Draco Sinister

(Cassandra Claire)

IV.

S�rk�ny �s �veg

Amint rep�ltek, Draco felfedezte, hogy az epiciklikus amulett egy kiss� �gy m�k�dik, mint valami ir�nyt�. K�r�lbel�l minden h�sz m�rf�ld ut�n, meg kellett �llnia, �s leellen�riznie az ir�nyt, m�g a t�bbiek k�r�l�tte k�r�ztek, �s n�zt�k.
Mivel � volt a navig�tor, � rep�lt el�l, a t�bbiek pedig k�vett�k: Harry volt a m�sodik, majd Ginny �s legh�tul Ron. Egyenesen �lvezte a rep�l�st. P�r �r�ja berep�ltek egy erd�s ter�let f�l�, �s az�ta is a f�k f�l�tt suhantak, szinte �rintve azokat. Az epiciklikus amulettb�l �rkez� h�z�s pedig egyre csak er�s�d�tt. Mikor egy �jabb �ra ut�n meg�llt, �s ism�t meg�rintette az amulettet, a k�pek er�s hull�mok form�j�ban jelentkeztek: az erd�, a le�gett kast�ly, a kerek torony. �s Hermione. Szinte biztos volt benne, hogy a l�tom�s�ban szerepl� erd� ugyanaz, mint amely f�l�tt �ppen rep�ltek.
H�tran�zett Harry, Ron �s Ginny h�rmas�ra, akik nem sokkal m�g�tte lebegtek, �s kis m�rt�kben elt�lt�tte az �nel�g�lts�g. Semmire nem menn�nek n�lk�lem. M�g a nagy Harry Potter sem.
�ppen azon volt, hogy odah�vja a t�bbieket, majd k�z�lje vel�k, biztos benne, hogy m�r k�zel j�rnak, mikor a szeme sark�b�l mozg�sra lett figyelmes, �gy h�t lepillantott. Megd�bbenve meredt lefel�. Neh�z volt megmondani a f�k terpeszked� lombozat�n kereszt�l, de Draco �gy v�lte, egy sor s�t�t alakot l�t, amint a f�k k�z�tt kanyarognak, ak�r egy csapat menetel� hangya. Emberek lenn�nek? Soraik t�ls�gosan rendezettnek t�ntek egy csapat �llathoz k�pest... nem tudta mire v�lje a dolgot..
Ez�rt Draco el�re d�lt, hogy jobban l�ssa, mi folyik odalent. De megdermedt, amint egy szinte perzsel�en hideg hull�m csapott �t test�n. Pr�b�lta ler�zni mag�r�l, de a hideg nem t�nt el... Ez valami olyan hideg volt, amelyet m�g sohasem tapasztalt, hideg, amely �gette, �s hasogatta bel�lr�l, ak�r megannyi k�s. Megr�m�lt, �s Harry�rt pr�b�lt ki�ltani, de hangj�t elnyomt�k a fej�ben hirtelen felhangz� kiab�l�sok.
Nem vagy a fiam. Ezt az apja mondta, persze, hogy az apja.
Fiatal vagyok, lehet m�g gyerekem.
Draco megragadta a sepr�j�t. Nem �rdekelsz, mondta makacsul az apj�nak, nem �rdekelsz, de ekkor Lucius Malfoy hangja beleolvadt az egyre hangosabban kiab�l� hangok �radat�ba. Olyan hangok�ba, amelyeket nem ismert. F�jdalomt�l terhes sikolyok hallatszottak, ahogy v�rben fulladoztak, hangok, amelyekre eml�kezett az �lmaib�l, gy�trelmesen zokogtak... de egy rekedt �s d�h�s f�rfihang kit�nt a t�bbi k�z�l. Hazudt�l nekem! Te hazudt�l nekem!
Sosem hazudtam neked! Kiab�lt vissza egy n�i hang: Csak az�rt hitted ezt, mivel ezt akartad elhinni!
Sajn�lni fogod, hogy valaha is ezt mondtad. Ne gondold, hogy nem foglak b�ntani. Senki nem tud neked olyan f�jdalmat okozni, mint �n.
Ne! NE! Sikoltotta az ismeretlen n�i hang. Mit tett�l vele? Hol van? Mardek�r, mit tett�l vele?
Draco a f�l�re szor�totta a kez�t, de a sikolyok a fej�ben visszhangoztak bel�l, �s ami sokkal rosszabb volt a sikolt�sok hat�s�ra el�nt�tte �t a retteg�s, a sz�ntiszta retteg�s, �s fekete k�dbe burkolta az elm�j�t. Hideg, fagyos ujjak megragadt�k, �s lefesz�tett�k a kez�t a sepr�je nyel�r�l, majd h�tra l�kt�k. L�tta, hogy a vil�g fordul egyet, az �g a talpa al� ker�l, �s azt�n, ahogy zuhant, minden els�t�t�lt.

*

- Harry? Harry! Minden rendben?
Harry felpillantott Ronra, aki agg�d� tekintettel figyelte bar�tj�t.
- Azt hiszem - felelte Harry, hab�r sejtette, hogy az arca s�padt �s boldogtalan. - Ha nem tudn�m, hogy nem, azt mondan�m, dementorok voltak a k�rny�ken. - Lelass�totta a sepr�j�t, majd mikor meg�llt, levette a szem�veg�t, �s megd�rzs�lte a szem�t.
Ron is lef�kezett mellette, majd egy pillanattal k�s�bb meg�rkezett Ginny is.
- Annyira... f�zom - didergett Harry.
- �n nem �rzek semmit sem - r�zta a fej�t Ron.
- �n sem - kapcsol�dott be a besz�lget�sbe Ginny. Harry visszatette a szem�veg�t.
- Tal�n... - Elhallgatott, �s az arc�n meglepet�s hull�mzott �t. - Malfoy! - sz�l�totta meg Drac�t. - J�l vagy?

Ron �s Ginny megfordultak, �s ahogy k�vett�k Harry tekintet�t, l�tt�k, amint Draco k�tr�t g�rnyed a T�zvill�m�n, mintha rosszul lenne, majd elereszti a sepr� nyel�t, �s kibillen egyens�ly�b�l. R�m�lten figyelt�k, ahogy Draco zuhanni kezd, majd elt�nik a f�k lombjai k�z�tt, a sepr�j�vel egy�tt. Ginnynek elakadt a l�legzete, kez�t a sz�j�hoz kapta, majd megfordult, hogy Harryre n�zzen - de Harry m�r elindult. A sepr�j�t egyenesen a f�ld fel� korm�nyozta, mintha a Vronszkij-f�le m�buk�st akarn� bemutatni, a f�k k�z� sz�guldott, s elt�nt a szem el�l.
Ginny gondolkod�s n�lk�l indult volna ut�nuk, de Ron megszor�totta a csukl�j�t.
- Ginny, ne...
- Ron, ut�nuk kell menn�nk...
- Igen - felelte a fi� t�relmesen. - De egyik�nk sem Harry, mi nem tudunk �gy rep�lni, mint Harry. Csak meg�ln�d magad.
Kez�vel m�g mindig a h�ga karj�t szor�tva el�re d�nt�tte a sepr�j�t, Ginny pedig k�vette. A l�ny hamarosan meg�rtette, hogy mire gondolt a b�tyja. A f�k szorosan egym�s mellett �lltak, �s csak nagyon �gyes rep�l�ssel lehetett elker�lni az �gakba val� �tk�z�st, illetve belegabalyod�st. Esz�be jutott a sebess�g, amellyel Harry al�mer�lt, �s kir�zta a hideg. K�rlek, add, hogy ne essen b�nt�d�sa, im�dkozott.
�s Draco. Add, hogy vele is minden rendben legyen.

