Kölcsey Ferenc (1790-1838)

1. Helye irodalmunkban

- a Himnusz költője (Himnusz)
- a reformkor vezető lírikusa (Vanitatum vanitas; Zrínyi-versek; Huszt)
- a magyar értekező próza megteremtője (Nemzeti hagyományok; Mohács)
- nagy nemzetnevelő (Parainesis Kölcsey Kálmánhoz)
- a magyar elvi kritika egyik legnagyobb képviselője Bajza József mellett (Csokonai- és Berzsenyi-recenzió)
- példamutató közember - szó és tett egysége jellemzi

2. Jellemformáló események

- gyermekkorában himlővel fekszik otthon, mikor az égő kályha kipattanó szikrája fél szemére megvakítja => félszeg, visszahúzódó
- hatévesen édesapját, tizenegy éves korában pedig édesanyját veszti el => borongásra való hajlam, befelé forduló egyéniség
- sokat olvas, több nyelven beszél => jelentős antik műveltséggel rendelkezik
- életében a szigorú republikánus elvek követője (római erkölcs)
- mesterének, szinte atyjának tekinti Kazinczyt - fiatalon a klasszicista normához ragaszkodik (fentebb stíl)

3. Élete

a. Gyermekkor

- 1790. Sződemeter
- középbirtokos nemesi család
- korán árvaságra jut

b. Tanuló évek

- Debrecen: Református Kollégium - latinul, görögül, németül, franciául tanul
- Pest: jogi tanulmányok - végül nem teszi le a vizsgát

c. A birtokos

- Álmosd: átveszi családi birtokait
- 1814. meglátogatja Szemere Pált barátja péceli birtokán => nála marad kb. fél évig - közben megírják együtt a Kazinczyt támogató Felelet a Mondolatra című "védiratot" (Szemere ezzel emeli ki rövid időre vidéki magányából)
- Szatmárcseke: 1815-ben ide költözik, s itt is él élete végéig
=> elszigeteltség, magány
- a Csokonai- és a Berzsenyi-recenzió elszigeteli sok irodalmártól, tovább növelve magányát

d. A közéleti ember

- akárcsak Szemere Pál, a közéleti szereplés is ideig-óráig feloldja magányát
- 1829. megyei tisztviselő lett (Szatmár megye aljegyzője, majd jegyzője)
- 1832. Szatmár főjegyzőjévé és országgyűlési képviselőjévé (1832-35) választják (Országgyűlési Napló; Az örökös megváltás tárgyában; A' szatmári adózó nép állapotjáról)
- 1835. nem ért egyet a követi utasításával, s ezért a rendkívül elvhű Kölcsey inkább lemondott tisztségéről (Búcsú az országos rendektől)

e. A búcsú, 1838.

- 1836. az országgyűlés feloszlatása után a perbe fogott Wesselényi védelmét vállalja
- unokaöccsét neveli (Parainesis Kölcsey Kálmánhoz)
- 1838. megfázik, s hamarosan meghal
- síremléke a híres szatmárcsekei "csónakos" kopjafák között áll

4. Művei

I. Értekező próza

Nemzeti hagyományok (1826.)

- Jellege: történetfilozófiai értekezés
irodalmi program
fejlődésrajz

- Gondolatai:

1. Népiesség (népi és műköltészet viszonyának kérdése; a görögök "organikus" és Európa többi népének mintakövető költészeti fejlődésrajza)

2. Nemzeti hagyományunk (nemzetkor-elmélet; nemzeti és népi költészet; visszatérés a népi hagyományokhoz)

Parainesis Kölcsey Kálmánhoz (1837)

- Műfaja: intelem (előzménye: Szent István fiához, Imre herceghez írott Intelmei)

- Négy nagy kérdéskörrel foglalkozik benne:

I. HAZA és EMBERISÉG

- a magyar- és világpolgárság kérdése
=> csak nagy nemzetek válhatnak kozmopolitává

1. "Szeretni az emberiséget…"

- a tehetség parányi lámpa, helyhez kötötten érdemes "világítani" vele

2. "Szeresd a hazát…"

- elítéli azokat, kik csak szóban hazafiak

3. "Minden erény önáldozattal jár…"

- meghatározza a haza mibenlétét => szent kapcsolatok, oltár,
- patrióta-öntudat

II. ISMERETSZERZÉS

"Alapos, közhasznú ismeretek…"

