5. fejezet - Glinda, a Long Island-i jó boszorkány

Ez minden idők legpocsékabb Valentin-napja.

-Ugye LM nem gondolja komolyan, hogy ez jól néz ki? - nyöszörgői Miri. Terpeszben áll, amíg Judy, a középkorú varrónő ( megvan legalább huszonöt éves) túlfejlett alakjára tekeri a fölelmetes halvány rózsaszín anyagot.

-Persze, hogy nem - rázom a fejemet. - Szeretné, ha mi lennénk a csipkés rózsaszín alátét. Hogy ő jobban érvényesüljön. -És káprázatos lesz, az tuti. Tízezer dollárt költött a menyasszonyi ruhájára. Hallottam, amikor eldicsekedett vele az egyik barátnőjének.

-Lefogadom, Prissyvel nem csinálja ezt. - Mirinek láthatóaknak elege van a szurkálódóból. -Az öve biztos imádni való.

-Az a helyzet - veszi ki a szájából egy gombostűt Judy: csak most vettük észre, hogy végig figyelt -, hogy az ő ruhája a tietek mintaszerű változata. Milyen izmos a karod Miri. Nyilván sportolsz.

-Barna öves tékvandós -dicsekszem. Valószínűleg fekete öves lesz egy éven belül. - Már holnap az lehetne, ha akarná. Álljon meg a menet! Én is az lehetnék, ha segítene.

-Miért vannak ezek a pálcák az agyamban? - vonaglik Miri.

-A halcsont adja meg a ruha formáját a melleden.

-Hogyan adhat bárki formát ennek a csinos rongynak? Mindenképpen pocsék.

Megszoloal az ajtócsengő, és besiklik LM meg mini-ML.

ML rendszerint útközben megáll a reggeli jegeskávéjára, de mivel késésben voltunk, elöször elhozott bennünket, csak aztán ment vissza a Starbuckshoz. ( Ki akartam próbálni ML folyékony kék szemfestékét, és sikerült kék hullámvonalat mázolnom a szemhéjam köré. Egy örökké valóságig kellett sikálni, mire lejött LM csak akkor üvöltött velem, amiért felborítottam a napirendjét, amikor már a kocsiban ültünk, és apu nem hallott minket.)

-Itt mi a helyzet? - kérdezi Judytól. Az nem érdekli, hogy Mirivel meg velem mi van. Én még farmerben vagyok, így semmi bajom. Minél dühösebb lesz Miri ML-re, annál valoszínűbb, hogy belemegy az LM Eltüntetése Hadműveletbe.

-Borzalmas látvány vagyok - közli Miri.

Ez az!

-Hogy mondatsz ilyet? - LM-nek kis hiján torkán akad a kávé. -Hogyan sértheted meg ennyire ennyire Judyt?

Judy, elnézést kérek.

Szerintem Miri az anyagot sértegette, nem a varrónőt, de minek próbálnék feloldani egy ilyen kedvező helyzetet?

Prissy törökülésben ül a padlón, és Miri ruhaszegélyét simogatja. -Olyan szép rózsaszín, a rózsaszín a legszebb, a barátnőmnek, Norának van egy rózsaszín ruhája meg egy piros ruhája meg...

LM csöndre inti. -Kitalálom: neked sem tetszik - fordul hozzám.

Mi tagadás, istenien érzem magam. - Nehéz megmondani, amíg nem kész - mondom diplomatikusan.

Miri ádázul néz rám a tükörből. Jobb, ha nem szuggerálja bosszúból, hogy fenékre esem.

- Csak hát - teszem hozzá - ezért az anyagért én sem rajongok éppenséggel.

Judinak is, LM-nek is eláll a lélegzete. - Miről beszélsz? - kérdezi ML. - Tiszta csipke és nyersselyem. Csak az anyag háromszáz dollárba kerül minden egyes ruhánál. ű

Háromszáz dollár? Egy csipketerítőért?

-Hány éhező gyerek lakhatna jól Szomáliában ennyi pénzből - mondja Miri.

Vagy kijönne belőle egy Izzy Simpson-modell.

LM ügyet es vet rá, az anyagmintát az ujjai közt. Rachelnek igaza van. Mindketten imádni valók lesztek. Mint két baba.

Vajon tudja, hogy ezzel csak ront a helyzetén?