*

- Hadd mondjak el egy t�rt�netet - mondta Mardek�r Malaz�r.
Hermione a f�rfi arc�t figyelte, mik�zben az a roxforti N�gyeket �br�zol� falisz�nyegre meredt. A l�ny nem tudta volna megmondani, hogy Hedviget, Godrikot vagy esetleg a saj�t k�pm�s�t n�zi-e. Az �llkapcsa megfesz�lt.
- Hedvig - mondta.
Mivel nem tudta, hogy vajon hozz� besz�l-e, Hermione nem mozdult.
- Egy�tt n�tt�nk fel - folytatta a f�rfi. - Ismertem, m�r amikor megsz�letett. Figyeltem a b�lcs�j�ben. �t �ves voltam. Ismertem, �s szerettem �t eg�sz �let�ben. L�ttam, hogy cseperedett, hogy n�tt az ereje �s b�lcsess�ge. Nekem magamnak kev�s m�gikus hatalmam volt, eml�t�sre sem �rdemes. Tizen�t �ves koromban �n voltam a csal�d sz�gyene. �s akkor elmondtam Hedvignek, hogy szeretem. �s � azt v�laszolta, hogy � is szeret.
Mardek�r j�rk�lni kezdett.
- Elind�tott bennem valamit. Felfedeztem, hogy nemcsak, hogy alkalmas vagyok a var�zsl�sra, hanem egy p�ratlan er�vel �s hatalommal felruh�zott - magid vagyok. Besz�ltem a besti�k �s �llatok nyelv�t, uraltam a f�ld er�it, p�lca n�lk�l tudtam var�zsolni. Azonban, csak addig, m�g Hedviggel voltam.
Hermion�ra pillantott, a tekintete egyszerre volt szenved�lyes �s szomor�. Hermion�ban ism�t fellobbant az a sz�nalom, amelyet m�r kor�bban is �rzett. Egy�tt n�ttek fel; gyerekkoruk �ta szerett�k egym�st. Mint Harry �s �n.
De � minden, csak nem Harry.
- � volt a Forr�som - mondta a f�rfi. - Te tal�n nem is tudod, mit jelent ez. M�gia ez, annak is a legtitokzatosabb form�ja. Hedvig n�lk�l er�tlenebb voltam, mint egy csecsem�. Hedviggel az oldalamon, uralhattam volna ak�r vil�got.
- De � nem akarta, hogy uralma al� hajtsa a vil�got - sz�lalt meg lassan Hermione. - Ugye?
- Mindent megtettem, amire k�rt - felelte Mardek�r rekedten. - Beleegyeztem, hogy r�szt veszek az iskola megalap�t�s�ban, mikor � azt akarta t�lem. Hagytam, hadd vegye be Griffend�lt �s Hugrabugot - a k�t bolondot - az alap�t�k k�z�. Mindent megtettem, hogy er�sebb� legyek... - hallatta sziszeg� hangj�t. - Er�s �s ambici�zus fiatalokat gy�jt�ttem magam k�r�, �s kerestem azt a valakit, aki ugyanolyan Forr�s lehetett volna sz�momra, mint Hedvig volt. De sosem tal�ltam meg. Soha senki, csak �. �s min�l jobban sz�ks�gem volt r�, � ann�l jobban t�volodott el t�lem. Azt�n �szrevettem, hogyan n�z Godrikra. - Megtorpant, �s �d�z tekintettel a l�nyra meredt. - �gy n�zett r�, mint egykor gyerekkorunkban r�m n�zett. Mocskos mugli sz�let�s� bolond, az volt, nem t�bb. De tudtam, mi�rt fordult hozz� Hedvig. Az�rt, mert gyenge voltam, mert n�lk�le egy egyszer� begy�jt� b�b�jt sem tudtam v�grehajtani.
Hermione er�sen k�telkedett benne, hogy Hedvig emiatt szeretett volna ki Mardek�rb�l, ha egy�ltal�n kiszeretett, de nem mondott semmit sem.
- Mikor elhagyott, az er�m megfogyatkozott, az elkesered�sem pedig csak n�tt �s n�tt. Nyomasztott a gyenges�gem, �s, hogy ezt � is l�tja, az elviselhetetlen a sz�momra. Mindent megtettem...mindent, amit csak tudtam...hogy er�sebb� legyek...
- A fekete m�gi�hoz fordult - mondta Hermione lassan.
- Megid�ztem a pokol er�it - felelte Mardek�r
- Elhat�roztam, hogy t�bb� nem fogok f�ggni Hedvigt�l, hogy �sszegy�jt�m minden er�met, s szemben�zek Godrikkal, an�lk�l, hogy Hedvig ott lenne az oldalamon, hogy l�ssa saj�t magam is rendelkezem er�vel. Megid�ztem a pokol er�it, �s �k visszaadt�k nekem azt, amit akkor � elvett, mikor egykor elhagyott engem Godrik�rt.
- Az�rt hagyta el mag�t, mert fekete m�gi�val foglalkozott, nem pedig Godrik miatt! - csattant fel Hermione.
- �gy is, �gy is szeretnie kellett volna! - ki�ltotta Mardek�r rekedt, z�mm�g� hangj�n. - Ahogy �n is szerettem volna �t, b�rmit is tett volna!
A f�rfi arc�ra ki�lt a harag, Hermione remegve h�tr�bb l�pett.
- A frissen szerzett er�mmel legy�zhetetlenn� v�ltam - folytatta lassan Mardek�r. -�gtem a v�gyt�l, hogy megmutassam neki - �n lettem a vil�g legnagyobb var�zsl�ja. Hadsereget toboroztam sz�rnyekb�l, �s az emberi seregek leborultak el�tt�k. Uraltam a vill�mokat �s a mennyd�rg�st; kett�szak�thattam volna a f�ldet, ha �gy tartja kedvem. De sosem semmis�tettem volna meg egy vil�got, amelyben � is ott van. M�g mindig szerettem, mindazok ut�n, amit velem tett. V�g�l is, keresni kezdtem �t, hogy megmutassam neki, miv� v�ltam, hogy b�szke lehessen r�m. De � Godrikkal volt. T�bb� m�r nem szeretett engem. Godrikot v�lasztotta helyettem. Azt mondta nekem, hogy t�njek el, �s hagyjam �ket b�k�n.
Hermione a f�rfi arc�ra n�zett, majd k�vette a pillant�s�t a falisz�nyegre, �s hirtelen tudatosult benne, hogy mi t�rt�nt ezut�n.
- Meg�lte Godrikot - mondta �les hangon.
- H�t persze, hogy meg�ltem.
Hermione �sszerezzent, nem utols�sorban az�rt, mert Griffend�l Godrik hasonl�tott Harryre, nem is kev�ss�.
- Hedvig biztos gy�l�lte mag�t - vetette oda hevesen, majd elakadt a l�legzete. - Vagy meg�lte �t is?
- Nem �ltem meg - felelte Mardek�r elfordulva a falik�rpitt�l. - V�g�l nem tudtam elvenni az �let�t, m�g azok ut�n sem, hogy annyit �rtott nekem. Nem tudtam meg�lni, �s m�r a saj�t �letem sem jelentett a sz�momra semmit. Elvonultam az emberekt�l. Bonyolult �s vesz�lyes var�zslatokat hajtottam v�gre. Var�zslatokat, amelyek biztos�tott�k, hogy egyszer majd ism�t felemelkedhessem, mikor egy �jabb Hedvig sz�letik a vil�gra, egy �jabb Forr�s, aki t�pl�lhatja az er�met...
- �n nem vagyok Hedvig - ny�gte Hermione. - � ezer �ve halott, ahogy Godrik is, �s ahogy mag�nak is annak k�ne lennie! Sosem kellett volna visszaj�nnie!
Mardek�r s�t�t �s �res tekintete elid�z�tt a l�nyon. M�r-m�r mosolyra h�z�dott a sz�ja.
- De visszaj�ttem �rted - mondta.
- Az ereje elhagyta, mikor Hedvig nem szerette m�r mag�t t�bb� - fakadt ki Hermione rem�nytelen�l. - Teh�t a Forr�snak is akarnia kell.
- Ez �gy van - felelte Mardek�r.
- Nos, �n nem egyezek bele, �s semmit sem tehet, hogy megv�ltoztassam a v�lem�nyemet. Ak�r meg is k�nozhat...
- Durva �s felesleges - mondta Mardek�r. - �s hat�stalan. Tal�n megt�r, de att�l m�g nem egyezel bele. Nem. Mikor a Forr�som leszel, az szerelemb�l fog fakadni.
- Szerelemb�l? - visszhangozta Hermione �melyegve. - Ez egyszer�en... undor�t�...
A f�rfi elmosolyodott.
- Annyira hasonl�tasz r� - mondta. - �s mikor v�ghez viszem a terve, Hedvigg� v�lsz. Egy jobb Hedvigg�, mint ami valaha az eny�m volt. Te �lland� leszel �s igaz�n val�s. - Felemelte a fej�t, �s eln�zve a l�ny mellett, hirtelen �gy sz�lt: - F�regfark!
M�sodperceken bel�l F�regfark m�r ott �llt a f�rfi mellett, �s szikr�z� gombszemeivel Hermion�ra vigyorgott.
- Elj�tt az id�, Mester?
- M�r majdnem - felelte Mardek�r. - Vidd �t vissza a szob�ba �s z�rd be. Nagyon hamar - mondta. - Nagyon hamar itt lesz az id�.

