Shakespeare

Shakespeare életéről nem sokat tudunk, az adatok hiányosak és gyakran  pontatlanok. Születési helye Stratford-upon-Avon, egy falusias kisváros. Shakespeare 18 éves korában, 1582-ben vette feleségül a nála 8 évvel idősebb Anne Hathawayt, akitől három gyermeke született. 1585-86 táján hagyta el családját, és Londonba költözött. Itt kapcsolatba került a színházzal, s egy 1592-es adat már sikeres fővárosi színészként és drámaíróként említi. Az 1599-ben épült Globe Színháznak főrészvényese volt, s időközben meg is gazdagodott. 1607 után felhagyott a színészi mesterséggel, s egyre több időt töltött Stratfordban. Utolsó éveiben már elzárkózott a világtól, s szülővárosában halt meg, a hagyomány szerint születésnapján 1616. április 23-án.

Eleinte régebbi darabok átdolgozásával foglalkozott, de pályakezdésének művei is jórészt átdolgozások. Drámaírói pályájának első felére 22 darab esik: a VIII. Henrik kivételével az összes királydráma, regényes színművek és vígjátékok mint a Szentivánéji álom, Velencei kalmár, Ahogy tetszik és a Vízkereszt. 1593-ban jelentette meg Venus és Adonis című „mitológiai románcát“. Rá egy évre a Lucretia meggyalázása c. elbeszélő költeményét. Ekkor írhatta szonettjeinek legnagyobb részét. Lírai verseinek legfőbb témája a barátság és a szerelem volt. 154 szonettje 1609-ben látott napvilágot. Pályájának második felében világszemlélete komorabbá vált. Művészete ekkorra ért be igazán. Kiemelkedő darabjai a Julius Caesar, a Hamlet, Troilus és Cressida, az Othello, Lear király, Macbeth és az Antonius és Kleopátra. Pályája végén új drámatípust teremtett, a Téli rege és A vihar innen valók.

AZ ANGOL RENESZÁNSZ DRÁMA ÉS SZÍNHÁZ

Fénykora: I. Erzsébet és I. Jakab uralkodása; kb. a XVI. század utolsó harmadától a XVII. század első harmadáig.

Kétféle színháztípus: a magán illetve nyilvános színház. Shakespeare mindkettő számára dolgozott, meghatározó azonban dramaturgiájára a nyilvános színház.

A színház felépítése és hatása a dramaturgiára

1.)    Az épület kör vagy nyolcszög alakú. A földszinten voltak az állóhelyek a köznép számára. A falak mentén, három szinten erkély húzódott. Itt voltak az ülőhelyek az arisztokraták, a módosabb polgárok számára. A nézők összetétele tehát rendkívül heterogén volt.
Dramaturgiai következménye:
Olyan drámát kellett írni, mely a közönség minden rétegét kielégíti. A Hamlet esetében a bosszúdráma, a kísértettragédia keveredik, alkot szerves egységet a filozófiai drámával. Shakespeare az utolsó a drámatörténetben, aki megteremti akció és dikció egységét, aki magas művészi szinten teremt összhangot a drámatörténet arisztokratikus és populáris vonulata között.

2.)    A színpadfelépítés:
Egy nézőtérre benyúló kötény- vagy előszínpad; a tényleges nagyszínpad, mindkettő a szabadtéri jelenetek számára. A színpad hátulján függönnyel elválasztható rész, az ún. szobabelső jelenetek számára. E fölött erkély, az erkély- vagy bástyajelenetek számára.
Dramaturgiai következménye:
Lehetőséget teremt a szimultán jelenetekre, a le- és kihallgatásokra.

3.)    Az épületek fedetlenek, az előadásokat általában délután három órától sötétedésig tartják. Díszlet nincs, illetve csak jelzés szerű.
Dramaturgiai következménye:
Bár a nézők elfogadják a színpad felépítéséből következő konvenciókat, a drámai szövegnek akár direkten, akár metaforikusan rendkívül információgazdagnak kell lennie (pontosítani a helyszínt, időpontot, stb.)

4.)    Az előadást szünet nélkül, egyhuzamban játsszák, függöny nincs. A Shakespeare-drámák felvonásokra tagolása csak a XVIII. század második felében történik meg. A jelenetek határát a szereplők ki és bevonulása jelzi.
Dramaturgiai következménye:
Meg kell oldani a halottak kivitelét. Be kell építeni olyan jelenetet vagy utasítást, mely révén ez megoldható.

5.)    A színtársulat 12–16 főből áll, állandó szerepköre csak a tragikus hősnek és a komikus színésznek (=clown) van. A női szerepeket kamaszfiúk játsszák.
Dramaturgiai következménye:
Több a szerep, mint a színész; így bizonyos szerepeknek összevonhatóaknak kell lenniük.

