– Volt egy kis felhajt�s, �rnagy �r – mondta az �gyele­tes, amikor elhaladtak el�tte. – Keresik a firk�szok is – kiab�lt ut�nuk. Viktor �s N�meth egyenesen a lifthez sie­tett. A teremben m�g a megszokottn�l is nagyobb volt a ny�zsg�s.

– F�n�k, telefon – emelte magasra a kagyl�t Kopasz hadnagy, amikor megl�tta a helyis�gbe bel�p�ket. – A Nov�ki az – suttogta –, �tpercenk�nt keresett. Az �rnagy biccentett, �s �tvette a kagyl�t.

– Viktor vagyok – sz�lt bele.

– Mi a fene t�rt�nik ott? – hallotta f�n�ke idegbajos hangj�t.

– Belekeveredt�nk egy kisebb t�zp�rbajjal bonyol�tott �ld�z�ses versenybe, de megnyugtatom, hogy nyert�nk – mondta nyugodt hangon.

– Reggel r�szletes jelent�st szeretn�k l�tni az esem�­nyekr�l!

– Meglesz, �rnagy �r – tette le a telefont Viktor. – Ag­g�dik a haver – mondta mag�ban. – Gr�f! Minden rend­ben?

– Behoztuk az eg�sz t�rsulatot, de tal�ltunk egy �jabb halottat, aki szint�n ott l�v�ld�z�tt. Most a technikusok �gyk�dnek, �tn�zik az eg�sz k�rny�ket, �s a k�b�t�­szerellenesekkel egy�tt darabjaira szedik a c�g helyis�­geit. Hajnal el�tt nem v�rhat� semmi eredm�ny... – mondta a t�skehaj�, massz�v fel�p�t�s� negyvenh�t �ves sz�zados.

– Mi ez az �jabb halott? – k�rdezte N�meth – Kapcsol­hat� a Mazd�sokhoz.

– Val�sz�n�. Az eddigi els�dleges felt�telez�s szerint, v�rtak a mi kliens�nkre, �s amikor kil�pett a kapun a j�t­sz�t�r fel�l r�l�ttek. � viszonozta a l�v�st �s leter�tette az els� t�mad�j�t, ezt hallhattuk m�sodj�ra, azut�n, ahogy a kocsij�hoz rohant egy m�sodik t�mad�, val�­sz�n�, hogy �t l�ttuk elrohanni �s ti pedig �t kergett�tek, n�h�ny m�terr�l egy biztos l�v�ssel v�gzett vele.

– Elbasztuk, hogy nem motoztuk meg a palit – csapott a t�rd�re N�meth.

– Ja, mi�rt? Akkor nem l�vi le m�r az els� pali.

– N� volt – emelte fel az ujj�t Gr�f. – Az els� az egy n� volt.

– Egyre jobb. Tulajdonk�ppen ki volt ez a fazon, aki mi­att ilyen cirkusz kerekedett? – n�zett Viktorra k�v�ncsian Gr�f.

– Ha �n azt tudn�m... – s�hajtott a nyomoz�. – A be­gy�jt�ttekkel mi a helyzet?

– Pillanatnyilag a vizsg�lati oszt�ly foglalkozik vel�k in­tenz�ven, de am�g nem musz�j, egyel�re nem engedj�k ki �ket – felelt Gr�f.

– Helyes – kulcsolta �ssze kez�t Viktor –, �n is szeretn�k m�g  besz�lgetni vel�k.

– �rnagy! Vend�ged van �s kicsit t�relmetlen – mond­ta Viktor mellett elhaladva, a v�ll�t is megveregetve Ton­csi f�hadnagy, a szer�nys�g �s nyugalom vil�gbajnoka.

– K�szi – intett ut�na Viktor. – Gyere – sz�lt N�meth­nek –, meghallgatjuk mit is perceg nek�nk a sz�.

– Remek – csapta �ssze tenyer�t a sz�zados, �s sza­pora l�pteivel k�vette a n�la k�b� harminc�t centivel magasabb f�n�k�t.

– H�t mi a b�d�s franc van itt? Anarchia, vagy mi a pi­csa? – ugrott fel a sz�kr�l egy sov�ny borost�s, megvi­selt arc� fiatalember, amikor a k�t nyomoz� benyitott az irod�ba. A m�g�tte �ll�, kez�ben gumibotot szorongat� egyenruh�s visszal�kte a sz�kbe, de ez nem zavarta a vend�get. – Kilencre mondta, nagyfej�, de m�r f�l t�z is elm�lt. Az �n id�met maga csak ne akarja beosztani... – m�ltatlankodott.

– Kuss, Fabog�r �s �lj vissza – nyomta le v�llain�l fogva Viktor a pattog� emberk�t.

– Val�ban �n rendelte be ezt az alakot, uram? – fordult Viktor fel� a rend�r.

– H�t, nincs mit tagadnom – n�zett r� az �rnagy – Bi­zony, ez �gy t�rt�nt. K�sz�n�m f�t�rzs, elmehet.

– �rtem, uram – tisztelget a k�pc�s f�rfi, �s elhagyta az irod�t.

– Persze, idebolond�t kilencre, k�zben t�zij�t�kkal �sszek�t�tt �jszakai rode�t rendez a v�rosban... Mi�rt nem sz�lt el�re, egy csom� p�nzt kereshett�nk volna, ha megszervezem a k�z�ns�get...

– Azt mondtam az el�bb, hogy kuss...

– J�l van, nem vagyok �n s�ket, de maga a legrosszabb �zletember akivel valaha is tal�lkoztam. Ezt nem �rt, ha tudja. A Fabog�r csak profikkal dolgozik...

– El�sz�r is: hogy j�tt�l be? – tette fel a k�rd�st Viktor.

– Civiliz�lt m�don pr�b�ltam, de ez magukn�l nem iga­z�n v�lik be – s�hajtott a fi�. – Jelentkeztem a port�n �s mondtam, hogy a maga szaktan�csad�ja vagyok, �s megbesz�l�s�nk lesz... – nyelt egy nagyot. – Erre az a faszfej berakatott egy cell�ba. Ha nem j�r v�letlen�l arra az a csinos kis rend�rl�ny, m�g most is ott �d�l�k �s maga lemarad egy baromi nagy fog�sr�l. Tiszta h�lye­s�g, ami itt folyik...

– J�l van, ebb�l ennyi el�g volt, most mes�lj sz�pen – �lt le mell� a sz�zados.