-Nekem tizenhat babám van - nehdít rá Prissy, és már számolja is az ujjain. - Sandy és Mandy és Dany és Hercwgnő. - Amikor elfogynak az ujjai, elakad a szava, nem tudja, mitévő legyen.

-Ez remek - csattan fel Miri. -Mindig is arról álmodoztam, hogy úgy nézzek ki, mint Barbie.

Én nem bánnám. Barbee-nak kitűnőek a méretei.

LM nagyot kortyol a kávéjából, aztán leteszi az egyik asztalra. - Hogyan vannak az ujjaid, Miri?

-Köszönöm, jól - szorítja ökölbe a kezét a húgom.

LM megfogja Miri jobbját, és szétfeszíti az ujjait. Megint elakad a lélegzete. Mintha StariMaster kondigépen volna, úgy zihál. - Mitévő legyek veled?

-Az én körmöm - rántja ki a kezét Miri -, akkor rágom, amikor akarom.

Percről percre dühösebb. Ez elképesztő! Még senki se láttam, akit a húgom ennyire ki nem állhatott volna. Amíg apu nem kezdett LM-mel járni, azt hiszem, Miri senkiről nem mondott soha egy rossz szót sem.

LM és Miri farkasszemet néz, mint a hollywoodi akciófilmek hősei. Egyikük sem pislog.

Közben Prissy már nem magában beszél, hanem azt teszi, amit mindig, ha az anyja nem figyel rá: elmerülten piszkálja az orrát. Aranyos látvány a pici ujjaival. Az ember azt hinné, ez jobban izgatja ML-et, mint Miri körme.

Hirtelen megcsap egy ismerő hideg fuvallat, megint Mirire nézek, és látom, hogy csücsörit. Ajaj!

Hátrapillantok LM-re, akinek a jegeskávéja lassan felemelkedik az asztalról. Hoppá! A műanyag poárhoz ugrom, és biztonságba helyezem, mielőtt bárki észrevenne valamit.

Már nem nézek farkasszemet, mindenki engem bámul.

-Ez isteni - kortyolok nagyot a kávéból, és összeszűkülő szemmel nézek piruló húgomra. - Most rajtam a sor, hogy átöltözzem, nem igaz? - És mielőtt bárki válaszolhatna, besietek a próbafülkébe.

Válság elhárítva. És az LM-féle zűrt leszámítva a kávé igazán jó volt.

Leveszem a farmeremet, és beburkolózom a saját rózsaszínű csipkevitorlámba. Bár a ruha förtelmes, tulajdonképpen nagyon érdekesnek találom ezt az egész agyagból ruha folyamatot. Talán megtanulok varrni. Szuper lenne. Elkészíthetném magamnak, amit csak akarok, lemásol hatnám a legmenőbb fazonokat. Mindenki azt hinné, százakat, sőt ezreket költök ruhákra. Óvatosan lerúgom a cipőmet, nehogy összetapossam az anyagot. Saját címkém lehetne a ruha belsejében: Rachel. Vagy kívül, mint a legnagyobb ruha tervezőknél. A Rachel az elegancia szinonimája lenne. Kreációmat bemutatnám a Vogue, és szárnyára kapna a világhír. Jewel könyörögne, hogy vegyem be az életemről szóló, főidőben sugárzott tévéműsorba.

Jaj! Azt hiszem, beleléptem egy tűbe. Juj, juj, juj. Ez a halálom! Utálok minden szúrósat. Hogyan leszek világhírű varrónő, ha egyszer ki nem állhatom a tűket?

Talán ráveszem Mirit, hogy varázsolja elő a modelljeimet, hisz mostanában csak úgy dől belőle a mágia. De nyilván osztani akar a dicsőségen. Na jó, legyen a címke Michel. Kilejtek a próbafülkéből, ovatosan, nehogy újabb lehullott tűbe lépjek.

Miri félszegen rám modolyog, amikor elmegyek mellette.

Készen áll a tervre, az tuti.

-Karokat szét - mondja Judy, amikor megállok mellette. Engedelmeskedek, olyan vagyok, mint egy madárijesztő. Örömmel jelentem, a tükörképem nem is olyan szőrnyű. A ruhában hasonlírok Glindára az Óz, a nagy varázslóból. Elég csinos vagyok. Az arcbőröm viszonylag tiszta, csak a szemöldököm fölött van egy apró pattanás. Az orrom kicsi. A szemöldököm ívelt. Vonogatom a tükörben. A szemem jó nagy. Kár, hogy olyan unalmas barna. A fogam szabályos és fehér, úgyhogy a mosolyomtűrhető, bár az ajkam túlságosan keskeny.

