Helyesírásunk alapelvei

Déni  2008.02.06. 18:56

-Helyesírási alapelvnek azokat az eljárásokat értjük, amelyek szerint szavainkat és szóalakjainkat leírjuk. A magyar helyesírás betűíró, latin betűs, hangjelölő és értelemtükröző írásrendszer.

- betűíró: legkisebb egységei a hangokat jelölő betűk

- hangjelölő: a betűk kiejtett hangokra utalnak

- értelemtükröző: helyesírásunk sokat tükröz a magyar nyelv rendszeréből

1. A hangok jelölése: - a magánhangzók minőségét és hosszúságát mellékjelekkel

-- mássalhangzók: a, betűkapcsolat

-b, hosszúságuk a betűk megkettőzésével

2. Minden beszédhangnak külön jele van, kivétel: j, ly.

Alapelvek

1. Kiejtés szerinti írásmód: a szóelemek (szótövek, képzők, jelek, ragok) írásformáját köznyelvi kiejtésük szerint rögzítjük. Szavaink legnagyobb részének csak egyetlen, az általános kiejtést tükröző írott formája van.

2. Szóelemző írásmód: a több szóelemből álló szóalakok helyesírását ez az elv úgy szabályozza, hogy a toldalékos szavakban mind a szótő, mind a toldalék, az összetett szavakban pedig minden tag világosan felismerhető legyen. A szavak egészét másképpen ejtjük ki mint a szóelemeket külön-külön. Ilyenkor meg kell vizsgálni az írásmódot, és a szóelemek módosított alakját.

3. Hagyomány szerinti írásmód: erről az elvről akkor beszélünk, ha a máig megőrzött írásmód sem a kiejtés, sem a szóelemzés elvével nem magyarázható (pl. családnevek). A kiejtéssel szemben egy betű esetében maradt meg a hagyományos forma: az ly esetében. Az ly írására pontos szabályaink nincsenek, mert az ly-nal írandó szavak sokféle eredetűek, különböző jellegűek.

4. Egyszerűsítő írásmód: csak néhány kivételes esetben alkalmazzuk

-- többjegyű betűk kettőzésekor

-- három azonos mássalhangzó találkozásakor

-- többjegyű betűk kettőzött alakjánál

5. A helyesírásnak az akadálytalan nyelvhasználatot kell szolgálnia. Pontosabb szolgálata megköveteli a helyesírásban is — mint a nyelvben — az állandóság és a változás egyensúlyát.

 Az írásjelek

Mondanivalónkat írásban is világosan tudjuk tagolni az írásjelek segítségével. Az írásjelek egyúttal a mondat- és szövegfonetikai eszközökkel kifejezett értelmi és érzelmi árnyalatok egy részét is érzékeltetik. A pontnak, a felkiáltójelnek, a kérdőjelnek és a vesszőnek a mondatot tagoló, lezáró szerepük van. Ezeken kívül más és más írásjelek is kialakultak azért, hogy a néma szöveg is minél teljesebben adhassa vissza az élőbeszéd sokféle árnyalatát. Így jutottak egyre nagyobb szerephez az újabb írásjelek: a pontosvessző, a kettőspont, a gondolatjel, a zárójel. Egy részük nemcsak a mondaton belüli, hanem a szövegen belüli tagolás eszköze is lehet.

A pontosvessző a vesszőnél határozottabb elkülönítését szolgálja a mondat egyes részeinek:

-- mondatrészek között főként felsorolásban használjuk a különnemű csoportok elválasztására

-- a többszörösen összetett mondatokban pontosvesszővel választjuk el a szorosabban összetartozó tagmondatcsoportokat

A kettőspont legfőbb szerepe a figyelem felkeltése, érzelmi, gondolati előkészítés a következő szakaszra.

-- bevezethet idézetet

-- felsorolást (különösen, ha a felsorolásnak értelmező jellege van)

-- használjuk az összetett mondatokban is, szerepe ilyenkor az erőteljesebb tagolás, a kiemelés, gyakran a kötőszót vagy a rámutatószót helyettesíti

A gondolatjelet a közbevetések, a logikai vagy hangulati váltások elkülönítésére használjuk a mondatokban és a mondatnál nagyobb egységekben.

-- jelölheti a párbeszédben a beszélők megszólalásának kezdetét

-- egy új gondolatsort

-- gondolatjelpárként beékelést jelez és emel ki

A zárójel ugyancsak közbevetett vagy kevésbé fontos szövegrészt különít el.

-- a közlést pontosabbá tevő, magyarázó, utaló jellegű betoldást foghat közre

-- összetett szerepe a hangulati, logikai fordulat elkülönítése

A gondolatjel és a zárójel szerepe közel áll egymáshoz. Mindegyikük szolgálhat írásjelpárként a közbevetések elkülönítésére (a zárójel a legélesebb elhatárolás eszköze).

Az idézőjel a kiemelés egyik módja, amely a szöveg egy részének sajátos szempontú elkülönítését szolgálja.

-- általában más szavainak idézésekor

-- ha a szöveg egy részét sajátos érzelmi — leggyakrabban gúnyos — színezettel látjuk el, és ezzel megváltoztatjuk alkalmilag a szó eredeti jelentését

A három pont a gondolatsor félbeszakítását, a mondat befejezetlenségét jelzi, élőszóban ennek hosszabb szünet felel meg.