„Hétfő”k

Gondolom így első látásra nem sok minden, mond ez a cím. Hiszen mindenki tudja, hogy a hétfő az egy nap. Ráadásul a hét első napja. Ezzel gondolom most sok újdonságot, nem mondtam!:)

De kicsit gondolkozzuk el azon, vajon miért tehettem idézőjelbe a hétfő szót?! Talán azért mert ez a kedvenc napom? Vagy csak, azért mert ilyen kedvem volt? Egyik sem! De még mielőtt elmondanám, hogy miért is, előtte azon tűnődjünk el, hogy én miért is írok erről a „hétfő”k-ről? Vagy mi ezzel a célom? Biztos nem az, hogy elemezzem, és leírjam, miket szoktam étfőként csinálni. De akkor miért?

 Gondolom már előfordult mindenkivel, már velem is, hogy úgy kell föl hétfő reggel az ember. Már megint hétfő és miért kell menni, dolgozni, iskolába. És újabb szürke hétköznapok. S de soká lesz megint hétvége! Bevallom velem is sokszor volt ilyen.

De miért érezzük úgy, hogy a munkanapok mintha csak teher lenne a számunkra, és csak azért járunk iskolába, dolgozni, mert muszáj! Miért nem állunk úgy hozzá egy új héthez vagy naphoz, hogy de jó egy újabb napra virradtuk és megint olyat csinálhatunk, ami hasznos és tanulunk vele. Szerintem csak örülni kéne, az új nap. Újabb kihívás. Mert annyira rövid az élet. És minden percét ki kell használni.

Most elárulok egy titkon, hogyan szoktam, hát végül is fölvidítani magam. Ha valami rossz ér azt úgy próbálom pozitívan fölfogni, hogy valami oka csak lehet, amiért megtörtént az a dolog. És ezért legtöbbször sikerül is. Persze van, amikor csak rossz történik és kiborulok, s utálok élni. Úgyhogy szerintem, nem úgy kellene hozzá állni a dolgokhoz, hogy már megint hétfő van és nincsen kedvem dolgozni vagy iskolába menni. Gondolj bele, ha az orvosnak is aki műtétekért végez annak is lennének „hétfő”i. S úgy végezne el egy műtétet, hogy félig meddig. Aztán a beteggel lesz, ami lesz. De ne csak ilyen morbid példát hozzak.  Mi lenne, ha Istennek is lennének ilyen „hétfő”i napjai. És nem foglalkozna velünk. De ilyen nincsen neki. Sosincsen ilyen „hétfő”i napjai. Ő mindig segít nekünk, ha valami gondunk. Ha úgy érezzük, h nem segít az nem igaz, mert segít, csak mi nem vesszük észre.

Ezek a „hétfő”i napok, lehet akármilyen nap nem, muszáj éppen hétfőnek lenni. Erre a kérdésre akkor meg is van a válasz, hogy miért adtam ezt a címet, hogy „hétfő”k. Az embernek bár mikor lehetnek „hétfő”i napjai.

Ez a kis gondolat arra akart rávezetni, hogy nektek sem legyetek „hétfő”tők. Persze azért ez nehéz és nem könnyű mindig „fülig érő szájjal” az utcán közlekedni vagy a munkahelyen dolgozni esetleg a suliban, a padban ülve és tanulni. De meg lehet próbálni. Veszteni ezzel szerintem, nem lehet, csak nyerni. Mert egy mosolygós és vidám arc jobban mutat, mint egy bús komor. Ez olyan, mint az időjárás, ha süt a nap, és jó idő van azt szertik az emberek, de ha hideg van és borús az idő azt nem.