*

Teljesen �szt�n�sen Harry a f�ld fel� vette rep�lt f�lelmetes gyorsas�ggal, �s csod�val hat�ros m�don siker�lt elker�lnie, hogy valamelyik �g felny�rsalja, vagy fejjel egy fat�rzsnek csap�djon. Mikor �tt�rt az utols� �gak k�z�tt is, megl�tta, hogy a talaj rohanv�st k�zeledik, �s olyan �lesen r�ntotta fel a T�zvill�m�t, hogy � a talajnak csap�dott, a sepr�je pedig mellette �rt f�ldet.
Pillanatokon bel�l talpon volt �s szem�vel a k�rny�ket kutatta. Egy magas f�kkal k�r�lvett kis tiszt�sra �rkezett. Majdnem teljesen s�t�t volt, alig n�h�ny poros f�nynyal�b sz�r�d�tt �t az �gak s�r� lev�lzet�n, de Harry �les fog�szeme azonnal �szrevette Draco t�r�tt sepr�j�t, ahogy az kett�t�rve a tiszt�s k�zep�n hevert. Nem sokkal m�g�tte egy alaktalan s�t�t folt fek�dt a f�ld�n.
Harry - csod�lkozva saj�t mag�n - �rezte, ahogy eluralkodik rajta a p�nik. Mozg�sra b�rta a l�bait, �s a tiszt�son kereszt�l Draco mozdulatlan alakja fel� szaladt. Amint k�zelebb �rt, m�r l�tta, hogy a m�sik fi� a h�t�n fekszik, �s n�h�ny m�sodperccel k�s�bb, mikor levetette mag�t mell�, m�r azt is felfedezte, hogy a szemei nyitva vannak. Biztos volt benne, hogy Draco halott.
Azt�n a sz�rke szemek fel� fordultak, �s furcs�n akadoz� l�gz�ssel Draco �gy sz�lt:
- Szevasz, Potter!
Harryn a megk�nnyebb�l�s hull�ma futott v�gig.
- Malfoy... j�l vagy?
- Lel�k�tt a sz�l - mondta Draco. Lassan fel�lt, s mik�zben a k�ny�k�re t�maszkodott az arca megr�ndult. - Jah, �s elt�rt a l�bam.
- Elt�rt? Biztos vagy benne? F�j? - k�rdezte Harry. �rezte, hogy �gy viselkedik, mint valami aggodalmaskod� nagymama, de nem tehetett r�la.
Draco s�t�ten Harryre n�zett.
- Nem, nagyszer� �rz�s - mondta vontatottan. - Rem�ltem is, hogy elt�r�d a m�sik combcsontomat is. Dupla �lvezet.
Igaz�n megnehez�ti, hogy megsajn�lja �t az ember, gondolta Harry inger�lten. B�r, minden bizonnyal �pp ez volt a c�lja.
- Hallottam, mikor elt�rt - tette hozz� Draco megborzongva. - Olyan volt, mintha egy sepr�ny�l t�rt volna kett�.
- Err�l jut eszembe - kezdte Harry. - A sepr�d kett�t�rt.
Draco arc�ra hirtelen ki�lt a r�m�let.
- Az�rt nem olyan rossz - tette hozz� gyorsan Harry. - Majd fel�lsz valamelyik�nk m�g�, am�g...
- Potter - ny�gte Draco furcsa hangon. Az arca hamusz�rk�v� v�lt. - N�zz h�tra.
Harry megfordult. �s megdermedt.
M�g mindig el�g t�vol voltak, a tiszt�s m�sik oldal�n. De nem volt k�ts�ges, hogy mik azok. H�sz vagy harminc s�t�t k�penyes, s�t�t csukly�s, tizenk�t l�b magas l�ny lass� m�regk�nt sziv�rgott be a tiszt�sra a f�k r�sei k�z�tt. �s egyre csak k�zeledtek.
Harry �rezte, ahogy sz�ve nagyot dobban.
Dementorok.
Draco fuldokl� hangot hallatott. Ahogy Harry megfordult, l�tta, hogy a fi� mindk�t kez�t az arc�ra szor�tja, �s �gy r�ngat�zik, ak�r egy hal a horg�szzsin�r v�g�n.
- Malfoy? - sz�lalt meg Harry d�bbenten �s r�m�leten, majd a hideg els� hull�ma majdnem led�nt�tte a l�b�r�l, r� egyenesen Drac�ra. M�ly leveg�t vett, hogy eloszlassa az agy�ra teleped� sz�rke k�d�t, majd a l�b�n er�t v�ve megfordult, �s szemben�zett a fel�j�k tart� dementorokkal, �s pr�b�lt talpon maradni a dermeszt� fagy ellen�ben, amit a s�t�t alakok j�ghegyk�nt toltak maguk el�tt.
Harry halv�nyan �rz�kelte, hogy Draco m�g mindig furcsa hangokat hallat m�g�tte, mik�zben a p�lc�ja ut�n ny�ltak az ujjai, amelyek annyira el voltak zsibbadva, hogy Harry �gy �rezte, mintha egy k�teg gally volna a csukl�j�hoz k�t�zve. A dementorok m�r a tiszt�s fel�n�l j�rtak, mozg�suk m�rgezett tenger dag�ly�ra eml�keztetett. A t�ny, hogy annyira csendesen k�zeledtek, csak feler�s�tette Harry �rz�s�t, hogy egy r�m�lom csapd�j�ba esett.
Megpr�b�lta megfesz�teni a p�lc�s kez�t, amely er�sen remegett. Harrynek m�g sosem esett annyira nehez�re, hogy felid�zzen egy boldog eml�ket, mint most. Harmad�ves kora �ta nem id�zett meg patr�nust, �s a boldog eml�kek, amiket akkor haszn�lt - kviddicsmeccsek �s h�zkupa gy�zelmek - hirtelen mind apr�nak, �s jelent�ktelennek t�ntek. Rem�nytelen�l kutatott az agy�ban - �s term�szetesen Hermione jelent meg el�tte, Hermione, amint szerelmet vall neki, ez azonban most csak f�jdalom forr�sa volt a sz�m�ra. Er�szakkal elterelte a gondolatait az es�r�l �s t�kr�kr�l, hogy Hermione megcs�kolja �t, �s hirtelen esz�be jutott, mikor az iskol�ban a t� partj�n �llt, Sirius level�vel a kez�ben, �s n�zte, ahogy Hermione �s Draco nevetnek. Esz�be jutott, a nevet�s�k olyan fert�z� volt, hogy � maga is nevetni kezdett, f�k�nt Hermion�n, aki b�r gyakran nevetett, �gy ritk�n - ritk�n fordult el�, hogy le kellett �lnie a nevet�st�l, ritk�n nevetett olyan �l�nk �s ir�ny�thatatlan boldogs�ggal, mint akkor. �rezte, hogy a sz�ja mosolyra h�z�dik, mikor esz�be jutott, ahogy a l�ny leh�zta �t maga mell�, �s az arc�t a v�ll�ba temette, mik�zben m�g mindig nevetett.
Felemelte a p�lc�j�t, �s valahonnan a t�volb�l megcsapta a f�l�t a saj�t hangja.
- Expecto Patronum!
A p�lca megremegett a kez�ben, �s a hegy�n felgyulladt az az ismer�s ez�stfeh�r f�ny. A megk�nnyebb�l�st�l remegve Harry t�rdre rogyott, ahogy az ez�st�s f�ny egy szarvas alakj�t kezdte felvenni, majd csendesen a dementorok fel� lend�lt. A f�lhom�lyban a szarvas ak�r az �jhold, �gy ragyogott, �s a dementorok sorvadozni kezdtek a f�ny�t�l, �s �gy t�nt, majdhogynem elp�rologtak, ahogy visszat�rtek a f�k �rnyai k�z�. A szarvas ut�nuk v�gtatott, majd a tiszt�s sz�l�n megfordult, �s Harry fel� n�zett - Harry er�tlen �dv�zl�sre emelte a kez�t - majd elt�nt, s bukd�csolva kutatott tov�bb az erd�ben.
M�g mindig t�rdelve Harry megfordult, �s Drac�ra pillantott, aki b�r m�r nem r�ngat�zott, kezeivel m�g mindig az arc�t takarta.
- Elmentek - mondta.
- Potter - sz�lalt meg Draco an�lk�l, hogy a kezeit elvette volna az arca el�l. - A kard...
- Mi?
- Vedd le r�lam - k�rlek, vedd le r�lam...
Harry el�re ny�lt, �s megragadta a kard markolat�t, amelyet Draco beledugott az �v�be (�s csod�val hat�ros m�don elker�lte, hogy felny�rsalja vele mag�t es�s k�zben), �s majdnem felki�ltott. A tapint�sa olyan hideg volt, ak�r egy j�gcsap. A fogcsikorgatva z�rta �ssze a kez�t a markolat k�r�l, majd elh�zta Drac�t�l. �rezte, hogy a kardb�l sug�rz� hideg fagyos karmai az ereibe f�r�dnak, de ahogy felemelte hirtelen m�gis - er�snek �rezte mag�t.
Egy v�kony, h�v�s hang sz�lalt meg a fej�ben.
Harry Potter?
A kard m�r nem volt hideg. Felvette a b�re h�m�rs�klet�t. Olyan volt, mintha a saj�t h�s�b�l k�sz�lt volna, csak kem�nyebb volt, �s sokkal sim�bb.
Harry, mondta a hang a fej�ben ism�t.
Harry eldobta a kardot �s h�tr�bb ugrott t�le, mintha meg�gette volna.
- Harry! - Ez Ron hangja volt. Harrym ahogy feln�zett, l�tta, hogy Ron �s Ginny s�padt, aggodalmas arccal k�zelednek fel�j�k. Mindkett�j�ket levelek bor�tott�k, Ginny haj�ban pedig apr� �gak is voltak - val�sz�n�leg elakadtak valahol a lombok k�z�tt. Mindketten a kez�kben fogt�k a sepr�j�ket. - Harry... az egy...?
- Patr�nus b�b�j volt - felelte Harry t�m�ren. - Dementorok.
Ron elsz�rk�lt.
- El kell t�nn�nk innen - mondta.
- Malfoy l�ba elt�rt - v�laszolta Harry ugyanolyan r�viden.
Ron elejtette a sepr�j�t s Harryr�l Drac�ra pillantott. Majd Ginnyhez fordult.
- Rendbe tudod hozni?
- Tavaly vett�k a v�g�sokat �s horzsol�sokat, de csontokat - azt nem. - r�zta a fej�t a l�ny. - Nem akarok kock�ztatni. Ha hib�zok, a v�g�n m�g k�t csont lesz a l�b�ban egy helyett, vagy hajl�kony lesz, vagy...
- Teljesen elt�nteted �ket - fejezte be Harry Lockhartra gondolva.
- Igen - mondta Ginny.
- Sz�val nem - sz�lt Ron. - Ok�. Harry. Gyere ide. Besz�lnem kell veled.
Harry k�vette Ront egy kiss� t�volabb, �s egyre n�vekv� �rdekl�d�ssel meredt a bar�tj�ra. Ron arca elt�k�lts�get sug�rzott, ami n�ha j�t jelent, n�ha viszont nem. Harry csod�lta Ron elsz�nts�g�t �s tudta, hogyha a fi� egyszer valamit a fej�be vesz, att�l neh�z elt�ntor�tani.
- Hogy �rzed magad? - k�rdezte Ron kutat� tekintet�vel Harryt f�rk�szve. - A dementorok meg minden... j�l vagy?
- J�l vagyok - felelte Harry, �s legnagyobb meglepet�s�re ez igaz is volt. - Sokkal nagyobb hat�ssal voltak Malfoyra, mint r�m.
- Ez furcsa - mondta Ron.
- Egyet�rtek - b�lintott Harry. - De nem hinn�m, hogy ez b�rmit is jelentene. Visszavonom. Jelent valamit, de nem tudom, mit.
- Nos, lesz egy kis id�d kital�lni - mondta Ron.
- Mi�rt?
- Mivel szerintem nekem �s Ginnynek k�ne seg�ts�g�rt menn�nk, neked pedig itt k�ne maradnod Malfoyjal. Nem hagyhatjuk mag�ra az erd�ben t�r�tt l�bbal, ak�rmennyire is cs�b�t�, �s tuti, hogy nem hagyom itt egyed�l Ginnyvel, m�g te �s �n elmegy�nk...
- M�g t�r�tt l�bbal sem? - vigyorgott Harry. - Nem tudn� elkapni, ha elszaladna.
- Mi van, ha nem szaladna el?
- Paranoi�s vagy - mondta Harry.
Feleletk�ppen Ron tekintete elsiklott mellette. Harry megfordult, �s l�tta, hogy Draco egy fa t�rzs�nek d�l, Ginny pedig aggodalmas arccal hajol f�l�je.
- Nem jelent semmit - k�z�lte Harry.
- Nem hagyom, hogy a h�gom itt l�fr�ljon, �s Malfoyt pesztr�lja. Mert... nos, mert...
- Mert a pesztr�l�st csak egy kicsi v�lasztja el att�l, hogy csintalan stewardesst j�tsszon?
- Harry - csattant fel Ron felh�borodottan.
Harry vill�mgyorsan felemelte a kez�t.
- Nem tudsz tiszt�n gondolkodni, ha err�l a t�m�r�l van sz�.
Ron megvonta a v�ll�t. - Abban a szellemben neveltek fel, hogy gy�l�ljem a Malfoy nevet, �s vigy�zzak az �n kis h�gomra. Most mondd meg, szerinted mit k�ne tennem?

