Álmaink hercege

Íme egy kis értekezés az álompasi létéről. Kérdés: van-e, ha van, hol, miért nincs itt és, hogy vannak-e tökéletes csajszik. A vége elég sajátosra sikerült…

„James nem létezik. Nem létezhet.

Az ilyen tökéletes pasi nem lehet valós, hiszen ki lehetne egyszerre helyes, kedves, aranyos, sportos, megértő és türelmes, ugyanakkor humoros is? Á, csak álltatom magam, ha ilyen srácot keresek… Lehet, hogy Lilynek megadatott, de nekem nem. Ennyi.”

Egy buszmegállóban állva igazán juthattak volna eszembe értelmesebb gondolatok, tudom, de mégis ezen töprengve álldogáltam. Máskor általában van jobb elfoglaltságom, minthogy a pasi ideálomról merengjek, de ezúttal nem fecseghettem barátnőimmel, nem volt a közelben az a barom sem, se egy használható ismerős. Egy cicával osztoztam az egész buszmegállón, így volt időm „semmit sem csinálni”.

„És, mivel nem létezik, nem érdemes gondolkodni róla… na, meg kéne kérdezni Anitát, hogy… Egyébként ebből is világosan látszik, hogy Rowling nem valós emberekről ír! Mert azért ilyen szerelmi kapcsolat, mint Lilynél meg Jamesnél.. hah. Ilyen nincs. Mert, ha lenne, az is biztos a mi sulinkat áldaná… De, mégis. Ha annyira hasonlítok Lilyre, miért nincs… miért nincs egyetlen Jamesem sem?”

Ekkor döbbentem rá, hogy egy srác halad el mellettem, és majd kieső szemekkel bámul. Ó. Remek. Még egy idióta. Utálom, ha bámulnak. Utálom, ha már csak rám néznek. A munkásokat meg már tényleg nem bírom. Ennyit a Nagy szerelemről.

„Lilynek van James, nekem miért nem lehet valakim? Akár… akár lehet olyan bolond is, mint Sirius, hiszen Áginak igaza van: ha szeretem, úgyis el fog vakítani a szerelem, és nem látom a hibáit. Jó vicc. Én MINDENKINEK látom a hibáit.”

Kezdek megfagyni. Hihetetlen, hogy ennyit késsen egy busz, ami állítólag tízpercenként jár. Már elmúlt… nyolc perc. Huh. Lassan múlik az idő.

„Gáz, hogy nincsenek tökéletes srácok. Bár én sem vagyok tökéletes csaj, tehát végül is érdekes is lenne egy olyan pasival. Hiszen akkor azért lenne tökéletlen, mert tökéletes. Ördögi kör. De, ahogy kedves angoltanárnőm mondja, a pasik néha hülyék, néha tüneményesek, attól függ, milyennek akarjuk látni őket. Ámen.”

És a busz nem jön. Pontosabban már látom, csak leáll a pihenőben, a sofőr képes kiszállni és elmenni. Hihetetlen. Én pedig itt fagyoskodok, mert volt annyi eszem, hogy ezt a kis kék pulcsinak nevezett izét vegyem fel… na, és miért? Miatta.

„Így belegondolva Lily nem is tökéletes, és James se. Lily túl sokat morog, dühkitörései vannak és hirtelen természetű, míg James azért mégis beképzelt valamilyen szinten, és… hát… ennyi is elég.”

Nicsak, milyen helyes srác álldogál ott… hmmm… ha nem is tökéletes, nem rossz…