A. V. Nogel B�NK�ZELBEN…

2. Fejezet

Kil�pve a liftb�l a f�n�ke szob�ja fel� vette az ir�nyt. K�sz�nt vagy biccentett a mellette elhalad�knak. Az �p�letben kev�s olyan ember dolgozott, aki legal�bb l�t�sb�l ne ismerte volna �t. Agya l�zasan kereste az okot, ami�rt a Nov�ki pont a szabadnapj�n rendelhette be. ''A saj�t �rdekemben. Ez nagyon j�!'' – gondolta �s nagyon b�zott abban, hogy nem a kis maszek �gyleteire der�lt f�ny. K�t r�gi bar�tja – mindketten �tterem tulajdonosok – cs�b�t�s�nak engedett amikor elv�llalta, hogy id�nk�nt ellen�rzi az �zleteiket. Ez hetente egy, esetleg k�t alkalmat jelentett. Olyankor mint vend�g megjelent, megeb�delt vagy megvacsor�zott. K�zben igyekezett felm�rni, hogy milyen a vend�gk�r, v�rhat�-e esetleg valami atrocit�s. Az alkuban az is benne volt, hogyha b�rmi baj t�rt�nik, akkor soron k�v�l seg�ts�get ny�jt. Ez�rt az egyik, a kisebbik helyen havonta harmincezret, a m�sik, a nagyobbik helyen pedig havi �tvenezret kapott – ad�mentesen. Eddig m�g nem kellett aktiviz�lnia mag�t egyik �zletben sem. A bar�tai pedig �nsz�ntukb�l, minden presszi� n�lk�l k�rt�k fel a rendszeres vizitekre, �s fizett�k ki az �ltaluk felaj�nlott tiszteletd�jat. A negyvenhatezer nett� rend�rs�gi fizet�s �gy m�r elviselhet�bb volt. ''Rem�lem, hogy nem erre bukkant r�'' – mondta mag�ban �s benyitott f�n�ke titk�rs�g�ra.

– K�zcs�k, Ibolya! De r�gen l�ttam. Maga egyre szebb! – �dv�z�lte a titk�rn�t. Ibolya a negyvenes �veiben j�rt, de val�ban nagyon j�l tartotta mag�t. Huszonegy �ve dolgozott a c�gn�l. Viktort m�r a C�ghez val� bel�p�se pillanat�t�l ismerte, akkor m�g ugyanis a szem�lyzetin volt �gyint�z�. Minden valamireval� zsaru �t akarta elcs�b�tani. Terjengtek is r�la a pletyk�k rendesen. Ibolya azonban egy k�m�veshez ment feles�g�l, sz�letett h�rom gyermeke, a f�nyk�p�ket mindig az asztal�n tartotta.

– Szia, te vadember. M�r megint csin�lt�l valami marhas�got? – mondta a n�, mik�zben fel�llt az �r�asztalt�l �s megpaskolta a n�la majdnem k�t fejjel magasabb f�rfi arc�t.

– Hogy van a csal�d? – �rdekl�d�tt Viktor az �r�asztalon �ll� k�pek fel� b�kve.

– Rosszabb soha ne legyen! – nevetett Ibolya. – Besz�lok, hogy itt vagy. A f�n�k m�r t�bbsz�r keresett.

– K�ldje be! – hallatszott a kihangos�tott k�sz�l�kb�l. Viktor sz�tt�rta a karj�t, �s benyitott f�n�k�hez.

– J� napot.

– �dv�zl�m, Viktor. Foglaljon helyet – mutatott Nov�ki a doh�nyz�asztal m�g�tt �ll� fotelok fel�. – Iszik valamit?

– Gondolom, nem az�rt rendelt be a szabadnapomon, hogy itt vid�man eliszogassunk – felelt Viktor, mik�zben letette mag�t az egyik fotelbe –, de ha esetleg �ppen akadna k�zn�l vodka, akkor egy poh�rnyi bizony nem j�nne rosszul.

– Tudja, Viktor, el�gg� k�nos helyzetbe ker�ltem... – kezdte mondanival�j�t Nov�ki. N�mi sz�netet tartott, mik�zben a b�rszekr�nyn�l foglalatoskodott az italok kit�lt�s�vel.

– Mindannyian �gy vagyunk ezzel �let�nk bizonyos �llom�sain – vetette k�zbe Viktor.

– Hogyan? – fordult meglepett arcot v�gva Viktor fel� Nov�ki.

– Nem, nem, semmi! Csak �gy eszembe jutott – emelte maga el� k�t tenyer�t Viktor, mintegy bocs�natk�r�leg, hogy megsz�lalt.

Nov�ki �rnagy (az �rdekess�g kedv��rt: Viktor is �rnagyi rendfokozatig vitte, de beoszt�s�t tekintve Nov�ki m�gis a felettese volt) letette a k�t teli poharat az asztalra, majd az �veget is. Le�lt a m�sik (szocre�l st�lus�) fotelbe �s r�gy�jtott. – Miel�tt belev�gn�nk, hajtsuk fel – javasolta, �s �gy is tettek. – Egy�bk�nt, hogyhogy ma szabadnapja van, Viktor? A beoszt�s szerint nincs.

– Melyik beoszt�s szerint? – k�rdezte pohar�t forgatva Viktor.

– Amelyik itt l�g a titk�rs�gon – felelt az �rnagy.

– Ja, h�t nem ott kell n�zni, hanem az �n irod�mban, meg az alagsori klubszob�ban. Az az �rv�nyes beoszt�s – mondta Viktor �s letette a pohar�t. Nov�ki ism�t t�lt�tt, nagyot s�hajtva vissza�lt a fotelba.

– �s azt ki �ll�tja �ssze? – k�rdezte.

– �n, illetve az �let. Rugalmasan osztjuk be egym�s k�z�tt. Ha valaki, teszem azt negyven-�tven �r�t leh�z egyfolyt�ban, annak nem seg�t az itteni beoszt�s. Ezt �n is meg�rtheti.

– �s mi a fen�t keres az alagsorban egy munkarend?

– Tudja, az egy nyugodt hely. Oda mindegyik�nk sz�vesen ben�z. Nincs macera, nincs f�n�k... M�r eln�z�st...

– �rdekes.

– T�bb, mint nyolc �ve �rdekes, de minden f�n�k elfogadta, hogy ott van az �n csoportom t�rzshelye. Rem�lem, ezen �n sem k�v�n v�ltoztatni.

– Nem, dehogy. Ha m�r mindenki elfogadta...

Megitt�k a m�sodik poh�r italt is.

– Jobb lesz, ha a l�nyegre t�rek – mondta Nov�ki.

– �ppen javasoltam volna...

– N�h�ny nappal ezel�tt Szab� ezredes �r arra k�rt, hogy k�sz�tsek �nr�l egy szakmai jellemz�st, term�szetesen arra a m�sf�l �ves id�szakra vonatkoz�an, ami�ta �n vagyok a felettese. Az okr�l mind�ssze annyit hozott tudom�somra az ezredes, hogy alakult egy operat�v csoport, melynek keret�ben a rend�rs�g bizonyos egys�gei m�s szervezetetekkel egy�ttm�k�dve k�sz�lnek egy nagyszab�s� akci� v�grehajt�s�ra. T�bbet �n sem tudok. Mindenesetre elk�sz�tettem a jellemz�st, �s ennek l�nyeg�t szeretn�m most �nnel ismertetni – emelkedett fel a fotelb�l Nov�ki �s az �r�asztal�hoz s�t�lt. Felemelt egy dosszi�t, kinyitotta, majd megigaz�totta a nyakkend�j�t, s k�zben belemer�lt az iratokba.

Viktor elnyomta a cigarett�ja maradv�ny�t, lassan f�jta ki a k�kes f�st�t. T�lt�tt mag�nak az asztalon �ll� �vegb�l, n�zte a n�la egy �vvel id�sebb f�n�k�t, aki kiv�l�an szabott, dr�ga sz�vetb�l k�sz�lt s�t�t �rnyalat� �lt�nyt viselt, h�feh�r ing�n �lt�nye sz�n�vel t�k�letes �sszhangban lev� nyakkend�vel. Fekete cip�j�n egy l�gy nem tudott volna landolni. ''Biztos nem j�rt m�g a k�nai piacon'' – gondolta Viktor, mik�zben felhajtotta az italt. A poharat asztalra helyezve megakadt szeme a saj�t csizm�j�n, amit keresztbe tett l�bbal �lve a jobb t�rd�n pihentetett. Kikezdte m�r az id�, sz�ne megkopott, itt-ott horzsol�sok is �ktelenkedtek rajta. Csak ott t�nt kicsit �jszer�bbnek, ahol a farmernadr�g folyamatosan �rintkezett vele. ''Az�rt ez sem rossz!'' – mondta mag�ban �s megveregette csizm�j�t. Nov�ki s�rget�snek �rt�kelte a zajkelt�st. Ism�t igaz�tott a nyakkend�j�n.