-Neked nem kell halcsontozás - szakítja félbe kritikus elemzésemet Judy.

-Nem? - csücsöritek a tükörben. Így fogok kinézni, amikor végre megcsokolok valakit. Vagy amikor varázsolok, ha végre feltámad a varázserőm.

-Miért?

-Mert neked nincsen melled - sohajt fel ML.

Azt már nem!

-Mire eljön az esküvő idelye, még lehet.

-Rchel, az esküvőig már alig két hónap - csattan fel.

-Tudod, az ilyesmi nagyon gyorsan megy. Az egyik nap az ember még olyan, mint egy vasalóbeszka, másnap már szétreped rajta a D-kosaras melltartó. Tégy, amit akarsz, de aztán ne engem hibáztass, ha az én szükségszerű fejlődésem miatt az utolsó pillanatban szét kell szedni a ruhát, és kezdeni mindent elölről. -Miért olyan kishitűek ezek?

-Kapjon halcsontot - adja meg magát LM.

-Én is kapok, anyu? - kérdezi Prissy. -Halcsontot akarok.

-Igen, szívecském, mindent megkapsz, a halcsontokból készítek hurkot a nyakamra.

  ***

Amint beülünk a kocsiba, a körömvita kiújul.

-Szeretném, ha megint kiprobálnád azt a különleges lakkot, amlynek rossz íze van - mondja LM Mirinek.

Én elöl ülök LM mellett, Prissy hátul énekelget magában valami rémséges diszkószámot, Miri pedig mögöttem ül, és üres tekintettel bámul ki az ablakon.

-Nem – mondja. -Úgysem használ.

-Ha nem rágnád a körmödet, használna. Fogalmam sincs, hogyan tudtad rágni azt a lakkot.

Elég pocsék volt. Ki kellett próbálnom, nem igaz? Csak egy cseppet tettem a hüvelykujjamra, és megnyaltam. Aztán a kisujjamra is, hátha a méret befolyásolja az ízt.

-Ha nem rágná a körmét – magyarázom erőltette türelemmel -, nem is volna szükség rá.

-Gyerünk, LM, tudsz te ennél gonoszabb is lenni. - De nemcsak az a baj, hogy rágja – öntök olajat a tűzre. - Tépkeded is.

LM-nek elakad a lélegzete. Miri belerúg az ülésem hátába.

-Tépkeded? Hogy bánhatsz úgy a bőröddel, mintha valami ócska papírfecni lenne?! Ennek véget kell vetni!

Miri pár pillanatig hallgat.

-Mit érdekel az téged? - robban ki végül. - Ez az én körmöm! Az enyém! Azt csinálok vele amit akarok!

Ez az!

-Nem úgy van az – inti LM Mirit. -Te sokszor nem tudod, mi szolgál a javadra.

Dehogynem. Például bármelyik pillanatban varangyos békává változtathatná LM-t.

-Te nem parancsolgathatsz nekem – méltatlankodik Miri. - Nem vagy az anyám.

Na persze. A szokásos „ nem vagy az anyám” szöveg. Hülyeség, Miri. Sokkal eredetibb volna, ha varangyos békává változtatnád.

Amikor hazaérünk, Miri felrohan a szobánkba, és bevágja maga mögött az ajtót. Adok neki egy kis időt, hogy magában fortyogjon. Hogy jól belevonja magát. Mondjuk félórát. Aztán lecsapok a Terv első Részével. ( Itt sátáni kacaj jönne. Megpróbálkoztam vele, de olyan hangot adtam, mint egy székrekedéses béka. ( :D ). Apu remekül csinálja rá, különben is, az irodában van, bár ML tudja, ha dolgozik, amikor itt vagyunk. Utálja, ha egész nap egyedül kell szórakoztatnia bennünket. Nem mintha megmondaná neki. Szó sincs róla, inkább magában füstölög, mintha mindenről mi tehetnék.)