– Ez meg mit akar itt? – k�rdezte meglep�dve Fabog�r. – Nem cs�pem a fi�kat, �rtj�k egym�st? – mondta �s t�volabb h�z�dott N�metht�l.

– Fabog�r, ne j�tssz a t�relmemmel, mert esetleg megb�nod! Tudod, hogy haragszunk r�d – figyelmeztette az �rnagy, s k�zben elfoglalta az �r�asztala m�g�tti fo­telt, �s r�gy�jtott.

– Ok�, rendben van, de el�bb tal�n az anyagiakr�l ejt­hetn�nk n�h�ny k�nnyedebb sz�t – javasolta a fi�.

– Mennyit k�rsz? – t�rta sz�t a kez�t Viktor.

– Induljunk ki, mondjuk... mondjuk... H�t, �gy k�tsz�z rongy... – csillant fel a szeme.

– Rendben – egyezett bele az �rnagy –, halljuk mi �rhet ennyit, esetleg m�g t�bbet is.

– �s a garancia? – k�rdezte Fabog�r �sszesz�k�lt szemmel.

– A garancia az �n vagyok – felelt nyilv�nval�v� t�ve, hogy m�s alternat�va Fabog�r r�sz�re nem nagyon k�­n�lkozik. – Ha megint h�ly�re akarsz venni, akkor jobb, ha most ink�bb elh�zol innen �s holnap bel�psz az ide­genl�gi�ba, mert t�bb es�lyt nem adok, vil�gos? – verte le a hamut sokatmond�an cigarett�j�r�l Viktor. Fabog�r hosszasan elt�n�d�tt.

– Azt hiszem megkock�ztatom a dolgot, de kiz�r�lag csak hazaszeretetb�l – mondta v�g�l.

– Ez nagyon becs�lend� – jegyezte meg N�meth Viktorra te­kintve.

– Nos, k�v�ncsian hallgatunk – adta meg a biztat�st az �rnagy. �s Fabog�r belekezdett:

– Teh�t, tegnap este, mint ahogy szok�s szerint min­dig, ha van mib�l, �s �jabban persze rendesen futja r�, mert szinte t�rstulajdonos lettem egy sz�ll�tm�nyoz�si v�llalkoz�sban, de ezt m�r eml�tettem mag�nak, bet�r­tem kedvenc bili�rdtermembe. J�tszottam egy keveset, az is hozott a konyh�ra, mert a bili�rdban is zseni va­gyok, ha m�g ezt sem tudn�k, azt�n meg iszogattam a have­rokkal. Val�sz�n�leg k�s�bb egy kicsit elszenderedhet­tem, mert sz�peket �lmodtam. Mikor ism�t tudatomn�l tal�ltam magam, baromian ki volt sz�radva a sz�m, na­gyon �resnek �reztem a gyomrom, de nem tudtam fele­melni a fejem. T�l neh�znek bizonyult, �s ennek k�­sz�nhetem, hogy most itt vagyok.

– Ha most az a terved, hogy kibor�tasz ezzel a r�tes­szer� ny�lad�kkal, akkor kurva nagy t�ved�sben vagy, Fabog�r. Engem a csal�d, a f�n�k�t a l�nya, a fia �s a kuty�ja v�rja otthon, ne feszegesd tov�bb a h�rt – fi­gyelmeztette v�szj�sl�n N�meth a fiatalembert.

– H�t �gy nem lehet – h�borodott fel Fabog�r –, ez faszi itt mellettem nyom�st gyakorol ellenem.

– R�d – jav�totta ki Viktor. – Folytasd, de most azt�n m�r h�zz r� a l�nyegre!

– Na, m�r �ppen az k�vetkezett volna, de ha nem mondom az el�zm�nyeket, akkor... Na, j�. A szomsz�dos asztaln�l �lt egy pali, akit maguk is ismernek. � az, aki mel�sokat hajt fel a fejeseknek, meg az alvil�gnak. Nem b�rgyilko­sokat, nem aut�felt�r�ket, nem tolvajokat, hanem k�tke­zi, val�di h�rukkokat. Vil�gos? Mindenki csak �gy ismeri, hogy a Karcos. Van az �ll�n egy baromi ronda seb, ett�l a neve. Ezt a faszit kereste meg tegnap egy �riember �s munkaer�t rendelt n�la. Megb�zhat�t, kussol�t. Egy napra, pontosabban �jszak�ra �tvenezer nett�t �g�rt ti­zenk�t ember r�sz�re, plusz a Karcosnak k�tsz�zezret, ha �sszehozza. Csomagol�si �s rakod�si mel�. Szom­batra. �s h�tf�re megint nyolc ember kell nekik rakodni, fejenk�nt megint �tven rongy, �s a Karcosnak sz�zezer, de ez csak k�t-h�rom �r�s munk��rt. Megvan a helysz�n is, mert a megrendel� elv�rja, hogy Karcos vigye �s hozza az embereket, teh�t itt van a nagyj�b�l behat�rol­hat� c�m. Nem elfelejteni, az els� m�szak szombat �j­szaka dolgozik, a m�sodik csoport pedig h�tf� d�lel�tt. Na, itt van fel�rva a c�m, ahova Karcosnak vinni kell a munkaer�t – �llt fel Fabog�r, s ny�jtott �t Viktornak egy pap�rcetlit. Most elmehetek? – k�rdezte. – V�rnak a klubban.

– Mehetn�l, de amit ideadt�l egy nagy semmi,  – n�zett fel a cetlib�l az �rnagy.

– Ja, igen! Azt m�g elfelejtettem mondani, hogy olyan embereket k�rtek Karcost�l, akik nem f�lnek sem a fegyverekt�l, sem a robban�szerekt�l. �gy m�r tiszt�bb a k�p, nem?

– Mehetsz – mondta Viktor –, de szombat d�lben itt le­szel, meg�rtetted? Fabog�r lemond�an biccentett.

Hossz� ideig csendben �cs�rg�tt a k�t f�rfi. Amit Fa­bog�r elmondott, s ha igaz, amit elmondott, akkor dolog t�bb, mint elgondolkodtat�. Ak�r nemzetk�zi kihat�sai is lehetnek, persze az is lehets�gesnek t�nt, hogy s�g� ez�ttal t�vedett, s csak valami piti feketemunk�r�l van sz�.

– Nem k�ne �rtes�teni, vagy legal�bb is megk�rdezni a nemzetbiztons�giakat? – tette fel a nagy k�rd�st N�meth sz�zados.

