December 14. Szombat

Úgy érzem, naplót kell vezetnem, ezzel is mások épülését szolgálva. Minden egyes isteni sugallat és élmény megtosztása üstökösként ragyogna előttünk az éjszakában.

Mindazonáltal az ihlet várat magára. De hisz holnap vasárnap! Vasárnaponként pedig mindig történik valami.

December 15. Varárnap

Újabb fogyasztói karácsony elébe nézünk. Idén csak tíz üdvözlőlapot írok. Hiszen nem ezrét van a karácsony!

A templomunk lassacskán olyan, akár egy aukciós ház. Egy pillanatnyi figyelmetlenség, és máris odaugrik valaki, hogy szolgáljon az embernek. Csendben ülni boldogságtól ragyogó szemmel - ez a mottó. A ma délelőtt történetekről Edwin Burlesford lehet. Negyvenöt perces prédoikácíó a "bűnről".

Rekord, kilenc gumimaci hosszúságú beszéd. Úgy a felénél utánpotlással akartam magam ellátni, amikor Edwin egyszer csak felkiáltott: "TESTI VÁGY!", ijedtemben elejtettem a cukroszacskót. Fejemet térdem közé hajtva probáltam becsekészni a gimimacikat, de felemelkedni már nem tudtam, mert Doreen Cook a tarkomra tette a kezét. Imádkozni kezdett, hogy " kétségbeesett testvérünk sötétségből a fényre vezessen". Magam sem vágytam másra, mivel odalent elég sőtét volt. Amikor végre felengedett, az a bizonyos huncut keresztény mosoly ült az arcán. Igen közel voltam hozzá, hogy valódi okot szolgáltassak neki a megbocsátásra. Az egész gyülekezett azt gondolja, hogy tetsti vágyakkal küszködöm. Kávézás közben mindenki bátorítóan mosolygott rám. Leonard Thynn átölelt. Felíratkoztam a jövő heti karácsonyi kóruspróbára, csak hogy bebizonyítsam, nem vagyok velejéig romlott. Gerald is ott lesz.

Fojt. köv.!