Haza�rve el�sz�r a p�link�t tette biztons�gos helyre, majd a nappali egyik sark�ban �ll� asztalhoz l�pett. Az �zenetr�gz�t� k�t h�v�si k�s�rletet mutatott. Meghallgatta mindkett�t. Az els�n feles�ge, Orsolya nyugtatta meg, hogy k�r�l­m�nyesen ugyan, de szerencs�sen meg�rkez­tek Szol­nokra �s a riport nagyobbik r�sze m�r el is k�­sz�lt. Ha­gyott m�g n�h�ny praktikus tan�csot, azut�n elk�sz�nt. A m�sodik h�v�s egy r�gi ismer�s�t�l �rke­zett �s mind­�ssze egy k�r�st tartalmazott: Viktor miha­marabb h�vja vissza. M�r �t�gette is telefon gombjait. A k�lcs�n�s �d­v�zl�sek ut�n gyorsan megegyeztek abban, hogy m�g az este folyam�n felkeresi a r�gi ismer�s.

Kihozta az udvar v�g�ben lev� gar�zsb�l az aut�t, egy nyolc �ves Fordot. Nem k�nny� feladat ki�llni vele az ut­c�ra. J� t�z percbe telt, am�g elkotorta a havat – ami egy�bk�nt nagy pelyhekben ism�t hullani kezdett – a fel­hajt�r�l. A k�r�lm�nyekhez k�pest hamar meg�rkezett R�kosfalv�ra. Tak�cs�k h�za el�tt viszont megcs�szott �s egy j� m�retes h�buck�ba f�r�dott a Ford.

– Sz�nd�kosan csin�lj�k ezek – morogta kik�sz�l�dva az aut�b�l.

– L�tom, megj�tt�l – vigyorgott Tak�cs a h�z ajtaj�ban. – �vatosan, mert cs�szik! – kiab�lta. – Na, h�t nem most mondom, hogy cs�szik!

– Lecsukatlak – n�zett fel Viktor t�rdel� helyzet�b�l. Siker�lt el�rnie a kaput.

– Itt m�r le van kotorva – mutatott Tak�cs a m�r las­san feh�red� betoncs�kra.

A konyh�ban azt�n kit�rt az �r�m�nnep. Szm�tyi nem b�rt mag�val. Hossz� percekbe telt, am�g annyira lehig­gadt, hogy Viktor v�gre a h�ziakkal is sz�ba �llhasson. Le�ltek a nagy asztalhoz, Kl�ri frissen s�lt pog�cs�t, s�rt �s �d�t�t rakott ki, megeml�tve, hogy a pog�csa a Mama kez�t dics�ri. Gyuri s�rt bontott, az �t �ves Gyurika pe­dig megpr�b�lt elslisszolni egy k�l�s�veggel a kez�ben, de a Mama r�sen volt, visszaterelte az anyj�hoz. Szm�tyi letelepedett Viktor l�ba mell� �s elaludt...

– Isteni ez a pog�csa, Mamik�m – mondta Viktor az �t�dik ut�n. – Ilyet a vil�gon egyed�l csak maga tud k�sz�teni.

– A tepert�sb�l is ett�l? – k�rdezte azzal a bizonyos sz�les mosollyal, mint amikor valakit h�jjal kenegetnek. Viktor b�lintott �s egy �jabb p�ld�nyt vett mag�hoz. Juht�r�­sat. �lvezettel harapott bele. Tak�cs v�gzett az els� �veg s�rrel, bontotta a m�sodikat.

– K�pzeld, Viktor – sz�lalt meg Kl�ri igen halkan –, ipa­ros leszek. Vett�nk egy k�t�g�pet. Azt mondj�k az nem rossz �zlet.

– Na, megetetem a j�sz�got – �llt fel az asztalt�l az id�sebb Gyuri.

– Megyek veled – ugrott le anyja �l�b�l a fiatalabb Gyuri.

– Megn�zed? – k�rdezte Kl�ri bizonytalan hangon Vik­tort.

– H�t hogyne! Na, gyer�nk, mutasd! �letemben nem l�ttam m�g k�t�g�pet – felelt a f�rfi lelkesen �s m�r pat­tant is fel a sz�kr�l. Mozdulat�t Szm�tyi f�lre�rtelmezte, �s vad v�gt�ban a kij�rati ajt� fel� iramodott.

– N�zd, h�t nem csod�latos? – mutatott Kl�ri egy k�l­�n�s szerkezetre, miut�n bel�ptek a nappaliba.

– De... Persze, csod�latos... Sz�val ez egy k�t�g�p? – vakargatta a hal�nt�k�t Viktor.

– Mi�rt, nem �gy n�z ki? Lehet programozni �s tudja ut�nozni a k�zik�t�st is – mondta Kl�ri megsimogatva szerkenty�t.

– A k�zik�t�st nem lehet ut�nozni – hallatszott a h�tuk m�g�l ellentmond�st nem t�r� hangs�llyal a Mama hangja. Kl�ri megengedett mag�nak egy durva fintor, mivel h�ttal �llt.

– �s te ezt tudod haszn�lni is – csod�lkozott el Viktor k�zelebbr�l szeml�lve a sz�m�ra teljesen �rthetetlen szerkezetet. – Ez azt�n a sz�p teljes�tm�ny!

– M�g nem igaz�n, de majd belej�v�k. Van hozz� le�­r�s is. Csak m�g le kell ford�ttatni... Spanyolb�l...