– Valami hasonl� j�r az �n eszemben is, de... – csapta �kl�t tenyer�be Viktor – ... de mi van akkor, ha ez a kis fasz f�lre�rtett valamit. Az a legkevesebb, hogy rajtunk fog r�h�gni a f�l orsz�g...

V�g�l abban maradtak, hogy nem sz�lnak senkinek, hanem szombaton megpr�b�lj�k felder�teni, hogy val�j�­ban mir�l is van sz� �s akkor majd eld�ntik, hogy mi le­het a k�vetkez� l�p�s. A sz�zados elk�sz�nt, Viktor pe­dig gyorsan elk�sz�tette Nov�ki r�sz�re a k�rt jelent�st, �s elmen�ben bedobta a k�zbes�tend� anyagok kosar�­ba.

Elm�lt f�l tizenkett� mire Viktor haza�rt. Szm�tyi a nappali ajtaj�ban �lve v�rt r�, �s nagyon boldog volt ami­kor bel�pett a h�zba. Hossz� percekig nem tudott meg­szabadulni t�le, b�r nem is akart. A kutyak�ly�k lassan lenyugodott, de minden�tt a nyom�ban maradt. Petra a kisszob�ban aludt, �vatosan megigaz�totta rajta a taka­r�t, �s halkan becsukta maga m�g�tt az ajt�t. A konyh�­ban el� volt k�sz�tve meleg�t�sre a vacsor�ja, az aszta­lon egy cetli ''J� �tv�gyat!'' felirattal. Miut�n j�l belakott, egy �veg s�rt bontott, �s �lvezettel kortyolgatta. �tfutotta a post�t, de a sok rekl�mcetlin k�v�l csak egy francia m�ret� feh�r bor�t�kot tal�lt, melyen egy k�zismert vi­l�gc�g embl�m�ja vir�tott. Felbontotta �s egy �sszehaj­tott f�nyes kartonlapot h�zott el� bel�le. Egy megh�v� volt, �s vas�rnap est�re, a c�g �nneps�g�re invit�lta Viktort, m�gpedig szem�lyre sz�l�an. Zavarba j�tt, �s l�zasan gondolkozott, hogy ki lehet az az ismer�se, aki feltehet�en el�g magas beoszt�sban a megh�v�t k�ld� c�gn�l dolgozhat. Nem jutott esz�be senki, de ezen nem csod�lkozott el, hiszen nem is volt ilyen ismer�se. Ahogy �sszehajtotta a megh�v�t, egy k�zzel odavetett sz�vegre lett figyelmes a negyedik oldal�n. ''Ha gondod t�madna, k�ld be hozz�m ezt a lapot! M�ty�s Ott�.

– A Matyi b�'! – villant a felismer�s Viktor agy�ban. Megitta a marad�k s�rt, �s egy �jabb �veget vett ki a h�­t�b�l. M�ty�s Ferenc Viktor gyerekkori bar�tja volt. Egy�tt gyerekeskedtek, �s egy�tt v�ltak feln�ttek� is. Azt�n Fe­rit, aki tenger�sz lett, '85-ben Marseille-ben lel�tt�k. Az � apja volt M�ty�s Ott�, akinek volt egy k�s�n sz�letett l�­nya is, a Vera, de Viktort is m�sodik fiak�nt szerette. Utolj�ra nyolcvankilencben tal�lkoztak, s akkor m�r igen hatalmas vagyon birtokosa volt a hajdani seftel� �sze­res. Akkor tudta meg Viktor, hogy az �reg feles�ge egy �vvel kor�bban meghalt, �s akkor k�sz�nt el �gy, hogy hossz� ideig biztos nem tal�lkoznak majd. Kez�be vette a d�szes megh�v�t, �s azon gondolkozott, vajon mi oka lehetett az �reg Matyinak, hogy ilyen meglepet�ssel �llt el� a semmib�l. Viktor elhat�rozta, hogy vas�rnap min­denk�ppen eleget tesz a megh�v�snak. A s�rt iszogatva gondolatai vissza-visszat�rtek r�gi cimbor�j�hoz, feli­d�zte a nagy kalandokat, a ny�ri vadt�boroz�sokat, ami­kor nyolcan-t�zen nekiv�gtak n�h�ny s�torral az orsz�g­nak. Szm�tyi jelent meg az ajt�ban.

– Ki kell menned, haver? – k�rdezte j�sz�got. – Men­j�nk – �llt fel az asztalt�l �s kinyitotta a k�ly�knek az aj­t�t. Szm�tyi, miut�n valahol az udvar v�g�ben elint�zte dolg�t, bukfencezett n�h�nyat a h�ban, s magatart�s�­val egy�rtelm�v� tette, ugyanezt v�rja gazd�j�t�l is. Vik­tor nem b�rta tov�bb �t percn�l a hidegben val� kerget�­z�st. Befejez�s�l n�h�ny h�goly�t haj�tott a kutya fel�, aki ett�l azt�n teljesen odalett az �r�mt�l. Viktor bete­relte Szm�tyit a f�rd�szob�ba �s alaposan let�r�lgette. – Na, mehetsz aludni – csapot a h�ts�j�ra, amikor v�gzett. � is lezuhanyozott, de ut�na m�g a konyh�ban elsz�vott egy cigit, csak ut�na t�rt nyugov�ra.

A k�vetkez� nap viszonylag esem�nytelen�l telt el. Pet­ra elk�sz�tette a reggelij�ket, am�g az apja zuhanyozott. Szm�tyi az udvaron k�dorgott �s az id�nk�nt lesz�ll� varjakat riogatta. Reggeli ut�n Viktor elvitte Petr�t az isko­l�ig �s csak ut�na ment be a kapit�nys�gra. Zajlott a meg­szokott �let, mindenki tudta �s v�gezte a dolg�t. Az �r­nagy �tn�zte a besz�mol�kat, jelent�seket, meghallga­tott n�h�ny elk�pzel�st, adott egy-k�t tippet, tan�csot, �s lebonyol�tott n�h�ny telefont. Ezzel nagyj�b�l el is telt nap fele. K�t �ra k�r�l D�m�s sz�zados l�pett be az iro­d�ba.

– F�n�k, nem stimmel valamit – mondta egy dosszi�t tartva a kez�ben. – Itt van a testregener�l� kft. h�zkuta­t�si jegyz�k�nyve, meg a drogoscsoport jelent�se. Szin­te darabokra szedt�k a k�glit, mert a kuty�k egy�rtel­m�en jelezt�k, hogy nyomra leltek, �s m�gsem tal�ltak semmit. Zal�s hadnagy a drogosokt�l kiz�rtnak tartja a kuty�k t�ved�s�t. Valami kurv�ra nem stimmel.

