Az anyanyelv szerepe az ember életében, a társadalomban, és a kommunikációban

Fogalma:

Kommunikációnak nevezzük bármely jelrendszer (elsősorban a nyelv) emberi érintkezésben való szándékos és kölcsönös felhasználását.

Tényezői:

1. Közlő vagy feladó – aki vagy ami beszél vagy közöl valamit

2. Címzett vagy vevő – az, akinek az információt szánták

3. Közvetítő közeg vagy csatorna – az információ továbbításának eszköze (levegő telefondrót, elektromágneses hullám, vizuális jelzés stb.)

4. Közlemény – a továbbított információ tárgya, tartalma

5. Kód – a közleményt kifejező nyelv vagy jelrendszer elemeit és szabályait, melyeket a résztvevők kölcsönösen ismernek

6. Kontextus – a beszédhelyzet vagy szituáció kommunikációs közeg, amelyben a közlemény megkapja a maga teljes jelentését, mindazon tényezők, amelyek hatással vannak a közlés lefolyására

Funkciói:

A, Emotív (érzelmi) funkció – az üzenetekkel kapcsolatos érzelmeket, indulatokat, hangulatokat fejezi ki. Nyelvi kifejezőeszközei az indulatszavak is lehetnek.

B, Felhívó funkció – a címzett befolyásolására szolgál. Gyakori nyelvi formái a megszólítás, felszólítás, meghívás.

C, Fatikus (kapcsolattartó) funkció – a közlésfolyamat létrehozását, fenntartását, meghosszabbítását célozza. Kifejezőeszközei lehetnek a köszönés, a megszólítás, a bemutatás vagy bemutatkozás stb.

D, Metanyelvi funkció – a kódra utal, a nyelv segítségével a nyelvről való beszéd valósul meg ilyenkor a közlésfolyamatban

E, Poétikai funkció – hordozója az üzenet, melynek nyelvi megformálásával esztétikai hatást is elérhetünk

F, Referenciális (tájékoztató) funkció – útbaigazítás, hirdetés, előadás stb.

A nem verbális kommunikáció:

Nem verbális kommunikációnak nevezzük a viselkedés szabályozásához szükséges nem nyelvi jelzések összességét

Jelei: a fej tartása, mozgása, az arckifejezés (mimika), a kéz mozgása (gesztusok), a test mozgása, tartása és a térközszabályozás, a távolságtartás.