– Igen – mondta �s megk�sz�r�lte a tork�t –, sz�val a jellemz�se... H�t, elk�sz�lt. �ltal�ban pozit�v kicseng�s�, de meg kell mondanom, hogy n�h�ny dolgot nem hagyhattam ki bel�le. Term�szetesen a negat�vumokra gondolok...

– Valahogy sejtettem... – vetette k�zbe Viktor.

– Nem hunyhatok szemet n�h�ny olyan megmozdul�sa felett, amelyek arra utalnak, hogy �n hajlamos az egy�niesked�sre, esetleg nem k�pes megfelel�en �rt�kelni a pillanatnyi helyzetet, vagy nem a legjobb, a legmegfelel�bb megold�st v�lasztja bizonyos konfliktushelyzetek levezet�se sor�n.

– Ez �gy �mlesztve egy kicsit kusza – h�zta fel a v�ll�t az �rtetlenked�s jel��l Viktor. – Tal�n ha konkr�tumokr�l esne sz�, esetleg vil�gosabban l�tn�m a dolgokat.

– Igen, �n is azt hiszem, �gy lesz a leg�rthet�bb – b�logatott Nov�ki �s a dosszi�val a kez�ben lassan ide-oda j�rk�lt a szob�ban. – Kezdj�k mindj�rt a tavalyi t�szesettel. Bizony�ra eml�kszik r�. N�metfaluban t�rt�nt...

– Hogyne eml�kezn�k r� – sz�lt k�zbe Viktor –, de arra is eml�kszem, hogy mind a bels� ellen�rz�s, mind pedig az �gy�szs�gi nyomoz�k vizsg�lata arra az eredm�nyre jutott, hogy nem k�vettem el szab�lys�rt�st.

– De hib�zott... – vetette k�zbe mutat�ujj�t felemelve Nov�ki.

– Igen, hogy elker�lhet� legyen egy sokkal nagyobb hiba, esetleg egy t�sztrag�dia! – t�rta sz�t a kez�t Viktor. – Egy�bk�nt is �rv�nyben volt a t�zparancs, amikor l�ttem...

– De azt maga nem tudhatta, hogy kiadt�k... – vetett ellent k�zfej�vel a dosszi�ra csapva Nov�ki.

– Mint ahogy az a mellettem hasal� kommand�s mesterl�v�sz sem tudhatta, akinek helyettem l�nie kellett volna, mert a r�di�j�nak nyolcsz�z forintos f�lhallgat�ja bed�gl�tt... – v�gott felettese szav�ba Viktor. – Egy�bk�nt is – folytatta –, a helyzet mind�ssze n�h�ny m�sodperc alatt alakult �gy, hogy a fegyverhaszn�lat indokolt legyen. A kisgyerek annyira lecs�szott a t�szejt� �l�b�l, m�r szinte ki sem l�tszott a vastag k�korl�t m�g�l, �gy a manus homloka t�bb mint negyven centi �tm�r�j� szabad t�rbe ker�lt. Ilyen esetben, alig tizenhat m�terr�l, t�vcs�vel ez nem igaz�n nevezhet� kock�zatnak – mondta Viktor. Felemelkedett a fotelb�l, b�rdzsekije bels� zseb�b�l cigarett�t vett el�, �s r�gy�jtott. – De tudja mit, z�rjuk ezt a k�rd�st r�vidre. Ha �n �gy l�tja, hogy ez az eset nagyszer� negat�v p�ld�ja lehet az �nfej�s�gemnek, akkor szerintem is helye van abban a bizonyos jellemz�sben. Esetleg van m�g valami m�s is?...

– Szerintem is jobb, ha ezt a t�m�t most lez�rjuk, majd az erre hivatottak min�s�tik a t�rt�nteket. A m�sik ilyen t�rt�nete a Nyugati t�ri, a sajt�ban – Nov�ki belelapozott a dosszi�ba –, id�zem: ''Hal�lba kergette a fiatal gyan�s�tottat'' f�c�mmel ker�lt nyilv�noss�gra. Ebben az id�ben sajnos nem voltam itthon, egy n�metorsz�gi tanulm�ny�ton vettem r�szt, ez�rt csak a vizsg�lati jegyz�k�nyvek, a hallott bels� �s k�ls� inform�ci�k alapj�n vonhattam le k�vetkeztet�seimet.

– Ez december elej�n t�rt�nt... – jegyezte meg Viktor.

– Igen – b�lintott Nov�ki.

– �s j�l siker�lt a kar�csonyi bev�s�rl�s? – k�rdezte Viktor mintegy mellesleg, s nagyot sz�vott a cigije v�g�b�l, amit ut�na el is nyomott.

– Ezt meg hogy �rti? Mert, ha arra c�loz,... – vonta �ssze a szem�ld�k�t Nov�ki.

– Nem c�lzok �n semmire, puszt�n �rdekl�dtem...

– Sz�val, az a fiatalember meghalt az �n int�zked�s�nek k�vetkezt�ben...

– Na, egy pillanat! Az�rt jobb lenne v�gre hely�re tenni a dolgokat! – emelte fel a hangj�t Viktor. – Az a fiatalember nark�s b�lyegeket pr�b�lt eladni k�t tizenn�gy �ves gyereknek. Ne sz�ljon k�zbe – l�pett Viktor Nov�ki el� mutat�ujj�t r�szegezve –, elmondom, hogy mik�pp t�rt�nt az eset, b�r ha figyelmesen v�gigolvasta volna a jegyz�k�nyvet, most egy csom� id�t megsp�rolhattunk volna.

– K�rem – t�rta sz�t a kez�t Nov�ki, de mozdulat�ban benne volt, hogy a legkev�sb� sem �rdekli a sztori. Viktor �rezte, hogy felesleges b�rmit is elmondania a t�rt�ntekr�l, de ha m�r be�g�rte, gondolta meg is teszi.

– Az �ruh�z fel�l mentem alulj�r�ba, a kisebbik gyerekemnek kerestem ott egy j� meleg pizsam�t, de nem tal�ltam, �gy a villamosmeg�ll� fel� igyekeztem, hogy elmegyek vagy a Blah�ra, azon a k�rny�ken is van n�h�ny �ruh�z, meg sok kis �zlet, vagy a Bud�ra, az ottani nagy�ruh�zba. M�r majdnem el�rtem a l�pcs� fel� vezet� fordul�t, amikor kib�ktem az �ltalam h�sz �v k�r�linek saccolt fiatalembert, aki k�t gyereknek, mint ut�bb kider�lt az egyik, a kisfi� tizenn�gy, a kisl�ny tizenh�rom �vesek voltak, valami albumot mutogatott. El�sz�r arra gondoltam, ismerve a helyet, hogy telefonk�rtya cserebere alakult ki. Err�l a nem tiltott dologr�l gondolom, �n is tud?

– Term�szetesen – felelt Nov�ki mosolyogva –, a tizenk�t �ves fiam meg�rj�t ezzel. Nagy gy�jt�.

– Remek – folytatta Viktor –, nekem viszont felt�nt, hogy csak az id�sebbikn�l van mutatni val�, a m�sik kett� csak n�zegeti a v�laszt�kot. Els�t�ltam a metr� bej�rata el�tt �lldog�l� �js�goshoz �s vettem egy d�lut�ni lapot. Visszafel� �gy vettem az ir�nyt, hogy l�thassam az album tartalm�t. El�g hossz�ra n�ttem, nem volt neh�z felfedeznem a b�lyeggy�jtem�nyt. Megfogtam a fi� karj�t, orra el� nyomtam az igazolv�nyomat �s mondtam neki, hogy maradjon nyugton. Mondta, hogy ok�, minden rendben, a csomag nem az �v�, tiszt�zzuk a k�rd�st. K�zben kisz�rtam, hogy a p�lyaudvar fel�li folyos�n k�t egyenruh�s j�r�r k�zeledik. Sz�ltam a k�t k�ly�knek, hogy szaladjanak �s h�vj�k �ket. K�zben a fiatalember hirtelen mozdulattal kib�jva dzsekij�b�l kiszabadult, �s igen gyors iramban a metr� bej�rata fel� vette az ir�nyt. Ut�na lend�ltem �s egy becs�sz�ssal siker�lt is elfektetnem, de begurult a metr� ter�let�re, ott felpattant, �s az �zemen k�v�li mozg�l�pcs�n elt�nt a szemem el�l. Nem tudtam k�vetni, mert a becs�sz� szerel�sem k�vetkezt�ben t�rddel a nyitott �vegajt� �l�nek v�g�dtam. Hossz� percekig mozdulni sem tudtam, k�zel �lltam a bevizel�shez, annyira f�jt az �tk�z�s. Az egyenruh�sok ny�jtottak k�s�bb n�mi els�seg�lyt. A mai napig f�j a t�rdem, ha nyom�s �ri. Az alag�tb�l felj�v� utasok jelezt�k, na meg a metr� �gyeletese, hogy valami baleset t�rt�nt a sz�netel� mozg�l�pcs�n. A gyan�s�tott nyak�t t�rte minden k�ls� seg�ts�g n�lk�l. Megjegyzem, ha nem teszi, �s le sem csukjuk, akkor lehet, hogy legk�zelebb a maga gyermek�nek k�n�lta volna a nyalhat� b�lyeget, k�s�bb a marihu�n�t, az Extasi-t, a Speed-et, a kokaint, a heroint, meg m�g mit tudom �n mi a francot. �gy m�r tiszt�bb a dolog? Lerohant a k�ly�k, megbotlott eltaknyolt, �s olyan szerencs�tlen�l esett, hogy elt�rt a csigoly�ja. Ha nem menek�l, m�g ma is �lne, kapna t�z h�napot, �s ut�na ott folytatn�, ahol abbahagyta.

