Vörösmarty Mihály

1800 - 1855

Helye költészetünkben: - a Szózat költője - a magyar romantika legnagyobb alakja - az 1830-as és 40-es évek irodalmi vezéregyénisége - példamutató ember - első írónk, aki az írásból él meg

Élete:

1800. Kápolnásnyéken látja meg a napvilágot nemesi családban (Fejér megye)
1811. a székesfehérvári gimnáziumban végzi tanulmányait, majd a pesti piaristáknál tanul tovább
1820. Börzsönyben (Tolna megye)a Perczel családban nevelősködik - szerelemre lobban Perczel Etelka iránt (a szegény házitanító beteljesületlen, szomorú szerelme ez)
1823. Görbőre (Tolna megye) megy ügyvédbojtárnak az alispán mellé - élete legnyugodtabb, legszebb időszaka
1825. megjelenik a Zalán futása c. eposza, mely meghozza számára a sikert
1826. Budára költözik és azt a célt tűzi ki maga elé, hogy az írásból éljen meg - folyóiratok társszerzője, szerkesztője lett (Atheneum, Koszorú, Tudományos Gyűjtemény)
1840-es években részt vesz a forradalom előkészítésében
1848. tagja a Közcsendi Bizottmánynak, országgyűlési képviselővé választják
1849 elején követi a kormányt Debrecenbe, Szegedre, majd Aradra
1849-ben, a szabadságharc bukását követően bujdosni kényszerül - az év végén jelentkezik a hatóságoknál - kegyelmet kap
1850. visszatér szülőföldjére, gazdálkodni kezd
1855. egyre súlyosbodó betegségét csak hátráltatni tudja, megakadályozni nem a füredi gyógykúra

Életművének felosztása:

1. Korszakonként

I. korszak: 1817-36. - a romantikus álmodozás kora
II. korszak: 1836-49. - a nagy lírikus
III. korszak: 1849-55. - a szabadságharc elsiratója

2. Jellemző műnemenként

I. korszak: 20-as évek - az epika áll az előtérben
II. korszak: 30-40-50-es évek - a líra dominál költészetében

3. Művek terjedelme szerint

I. Nagyobb terjedelmű alkotások

a. eposz: Zalán futása (1825)
b. elbeszélő költemény: Tündérvölgy (1825); Délsziget (1826); A Rom (1830)
c. mesejáték: Csongor és Tünde (1830)

II. Kisebb alkotások

a. korai versei (1820-as évek): Földi menny; Helvila halálán
b. érett versek (1830-as évek):
- románcok: Szép Ilonka (1830)
- epigrammák: Pázmán (1832)
- gondolati líra: Szózat (1836); A Guttenberg-albumba (1839); Országháza (1846); Az emberek (1846)
- szerelmes versek: Késő vágy (1839); (=>hitvesi líra, mint Petőfinél vagy Radnótinál) A merengőhöz (1843); Laurához (1843)
- szabadságharcot elsirató versek: Előszó (1850); A vén cigány (1854); Fogytán van napod... (1855)

I. KORSZAK (1817- 1836.)

a. 1817-23. a reménytelen szerelem kora - LíRA
- Perczel családnál nevelő
- szerelmes Perczel Etelkába, akitől azonban társadalmi és érzelmi szakadék választja el - Etelka nem viszonozza szerelmét
- érzelmei lírájában szólalnak meg - szentimentalista, romantikus versek

A bátortalan szerelem
Az elválók

b. 1824-27 - EPIKA
- a nemesi nemzet ébresztője => az irodalmi reformkor kezdetének tekintik a Zalán futása megírásának dátumát (1825)

Zalán futása (1825)