Viktor elvette a sz�zadost�l a paksam�t�t �s elm�lyedt benne. D�m�s le�lt a kanap�ra �s r�gy�jtott egy cigire.

– Megn�zem �n m�g egyszer azt a h�zat – mondta le­t�ve az iratokat.

– Azt egy�bk�nt tudtad, hogy a kft. tulajdonosa Jakab Gabriella f�rje? – k�rdezte D�m�s.

– A Gabi f�rjhez ment volna, ez szinte hihetetlen – cso­d�lkozott Viktor. – Miket produk�l az �zleti szellem. Megalkuv�k lesznek a m�g nagy pof�j�ak is. Ez a n� is foly­ton azt hajtogatta, hogy rajta egyetlen f�rfi sem fog ural­kodni, �t senki sem teszi a csel�dj�v�! �s tess�k... H�t ez meglepett.

– Csak gondoltam jobb, ha tudod... – �llt fel a sz�za­dos. – Megyek, mert soha nem v�gzek...

Viktor mag�ra kapta a dzsekij�t, �s elviharzott. A leg­nagyobb cs�csforgalom k�zepette, el�g k�r�lm�nyesen jutott el a Lombard utc�ba. A kft. helyis�geit lez�rva, le­pecs�telve, a kit�rt ablakot bedeszk�zva tal�lta. A folyo­s�r�l ny�lt m�g egy m�sik lak�s is, de azon l�tszott, hogy nem haszn�lja senki. Biztons�gi r�ccsal volt elz�rva. Vik­tor becs�ngetett a k�vetkez� szomsz�dos lak�sba. Egy k�z�pkor� n� nyitott ajt�t. Miut�n Viktor megmutatta az iga­zolv�ny�t �s bemutatkozott, beengedte. A n� nyugodtan v�laszolgatott az �rnagy k�rd�seire.

– Tudja, nekem nem volt semmi bajom vel�k – mondta –, szinte �szre sem lehetett venni, hogy itt vannak. Vi­gy�ztak arra, hogy ne legyenek botr�nyok. Viszont igen komoly p�nzzel j�rultak hozz� a h�z k�z�s k�lts�geihez.

– �rtem. Sz�val tulajdonk�ppen n�mi hasznot is hoz­tak.

– A liftet is �k tartatt�k karban, s�t arr�l is sz� esett, hogy teljesen fel�j�ttatj�k, moderniz�lj�k, de h�t ebb�l m�r nem nagyon lesz semmi – legyintett az asszony. – Sok itt is az irigy ember. Biztos a lak�k k�z�l jelentette fel �ket valaki. Ezekt�l ki is telik.

– �s tud valamit arr�l az �res lak�sr�l is?– firtatta az �rnagy.

– Amelyik mellett�k van a sarokban, arr�l k�rdez?

– Igen, arr�l, hogy lakj�k-e azt egy�ltal�n?

– H�napok �ta, vagy tal�n m�r f�l �ve is megvan, hogy j�rt volna ott valaki.

– �s tudj�k, hogy ki�?

– Valami n� vette meg, de ezt tal�n a h�zmester, vagy a h�z k�pvisel�je tudn� megmondani...

Az �rnagy megk�sz�nte a seg�ts�get �s elk�sz�nt. Hamarosan sokkal t�bbet tudott, de m�g ann�l is t�bbet, mint amennyit eredetileg rem�lt. A l�tsz�lag haszn�laton k�v�li lak�s tulajdonosa: Jakab Gabriella.

– Gabika, h�t ezt most nagyon megsz�vtad – mondta f�lhan­gosan a kocsij�ban �lve. R�di�n besz�lt a ker�letieknek, hogy k�ldjenek ki k�t j�r�rt, mert felt�ri a pecs�tet �s �j­ra le kell majd z�rni az ajt�t. H�sz perccel k�s�bb felt�nt az utc�ban egy �t�tt-kopott rend�rs�gi Lada. Viktor a k�t egyenruh�s el� ment, igazolta mag�t, majd egy�tt felmentek a h�z­ba. Leszedte a hivatalos pecs�tet, s kulcs�val kinyitotta az ajt�t.

– J�jjenek be �s itt v�rjanak – mutatott a t�rsalg� fel�. � pedig elt�nt a f�n�ki irod�ban. Egyenesen a hatalmas r�gim�di ruh�sszekr�nyhez sietett. Kit�rta a dupla ajt�t, �s meggy�z�d�tt r�la, hogy teljesen �res. Fej�t lehajtva k�nyelmesen bef�rt � is. Akkur�tusan v�gigvizsg�lta minden r�sz�t. Semmi. Megpr�b�lt k�v�lr�l m�g� n�zni, de ez sem siker�lt, mert gipszstukk�val volt a falba �gyazva a h�tulja. Most m�r teljesen biztos benne, hogy megtal�lta a k�t lak�s k�z�tti �tj�r�t, de m�g nem j�tt r� a nyitj�ra. Ism�t bel�lr�l vette szem�gyre az impoz�ns b�tordarabot. Kopogtatta, nyomogatta, de semmi. A feje f�l�tt sem volt semmi, ami k�zelebb vitte volna a megol­d�shoz. Kezdett ideges lenni. Le�lt a nagy francia�gyra �s csak b�multa szekr�nyt. Ahogy ott �cs�rg�tt az �gyon sz�pen le is higgadt. Valami bekattant az agy�­ban. L�tott valamit, amire nem figyelt kell�k�ppen, mert teljess�ggel l�nyegtelennek t�nt. ''H�t persze, hogy l�­nyegtelen – gondolta –, hiszen nem fogj�k az orrom el� ki�rni, hogy itt ny�lik''. Visszament, �s ism�t beb�jt szek­r�nybe. A ruhaakaszt� r�d hi�nyzott ugyan, de meg volt k�toldalt a furat, ahov� valamikor beilleszkedhetett. A jobb oldalon lev�n�l nem vett �szre semmi �rdekeset, a bal ol­dalon azonban felt�nt neki egy, a furat oldal�ban halad� keskeny �s nem is t�l m�ly bev�g�s. Megpr�b�lta k�r­m�vel megpiszk�lni, de nem j�rt eredm�nnyel. Kiment a t�rsalg�ba, az egyik polcr�l elvett egy k�st, �s azzal pr�­b�lta meg �jra. Lefel� semmi. Amikor felfel� er�ltette si­ker�lt egy �ll�ssal arr�bb �ll�tania valamit. Merthogy hallott egy halk kattan�st, de egy�bk�nt nem t�rt�nt semmi. Megpr�b�lta benyomni a szekr�ny h�tulj�t, �m az kem�nyen tartotta mag�t. Tenyer�vel igyekezett oldal­ir�nyba elmozd�tani a h�tlapot... �s siker�lt. El tudta jobbra tolni �s felt�rult egy f�l m�ternyi r�s, amely a szomsz�dos helyis�gbe ny�lott. Viktor el�gedetten vi­gyorgott.