– Az�rt, m�gsem ilyen egyszer� – vakargatta az �ll�t Nov�ki. – A sajt� �gyet csin�lt bel�le �s bizony nem tesz j�t a test�ltnek sem...

– Nem a sajt� csin�lt bel�le �gyet – v�gott ism�t f�n�ke szav�ba Viktor, ez�ttal nem is leplezve d�h�t –, hanem az a nem norm�lis Grotter. A napilapok a t�nyeket k�z�lt�k, egyik sem vette �t ennek az idi�t�nak a cikk�t, m�g utal�s sem t�rt�nt r�. Azt hiszem ez a t�ny min�s�ti ezt a szerencs�tlen Glottert, akit egy�bk�nt �js�g�r�-gyakornok kora �ta szem�lyesen ismerek, �s akinek feltett sz�nd�ka, hogy engem kicsin�ljon. Tulajdonk�ppen lehet r� oka, csak m�g nem tudom, hogy kik mozgatj�k.

– Ez is egy k�nyes pont. Maga egy rend�rs�gi sajt�t�j�koztat� alkalm�val nagy nyilv�noss�g el�tt megfenyegette Grotter f�szerkeszt�t, hogy felk�peli – lapozott tov�bb dosszi�j�ban Nov�ki –, ez is szerepel a negat�vumok k�z�tt. A sajt�val, ha nem musz�j, felesleges ujjat h�zni. Van �ppen el�g bajunk n�lk�l�k is.

– Ez a dolog roppant egyszer�en �s r�viden tiszt�zhat� – mondta Viktor nyugodt hangon. – Grotter marhas�gokat firk�l. Nem a sajt�t�j�koztat� keret�n bel�l besz�lgett�nk, hanem ut�na a folyos�n �s nem azt mondtam neki, hogy felk�pelem, hanem azt, hogy feln�gyelem, ha nem sz�ll le a mag�n�letemr�l. Puszt�n arra k�v�ntam r�venni, hogy a fot�s�t rendelje vissza a kertkapum el�l, mert mindennek van hat�ra. A nagy nyilv�noss�gb�l pedig annyi igaz, hogy mind�ssze k�t �js�g riportere hallotta az eml�tett sz�v�lt�st, �s az egyik megjegyz�se mind�ssze annyi volt, most �n is id�zek: ''V�gre, valaki tal�n kiny�rja ezt a barom Glottert!''. Akire maga hivatkozik az nem a sajt�, hanem egy idi�ta! Az �js�g�r�s sz�gyene!

– Amit el�adott az nem v�ltoztat a l�nyegen – mondta Nov�ki, �s Viktor el� l�pett �s a szem�be n�zve folytatta –, az �n t�nyked�se id�nk�nt rossz f�nyt vet a test�letre. A k�zv�lem�nyben negat�v �rzelmeket v�lt ki vel�nk szemben, �s ezt nem engedhetj�k meg. Arr�l nem is besz�lve, hogy �llom�nyra is dehoneszt�l�an hat, ha egyesek csak a saj�t fej�k ut�n mennek, �s nem veszik figyelembe, hogy amit mi csin�lunk az csapatmunka. �rthet� voltam? – fejezte be, de tekintet�k m�g n�h�ny m�sodpercig kem�nyen folytatta az imm�r n�ma p�rbajt. Viktor engedett els�k�nt, megvonta a v�ll�t, sz�tt�rta a kez�t �s ell�pett f�n�ke el�l. Nov�ki leeresztette a kez�be szorongatott dosszi�t �s az asztal�hoz ment.

– Az�rt, tal�n jobb lenne megk�rdezni az �llom�nyt – mondta nyugodt hangon Viktor –, hogy mi dehoneszt�lja �ket igaz�n? Az �n munkam�dszerem, vagy az, hogy naponta viszik v�s�rra a b�r�ket, t�rnek minden megal�ztat�st, s k�zben a sz�ml�ikat nem tudj�k kifizetni, a k�ly�knek egy norm�lis ruh�t nem tudnak v�s�rolni, hogy legal�bb a suliba ne kelljen sz�gyenkezni�k.

– Err�l nem nyitok vit�t! – emelte mutat�ujj�t Viktor fel� Nov�ki.

– Ismer�sen cseng... – mosolyodott el Viktor.

– Megnyugtatom, Viktor, hogy mostani besz�lget�s�nk csak meger�s�tett abban, hogy helyes ir�nyt k�vettem a jellemz�s�t illet�en.

– Megnyugodtam, uram, �s rem�lem, hogy annak a feladatnak a v�grehajt�s�t, amit esetlegesen nekem sz�nt az operat�v bizotts�g, �nnek kell megoldania. Mint p�p a h�tamra, �gy hi�nyzik most nekem egy ilyen v�lhet�en �letvesz�lyes, id�t rabl� mel�. T�vozhatok, uram? – tette az ajt�kilincsre a kez�t Viktor. Nov�ki arc�n alig �szrevehet� felh� suhant �t.

– Igen... Igen, persze... V�geztem, elmehet – a homlok�t d�rzs�lgetve �s Viktor becsukta maga m�g�tt az ajt�t.

– Na, mi volt bent, Viktor? – k�rdezte k�v�ncsian a titk�rn�. A f�rfi elmosolyodott, �s az asszony �r�asztal�hoz l�pdelt.

– Mondja, Ibolya? L�tott m�r olyan fav�g�t, amelyik felm�szik egy j� magas f�ra, ki�l az egyik vastag �gra �s neki�ll t�rzs fel�li oldal�n f�r�szelni az �gat, amin �l?

– Nem, Viktor, ilyen fav�g�t m�g nem l�ttam.

– NNa, Ibolya, akkor n�zzen be oda – mutatott Viktor Nov�ki ajtaja fel�. – K�zcs�k, Ibolya – mondta �s kil�pett a folyos�ra. Feldobott hangulatban indult a l�pcs�h�z fel�. A Viktor-csoport hivatali helyis�ge egy emelettel lejjebb volt megtal�lhat�, az �p�let egy el�gg� eldugott szeglet�ben.

''V-CSOPORT'' jelezte a felirat egy megs�rgult �r�lapon, amit valamikor fekete tix�val r�gz�tettek azon az ajt�n, amelyen Viktor benyitott. A helyis�get eredetileg tan�csteremnek sz�nt�k �s hossz� ideig annak is haszn�lt�k, de �gy hat �ve megkapta az akkor m�g tizenhat, ma huszonegy f�s Viktor-csoport. A t�zszer tizenk�t m�teres termet t�relv�laszt� elemekkel osztott�k fel egy�ni munkahelyekre.

– Szevasz, f�n�k! – indult a terem k�zepe fel�l Viktor fel� egyik helyettese, Hal�sz z�szl�s, akit csak Horognak bec�ztek valami r�gebbi pecakalandja ut�n.

– Mindenkinek j� napot – mondta az �rnagy j�l hallhat�an.

– De j�, hogy j�ssz! – l�pett el� Andrea, a csoport fiatal adminisztr�tora, mindenese –, ezt �rd al� l�gy oly sz�ves.

– Mi ez? – vette �t az iratot.

– Harmadik napja rossz a nagyobbik f�nym�sol�nk, megrendeln�m a jav�t�st... – mutatott Andrea a fal mellett �ll� g�pre.

– N�meth mi�rt nem �rta al� eddig?

– Azt mondta, hogy ez a te hat�sk�r�d...

