Méta

A játék a többi hasonló sportjátékhoz hasonlóan többféle változatban élt hazánkban. A csapatjátékok közé tartozik, Játsszák téglalap alakú pályán, illetve kör alakún egyaránt. Ez alapján hívják hosszú- métának, vagy körbemétának.

Hosszú- méta

A játékot két csapat játssza. A két legügyesebb fiú a két király, ők választják ki a katonáikat, csapatonként 6 - 7 főt. A csapat tagjainak kiválasztásának egyik módja az "adj"-" végy "-ezés. A királyok szemben állnak egymással.

1.király: adj!
2.király: végy!
1. : veszem (pl.) Pistát.
2. : adj!
1. : végy!
2. : veszem (pl.) Lacit. stb.

A pálya hossza 40-50 méter, szélessége 20-25 méter. Középtájon egy kő, vagy fadarab jelzi a "vár"-at. Ez védett hely, ahova szükség esetén az ütő, a kapó dobása elől bemenekülhet. Szükséges eszközök egy szőrlapta /tehén-, vagy lószőrből/, egy ütőfa, ami kissé hajlott végű bot.

Az egyik csapat tagjait ütőknek, a másikét kapóknak, vagy hagyítóknak hívják.
Az ütők a pálya felső végén sorakoznak fel, középen a királlyal és egy vonalat húznak maguk elé. Ez a méta. A kapók a pálya hosszanti szélén, az ütőkre merőlegesen állnak fel. A kapók királya leghátul áll. Az ütők csak egyszer üthetnek, a királyuk háromszor. Az egyik kapó felmegy az ütőkhöz a laptát feladni. Feldobja a laptát az ütő elé, aki ezt ütőjével elüti. Ha sikerül az ütés, az ütőfát elengedi a következő ütő számára, elfut a várig, megérinti és megpróbál visszarohanni a helyére.

Közben a kapók a lapta után szaladnak. Ha elcsípik, egymásnak adogatják, míg a menekülő ütőhöz legközelebb lévő játékoshoz nem ér, aki megpróbálja őt megdobni. A várban és a métán túl tilos megdobni az ütőt. Előfordul, hogy az ütő inkább a várban marad, ha úgy érzi, hogy a kapók valamelyike túl közel áll hozzá, nincs esélye a visszatérésre. Ilyenkor a kapó feladja a labdát a következő ütőnek. Mialatt ez elüti a laptát, a várban rekedt katona megpróbál a helyére visszaszaladni. Minden ütőnek egymás után egyszer kell dobnia, ha nem sikerül neki, akkor kiáll.

Előfordul, hogy a katonák a várban rekednek. Akkor a királynak kell kiszabadítania őket. Háromszor ütheti el a laptát, hogy amíg a kapók a lapta után szaladnak, a várban rekedtek visszajuthassanak. Ha a játék során sikerül megdobni valamelyik ütőt, vagy röptében elkapni a laptát, az ütők " ki vannak", vagyis helyet és szerepet cserélnek. Ez a szabály vonatkozik arra az esetre is, ha az ütők egyetlen ütése sem sikerül.

Körbeméta I

Ebben a változatban a pálya kör alakú, átmérője kb. 15-20 méter. A játékhoz egy lószőr-, vagy rongylabda szükséges. Nyolc, vagy tíz gyerek alkot két csapatot. Az egyik csapat a bújók, a másik az ütők. A bújók a kör belsejében foglalnak helyet, egymástól azonos távolságra. Az ütők a körön kívül elindulnak körbe és figyelik a bújókat. Náluk van a labda. Az ütők ijesztgetik a bújókat, mindegyik igyekszik elhitetni, hogy nála van a labda, és mindjárt dobni fogja.