6.)    A színészi játék:
A harsánytól jut el fokozatosan a belső átélésig (lásd: Hamlet utasításai a színészkirálynak, illetve Szentivánéji álom mesterember-jelenet és az azokra tett megjegyzések).

A shakespeare-i dráma jellemzői

Nem követi az arisztotelészi drámaelméletet és az ezen alapuló színjátszást, nem a görög hagyomány szerves folytatója. De rendkívül sokféle hagyományból merít, s felhasználja kortársai drámatechnikai és dramaturgiai újításait:

a.)    Senecatól veszi át a nagymonológokra való építkezést; a halállal szembenéző ember sztoikus nyugalmát.

b.)    A középkori drámából veszi át tér és idő szabad kezelését, a hangulati ellentételezést és a hangnemek kevertségét (Shakespeare-nél a műfajt mindig tragikum és komikum egymáshoz való viszonya és aránya dönti el).

c.)    Kortársai közül Kyd: Spanyol tragédia című műve, mint bosszúdráma a Hamlet előképének tekinthető. Marlowe-tól veszi át a nagyformátumú hősökre való építkezést és a verselést, a blank verse-t.

A shakespeare-i életmű korszakolása

Sokféle tagolás lehetséges: 2, 3, 4 korszak, ám mindegyikben közös, hogy 1600 a legfontosabb korszakhatár. Ekkortól számítja az irodalomtörténet művészetének elkomorulását; ezután születtek meg az ún. nagytragédiák.

a.)    Királydrámák:
II. Richárd
III. Richárd
V. Henrik
VI. Henrik
IV. Henrik

b.)    Lírai tragédiák:
Romeo és Júlia

c.)    Vígjátékok:
Szentivánéji álom
Sok hűhó semmiért
A makrancos hölgy
Vízkereszt vagy amit akartok
Ahogy tetszik
A windsori víg nők
Lóvátett lovagok
A két veronai nemes
Tévedések vígjátéka

d.)    Nagytragédiák:
Hamlet, dán királyfi
Lear király
Macbeth
Othello, a velencei mór

e.)    Római tragédiák:
Julius Caesar
Antonius és Kleopátra
Coriolanus

f.)      Regényes színművek:
Pericles
Cymbeline
Téli rege
Szeget szeggel
A velencei kalmár
Minden jó, ha vége jó
Trolius és Cressida

g.)    Az életmű jelképes lezárása:
A vihar (Prospero eltöri varázspálcáját)

h.)    Az életmű utolsó darabja:
VIII. Henrik

Egy jellegzetes shakespeare-i szerkesztésmód

Ugyanazon problémákat, emberi magatartásformákat, konfliktusokat más és más oldalról világít meg, más és más megvilágításba helyez:

1.)    Barátság:
Hamlet – Horatio
Hamlet – Laertes
Hamlet – Rosencrantz és Guildenstern

2.)    Szerelem:
Hamlet – Ophelia
Claudius – Gertrud

3.)    Az apához való viszony:
Hamlet, Laertes, Fortinbras: apátlan nemzedék – hogyan felelnek erre?

4.)    Az élet nagy kérdései:
Hamlet, Sírásó, Horatio: hogyan felelnek?

Hamlet-értelmezések

A tragédia kitüntetett szerepe a shakespeare-i életműben, a világ drámairodalmában, valamint a mű rendkívüli feldolgozottsága, a könyvtárnyivá duzzadt szakirodalom nem teszi lehetővé a mű egyetlen és kizárólagos értelmezését. Értelmezési lehetőségekről beszélhetünk csak a Hamlet kapcsán. Ehhez társul még az az elfogadott felfogás, miszerint a Hamlet nem az egyértelmű és megnyugtató válaszok, hanem a gyötrő kérdések tragédiája. Erre utal a tragédia felütése is: önmagunkkal, világról alkotott felfogásunkkal kell szembesülnünk a mű kapcsán.

1.)    A Hamlet mint a két korszak határán álló hős drámája:
A korszakváltás mindig értékvesztéssel, értékbizonytalansággal jár együtt. A szakirodalomban többféle felfogás is van (középkor – újkor; reneszánsz – barokk; katolicizmus – protestantizmus stb.). A legelfogadottabb a középkor – reneszánsz korszakpár. Nem csupán arról van szó, hogy Hamlet, mint reneszánsz hős áll szemben a középkort képviselő királyi udvarral, hanem a főhősben is együtt vannak jelen a két korszak jellemzői. Hamlet feladata, hogy a korszakváltás értékvesztő idejében (“Kizökkent az idő; - ó kárhozat! / Hogy én születtem helyre tolni azt.”) helyreállítsa a megbomlott értékrendet. Tragédiája, hogy ez csak halálával sikerülhet.