Legfeljebb harminc percet adok Mirinek, hogy magában fortyogjon, döntöm el. Addig talán tévét nézek. Lehuppanok a kanapéra a nappaliba, és nyomkodom a távirányító gombjait. Semmi, csak reklámok, valoságohow-k meg ismétlések. Nocsak, talán megy a Föld re szállt boszorkány, és adhatok néhány tippet Mirinek. De semmi. Csak a Buffy, a vámpírok réme. Erről szó sem lehet. Nem szeretném ha, veszélyes gondolatai támadnának. Mihez kezdjek, mihez kezdjek? Talán nekiálhatnék a a leckémnek. Hétfőre van angolleckém. Yeast költészetének formai megoldásait kell elemeznem, például az aillterációt.

Unalmas, undok, utálatos.

Csalafinta, cselszövés.

Tudom, csak hat perc telt el, de Miri már épp eleget volt egyedül. Amikor belépek a szobába, az ágyon hever, lába berékszögben a falhoz simul, a B-könyv függőlegesen az ölébe támasztva. Tudom, elég furcsa olvasópóz, de mindketten évekig csináltuk. Kicsit denevérszerűnek tűnik most, hogy boszorkány.

- Nem hiszem el, hogy apu ezt feleségül fogja venni – tör ki belőle a panasz, amint lefekszem mellé.

Tökéletes. Készen áll az Első Részre.

-Nem kell feleségül vennie – jegyzem meg hanyagul.

-Akkor hová vesszük fel a rózsaszín csipketerítőt? - vigyorgok.

Ez az! Eljött az én időm.

-Ha nem lesz esküvő, sose kell fölvennünk. Soha az életben. Legfeljebb halloweenkor, ha kedvünk tartja. Felöltözhetsz Glindának, a Jóságos Északi Boszorkánynak.

- És miért ne lenne esküvő? - vonja fel az egyik szemöldökét.

Hétéves koromban könyörögtem anyunak, hadd öltözzek halloweenkor Glindának, de azt mondta, a Glindajelmezek mind elkeltek, úgyhogy be kell érnem a tündérkisasszony jelmezzel. Akkor hittem neki. Ma már több eszem van. Attól félt, ha boszorkánynak öltözöm, valahogy feltámasztom a varázserőmet! Sok mindent nehéz elhinni, amit tett. Vagy nem tett.

Hiszen boszorkány! Varázsolhatott volna, hogy boldoggá tegyen. Például amikor annyira szerettem volna jegyet szerezni egy koncertre a Roselandbe, de mind elfogyott. Varázsolhatott volna még kettőt. Meg belépési engedélyt a színfalak mögé! Gondoskodhatott volna arról, hogy soha ne bántsanak. Megakadályozhatta volna, hogy az apám elváljon tőle. A takarom megmerevedik. Nem felejtettem el azt a hajnali beszélgetést arról, hogy meg kell tapasztalnunk a jót meg a rosszat, de hát... miért ne lehetne tökéletes az életünk?

-Azért - veszek mély lélegzetet -, mert elvarázsoljuk aput. - Ha anyu nem kíván élni a rendelkezésre álló eszközökkel, az az ő problémája. Nem az enyém. És ha rajtam áll, nem is Mirié.

-Elvarázsoljuk? -vajon föl a húgom a másik szemöldökét is.

Muszáj az orrom alá dörgölnie?

-Rendben, te elvarázsolhatod aput!

-Honnan tudtam előre, hogy ezzel fogsz előállni?

-Onnan, hogy nemcsak boszorkány vagy, hanem gondolatolvasó is?

- Honnan, hogy anyu figyelmeztetett, megpobálsz majd rávenni, hogy használja a varázserőmet. De nem – rázza a fejét. - Azt nem lehet. Nem használhatóm arra a varázserőmet, hogy aput manipuláljam. Az nem volna helyes.

Hát ez nem jött be.

De nincsen baj, pánikra semmi ok. A magamfajta jó kislánynak nyilván idő kell, hogy megszokja a gondolatot.

LM meg úgy is rátesz még néhány lapáttal, az tuti.

***

Nem kell sokáig várnom.

Később, amikor lehívnak bennünket, azt hisszük, vacsorázni, LM és Prissy mellén összefonott karral, egyenesen ül a fehér szarvasbőr bevonatú kanapén. Apám egy karosszékben, a rémes piros-barna csíkos ingében. Öltözködés dolgában pocsék az ízlése. Mindig megkérdezi tőlünk, hogy néz ki, és mindannyian azt mondjuk, remekül, mert senki nem siet közölni vele, hogy rossz az ízlése.