– Ja... Az m�s... – b�logatott Viktor �s odakanyarintotta nev�t a megjel�lt helyre.

– H�, Gr�f! – hallatszott az egyik asztalt�l Erika, a huszonhat �ves nyomoz� hadnagy hangja. – Megj�tt az orosz fax ford�t�sa.

– Nagyszer�! – s�t�lt oda Erik�hoz egy izmos, r�vid haj� negyven�t k�r�li f�rfi. �tvette a pap�rlapot, az eddig nyak�ban l�g� f�mkeretes szem�veg�t az orr�ra tette �s elm�ly�lt az olvas�sban.

– N�meth hol van? – �rintette meg Viktor az �ppen telefon�l� Bartos z�szl�s v�ll�t, aki kez�t magasba emelve, ujj�val Viktor irod�ja fel� mutatott.

– K�sz – mondta az �rnagy.

– Mocskos kommunista banda! – ki�ltott fel Gr�f. – Hihetetlen mit k�pzelnek ezek! Az ember esze meg�ll! – d�h�ng�tt �s mark�ba gy�rte a pap�rlapot.

– Csigav�r, haver! – nyugtatta Erika.

– Mi a baj, Gr�f �r? – k�rdezte az �ppen oda�r� Viktor. – Cs�d a t�zsd�n?

– N�zd meg, Viktor, mit �rnak az oroszok! �k nem ismerik sem ezt az Oleget, sem pedig a haverjait. Egy h�ttel ezel�tt m�g ismert�k. Most meg nem. Nem v�ltozott ott semmi, komcsik azok m�g mindig. Most mi a fen�t csin�ljak? – t�rta sz�t d�h�dten a kez�t Gr�f.

– Ezek r�moltak ki n�h�ny orosz meg ukr�n turistabuszt? – k�rdezte az �rnagy, �s Gr�f sz�zados b�logatott. – �tadjuk �ket a vizsg�lati oszt�lynak – mondta n�mi haboz�s ut�n Viktor –, ne unatkozzanak �k se.

– Egy darab s�rtett�nk nincs, egy szemtan�t nem tudunk felmutatni. A k�rosultak k�z�l egyik sem volt hajland� feljelent�st tenni. Seg�ts�get k�rtek a k�vets�g�kt�l �s �gy h�ztak ki az orsz�gb�l, hogy m�g mindig l�tszik a kondenzcs�k. Oda�t meg nem ismerik �ket! Nevets�ges! – f�st�lg�tt Gr�f.

– El�bb-ut�bb csak lesz egy tetten�r�ses eset – mondta Viktor �s k�zben tekintete a D�k z�szl�s asztal�n�l �l� megbilincselt f�rfi hatalmas h�t�ra t�vedt. – Az ki? – b�k�tt szem�vel abba az ir�nyba.

– A Gyurika – vonta meg a v�ll�t Gr�f –, tal�n egy �r�ja, hogy behozta a De�k. Viktor odasietett. Meg�llt a megbilincselt f�rfi m�g�tt, �s a v�ll�ra tette a k�z�t.

– Gyuri, te mi a fen�t keresel itt? – k�rdezte. Az illet� meg sem fordult, csak a fej�t emelte magasabbra.

– Hell�, Viktor! – mondta nyugodt hangon.

– Gar�zdas�gnak t�nik – sz�lt k�zbe az asztal m�sik fel�r� De�k.

– Gyurika, Gyurika! M�r t�bb mint egy �ve nem hallottam r�lad semmi rosszat, �s most tess�k... Mi a fen�t csin�lt�l? – cs�v�lta a fej�t Viktor, �s �gy t�maszkodott h�ttal az asztalnak, hogy egym�ssal majdnem szemben legyenek.

– A ''Kisde�knak'' m�r elmondtam a sztorit...

– De�k z�szl�s �rnak, ha k�rhetem – n�zett fel pap�rjaib�l a fiatal nyomoz�.

– Szeretn�m �n is hallani – legyintett az �rnagy.

– Elvittem az asszonyt eb�delni. Pechemre pont a Z�ld T� nev�, am�gy rendes helyre ment�nk.

– Nem szok�s f�l tizenegykor eb�delni – jegyezte meg De�k.

– A Kisde�k meg ne akarja szab�lyozni az �n �tkez�si szok�saimat – mondta Gyurika az �rnagyra n�zve.

– Mag�nak De�k z�szl�s – emelte fel kiss� a hangj�t a nyomoz�. P�r pillanatnyi cs�nd k�vetkezett.

– Sz�val – folytatta a gyan�s�tott –, le�lt�nk csendes sarokba �s besz�lgett�nk az asszonnyal. Megittunk n�h�ny poh�r italt, �s kellemesen �rezt�k magunkat. Nem sokkal k�s�bb megrendelt�k az �telt. A levesig nem is volt semmi baj, az elfogyott sz�pen, de k�zben m�g�tt�nk valami n�zetelt�r�s t�madhatott, mert kit�rt a buny�. Eg�sz �gyes fi�k voltak, szinte �lveztem is a m�sort, eg�szen addig, am�g az egyik pankr�tor az asztalunkhoz sz�delegve beletenyerelt az �telembe. Bolognai spagetti volt. Tudod, Viktor, hogy �n alapj�ban v�ve egy t�relmes, mondhatn�m tal�n, hogy szel�d ember vagyok. Na, de t�nyleg – er�sk�d�tt Viktor mosoly�t l�tva –. hisz ismersz m�r el�g r�gen. Tal�n nem is lett volna semmi az eg�szb�l, ha nincs ott az asszony. De ott volt, �s az meg hogy veszi ki mag�t, hogy valaki b�ntetlen�l ilyen durv�n belerond�tson a mag�n�let�nkbe. Fel�lltam, megfogtam a gyerek nyak�t, �s belem�rtottam a fej�t a spagettibe. Ennyi. R�szemr�l ezzel rendez�d�tt az �gy.

– Azt felt�tlen�l meg kell jegyeznem – sz�lt k�zbe De�k z�szl�s –, hogy a s�rtett homlok�n mintegy n�gy �s f�l centim�teres v�g�s keletkezett, �s a ment�orvos els� diagn�zisa szerint a s�rtett enyhe agyr�zk�d�st szenvedett. Tov�bb�, n�mi �rt�k is elt�nt a s�rtett t�rc�j�b�l...

– J�, istenem, a t�ny�r elt�r�tt, csak az v�ghatta meg a manust, de hogy m�g agyr�zk�d�st is kapjon... Ha ilyen gyenge eg�szs�gileg, akkor meg mi a francnak er�lteti mag�t?... Ja, �s egy pillanat – horkant fel a f�rfi –, annyi volt a folytat�s, hogy kivettem a faszi brifk�j�t, �s sz�ltam a pinc�rnek, hogy sz�molja ki bel�le a k�t adag spagetti �r�t. Annyival csak tartozott, nem? Azt meg nem l�ttam mennyit vett ki a pinc�r..

.

– Sz�val a t�megbuny�ban nem vett�l r�szt – k�rdezte Viktor.

– Hogy k�pzeled? Hiszen ott volt az asszony. Nem mondom, ha egymagam vagyok... De nem lett volna ill� mag�ra hagynom, �s nem is volt k�z�m az urakhoz.

– Tett feljelent�st a s�rtett? – k�rdezte az �rnagy De�kt�l.

– El�sz�r akart, de azut�n meggondolta mag�t �s kijelentette, hogy nem �rte k�r – felelte Gyurik�t n�zve a nyomoz�.

– Vedd le a bilincset – legyintett Viktor �s lesz�llt az asztalr�l. Gyurika fel�llt, megfesz�tette mag�t, mint aki nagyon el van zsibbadva.

– Felh�vhatom az asszonyt? –k�rdezte.

– Hamarosan – nyugtatta meg az �rnagy. – Most ezt �rd al� – mutatott egy g�pelt pap�rlapra.

– Mi ez? – k�rdezte gyanakv�an a f�rfi.

– A jegyz�k�nyv. Na, �rd m�r al�, �s ne l�ssalak itt egyhamar – v�gta h�tba Viktor.

– Elengedsz? – vigyorgott Gyurika �s al��rta a lapot. – Az�rt ez a Kisde�k is rendes fazon, de... – mondta felegyenesedve az asztalt�l.

– De�k z�szl�s! Ha ism�telten k�rhetem, uram! – hallott�k a nyomoz� inger�lt hangj�t a h�tuk m�g�tt, mik�zben a kij�rat fel� ballagtak.

