2.      Újra otthon

Másnap reggel Vica minden holmijával Londonba hoppanált a Grimmauld térre, ahol már Dumbledore várta mosolyogva.

-         Jó reggelt, Vica! Jó téged újra látni.

-         Szia, Albus! Én is örülök! - És megölelték egymást.

-         Grimmauld tér 12. Remélem, megjegyezted.

-         Persze.

-         Fidelius-bűbáj. Hallottál már róla? – kérdezte Dumbledore.

-         Igen, és olvastam is róla. Tehát ahova megyünk, az el van rejtve? – kérdezett rá a lényegre.

-         Igen. De én most megyek, sok dolgom van még. A ház az utca közepén van. Jó sétálást! – mondta mosolyogva Albus.

-         Köszönök mindent! Szia! – köszönt a távozó után, majd megfordult. - Úristen, azt hittem ennél kevesebbet kell gyalogolnom.

Majd elindult, hogy megkeresse a 11-es és 13-as házat a hosszú utcában.

Ötperces gyaloglás után rátalált a keresett számú házakra, majd felidézte magában a címet. Pár másodperc múlva a két ház között megjelent egy harmadik. Felsétált a lépcsőn, és bekopogott. Egy-két perc múlva léptek zaja hallatszott, és kinyílt az ajtó.

-         Szia Vica! Örülök, hogy újra látlak. – monda egy sápadt, kicsit nyúzott arcú férfi.

-         Én is, Remus, örülök, hogy végre itthon lehetek – szólt, és megölelte régi-új barátját.

-         Kerülj beljebb, már vártunk. Csak Sirius és én tudunk róla, hogy jössz. A lányoknak meglepetésnek szántuk – mosolygott Lupin.

Bementek a házba, és onnan egyenesen egy helyiségbe, ahonnan beszélgetés zaja hallatszott ki. Amikor benyitott Vica és Remus, mindenki odafordult, hogy vajon ki jöhetett.

-         Üdv mindenkinek! – köszönt vidáman Vica.

-         Szia, Vica! – ugrott nyakába Susy, az ikertestvére.

Majd ezek után a többiek is üdvözölték: Mary Evans, Sirisus Black, Adam Darkbett, Susy Evans, Lily Evans, Perselus Piton, Andromeda Tonks, Ted Tonks, Molly Weasly, Arthur Weasly, és még sokan mások.És elkezdték faggatni, hogy merre járt, mit csinált eddig, és miért jött vissza. Szépen sorban elmesélte nekik, hogy kinn Magyarországon tanult, az auror képzőben, majd Dumbledore állást ajánlott neki, s ő elfogadta, így ő lesz a sötét varázslatok kivédése tanár a Roxfortban. Elmondta, hogy azért nem jött eddig vissza, mert ki akarta próbálni, boldogul-e egyedül.

Megismerkedett a rend tagjaival. Eközben Molly finom vacsorát készített mindenkinek. Egészen este hatig folyt az eszmecsere, és akkor mindenki nekilátott enni. Majd vacsora után Sirius megmutatta hol fog aludni Vica.

A szoba nem volt hatalmas, de nagyon otthonos volt. Vica ízlésére lett berendezve. Kipakolta a holmiját, és a többiek kérésére lement a nappaliba beszélgetni. A nappali is otthonosabban festett, hogy égett a nagy kandallóban a tűz, bár nyár volt és meleg.

Mindenki érezte, hogy valami nincs rendjén. Szóba kerültek olyan halálos esetek, amik mögött nem Voldemort és a halálfalók álltak. Bár kevés ilyen eset volt, mégis nyugtalanító hatású. Egészen éjjel 11-ig folyt a beszélgetés, majd lassan mindenki nyugovóra tért.

Vica is így tett, miután lefürdött, álmosan vetette magát az ágyába, majd egy kis idő múlva elaludt.

