J. K. Rowling: Harry Potter és a Halál Ereklyéi

Lehetséges, hogy a hetedik kötettel csakugyan vége az újabb kori könyvkiadás egyik legnagyobb sikersztorijánek? Mindenesetre számítani lehet a rajongók előbb – utóbb kitörő „lázadásra”, amelynek célja egyértelműen jelölhető: az írónő ne számlálgassa a fontmilliárdjait, hanem üljön vissza a számítógépéhez, és bonyolítsa tovább Harry és életben maradt társi elképesztő históriáját. Igaz a szerző szándéka szerint utolsó kötet kerek egésszé teszi, mintegy lezárja a meseirodalom csúcsit ostromló történetet azzal, amit e recenzióban természetesen nem részletezhetünk, de ismerve a hajdan nélkülöző tanárnő lenyűgöző képzeleterejét, nyilvánvaló, hogyha kedve tartaná, újabb és újabb folytatásokkal igazolhatná sok ezer oldalra rúgó művének pozitív mondanivalóját. Mert bizony van ilyen, ha némely fanyalgók – meglehet, szándékosan – meg sem említik bírálatukban. Harry Potter  ugyanis a mindenkori jót testesíti meg, azt már-már korszerűtlennek ítélt tulajdonságot, amely kénytelen folyamatos harcot vívni a már-már korszerű vélt sorsal. És mivel – talán többségben – a lelkük mélyén a jót pártoljuk, bőven kapunk izgulnivalót a hetedig kötetben is. Amelynek végkifejletét ki-ki értelmezze a maga elvei szerint.