=> Forrása: Anonymus Gestája
=> Műfaja: romantikus eposz - műfajkeveredés: epika + líra (magáról és Etelkáról is vall a költő; elégikus hangvétel)
1. epikai rész: történelmi események - Zalán fejedelem elűzésének története
2. lírai szál: Hajna, Ete és a délszaki tündér szerelmi háromszöge
=> Romantikus jellemzők:
- kevert műfaj
- romantikus múltbafordulás
- romantikus elképzelések a honfoglalás koráról
- szerelmi szál (többek szerint a délszaki tündér visszonzatlan szerelmében Vörösmarty sorsára ismerhetünk)
- példaértékű honfoglaló ősöket állít saját kora elpuhult ifjai elé

=> Más epikus művei:
Cserhalom (1825); Eger (1826); Tündérvölgy (1825); Délsziget (1826); A Rom (1830); A két szomszédvár (1831)

c. 1828-1836 - DRáMA
- 16 drámát írt élete során: pl. Czillei és a Hunyadiak; Marót bán; Csongor és Tünde

Csongor és Tünde (1830)

Forrása:
- Gergei Albert széphistóriája (...árgilus királyfiról és egy tündérszép lányról)
- Shakespeare: Szentivánéji álom

Korszakos mű:
- szintetizálja a romantika vívmányait
- utat nyit a realizmus és a népiesség felé
- a megújított nyelv bravúros használata jellemzi

Műfaja:
- mesedráma
- drámai költemény
- dramatizált népmese

Alapkérdése: - Mi adhat boldogságot az embernek?
=> Csongor végigjárja a világot, Tündérhont keresi, az égi szépet => menekülés az irreálisba

Szerkezete: - körbeépített párhuzamosság jellemzi

1. KERTBEN - éjfél (I. felvonás)
2. HáRMASúT - (II. felvonás)
3. HAJNAL ORSZáGA - (III. felvonás)
4. MIRIGY HáZA - Az ördögfiak esete (IV. felvonás)
5. SZOBA - Ledér-jelenet
6. KERT - Dél - Csongor alva várja Tündét
7. SZOBA - Ledér-jelenet
8. VARáZSKúT - (IV. felvonás)
9. éJ ORSZáGA - (V. felvonás)
10. HáRMASúT
11. KERT - elvadultan - éjfél

Válasz: - Boldogságot az ember életében a viszonzott szerelem adhat

Romantikus vonások a műben:

- kevert műfaj
- a fantázia nagy szerephez jut
- jellemek ellentétezésen alapuló rendszere (az égiek - Tünde, Csongor - és földi másaik - Ilma, Balga - )
- mesés figurák
- boldogságkeresés
- szerelmi történet

Népmesei elemek:

- a hármas szám szimbolikája (három ördögfi, hármasút, három világ)
- mesebeli szereplők (boszorkány, ördögök, stb.)
- fa ( = égigérő fa, mely összeköti a három világot: eget, földet és alvilágot)
- a népi szereplők testesítik meg a józan anyagiasságot és eszet, így ők viszik előre az eseményeket is (ez Tünde és Csongor kritikája is egyben)

Realisztikus elemek:

- a földi szereplők nyelvezete (Balga, Ilma)

Eszmeisége:

- Tagadja a hatalom, a pénz és az öncélú tudáshoz kapcsolódó életformát
- A világ kozmikus céltalanságát vallja (az éj monológja) - az egész emberiségre érti, nem pedig az egyénre
- Az emberi élet illúziószerűsége - "Az ember feljő, lelke fényfolyam (...), de ifjúsága gyorsan elmúlik."
- A dicső, az égi szép elérhetetlensége

Verselése:

- négyes és negyedfeles jambusok - a dialógusokban
- ötös és ötödfeles jambusok - a filozófikus részeknél
- anapesztusok - a zárórészben

II. KORSZAK (1836-49.)

- a nagy lírikus korszaka

Szózat (1836)