Nehezen �tpr�selte hatalmas test�t a sz�k ny�l�son, �s egy m�sf�lszob�s majdnem teljesen �res lak�sban ta­l�lta mag�t. B�tort egy�ltal�n nem tal�lt, csak a kisebbik szob�ban �rv�lkodott egy zsin�rj�t�l megfosztott h�t�l�­da. Felnyitotta �s tulajdonk�ppen meg sem lep�d�tt a tartalm�n. Feh�r porral t�lt�tt zacsk�k sorakoztak benne. Kiemelt egyet k�z�l�k, �gy egykil�sra saccolta a s�ly�t, azt�n m�g tizenn�gyet sz�molt �ssze.

– Ezt sem a szilv�s gomb�cra sz�nt�k – morogta. K�t zacsk�t elrejtett a dzsekij�ben �s visszat�rt a f�g­g�nnyel takart r�sen �t a szekr�nybe. Visszah�zta a h�t­falat �s eredeti helyzet�be �ll�totta a kis v�gatot. Megint hallott egy kattan�st. K�s�rletk�ppen megpr�b�lta eltolni a h�tfalat, de ez�ttal m�r nem siker�lt, massz�van a hely�n maradt. Az �rnagy helyesl�en b�lintott, becsuk­ta a monument�lis b�tor dupla ajtaj�t �s elhagyta a szo­b�t.

– V�gezt�nk uraim, k�sz�n�m a seg�ts�g�ket – mond­ta a k�t rend�rnek. Lez�rt�k �s lepecs�telt�k bej�rati aj­t�t �s t�voztak. Viktor be�lt a kocsij�ba, megv�rta am�g az �reg Lada elt�nik a sz�nr�l. Megh�zott egy kart az �l�se alatt, majd felnyitotta a h�ts� �l�st. Dzsekije al�l kivette a k�t csomagot �s bedobta a n�h�ny l�szeres­dobozt, egy karab�lyt �s egy Uzit �rz� titkos rekeszbe. Begy�jtotta a motort �s f�ty�r�szve v�gott �t a bedugult v�roson a kapit�nys�g fel�.

 – D�m�t ki l�tta? – k�rdezte fennhangon, amikor bel�­pett a terembe.

– Szab� ezredessel besz�lget a klubban – felelt De�k z�szl�s.

– Sz�lj le neki, ha v�gzett, v�rom – mondta Viktor �s bement az irod�j�ba.

– Rendben – emelte fel a telefont a z�szl�s.

Az �rnagy le�lt �r�asztal�hoz, �tn�zte az id�k�zben odatett jelent�seket. Ut�na bekapcsolta a t�v�t �s hosszan gondolkozott. Tudta, hogy amit tett az t�rv�ny­s�rt�, de azt is pontosan tudta, hogy a k�tkil�nyi anyag­gal az � fogalmai szerint egy vagyont kereshet, �s ha okosan j�tszik... Kopogtak az ajt�n.

– Nyitva – mondta hangosan, mire D�m�s sz�zados l�pett be.

– H�vatt�l, f�n�k – �llt meg az asztal el�tt.

– Igen. �j fejlem�ny a k�jelde �gy�ben �s szeretn�m, ha te venn�d kezedbe a dolgokat. Sz�get �t�tt a fejem­ben, hogy Jakab Gabinak f�rje is volt. Ha erre k�pes volt, akkor az a n� b�rmire k�pes lehetett. Kimentem is­m�t a Lombard utc�ba �s �jb�l �tn�ztem mindent, be­sz�lgettem n�h�ny szomsz�ddal, a h�zmesterrel �s a h�z k�pvisel�j�vel. Amit senki sem n�zett meg, ami k�zenfekv� lett volna �s amit rutinfeladatk�nt elmu­lasztottunk, az hozhat valami eredm�nyt.

– Viktor, egy rak�s szak�rt� n�zett �t mindent, jelz�s�r­t�k� nyomokon k�v�l nem tal�ltak semmit, mi lehetett az amit elfelejthet�nk? – k�telkedett D�m�s.

– Elfelejtett�k megn�zni a lak�stulajdonosok jegyz�k�t, �regem. Ma megn�ztem �s abb�l kider�lt, hogy a kft.-vel szomsz�dos lak�s tulajdonosa nem m�s, mint Jakab Gabriella. A lak�k szerint legal�bb f�l �ve senki sem for­dult meg a lak�sban. Biztons�gi r�ccsal van v�dve, a vil­lany�r�ja nyolc h�napja ki van k�tve, a k�lts�geket en­nek ellen�re rendszeresen fizetik. Tal�n meg kellene n�zni, vajon mi�rt olyan elhagyott az a lak�s? – n�zett jelent�s�gteljesen D�m�sre az �rnagy. – Mi a v�lem�­nyed?

– Az, hogy ezt a vizsg�latod most hirtelen meg kell ej­teni – villanyoz�dott fel a sz�zados.

– Ti�d a terep, �n most elt�n�k, mert otthon v�r a l�­nyom meg a bl�kim. Mindenesetre a fejlem�nyekr�l az�rt t�j�koztass, rendben? – mondta Viktor. Mag�ra kapta a dzsekit, r�gy�jtott �s a h�ts�l�pcs�n t�vozott.

A nap h�tralev� r�sz�t Viktor, Petra �s Szm�tyi egy�tt t�lt�tt�k. Besz�lgettek, t�v�t n�ztek, j�tszottak a az ud­varon a h�ban, amiben legink�bb a k�ly�k kutya lelte kedv�t. Nem is nagyon akarta tudom�sul venni, hogy j�tsz�t�rsai megel�gelt�k a hideget. Bent a h�zban is folytatni k�v�nta a kerget�z�st, mire Viktor hat�rozott hangon kinyilv�n�totta nemtetsz�s�t �s vacsoramegvo­n�st is kil�t�sba helyezett. Az ut�bbi jobb bel�t�sra k�sz­tette Szm�tyit. Apja �s l�nya nekil�ttak a vacsora­k�sz�t�snek.