-Mi történik itt? - kérdezem. Hátborzongatóan viselkednek. Esküszöm, ha most azt mondják, ők is boszorkányok, falnak megyek.

-Kérlek, Miri – dörzsölgeti apám a kopasz foltot a feje tetején -, foglalj helyet.

Összenézek Mirivel, ahogy leül. Ajaj. Meghallották a cselszövésemet? Miri véletlenül megigézte LM-t? Többé nem tud beszélni, csak berekedni?

-Nagyon nyugtalanít bennünket az ujjaid állapota – ráncolja a homlokát apám őszinte aggodalommal.

Miri lángvörös lesz. Én nevetek. Körömrágás-ellenes beavatkozás várható.

-Ha ragod a körmödet – folytatta apám -, megsérülhet mellette a bőr, és elfertőződhet. Nem is beszélve a kezedről a szádba jutó baktériumkoról.

Fogadni mernék, LM az interneten nézett utána, hogy megrémítse apámat. Ez a nő semmitől sem riad vissza, hogy megkapja amit akar.

Miri szeme megtelik könnyel, olyan, akár egy eldugult vécé.

-Én csak segíteni akarok – simogatja meg a fejét apa.

-Gondolkoztunk a megoldáson és, Jennifernek ragyogó ötlete támadt – bők állával a kávéasztal felé, amelyen egy doboz sebtapasz hever.

-Minden ujjadat bekötözzük, hogy ne rághass a körmödet – túr bele ápolt szőke hajába manikürözött körmével ML.

Rémes! Mégis maga a tökély... Te jó ég, remélem, Miri nem tud olvasni a gondolataimban.

Húgom kinyitja a száját, aztán becsukja. Azt hiszem, torkán akadt a szó a felháborodástól. Úgy néz ki, mint Drew Barrynore a Tűzgyújtoban, már attól félek, telepatikus úton lángra lobbantja a házat.

-Miri, a körömrágás csúnya dolog – himbálózik Prissy előre-hátra. - Nem szeretnéd, ha olyan szép lenne a körmöd mint az enyém? - tárja szét legyezőszerűen gondosan manikűrözött ujjacskáit.

Ez már sok. Be kell avatkoznom.

-Nem hiszem, apu, hogy szükség van ilyen drasztikus lépésekre.

-Ne kezdd el, Rachel – int le. - Igenis szükség van. És most add oda a kezedet Jennifernek, Miri, hogy beköthesse az ujjaidat.

LM szája diadalmas mosolyra húzodik.

-És meg ne lássam, hogy leszeded!

-De apu – nyöszörög Miri-, nem akarom...

- Én viszont igen - mondja apa. - És azonnal kezdd el szedni a kombinált B-vitamin tablettát, az erősíti a körmöket. - Említettem már, hogy apám szerint a világon mindenre a vitamin a gyógyír? - Én parancsolok neked.

Az apád vagyok.

A fenébe. LM jól bemártotta Mirit.

Most kinyitja a sebtapaszos dobozt, és megragadja Miri kezét.

-Rosszabb is lehetne – súgom Miri fülébe, amíg a hátát börzsölgetem. - Ezek legalább simák. Megtehette volna, hogy hallgat Prissyre, és Disney hercegnő tapaszokat vesz.

***

Vacsora után elnyúlunk Mirivel a tévé előtt, rákattintok egy csatornára. Épp most kezdödik a Csillagok háborúja, IV. rész, amely elsőnek készült el. -Apu! - kiabálom. - A Csillagok háborúja megy a tévébe! Gyere nézni! Apu! A Csillagok háborúja!

-Isteni – mondja Miri.

-Komolyan? - szalad el apám energikusan a lépcsőn.

-Helyet, lányok – nyomakodik közénk a kanapén.

Gyorsan széthajtogatok egy színes takarót, és a lábunkra dobom. Apu átkarolja a vállunkat, mi még nekidőlünk.

Amikor a képernyőn megjelennek az acélkék szavak, együtt kezdjük: „ Réges-régen egy messzi-messzi galaxisban...”

Szokás szerint teli tüdőből üvöltjük a dallamot.