*

- Ez most f�j? - k�rdezte Ginny aggodalmasan, �s f�lres�p�rt egy k�bor hajtincset a szeme el�l. Seg�tett Drac�nak nekid�lni egy fa t�rzs�nek. A fi� t�r�tt l�ba kiny�jtva fek�dt el�tte, Mardek�r kardja ott volt az �l�ben.
- Igen, f�j - felelte Draco inger�lten. - Elt�rt a l�bam. Persze, hogy f�j. Senki sem tud legal�bb egy f�jdalomcsillap�t� b�b�jt? Mi van veletek, emberek?
- Te tudsz? - k�rdezte Ginny �lesen.
- Nem - mondta Draco a sz�gyenkez�s nyoma n�lk�l.
- Istenem, te m�g t�r�tt l�bbal is bosszant� vagy - mondta Ginny, de a hangj�ban nem volt gy�l�lk�d�s. - N�zd, csak �lj vissza, rendben? - A kez�t a fi� v�ll�ra tette, �s gyeng�den visszanyomta �t, m�g neki nem d�lt a fa t�rzs�nek.
- K�sz - mondta Draco, �s lehunyta a szem�t.
- Nincs mit - felelte Ginny halkan, �s a fi�ra n�zett. Bizonyos fokig m�g �r�lt is neki, hogy csukva van a szeme, mert �gy legal�bb alkalma volt egy kis ideig n�zni, an�lk�l, hogy �gy �rezte volna el kell n�znie m�sfel�. Draco s�padt volt, tal�n a f�jdalomt�l, s ett�l az arc�n l�v� v�g�sok, ahol az �gak megsebezt�k, m�g jobban el�t�ttek a b�r�t�l. Ahogy a szempill�i is, amelyek olyan hossz�ak �s s�t�tek voltak, hogy m�g Lavender Brown is megirigyelhetn�.
- Ne - mondta a fi� an�lk�l, hogy kinyitotta volna a szem�t.
- Mit ne? - k�rdezte Ginny visszah�z�dva a b�ntudatt�l.
- N�zz engem. Ideges leszek t�le. - Kinyitotta a szem�t, szem�gyre vette a l�ny arckifejez�s�t, majd ism�t lehunyta azt, mintha f�jna neki a l�ny l�tv�nya, �s laposan �gy sz�lt. - Felejtsd el. Nem fog m�k�dni.
Ginnyt a f�ldre tepert�k ezek a szavak.
- Mi nem fog m�k�dni?
Draco fels�hajtott.
- Tudom, mire gondolsz - mondta. - Ugyanarra, amire tegnap �jjel is gondolt�l. "H�, n�zd csak Malfoyt, olyan aranyos, meg valahogy kedves is, seg�ts�gre szorul. Nem is rossz igaz�b�l; mind�ssze megsebezt�k �s most megkeseredett. Csak szeretetre van sz�ks�ge, valakire, aki begy�gy�tja a sebeit." Nos, tudod mit? - folytatta figyelmen k�v�l hagyva a l�ny r�m�lt arckifejez�s�t. - Nem vagyok kedves. �s szeretetre sincs sz�ks�gem, �s a sebeimet sem akarom begy�gy�ttatni. F�leg nem veled.
- �n soha - hadarta Ginny, de nem tal�lta a szavakat. - Egy�ltal�n nem...
- J� - mondta Draco. - Verd ki a fejedb�l. Mert ha egy kedves fi�t akarsz magadnak, akkor jobb, ha megmaradsz ann�l, akin�l eddig is volt�l. K�pzeletbeli bar�todn�l - Harry Pottern�l.
Ginny olyan d�h�s volt, hogy legsz�vesebben bemosott volna egyet a fi�nak. De el van t�rve a l�ba, mondta mag�nak. Nem �thetsz meg valakit, akinek el van t�rve a l�ba. Mondani akart valami cs�p�set �s s�rt�t, valami igaz�n gonoszat. Azt akarta neki mondani, hogy nem csoda, hogy az ap�d nem akart t�ged, vagy hogy Harry Potterr�l k�pzel�dni m�g mindig jobb, mint a h�s-v�r Draco Malfoyjal lenni, k�rdezd csak meg Hermion�t.
De nem volt r� k�pes.
Ehelyett ink�bb, olyan kiegyens�lyozottan, ahogy csak tudta, azt mondta:
- Malfoy, hallott�l m�r valaha arr�l, hogy tapintat?
Draco kinyitotta a szem�t, �s a l�nyra n�zett. Ginny megr�m�lt, mennyire kit�gultak a fi� pupill�i, hogy vajon a sokkt�l, vagy a f�jdalomt�l-e, azt nem tudta. A sziv�rv�nyh�rty�ja feket�nek t�nt, mind�ssze egy nagyon v�kony sz�rke cs�k l�tsz�dott a sz�l�n.
- A tapintat csak hazugs�g, melyet a feln�ttek haszn�lnak - felelte Draco.
- Ez is ap�d egyik h�res mond�sa?
- Nem - mondta Draco. - Ezt �n magam alkottam.

*

- Sk�tdud�sok - mondta Sirius hat�rozottan.
Narcissa a fej�t r�zta, �s tov�bb olvasgatta az esk�v�i magazint.
- Sk�tdud�sokat nem - mondta, egy p�rn��rt ny�lt, majd bedugta azt a feje m�g�. A hotelszob�jukban �lt az �gyon, k�r�lv�ve magazin kiv�g�sokkal, k�nyvekkel, �s pap�r fecnikkel, amelyekre az esk�v�i megh�v� lehets�ges v�zlatait firk�lgatta.
- �n sk�t vagyok - sz�lt Sirius. - Sk�t esk�v�t akarok.
Narcissa sz�ja mosolyra h�z�dott, de m�g mindig nem n�zett fel.
- Mondtam m�r neked, hogy viselhetsz szokny�t, ha akarsz - kezdte.
- Kilt. Annak kilt a neve - sz�lt k�zbe Sirius, de a n� tudom�st sem vett r�la.
- Most komolyan, az sem �rdekel, ha nadr�gtart�t �s magas sark�t veszel fel. Azt is megmondtam, hogy szolg�lhatunk fel "haggis"-t, �s ha te az eg�sz d�lut�n a fat�rzseket akarsz hajig�lni a h�ts�kertben, rendben van. De nem fogom a bar�taimat �s szeretteimet sk�t zen�vel k�nozni. Gondolj bele, mit mondana Draco.
- Gondolj bele, mit fog mondani, mikor megmondod neki, hogy azt a ruh�t kell viselnie, amit te v�lasztott�l.
- Az az �lt�ny elb�v�l� - mondta Narcissa, de m�r � is mosolygott. Feln�zett, �s a f�rfira mosolygott, aki viszonozta azt. Hasonl�an fi�hoz, Narcissa haj�t is k�nnyen kisz�vta a nap, �gy most g�nd�r f�rtjei, olyan feh�rek voltak, ak�r a s�. Most �pp �gy n�z ki, mint mikor m�g iskol�ba j�rtak, gondolta Sirius. �s nagyon hasonl�tott Drac�ra, csak az arca volt egy kiss� kerekebb, az �lla nem olyan hegyes, de az ez�stsz�rke szemp�r ugyanaz volt.
- Ut�lni fogja - mondta Sirius hat�rozottan.
- Nem tudhatod.
- De tudom.
Narcissa a plafon fel� ford�totta a szem�t.
- L�tom m�g mindig meg vagy r�la gy�z�dve, hogy Draco fiatal �ned t�k�letes m�solata, Sirius - mondta. - Elhiszem, hogy te tal�n ut�ltad volna azt az �lt�ny, de Draco szereti a ruh�kat, mindig is szerette, �s...
- �s �n fogadok veled �tven galleonban, hogy el�bb dobja t�zbe azt az �lt�nyt, minthogy felvenn�.
Narciss�t hirtelen nagyon �rdekelni kezdte a magazin.
- Nem mersz fogadni velem, ugye? - vigyorodott el Sirius. - �j �tletem van, ha �n nyerek, lesznek sk�tdud�sok, hm?
- Nem lesznek sk�tdud�sok - motyogta bele Narcissa a magazinba.
- Vagy sk�tdud�sok lesznek, vagy v�ront�s - jelentette ki Sirius.
- Akkor ez igencsak eml�keztetni fog a legut�bbi esk�v�mre - felelte Narcissa egy gonosz vigyor k�s�ret�ben.
Mikor �gy mosolyog, gondolta Sirius, t�nyleg nagyon hasonl�t a fi�ra.
- ��� - hallatszott egy hang - amely se Siriushoz, se Narciss�hoz nem tartozott - a szoba sark�b�l, mire Sirius �s Narcissa is felugrott. - Bocs�nat a zavar�s�rt, de...
Sirius talpra sz�kkent a kandall�ra meredve.
- Remus?
- Bocs�nat - ism�telte Lupin, akinek a feje �s a v�lla ott lebegett a szoba sark�ban �ll� d�szkandall�ban. Rettenetesen boldogtalannak t�nt. - Nem zavarn�lak titeket, ha nem lenne fontos. - Az �gy fel� pillantott. - T�nyleg ne haragudj, Narcissa.
A n� eltolta mag�t�l a magazinokat, �s aggodalmas tekintettel Lupinr�l Siriusra pillantott.
- Minden rendben van?
- Harry - mondta Sirius t�rdre ereszkedve a kandall� mellett. - T�rt�nt valami Harryvel?
- Elt�nt - felelte Lupin cs�ggedten, �s a b�ntudata csak m�g nagyobb lett, mikor Sirius arca falfeh�rr� v�lt.
- Elt�nt?
- Elt�nt, a sepr�je �gyszint�n. Az irod�m romokban, �s a kard, amir�l mes�ltem...nos az is elt�nt.
- Draco - sz�lalt meg Narcissa gyorsan. - Nem k�rdezted t�le, hogy hol van Harry?
- Nem tudtam - felelte Lupin. - � is elt�nt.
Narcissa olyan falfeh�r lett, mint Sirius.
- Akkor egy�tt vannak - mondta Sirius. - Biztos vagy benne, hogy �k vert�k sz�t az irod�dat?
- Teljesen - b�lintott Lupin. - Eml�kszel arra a h�g�mbre, amit t�led kaptam, azzal a v�r�s haj� nimf�val? Nos, � l�tta �ket bej�nni. Elvittek n�h�ny felszerel�semet - egy thessala szemgoly�j�t, meg ilyesmiket. �s azt�n elvett�k a kardot is. - Megr�ndult az arca. - Sz�tt�rt�k a l�d�t, amiben tartottam. Adamantinb�l volt. Fogalmam sincs, hogy csin�lt�k. �n nem tudtam volna.
- Magidok - mondta Sirius rekedten.
- Gyerekek - �llt fel Narcissa. - Elvitt�k a kardot - mit jelent ez? B�ntani fogja �ket?
- Komolyan nem tudom - mondta Lupin. - Eg�sz nap a k�nyveimet b�jtam, h�tha tal�lok valami eml�t�st, valami �tletet, ami seg�thet. Semmit nem tal�ltam, csak k�t�rtelm�en megfogalmazott pr�f�ci�kat. - A kez�nek h�tulj�val megd�rzs�lte a szem�t, �s Sirius l�tta, hogy az ujjait tintafoltok tark�tj�k. - De ha engem k�rdeztek, hogy �rthat-e nekik, a v�laszom igen. Igen, tal�n vesz�lyben vannak.
- Hazamegy�nk - mondta Sirius. - Most r�gt�n.
Lupin v�llai les�llyedtek a megk�nnyebb�l�st�l.
- K�sz�n�m, Tapmancs.
- Nincs sz�ks�g k�sz�netre- mondta Sirius aggodalmasan Lupinra pillantva. - Most Harryr�l van sz�. Felel�s vagyok �rte. �s Drac�r�l. �rte is felel�s vagyok. Jobban oda kellett volna figyelnem arra, amit legut�bb mondt�l nekem, hogy nagyobb bajban lehetnek, mint amit el tudunk k�pzelni.
- Nem gondoltam, hogy ez lesz bel�le - mondta Lupin �sszet�rten. - �tletem sincs, hogy mit fogok mondani Dumbledore-nak, azt se tudom, � vajon tiszt�ban van-e a lehet�s�gekkel...
Sirius olyan arcot v�gott, mintha az esz�be jutott volna valami.
- Remus - v�gott k�zbe. - Mikor volt�l utolj�ra a Tiltott Rengetegben?
- A... a Rengetegben? - k�rdezte Lupin kifejez�stelen arccal. - Isten tudja. �vekkel ezel�tt.
- Ha megmondom, hova menj, el tudn�l... el tudn�l menni oda a kedvem�rt, �s tal�lkozn�l valakivel, aki, szerintem, seg�thetne?
- Menjek a Tiltott Rengetegbe, �s tal�lkozzak valakivel a kedved�rt? - ism�telte Lupin elk�pedve.
- Megk�rn�lek r�, ha nem volna fontos?
- Igen - felelte Lupin hat�rozottan.
- Holds�p...
- J�l van, j�l van - mondta Lupin. - Mit akarsz, mit tegyek?