=> Előzmények: - a konzervatív erők előretörése - az országgyűlés berekesztése - letartóztatások - szakítás a bécsi udvarral
=> Címe: Szózat = felhívás a nemzethez
=> Műfaja: hazafias - óda
=> Szerkezete:
- keretes (1-2. versszak és a 13-14. versszak)
a. a keret kezdő versszakaiban a "haza" szó álla legnyomatékosabb helyen, majd a "rendületlenül"
b. a zárórészben a mozgósító "légy" ige áll a sornyitó helyen - optimistább, lendületesebb lezárás a Hymnushoz képest
- időszembesítés (akár a Hymnusban):
a. 3-5. vsz. DICSő MúLT
b. 6-7. vsz. BIZTATó JELEN
c. 8-10. vsz. OPTIMISTA JöVőKéP - "jobb kor"
d. 11-12. vsz. BALJóS JöVőKéP - "nagyszerű halál" ( = nemzethalál)
=> Kiéerdemeltük történelmünkkel, hogy az európai népek nagy családjába kerüljünk.
- A véráldozatnak, erőnek, akaratnak a jövőben meg kell, hogy legyen a gyümölcse.
- A jobb jövő záloga: hűség a hazához. (Kölcsey: "A haza minden előtt!")
=> Romantikus elemek: - monumetális képek felsorakoztatása
=> Verselése:
- 8 6 8 6
- x a x a
- jambikus (az ünnepélyesség fokozására: spondeusok)
=> Egressy Béni zenésítette meg 1838-ban

A Guttenberg-albumba (1839)

=> Eredet: a könyvnyomtatás feltalálásának 400. évfordulójára készült a német Cotta cég albuma - híres költőket kértek fel rá, hogy gondolataikat anyanyelvükön jegyezzék bele - erre az alkalomra írta Vörösmarty e versét
=> Műfaja: epigramma - disztichonban
=> Felépítése: egyetlen romantikus körmondat
=> Szerkezete:
- előszakasz: feltételes mondatokból áll, mondatpárhuzamot alkot - a feltételek ("Majd ha...")
- utószakasz: a következmény ("Nevednek méltó emlékjelt...")
=> Mikor ünnepelhetjük méltón Guttenberget?
- ... ha az áltudományok eltűnnek
- ... ha béke lesz a földön
- ... ha Kelet és Nyugat kulturálisan kiegyenlítődik
- ... ha az osztályellentétek megszűnnek
- ... ha az igazság érvényesül
=> utópisztikus világkép

Gondolatok a könyvtárban (1844)

=> Eredet: - egy akadémiai felolvasó ülés közben írta meg a verset - a könyvek látványa ihlette (az Akadémia tagja volt)
=> Műfaja: - bölcselő óda
=> Kérdése: - a költő az alkotás értelmét keresi

=> Felépítése:
- megszólítással indul ("ó, tudós")
- gondolatai eleinte a könyvtárhoz kapcsolódnak
- tételmondat
- filozófikus síkra tér

=> Szerkezete:
- 1-8. sor: a "rettentő tanulság" levonása - tagadó válasz az alkotás értemére (rongy - könyv => valós érintkezés)
- 9- 122. sor: három nagy kérdés feltevése
a. 9- 48 sor:
- "Miért e lom?" - javult-e a könyvek által az emberek sorsa
- "Ment-e a könyvek által a világ elébb?" - a haladás az emberi egyenlőtlenséget növelte (rousseau-i gondolat)
b. 49- 91. sor:
- "De hát ledöntsük...?" - keserűségében felveti a könyvek megsemmisítésének kérdését
c.92- 122. sor:
- "Mi dolgunk a világban?"
- válasz: - a küzdelem (akárcsak Madách Tragédiájában)
- aki a hazáért cselekszik az közvetetten az emberiségért tesz!