– Menni fog, ne agg�dj – mondta Viktor k�nnyed�n, mert l�tta, hogy az asszony elbizonytalanodik. – Majd a Mama seg�t, ha baj van. Ugye, kedves Mama? – fordult a meglepett any�s fel�. – Aki ilyen pog�cs�t tud s�tni, an­nak meg sem kottyan egy kis technika! Igazam van? – �lelte �t az id�sebb n�t.

– Ja, h�t persze – d�rm�gte.

– Megkeresem ezeket a fi�kat, mert lassan mennem kell – mondta Viktor. Konyh�b�l ny�lt a kennelek fel� ve­zet� folyos�. Szm�tyi a nyom�ban �getett. Id�sebb �s k�ly�knyi Gyuri �ppen v�geztek az ettet�ssel.

– Mi�rt van ilyen cs�nd? – n�zett sz�t Viktor �rtetlen�l.

– Te sem kiab�lsz, ha tele van sz�d.  Zab�lnak – mu­tatott a meglehet�sen k�nyelmesen, otthonosan beren­dezett ketrecek fel� a h�zigazda. J�l hallatszottak a lak­m�roz�s f�lreismerhetetlen neszei.

– Mit mondott a doki? Rendben van Szm�tyi? – k�r­dezte Viktor.

– Egy eg�szs�ges makk nyomorultul �rezheti mag�t a bl�kid mellett. Minden vizsg�latot, t�sz�r�st, macer�t, sz�val mindent fantasztikus �nuralommal t�rt. Nem fala­tozott a dokib�l, nem marta meg, de m�g csak nem is vi­csorgott, b�r jelezte, hogy a t� az nem k�v�natos a k�ze­l�ben. Lepisilte az egyik �pol�t. Viszont: a doktor szerint, vagy nagyon megfontolt, vagy k�zeli �gon husky, esetleg farkas �sei lehetnek, mert nem nagyon ugat. Az biztos, hogy nem s�ketn�ma, de nem egy besz�des j�sz�g. Val�­sz�n�, hogy k�t-h�rom h�napos lehet �s a pillanatnyi m�ret�t figyelembe v�ve... H�t jobb lenne, ha keresn�l valami j�l fizet� �ll�st, mert m�g b�ven n�ni fog.

– Nem veszett itt �ssze a koll�g�kkal? – aggodalmas­kodott Viktor.

– N�zd meg. Figyelnek r� a t�bbiek, de nem kezelik ellens�gk�nt. Itt van p�ld�ul a Janics�r. � egy igen ag­ressz�v eb, de amikor Szm�tyi a r�csa el�tt �lldog�lt, ak­kor el�rej�tt, megszagl�szt�k egym�st, m�r azt hittem kitolja neki a marad�k kaj�j�t, de nem, r�vid id� m�lva visszavonult a vack�ra. Pedig � azt�n szokott �rj�ngeni, ha �j bl�ki ker�l a k�zel�be. Tudod, el�g r�gen foglalko­zom kuty�kkal, de ez az �llat – mutatott a folyos�n csel­leng� kutyak�ly�k fel� –, h�t sz�val, �regem, ez egy rej­t�ly. �szint�n nagyon k�v�ncsi vagyok, hogy mire fogtok jutni ti ketten... Illetve h�t �gy m�r n�gyen egym�ssal. Az�rt Orsi �rt a j�sz�ghoz, ezt nekem elhiheted.

– Tudom, Gyurik�m. K�sz�n�m a seg�ts�gedet. Mi­vel tartozom?

– Elm�sz te a francba! – mondta s�rt�d�tten Gyuri.

– Rendben, majd id�vel megh�l�lom – szor�totta meg a f�rfi kez�t Viktor.

– L�ttad az asszony k�t�g�p�t?

– Persze, de �n nem �rtek az ilyesmihez, viszont na­gyon profinak t�nik.

– �regem, a Kl�ri m�g �let�ben nem k�t�tt m�g k�z­zel sem, erre megvetette velem sz�zt�zezer�rt ezt a mi­csod�t, h�t nem �r�let? Csak �n lehetek ilyen nagy ba­rom – cs�v�lta a fej�t Gyuri. – Na, gyere! Itt a f�rd�s ideje – sz�lt vissza a gyereknek.

– Majd beletanul – pr�b�lt meggy�z� hangot meg�tni Viktor.

– Na, ezt te sem gondolod komolyan – felelt a f�rfi s�hajt­va –, de semmi baj, legal�bb megpr�b�lja.

A b�cs�zkod�s nem tartott sok�ig, Szm�tyi egyenk�nt v�gignyalt mindenkit, igaz nagyon visszafogottan tette, de a Mam�t �gy is er�sen megviselte a dolog. Id�sebb Gyuri k�s�rte ki Viktor�kat, kez�ben k�t v�d�r hamuval. – Az �regasszony baromian neheztel, hogy valami hely­beli csirkefog� t�nkretette a gyerek j�gp�ly�j�t. K�pzeld, felsz�rta hamuval – mondta vigyorogva kint a kapun�l.

– Na, ha most lebuksz, akkor v�ged – suttogta Viktor. Kinyitotta a buck�ba f�r�dott aut� bal h�ts� ajtaj�t, amin Szm�tyi mag�t�l �rtet�d� term�szetess�ggel ugrott be az aut�ba. R�gt�n el is helyezkedett, s mire az ajt� be­csuk�dott m�g�tte m�r aludt is. Gyuri besz�rta a kereke al� a hamut, Viktor pedig be�llt az aut�ba. A t�k�rb�l l�tta, hogy a h�zigazda mik�nt tev�kenykedik.

– Gyurik�m! – nyitotta ki az ajt�t – ez az aut� az els� kerekein�l van meghajtva. Az�rt k�szi a lelkes seg�ts�­get.