– Tulajdonk�ppen mit is fogunk f�zni? – k�rdezte Vik­tor.

– L�tok itt z�lds�get, teh�t a leves adott: z�lds�gleves. V�rj csak – b�v�rkodott Petra a h�t�szekr�nyben –, ez az! Ebb�l a husik�b�l mil�n�it k�sz�t�nk, ha van itthon t�szta, mert m�rt�st azt m�r tal�ltam.

– �me a t�szta – vett ki egy zacsk�t a szekr�nyb�l a f�rfi.

– Nagyszer�! Akkor kezdhetj�k is. �n megpucolom a z�lds�get, te pedig el�k�sz�ted a h�st. Csak le kell da­r�lni – tette hozz�, l�tva apja tan�cstalans�g�t.

– Aha. Rendben.

– J�rt ma n�lunk a suliban egy ember �s el�ad�st tar­tott a k�rnyezetszennyez�sr�l – mondta Petra. – Video­filmet is vet�tett, amiben nagyon sok sz�rny�s�get l�t­tunk. Kett�t�rt olajsz�ll�t�haj�kb�l ki�ml� olajat, ami szennyezte a partot, a sug�rz� hullad�kokkal t�rt�n� manipul�ci�kr�l is sz� volt, vegyi anyagok helytelen t�ro­l�sa okozta betegs�gekben szenved�ket mutatott be. Mi�rt csin�lj�k ezt az emberek? – k�rdezte, de k�zben j�rt kez�ben a h�moz�k�s.

– Ez a civiliz�ci� – felelt Viktor. – A jobbik oldal�t ter­m�szetesnek vessz�k �s �lvezz�k. P�ld�ul van �ram a konnektorban, figyelj csak – mondta �s bekapcsolta h�sdar�l�t – m�k�dik, nem k�zzel kell szerencs�tlenked­nem. T�len f�tj�k a lak�st, ny�ron h�tj�k az s�rt, aut� van a fenek�nk alatt, higi�nikus csomagol�sban v�s�roljuk az �lelmiszert. Meg mindaz, ami n�lk�l m�r el sem tudn�nk k�pzeli �let�nket.

– Ezt �rtem, de az�rt nem lenne musz�j telepiszk�tani t�gabb otthonunkat. Az emberek t�bbs�ge k�nosan �gyel arra, hogy a lak�sa tiszta legyen, ugyanakkor a szemet�t meg kidobja a term�szetbe. Nem �lszent dolog ez?

– Nem hiszem, hogy �lszentek lenn�nek az emberek, ink�bb tudatlanok. Mondhatn�m azt is, hogy but�k, de azt is, hogy primit�vek.

– �rdekes, valami hasonl�t mondott az az ember is a suliban. V�rj csak – gondolkozott el a l�ny –, nem hi­szem, hogy sz� szerint tudom id�zni, de valahogy �gy sz�lt, hogy a jelen�nk�rt fel�ldozzuk ut�daink j�v�j�t.

– Nem volt egy h�lye pali – helyeselt Viktor. – Hagym�t is dar�ljak bele?

– Nem fontos, a m�rt�sban minden benne van... Rem�­lem. Tudod, szerintem az seg�thetne, ha az emberek bojkott�ln�k azokat az �ruf�les�geket, amelyeknek nem visszav�lthat�, vagy indokolatlanul dr�ga a csomagol�­sa. S�t – dobott egy r�p�t a faz�kba –, minden gy�rt�t k�telezni kellene, hogy a csomagol�s �r�t t�ntesse fel. Na, milyen �tlet, �gy r�gt�n megtudhatn�nk, hogy mennyi p�nzt haj�tunk ki az ablakon, csak az�rt, hogy egy gy�rt� flancolhasson – fordult b�szk�n apja fel�.

– Azt hiszem – h�kkent meg Viktor l�nya gondolat�n –, hogy nagyszer�, �s ha kialakulna valami eff�le mozgalom, annak csak el�nyei sz�rmazn�nak, de att�l tartok, nem megval�s�t­hat� az elk�pzel�sed.

– Minden megval�s�that�, csak akarni kell – �ll�totta ha­t�rozottan a l�ny.

A besz�lget�s k�s�bb m�sra terel�d�tt. Hamarosan megvacsor�ztak. Viktor tele hassal �lt le a t�v� el�, egyik kez�ben egy �veg s�rt tartott, a m�sikkal cigaretta ut�n kotor�szott. L�nya a konyh�t tette rendbe. Szm�tyi az egyik fotelban szuny�k�lt b�k�sen. Petra, miut�n v�gzett a konyh�val, egy tank�nyvvel a kez�ben be�lt a nappaliba, s f�l szemmel a k�nyvet, f�l szemmel a tele­v�zi�t n�zte. Fel�n�l tartott a h�rad�, amikor megsz�lalt a telefon. Viktor felrezzent szenderg�s�b�l, s Petra m�r ny�jtotta is fel� a kagyl�t: – T�ged keres valami D�m�s...

– K�sz. Viktor vagyok – sz�lt a besz�l�be.

– Bing� van, f�n�k! – hallotta a sz�zadosa �r�mteli hangj�t. – Tizenh�rom kil� tiszta heroin ker�lt el� a Jakab Gabi k�glij�b�l. Hallod, f�n�k? Tizenh�rom kil�!!!

– Remek! – Viktor hangja vid�m volt. – A Nov�ki meg te­het most egy sz�vess�get. Gratul�lok mindenkinek, mond meg a fi�knak!

– Ok�, de van m�s is: Azonos�tottuk a n�t, aki a kapu el�tt lel�tte a kuncsaftunkat. Kapaszkodj meg. A neve Jakab Elvira.

– Micsoda? – ki�ltott fel Viktor.

– Bizony, a Jakab Gabi testv�re, pontosabban a h�ga. J� mi?...  Azt m�g nem siker�lt kider�teni, hogy �t ki �s mi�rt l�tte le, de nyilv�nval�, hogy a megtal�lt nagy mennyis�g� droggal lehetett kapcsolatban a lesz�mol�s. A tettes, vagyis a tettesek borzalmasan �ssze�gtek, le­het, hogy soha az �letben meg nem tudjuk, hogy kik lehet­tek. Egy�bk�nt pedig egy�tt van minden, az anyagot hamarosan �tadhatjuk az �gy�szs�gnek v�demel�sre. Gyakorlatilag lez�rtnak tekinthetj�k ezt a t�m�t, b�r n�­h�ny apr�s�got m�g tiszt�zni kellene... Sz�val csak ennyit szerettem volna mondani...