-Mit csináltok? - vonul le a lépcsőn LM, nyomában Prissyvel. - Mi ez az éktelen lárma? Daniel, azt hittem, ma este átnézzük az esküvői vacsora ültetési rendjét és a kártyákat.

-Nem lehet – apám le se veszi a szemét a képernyőről. Most semmi esetre sem. - A Csillagok háborúja megy.

-Ott a DVD. Nem végezhetnék először az ülésrendel? Ezt később is megnézhetnéd.

-DVD-n nézi nem ugyan az, mint tévé – magyarázom.

-Igaza van – mondja apám. - Az ültetés ráér holnapig. Gyere, nézd te is velünk – ütögeti meg a helyet mellettem.

-Nem vagyok oda ezért a filmért – rázza a fejét LM, és fölsiet a lpcsőn.

Hogyan veheti ezt feleségül?

Apu magához inti Prissyt, és az ölébe ülteti.

-Ez milyen film? - ugrál a kislány. - Az ott kicsida? Miért van fahéjas tekercs a fején? Miért...

-Pszt – mondja apu. - Most nincs beszéd, csak a reklám alatt.

Prissy pár percig figyelni próbál, de aztán fészkelődni kezd, és visszamegy az emeletre.

Magunkra maradtunk mi hárman. Ahogy lennie kellene.

***

Alighogy apu fölrak bennünket a vonatra hazafelé, Miri letépi a sebtapaszokat.

-Ő – hüvelykujj – a – mutatóujj – leggyalázatosabb – középső ujj – némber – negyedig ujj, fogalmam sincs, azt hogy hívják – az – kisujj – egész világon!

-Borzasztó aljas – helyeslek boldogan. - Milyen kár, hogy nemsokára hivatalosan is szentesítik a dolgot. Bárcsak tehetnénk. -La,la,la.

Acélos tekintettel bámul a messzeségbe. - Rendben – bólint végül. -Igazad van. Meg kell szabadulnuk tőle. Nem tölthetem az életemet hátralévő részét sebtapaszokkal az ujjaimon.

Ez az! Beindult az Első Ütem.

Magamhoz szorítom. Olyan kicsi. Nem mintha én valami létra volnék. Talán ha már megmentettük aput, ráveszem, hogy magasítson meg, mondjuk 160 centire. Óriásira!

Előhúzom a táskájából a B-könyvet és ő már rágja is a körmét. Fél, hogy elejtem, vagy mi van?

Puff. Hoppá. Fölszedem a könyvet a vonat mocskos padlójáról. - Sajnálom. -Hi-hi-hi. -Tessék. Gyerünk, keress egy szerelni varázslást – teszem a könyvet frissen lerágott körmei közé, mielőtt bármelyikünk további kárt lehetne valamiben.

-Fogalmam sincs, létezik-e szerelem elleni varázslás – lapozgat a könyvben. Még az első részt sem fejeztem be.

-Tárgymutató nincs? -Legalább egy tartalomjegyzéknek lennie kell.

-Nincs.

Sóhaj. - A varázsigéknek tulajdonképpen CD-ROM-on kellene lenniük.

-Nem összpontosíthatnánk inkább ere? -kopogtatja meg a homlokomat Miri. - El kell távolítanuk azt a boszorkányt az életünkből.

Tessék? Boszorkány? Nem tudom megállni vigyorgás nélkül.

-Jpbb lesz, ha ezután megválogatod a szavaidat. Többé nem használhatod a boszorkány szót becsmérlő értelemben.

Szájához kapja a kezét.

-Miben segíthetek? - kérdezem. Ma nem fogom szekálni meg a népszerűség-varázslásért sem. Hadd koncentráljon.

-Csak hagyj olvasni.

Hozzá kellene fognom az irodalom-házifeladatomhoz. De előbb olvasok egy kicsi Robert Crowne új turnéjáról. Aztán jöhet a költészet. -Békén hagylak, hogy bolgozhass a... -milyen szó is kell ide? Aha. Megvan. -Mágiádon... -Hi-hi-hi. Mindjárt kitör belőlem a röhögés.

-Nagy dologra készülünk ugye? - csap a vállamra.

-Hatalmasra – kulcsolódik egymásba a tekintetünk.

Óriásira – mondja.

Lehet, hogy tényleg olvas a gondolataimban.