– Pillanat – emelte fel bocs�natk�r�n kez�t –, van m�g salak, mindj�rt hozom! – �s berohant a h�zba.

Viktor ki�gyeskedte az a aut�t a h�buck�b�l, �s h�t­ramenetben kijutott a f��tig. Az egyre er�s�d� havaz�s ellen�re viszonylag sim�n, h�romnegyed nyolcra haza­�rt. Biztos, ami biztos alapon be�llt a gar�zsba, b�r tisz­t�ban volt vele, hogy reggel kor�n �s k�r�lm�nyesen kell indulnia. Ezen az est�n m�g v�rt egy vend�get. Ponto­san nyolcra. Szm�tyi megvizsg�lta a lak�s minden zu­g�t, mindent megszimatolt �s megtal�lta a vack�t is. Miut�n hosszasan elid�z�tt Traf� kosar�n�l, lehevere­dett saj�t hely�re, fej�t mancs�ra hajtotta �s m�r aludt is. Viktor felfriss�tette mag�t a f�rd�szob�ban, ut�na a m�sor�js�got b�ng�szte �t. Bekapcsolta a telev�zi�t, �s k�nyelmesen elhelyezkedett a fotelben.  Tal�n egy kicsit el is b�biskolt.

A Telesport szign�lj�ra riadt fel. A vide� �r�ja h�sz �ra �t percet mutatott. Szm�tyi az el�szoba fel� fordulva �lt, f�leit igencsak hegyezve. Az utc�r�l kocsiajt� csap�d�sa hallatszott. Nem sokkal k�s�bb kopogtatott valaki az aj­t�n. Az �rnagy megd�rzs�lte a szem�t, �s�tott egy ha­talmasat, felt�p�szkodott a fotelb�l, s mik�zben Gyulai a legfrissebb sporth�rekr�l t�j�koztatta a nagy�rdem�t, Szm�tyit ut�n ballagott az el�folyos�n.

– Rendesen viselkedj, �regem, mert a l�togat�nk ven­d�g. Nem idegen, hanem vend�g, �rted? – vakargatta meg a kutya f�let�v�t, majd ajt�t nyitott.

Egy f�rfi �llt a kicsiny teraszon hossz� fekete t�lika­b�tban, fekete keszty�ben, fej�n sz�les karim�j� fekete kalappal. Vastag keretes szem�veget viselt �s topor­gott. Egy fejjel lehetett alacsonyabb a h�zigazd�n�l. Vik­tor n�h�ny pillanatig nem jutott sz�hoz a l�tv�ny hat�s�­t�l. – �kos? – k�rdezte azt�n bizonytalanul.

– Mi�rt, nem engem v�rt�l? – t�rta sz�t kez�t a f�rfi. – Bemegy�nk, vagy itt besz�lget�nk?

– Gyere – �llt f�lre az ajt�b�l Viktor –, de ma nem lesz �m itt semmif�le farsangi buli.

– Vicces – jegyezte meg a vend�g, k�zben leh�mozta mag�r�l a keszty�t, kab�tot, a kalapj�t hanyag mozdulat­tal helyezte a fogasra. – Ez az �j divat, nem is tudtad? – fordult Viktor fel�.

– �gy m�r hasonl�tasz �nmagadra – vigyorgott az �r­nagy, �s a k�t r�gi j�bar�t meg�lelte egym�st. Szm�tyi, aki eddig csak figyelt, k�rbeszimatolta az idegent, �s mi­vel mindent rendben tal�lt visszavonult a vack�ra. �kos­nak m�g megsimogatni sem volt ideje. A k�t f�rfi is a nappaliban helyezkedett el, �s az els� f�l�ra a nosztalg­i�z�s jegy�ben telt el. Egy�tt j�rtak hajdan �ltal�nos is­ko­l�ba, de a gimn�ziumi �vek alatt �s ut�na is tartot­t�k a kapcsolatot, b�r voltak hosszabb id�szakok is ami­kor szem el�l t�vesztett�k egym�st. �kos a tan�rk�pz�t v�­gezte el, majd egy ideig lev�lt�rosk�nt dolgozott, jelen­leg pedig egy gimn�ziumban tan�t.

– Eml�kszel a Gusztira? – k�rdezte Viktor.

– H�t persze.

– Eszm�letlen �gyes k�ly�k volt. Vas�k�l tan�r �r ked­vence. Egyszer mell� ker�ltem a k�t�lm�sz�s gyakorlat­n�l. Guszti �gy k�szott fel, mintha term�szetes lenne, am�g �n v�rt izzadtam. Gubbasztottunk a k�t�l v�g�n, az a szem�t vigyorogva, �n meg kimer�lve, s arra v�rva, hogy Vas�k�l v�gre kiadja a lefel� parancsot, amikor odasz�ltam a Gusztinak a plafon k�zeli fel� intve fejem­mel, hogy: figyeld m�r milyen sz�p nagy p�k bambul itt re�nk. A k�vetkez� pillanatban csak a lefel� cs�sz� Guszti keze nyom�n f�st�lg� k�telet l�ttam. Azt hiszem, hogy Vas�k�lben akkor t�madt egy kis bizonytalans�g a torna�r�k kis eminens�vel kapcsolatban – fejezte be visszaeml�kez�s�t Viktor.

– Egy�bk�nt, mi lett a Gusztival? Nem tudsz r�la?

– Nem... – ingatta fej�t az �rnagy.

– R�t�rn�k j�vetelem val�di ok�ra, nem akarlak a v�g­telens�gig feltartani. Egy tan�tv�nyomr�l van sz�...