– K�sz�n�m, hogy h�vt�l! Lesz egy j� �jszak�m... Viszl�t.

– Valami j� h�r? – k�v�ncsiskodott Petra,

– Be�rett k�t h�napnyi munk�nk gy�m�lcse, ez pedig most �ppen a lehet� legjobb h�r!

A film ut�n Petra lefek�dt, Viktor pedig m�hely�be vo­nult vissza, ahogy mondta, besz�lgetnie kell a sz�m�t�­g�p�vel. Az el�folyos�r�l ny�l� helyis�g valamikor tal�n kamra vagy t�rol� lehetett, az �rnagy azonban �talak�­totta �s itt rendezte be kicsiny sz�m�t�g�pes birodalm�t. H�tr�bb, a padl�sfelj�r� l�tr�ja �llt keresztbe, amibe rendszeresen beverte a fej�t, ha m�hely m�sik v�g�n akadt dolga. A padl�st�rben is volt egy kisebb szoba, de mert nem haszn�lt�k semmire, Viktor azt is kisaj�t�totta mag�nak. Ebbe a kicsiny szob�ba vitte fel k�s� �jszaka – amikor a l�ny m�r m�lyen aludt – a k�t feh�r porral t�lt�tt csomagot. Olyan biztos helyre tette, hogy az n�lk�le csak a h�z lebont�sa eset�n ker�lhetett volna el�. Miut�n v�g­zett, elsz�vott egy cigit a h�z ajtaj�ban, id�t hagyva Szm�tyinek a dolgai elv�gz�se ut�ni kisebb rohang�l�sra.

Orsolya �jabb �zenete szerint szombat, azaz m�snap d�lel�tt t�r haza hossz�ra sikeredett szolnoki riportj�r�l. Petra �gy tervezte, hogy megv�rja Orsit �s egy�tt men­nek el Viktor fi��rt, Dani�rt, meg Traf��rt, de a h�tv�g�t m�g � is az apj��n�l szerette volna t�lteni, ha az anyja beleegyezik.

 D�lel�tt t�z �ra volt amikor Viktor megjelent az irod�j�­ban, ahol N�meth sz�zados m�r v�rta. Kiv�telesen nem a hatalmas �r�asztal m�g�tt terpeszkedett, hanem a ka­nap�n fek�dt. Viktor nem �bresztette fel, mert fontosabb dolga volt. Felh�vta Petr�t, hogy meg�rkezett-e m�r Orsi, a feles�ge. A v�lasz nem nyugtatta meg. – Nem �rtem, azt mondta d�lel�tt �rkezik – mondta idegesen.

– Ne izgulj m�r annyit, hiszen m�g csak t�z �ra van �s b�rmelyik percben megj�het – nyugtatta Petra.

– K�s�bb �jra h�vlak – tette le a telefont Viktor. Az asz­tal�n mindenf�le t�rk�pek, fot�k hevertek egym�son. Le�lt a fotelbe �s csak b�multa a felfordul�st. T�z percnyi t�tova semmittev�s ut�n ism�t a telefon ut�n ny�lt. Ett�l m�r a l�nya is kezdett kiborulni �s meg�g�rte, hogy mi­helyt meg�rkezik Orsolya r�gt�n odasz�l. Megint b�mul­ta a t�rk�peket, kez�be vett egy fot�t, melyen egy fel�j�­tott k�ria volt l�that�. Valahonnan ismer�snek t�nt, de nem ugrott be, hogy honnan... Megsz�lalt a telefon...

– Na, v�gre, megj�tt�l? – sz�lt bele lelkesen.

– �n? – hallatszott egy meglepett f�rfihang – Itt vagyok m�r reggel hat �ra �ta! Mi�rt? Kerest�l, f�n�k? Csak azt akar­tam mondani, hogy a Nov�ki r�gvest a tisztelet�t fogja tenni n�lad...

Bartos z�szl�s volt a telefon�l�. Az �rnagy megk�sz�n­te a figyelmeztet�st. – Ha egy Fabog�r nevezet� ala­csony alak megjelenne, dugj�tok el am�g a Nov�ki itt van, ok�? – mondta.

Csak n�h�ny perc telt el �s benyitott az aloszt�lyveze­t�. Kiss� megh�kkent a kanap�n alv� sz�zados l�tv�­ny�n, de �gy l�tszott, ezt a b�k�t is lenyeli. Viktor fel�llt az asztal m�g�l �s elfogadta Nov�ki fel�je ny�jtott kez�t.

– Gratul�lok, Viktor. �n �s csapata nagyszer� munk�t v�gzett. Term�szetesen mindent megteszek, hogy kell�­k�ppen kifejez�sre jusson elismer�s�nk – mondta mi­k�zben kezet r�ztak.

– K�sz�n�m. Nem szeretn�k szer�nytelennek t�nni, in­k�bb ideges vagyok, de ez nem tartozik szorosan a t�rgyhoz, sz�val csak azt akarom mondani, hogy v�gs� soron ez a dolgunk, ez�rt kapjuk a fizet�s�nket. A franc­ba. Az�rt k�sz�n�m a munkat�rsaim nev�ben is.

– Az�rt azt a hajsz�t nem kellett volna �gy ki�lezni... L�v�ld�z�s, k�t �ssze�gett ember, tucatnyi v�tlen s�r�lt, t�zmilli�s �sszes�tett anyagi k�r... �gy egy�tt ez egy ki­csit sok. Persze tudom, fegyveres t�mad�s t�rt�nt. Nincs valami, amivel koccinthatn�nk a siker�kre? – n�­zett k�rbe a szob�ban Nov�ki.

– Tal�n... Tal�n vodka. Ha megfelel? – mozdult a szek­r�ny fel� Viktor.

– Nagyszer�. M�ra m�r �gyis v�geztem – fordult ut�na az �rnagy –, azt hiszem megengedhet�. Rosszul lett? – mutatott a sz�zadosra.

– Csak elpilledt – legyintett Viktor –, de mindj�rt mag�­hoz t�r. Satya! – ki�ltotta el mag�t: – K�rsz vodk�t?

– Csak egy poh�rk�val – �lt fel lecsukott szemmel a baju­szos N�meth.