Viktor v�gigment a termen majd benyitott irod�ja el�ter�be, ahonnan k�t ajt� ny�lt: az egyik m�g�tt h�ts�l�pcs� vezetett a pinc�be, �s ott, a g�ph�z mellett volt a V-csoport klubszob�ja, a m�sik m�g�tt pedig az iroda. Valamikor a tan�csterem szem�lyzeti helyis�gek�nt szolg�lt az a t�z n�gyzetm�ternyi szoba, ahova Viktor bel�pett. Ez volt most az irod�ja. Egy k�tszem�lyes kanap�, el�tte egy kisasztal, k�t p�rn�zott sz�kkel, a sarokban egy zajosan m�k�d� �tven literes h�t�szekr�ny, egy egyajt�s akaszt�s ruh�sszekr�ny, egy iratszekr�ny, a falon egy hatalmas Magyarorsz�got �br�zol� katonai t�rk�p, a m�sik falon egy m�gneses demonstr�ci�s t�bla �s egy ruhafogas. Nagyj�b�l ennyib�l �llt az iroda kincst�ri berendez�se. Egy nagyon fontos berendez�si t�rgy kimaradt a felsorol�sb�l. Persze nem v�letlen�l.

T�rt�nt m�g a nyolcvanas �vek elej�n, hogy Viktor, aki abban az id�ben – mint frissen v�gzett z�szl�s –, feladatott kapott, hogy egy kisebb lop�si �gyben nyomozzon egy kicsiny dun�nt�li telep�l�sen. A tan�csh�za pinc�j�b�l f�jtak meg n�h�ny olyan eszk�zt, amelyek hi�ny�ban az ifj�s�gi (KISZ) klub m�k�d�se lehetetlenn� v�lt. Magn�t, er�s�t�t, hangfalakat, mikrofonokat, k�beleket, egy sz�nes t�v�t, meg ehhez hasonl�kat. Term�szetesen az eg�sz falu, s�t, h�sz kilom�teren bel�l minden falu lakoss�ga pontosan tudta, hogy kik lehettek a tettesek, de sem Viktor, sem pedig a helyi rend�ri er�k soha meg nem tal�lt�k �ket. Az ut�bbin nem is csod�lkozott k�l�n�sebben a helyi lakoss�g. Viktornak viszont hihetetlen nagy szerencs�je kerekedett a nyomoz�s sor�n, b�r err�l � sok�ig mit sem sejtett. A tan�cseln�k �s k�t hat�s�gi tan� r�szv�tel�vel szeml�zte a pinc�t Viktor, ahol az elcuppantott dolgokat addig rendszeresen rakt�rozt�k. A b�n�gyi technikusok eredm�nytelen vizsg�lata ut�n, v�rhat� volt, hogy semmi �jat sem fognak felfedezni. Pedig nem kellett volna messzire menni, hisz egy vadonat�j diszk� ny�lt a falu m�sik v�g�n. Igaz ugyan, hogy azt meg a megyei p�rttitk�r unoka�ccse nyitotta, ez�rt nem lett volna ill� ott kutakodni. Egy�rtelm� volt, hogy a fiatal nyomoz� csak alibi a hat�s�g r�sz�r�l, jelz�s a falu vezet�s�ge fel�, hogy igen, a rend�rs�g foglalkozik eme alantas, a fiatals�got s�lyosan megk�ros�t� b�n�ggyel. A helyi t�esz �tvennyolcezer forint�rt �j berendez�seket v�s�rolt, amit mellesleg a k�vetkez� �vben szint�n elloptak. Viktor a helysz�n szeml�z�se sor�n egy k�l�n�s t�rgyra lett figyelmes. A pince v�g�ben a fal mellett �llt egy hatalmas porlepte �r�asztal. M�g sohasem l�tott ehhez hasonl�t. A k�t m�ter hossz� �s nyolcvan centi sz�les asztal n�gy sarka tizen�t centim�ter �tm�r�j� oszlopokba �kel�d�tt. Az oszlopok alja talpazatban v�gz�d�tt, a tetej�n pedig hagymakupol�hoz hasonl�, apr�l�kosan kimunk�lt d�sz �keskedett. Az oszlopok t�rzs�t csigavonalban elcsavart bar�zd�k tett�k k�l�nlegess�. Az asztallapot apr� faeszterg�lt elemekb�l �ssze�ll�tott n�gy centi magas ker�t�s szeg�lyezte h�rom oldalr�l, megakad�lyozva, hogy b�rmi is lecs�szhasson r�la. Alatta k�t oldalt a z�rhat� fi�kok t�mbje volt l�that�, amit egy majd arasznyi el�lap takart a k�v�ncsi szemek el�l.

– Ki� ez? – k�rdezte Viktor a tan�cseln�k�t.

– Tudja a rosseb – felelt az k�z�mb�sen – itt rohad m�r a j� �g tudja mi�ta.

– Nem elad�?

– Mi�rt? A nyomoz� �r tal�n megvenn�? – csillant fel az �reg szeme �s tark�j�ra tolta a kalapj�t.

– Ha rendes �ra van, akkor igen – mondta Viktor, mik�zben v�gigh�zta az ujj�t a poros asztallapon.

– Komolyan mondja, vagy csak tr�f�lkozik, tisztelt uram?

– Komolyan mondom, nincs ebben semmi vicc. Nagyon megtetszett. Persze, csak ha nem t�l dr�ga.

– V�rjon csak egy pillanatot, nyomoz� �r... – mondta a tan�cseln�k �s a l�pcs�h�z sietett.

– H�! Sanyi! Ott vagy? – kiab�lt a kij�rat fel�.

– H�' hol lenn�k – hallatszott fentr�l egy gyerekhang.

– Na, akkor kerekezz el gyorsan M�rton s�gorhoz, �s sz�lj az ikreknek, hogy azonnal j�jjenek! �rted?

– Ja. �s ha nincsenek otthon?

– Akkor �tm�sz a Mosolyg�ba, mert biztos, hogy ott tek�znek. Na, gyer�nk l�dulj m�r!...

– J�' van, megyek m�'... – mondta a gyerek �s hallatszott, ahogy elz�rg�tt biciklij�vel.

– �v�k az asztal? – k�rdezte Viktor az �reget.

– Egy nyavaly�t – legyintett –, nem volt azoknak ilyesmij�k soha... Viktornak egyre jobban tetszett a b�tordarab. Volt benne valami titokzatos, valami k�l�n�s, m�g �gy porral, kosszal bebor�tva is m�lt�s�gteljesen �llt a fal mellett. Kisv�rtatva meg�rkeztek a M�rton ikrek. K�t nagy darab, izmos h�sz �v k�r�li fiatalember. Ill�en k�sz�ntek, �s k�rdezt�k, hogy mi lenne az a nagyon fontos dolog, ami�rt f�lbe kellett szak�taniuk a tek�z�st.

– A nyomoz� �rnak – mutatott Viktorra a tan�cseln�k – megtetszett ez az asztal. Meg akarja venni.

– Ezt? – n�ztek a fi�k hitetlenkedve a nyomoz�ra. – Azt' meg mi a francot kezd vele?

– Az nem a ti dolgotok! – mordult r�juk az �reg. – A ti dolgotok az lesz, hogy felviszitek a pinc�b�l, felrakj�tok a tsz Zsukj�ra, �s elviszitek oda, ahova a nyomoz� �r mondja! Ottan meg lerakj�tok – mondta tan�cseln�k.

– Egy pillanat – sz�lalt meg Viktor –, m�g meg sem egyezt�nk az �rban.

– Nek�nk �tban van, mag�nak meg kell, a fuvark�lts�g belef�r a tsz rezsij�be, az ikrek meg kapnak k�t liter bort �s a dolog mindenki megel�ged�s�vel lez�rul. Na, mondja a c�met, nyomoz� �r, majd fel�rom...

�gy lett boldog tulajdonosa Viktor az asztalnak, amelyr�l k�s�bb kider�lt, hogy amerikai v�r�sfeny�b�l k�sz�lt a harmincas �vekben. T�bben szerett�k volna megv�s�rolni a helyrepofozott b�tort, nem kev�s p�nzt aj�nlva �rte, de Viktor nem volt hajland� megv�lni t�le. Amikor azt�n megkapta jelenlegi helyis�g�t a Viktor-csoport, nem volt k�ts�ges, hogy hol a helye az asztalnak. Falat kellett bontani, hogy bevihess�k az �rnagy irod�j�ba, de az�ta is ott �ll. Rajta k�t sz�m�t�g�p-monitor, egy mappa, telefon plusz telefax, egy �vegg�mb, �r�szertart� �s hamutart�. M�g�tte egy modern forg�fotel, melyben �ppen N�meth sz�zados terpeszkedett, amikor Viktor bel�pett az irod�ba.

