Vallomás 

-     Ron! Nagyon megijedtem! Mit szeretnél mondani?

-     Hermione, egy vallomással tartozom neked.

-     Milyen vallomással?

-     Egy… hogy is mondjam?

-     Mi az Ron?

-     Én Hermione, szerelmes vagyok beléd.

-     De Ron.

-     Kérlek, hadd mondjam végig.

-     Jó.

-     Szóval már egy ideje tetszel nekem és eddig nem mertem elmondani neked, mert nagyon féltem. De nem bírtam tovább. Viszont el kell, hogy felejtselek, mert neked egy másik fiú tetszik. Csak azért mondtam el, hogy tudjad hogy valaki mindig lesz, aki szeret.

-     Óh, Ron!

-     Mi a gond?

-     Én, én is szeretlek! Tudod, akit mondtam, az te vagy!

És ekkor megcsókolt. Nagyon érzéki csók volt. Benne volt ebben minden, amit érzett. Ezt a pillanatot soha nem felejtem el. Lágy volt, ugyanakkor szenvedélyes Aztán szép lassan elváltunk egymástól.

*

Ez volt életem legjobb csókja, mert a szeretett lánytól kaptam. Mikor elváltunk egymástól mindketten teljesen ki voltunk pirulva.

-     Hermione, nagyon szeretlek!

-     Én is Ron.

-     Mi lesz most a többiekkel?

-     Mi lenne? Mit szeretnél?

-     Én akár már most szétüvölteném, hogy nekem van a legjobb  barátnőm.

-     Óh, Ron!

-     De tartsuk egy kicsikét titokban Fred miatt!

-     És meddig?

-     Majd meglátjuk.

-     Rendben. Megyünk?

-     Oké.

Majd megfogtam a kezét és elindultunk felfelé. Mikor odaértünk sajnos el kellett engednem a kezét, de tudtuk mit vállaltuk. Azért még a bejárat előtt váltottunk egy gyors csókot. mikor beléptünk szembetaláltuk magunkat Freddel.

-     Hermione! Végre kiengedtek! Olyan boldog vagyok!

Azzal megölelte Hermionét. Engem majd szétvetett a féltékenység, bár tudtam, hogy Hermione engem szeret.

-     Igen, végre kiszabadultam. Köszi, hogy reggel bejöttél hozzám. És milye volt a napod?

-     Rossz volt, annyira hiányoztál. És neked?

-     Nagyon unatkoztam, nem lehetett semmit csinálni.

-     Te, szegény! Sajnálom, hogy este nem mentem érted, de kviddics edzés volt.

-     Semmi baj. Ron eljött értem.

-     Aha, értem.

Ekkor Fred úgy nézett rám, mint egy ellenségre, pedig nem is sejti, mi történt.

*

Mikor visszaértünk Fred már várt. Olyan kedves volt velem. Egészen éjfélig beszélgettünk ketten, mert Ron elment aludni.

Majd éjfélkor elbúcsúztunk és mi is lefeküdtünk.

Nagyon rossz álmom volt. Az utolsó csata emlékei:

Nyáron mindannyian a Grimmauld téren voltunk. Rengeteget szórakoztunk 4-en. Majd változik a kép.

 Ott állunk a Little Hangletonon és harcolunk. Röpködnek az átkok, sikoltások hangzanak. Majd látom, hogy Harry Voldemorttal harcol és egyszerre mondják ki a halálos átkot és esnek össze. Ekkor eltalál egy crucio és elkezdek remegni. Majd összeesek.

Ekkor riadva ébredtem fel. Ránézek az órámra, ami hajnali 3-at mutat. Felkeltem, lefürödtem és lementem a nappaliba.

Úgy döntöttem kéne egy keveset tanulni. Sajnos ez nem sikerült. Nem tudom kiverni a fejemből az álmomat. Ismét sírni kezdtem és lassan elaludtam.

Most már nyugalmasabb álmom volt, de ez is szomorú. Harry, Ginny, George temetése.

Ahogy lépkedünk a sírok mögött, ahogy látom sírni Mrs. Weasleyt és többieket, amikor én is sírni kezdek, és, ahogy Ron átölel.

Ekkor valaki felébresztett…