Álmában testvéreivel volt Roxmortsban, a Három Seprűben. Épp egy viccen nevettek, amikor egy ember befutott, és elkezdte ordibálni „Halálfalók!”. Ekkor hatalmas káosz tört ki. Vica és testvérei kimentek, hogy harcoljanak ellenük, ha törik, ha szakad. Bele is kezdtek a párbajozásban. Több mint tízen lehettek a halálfalók. Az átkok csak úgy suhantak. Vica épp egy halálfalót üldözött a Szellemszállás felé, amikor feltűnt előtte egy csuklyás alak, így meg kellett állnia. Egy darabig csak nézték egymást, majd az idegen felemelte a pálcáját, és két szót suttogott, majd egy zöld villanás. És Vicát ekkor valaki hátulról elkapta, s hoppanált vele. Meg akart fordulni, hogy ki az, de az nem engedte. Csak annyit suttogott: „Ennyivel tartozom. Megtanítottál szeretni. Köszönöm neked. Narcissa is köszöni, hogy akkor nem jártál velem. Megbüntették volna érte, hogy nem tud elcsábítani. Köszönöm, Őrangyalom. Albus Dumbledore mellett harcolok, Voldemort ellen.” És az illető dehoppanált.

Vica csak ennyit mondott: „Lucius, Te igazi ember vagy.”

És hirtelen felébredt álmából. Gondolatai cikázva követték egymást. „Ez, csak álom volt, és nem a valóság” – gondolta keserűen, majd felkelt. Felöltözött, megmosakodott, és lement.

A konyhába benyitva meglátta Dumbledore-t, aki épp teát ivott.

-         Jó reggelt. – köszöntek egymásnak.

-         Hogy-hogy ilyen korán? – kérdezte Albus.

-         Buta álmaim nem hagynak aludni. És te? – kérdezett vissza Vica.

-         Megyek be reggel hatra a minisztériumba. Cornelius tanácsot szeretne kérni – mondta álmosan.

-         Értem. Andromeda mikor szokott felkelni? Tudtommal mostanában ő az, aki reggelit készít.

-         Hát igen. Ő hatkor kel, és elmegy bevásárolni.

-         Ma reggel készíthetem én a reggelit? Elmegyek bevásárolni – mondta nemes egyszerűséggel Vica, és elindult a kijárat felé.

-         Csak nyugodtan – mosolygott Albus. – Majd még találkozunk.

- Hát igen, de addig is, viszlát. – köszönt el a lány.

Felvette nyári kabátját, hiszen hajnalban még hideg volt. Kosárral kezében lépett ki az utcára. Egy utcával arrébb volt a bolt. Lassan, ráérősen sétált. Szemügyre vette a tájat. Gyönyörű házak, kertek sorakoztak végig az utcán. Ahogy kiért, meglátta a sarkon a boltot. Bement, és megvásárolta a reggelihez valót.

Visszafelé észrevett egy kis játszóteret. Volt ott hinta, libikóka, csúszda. Nagyon megtetszett neki, és eldöntötte, reggeli után eljön ide.

Felidézte magában a címet, majd elmondta a jelszót, és bement a konyhába. Albus már elment. Az óra valahol hatot ütött, és Vica nekiállt rántottát készíteni. Bő egy óra múlva készen volt. Főzött hozzá finom teát is és kávét. Megterítette az asztalt, és várta, míg megérkeznek a reggelizni vágyók.

Bő tíz perc múlva elsőként Andromeda jött, aki hálás volt, hogy nem neki kellett elkészítenie a reggelit. Kicsivel később a többiek is megjöttek. Andro és Vica közösen álltak neki az ebédfőzésnek. Nevettek, viccelődtek, jól szórakoztak együtt.

Később megérkezett Susy Adammel, és együtt elmentek a közeli játszótérre. Ismét átélték felhőtlen gyermekkorukat. Délután három óra körül elmentek London belvárosába körbe nézni.

Útközben összefutottak Minervával, aki épp az új tankönyveket nézte a Cikornyai és Patzában. Elmentek egyet fagyizni.

Így szórakoztak egészen délután ötig. Akkor haza mentek és vacsoráztak. Vica nem csatlakozott a rendhez, így nem is mehetett be a gyűlésekre, ezért ő elment a szobájába. Megfürdött, majd nyugovóra tért. Mielőtt Vica elaludt, arra gondolt, hogy milyen boldog is, és mennyire sokáig élvezheti majd a testvéreivel és a barátaival töltött békés perceket. Tévedett.