Helye

a magyar klasszicizmus egyik legnagyobb költője

=> Kazinczy tanítványa
=> klasszicista formaművész: az antik líra szinte valamennyi műfajában alkot ("a magyar Horatius")
=> az időmértékes verselés legnagyobb magyar képviselője
=> klasszicista esztéta - elveiben azonban közeledik a romantikához
(Poétai harmonistica)
=> a klasszicista forma gyakran romantikus képi világgal párosul nála

Alkata

1. => nagy ellentmondások feszülnek jellemében
- ezt tükrözi költészetének kettős gyökere is (egyfelől a klasszicista, letisztult, rendezett formákhoz való ragaszkodása; másfelől a romantika szenvedélyes, parttalan, "hömpölygő" képeinek kedvelése)

2. => zárkózott, magányos
- vidéki elszigeteltségét csak ritkán szakítja meg rövid fővárosi tartózkodással (Vitkovics Mihályhoz)

=> szenvedélyes, féktelen alkat
- édesapjától örökölte természetét (édesanyja halálát követően sok konfliktus lesz apa és fia között - többek között ez járul hozzá gyors házasságkötéséhez is)

- a soproni líceumban is sok baj lesz vele, mert folyton ki akar törni az intézmény merev szabályrendszeréből

3. => rendkívül érzékeny
- hosszú ideig nem nyúl pennához, miután olvassa Kölcsey lesújtó kritikáját költészetéről (Kölcsey Berzsenyi recensiója)

Élete

1766. Egyházashetyén született (Vas megye) Iskola: a soproni líceum tanulója hét évig

1799. Atyjától és magányától "szabadulandó" feleségül veszi tizennégy éves rokonát, Dukai Takács Zsuzsannát

1805. niklai birtokára költözik, hogy élete hátralevő részét itt töltse távol a város - gyakran nagyon is vonzó - zajától ("niklai remete")

1803. Kis János lelkész barátja egy véletlen folytán felfedezi, hogy Berzsenyi titokban verseket írogat

1808. elkészül első verseskötete, de csak 1813-ban lát napvilágot, mikor végre támogatókra lel - levelezni kezd Kazinczyval, aki benne látja a magyar klasszicista költészet ódaköltőjét

1817. megjelenik Kölcsey recensiója Berzsenyiről - ennek hatására Berzsenyi abbahagyja versírást

1825. megírja válaszát Kölcsey recensiójára

1836. örök nyugovóra tér

Költészete

Verseit formai sajátságaik alapján szoktuk besorolni a következő csoportokba:

1. Ódák (A magyarokhoz I.; A magyarokhoz II.)

2. Elégiák (Levéltöredék barátnémhoz; Búcsúzás Kemenesaljától)

3. Episztolák (Vitkovics Mihályhoz; Dukai Takács Judithoz; A Pesti Magyar Társasághoz)

4. Elégiko-óda (Osztályrészem, A közelítő tél)

- verseit nem dátumozta

- nemesi szemlélet jellemzi költészetét

A magyarokhoz I. (Romlásnak indult…)

- műfaja: hazafias óda (tanító óda is egyben - akárcsak mestere, Horatius, ő is verseiben az általános törvényszerűségek és az egyéni, konkrét példákat használja felváltva - egyikből haladva a másik felé
- időszembesítő vers: dicső múlt ó értékszegény jelen (magyarság romlása)
múlt: - minden megpróbáltatás ellenére is megállta helyét a magyarság - fennmaradt
- külső túlerő nem semmisíthette meg (török, tatár)
- belső viszályok (testvérháború, villongások) sem pusztíthatták el ezt a népet
- szilárd erkölcsi alapokra építve állhatta csak meg a helyét (a tiszta erkölcs az antik republikánus szemlélet meghatározó eleme) => tartás
jelen: - a lassú, de biztos pusztulás kora
- erkölcstelen magyar világ
- legnagyobb bűnünk a restség, a testi és szellemi elpuhultság
- a virtus hanyatlása
- a gyökerek elvesztése (nem ápolják a hagyományokat - nincs megtartó erő)
- a hagyományok ápolása helyett idegen szokások szolgai másolása, majmolása - a nyelv elvesztése
- tölgy-hasonlat - a tartásról (külső -belső)
- nemzethalál-vízió - pesszimista verszárlat (a végére: elégikus hang)
- formája: alkaioszi strófa
- gyakoriak benne az antik kifejezések

A magyarokhoz II. (Forr a világ…)

- műfaja: hazafias óda
- kevésbé pesszimista vers: bizakodás, remény
- történelmi változások: kezdetben optimistán szemléli a trónra kerülő Ferenc császár ténykedéseit => akárcsak Horatius, ő is ír a bölcsen kormányzott állam-hajóról
- egyetemes változást jósol versében - forradalmi változás
- patetikus nyelvezet
- gazdag, eleven képi világ
- formája: alkaioszi strófa

A közelítő tél

- elégikus életérzés jellemzi idővel költészetét: az óda pátoszát egy kevésbé ünnepélyes, fájdalmas hang veszi át
- témaváltás (magatartásbeli változás) oka:
- elhagyja az apai házat => férfivá érés (rádöbben hogy élete milyen gyorsan pereg, hiányérzete van)
- niklai magány, elszigeteltség
- Kazinczyval is eltávolodna kegymástól - a mester nem foglalkozik már annyit tanítványával => Berzsenyi nem kap külső megerősítést, bíztatást
- eredetileg Az ősz lett volna a címe, majd Kazinczy javaslatára megváltoztatja a sokkal találóbb A közelítő télre - mozgalmasabb cím, jobban takarja a versben foglalt érzelemvilágot
- könnyen áttekinthető, világosan tagolt vers: három egységből áll
1. 1-3. versszak: a múlt és jelen szembeállítása (negatív tájleírás)
2. 4. versszak: a konkrét képből átlépünk az általános szintre: filozofikus rész ("szárnyas idő"-metafora)
3. 5-6. versszak: saját, egyéni érzések kifejezése - ismét konkrét példákat hoz fel a költő: saját, az idő megállíthatatlansága felett érzett fájdalmát fogalmazza meg a költő
- időszembesítő vers
- formája: aszklépiadészi versszak

Osztályrészem

- műfaja: elégiko-óda
- témája: a révbe jutás, a érettség és nyugalom elérésének kora
- verselése: szapphói strófa
- szerkezete:
1. 1-2. versszak: a révbe jutás feletti öröm kifejezése (a kikötés és hajózás képei)
2. 3-5. versszak: osztályrésze a megelégedettség (oka: anyagi jólét, szeretet, szabadság)
3. 6-7. versszak: Camoena múzsa megnyugtató jelenléte az igazi
boldogság feltétele
- hangjában mégis időnként ott bujkál a hiányérzet, a meg-nem-elégedettség