– Kicsit �l�nk a gyerek? – vetette k�zbe Viktor.

– Nem eg�szen err�l van sz�. A tan�tv�nyom, nevez­z�k az egyszer�s�g kedv��rt Katinak...

– De ugye van igazi neve is?

– Igen. Katalin...

– Nagyszer�! Egy null a javadra, szerva itt, folytasd...

– Nos, tavaly ny�ron Katalin megismerkedett egy fi�­val. J�l elvoltak, de okt�ber k�zep�n minden harag, �s egy�b cirkusz n�lk�l lez�rult a kapcsolatuk. Egyik�ket sem �rte trauma, megr�zk�dtat�s vagy ehhez hasonl�.

– Bocs, de nem �llom meg, hogy meg ne k�rdezzem: hol szerezted ezt a piszok randa szem�veget? – k�rdez­te Viktor. – Am�g el nem �rulod �s le nem veszed nem tudlak komolyan venni. M�r ne is haragudj meg... De n�zlek, �s csak fojtogat a r�h�g�s. �gy nem lehet komoly dolgokr�l besz�lgetni... Hozok m�g narancsl�t...

�kos megd�rzs�lte az orr�t: ''Ez a h�lye semmit sem v�ltozott'' – gondolta, �s levette az dilib�l felrakott okul�­r�t. Viktor visszat�rt az �d�t�vel. 

– �rdekes – mondta –, �gy m�r majdnem �gy n�zel ki, mint egy pedag�gus, ki­csiny szat�r be�t�ssel. Nyugodj meg, nem v�szes, m�­sok tal�n �szre sem veszik... K�rsz bele vodk�t? – k�r­dezte, amikor �kos pohar�ba csurgatta a s�rga gy�­m�lcsl�t.

– Nem, k�sz�n�m, de j�, hogy mondod – �llt fel �kos �s kisietett a kab�tj�hoz. Egy ideig matatott a zsebeiben, majd n�h�ny kisebb csomaggal t�rt vissza a szob�ba. – Ezt a csek�lys�get Orsinak hoztam, azt hittem � is itt lesz – mondta egy doboz bonbont az asztalra t�ve –, ezt pedig Daninak... Kirak�j�t�k... Ezt pedig neked... – ny�j­tott Viktor fel� egy henger alak� d�szcsomagolt valamit. Az �rnagy egy �veg j�f�le vodk�t h�mozott ki a d�szes pakkb�l.

– Igaz�n nem kellett volna – mondta bar�tja szem�be n�zve –, ez nem volt divat k�z�tt�nk. – De ha m�r �gy �ll a dolog, akkor bizony ellen�rizni kell a min�s�g�t... – folytatta, �s el�vett k�t poharat, kibontotta az �veget �s t�lt�tt. Az egyiket �kos fel� ny�jtotta, aki el�g kelletlen�l, de elfogadta. – Eg�szs�g�nkre! – emelte magasba po­har�t Viktor, majd koccintottak, �s lenyelt�k az �get� ned�t.

– Folytathatom? – k�rdezte �kos, miut�n letette poha­r�t az asztalra.

– Rem�lem nem haragszol, mert f�lbeszak�tottalak. Term�szetesen figyelek, �s b�rmiben sz�m�thatsz a se­g�ts�gemre – v�laszolt Viktor. Kivett egy cigit az asztalon l�v� dobozb�l, �s r�gy�jtott. – Nem k�n�llak, mert, ha j�l sejtem, m�g mindig nem doh�nyzol.

– �gy van... Sz�val folytatom. Teh�t, a Kati �s a fi�ja szak�tott okt�ber k�zep�n. November m�sodik fel�ben felh�vta valaki a l�nyt azzal, hogy a volt fi�ja az � k�zve­t�t�s�vel szeretne ism�t tal�lkozni vele. Kati tal�lkozott a k�zvet�t�vel, akit l�t�sb�l ugyan val�ban ismert, de a ta­l�lkoz�ig sohasem besz�lt vele. Annyit tudott r�la, hogy val�ban a volt sr�ca t�rsas�g�val �llt kapcsolatban. Hol pressz�kban, hol gyors�ttermekben, hol egy�b hasonl� helyeken tal�lkozgattak, de a k�zvet�t� fiatalember min­dig felhozott valamif�le kifog�st, ami miatt a tal�lkoz� Kati volt bar�tj�val minden esetben meghi�sult. Ez a m�sor december k�zep�ig, teh�t egy h�napon kereszt�l tartott. A l�nynak elege lett, �s k�z�lte a fiatalemberrel, hogy nem hajland� a tov�bbiakban tal�lkozni vele. Azu­t�n egy p�nteki napon m�gis tal�lkoztak a K�k Vitorla nev� �tteremben. Ez egy igen eleg�ns hely... Megvacso­r�ztak, besz�lgettek, �s v�rt�k P�tert, aki term�szetesen ekkor sem jelent meg. Nem is jelenhetett, mert mint ut�bb kider�lt szeptember �ta Hollandi�ban tart�zkodik a nagyb�tyj�n�l, aki haj�g�p�sz valami csatornahaj�z�si miafrancn�l.

– Ez l�nyeges lesz a k�s�bbiekben? – szak�totta meg az el�ad�st Viktor.

– Mi?...

– H�t az, hogy haj�g�p�sz a nagyb�csi...

– Semmi jelent�s�ge.

– Sejtettem...