Akinél a labda van, kihasználva a legkedvezőbb lehetőséget, próbálja kidobni valamelyik bújót. Ha sikerül eltalálnia, akkor az kiáll a körből és a játékból. A labdát az ütők visszakapják, s kissé félrevonulva kiválasztják, kinél lesz a labda. Vigyáznak, hogy a bújók előtt ez titokban maradjon. Majd visszatérnek, s próbálnak újabb bújót kidobni. Ha a dobás nem sikerül, a két csapat helyet és szerepet cserél. a játékot addig játsszák, míg a csapatok közül az egyik el nem fogy.

Körbeméta II.

Ebben a változatban van egy kb. négyzet alakú 40- 60 m oldalszélességű pálya, melybe egy 15-20 m átmérőjű kört jelölnek ki. A körön kívül, úgy 30 méternyire egy hosszú botot szúrnak le. Ez a méta, melynek közelében tartózkodnak a fogók, kivéve egyet, aki beáll a körbe adogatónak. Nála van a labda. A másik csapat, az ütők, a körön belül helyezkednek el. Az ütők megegyeznek abban, hogy ki hányat dobhat, egyet, kettőt, vagy hármat.

Természetesen a legügyesebb dobhat többet, és ő üt utoljára. Az adogató fogó feladja a labdát. Igyekszik jó magasra dobni, hogy ne lehessen könnyen eltalálni. Az első ütő a métaütő bottal igyekszik úgy elütni a labdát, hogy ne a méta felé szálljon. Ha sikerül neki a labdát elütni, kiszalad a körből, megérinti a métát és szalad vissza, mielőtt megdobnák a fogók. A fogók sietnek közben megkapni az elütött labdát.

Ha még röptében sikerül elkapni, a két csapat helyet cserél. ha elgurul, de megkaparintották, egymásnak adogatva az adogatóhoz juttatják, aki megpróbálja kiütni az ütőt, mielőtt visszaérne a körbe. Ha ez sikerül, ugyancsak helyet cserél a két csapat. Az ütőt nem lehet kidobni sem a métánál, sem a körben. A métánál rekedt játékosok a következő ütésnél próbálnak kiszabadulni. A körbe visszajutó ütők, ütéseik számát visszakapják. Ha valamelyik ütőnek egyik ütése sem sikerül, ki kell állnia a játékból.

Kótyázás

A játékhoz szükséges eszközök: 4 db kb. 80-100 cm-es ütőbot és egy db rongylabda.
A hat játékos közül négy ütő és két kótyázó van. A játékosok szerepét úgy választják ki, hogy két játékos rögtön vállalja az egyik az ütő, a másik az egyik kótyázó szerepét. A többi szereplőt már felváltva ők választják ki.

Az ütők a pálya négy sarkában helyezkednek el, míg a két kótyázó a rövidebb oldal közepén, egymással szemben. Ők játszanak a négy ütő ellen, illetve arra igyekeznek kényszeríteni valamelyik szemben álló ütőpárt, velük helyet cseréljen.
A játék úgy indul, hogy az ütők a botjuk végét a gödörben tartva, mintegy elfoglalják azt. A labda az egyik kótyázónál van.

A kótyázó feldobja a labdát az egyik szomszédos ütőnek, aki megpróbálja átütni a pálya másik végére. Ezután futva elindul a szemben lévő ütőpárja felé, aki szintén feléje fut. Amikor találkoznak, ütőjüket összeütik, majd igyekeznek vissza a helyükre.
Ez alatt a pálya túlsó végén várakozó kótyázó a labdát elfogja, majd megpróbálja a nyitva hagyott gödörbe gurítani, amíg az ütő vissza nem tér.

Ha ez sikerül, akkor a két kótyázó a két ütővel helyet cserél. Ha nem, akkor a kótyázó újra feladja a labdát valamelyik szomszédos ütőnek. Amennyiben a kótyázó az ütő által elütött labdát még a levegőben el tudja fogni, akkor vele és szemközti társával az ütő és szemközti társa helyet és szerepet cserél.