2.)    A Hamlet mint politikai dráma: (Jan Kott)
A politikai dráma alapmodellje hatalom és erkölcs összeütközése. Claudius gyilkosság révén megszilárdítja hatalmát Dániában, sőt jó politikusként biztosítja is a mindennapi élet lehetőségét. A látszólagos biztonság azonban, a hatalom, mint erőszakszervezet pontos működésén alapul, mélyén azonban kiszolgáltatottság és félelem húzódik meg. Jan Kott szerint Helsingőrben minden függöny mögött áll valaki. A leggyakrabban használatos ige a színpadon: (ki)fürkészni, szemmel tartani, nyomon követni. Polonius Claudius utasítására figyelteti a királynét, Hamletet, Laertest, Opheliát. Mindent megrohaszt a félelem és a bizalmatlanság: házasságot (Claudius – Gertrud), szerelmet (Hamlet – Ophelia), barátságot (Hamlet – Laertes, Rosencrantz és Guildenstern). Többször elhangzik a műben: “Dánia börtön”; “Rohadt az államgépben valami”. Hamlet feladata hatalom és erkölcs összhangjának megteremtése. Tragédiája, hogy ez csak halálával sikerül(het).

3.)    A Hamlet mint gondolat és tett összhangja megteremtésére tett kísérlet drámája:
A kérdés alapvető filozófiai és erkölcsi problémát érint, azaz összhangot teremteni az ember gondolatai és cselekedetei között.

Claudius: Nincs ellentét a két dolog között, alantas gondolatokhoz alantas tettek társulnak.

Polonius: Tetteit két dolog motiválja: a közhivatalnoki buzgalom, másrészt gyermekei iránt érzett felelősség és szeretet. Polonius tisztában van az alattvalók kiszolgáltatott helyzetével, gyermekeinek adott tanácsai ennek szellemében születnek, a túlélést, a lehetőségek szerinti erkölcsös életet hirdetik.

Hamlet: A késlekedés oka nem csupán és nem elsősorban bizonytalanságából, tettre való képtelenségéből fakad, hanem bölcseleti hátterű. Nem találja a létezés egészét érintő kérdéseire, gondolataira az ennek megfelelő tettet. Tragédiája, hogy gondolatainak érvényt csak claudiusi tettekkel képes szerezni.

4.)    A Hamlet mint történeti dráma, a dán trónért vívott küzdelem drámája:
Az előzményeket is figyelembe véve a történet íve Fortinbrastól Fortinbrasig tart. A műben a három fiatalember (Fortinbras, Hamlet, Laertes) egyaránt közel kerül a hatalomhoz. Az ifjú Fortinbras célja egyértelmű; megszerezni az apja által elvesztett területeket, megszerezni Dánia trónját. Laertes véletlenszerűen kerül a hatalom közelébe, s csak Claudius ügyességén múlik, hogy a felbőszült Laertest és kíséretét Hamlet ellen fordítsa. Hamletet nem a hatalom érdekli, hanem a hatalom természetrajza. Nem birtokolni akarja a hatalmat, hanem megismerni.

5.)    A Hamlet mint mélylélektani dráma:
Freud és a mélylélektani iskola óta közhelyszerű az az értelmezés, mely szerint Hamletet, cselekedeteit, viselkedését és mentalitását tudatalatti ösztönök motiválják. Ezek közül a legfontosabb az Oidipusz-komplexus, anyja iránt érzett túlzott vonzalma. S ez motiválja Claudius elleni gyűlöletét is. Mélylélektani vonatkozásban a Hamlet az apátlan nemzedék tragédiája, s a fiúk öntudatlanul is apjuk helyét szeretnék elfoglalni.

Shakespeare jellemábrázolása

Drámaírói tehetségének legfényesebb bizonyítéka, hogy a mellékszereplők mögé is teljes életutat, motivációs hátteret tud fölvázolni. Középpontba azonban a legösszetettebb személyiséget állítja. (Tom Stopherd: Rosencrantz és Guildenstern halott; Szobotka Tibor: Színészkirály; Kormos István: Szegény Yorick)

Hamlet-adaptációk

színház:
Beregi Oszkár (1906., Nemzeti Színház)
Básti Lajos (1952., Nemzeti Színház)
Vámos Miklós – Gábor Miklós (1962., Madách Színház)
Ljubimov – Viszockij (Taganka)

film:
Sven Gade (Hamlet – Asta Nielsen) (1920.)
Laurence Olivier (1948.) (a töprengő, vívódó, intellektuális hős)
Grigorij Kozincsev (Hamlet – Innokentyij Szmoktunovszkij) (1964.)
Zeffirelli (Hamlet – Mel Gibson) (1990.)