- elítéli azt, aki sok mindenbe belekap - hangsúlyozza a türelem fontosságát
- hit önmagunkban a tanuláshoz

III. ANYANYELV

"Meleg szeretettel függj a hon nyelvén…"

- szeretni és fejleszteni kell
- pontosan el kell sajátítanunk ahhoz az anyanyelvet, hogy szépen beszélhessük
- haza, nemzet és nyelv összefüggő fogalmak
- nyelvek tanulására int (görög, latin)

IV. EGYÉN és KÖZÖSSÉG

"Légy kész egyesülni…"

- a vízcsepp és a tenger példája (mindenki az egész szerves része)
- az egyén a közösséget szolgálja (reformkori alakzat)

SZÓNOKLATAI

(=> országgyűlési beszédek: lásd fent!)

LÍRAI MŰVEI

- már a debreceni kollégiumban is verselt
- Korszakolás: a. 1810-es évek lírája - szentimentális versek (Elfojtódás), majd a 10-es évek vége felé szakít Kazinczy hatásával és a klasszicista elvek helyét fokozatosan átveszi a romantika, rövid ideig a népiesség (Csolnakon)
- 1820-as évek lírája - érett romantikus versei (Vanitatum vanitas; Himnusz)
- 1830-as évek lírája - pesszimisztikus hang (Huszt; Zrínyi dala, Zrínyi második éneke) jellemzi => kivétel: képviselősége idején

Elfojtódás (1814)

- szentimentalista mű => felfokozott érzelmek; boldogság utáni vágyakozás; síró felkiáltás
- körmondatok
- költői eszközök: inverzió (Ki tud?), ismétlések (Sírni, sírni, sírni…), ellentétek (fájdalom-öröm, mély-magas), a főnévi igenevek gyakori használata személytelenné teszi a verset

Vanitatum vanitas (1823)

- jelentése: "hiúságok hiúsága" - az idézet a Bibliából (Ószövetség), a bölcs Salamon szerezte Prédikátor könyvéből való => Salamon refrénszerűen ismételgeti ebben: "Minden hiábavalóság."
- sztoikus álláspontból, kívülről és felülről szemléli a világot: szemében leértékelődnek a halandó földi élet "hívságai"
- tételét alkalmazza a történelemre csakúgy, mint a tudományra, a művészetre és az életre általában -minden csak nézőpont kérdése
- a földi lét illúzió-volta
- szélsőségesen racionális és cinikus szemlélete ellenére is helyenként ellentmondó pátosz bujkál hangjában ("Zrínyi Miklós szent kora…") => paradoxonok, oximoronok - vívódás
- zárás: költői önmegszólítás

Himnusz (1823)

Keletkezési dátuma: - 1823. január 22-én írta; nyomtatásban először 1828-ban jelenik meg az Aurorában - Erkel Ferenc zenésíti meg

Keletkezési körülményei: - válságos korban, I. Ferenc abszolutizmusa idején születik => távlattalanság, reménytelenség

Műfaja:

- himnusz (az óda egyik típusa; valamely természetfeletti lényhez, istenhez, vagy elvont fogalomhoz ünnepélyes hangnemben megszólaló vers)

Címe:

- főcíme műfaj-megjelölő cím
- alcíme (A magyar nép zivataros századaiból) szerint a költő a XVI. század énekmondóinak fájdalmas hangján szólal meg (oka: 1. cenzúra 2. azonos történelmi sors)

Szerkezete:

- 1. és 8. versszak: KERET
- első részében a költő Istenhez
fohászkodik és áldást kér a magyar népre (=> újévi áldáskérés: bőségért és védelemért) - második részében módosul a keret, hiszen költőnk szánalomért könyörög (hangsúlyos, sorkezdő helyen most nem az "Isten" áll, hanem a "szánd"), s így tragikusabb színezetet nyer a befejezés, bár a bűnhődés ismételt felemlegetésében ott a remény: ennyi balsors után talán megérdemeljük a jobb jövőt
- 2 - 3. versszak: ÉRTÉKGAZDAG MÚLT
- a magyar hőskora, dicsősége (honfoglalás, dús vidék, Mátyás)
- 4 - 6. versszak: TRAGIKUS MÚLT
- váltás "Hajh, de bűneink miatt…"
Isten lesújtott ránk => büntetése: tatárok, törökök, belviszály (talán ez utóbbi a büntetés oka?)
- az alcímnek megfelelően itt is a reformáció korának gondolatvilágát követi: minden tragédiánk Isten büntetéséből fakad
- 7. versszak: SIVÁR JELEN
- kilátástalanság => nincs a hazáért áldozni kész honfi