– �, Viktor – pillantott el a monitorr�l N�met sz�zados mintegy k�sz�n�sk�ppen –, mi �js�g? – k�rdezte, s tekintete m�r ism�t a k�perny�t figyelte. – Azt a kerget�s j�t�kot kit�r�lted a g�pb�l?

– Nem, ott van valamelyik floppin – felelt Viktor. B�rdzsekij�t a sarokban �ll� fogasra akasztotta, de el�bb kivette a zseb�b�l a cigis dobozt. Le�lt a kanap�ra, r�gy�jtott, �s k�nyelmesen h�trad�lt.

– Bassza meg! – ki�ltott fel N�meth. – M�r megint megvert ez a d�g. H�t mes�lj, hogy van a mi k�zkedvelt f�n�k�k? Mit tal�lt ki m�r megint roppant elm�j�vel?

– Azt hiszem, most igencsak gondolkodik – vigyorgott Viktor �s r�viden elmes�lte a Nov�kival lefolytatott besz�lget�st. – Ja, �s arra sz�l�t�tt Glotterra, mint a k�zv�lem�ny hangj�ra hivatkozott – �rt besz�mol�ja v�g�re az �rnagy –, amikor azt hozta fel nekem, hogy a munkam�dszerem rossz k�pet alak�t ki a test�letr�l a k�zv�lem�nyben.

– Szerintem Glotter lapj�t csak a Nov�ki olvassa az eg�sz orsz�gban – mondta N�meth.

– Nem tudom, de ha ez a nyomorult Glotter a kezeim k�z� ker�l, h�t �n kitekerem a nyak�t.

– �s mi k�sz�l�dik a h�tt�rben? – �llt fel az asztalt�l a nagy bajusz�, sz�zhatvanh�rom centi magas, de meglep�en izmos N�met sz�zados, akit bar�tai �s k�zvetlen munkat�rsai egyszer�en Saty�nak sz�l�tottak. – Egy�bk�nt van egy cigid? – telepedett le a kanap�val szembeni fotelbe. Viktor az asztalon hever� doboz fel� mutatott.

– Valami titkos szervezked�s folyik az biztos. �ll�t�lag fel�llt valami operat�v vezet�si csoport, de igaz�b�l senki sem tud semmit. Az biztos, hogy nem csak rend�rs�gi �gy. Ahogy Nov�ki elmond�s�b�l kivettem, valakik azt a akarj�k, hogy mi is beker�lj�nk a csapatba, de hogy... – h�zta fel a v�ll�t – ki akarja, mi�rt akarja, egy�ltal�n, mi lenne a feladat? Hom�ly.

– Hi�nyzik ez nek�nk? – k�rdezte N�meth elm�l�zva.

– Kiv�rjuk, �regem, hogy mik�nt alakul a helyzet. Mindett�l f�ggetlen�l a Nov�kival tele van a t�k�m – �llt fel hirtelen az �rnagy. – Az elm�l h�ten is k�t aj�nlatott kaptam biztons�gi c�gekt�l. Tan�csad�nak h�vnak. Sejted, hogy nem ennyi�rt. Addig pack�zik velem ez az ember, am�g megunom, �s t�nyleg lel�pek.

– Nekem is van n�h�ny aj�nlat a fi�komban – d�nny�gte a sz�zados. – Aprop�, aj�nlat. Fejlem�ny van a bord�llyal kapcsolatban.

– Valami j�? – fordult fel� Viktor.

– Elkaptunk egy alakot, akin�l n�mi port tal�ltunk. Nem sokat, de a l�nyeg az, hogy a bord�lyb�l j�tt. Arr�l nem besz�lve, hogy reggel kilenc ut�n p�r perccel ment be �s f�l t�zkor m�r ki is j�tt. Kocsis�k tartottak egy massz�v h�zkutat�st a fiatalember lak�s�n, de k�b�t�szernek a legkisebb nyom�t sem tal�lt�k.

– Most hol van?

– A vizsg�lati oszt�lyon.

– Sejthet valamit arr�l, hogy rajta vagyunk a bord�lyon?

– Az kiz�rt. Rutinellen�rz�sbe futott egy t�volabbi ker�letben �s a kutya jelezte a kocsij�ban elrejtett drogot...

– Holnap megl�togatjuk a m�int�zm�nyt. Jel�ld ki a csoportot �s este hatkor mindenki itt legyen! – mondta Viktor elnyomva a cigarett�j�t. – Megint ezt a h�lye j�t�kot buzer�lod? – mutatott az �r�asztal bal oldal�n �ll� monitor fel�. N�meth megvonta a v�ll�t. Az �rnagy a fogashoz l�pett, mag�ra vette dzsekij�t �s az ajt�kilincsre tette a kez�t. Azut�n meggondolta mag�t.

– Megiszunk valamit? – n�zett vissza a sz�zadosra.

– Nem egy marhas�g – felelte, s k�zben vissza�lt Viktor �r�asztala m�g�. Az �rnagy kinyitotta az iratszekr�nyt, amelybe mind�ssze n�h�ny poros aktatart� �rv�lkodott a hivatalos r�szt illet�en, viszont t�bbf�le egy�ltal�n nem poros italos�veg, a gyakori haszn�latr�l �rulkodott.

– Vodka? – mutatta az �veget N�meth fel�, aki b�lintott. Kit�lt�tt k�tszer m�sf�l deci k�r�li mennyis�get, amit egy huzatra kiittak.

– Klassz volt – csettintett n�mi arcfintor ut�n az alacsony sz�zados.

– Reggel j�v�k – mondta Viktor visszat�ve az �veget, k�zben megsz�lalt a telefon. N�meth k�rd�n n�zett f�n�k�re.

– �n itt sem vagyok – suttogta Viktor, �s termet�t meghazudtol� f�rges�ggel elhagyta a szob�t. Az el�t�rben egy m�sodperc idej�re megtorpant, nem tudta hirtelen eld�nteni, hogy a h�ts�l�pcs�n vagy a termen kereszt�l t�vozzon. V�g�l a terembe nyitott be, �s siet�s l�ptekkel haladt a kij�rat fel�.

– Viktor! – hallotta N�meth sz�zados hangj�t, amikor m�r csak n�h�ny l�p�snyire volt az ajt�t�l. Fej�t �gnek emelve, szem�t behunyva meg�llt. Lassan megfordult, tekintete a sz�zadosra meredt, �s kim�rt l�ptekkel elindult fel�. Az irod�ba �rve N�meth becsukta m�g�tt�k az ajt�t.

– Sajn�lom – kezdte –, a Nov�ki telefon�lt, t�ged keresett, mondtam, hogy m�r elment�l, de gondoltam az�rt �rdekel, amit mondott.

– Persze – b�lintott Viktor az ajt�nak t�maszkodva.

– Megtal�lt�k a r�gis�gkeresked� �t napja elt�nt feles�g�t...

– Ez t�nyleg j� h�r.

– A N�pligetben, egy padon – folytatta a sz�zados.

– Aha – sz�lt k�zbe Viktor –, gondolom r�szegen vagy m�snaposon, f�lig megfagyva...

�P>– Igen, igen, ez most majdnem bej�tt, de ha ragaszkodunk a rideg val�s�ghoz, akkor ez ink�bb �gy hangzik, hogy lesz�rva �s megfagyva... Most olvasztgatj�k a k�rbonctanon. H�sz �ves lett volna id�n... – b�logatott N�meth kez�vel az asztal figur�it babr�lva. – �s mi kaptuk az �gyet, �sszevonva a janu�ri soproni gyilkoss�ggal. Nov�ki hat�rozott utas�t�s�ra...

– Remek – mondta az �rnagy –, akkor most nem fogsz unatkozni. K�rj be minden anyagot �s nyugtasd mag a helyieket, hogy mindenkivel a legteljesebb egy�ttm�k�d�sre t�reksz�nk. Reggelre minden elk�sz�thet� szak�rt�i v�lem�ny, meghallgat�si jegyz�k�nyv, meg minden franc az asztalomon legyen.

– Meglesz. Az �ldozat f�rje m�g nem tud semmit, �s h�la istennek eddig m�g a sajt� sem ugrott ez �gyben, b�r az elt�n�ssel kapcsolatban folyamatos az �rdekl�d�s, hiszen el�g ismert ember igen fiatal feles�g�r�l van sz�. Sokat mozgott t�rsas�gi k�r�kben, csak�gy, mint a janu�ri �ldozat. Ezt Nov�ki mondta, meg azt is, hogy pr�b�ljunk diszkr�ten m�k�dni...

– Ennek t�nyleg elment az esze! A f�l orsz�g tud a n� elt�n�s�r�l, a f�rj felaj�nlott k�tmilli�t a nyomravezet�nek, �s akkor mi legy�nk diszkr�tek... Reggelre legyen meg, amit k�rtem, te pedig, Satya, este hatra legy�l itt az embereiddel. Tudod, a bord�ly-akci�... �s �n... most megyek...

