – �gy festett, mint akinek f�j valamije, vagy ilyesmi.
– Fogalmam sincs, mi baja volt – vontam meg a v�llam. – Egy
sz�t sem besz�lt�nk egym�ssal.


– Fura egy sr�c… – Mike tov�bbra is ott t�bl�bolt, ahelyett, hogy
elindult volna a fi�-�lt�zõbe. – Ha engem �rne akkora szerencse,
hogy melletted �lhetek, eg�szen biztosan megsz�l�talak!
R�mosolyogtam, azt�n bes�t�ltam a l�ny�lt�zõ ajtaj�n. Ez a sr�c
igaz�n kedves, �s szeml�tom�st tetszem neki. De ez kev�s ahhoz,
hogy eloszlassa az inger�lts�gemet.
Clapp edzõ, a tornatan�r tal�lt nekem egy megfelelõ m�retû
tornadresszt, de ma m�g nem kellett beleb�jnom. Otthon csak k�t
�vig volt k�telezõ a testnevel�s. Itt n�gy �vig. Semmi k�ts�g, Forks
az �n f�ldi poklom.
Odabent n�gy r�plabdameccs folyt p�rhuzamosan. Ahogy
eszembe jutott, h�ny balesetet szenvedtem – �s okoztam – m�r
r�plabd�z�s k�zben, h�nyinger fogott el.
V�gre kicsengettek. Az irod�hoz s�t�ltam, hogy leadjam a pap�r -
jaimat. Az esõ m�r el�llt, de a sz�l most erõsebb �s hidegebb volt,
mint reggel. Keresztbe fontam a karom, hogy megmelengessem
magam.
Amikor bel�ptem a j� meleg irod�ba, kis h�j�n sarkon fordultam.
Edward Cullen �csorgott az �gyint�zõ �r�asztal�n�l. M�r messzi -
rõl feltûnt borzas, bronzsz�nû haja. Szerencs�re, nem vett tudom�st
az �rkez�semrõl, �gy az iroda h�ts� fal�hoz lapulva v�rtam, hogy
sorra ker �ljek.
Edward Cullen halk, b�rsonyos hangon gyõzk�dte az �r�asz -
tal m�g�tt �lõ nõt. Elcs�ptem a besz�lget�s�kbõl egy-k�t sz�t, �s
mindj�rt tudtam, mirõl vitatkoznak. Edward Cullen megpr�b�lta
�ttenni a biol�gia�r�j�t valamikorra m�skorra – b�rmikorra.
Egyszerûen nem b�rtam elhinni, hogy mindez miattam t�rt�nik.
Valami m�s oka kell hogy legyen, gondoltam, valami olyasmi, ami m�g
azelõtt t�rt�nt, hogy �n bel�ptem volna a biol�giaterembe. Valami


m�g kor�bban feld�h�thette, az�rt v�gott olyan k�pet. Lehetetlen,
hogy ez a vadidegen minden elõzm�ny n�lk�l ennyire ut�ljon…
Az ajt� �jra kiny�lt, hideg sz�lroham t�rt be a szob�ba, meg-
z�rgette a pap�rokat az �r�asztalon, �s a hajamat az arcomba f�jta.
A bel�põ l�ny egyenesen az �r�asztalhoz ment, bedobott egy c� -
dul�t a dr�tkos�rba, �s t�vozott. De l�ttam, hogy Edward Cullen
h�ta megmerevedik: lassan megfordult, �s �that�, gyûl�lettõl izz�
pillant�ssal meredt r�m – az arca hihetetlen�l, k�ptelen�l gy�ny�rû
volt. Egy pillanatra val�di retteg�s hull�mzott v�gig a testemen, a
karomon f�lmeredtek a szõrsz�lak. Edward Cullen szeme mind -
�ssze egyetlen, fut� pillanatig idõz�tt rajtam, de jobban reszkettem
tõle, mint a jeges sz�ltõl. Azt�n visszafordult az �gyint�zõh�z:
– Hagyjuk, felejtse el! – mondta sietõsen b�rsonyos hangj�n. – Be -
l�tom, hogy lehetetlen. Nagyon k�sz�n�m, hogy seg�teni pr�b�lt!
Azzal �gyet sem vetve r�m sarkon fordult, �s m�r ott sem volt.
Sut�n odaballagtam az �r�asztalhoz, ez�ttal nem l�ngv�r�s, ha -
nem falfeh�r arccal, �s odaadtam az al��rt pap�romat.
– Hogy telt az elsõ nap, kedvesem? – any�skodott az �gyint�zõ.
– Remek�l – hazudtam elhal�an. A nõ nem �gy festett, mintha
elhitte volna.
Mire vissza�rtem a kocsimhoz, j�form�n ki�r�lt a parkol�. Az
aut�ban biztons�gban �reztem magam, m�g mindig ez volt a legott-
honosabb hely sz�momra ebben a nedves �s z�ld porf�szekben. Egy
darabig csak �ltem, �s �veges szemmel b�multam ki a sz�lv�dõn.
De r�videsen f�zni kezdtem, �s k�nytelen voltam bekapcsolni a fû -
t�st. Elford�tottam a slusszkulcsot, �s a motor b�mb�lve �letre kelt.
Charlie h�za fel� menet eg�sz �ton a k�nnyeimmel k�szk�dtem.