Sana Skinner

Julcsi n�ni nagy dob�sa

Az a cs�ndes kis bankfi�k a r�gi lak�telepen �ppen olyan elaggott volt, mint a k�rny�k h�zai, �s a h�zak lak�i. Julcsi n�ni t�bb, mint h�sz �ve dolgozott itt p�nzt�rosk�nt, �s most, amikor nyugd�jazt�k, igaz�n f�j� sz�vvel gondolt a t�voz�sra. B�r m�r r�gen t�l volt a nyugd�j korhat�ron, j� eg�szs�gnek �rvendett, �lvezte koll�g�i �s az �gyfelek bizalm�t, sz�vesen dolgozott volna tov�bb is. El sem tudta k�pzelni, mit kezd majd �res napjaival, �s azt sem, hogyan fog kij�nni a kis �sszeg� nyugd�j�b�l. Eg�sz �let�ben csal�dj��rt n�lk�l�z�tt, most pedig �gy alakultak a dolgok, hogy �reg kor�ra sem lehet gondtalan �lete. M�lys�-gesen el volt keseredve azon a borong�s, �szi d�lut�n is, amikor v�gre t�rt�nt valami, valami eg�szen k�l�nleges esem�ny.

Julcsi n�ni a p�nzt�rb�l figyelte az �gyfeleket. Al�bbhagyott a forgalom, kiss� nyugalmasabb �r�k k�vetkeztek. M�r csak egy-k�t �regember botork�lt be a nyugd�j�b�l megtakar�tott p�nzecsk�j�vel, vagy egyszer�en csak hogy megk�r-dezzen valamit. Mintha a borong�sra fordult id� az �gyfelek kedv�t is elvette vol-na, hogy banki �gyeiket int�zz�k. Tal�n �ppen ez�rt volt olyan felt�n� az a v�-kony, fiatal fi�, aki m�r legal�bb f�l �r�ja t�lt�gette a pap�rokat egy asztaln�l. No meg az�rt is, mert olyan idegesen viselkedett. Kit�lt�tt egy pap�rt, majd �ssze-gy�rte �s f�lredobta. M�sikat vett el�, k�rbe-k�rbe pillantgatva olvasta, firk�lt r� valamit, �sszegy�rte �s f�lredobta. „Olyan ez a gyerek, mintha �ppen bankrab-l�sra k�sz�l�dne.” – gondolta Julcsi n�ni, �s j�t nevetett bizarr gondolat�n. De az�rt szemmel tartotta a fi�t.

Kil�pett az ajt�n az utols� �gyf�l is, �s egy pillanatra mintha meg�llt volna az �let. Julcsi n�ni az asztalka fel� pillantott. A bank �res volt, csak a fi� t�lt�getett m�g mindig valami �rlapot, amit azt�n egy gyors mozdulattal �ssze is gy�rt. Eg�sz halom pap�rgomb�c sorakozott m�r el�tte. Fel�llt az asztalt�l, k�r�l-n�zett. Julcsi n�ni fesz�lten figyelte a p�nzt�rb�l. Hirtelen k�vetkezett be, amit az �regasszony el�re meg�rzett. Olyan hirtelen, hogy amikor a fi� el�r�ntott egy pisztolyt, �s egyenesen Julcsi n�nire szegezte, az �regasszony felsikoltott ijedt�ben. A fi� r�ki�ltott, hogy tegye a p�nzt a pultra, mik�zben lefegyverezte a dermedt biztons�gi �rt. Az �regasszony pillant�sa a nyitott kassz�ra esett. Mennyi p�nz! Az eg�sz d�lel�tti forgalom! M�g nem j�tt a p�nzsz�ll�t� aut�, �s ilyenkor mindig nagy �sszeg volt a p�nzt�rban. R�pillantott a feld�lt, pattan�sos k�p� kamaszra, �s �tfutott az agy�n, hogy ugyan mire kell neki? Drogra fogja k�lteni? Vagy italra? Vagy egyszer�en csak elsz�rakozza? M�r ha meg�ssza! De mi�rt is ne �szhatn� meg? Julcsi n�ni tapasztalt volt, tudta, a fi� a legjobb helyet �s a legjobb id�pontot v�lasztotta a rabl�sra. A bank biztons�gi rendszere nem sokat �rt, a fi�kban rajta k�v�l csak egy koll�gan� tart�zkodott, meg az �rtalmatlann� tett biztons�gi �r. Ez a fi� ak�r profi is lehetett volna, de nagyon �gy t�nt, hogy ink�bb csak �tletszer�en rabolt, valami harmadrang� amerikai krimib�l k�lcs�n�zve a m�dszert. Val�sz�n�leg �let�ben el�sz�r vetemedett ilyesmire, tal�n m�g a rend�rs�gi nyilv�ntart�sban sem szerepelt. �rdemes lenne elvenni a kedv�t egy �letre.