– Teh�t, a l�ny tizenegy �ra k�r�l rosszul lett a K�k Vi­torl�ban. Elmond�sa szerint valami �ltala eddig sohasem tapasztalt k�bults�g vett er�t rajta. Nem vesz�tette el az eszm�let�t, de k�ptelen volt �n�ll� cselekv�sre. A fiatal­ember a szem�lyzet assziszt�l�s�val kiseg�tette az aut�­j�ba, �s elindult vele az �jszak�ban. Kati borzalmas esem�nyk�nt jellemezte a szerinte elmebetegre jellemz� sz�guld�st. Azt nem tudta pontosan felm�rni, hogy mennyi ideig tartott, lehetett h�sz perc, de lehetett egy �ra is. V�g�l egy kihaltnak t�n� faluba �rkeztek, ahol egy z�rt udvarba kanyarodott az aut�. T�bben odal�ptek a kocsihoz, kiemelt�k �s bevitt�k egy k�zeli �p�letbe. Ar­r�l, hogy ott mi is t�rt�nt nem hajland� egyetlen sz�t sem sz�lni. Reggel egy nyugodt temp�ban halad� aut�­ban t�r�tett�k mag�hoz, �s a K�k Vitorla k�zel�ben egy buszmeg�ll�n�l kirakt�k, az aut� pedig elhajtott.

– �rdekes a sztori, de ugye nem ugratni akarsz? – d�rzs�lgette homlok�t az �rnagy.

– Te nem vagy eszedn�l... – h�ledezett �kos.

– Ok�, bocs. Mi�rt nem tesz feljelent�st a le�ny? Kicsit megk�nny�ten� a dolgomat.

– A sz�lei nem tudnak az eg�szr�l, de nem ez�rt, ha­nem az�rt, mert szerencs�tlenre �gy r�ijeszthettek, hogy esz�be sem jut a rend�rs�ghez fordulni. Egy�bk�nt is van az eg�sz t�rt�netben valami h�tborzongat�.

– T�rt�nt nemi vagy m�sfajta er�szak?

– Az �ppen nem, ez�rt is �rthetetlen az dolog. A l�ny l�that�an f�l. Tegnap is besz�lgettem vele, �s azt mond­ta, hogy �gy �rzi, hogy figyelik, k�vetik. Id�nk�nt felh�vja valaki telefonon �s eml�kezteti, hogy hamarosan tal�l­koznak. Egyszer azt is mondt�k neki, hogy nagyon sok p�nzt fog keresni, ha okos lesz.

– Egyre cifr�bb a helyzet. H�ny �ves is ez a Kati?

– M�jusban lesz tizennyolc. Id�n �retts�gizik. Kiv�l� tanul�, �rtelmes, kor�hoz k�pest megfontolt gyerek. Tu­dod nekem az a legszembet�n�bb, hogy amikor a h�z­ban t�rt�ntekr�l k�rdezem, egyszer�en elhallgat, mered maga el�, mintha valami felfoghatatlant id�zne fel, �s at­t�l tartana, hogy senki sem hinn� el neki, ha elmon­da­n�...

– Ha �, vagy a nevel�je nem tesz bejelent�st, akkor hi­vatalosan nem tudok mit kezdeni a dologgal...

– M�rpedig nem fog bejelent�st tenni, ezt nekem elhi­heted... – b�logatott �kos �s ivott egy nagy korty na­rancsl�t.

– Akkor j�l figyelj, Piszka bar�tom – sz�l�totta iskol�s­kori g�nynev�n a tan�rt Viktor –, most kidolgozunk egy kisebb haditervet, amiben te is szerephez jutsz, mint gyerekpszichol�gus. �rdekel engem ez a k�l�n�s hist�­ria, �s van n�h�ny olyan ismer�s�m, akiben t�lteng n�ha a kalandv�gy.

Egy �ra alatt elk�sz�ltek a terv f�bb vonalaival. Meg­besz�lt�k a kapcsolattart�s mik�ntj�t, egy�b fontos dol­gokat, azut�n �kos mag�ra szedte a maskar�j�t �s el­b�cs�zott. A h�zigazda �s Szm�tyi az ajt�ig k�s�rt�k. Vik­tor megpakolta a kutyak�ly�k t�lk�j�t finom falatokkal, ut�na lezuhanyozott, majd be�ll�totta a vekkert h�t �r�ra. Lefek�dt �s n�zte a t�v�t, de gondolatai m�r egy nappal el�bbre tartottak.

– Viktor �rnagynak k�ldik – mondta a k�ld�nc. Reggel hatkor nem sokan l�zengtek a V-csoport helyis�g�ben. H�tk�znap l�v�n, mivel nem nagyon m�k�dtek a drogos diszk�k, csup�n h�rom el��ll�tott adatait vett�k fel �p­pen, akik az ital hat�sa alatt fitogtatt�k erej�ket. Ahogy j�zanodtak a fiatalemberek, �gy cs�kkent hangerej�k volumene.

– Neked �rnagy �r, �rted? – l�pett a fiatal fi�hoz Bartos z�szl�s, akinek m�r tulajdonk�ppen lej�rt a szol­g�lata.

– Nekem azt�n fing, hogy �rnagy, vagy mi a franc, �n civil vagyok – vonta meg v�ll�t a fi�. – Itt �rja al�, �s m�r mentem is – tolta a z�szl�s orra el� a t�mb�t. Bartos �t­vette a paksam�t�t, miut�n a k�ld�nc k�sz�n�s n�lk�l elviharzott.

– Megj�tt a Koll�r dosszi�. Kinek adjam? – lengette meg feje f�l�tt az akt�t Bartos.