*

- Fejezd ezt be - vetette oda Harry inger�lten. - M�r nagyon unom.
Drac�ra meredt, aki visszafintorgott r�. K�t �r�ja m�r, mi�ta Ron �s Ginny elmentek, s Draco id� k�zben felfedezte, hogy ha kiny�jtja a kez�t, tenyer�vel felfel�, Mardek�r kardj�nak ir�ny�ba, az belesz�ll a mark�ba. Ez annyira megtetszett neki, hogy m�terekre dob�lta a kardot, azt�n mag�hoz vonzotta, majd �jra �s �jra megism�telte a folyamatot. Harrynek m�r a feje is belef�jdult.
M�sr�szr�l, Harry - n�mi b�ntudattal a lelk�ben - �gy gondolta egy t�r�tt l�b sz�rnyen f�jdalmas lehet, s Draco ez id�ig nem panaszkodott.
- Malfoy - mondta.
Draco felpillantott.
- Mi van?
- Mikor a dementorok a k�zel�nkbe �rtek, mit hallott�l?
Draco �sszesz�k�lt szemekkel meredt r�.
- A cappella �neket - mondta v�g�l. - Ut�lom az a cappella �nekl�st.(*)
- Nagyon vicces. Mit hallott�l igaz�b�l?
Draco k�ptelen volt elrejteni a test�n v�gighull�mz� borzong�st.
- Sz�rny� dolgokat - mondta.
- Nos, ha nem sz�rakozol tov�bb azzal a karddal, megtan�talak r�, hogy hogyan szabadulj meg t�l�k.
Draco habozott egy pillanatig, majd egy �vatosan lefektette maga mell� a kardot. Harryre n�zett, aki fel�llt onnan, ahol eddig �lt, el�r�bb j�tt, majd helyet foglalt Draco mellett. Harry pr�b�lt visszaeml�kezni r�, hogy hogyan is magyar�zta neki Lupin a patr�nus-b�b�jt h�rom �ve.
- Ok� - mondta Harry. - El�sz�r is, gondolj egy boldog eml�kre.
- Egy mire? - pislogott Draco.
- Egy boldog eml�kre. Ez nagyon fontos. A legboldogabb eml�kedre, ami csak van, �s koncentr�lj r� nagyon er�sen.
Draco lehunyta a szem�t, �s gondolkozott. �s gondolkozott. Egy boldog eml�k. Mikor volt � boldog? A sz�leivel nem, az biztos. Az iskol�ban sem. Esz�be jutott a Malfoy k�ri�n l�v� szekr�ny, mikor ott �lt benne Hermion�val, Csokib�k�t majszolva, �s cs�kol�ztak. Esz�be jutott az az �jjel, mikor megakad�lyozta, hogy az apja meg�lje Harryt, ahogy ut�na a f�ben fek�dt, �s k�r�l�tte ott kuporgott Harry, Sirius �s Hermione, �s Hermione azt mondta neki, hogy csod�latos volt, �s b�tor. De ezek az eml�kekre m�r eg�szen m�s szemmel tekintett, tudva, hogy a l�ny val�j�ban nem szerette �t, �s b�r ez el is fogadta, az eml�kek felid�z�se szinte gy�trelmes volt a sz�m�ra, ak�r egy t�r�tt fog vissza-visszat�r� f�jdalma.
Kinyitotta ez�stsz�n szemeit, �s Harryre n�zett.
- Nincs egy sem - mondta.
Harry meglepettnek t�nt.
- Ezt hogy �rted?
- Pont �gy, ahogy mondtam - felelte Draco. - Nincsen egy boldog eml�kem sem. - Megvonta a v�ll�t. - Ne csin�lj ebb�l olyan nagy �gyet, Potter.
- Biztos lennie kell valaminek - motyogta d�bbenten.
- Nos, ott volt az, mikor a Mardek�r els��ves koromban elnyerte a h�zkup�t. �, v�rj csak, akkor j�tt�l te, �s mindent elrontott�l, ugye? Meccset nem siker�lt ellenetek nyern�nk, sz�val ez sem j�. Mit mondhatn�k? Meghi�s�tottad az �sszes boldog eml�kemet m�g azel�tt, hogy megval�sultak volna.
Draco ism�t lehunyta a szem�t. Hermione szelleme, ha l�thatatlanul is, de ott lebegett k�z�tt�k, de egyik�k sem eml�tette. Harry pedig �let�ben el�sz�r hasogat� b�ntudatot �rzett az �sszes alkalom miatt, amikor � sikeres volt, Draco pedig nem.
- Ugyan m�r, Malfoy - sz�lalt meg t�tov�n. - �gy �rtem, biztos nyert�l m�r meg valamit. Egy versenyt. Ak�rmit.
- Nos, egyszer az any�m benevezett a "Chipping Sodbury legj�k�p�bb fi�ja" versenyre, mikor h�t�ves voltam, �s azt a ruh�t kellett viselnem, amit � k�sz�tett, �s hirtelen eszembe jutott, hogy nincs az az er� a f�ld�n, ami r�venne, hogy elmondjam neked ennek a t�rt�netnek a v�g�t, �gyhogy felejtsd el. Nem, Potter, nem nyertem meg egy versenyt sem. - Draco nekit�masztotta a h�t�t a fa durva k�rg�nek. - Sz�val ki kell tal�lnod egy m�sik b�b�jt.
- Nincsen m�sik b�b�j - mondta Harry, mik�zben vadul kutatott az agy�ban, hogy megold�st tal�ljon. - Malfoy... - sz�lalt meg lassan. - Mennyire j� a k�pzel�er�d?
- A mim?
- A k�pzel�er�d. El tudsz k�pzelni egy boldog eml�ket? Ki tudsz tal�lni egyet? Egy fant�zi�t.
- Olyanra gondolsz, mint mikor egy piramis tetej�n �l�k, napisten pal�stot viselek, �s f�lmeztelen templomi sz�zek k�nyeztetnek?
- Ha ez t�ged boldogg� tesz - mondta Harry k�tked� arcot v�gva. - De eml�keztetn�lek r�, hogy most boldognak kell lenn�nk, Malfoy, nem pedig, �hm...
- J�l van - v�gta r� Draco, kinyitotta a szem�t, �s elvigyorodott. - Boldognak. Meglesz. - Szorosan �sszez�rta a szemeit, �s koncentr�lt. Harry eln�zte, ahogy a holdf�ny Draco arc�n j�tszott, s�t�t f�lk�r�ket �rva a szeme al�, r�nyomva a levelek �rny�k�t s�padt b�r�re, �s arra gondolt: ez a fi� a testv�rem lesz. A testv�rem. Akarta, hogy igaznak �rezze a t�nyt, de nem ment.
- Ok� - nyitotta ki a szem�t Draco. - Megvan.
- Igen? - k�rdezte Harry k�v�ncsian. - Mi az?
- Ha azt mondan�m, hogy benne van Hermione, egy a "Dand�r" zen�j�nek t�m�j�t j�tsz� von�sn�gyes, �s egy vil�g�t� als�nadr�g, m�rges lenn�l?
- Igen - felelte Harry.
- Akkor ne k�rdezd - mondta Draco. Minden erej�t megfesz�tve megpr�b�lt fel�lni, s Harry gondolkod�s n�lk�l kiny�jtotta a kez�t, hogy seg�tsen neki. Draco, szint�n gondolkoz�s n�lk�l, elfogadta azt, �s hagyta, hogy Harry �l� helyzetbe seg�tse. - Ok� - mondta. - K�sz vagyok. L�ssuk azt a b�b�jt.