Zöldágjárás

A zöldágjárás, vagy zöldághordás húsvéthoz, az ország némely területén pünkösdhöz kapcsolódó népszokás. A tél elmúlását, a tavasz eljövetelét ünnepeli. A tél elűzésének szertartása európaszerte ismert valamilyen formában. Magyarországon elsősorban a Dunántúlon, Zala és Somogy megyében, továbbá a Balaton északi partján volt jellemző.

A telet jelképező szalmabábút, amit női ruhába öltöztetnek, végigviszik a falun, majd a határban elégetik, esetleg a folyóba dobják. Ezután feldíszített zöld ágakat szednek, leginkább fenyőt, s azzal mennek haza. Ez köszönti a tavasz, a nyár érkezését. Egyes területeken a karácsonyi fenyő ágát tették el a lányok, s azzal vonultak.

Vannak olyan területek, ahol a szertartás első fele hiányzik, csak a zöldágjárás maradt meg. Általában csak lányok vesznek részt benne.

A falu határában a lányok fehér ruhában kettesével kézen fogva felsorakoznak.
A sor mindkét végén a zöld ágból kaput tartanak. A zöldágat hívták koronavirágnak is. A sor vége átbújik a sor elején lévő kapu alatt, így vonulnak végig a falun. A vonuláshoz énekelt dallam sokféle változatban ismert hazánkban.

Néhány ezek közül:

Gyűjj átul, gyűjj átul te szép aranybúza!
Átulmennék, átulmennék hogyha nyitva volna.
Nyitva vagyon, nyitva vagyon, csak bujj átul rajta!

A három sort a kapuk felelgetve éneklik, az ezután következik a bújás.

Bújj, bújj bokrostul, bokrod itt maradjon.
Vagyunk bátor jó vitéz, megyünk hídon által.
Új hold, fényes nap, bocsáss kapun által.

A következő változat Zala megyéből származik, sok részből áll.

a./

Itthol vagy-e hidasmester? - Itthol vagyok, csak most jöttem.
Eressz által a hidadon! - Nem eresztlek, mert leszakad.
Ha leszakad megragasztom. - Mivel tudnád megragasztni?
Úri gyönggyel, gyöngyvirággal. - Hol vennéd az úrigyöngyöt?
Isten adná szent markából.

b./

Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske.
Nyitva van az aranykapu, csak bújj átul rajta!
Má vagyon, má vagyon piros húsvét napja.
Holnap lészen, holnap lészen a második napja.
Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanolni,
Akár egyet, akár kettőt, akár tizenkettőt.
Kezét, lábát kitekerném, a füstre föltenném,
Szabad nékem a faluba szeretőt tartani-
Ha az Isten egyet adna azt is megbecsülném,
Ha az ördög arra jönne, kosarába tenném,
Mennél jobban sína, rína, annál jobban vinném.
Varga, suszter, varga, rossz a csizmám sarka.
Bandi bácsi mestersége csak azt varrogassa.

c./

Jőjj átol, jőjj átol te szép aranybúza!
Ától, ától mennék, hogyha nyitva volna
Nyitva, nyitva vagyon, csak jőjj ától rajta!
Megyek ától jó vitéz, megyek hídon ától.
Tizet, húszat a magyarnak, haj liliom!
Hármat termett a magyarnak, haj liliom.

Bigézés

Könnyen összeállítható, változatos játék. Játszható csapatban, vagy kettesben.
Nincs kötött méretű pályája, 20-50 szélességű és hosszúságú tér kell hozzá.

Eszközei:

- bige: kb. 15-20 cm hosszú, két végén kihegyezett, 3-4 cm átmérőjű pálcika, keményfából.
- lökőbot: kb. 60-65 cm hosszú, rugalmas mogyoróbot, vagy fűzfabot.

