|
Laura és a rejtélyes jóslat - Börtön és szabadulás
Nymphi 2008.07.28. 11:27
Hát itt van a várva várt Aventerra. Remélem tetszeni fog....érdekes rész lett. Kicsit keverek benne. Mindent meg fogtok érteni, de egy kicsit később. :)
Irodan gondolataiba merülve nézte a hóesést. Az elmúlt napok történésein gondolkodott. Nem érette, hogy kerül oda, ahol most van. Törvénytelen gyerek? Hogy lehetne ő törvénytelen? Egész életében azt hallotta, hogy mennyire hasonlít az apjára. Mégis most itt ül a sötét börtönben, mint egy gazember. Valahol mélyen érezte, hogy az egész csak egy átverés. Nem őt akarták átverni, hanem a népet. Az embereket, akik semmit sem tudtak. Irodannek viszont most nem ezen járt az esze. Még mindig nem tudta felfogni, hogy legfőbb tanácsnoka bezáratta. Hiszen, ő is ismeri kis kora óta.
Apja figyelmeztette: sokan a hatalmat akarják. Valószínűleg Fertah is. Ahogy az összes többi ember, aki együttműködött ezzel a szánalmas alakkal.
Ki küldhette azt a levelet? Törvénytelen gyerek? És miért hitte el ezt bárki is? Fertah nem látszott meglepettnek. Csak nem tudhat ő valamit erről az ügyről?
Irodan édesanyjára gondolt, aki szintén ott volt, amikor elkapták. Ő sem meglepettnek látszott, inkább rémültnek. Lehet, hogy van valami valóságalapja ennek a dolognak? Irodan el sem tudta képzelni édesanyjáról, hogy valaha is megcsalta volna az apját. A fiú gondolataiba ekkor befurakodott egy kép: egy férfi képe. Erich…hogy nézett édesanyja arra a férfira. Csak nem vele? Nem az lehetetlen. Hiszen, mindketten azt mondták, hogy Rover király barátja az a különös férfi. Vajon hol lehet ő is? Még karácsony előtt eltűnt. Annyit mondott, el kell valahova mennie, de néhány nap múlva visszatér. Ahogy Irodan visszaemlékezett a férfi hangjában bizakodást hallott. Lehet, hogy ő is benne van ebben a dologban, csak nem akarja, hogy gyanúba keveredjen?
Irodan hirtelen Salinára gondolt. Ő biztos semmit sem tud a dologról. A temetés után, rögtön visszaindult a Gördülő Kövek Tengerére. Meg sem várta a koronázást…a koronázást, ami meg sem történt. Az esemény előtt egy nappal derült ki ez a rejtélyes ügy. Vajon biztonságban megérkezett az új otthonába?
Irodan számára túl sok volt a kérdés, ezért felállt az ágyról, amin eddig feküdt és elkezdett sétálgatni a kis cellában. A folyosón őrt álló alak felkapta a fejét a mozgásra. Irodan a katonára nézett, szemében szomorúság és részvét csillant. A fiú meglepődött: vannak akik még bíznak benne?
-Bocsáss meg, tudom, hogy az őrök nem beszélhetnek a rabokkal, de…
-Kérdezz csak nyugodtan, uram. Senki sem fogja megtudni.
Irodan hálát érzett a katona iránt, aki már apját is hűségésen szolgálta.
-Meg tudod mondani, hogy mi történt azóta, hogy engem ide lehoztak?
-Persze. De nem fogsz örülni a híreknek. Fertah megkérte édesanyád kezét.
-Micsoda?
-Úgy van, ahogy mondom. – Ezt a katonának nem kellett bizonygatnia, Irodan így is tudta, hogy igazat beszél.
-És anyám mit válaszolt neki?
-Senki sem tudja miért, de igent mondott. Talán Ön meg tudja mondani, uram?
Irodan teljesen elképedt. Hiszen anyja ott volt, amikor Fertah elfogta. Látnia kellett, hogy minden ennek a férfinak a műve.
-Nem. – mondta bizonytalanul. – Nem tudom. – rázta a fejét.
-Az egész királyság meglepődött.
-Ez azt jelenti, hogy az esküvőtől Fertah lesz a király. – mondta ki gondolatát Irodan. Tudta, hogy felesleges, a katona is pont olyan jól tudta, mint ő. – Engedj ki! – rázta meg a rácsokat Irodan.
-Sajnálom, ez lehetetlen, uram. Engem megölnek, ha most elszöksz.