Julcsi n�ninek olyan �tlete t�madt, hogy a h�ta is beleborzongott. D�nt�tt. El�vett n�h�ny p�nzsz�ll�t� zs�kot, �s az egyikbe elkezdte belerakni a kassza tartalm�t. Gyorsan dolgozott, de m�g a f�ldre hull� p�nzdarabokat is gondosan �sszeszedte. Bek�t�tte a zs�k sz�j�t, �s kil�pett a p�nzt�rb�l. Sz�tlanul ny�j-totta a zs�kot a fi�nak. Amaz durv�n kir�ntotta a kez�b�l, sarkon fordult, �s m�r el is t�nt a szem�k el�l. Mind�ssze n�h�ny percig tartott az eg�sz.

Riasztott�k a rend�rs�get. A nyomoz�k idegesen, kapkodva dolgoztak, az ut�bbi id�ben megszaporodtak a bankrabl�sok, kezdtek belef�sulni a rem�ny-telennek t�n� munk�ba. A legt�bb bankfi�k a minim�lis biztons�gi el��r�soknak sem felelt meg, kifoszt�suk m�g egy kezd� bankrabl�nak sem volt t�l nagy feladat. Julcsi n�ni bankj�ban sem volt rendben semmi, m�g csak a kamer�k sem m�k�dtek. A helysz�nel�s – mint ahogy a rabl�s – rendk�v�l r�vid ideig tartott. A dolgoz�k �testek a kihallgat�son, majd hazak�ldt�k �ket. Julcsi n�ni kinyitotta az egyik szekr�nyt, a polcr�l vastag pul�vert vett el�, �s az egyik nyomoz�hoz fordult.

- Fiatalember, holnap dolgozom itt utolj�ra, nyugd�jba megyek. A t�rt�ntek ellen�re hazavihetem a szem�lyes holmimat? - hangosan k�rdezte, hogy min-denki hallja.

A nyomoz� v�gign�zett a sov�nyka �regasszonyon. „Mint a nagyany�m.” – gondolta f�radtan.

- Persze, pakoljon csak �ssze nyugodtan.

Julcsi n�ni �gy is tett. Hatalmas bev�s�rl� szatyr�ba pakolt, szer�nyen elk�sz�nt, �s hazament.

Otthon lassan, el�gedetten rakta ki a szatyorb�l pul�ver�t, n�h�ny dosszi�t – �s egy kopott p�nzeszs�kot. Forgatta, simogatta, de nem nyitotta ki. Pontosan tudta, mennyi p�nz van benne. �ppen el�g lesz nyugd�j kieg�sz�t�snek. A bank-rabl� meg legfeljebb elviszi a balh�t – mint ahogy azt a halom hullad�k pap�rt is, amit Julcsi n�ni kivett a szemetes kos�rb�l, �s a p�nzt�rpult alatt �gyesen be-csemp�szett neki a p�nzeszs�kba…