Ha csapatban játsszák, a pálya egyik végén a lökők, a másik végén a fogók állnak szétszórtan. A lökők előtt egy kb. 4 x 8 cm átmérőjű, tojásdad gödör van kiásva, hosszanti tengelyével a fogók felé. Ez a bigecsűr.
A bigecsűr közepére merőlegesen ráfektetik a bigét. Az első lökő kétkézbe veszi a bigebotot. Ennek vékonyabbik végét a bige közepe alá illeszti, majd egyszeri gyors mozdulattal kilöki a bigét a csűrből. A lökő igyekszik más irányba lendíteni, mint amerre a fogók állnak, vagy ha túl közel vannak, a fejük fölött átrepíteni.

Ha sikerül a bigét a fogóknak még a levegőben elkapni, a csapatok helyet cserélnek, és a fogók első embere lök először.
Ha a bigét nem sikerül így elfogni, akkor a lökő lefekteti botját, merőlegesen a bigecsürre. A földön fekvő bigét a hozzá legközelebb levő fogó felveszi és megcélozza vele a botot.
Ha eltalálja, az iménti lökő kiesik a játékból, "kint van", és a következő lökőre kerül a sor.

Ha nem találja el, akkor a lökő felveszi a botját, s most már ütheti a bigét.
A lökőnek háromszor lehet felütni és elütni a bigét, vagyis kétszer téveszthet.
A bot vastagabbik végével ráüt a bige valamelyik kihegyezett végére, majd a felpattanó bigét igyekszik minél messzebbre elütni. Ahova a bige leesik, azt a távolságot lépéssel leméri, majd megint felüt és elüt. A repülési távolságot mindannyiszor lelépi és összeadja az előzőkkel. Annyiszor üthet, amíg összesen háromszor nem hibázik. A számozást meg lehet sokszorozni.

Ha a lökő elég ügyes, a felütött bigét többször is maga előtt felütögeti, (mintha pattogtatná) mielőtt messzire elütné. Ahányszor sikerül az ütögetés, annyiszor tízszeresére növelhető a leesési távolság. Ezt hívják szemelezésnek. Ha a szemelezés nem sikerül, az is hibának számít. Emiatt sok számtól eleshet a lökő. Ha háromszor is tévesztett, nem kell kiállnia a játékból, csak átadja botját a következő lökőnek, aki a bigecsűrtől kezdi a játékot. A fogóknak megint itt adódik lehetőségük, hogy a két csapat helyet cseréljen. A játék az előbbiek szerint folytatódik. A lökők mindig összeadják számaikat.
Az a csapat nyer, amelyiknél az összeg nagyobb.
Ha valamelyik csapat elfogy, a játék teljesen elölről kezdődik. Hogy melyik csapat lesz fogó, vagy lökő, azt sorsolással döntik el.

Ha a játékot ketten játsszák, akkor, ha a lökő kimerítette hibalehetőségeit, a pá-rok szerepet cserélnek. Az nyer, akinek több a száma.
A bigézésnek ismert körben való változata is. Ez az előbbinek egy zártabb formájú változata. A fogók szélesebb körben helyezkednek el, a lökők szűkebb köre körül. A fogóknak így előnyösebb helyzetben vannak, hisz a lökők bármerre ütnek, minden irányban van fogó. A kör átmérője lehet 25-30 méter, vagy ennél is több. A bigecsűr itt kör alakú, hogy bármely irányba ki lehessen ütni a bigét. A fogók a körön állva figyelik a bigét. A bent elhelyezkedő lökők eltakarhatják a bigét kilökőt, de nem akadályozhatják a fogókat és a bigét sem. Aki a szabályt megszegi, kimarad a játékból.

Más különbség is van a szabályokban az előző változathoz képest. Ha a fogó a lökő által kilendített bigét reptében elkapja, akkor nem helycsere következik, hanem a lökő kiesik a játékból. Ha azonban a fogó nem kapja el, de megérinti a bigét, akkor neki kell abbahagyni a játékot. A játék egyébként addig tart, míg minden lökő sorra nem kerül, el nem fogy. Ekkor kerül sor a csapatok helycseréjére.