Manapság sok-sok részén a világnak divat minden évben megünnepelni a születésnapot. Az nyilvánvalóan örömünnep, amikor egy kisgyermek világra jön, ám vajon hogyan jött létre az a szokás, hogy erről minden évben megemlékezünk?

Bár nehéz elképzelni, de vannak olyan népek ma is, akik nem ünneplik a születésnapot. Mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy nem ismerik a naptárat. Tehát a szülinapok ünneplésének kezdete valamiképpen összefügg a naptárak keletkezésével.

Az első naptárakat az egyiptomiak készítették, és ők már meg is ünnepelték a születésnapokat. Sőt, a görögök is! Plutarkhosz például leírja, hogyan ünnepelte Antonius születésnapját Kleopátra. A régi görögök csak a férfiak és az istenek születésnapját tartották számon, az asszonyokét és a gyermekekét nem. Emellett szokásos volt megemlékezni az elhunyt nagy emberek születésnapjáról is. Az istenek születésnapját minden hónapban megünnepelték. Artemisz istennő oltárára például minden hónap 6-án mézet és hold alakú süteményt helyeztek.

A római császárok gladiátorokkal és cirkuszi játékokkal, nagy pompával ünnepelték születésnapjukat. Caligula állítólag mindenkinek megbocsátott, aki a születésnapján felköszöntötte.

A római császárok gladiátorokkal és cirkuszi játékokkal, nagy pompával ünnepelték születésnapjukat. Caligula állítólag mindenkinek megbocsátott, aki a születésnapján felköszöntötte.

És a születésnapi torta hagyománya a gyertyákkal vajon honnan ered? A mai születésnapi szokások a germánok hagyományaiból maradtak fenn. Germán gyakorlat volt az ünnepi asztalt földíszíteni is. A legfőbb dísz a születésnapi torta volt, amelyre gyertyákat állítottak. A gyertyákat meg is gyújtották, és ha az ünnepeltnek sikerült egyszerre valamennyit elfújnia, ezt jó előjelnek tekintették további életére.

És ez a szép szokás mind a mai napig fennmaradt. Ugye, neked is annyi gyertya szokott a tortádon lenni, ahány éves vagy?