– Ok�, f�n�k, minden rendben lesz, de mit mondjak a sajt�nak? – k�rdezte cigaretta ut�n kotor�szva N�meth. Persze, hogy nem tal�lt.

– Azt, hogy dolgozunk... Ja – fordult vissza az �rnagy a nyitott ajt�b�l –, ha a Glotter �rdekl�dik, r�gd j�l seggbe... – azzal beh�zta maga m�g�tt az ajt�t. A h�ts�l�pcs�n ment le a pinc�be. Ben�zett a klubszob�ba, de az �res volt, �gy tov�bbment a k�l�nf�le vezet�kekkel, cs�vekkel zs�folt folyos�n, am�g el�rt egy vasajt�ig, ami m�g�tt a rend�rs�gi gar�zs �s szerel�m�hely volt. Egyenesen a gar�zsf�n�k �vegfal� irod�j�hoz sietett. A negyven k�r�li gar�zsmester, aki k�k munk�snadr�got �s egy POLICE felirat� atl�tatrik�t viselt, �szrevette, hogy k�zeledik �s el�be sietett.

– R�gen l�ttalak, Viktor! – �dv�z�lte el�reny�jtva k�t kez�t.

– Szia, Gy�z�, bar�tom. H�t rajtad meg mi ez a kincst�ri feh�rnem�? M�r ez is k�telez�? – b�k�tt a trik� fel� az �rnagy.

– Egy fr�szt! Ez az egyetlen ilyen darab! A fiam szitanyom� �s meglepett egy ilyen atl�t�val. A t�bbieket a guta ker�lgeti, mert az asszony is mondta, hogy igen szexis �m! – mondta �bl�s hangj�n a gar�zsmester.

– H�t, nem is tudom. Orsi biztos nem �r�lne meg �rte, de az�rt j�pofa...

– Azt�n, hogy keveredt�l ide le a m�lys�gbe? – k�rdezte a kopaszod� f�rfi, kez�t Viktor v�ll�ra t�ve, mik�zben az �vegkalitk�ja fel� s�t�ltak.

– Nem fogod kital�lni! A seg�ts�gedet szeretn�m k�rni...

– Valami j� kis buny�? Tudod, mindig sz�m�thatsz r�m! Eml�kszel, amikor Budafokon kitakar�tottuk a Konkolyt? Haj... R�gi sz�p id�k... – s�hajtozott a gar�zsmester.

– De hisz az alig h�rom �ve volt... – n�zett r� Viktor.

– Mindegy! Akkor is r�gen volt – r�zta meg a fej�t Gy�z�.

– Egy kocsi k�ne, hogy hazajussak – mondta halkan az �rnagy.

– Ez lenne az a nagy seg�ts�g? – a gar�zsmester hangja nagy csal�d�sr�l �rulkodott. – Imi fiam, gyere csak ide – �v�lt�tte el mag�t. Hamarosan el�t�nt valamelyik szerel�akna m�ly�r� egy borzas haj� fiatalember.

– Igen, mester – mondta, amikor el�b�k �rt.

– Imi fiam, az �rnagy �rnak nagy sz�vess�get tehetsz most – mondta Gy�z� �s ut�na Viktorra kacsintott. – Hozod a bej�rat�s Mercit �s elviszed �t, ahova mondja. Meg�rtettem?

– Term�szetesen, mester, �r�mmel! – vigyorgott sz�leset a fi�.

– Rem�lem, rendben van az aut�? – h�zta �ssze szem�ld�k�t a gar�zsmester.

– Mintha �j lenne – b�logatott magabiztosan a fi�.

– Na, akkor gyer�nk, hozd azt a g�pet...

– K�sz�n�m, Gy�z�, sokat seg�tett�l. �dv�zl�m az asszonyt �s a fiadat! �s adja be az �tlet�t, tal�n megveszi a c�g – ny�jtotta a kez�t Viktor.

– �r�l�k, hogy seg�thettem, de ha b�rmi komolyabb buli ad�dik, felt�tlen�l sz�lj. Hi�nyzik m�r egy nagy buny�...

�P>– Efel�l biztos�thatlak – intett Viktor, �s az id�k�zben mell� �ll� aut� fel� l�pett. Be�lt az els� �l�sre �s m�r csikorogtak is a kerekek.

�tk�zben kellemesen elbesz�lgetek. Megtudta, hogy a sr�c bolondja az aut�knak, motoroknak, huszonh�rom �ves �s j�liusban lesz az esk�v�je. A n�szutat pedig a francia tengerparton fogj�k t�lteni. A menyasszonya a k�vetkez� �vben fejezi be a kereskedelmi f�iskol�t �s im�d motorozni.

– Mag�n viszont egy�ltal�n nem l�tszik, hogy zsaru – jegyezte meg a fi� –, ink�bb valami rockzen�sznek n�zn� az ember. Vagy valami m�v�sznek, esetleg... a fene tudja, de zsarunak?...

– Ez benne l�nyeg – mondta Viktor.

A k�zleked�si dug�k, a cs�sz�s �t, �s a nyugodt temp� miatt j� negyven percig tartott az aut�z�s. F�l n�gy lett, mire meg�lltak Viktor�k h�za el�tt. Az �rnagy beh�vta a fi�t, k�v�val k�n�lta, melynek min�s�g�t illet�en er�s k�ts�gei voltak, �s erre felh�vta a fiatalember figyelm�t is. Neki �zlett, az �rnagynak nem. Elk�sz�ntek �s a Mercedes hangja gyorsan halkult. Viktor lehozott a padl�sr�l egy r�gebben haszn�lt vastag takar�t, �s a macska vacka mellett kialak�totta Szm�tyi hely�t. Ut�na el�gedetten szeml�lte m�v�t. ''Rem�lem, elfogadj�k egym�st'' – gondolta �s indult a konyh�ba, mert egyre er�sebben �rezte, hogy �hes. Kivette a h�t�b�l a feles�ge �ltal k�sz�tett �telt, a mikr�ban felmeleg�tette. Z�ldbors�f�zel�k �s egy nagy szeletet s�lt h�s volt a men�. Mire befejezte az �tkez�st, m�r n�gy �ra is elm�lt. Elmosta az ed�nyeket, bement szob�ba, le�lt a t�v� el�. R�gy�jtott egy cigire �s a t�vkapcsol� gombj�t nyomogatva belen�zett a k�l�nb�z� csatorn�k m�soraiba. A TOP t�v�n�l k�t�tt ki v�g�l. H�trad�lt �s �lvezte a halk zen�t, a mag�nyt. A legut�bbi gyilkoss�g j�rt a fej�ben. El nem tudta k�pzelni, hogy mi lehet az, ami �sszekapcsolja a k�t esetet. A janu�ri gyilkoss�got, amikor szint�n egy fiatal n� – huszonegy �ves – volt az �ldozat, akinek a f�rje meglehet�sen gazdag �p�t�si v�llalkoz� volt, �s az ut�bbit, amikor egy gazdag budapesti m�keresked� fiatal feles�ge lett az �ldozat. Mindk�t esetben k�st haszn�lt a tettes. Valaki r�ngatni kezdte a kertkaput. Nem sokkal k�s�bb m�r a h�z ajtaj�n d�r�mb�ltek. Viktor felpattant a fotelb�l �s sietett a hang ir�ny�ba. Felt�pte az ajt�t.

– Istenem, de j�, hogy itthon van, Viktor! – mondta az ajt� el�tt toporg� id�s asszony. – J�jj�n gyorsan, mert K�r�sz Pista meg�r�lt! – t�rdelte kez�t idegesen az asszony.

– Mit csin�lt m�r megint – k�rdezte Viktor, mik�zben mag�ra kapta a dzsekij�t.

– M�g semmit, de ha nem siet, dr�ga Viktor, akkor agyon�ti az �reget! – sop�nkodott az id�s n�.

– Az �reget? – visszhangozta a f�rfi, amikor becsukta maga m�g�tt az ajt�t.

– H�t az �reg Pist�t, az apj�t – szaladt ut�na a n�ne.

– Szent isten, teljesen begoly�zott az az ember? Az�rt ne agg�djon, R�zsi mama, nem lesz semmi baj – sz�lt h�tra Viktor, �s megszapor�zta l�pteit.

– H�t, ha m�r is nincs baj, akkor minden j� – motyogta az �regasszony.