– Tedd be a f�n�k asztal�ra, ezzel ind�t reggel – mond­ta Erika, aki szint�n szedel�zk�d�tt. – Elvinn�l haz�ig? – k�rdezte cs�bos mosoly�val a z�szl�st.

– El sem hiszed, mi�ta v�rok erre a pillanatra! – lelke­sedett Bartos –, csak azt nem �rtem, eddig mi�rt nem ju­tott eszedbe, hogy egy�tt kocsizzunk v�gig az �bred� v�ros h�val bor�tott romantikus hajnal�n.

– Csak tegnap romlott el az aut�m – lehelt egy puszit Erika a z�szl�s homlok�ra.

– �rtem. Beviszem ezt, �s indulhatunk

– �des vagy. V�rlak. Megihatunk n�lam egy feket�t... Ha a f�rjem nem �bred fel – ez ut�bbi mondatot csak nagyon halkan tette hozz� a l�ny.

– J� reggelt! – csap�dott ki, majd be az ajt� �s Viktor �lmoss�gt�l bedagadt szemmel �tviharzott a termen. A helyis�get n�h�ny m�sodpercig hatalm�ba ker�tette a dermedt csend. T�bben az �r�jukat n�zt�k �s hitetlen­kedve cs�v�lt�k fej�ket, vagy �rtelen�l vonogatt�k v�llu­kat. Az �rnagy m�g�tt becsap�dott a h�ts� l�pcs�h�z aj­taja. N�h�ny pillanat m�lva ism�t kiny�lt az ajt� �s Bartos l�pett ki rajta. �rtetlen�l n�zett a t�bbiekre. – Azt hiszem, a f�n�k rosszul aludt – mondta t�tov�n. – Jobb lesz, ha mi most megy�nk – karolta �t Erik�t �s h�zta a kij�rat fel�. Lel�ptek. A terembe visszat�rt a megszokott hajnali halk zsong�s. Befutott D�m�s sz�zados is. Kollekt�ve �dv�z�lte a bent lev�ket. Asztal�n�l gyorsan �ttekintette az �jszaka esem�nyeit, kiadott n�h�ny utas�­t�st, elint�zett egy-k�t telefont, majd a f�n�ke irod�ja fel� vette az ir�nyt. Igencsak meglep�d�tt, hogy az �r­nagyot ott tal�lta a kanap�n f�l�lomban.

– Hell�, f�n�k! – r�zogatta meg a v�ll�t – k�nyelme­sebb itt, mint otthon? Egy�bk�nt is csak nyolcra v�r­tunk... Valami gond van?

– Tudod, D�me – nyitotta ki szem�t Viktor –, ha az ember mag�hoz vesz egy �rtatlan j�sz�got, akkor felel�­s�ggel tartozik �rte... Hogy a rosseb egye meg... – mondta. Felkelt, megr�zta a fej�t �s az asztal�hoz ment. – Sz�ks�gem lenne egy frenetikus erej� k�v�ra...

– Szerencs�d, hogy Toncsi m�r itt van. � a k�v�baj­nokunk, sz�lok neki. – Amikor visszat�rt, Viktor folytatta.

– Reggel f�l �tkor kellett kimennie. Most nem a kony­h�ba int�zte el, azt csak akkor teszi, ha az asszony ott­hon van – t�maszkodott k�t tenyer�re Viktor. – Egy perc alatt v�gzett, de ut�na nem lehetett levakarni. Az isten se tudja, hogy honnan kotort el� egy kislabd�t, �s �n eg�sz hajnalban azt hajig�ltam neki a h�l�b�l a nappaliba. Nem volt k�pes megunni... Negyed hatig b�rtam, most itt vagyok – fejezte be �s lecsuk�dott a szeme.

– Sajn�lom, f�n�k, de nem eg�szen �rtem, hogy mir�l sz�lt ez a t�rt�net – piszk�lta a sz�ja sz�l�t D�m�s. Vik­tor csak legyintett egyet, majd l�tszott, ahogy er�t vesz mag�n: �lt�ben felegyenesedett, kez�t felemelte a ma­gasba, m�ly leveg�t vett, s miut�n kif�jta az asztalra csapta tenyer�t. – Van egy kuty�m, de ezt m�r tegnap reggel elmondtam, amikor volt k�ped telefonon zaklatni. Hol van m�r az a k�v�?...

– Ja igen, m�r eml�kszem – kapott a homlok�hoz D�m�s. Kopogtak az ajt�n, �s Toncsi, a sz�znyolcvan­hat centi magas, mindig mosolyg�s h�storony l�pett be, kez�ben egy nagyobb cs�sze k�v�val.

– �vatosan, f�n�k, mert egy kicsit er�sebbre sikere­dett a szok�sosn�l – mondta csendesen, amikor letette a cs�sz�t.

– Toncsi, te most megmentetted szeretett f�n�k�d �le­t�t, ez�rt �n �r�kk� h�l�s leszek neked. K�sz�n�m – n�zett h�l�san a f�l�magasod� szer�nyen mosolyg� emberre Viktor. Felemelte cs�sz�t, n�h�ny m�sodpercig �lvezte a felsz�ll� illatot, majd belekortyolt. – Szent isten – ny�gte –, ez embertelen... De az�rt t�nyleg j�lesik, k�sz.

Toncsi m�g�tt becsuk�dott az ajt�. A k�t f�rfi nekil�tott �tn�zni a be�rkezett anyagokat, napi teend�ket. El�sz�r az a Switzer-f�le gyilkoss�g orvosszak�rt�i anyag�ba m�lyedtek el. Az �ldozat, Switzer �d�m m�keresked� fi­atal, csinos feles�ge. Hat napja jelentett�k az elt�n�s�t, �s tegnap akadt r� valaki a N�pligetben egy padon. Le­sz�rva �s megfagyva, friss h�val belepve. Bokacsizm�­j�n �s hossz� kab�tj�n k�v�l nem volt rajta m�s ruhada­rab.

