Kiterítettem a "gyapjút". Ha pontban kilenc óra négy perckor becsönget az ajtónkon egy japán admirális egyenruhában öltözött törpe, akkor tudni fogom, Isten azt akarja, menjek a kóruspróbára. 9.05. Csoda történt. Senki nem csöngetett. A dolog ezzel le van intézve. Leonard Thynn ugrott fel este fél tizenegykor, karácsonyi lapokat árulni. Vettem ötvenet.

Micsoda egy este!

19:30. Kezdődik a film. Igen meglepődtem, amikor Gerald is a tévé előtt ült.

- És mi van a kóruspróbával? - kérdeztem

- Ja, semmi - felelte -, még hétfőn felhívom a jó öreg Edwint, és megmondom neki, hogy ma este egy jó fim lesz a tévében, úgyhogy nem megyek.

Én miért nem csinálok ilyet soha?

20:45. Edwin állt az ajtóban. Aggódott, hogy nem mentem el a próbára. Át sem gondolva, mit mondok, közöltem vele, hogy még mindig testi problémáimmal küszködöm.

23.00. Mintegy két és fél óra lelkigondozás után magamra hagyott. Lemaradtam a film végéről. Búcsúzóul még megjegyezte:

- Sietek haza megnézni a Bond-filmet. A feleségem felvette videóra.

Gerald azt mondta, hogy ilyen izgalmasan végződő filmet még életében nem látott. Mindezt nem éppen keresztényi vigyorral az arcán közölte. Ennek ellenére azért jó srác. Kegyesen megveregette a fejemet, és megjegyezte, úgy gondolja, Isten mindezek ellenére is szeret engem.

Jövőre egyetlen képselapot sem küldök.

... Mármint minek ellenére???