A magyar Shakespeare (fordítások)

Kazinczy: Hamlet (németből)

Arany J.: Hamlet, Szentivánéji álom, János király

Petőfi: Coriolanus

Vörösmarty: Julius Caesar, Romeo és Júlia

Rómeó és Júlia:

A szeretet és a gyűlölet a témája Shakespeare fiatalkori művének a Rómeó és Júliának. Valószínűleg 1594 és 1596 körül keletkezhetett. A tragédia középpontjában a szerelem áll, az új típusú reneszánsz által felfedezett és hirdetett testi-lelki viszony. Itt hitvesi szerelemről van szó ami a középkorban addig ismeretlen volt hisz a házasságkötés eddig a családok közötti megegyezéseken alapult. A fiatalok akaratlanul is szembekerülnek a régi erkölcsökkel, önkéntelenül is a reneszánsz jellegű szabadságvágy hordozói, hősei lesznek. A főszereplők itt nem átlagon felüli emberek, ábrándos, kamasz, lobbanékony fiatalember az egyik és egy 14 éves lány a másik. A kettejükben fellobbanó rendkívüli erejű szenvedély teszi őket tragikus hőssé. Már a prológus-szonett is a balsejtelmek atmoszféráját festi fel. A mű egészén végigvonul a halál és a szerelem összefonódása. Shakespeare olyan világot ábrázol amely halálra ítéli a szerelmet. A két család ősi viszálya már-már békévé szelídült Tybalton kívül már senki sem veszi komolyan a vak gyűlölködést. Az expozícióban Sámson és Gergely szófacsaró  hetvenkedésével s hencegő hősiességük gyors lelepleződésével indul a darab. A szolgák tréfás kötözködése váratlan hirtelenséggel csap át majdnem véres küzdelembe (Benvolio és Tybalt párbaja). Majd az egész szembenállás komikumba fullad, mikor a két agg, tehetetlen családfő akar hálóköntösben egymásnak rontani, de az asszonyok szavára megszeppennek. A herceg közbelépése és a halálos ítélet lehetősége egy váltással megint komorabbá teszi a hangulatot. Majd a családok közti harag ismét eltűnni látszik mikor Júlia apja elismeréssel beszél Rómeóról, de a rá következő napon ismét felizzanak az indulatok és Mercutio és Tybalt meg is halnak párbajban. A régi és az új elvek szinte minden szereplőben keverednek egymással. Capulet például a szabad párválasztást támogatja, de mikor lánya előjön ugyanezzel az ötlettel, elutasítja őt és még az esküvő napját is egyel előbbre hozza. Ez a kettősség érvényes Párisra is.

Rómeó alakját már rögtön a mű elején kiismerhetjük, eléggé sérülékeny érzékeny fiú. A mű elején Róza után szomorkodik, mivel szerelme a lánnyal nem teljesült be, nem tart barátaival, az első utcai párbajban sincs benne. Capuleték báljára sem akar elmenni. Azonban mégis elmegy a bálba és itt kezdődik meg a bonyodalom, hisz nem Júlia és Páris jönnek össze, hanem Júlia és Rómeó találnak egymásra. Először nem is tudják egymásról, hogy honnan származnak, majd mikor származásuk kiderül először megijednek, majd szerelmük ereje ledönti ezt az akadályt.A dráma fordulópontja akkor jön el mikor az amúgy békés Rómeó bosszúból megöli Tybaltot. Így már esélye sincs a Capulet lány kezére, sőt még a hercegi paranccsal is szembeszegült, halál vár rá. Azonban kedvezőek a tanúvallomások és csak száműzik. Az ifjú szerelmesek még eltöltenek egymással egy éjszakát és ezek után megkezdődik a félreértések és tévedések tragédiához vezető sorozata.

Rómeó távozása után Júlia magára marad és döntenie kell sorsa felől. Látszólag

belemegy a kényszerházasságba, de csak azért, hogy időt nyerjen. Tervet sző, hogy tecchalálba zuhan és így nem kell férjhez mennie. A gyógyszer amit kap 42 órára kómába ejti, szülei eltemetik. Rómeó azonban váratlanul hazatér, és mikor meglátja a halottnak tűnő Júliát végez magával. Júlia miután felébred, végez magával.

Két gyermekük halála után a két család ráébred gyűlölködésük ostobaságára, de hibájukat már nem tudják jóvátenni. A tragédia hatása megrendítő és felemelő, megerősíti bennünk azoknak az értékeknek a tiszteletét amit Rómeó és Júlia képviseltek. Figyelemre méltó még a tragédia lírai hangvétele, néhol például a hajnali búcsúnál. Továbbá a tragédia nyelvi virtuozitása is jelentős újítás, ez a fiatalok hencegő szócsatáinál észrevehető.