=> ódai emelkedettség, bizakodás

=> Romantikus vonás
- ellentétpárok felvonultatása (erény - zsivány; törvény - hamis bírák; bölcs fej - őrült agy; hűség - hitszegés; szabadság - rab nép)

Legnagyobb ellentét azonban: ESZME <=> VALóSáG

- nagy ívű szerkezet
- emelkedett hangvétel
- nemzeti mondanivaló
- festőiség

Az emberek (1846)

=> kétségbeesett, távlattalanságot sugalló vers
=> Eredet: a galíciai nemesi felkelést - a bécsi udvar "aknamunkájának köszönhetően" - saját, elngyel parasztjai verik el
- az érdekegyesítés további halasztást nem tűrhet Magyarországon sem, nehogy itt is az elégedetlen paraszt tmadjon urára
=> Eszmeisége: a haladás nem hozott jobbulást az emberek sorsában (pesszimista tötrénelemszemlélet - céltalan körforgás)
=> Szerkezete:
1 vsz. - a költő a világ szócsöve - egyfajta szózatot közvetít
- látomásos képsorok keverednek a természet jelenségeivel - pusztulást hordozó képek
- "Nincsen remény!" - refrén: csak nyomatékosítja a tragikus hangot
2 -3. vsz. - kritizálja, gúnyolja a történelmi fejlődést
- a rossz vezetők képe
- az emberiség testvérharcai
- sötét, gyilkos emberi múlt
4 -5. vsz. - a történelem áldozatairól szól (a nép)
- a javak egyenlőtlen, igazságtalan elosztása minden baj alapja
- változást kiált minden, de ezt a versszakot is a reménytelen hangú refrén zárja
6. vsz. - reménytelenség és pusztulás képei
- ész és rosszakarat a legveszedelmesebb párosítás
- rosszra használja az egykor kapott "édent" az ember
7. vsz. - összegzés, konklúzió
- a bevezető szakasz baljós, jeges némasága tért vissza
- az emberi bű időtlen (Káin)
- nyomatékosított refrén (2x!)

=> Verselése: - rímes-időmértékes

Előszó (1850)

=> az életmű egyik csúcsteljesítménye - megrázó vers
- versében a haza és emberiség tragikuma összekapcsolódik az egyén tragikumával
(haza: szab.harc bukása, emberiség: az emberi történelem céltalansága; egyéni lét kilátástalansága ezek után)
- kozmikus vízió a szabadságharcról és annak bukásáról
=> Verselése: jambikus tízes
=> Műfaja: rapszódia
=> Eredete:
- Vörösmarty elővette egy évek óta kiadatlanul heverő írását, a Három regét, mely az önkényuralom éveiben ismét aktuálissá vált, s ehhez szerezte bevezetőnek az Előszót
- Batthyány Emmának, az első magyar miniszterelnök árvájának ajánlotta - félreérhetetlen gesztussal - művét
- csak 1865-ben jelenhetett meg
=> Szerkezete: - három részre tagolható (Vörösmarty is így szakaszolta!) - háromrészes hídforma arányai alapján
a. régmúlt idők idézése - a költő a Három rege szerzésének időpontjához tér vissza - REFORMKOR
- tavasz: fiatlaság, frissesség, harmónia - reformkori eszmények: ész és szív, kéz és szellem egysége; földi üdv megszerzése
b. közel múlt - a márciusi forradalom és szabadságharc kora
- nyár: a csúcspont, a tervek, eszmék megvalósulása - egyúttal a forróság érzetét kelti - felhevültség (lásd. a nyár heves...), felforrósodott hangulat
- a várt szózat eljövetele
- a vész allegorikus figuraként jelenik meg - pusztítás, rémálommá válnak a "tavasz" eszméi
c. jelen - a megtorlás, a terror és az önkényuralom kor ez
- tél: minden átmenet nélkül "megőszül" a föld - hiányzik az ősz - hiányzik vele együtt tehát az eszmék békés összegzése is (a nyugalmas, "öregkori" szintézis)
- a világirodalom egyik legszebb és legmergrendítőbb sorát olvashatjuk itt ("Most tél van,...")
d. jövő - kilátástalan emberi sors <=> természet ironikus megjelenítése - kiábrándultság, reményvesztettség
- tavasz. a természet ismét tavaszra vált, de ez a tavasz messze elmarad az egykoritól; a föld megőszült, s mint hiú öregúr fest vendéghajával - ál, nem hiteles, mímelt csak fiatalsága - s mímelt boldogsága, vidámsága is