*

T�bb mint egy �r�ja gyakoroltak, mire Draco k�pes volt annyira �lesen felid�zni azt a bizonyos "boldog eml�k�t", hogy m�r majdhogynem val�s�gosnak t�nt. Ahogy Harrynek egyre gyakrabban kellett elfojtania egy-egy �s�t�st, Draco n�mi b�ntudatot kezdett el �rezni.
- N�zd, Potter - mondta. - Ha aludni akarsz egy kicsit, csak rajta, aludj!
- De a b�b�j...
- �gy egy�bk�nt is haszn�lhatatlan vagy - felelte Draco. - Egyfolyt�ban azt mondogatod: "Expecto Patroooooooooonum." - tettetett �s�t�st � is.
- Nincs sz�ks�gem alv�sra - makacskodott Harry. - Csak led�l�k egy percre.
- Akkor d�lj le - mondta Draco, �s elfojtott egy mosolyt, mikor Harry lefek�dt, arc�t a karjaiba temette, �s azonnal elaludt. Draco m�g k�v�ncsian tanulm�nyozta �t egy percig, �s k�zben esz�be jutott az a v�kony, �gyetlen fi�, akivel el�sz�r a tal�r �zletben tal�lkozott, m�g az Abszol �ton, hat �vvel ezel�tt. Visszaeml�kezett, hogy b�multa Harryt, a fi� bozontos haj�t �s a szigetel�szalaggal �sszeragasztott szem�veg�t, mik�zben azon t�n�d�tt, vajon melyik �rvah�zb�l szalajtott�k. Nem l�tta �rtelm�t t�bb id�t pazarolni a fi�ra, de azt�n m�gis valami arra k�sztette, hogy besz�lget�st kezdem�nyezzen vele.
Egyszer�en volt valami Harryben, ami miatt oda kellett figyelned r�; Draco nem tudta volna megmondani, hogy mi az, de azt tudta, hogy l�tezik, egyfajta egyedi �s meghat�rozhatatlan tulajdons�g, amit mindig is irigyelt. Harrynek m�g akkor is meg volt ez a k�pess�ge, mikor kimer�lt volt, vagy �ppen aludt, �s Draco megk�nnyebb�lten vette tudom�sul, hogy emiatt m�r nem irigy Harryre. M�r elm�lt, �s most, ahelyett, hogy ut�ln� Harryt amiatt, hogy van ez a tulajdons�ga, ami miatt mindenki a k�zel�ben akar lenni - � is a k�zel�ben akart lenni. Boldogabb volt, mikor Harry ott volt a k�zel�ben - er�sebbnek, jobbnak, eg�szs�gesebbnek, �nmaga egy el�gedettebb Drac�nak �rezte mag�t; mikor Harry nem volt ott inger�lt �s ingerl�keny volt, �s mintha elvesztett volna valami fontosat. Fogalma sem volt, hogy ez mit jelent - tal�n azt, hogy � �s Harry bar�tok lettek?
Milyen furcsa egy gondolat.
�jra Harryre n�zett. Harry egy kiss� elmozdult, �gy most az oldal�n fek�dt, �s Draco an�lk�l, hogy igaz�n belegondolt volna, kiny�jtotta a kez�t, �s felh�zta Harry tal�rj�t a fi� v�ll�ra, hogy megv�dje �t a hideg �jszakai leveg�t�l. Harry mocorogni kezdett, de nem �bredt fel. Draco egy s�haj k�s�ret�ben visszah�zta a kez�t, len�zett az �l�ben fekv� kardra, majd gyorsan ism�t fel. Egy apr� mozg�s keltette fel a figyelm�t a szeme sark�ban. Ism�t Harryre pillantott, aki csendben �s mozdulatlanul fek�dt, �s azt�n, valamilyen kellemetlen �rz�st�l vez�relve megfordult, �s maga m�g� n�zett.
K�t v�r�s, s�rg�n erezett szem meredt r� a s�t�ts�gb�l.
Draco felugrott, amit�l er�s f�jdalom nyilallt a l�b�ba.
- Hell� - k�sz�nt a d�mon. �, Istenem, gondolta Draco rem�nyt vesztve, ahogy a d�mon k�zelebb mer�szkedett. Vadul k�rben�zett, l�tta, hogy Harry m�g mindig alszik, karjaival eltakarva az arc�t.
Az a kard gonosz, �s nem akarom magam mellett tudni, Malfoy. Meg fogod �lni valamelyik�nket.
Draco visszan�zett a d�monra, ami r� meredt v�r�s szemeivel. �n majd csak...�l�k itt nyugodtan, gondolta. Tal�n azt hiszi, hogy egyszer�en csak nem f�rasztom magam azzal, hogy fel�lljak.
Megk�sz�r�lte a tork�t, rem�lve, hogy a hangja nem lesz t�l vinnyog�.
- M�r megint te - mondta. - Nem k�ne �gy az emberek m�g� lopakodnod.
- A m�sik felem�rt j�ttem - felelte a d�mon a Draco �l�ben fekv� kardra pillantva. Tekintete beteges �hs�get t�kr�z�tt, ami kimondottan nyugtalan�t� volt.
- Tudod, volt egy olyan �rz�sem, hogy ezt fogod mondani - mondta Draco.
- M�r vagy ezer �ve kutatom, tenger m�ly�n, f�ld alatt...
- Igen, igen - v�gott k�zbe Draco. A l�b�ban �rzett f�jdalom t�relmetlenn� tette. - Ezt m�r hallottuk. "M�r vagy ezer �ve kutatom, ez az �n m�sik felem, �n egy f�lelmetes d�mon vagyok, add ide a kardot, komisz fi�."
A d�mon szeme fenyeget�en villant.
- �t�rzed k�ldet�sem l�nyeg�t.
- Nos, jav�ts ki, ha t�vedn�k - mondta Draco. Kiny�jtotta a kez�t, teny�rrel felfel�, melynek k�vetkezt�ben Mardek�r kardja pontosan a mark�ban landolt, l�gyan megpihenve benne. A d�mon szemei elkerekedtek. - De ezzel a karddal b�rmit k�pes vagyok meg�lni, igaz? Embert...sz�rnyet... - A d�mon fel� d�f�tt a karddal, mire az gyorsan h�tr�bb l�pett. - D�mont...
- Fenyegetsz? - k�rdezte a d�mon sip�t� hangon.
- Teh�t t�ged is megsebezhet - �llap�totta meg Draco el�gedetten.
- Nem tudhatod biztosan - felelte a d�mon egy sunyi pillant�s k�s�ret�ben.
- Nem. De b�rmelyik pillanatban arra t�vedhet a kezem a s�t�tben, ha nem mutatsz egy kicsit t�bb seg�t�k�szs�get.
A d�mon fenyeget�en kivillantotta a fogait, de k�zben h�tr�bb l�pett.
- Ezer �vvel ezel�tt - kezdte �d�z tekintettel, - eladtam az er�met, annak a kardnak a form�j�ban egy var�zsl�nak, aki �zletet k�t�tt a n�pemmel. � arra haszn�lta azt, hogy saj�t kora �s egyben minden id�k leghatalmasabb m�gus�v� v�ljon. Ez is az alku r�sze volt. De a szerz�d�sben az is ott �llt, hogy egy bizonyos id� letelt�vel, visszaszolg�ltatja a kardot. - A d�mon megr�zta a fej�t. - Ez sosem t�rt�nt meg, � pedig elt�nt a f�ld felsz�n�r�l. Elt�nt, mik�zben m�g tartozott nekem! �s m�g mindig tartozik a m�sik felemmel!
- Felt�telezem - mondta Draco, - senki nem gondolt r�, hogy nyugt�t k�sz�tsen a tranzakci�r�l.
A d�mon �res tekintettel meredt r�.
- Sz�val nem - s�hajtotta Draco.
- A kard nem fog a seg�ts�gedre lenni - morogta a d�mon a fog�t csikorgatva, mik�zben soksz�n� szem�t Drac�ra sz�gezte. - Ne is rem�ld, hogy uralhatod, ir�ny�thatod, r�veheted, hogy t�ged szolg�ljon. Te fogod �t szolg�lni. Bizony�ra magad is l�ttad m�r az �lmaidban, mi v�r azokra, akik ostoba m�don haszn�lj�k ezt a kardot.
Draco �rezte a kard markolat�nak hideg�t a tenyer�n.
- Nem - hazudta. - Nem �lmodtam ilyenr�l.
A d�mon fel�llt. Draco szorosabban markolta a kardot, k�ts�gek k�z�tt, hogy mit kellene tennie, ha a d�mon r�vetn� mag�t - el sem tudta k�pzelni, hogy a f�ld�n �lve megnyerhetn� a harcot.
- Nincs jogod ahhoz a kardhoz - morogta a d�mon. - Milyen jogon tartasz r� ig�nyt?
Draco elgondolkozott. Azt�n nagyon h�v�sen azt v�laszolta:
- Az �r�kl�d�s jog�n. Ez a kard az ap�mhoz tartozott, �s az ap�m apj�hoz, �s el�tte az � apj�hoz. A szerz�d�sedet nem a csal�dommal k�t�tted, �s nem is velem. �pp ez�rt, �n nem tartozom neked semmivel.
A d�mon nem v�laszolt r�gt�n. Draco csal�dotts�got �rzett. Ez egy el�g j� besz�d volt - gondolta. Nagyon malfoyos.
- Teh�t �gy d�ntesz, hogy megtartod a kardot - mondta v�g�l a d�mon. - A d�nt�sed v�gleges?
- Igen - felelte Draco. - Igen, az.
A d�mon megvonta a v�ll�t.
- J�l van - mondta, s a hangja majdhogynem vid�m volt. - Tartsd meg. K�v�nom, hogy telj�k benne �r�med. - Azzal elt�nt.
Draco d�bbenten meredt arra a pontra, ahol nem sokkal az el�tt m�g a d�mon �llt, �s hirtelen kellemetlen �rz�s fogta el. Valamilyen okn�l fogva esz�be jutott, amit egyszer az apja mondott neki - egyike Lucius Malfoy sz�mtalan hasznos tan�cs�nak. Ha egy neh�z munka egyszer csak t�l k�nny�nek t�nik, akkor valaki �t akar verni. L�gy �vatos.
- A fen�be is - mondta csendesen. - Hiszen az voltam.
A szemei a tiszt�st k�mlelt�k a d�mon ut�n kutatva - vajon visszaj�n? Visszaj�n, �s hoz mag�val m�sokat is?
A tiszt�s teljesen �resnek t�nt, s�t�tnek �s csendesnek, de ekkor, a szeme sark�b�l mozg�st fedezett fel k�t fa k�z�tt. �rezte, hogy a keze remegni kezd - ez m�r t�l sok volt neki, t�l sok.
Teljesen elvesztve a realit�s�rz�k�t, k�t s�t�t tal�ros, s�t�t csukly�s alakot l�tott a tiszt�sra l�pni, t�k�letes csendben haladva el�re. Pr�b�lta Harryt sz�l�tani, de nem j�tt ki hang a tork�n. Hagyta, hogy a kard kics�sszon a kez�b�l, majd a h�t�t er�sen a fa t�rzs�nek nyomta.
Az agy�t egyetlen gondolat t�lt�tte meg: valahogy fel kell �llnia. Megragadta a kard markolat�t, majd a fegyvert a hegy�vel lefel� ford�tva a f�ldbe sz�rta azt. Azt�n lassan, nagy k�nok k�zepette arra haszn�lta, hogy talpra �ll�tsa mag�t. Megpr�b�lta a lehet� legkevesebb s�lyt a t�r�tt l�b�ra helyezni. Szinte hallani v�lte a zajt, ahogy a csontok egym�shoz d�rzs�l�dnek, �s �rezte, hogy nem sok kell hozz�, hogy az izzadts�gt�l nedves marka lecs�sszon a kard markolat�r�l. De v�gre talpon volt. A kardra t�maszkodva, �s a h�t�t a fa t�rzs�nek vetve, de talpon.
Feln�zett, s a szeme el�tt t�ncol� sz�nes karik�kon kereszt�l l�tta, hogy a k�t s�t�t alak egyre k�zelebb �s k�zelebb j�n. K�zelebb hozz�, �s Harryhez, aki m�g mindig aludt.
�sszeszor�tott fogai k�z�tt m�ly l�legzetet vett, �s pr�b�lta kiz�rni az agy�b�l a tiszt�st, a l�b�t hasogat� f�jdalmat, a remeg� kez�t, �s er�sen koncentr�lni egy boldog �rz�sre. Boldog, mondogatta elsz�ntan mag�nak, boldog. Behunyta a szem�t, �rezte a kard markolat�n nyugod� kez�vel a f�m hideg�t. Hideg volt, �s er�vel teli. A sz�vver�se lelassult, mikor a marka �sszeszorult a markolat k�r�l, �s mikor felemelte a bal kez�t, az m�r nem remegett.
Olyan er�sen koncentr�lt a boldog eml�k�re, ahogyan csak tudott, szemeit szorosan �sszez�rta, �s �les hangon felki�ltott.
- Expecto Patronum!
Valami hatalmas, valami �ri�si �s ez�stfeh�r l�tt ki az ujjaib�l, ak�r egy vill�m a ny�ri z�porban.
A var�zslat ereje h�tral�kte Drac�t, s mik�zben a f�ld fel� zuhant, m�r nem l�tott m�st csak �les feh�r f�nyt s f�jdalom sz�lte fekete pontokat. A l�bam...ez f�j, Istenem, hogy f�j.
- Harry - pr�b�lta mondani, de a hangja elveszett valahol �t k�zben, az eg�sz vil�g elhom�lyosodott, mintha valami ponyv�val takart�k volna le, s �gy t�nt minden beleveszik a s�t�ts�gbe.
Nem fogok el�julni. Nem fogok.
Nem kis er�fesz�t�sek �r�n kinyitotta a szem�t. H�rom nagyon s�padt arcot pillantott meg maga felett, s mind �t b�multa. Harry, Ron �s Ginny mind falfeh�rek voltak az ijedts�gt�l �s a meglepetts�gt�l. Er�t vett mag�n, �s a k�ny�k�re t�maszkodva felh�zta mag�t.
- A dementorok...
- Malfoy - mondta Harry, �s a kez�t a fi� mellkas�ra helyezve visszanyomta �t a f�ldre. - Itt nem volt semmif�le dementor.
- De �n l�ttam...
- Ront �s Ginnyt l�ttad - felelte Harry, �s a hangj�n hallatszott, hogy egyenesen sz�rakoztatja a dolog. - Ez van haver.
Draco Ronr�l Ginnyre pillantott. Mindketten b�lintottak.
- A fen�be - fakadt ki Draco.
- Viszont a b�b�j eg�szen kir�ly volt - mondta Ginny. - �s roppant r�miszt� volt�l, legal�bbis eg�szen addig, am�g fel nem sikoltott�l, est�l a f�ldre, s �jult�l el.
- Azt hiszem, �sszekevered a "sikolt�st" a "gyilkos �s d�h�s �v�lt�ssel" - mondta Draco, �s a l�nyra hunyor�tott. - Ti ketten j�l vagytok?
- A patr�nus b�b�j arra val�, hogy megv�djen t�ged a veszedelemt�l - mondta Harry. - Ron �s Ginny nem sz�m�tott annak, teh�t a patr�nusod egyszer�en csak...elt�nt.
- �s m�g csak nem is l�ttam - morogta Draco durc�san. - J� volt?
- Igen, j� - Harry f�radt, piszkos arca mosolyra h�z�dott. - Megcsin�ltad, Malfoy - mondta. - B�rmi is volt a boldog eml�ked, m�k�d�tt.
Draco t�l f�radt volt hozz�, hogy visszamosolyogjon, de �gy felelt:
- Tudod, Potter, igaz�b�l nem is volt benne Hermione, se vil�g�t� r�vidnadr�g...
- Tudom - szak�totta f�lbe Harry. Ron �s Ginny most m�r rettenetesen k�v�ncsiak voltak. - Tudom, mikor akarsz felbosszantani, Malfoy. Ok� - tette hozz� gyorsan, mikor esz�be jutott a Lupin irod�j�ban v�ghez vitt rombol�s. - Az esetek t�bbs�g�ben.
Ginny aggodalmas tekintetet vetett Draco fel�.
- Te remegsz - mondta.
- A remeg�s a r�m�let egyenes k�vetkezm�nye - felelte Draco. - Ne agg�dj miatta.
Harry Ronra pillantott.
- Tal�ltatok valamit? - k�rdezte halkan.
- Semmit - r�zta a fej�t Ron. - M�rf�ldeken kereszt�l senki. Se v�rosok, se h�zak. Ink�bb visszaj�tt�nk, mikor s�t�tedni kezdett. - Ron �s Harry aggodalmas pillant�st v�ltottak. - Gondolkoztam - folytatta Ron halkabban. - tal�n k�sz�thetn�nk valamif�le hord�gyat. Kifesz�thetn�nk valamit a sepr�k k�z�. Itt nem maradhatunk itt, tenn�nk kell valamit.
- Kicsit ideges�t, mikor �gy besz�ltek r�lam, mintha itt sem lenn�k - fakadt ki Draco.
- Ezt k�nnyen megoldhatjuk - mondta Ron. Megragadta Harry ing�nek a h�t�t, �s od�bb h�zta �t n�h�ny m�terrel, ahol csendesen pusmogtak tov�bb.
Draco a k�ny�k�re t�maszkodva felh�zta mag�t, �s Ginnyre n�zett. A l�ny k�z�mb�s arckifejez�ssel b�mult vissza r�.
- Weasley... - kezdte Draco, de a l�ny k�zbev�gott.
- Egy s�rk�ny volt.
- Hogy mi volt? - k�rdezte Draco riadtan.
- A patr�nusod - felelte a l�ny szenvtelen�l. - Egy s�rk�ny volt. Ez�stsz�n�. Gondoltam �rdekelhet.
Draco kinyitotta a sz�j�t, hogy mondjon valamit, de Ron rekedt, majd Harry meglepett ki�lt�sa bel� fojtotta a sz�t. A l�b�ba nyilall� f�jdalommal nem t�r�dve megfordult, hogy l�ssa, mi t�rt�nik. L�tta Harryt �s Ront, amint p�lc�jukat el�re szegezve egy m�g�tt�k �ll� magas ember s�t�t alakj�ra c�loznak. Egy idegen hoppan�lt a tiszt�sra.