– T�bbsz�r�s er�szak jelleg� k�z�s�l�s, dulakod�s nyomai, t�bb fejre m�rt �t�s, a hal�l bek�vetkezt�nek  k�zvetlen, egy�rtelm� oka, egy, a sz�vet �rt nagy erej� sz�r�s, amit val�sz�n�s�thet�en egy rendk�v�l �les t�rggyal k�vetett el a tettes – olvasta D�me hangosan a jegyz�k�nyvet. Viktor a boncol�si fot�kat n�zegette. Kor­tyolt egyet a k�v�b�l, �s agy�ban elkezdett l�ktetni va­lami hatalmas �rf�csatorna. – Te, D�me, szerinted �rtot­tam �n valaha ennek a Toncsinak?

– Nem hiszem. Kapott b�remel�st... Igaz, csak tavaly �sszel. Mi�rt? – tekintett fel az akt�b�l a sz�zados.

– Ett�l a fekete sz�rny�s�gt�l a halottak is �r�k �lmat­lans�gban szenvedn�nek...

– Te k�rt�l er�s k�v�t...

– Er�set, de nem m�rget. N�zd csak meg azt a fot�t. Sze­rinted ez k�phiba, vagy val�ban ott van – tolta D�m�s or­ra el� az egyik nagy�t�st.

– Mire gondolsz?

– Azokra a p�tty�kre a sz�r�si seb k�t oldal�n.

– Nem tudom, de nekem nem t�nik technikai hib�nak, szerintem azok a p�tty�k val�ban ott vannak.

– Keresd m�r ki l�gy sz�ves a gy�ri Koll�r �gy anyag�t, valahol itt kell lennie. Nagyobb �sszegbe lefogadn�m, hogy ez a k�t �gy tulajdonk�ppen egy �gy. A kivitelez�st illet�en. Ami motiv�ci�t illeti, h�t lesz egy kev�s dolgunk �s n�h�ny �lmatlan �jszak�nk, ezt bor�t�kolom.

– Na, itt van. �jszaka �rkezett – lapozott bele D�m�s egy m�sik iratcsom�ba –, figyelj csak, itt �rja, hogy aszondja: k�z�s�l�s, �tlegek, nagy erej� sz�r�s, mely a sz�ven �thaladt, azonnali hal�l...

– J�, j�, a fot�kat szeretn�m l�tni – t�relmetlenkedett Viktor. A sz�zados kiemelte a k�tegb�l a f�nyk�peket, �s �tny�jtotta f�n�k�nek, aki gyors keresg�l�s ut�n kie­melt egyet. – Ezt n�zd meg, �regem, itt is ugyanazok a p�tty�k a seb sz�lei k�zel�ben. Mi az istennyila lehet ez?...

– Fogalmam sincs – felet D�m�s, miut�n � is megn�z­te a fot�t.

– A feltal�l�s helyen semmi nyom, ugye?

– Eg�sz �jjel havazott, f�n�k.

– A Koll�rn�t mennyi id� ut�n tal�lt�k meg? – k�rdezte Viktor a homlok�t d�rzs�lgetve.

– Egy pillanat – lapozott D�m�s a pap�rok k�z�tt –, itt van: hat nap ut�n.

– Ott sem maradt semmi nyom, ha j�l sejtem.

– A gy�riek jegyz�k�nyve �s helysz�ni szemle adatai szerint semmi �rt�kelhet�. Illetve, egy pillanat... Aha, egy gy�r�t tal�ltak a halott n�t�l nem messze, de senki sem ismert r�. Sem a hozz�tartoz�k, sem az ismer�s�k, sem az �kszer�szek. Most is t�rgyk�r�z�s alatt �ll.

– Szarban vagyunk, D�me – vonta le k�vetkeztet�s�t Viktor. Felemelte a telefont �s megnyomott egy gombot. – Mi�rt, mit gondolt�l ki besz�l?... – h�zta fel a szem�l­d�k�t, a kagyl�ba besz�lve –, ha Gy�ngyi �s Anita meg­�rkezik k�ld be �ket. ...D�lut�n? ...Akkor v�rjon meg! – fejezte be hat�rozottan, �s lecsapta a besz�l�t. – Ez a Guriga nem teljesen norm�lis – fordult a sz�zados fel� –, megk�rdezte ki vagyok. Ott vil�g�t a l�mpa k�sz�l�ken, hogy Viktor. Egy�bk�nt is, mi a fen�t keres az adminiszt­r�tor hely�n? D�me, mi�rt van itt ekkora kupler�j?

Folytatt�k a teend�k �ttekint�s�t. Az �rnagy egyre �l�nkebb lett, amit D�m�s el�g nehezen viselt. Volt m�g egy zsarol�si �gy, amit L�szl� f�hadnagy vizsg�lt; egy bonyolultabb lesz�mol�si vagy ad�ss�gbehajt�si �gy, ezt Gr�f kapta meg, miut�n el�z� nap siker�lt �t­passzolnia a orosz, vagy ukr�n, vagy bolg�r, vagy stb. Oleg�ket; egy fiatalkor� iskolai nark� nepper, ezt Csilla sz�zados vitte, valamint egy l�v�ld�z�ses csal�di per­patvar, amit a hirtelen harag� Kopasz hadnagy vizsg�lt.