-Hát persze. – Irodan teljesen megértette a katona aggodalmát. Valószínűleg ennek az embernek felesége van, talán gyerekei is, akik otthon várják. Egy kétes múltú fiatal fiú miatt nem fogja eldobni az életét. – Akkor hadd kérjelek meg valamire. – Miután a katona bólintott, Irodan folytatta. – Néhány múlva megérkezik Tirlosba Ranek, Pant mester fia. Biztos ismered…kérlek mondd el neki, mi történt. Ő tudni fogja mit kell tenni.
-Mindent megteszek, uram.
-El kell engedned! Itt vagyok, most már Ranek szabad! – Salina már percek óta Borboron után loholt. – Megígérted…
Borboron nem szólt semmit, egyszerűen jól mulatott a lányon. Salina hirtelen megtorpant. A Sötét Fejedelem nem bírta megállni, hogy ne forduljon hátra, megnézni a lány mérges arcát.
-Ha nem engeded el, én sem segítek neked. – állt a Fejedelem előtt karba tett kézzel.
-Azt hittem, el akarsz innen menni… - szólt meglepetten Borboron.
-El, de ezt nélküled is meg tudom tenni.
-Viszont akkor Ranek itt marad. – vágott vissza a Fejdelem.
-Kiszabadítom őt is. – A palotát hangos nevetés rázta meg.
-Te?
-Én.
-Nem hagyhatom, hogy megsebesülj…szükségem van rád… - egy pillanatra elhallgatott, úgy tűnt átgondolja a dolgokat. – Jól van...elengedem azt a kölyköt. De el kell innen mennie.
Salina mérgesen nézett Borboronra.
Miért kell ennek az alaknak minden ötletemet elszúrnia? – gondolta magában, majd bólintott. – Jó, Ranek elmegy, én maradok.
-Gyere utánam. – mondta a lánynak a Fejedelem, majd elindult a börtön felé vezető lépcsők felé. Salina még sohasem járt a várnak ebben a részében. Sötét volt, és hűvös. Alig néhány fáklya égett a falakon, a cellák többségébe be sem lehetett látni. Borboron hirtelen állt meg, a lány majdnem beleütközött.
-Itt vagyunk. – mondta, miközben kinyitotta az ajtót. Salina nem várt semmire, amint az ajtó nyikorogva kinyílt, ő berohant a cellába.
-Ranek? Jól vagy? - lépett oda a fiúhoz.
-Igen. Remélem te is.
Salina nem törődött azzal, hogy Borboron láthatja őket, megölelte a fiút.
-Annyira sajnálom, hogy itt hagytalak.
-Ne sajnáld…nincs semmi bajom.
-De miattam kerültél ide.
-El kellett menned. – Ranek felnézett Borboronra. – De ezt ne itt beszéljük meg. – Salina bólintott, majd megfogta a fiú kezét. A Fejedelemre fel sem nézve kivezette Raneket a börtönből fel a szobájába. Ott mindketten leültek az ágyra, és néhány pillanatig nem szóltak semmit, csak egymást nézték. A végén Ranek megcsókolta Salinát, aztán felállt az ágyról.
-Mi történt otthon?
-Irodan király lett. – mosolyodott el Salina.
Ranek nem szólt semmit, ő is csak elmosolyodott.
-El kell menned. – mondta gyorsan elkomolyodva a lány.
Ranek meglepődött.
-Miért? Hiszen, most minden olyan jó volt…kezdett jó lenni.
-Ha itt maradnál, mindkettőnknek baja eshetne. Ha Erton vagy valaki itt megtudja, hogy mi…akkor…
-Persze, tudom. De… - Ranek elgondolkodott. Nincs de. Most a biztonság a legfontosabb. – Jó, elmegyek. Jobb lesz, ha minél hamarabb indulok…
Salina is felállt az ágyról. Odalépett szerelme mellé és a vállára tette a kezét.
-Hidd el, olyan gyakran találkozunk, mint lehet. Haza kell menned! Irodannek is szüksége lehet rád.
-Igen, igazad van. Irodan is vár rám. Mennem kell. – majd még egyszer megcsókolta a lányt és kisietett az ajtón. Salina az ablakhoz lépett. Most ő érezte azt, amit pár hónapja Ranek érzett. Nem akarta, mégis valami kényszerítette arra, hogy végignézze, ahogy Ranek kilovagol a kapun és eltűnik a szeme elől. Salina tudta, hogy most hónapokig nem fogja látni a fiút.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