– Na, ugye. T�l sokat hajt, biztos a helyemre p�ly�zik – mondta Viktor s k�zben poharakat vett el�. Megcs�rrent a telefon, mire Viktor lecsapott r�, mint sas a zs�km�­ny�ra. Hosszan hallgatott, majd mind�ssze annyit mon­dott, hogy a klubba vele, �s lecsapta a k�sz�l�ket. Erre m�r N�meth sz�zados is kinyitotta a szem�t �s csod�l­kozva szeml�lte, hogy milyen t�rsas�gba ker�lt.

– Eln�z�st – mondta felemelkedve a kanap�r�l –, egy kicsit elb�biskoltam.

– Ugyan, ne zavartassa mag�t – legyintett eln�z�en az aloszt�lyvezet� –, ink�bb koccintson vel�nk maga is! Azt�n meg menjen haza �s pihenje ki mag�t.

Miut�n a poharak ki�r�ltek Nov�ki elk�sz�nt, de el�tte m�g megk�rdezte az �rnagyt�l, hogy nem k�v�nna-e szerepelni egy telev�zi�s m�sorban, ahol a nagy fog�sr�l is sz� esne. Viktor egy�ltal�n nem k�v�nt szerepelni semmilyen t�v�m�sorban sem. Ezek ut�n Nov�ki rugal­mas l�pteivel t�vozott. Megint megcs�rrent a telefon.

– H�la az �gnek! – s�hajtott nagyot Viktor. – De te hol a francba sz�delegt�l eddig. Azt mondtad d�lel�tt �rke­zel... H�romnegyed tizenegy... Ez m�r majdnem d�l. Ja, �rtem... Mindegy! L�nyeg, hogy otthon vagy. Rendben! Szia, puszi... – mondta �s lassan, nyugodtan tette le be­sz�l�t. A sz�zados csak �llt, kez�ben az �res poh�rral �s nem sokat �rtett a hirtelen r�z�dul� �lm�nyekb�l.

– K�rsz m�g egyet? – b�kte meg a v�ll�t Viktor.

– Ink�bb kett�t. Te, f�n�k! Mi t�rt�nik itt? Egy kicsit el­d�ltem az el�bb, de nem tudom, hogy egy �r�ja, vagy egy napja... – mondta t�tov�n �s felhajtotta a vodk�t. – H�, nehogy m�r elvidd azt az �veget – fogta meg az �r­nagy karj�t –, m�g nem t�rtem magamhoz.

– Mi a franc van az asztalomon? – t�rta sz�t a kez�t Viktor balj�ban az �veggel.

– A felder�t�munk�m eredm�nye, bizony – b�logatott N�meth. – Tegnap d�lut�n �ta lej�rtam a l�bam, hogy va­lamit megtudjak a Fabog�r r�m�lmainak helysz�n�r�l.

– Ahogy eln�zem ezt a diszn��lat, teljes a siker – tettel le az �veget az asztal sz�l�re Viktor �s le�lt. N�meth az �veg mell� helyezte pohar�t �s telet�lt�tte. Hosszas ke­resg�l�s ut�n tal�lt valamelyik zseb�ben egy megnyo­morodott cigarett�sdobozt, r�gy�jtott egy gy�r�tt cigi­re. N�h�ny pillanatra kiment az irod�b�l.

– K�rtem n�h�ny k�v�t, ha nincs ellenedre – mondta, amikor visszat�rt. Nagyot sz�vott a cigarett�b�l �s vissza�lt a kanap�ra. B�biskolni k�sz�l� ember benyo­m�s�t keltette.

– Ez �gy nem nyer� – cs�v�lta a fej�t Viktor –, mire visszaj�v�k eszedn�l legy�l! – mondta miel�tt kiment volna a helyis�gb�l. A sz�zados eld�lt a kanap�n.

– Hell�! Bar�tom, mit keresel errefel�, ahol a takar�t�n� sem j�r? – ny�jtotta kez�t a kopaszod� k�z�pmagas f�r­fi, amikor az �rnagy benyitott hozz�.

– Szia Bandik�m! Egy komoly feladat hozott ide. Csak az a bibi, hogy nem eg�szen hivatalos, m�g nem – v�­gott a k�zep�be Viktor. Torm�s Antal a vizu�lis elektro­nikai eszk�z�k szak�rt�je �s bolondja t�relmesen v�gig­hallgatta, hogy mir�l is lenne sz�.

– Nem nagy �gy – vonta meg a v�ll�t. Az egyik vas­szekr�nyb�l el�vett egy teny�rn�l alig nagyobb szerkeze­tet. – Ez nem m�s, mint k�zi videokamera. A jeleket par�nyi ad�berendez�se r�v�n juttatja el a vev�­k�sz�l�khez, amit a g�pkocsiban lehet elhelyezni, hat�­k�re olyan n�gysz�z m�ter. Az optik�ja sem valami nagy technikai csoda, de valamivel t�bbet tud, mint hasonl� sz�riat�rsai. Amit elmondt�l, arra t�k�letesen megfelel. tizenk�tszeres zoom-ja van �s olyan �rz�keny, hogy holdf�nyn�l is haszn�lhat�. Digit�lis technik�val m�k�­dik.

– Ez mind nagyon sz�p, de a n�gysz�z m�teres hat�­sug�r az lehet, hogy kev�s lesz. Nem val�sz�n�, hogy aut�val annyira meg tudjuk k�zel�teni a helysz�nt – ve­tette fel a probl�m�t Viktor.

– Erre is van megold�s – nyugtatta meg a f�rfi. El�sze­dett egy t�vir�ny�t�hoz hasonl� eszk�zt. – Ha a kamer�t �sszek�t�d ezzel az ad�val, akkor ezer�tsz�z m�terig haszn�lhatod. S�t, ha ezt is odaadom – vett a kez�be egy �jabb m�ty�rt, akkor m�g a terepakad�lyok egy r�­sze is lek�zdhet�.

– Ez �rdekelne, ha b�vebben...

– M�r mondom is – kezdett neki �lvezettel a szakem­ber. – A videokamera jel�t ez a kicsiny eszk�z veszi, amit most bedugok ebbe az er�s�t�be. �s ez az er�s�t� k�ldi tov�bb a jelet mintegy ezer�tsz�z m�teres t�vols�­gig. Ha ezt az er�s�t�t elhelyezed p�ld�ul egy magasabb f�n, akkor l�nyegesen leegyszer�s�dik az adattov�bb�­t�s. �gy m�r �rthet�? – n�zett mosolyogva az �rnagyra.

– Azt hiszem teljesen egy�rtelm�, teljesen vil�gos. Most m�g a kamera haszn�lat�t, ha elmondan�d.