*

Lupin nyugtalanul forgol�dott a kis, holdf�nyben �sz� liget k�zep�n. F�leit hegyezte, minden hangra odafigyelve. T�bb �ve nem j�rt m�r a Tiltott Rengetegben, de az megh�kkent�en keveset v�ltozott, �gy nem esett nehez�re k�vetni Sirius �tmutat�s�t. Persze � �s Sirius gyerekk�nt, n�gy l�bon, kereszt�l-kasul bej�rt�k m�r ezeket az �sv�nyeket, �gy nem volt meglep�, hogy azokat �gy ismerte ak�r a tenyer�t.
A Rengeteg, vadon l�v�n, nem csak az emberi, hanem a v�rfarkas �rz�keihez is sz�lt. A f�k keskeny folyos�j�n apr� �llatok mozg�s�t sz�rta ki - l�p�seik nesze, �s s�padt-z�ld f�nnyel vil�g�t� �kszerszer� szem�k �rulta el �ket. Bel�legezte a h�v�s, �jszakai leveg�t, �s �rezte a k�rnyez� erd� illatait. A humusz�t. A moh��t. Az �llatok�t. N�vekv� �s haldokl� dolgok�t. Tiszt�ban volt vele, hogy az erd� nem csak szarvasok �s m�kusok lakhelye, hanem �ri�s p�kok�, v�mp�rok�, hippogriffek�, kentaurok� �s unikornisok� is, mindenf�le m�gikus teremtm�ny�, nem mintha b�rmelyikt�l is f�lnie kellene farkas alakj�ban.
Emberk�nt azonban - persze � sosem volt igaz�n ember, sosem volt csak ember. �pp ez�rt nem volt t�ls�gosan meglep�, hogy m�r j�val azel�tt hallotta a kentaur k�zeled�s�t, hogy az l�that� lett volna. El�l�pett a f�k takar�s�b�l, �s k�nnyed v�gt�ban fel� indult. F�rfi kentaur volt, fiatalos kin�zet� (hab�r az semmit nem jelent), fak�-sz�ke hajjal �s vil�gosbarna sz�rrel. A h�t�n egy t�ska l�gott, a tekintete kem�ny �s gyanakv� volt, ahogy k�zelebb �rt Lupinhoz.
- Te h�vt�l ide - mondta. - De te nem Sirius Black vagy.
- Sirius Black k�ld�tt - mondta gyorsan Lupin. - Azt mondta, tartozol neki egy sz�vess�ggel. �n a bar�tja vagyok. Engem k�ld�tt, hogy kiv�ltsam azt a nev�ben.
A kentaur orrcimp�i megremegtek.
- A te fajt�d �s az �n fajt�m �si ellens�gek, v�rfarkas - mondta. - M�r azt is sz�vess�gk�nt kellene felfognod, hogy nem taposom bel�led ki a lelket. Ha t�bben lenn�nk...
- Pontosan - v�gott k�zbe Lupin. - Hol vannak a t�bbiek? Sirius azt mondta, keressem meg Ronint �s Goront...
- Elmentek - felelte a kentaur egy rekedt nevet�s k�s�ret�ben. - Elmenek�ltek f�lelm�kben, mindah�nyan.
- Mit�l f�ltek?
- T�le, aki Felt�madt - v�laszolta a kentaur flegm�n. Behat�an figyelte Lupin �res arckifejez�s�t. - Minden bizonnyal tudod, kir�l besz�lek. Minden bizonnyal tudod, hogy � teremtette a fajt�dat, mint ahogyan a v�mp�rokat �s a v�l�kat is, ezer �vvel ezel�tt.
Lupin �rezte, hogy a gyomra �sszer�ndul.
- Mardek�r Malaz�r - lehelte. - Teh�t visszat�rt.
- Most m�g gyenge - mondta a kentaur. - M�g csak nem r�g t�rt vissza. M�g nem birtokolja a r�gi erej�t. De fogja. L�ttuk ezt a bolyg�k mozg�s�b�l, kiolvastuk az �si k�nyvekb�l.
- Mif�le �si k�nyvekb�l?
A kentaur �gyet sem vetett r�.
- Egyel�re annyi er�t gy�jt�tt �ssze, hogy mag�hoz h�vja a gyermekeit. M�r meg is kezdt�k az �tjukat.
- A dementorok - mondta Lupin. - Teh�t emiatt t�ntek el.
A kentaur felvonta az egyik szem�ld�k�t.
- Hamarosan, tal�n te is �rezni fogod a h�v�s�t, v�rfarkas. Mi van a fajt�d t�bbi tagj�val?
- Nem t�l gyakran �rintkezem a fajt�m t�bbi tagj�val - felelte Lupin. - De �n nem �reztem semmif�le h�v�st.
- M�g nem - sz�lt a kentaur.
- De ha gyenge... ha h�j�n van a r�gi erej�nek...
- Forr�snak van h�j�n - mondta a kentaur. - Semmire sem megy Forr�s n�lk�l. De tal�lni fog egy �jat. Ez meg van �rva a csillagokban. �s amikor bek�vetkezik...
- Egy Forr�s? - szak�totta f�lbe Lupin zavarodottan.
A kentaur fels�hajtott.
- Nincs nekem id�m, hogy tudatlan v�rfarkasoknak magyar�zzak - csattant fel. - Az eg�sz Rengetegben nekem kell fenntartanom a rendet, egyed�l. - H�trany�lt, bele a v�ll�n l�g� t�sk�ba, �s el�h�zott bel�le egy rongyos, szakadozott k�nyvet. Odahaj�totta Lupinnak, aki �szt�n�sen elkapta azt, �s tanulm�nyozni kezdte a bor�t�t. - Olvasd el - mondta a kentaur. - Azt�n annyit fogsz tudni, mint �n.
- Ez a k�nyv - mondta Lupin, a k�nyvet b�mulva - seg�teni fog nek�nk?
A kentaur felnevetett, de a hangj�ban nyoma sem volt vid�ms�gnak.
- Semmi sem seg�thet rajtatok - mondta, majd megfordult, �s k�nny� v�gt�ban t�volodva elt�nt az erd�ben. Lupin n�zte, ahogy elmegy, majd lepillantott a k�nyvre. Tudta, hogy olyan gyorsan el k�ne hagynia az erd�t, amilyen gyorsan csak lehet, de nem tehetett r�la - mint egy megsz�llott nyitotta ki a k�nyvet, �r�lten lapozgatva benne, majd a lapjaira meredt.
Tele voltak �rthetetlen macskakapar�ssal. Azt tudta, ha az egy nyelv volt ott el�tte, akkor ezel�tt m�g sosem tal�lkozott vele.
- Szem�tl�da - fakadt ki Lupin.