– J� reggelt! – csap�dott ki az ajt�, �s beviharzott Gy�ngyi. Friss volt, �de �s sz�p. Tele energi�val, b�jjal, ami egy�ltal�n nem meglep� egy huszonn�gy �ves h�lgyt�l. Kez�ben n�h�ny �js�g. – L�tt�tok m�r? – k�r­dezte �gyes mozdulattal Viktor asztal�ra dobva a lapo­kat.

– Szia, te fergeteg – n�zett r� D�m�s.

– J� reggelt – mondta az �rnagy egykedv�en, k�zben szeme m�r az �js�gokon kalandozott –, van egy olyan �rdekes szok�s, hogy miel�tt az ember benyit valakihez, aki r�ad�sul a f�n�ke, kopog.

– Legk�zelebb �gy lesz, meg�g�...

– Ki adta ki ezt az h�rt, hogy a.... – csapott az asztalra Viktor, �s elhaj�totta a lapot. D�m�s felszedte a f�ldr�l, �s a c�moldalon olvasta: K�TMILLI�S V�RD�J A M�KERESKED� FELES�G�NEK GYILKOS��RT!

– Ez csak Nov�ki hozz�j�rul�s�val jelenhetett meg, ha nem a csal�d egy�ni akci�ja – mondta k�nnyed hang­nemben Gy�ngyi.

– H�t bassza meg, akkor nyomozzon �! – kelt fel Viktor a sz�k�b�l. – A h�ly�je az�rt megk�rdezhetett volna en­gem is! Csak egy-k�t napot kellett volna v�rni ezzel a ba­roms�ggal! – folytatta a sz�k helyis�gben lassan fel-al� s�t�lva. – Gy�ngyi, te j�ssz velem a Switzer�khez. Ki­lencre v�rnak, hozz egy kismagn�t. Ott majd ezt is tisz­t�zzuk. Ut�na elmegy�nk a dokihoz.

– Csak nem beteg vagy? – k�rdezte a l�ny agg�d�n

– Lantosek dokihoz megy�nk. K�rboncnokra pedig m�g tal�n nincs sz�ks�gem... Azt hiszem... – vonta meg a v�ll�t az �rnagy. – D�me, te meg viszed tov�bb a dol­gokat, ha Csilla megj�n, nem elengedni.

– Ok�, f�n�k – b�lintott a sz�zados. Megsz�lalt a tele­fon. A l�ny �llt hozz� a legk�zelebb, �gy mindj�rt fel is vette. Egy darabig hallgatott, majd belesz�lt:

– Szia, �n Gy�ngyi vagyok. J�l vagy? ...Milyen ott az id�? ...Itt is. Adom, szia! Rem�lem hamarosan tal�lko­zunk – mondta �s az �rnagy fel� ny�jtotta a kagyl�t. A k�t nyomoz� csendesen elhagyta a f�n�ki szob�t.

Viktort a feles�ge kereste, �s k�z�lte, hogy m�g k�t napig marad, mert a kultur�lis riport ugyan elk�sz�lt, de k�zben akadt m�s, igen �rdekes t�ma is.

– Ett�l f�ltem – k�z�lte Viktor rosszkedv�en –, szeret­n�m, ha nem keveredn�l a tavalyihoz hasonl� esetbe. Nem kell felt�tlen�l felforgatni egy v�rost. Vissza�l�sek minden�tt vannak, de ebbe m�g nem d�lt �ssze a vil�g. Pesten is tal�lhatsz hasonl� �gyeket. ...J�, �rtem. ...Renden, de vigy�zz magadra, t�l messze vagy t�lem, ha seg�ts�g kellene. ...J�, megnyugodtam. ...�n is olvas­tam. ...Igen. ...Nem, szia.

Nagyot s�hajtott Viktor az mennyezet fel� emelve te­kintet�t. Ahogy lejjebb hajtotta fej�t, megl�tta a fali�r�t, ami negyed kilencet mutatott. Lassan ideje volt indulni a Switzer rezidenci�ra. Elint�zett m�g egy r�vid telefont: r�gi koll�g�j�t h�vta fel, aki saj�t vagyonv�delmi c�g�t ir�ny�totta. Hamar megegyeztek k�zeli id�pontban, ami­kor Viktor felkeresheti.

A teremben Gy�ngyi csatlakozott az �rnagyhoz, �s nem sokkal k�s�bb m�r az �rp�d h�don robogtak Viktor �reg Fordj�ban. Tal�n ha tizen�t percet aut�ztak m�g, amikor Buda egy csendesebb hely�n befordultak a kere­sett utc�ba.

– H�t ezek sem kapnak idegrohamot egy benzin�reme­l�st�l... – s�hajtott fel Gy�ngyi, amikor megl�tta a csod�latosan, szinte m�v�szien fel�j�tott ha­talmas �p�letet. A parkot sz�z h� bor�totta, amit nem le­pett be a v�rosi kosz, mocsok. Csak beton�t volt t�k�le­tesen letiszt�tva, melynek sz�rke cs�kja a h�z �vegpor­t�lja el�tti l�pcs�k als� terasza fel� vezetett. Itt �ll�totta le az aut�t Viktor. Mik�zben sz�lltak ki a j�rm�v�kb�l, a l�pcs�sor tetej�r�l egy fekete egyenruh�s marcona f�rfi indult fel�j�k. A m�sik hasonl� alak fentr�l figyelte az esem�nyeket, k�szen az azonnali beavatkoz�sra, ha sz�ks�ges.

– H�, maguk! Ez itt mag�nter�let! – hadon�szott az egyenruh�s, ahogy egyre lejjebb �