A büntető, avagy valami elindul

Mikor leértem Piton már várt. De nem volt egyedül. Ott volt mellette Hermione

-     Azt a feladatot kapják, hogy takarítsák ki a pincét!

-     Értettem – mondtuk egyszerre.

-     Nagyon helyes. Nekem most el kell mennem, de 3-kor visszajövök magukért. Jó munkát.

Nekiálltunk a munkának, de még mindig nem találtam, mivel mindenhol füst volt. Nem szóltunk egymáshoz, így dolgoztunk egy darabig, míg fel nem tűnt, hogy milyen csend van. Odamentem hozzá és láttam, hogy a földön fekszik ájultan. Mellette láttam egy bájitaltócsát.

Elkezdtem szólongatni, hátha felébred.

-     Hermione, Hermione ébredj fel kérlek!

De nem történt semmi. Ekkor felálltam és a karomba vettem. Ekkor vettem észre, hogy vérzik a feje. Nagyon megijedtem és elkezdtem rohanni a gyengélkedő felé.

Madam Pomfrey  álmosan nyitott ajtót, de mikor meglátta Hermionét, ő is megijedt és felélénkült.

Miután lefektettem az egyik ágyra és Madam Pomfrey bekötötte a fejét, megszólalt:

-     Mi történt Mr. Weasley?

-     Hát, büntetőmunkán voltunk Pitonnal, de akkora volt a füst, hogy nem láttuk egymást. Aztán feltűnt, hogy nem mozog más rajtam kívül és odamentem megnézni, hogy nem történt- e valami baj? Aztán ott feküdt a földön. Szerintem abban a bájitalban csúszott el, ami ott volt mellette.

-     Értem. Nemsokára fel fog ébredni, kérem addig maradjon itt.

-     Értettem.

Majd Madam Pomfrey elment és én ott maradtam Hermionéval. Hajnali 5-kor ébredt fel

-     Hol vagyok?

-     A gyengélkedőn.

-     Mi történt velem?

-     Rosszul lettél a pincében és felhoztalak ide. Mi történt?

-     Kiégettem az üstöt, az asztalt és a padlót.

Ekkor elkezdett nevetni. A nevetése nekem is mosolyt csalt az arcomra. Az ajtóban Madam Pomfrey állt.

-     Á, kisasszony, látom felébredt

-     Igen

-     Ma még itt kell maradnia, este elmehet

-     Köszönöm.

Ezután beadta neki a gyógyszert és elment.

-     Hermione, nekem is indulnom kell.

-     Kérlek ne menj el!

-     Rendben

És ott maradtam vele. Nagyon boldog voltam, hogy ezt kérte velem. Reménykedni kezdtem a szívem mélyén, pedig tudtam, hogy esélyem sincs.

Nem sokkal később aludt el. Megnyugtató volt nézni, pedig sokszor csináltam már a nyáron, hogy visszamentem hozzá, és néztem, hogyan alszik. Ilyenkor teljesen védtelen és én vigyázni akartam rá, nehogy őt is elveszítsem.

7-kor úgy döntöttem, hogy elmegyek. Mikor felértem a klubhelységbe Fred ült, látszott rajta, hogy nagyon aggódik.

- Mi a baj, öcsi?

- Nem találom sehol Hermionét, pedig mindenhol kerestem. Tegnap elment Pitonhoz, azóta nem láttam.

- Hermione a gyengélkedőn van. Tegnap közös büntetőnk volt és beverte a fejét

- És ezt csak most mondott?

- Nem hagytad elmondani

- Azért köszönöm.

Azzal elrohant. Én szomorúan ültem le a fotelbe, ahol esténként Hermione szokott ülni; még az illatát is éreztem. Így aludtam el.

*

Fél 8-kor ébredtem fel. Addigra már Ron is elment. Mielőtt azonban visszaaludhattam volna fred jött be a gyengélkedőre.

-     Szia Hermione!

-     Szia!

-     Jobban vagy? HallottamRontól, mi történt

-     Igen, jobban vagyok. Este már kiengednek innen.

-     Hosszú lesz akkor a napom. Nagyon magányos leszek.

-     Ó Fred – és megöleltem.

Nemsokára azonban neki is el kellett mennie órákra. Egész nap egyedül voltam és nagyon unatkoztam.

Este már készen álltam, hogy elmehessek. Ekkor Ron jött be hozzám.

-     Most engednek ki?

-     Igen.

-     Hoztam neked valamit – Azzal elővett egy fehér rózsát és átadta.

Én pedig megöleltem, mire teljesen elpirultam. Majd leraktam az ágyamra a rózsát. Ezután Ronigen furcsát kérdezett:

-     Neked tetszik Fred? Tudod ő szerelmes beléd.

-     Ó, tényleg? Nem is tudtam, de nekem nem teszik. Nekem valaki más tetszik

-     Ki?

Ekkor ért vissza Madam Pomfrey és közölte, hogy mehetek.

Amilyen gyorsan csak tudtam, elrohantam. Nem érdekelt semmi, csak, hogy elkerüljem Ront.

Csak a lépcsőnél lassítottam le és indultam el felfelé.

Ekkor azonban valaki elkapta a karom…