*

- Ron? - k�rdezte az idegen d�bbenten. - Mi a j� Istent csin�lsz te itt?
Ron elejtette a p�lc�j�t.
- Charlie?
Hossz�, d�bbent csend k�vetkezett. V�g�l Harryben volt annyi l�lekjelenl�t, hogy felemelje a p�lc�j�t.
- Lumos - b�kte ki remeg� hangon.
Feh�r f�ny t�rt el� a p�lc�ja v�g�b�l, megvil�g�tva Charlie Weasley riadtnak t�n� alakj�t. Harry sz�m�ra ugyanolyannak t�nt, mint mindig is - neh�z b�rdzsekit viselt, �s helyenk�nt �gett foltok mutatkoztak rajta, mintha �pp most menek�lt volna meg att�l, hogy egy s�rk�ny pir�t�st k�sz�tsen bel�le, hab�r az elk�pedt arckifejez�se, amivel az �ccs�re meredt mer�ben �j volt.
- Ron? - mondta ism�t.
Ron gurgul�z� hangot hallatott, abbahagyta, majd �jb�l pr�b�lkozott.
- �n... Mit csin�lsz te itt, Charlie?
- �n csak... �n az�rt j�ttem, mert... volt itt egy s�rk�ny, nem de? - mondta Charlie �s vadul kutatni kezdett a szemeivel. - Hallottam egy s�rk�ny hangjait, hogy erre k�sz�l egy - teh�t ide hoppan�ltam - l�ttam is egy pillanatig m�g, de azt�n elt�nt... Ron, mi az Isten nyil�t m�velsz itt, az erd�ben l�fr�lsz, m�rf�ldekre otthonr�l, �s s�rk�nyokra vad�szol? Elment az eszed?
Ron hat�rozottan d�h�snek l�tszott. Harry gyorsan k�zbel�pett.
- Nem volt itt semmif�le s�rk�ny, Charlie - mondta. - Azaz, volt, csak hogy nem igazi s�rk�ny. Hanem egy patr�nus.
- Egy mi? - k�rdezte Charlie d�bbenten. - M�rmint - tette hozz� siet�sen - tudom, mi az a patr�nus, de mi�rt id�zt�tek meg? - Harryre pillantott. - Harry, te id�zted...?
- Nem - felelte Harry hat�rozottan. - Nem az �n patr�nusom volt. - A p�lca f�ny�t a fa fel� ir�ny�totta, amelyn�l Ginny mellett ott hevert Draco. - Az �v�.
Charlie elt�totta a sz�j�t, de nem Draco volt r� ilyen hat�ssal.
- Ginny?
- Hell�, Charlie - k�sz�nt Ginny halkan.
Charlie a f�hoz sietett, s mikor a h�ga mell� �rt, a v�llain�l megfogta.
- Ginny! J�l vagy?
- J�l vagyok, Charlie, j�l vagyok, csak n�h�ny karcol�s, t�nyleg, �n...
- Au - ny�g�tt fel Draco halk, f�jdalmas hangon. - Au. L�gy sz�ves, ne �lj r� a t�r�tt l�bamra.
Charlie felugrott, azt�n �gy meredt Drac�ra, mintha csak most pillantotta volna meg.
- H�t te meg ki vagy?
- Draco Malfoy - felelte Draco.
Charlie d�bbentnek t�nt.
- Lucius Malfoy fia?
- Igen - v�laszolta Draco dacosan.
- �s az a te patr�nusod volt?
- Igen - ism�telte Draco.
Charlie arca egy vigyorba h�z�dott.
- Pokoli j� s�rk�ny volt.
- �n sajnos nem l�thattam - mondta Draco m�g mindig dacosan, de m�r l�that�an jobb hangulatban.
- Charlie, elt�rt a l�ba - v�gott k�zbe Ginny.
Charlie arc�r�l lehervadt a vigyor.
- Hogy t�rt�nt?
- Hossz� t�rt�net - felelte Ron idegesen.
- Leestem a sepr�mr�l - foglalta �ssze Draco.
- Annyira m�g sem volt hossz� - jegyezte meg Charlie, �s let�rdelt Draco mell�. - Melyik l�bad?
Draco r�mutatott. Ron, Harry �s Ginny n�zte - Ron meglepetten, Harry �s Ginny nyugtalanul - ahogy Charlie el�h�zza a p�lc�j�t, majd a hegy�t gyeng�den Draco l�b�hoz �rintette, nem sokkal a t�rde alatt.
- Ny�lt t�r�s - mondta t�m�ren. - El�g sok energi�dba ker�lhetett �gy t�nkretenni a l�bad, ifj� Malfoy. T�r�tt �s meg van csavarodva. Jobb lesz, ha visszamegy�nk a t�borba - nincs messze innen. Mindannyian - tette hozz� �lesen Ronra pillantva.
- Hogyan? - k�rdezte Harry. - Malfoy nem tud rep�lni ilyen l�bbal.
Charlie beleny�lt a mellzseb�be, �s el�h�zott egy kis ez�st dobozt, amely nagyj�b�l akkora volt, mint egy cigarettatart�. Felkattintotta, �s kivett bel�le egy �veggoly� nagys�g� f�mg�mb�t.
- Zsupszkulcs - mondta. - Mindannyian hordunk magunkn�l egy ilyet.
- �s a t�borotokban rendbe tudod hozni Malfoy l�b�t? - aggodalmaskodott Ginny.
- Ha s�rk�nyokkal dolgozol, hozz�szoksz a cs�nya balesetekhez - mondta Charlie vid�man. - Az egyik gy�gy�t�nk se perc alatt rendbe hozza a fi�t. Addig is - mondta, �s egy �jabb kem�ny pillant�st vetett Ronra, - elmes�lhetitek, hogy mit is kerestek ti itt.

*

Hermione, aki a h�t�t a torony fal�nak vetve �lt, feln�zett, mikor ny�lt az ajt�. Legnagyobb meglepet�s�re F�regfarkkal tal�lta szembe mag�t, nem pedig Mardek�rral. A f�rfi becsukta maga m�g�tt az ajt�t, majd megfordult, �gy Hermione l�thatta, hogy egy faragott ez�stserleget tart a kez�ben, ami f�st�lt �s g�z�lg�tt.
A f�lelem hideg �k�lk�nt markolta meg a gyomr�t.
- Hell�, Hermione - k�sz�nt a f�rfi nyugodtan.
- Mit akar? - k�rdezte a l�ny h�v�sen.
- Csak azt nem �rtem - mondta a f�rfi kellemetlen hangon, - hogy hogyan lehet egy ilyen okos l�ny ennyire neveletlen.
- Tudja, hogy �n mit nem �rtek? - v�gott vissza Hermione. - Hogy Sirius �s Harry apja mi�rt bar�tkoztak mag�val. Maga undor�t�.
Hermione �gy l�tta, de nem volt benne biztos, a f�rfi arca megr�ndult. Egy pillanattal k�s�bb azonban F�regfark mosolya sz�lesre h�z�dott, �s tett n�h�ny l�p�st a l�ny fel�. Hermione l�tta, hogy a f�rfi a szabad kez�vel a p�lc�j�t szorongatja.
- Az Uram enged�lyt adott r�, hogy b�ntsalak - mondta. - Adj r� okot, �s meg is teszem.
Hermione hallgatott.
- Most mi�rt nem hallom a hangod, mi? - k�rdezte F�regfark komiszan. - Kisz�radt a torkod? Itt van. - A l�ny fel� ny�jtotta a serleget. - Igy�l.
Hermione leb�mult a tekerv�nyes mint�kkal d�sz�tett kup�ra, ami k�kes-v�r�sen �rv�nyl� folyad�kot tartalmazott, m�g mindig g�z�lg�tt, s felsz�n�n n�ha egy-egy bubor�k pukkadt ki. Er�s szaga volt - nem rossz, val�j�ban eg�szen kellemes, keveredett benne a citrom, r�zs�k �s frissen s�t�tt keny�r illata.
- Nem vagyok szomjas - vetette oda hat�rozottan.
F�regfark elvigyorodott.
- Rajtad m�lik - vonta meg a v�ll�t. - Vagy megiszod, vagy alkalmazom rajtad a Cruciatus �tkot, �s addig k�nozlak, m�g m�r a v�gtagjaidat sem tudod haszn�lni. Ut�na er�vel �gy is megitatom veled. De ha te ostoba �s b�tor akarsz lenni, �llok el�be. Igaz�n �lvezn�m, ha megk�nozhatn�lak.
Hermione �rezte, hogy a sz�ve tompa puffan�sokkal a bord�inak �t�dik. M�g eml�kezett r�, milyen volt a Malfoy k�ri�n, mikor Lucius haszn�lta rajta a Cruciatus �tkot, mikor megpr�b�lta kiszedni bel�le, hogy hol van Harry... Eml�kezett r�, hogy akkor azt k�v�nta, b�rcsak meghalna. Ez egyike azon dolgoknak, amiket soha �let�ben nem fog elfelejteni.
Tomp�n kiny�jtotta a kez�t, �s hagyta, hogy F�regfark bele tegye a serleget. A padl�ra akarta �nteni a tartalm�t, de F�regfark le sem vette r�la a szem�t, arckifejez�se �hs�gr�l �rulkodott. A f�rfi v�gyott r�, hogy b�nthassa �t �s a l�ny tudta ezt.
A sz�j�hoz emelte a kup�t �s ivott.
Olyan �ze volt, mint a keser� cukornak. �des �s sz�r�s egyszerre. Kaparta a tork�t - k�h�g�tt, majd felpillantott F�regfarkra, aki s�v�rogva n�zte, amint a l�ny nyel.
A vil�g megbillent a l�ny el�tt. Valahonnan messzir�l F�regfark nevet�se hallatszott, de Hermione �pphogy csak meghallotta. Sz�d�t�, suhog� hangok t�madtak r� mindenfel�l; olyan volt, mintha ezernyi csapd�ba esett pillang� pr�b�lna kiszabadulni a fej�b�l. �rezte, ahogy a b�jital utat �get mag�nak a gyomr�ba, mintha t�zet, vagy tiszta f�nyt nyelt volna. Szinte m�r v�rta, hogy a b�re mikor lobban l�ngra f�klya gyan�nt. R�m�lt volt, de k�zben furcsa sz�d�l�s fogta el �s �mely�t� �lvezet, ami tal�n m�g rossza