Viktor�k h�z�t�l az utca �tellen�ben a harmadik porta fel�l hallatszott a csal�di perpatvar zaja. A ker�t�sn�l m�r n�h�ny szomsz�d �csing�zott, ki f�nyes dzsoggingban, ki hagyom�nyos meleg�t�ben, de akadt f�rfi a m�sik utc�b�l, aki terepsz�n� szerel�sben k�s�rte figyelemmel az izgalmasnak �s mozgalmasnak t�n� esem�nyeket. Oda�rkezve Viktor is a ker�t�sre t�maszkodott �s igyekezett mihamar�bb felm�rni a helyzet s�lyoss�g�t. A port�n egy k�z�pkor� k�pc�s f�rfi egy j� m�retes hus�nggal a kez�ben �ld�z�tt egy id�s, de meglehet�sen f�rge embert. Az apj�t. Eddig egyszer sem tudta meg�tni.

– Mi�rt nem �ll�tott�k m�r le? – k�rdezte Viktor a mellette k�ny�kl� dzsoggingos f�rfit.

– Pr�b�ltuk, de h�t nem ment el az eszem, azt kiab�lta az a f�lesz�, hogy agyon�ti azt, aki bemegy a kapun. Egy�bk�nt is csal�di �gy, nem? – felelt a f�rfi v�llat vonva. – Mindenesetre jobb, mint a t�v�m�sor.

– Pista! – kiab�lt be az �rnagy. – Mi bajod van a faterral?

– Az, hogy mindig elugrik! De semmi baj – felelt futt�ban a hus�ngos ember –, el�bb-ut�bb, de eltal�lom, vagy kif�rad... De ezt �gysem �ssza meg. Agyon�t�m, az m�r biztos...

– Hagyd abba, mert bemegyek!

– Akkor... t�ged is... agyon�tlek... – lihegte a f�rfi.

– Tudod, hogy ez viccnek is rossz volt... – kiab�lta Viktor �s h�tr�bb l�pett a ker�t�st�l, mert az �ld�z�tt kis�reg pont el�tte mutatott be egy igen �gyes vargabet�t, amire az �ld�z� nem sz�m�tott, �gy az �t�sre lend�l� bot a ker�t�s h�l�j�n csattant. Az �regnek m�gsem volt szerencs�je, mert ett�l a hirtelen kanyart�l elvesz�tette egyens�ly�t �s a f�ldre ker�lt. A k�pc�s m�r ott �llt f�l�tte �s �t�sre emelte a hus�ngot. Viktor az utols� pillanatban – a kapun berontva – �ll�totta meg a les�jtani k�sz�l� kezet.

– Te, barom! Az ott lent az ap�d! – ord�totta a t�mad� k�p�be. – Elment az �sszes j�zan eszed te, h�lye? H�t mi a francot csin�lsz? T�rj m�r magadhoz te, szerencs�tlen, vagy bevigyelek gyilkoss�gi k�s�rlet�rt, te... – r�zta meg a f�rfit, akin m�r l�tszott, hogy lassan kezd mag�hoz t�rni.

– Ez a v�n h�lye az oka – motyogta, szem�vel a f�ld�n fekv� fel� mutatva. Viktor kivette kez�b�l a botot, �s elhaj�totta az udvar v�ge fel�. Elengedte a f�rfi kez�t, aki �gy a h�z ablaka alatti l�c�ra roskadt, �s a f�ldr�l felkelni pr�b�lkoz� �regember fel� fordult. Felseg�tette �s bet�mogatta a h�zba, a szob�j�ba. Le�ltette az �gyra.

– Pihenjen, Pista b�', a fi�t majd eligaz�tom – nyugtatta az �reget.

– K�sz�n�m, fiam. Megiszol velem egy poh�r p�link�t?

– Sz�vesen elfogadn�m, de ma m�g vezetnem kell, tal�n majd m�skor.

– M�skor m�r nem lesz alkalom, mert ez – intett fej�vel az ablak fel� – v�glegesen elz�rja el�lem.

– J�l van, j�l van, most pedig pihenjen! Nem mag�nak val� m�r az ilyen fut�verseny.

– J� – felelt az �reg, �s eld�lt az �gyon. – Az�rt m�g egy poh�rk�val tegy�l m�r ide – emelte fel a fej�t. – Ott van a szekr�ny m�g�tt – motyogta. Viktor kihal�szta a p�link�s�veget rejtekhely�r�l �s egy stampedlinyit t�lt�tt az �regnek.

– Na, j� �jszak�t – mondta, a kisasztalra t�ve a poharat. Beh�zta maga m�g�tt az ajt�t, kiment az udvarra. A k�rny�k m�r teljesen elcsendesedett. Sz�r�s hideg volt. Csak az ajt� felett vil�g�t� l�mpa f�nye sz�rta be az udvar kisebb r�sz�t. Viktor le�lt a l�c�n cigarett�z� f�rfi mell�. Kez�t dzsekije zseb�be dugta.

– Nagy marha vagy te, Pista – mondta halkan –, majdnem agyon�t�tted az ap�dat. H�t teljesen elment a te eszed? Mit �rtott neked az �reg?

– Megint ellopta a p�link�mat... – s�hajtott a f�rfi kif�jva a lehelet�nek p�rafelh�j�vel keveredett cigif�st�t.

– K�pes lett�l volna egy �veg p�linka miatt...

– Mit tudod te, hogy mir�l van sz�! – csattant fel Pista. – Nem sajn�ln�m �n azt a kurva p�link�t a fatert�l, sajn�ln� az �registen. H�rom hete hoztam ki az �regemet a k�rh�zb�l. �gy, ahogy lehetett helyrehozt�k, de megmondta a f�orvos, hogy egy korty alkoholt se igyon, �s a cigit is hagyja abba, k�l�nben b�rmelyik nap r�mehet. Megbesz�ltem vele, meg�g�rte, hogy nem iszik t�bbet, �s kevesebbet fog f�st�lni is. Azt�n egy h�t m�lva megf�jt egy �veg p�link�t �s azzal a m�sik v�n h�ly�vel – b�k�tt a szomsz�d h�z fel� – bevedelt�k. Nan�, hogy megint rosszul lett. Erre fogtam magam �s egy vastag ajt�val elz�rtam a m�helyben lev� t�rol�t. Gyere, megmutatom – �llt fel Pista. Viktor k�vette az udvar s�t�tebb zuga fel�. Bel�ptek a h�zhoz �p�tett m�helybe.

– H�t n�zd meg, nem leverte az �reg a lakatott – mutatott a f�rfi egy nagym�ret� massz�vnak t�n� szekr�nyre. Odal�pett, f�lre hajtotta az er�szakosan kifesz�tett, fityeg� lakatp�ntot �s kinyitotta az ajt�t. Viktor megd�bbent a l�tv�nyon, mert a szekr�nyben szorosan egym�s mell� �ll�tva hihetetlen mennyis�g� egyliteres, �gynevezett golyv�s�veg sorakozott.

– Ez mind p�linka? – k�rdezte.

– M�gpedig a legfinomabb szilva – felelt b�szk�n a k�pc�s Pista –, hetven�t fokos.

– �leted v�g�ig ihatod – mondta Viktor.

– �n?... �t�lom a p�link�t, meg nem is b�rom – fintorgott f�rfi.

– Akkor meg mi a j� �gnek gy�jt�d?

– Nem gy�jt�m, hanem eladom. Rendszeres tuti vev�im vannak m�g k�lf�ldr�l is. Miel�tt valami rosszra gondoln�l elmondom mi a helyzet. A szeszf�zde, ahol dolgozom, sz�vesen fizeti a munkab�r egy r�sz�t term�szetben, de csak azoknak, akik �gy jobban j�rnak. �n jobban j�rok. A pia ut�n nem kell ad�t meg t�b�t fizetni, sz�ml�t meg nem k�r t�lem senki. Nem leszek �n ebb�l milliomos, de az�rt j�l elvagyok. �rted? – kacsintott Viktorra.

– H�t ez �ri�si! – ki�ltott fel az �rnagy �s elindult kifel�. – Na, �n itt sem voltam, nem l�ttam semmit. De, Pista, ha megint megzargatod az �regedet, �n isten bizony felitatom veled ezt sok cefr�t.

– Reggel majd elbesz�lgetek vele, s ha nem t�r �szre, akkor ir�ny az �regek otthona. De azt a m�sik v�nembert is seggbe fogom r�gni, ha megl�tom az udvarunkban.

– A p�link�dr�l meg nem tudok – emelte fel ujj�t figyelmeztet�en Viktor –, meg�rtetted?

– J�l van, �rtem �n, de az�rt fogadj m�r el egy �veggel. Mindenki nagyon dics�ri Viktor beh�zta maga ut�n a kertkaput, s a gyeng�n megvil�g�tott utc�n, h�na alatt egy golyv�s�veggel l�pkedett hazafel�.

Fojt. k�v.