Stílusa:

- romantikus tablók: túlzás, monumentalitás, hanghatások, szenvedélyes fordulatok
- romantikus gondolat: a szabadság eszménye - Rákóczi vált szimbólumává, épp ezért nevét ki sem lehetett ejteni a korban (Kölcsey bujtatott célzásai:

1. nép-tép rímpár a Rákóczi-nótából

2. "Vár állott, most kőhalom…" - 1711-ben rombolták le az osztrákok végvárainkat

Verselése: - trocheikus lejtésű
- egyszerre olvasható időmértékese és hangsúlyos verseléssel
- rímképlete: keresztrímek ababcdcd

Zrínyi dala (1830)

Zrínyi második éneke (1838)

- a szerepjátszó líra alkotásai: a költő mindkét esetben Zrínyi Miklóssal azonosul, az ő szájából szól
- bár műfaji megnevezése a címben dal vagy ének, valójában mindkettő vers politikai témájú óda
- lírai dialógus a formájuk: az elsőben a költő és a vándor, míg a másodikban Zrínyi és a sors párbeszéde hangzik el

Zrínyi dala

- 1830-ban keletkezett a vers, pesszimisztikus hangja - a Himnusz záró soraihoz hasonlóan - a kiábrándítóan passzív, magyar politikai életet látva tör elő
- alapszituáció: messziről érkezett vándor faggatja a költőt az egykorvolt magyarok után kutatva
- három kérdés és három válasz - ebből épül fel a vers

1. HAZA "Hol van a hon…" - a hon áll, de "nem győzelmek honja már"

2. DICSŐSÉG "Hol van a bérc…" (ezúttal a magyarság régi dicsőségére kérdez Szondit idézve) - a vár helyén ma csak rom áll, mely maga alá temette a hőst és - sajnos - dicső példáját is

3. NÉP "És hol a nép…" - "Névben él csak, többé nincs jelen." - a példamutató elődök leszármazottai messze nem érik utol atyáikat - romlottság, szívtelenség, fásultság
- ítélet: pesszimisztikus zárás: a passzív, "babérjain" üldögélő magyar nemes nem méltó őseihez, nem támogatja, emeli fel országát - nemzethalál-vízió

Zrínyi második éneke

- 1838-ban írta jóval kiábrándítóbbnak látta a magyar helyzetet, mint annak előtte, ugyanis túl volt már az úgy óhajtott országgyűlésen (1832-36) az ország, de az nem hozott semmi változást, sőt: akik cselekedhettek volna, börtönbe került - reménytelenség
- Zrínyi és a Sors párbeszéde: 1. és 3. versszak - Zrínyi védi hazáját (érvel mellette)
2. és 4. versszak - a Sors kíméletlen kritikát ad a cselekvés-, s így egyben életképtelen magyarságról => a Sors nem szánja meg a nemzetet, mert igazi ellensége nem kívülről pusztítja, hanem belülről rágja (lásd: Himnusz) - ez a magyarság nem érdemel könyörületet
- végső ítélet: ennek a nemzetnek pusztulnia kell, hogy helyére új, életerős nép állhasson - ez a nép azonban nem a magyarság egy új generációja, hanem egy teljesen más, idegenajkú nép lesz => visszafordíthatatlan végzet
- képi sík => romantikus képek: a veszély metaforikus megjelenítése (ragadozó vadakkal); a haza mint édesanya ölt testet (lásd: Arany János a Kertben c. versét)

Huszt (1831)

- epigramma: a klasszicista elveknek megfelelően disztichonban írta
- felépítése:

1. romantikus képi kellékek: rom, éjszaka, hold, kísérteties csönd, víziószerű "lebegő rémalak" (a rémromantika kedvelt atmoszférateremtő eszközei)

2. záró gnóma (bölcsesség) - azóta szállóigévé vált mondat:
"Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül"- a cselekvő hazaszeretet megfogalmazása