Szívek zenéje
Az igazi magány,
amikor senki sem ül a zöld tengerparti padon,
amikor a szelet sem motiválja semmi, hogy hullámokat gyűrjön a tengerrel,
amikor a homok valami évmilliós csendbe zuhan már megint, és még a bárányhimlő néhány vírusa is élettelen monekulaként hever a homokon.
De ha a szíved összecseng egy másik szívvel,
és leülök a zöld padra a tengerparton,
akkor a szél-szaggatta hullámok harmóniája a közös emléketekben táncol,
akkor a homok finom sercegéssel alkotja meg számotokra a lábatok nyomát, és még a bárányhimlő is rábukkan egy zaftos sejtre, hogy lázba hozzon. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
