Draco Dormiens

(Cassandra Claire)

I.

Június volt, és az alagsori bájitaltan teremben elviselhetetlen hőség uralkodott, de Piton ügyet sem vetett rá.

- Meg tudja valaki mondani, mi ez? - kérdezte az elgyötört diákoktól, akik kivétel nélkül fulladoztak talárjaikban. Közben egy nyúlós, barna folyadékkal teli serleget emelt a magasba, hogy mindenki jól lássa.

Hermione keze szokás szerint azonnal a magasba lendült.

- Százfűlé-főzet - vágta rá, és ahogy kimondta, enyhén megborzongott. Minden bizonnyal eszébe jutott, milyen íze van - gondolta Harry, és elnyomott magában egy mosolyt, ahogy felidézte azt a három évvel ezelőtti délutánt, amikor Ronnal és Hermionéval mindhárman megitták az alakváltó főzetet, hogy három mardekáros diák bőrébe bújhassanak, és így bejussanak a Mardekár klubhelyiségébe. Piton látszólag meg sem hallotta Hermione válaszát.

- Nos? - kérdezte, miközben végigjáratta tekintetét az osztályon. Draco Malfoy lustán felemelte sápadt jobb kezét.

- Százfűlé-főzet - közölte hanyagul. Harry gyűlölködő pillantást vetett rá. Amíg az osztály többi része izzadt volt és elgyötört, Draco olyan hűvösnek és frissnek tűnt, mintha épp most tömött volna magába egy zacskó Mirelit Egeret.

- Nagyon jó, Draco! - felelte Piton elragadtatva. - Öt pont a Mardekárnak - tette hozzá, majd így folytatta: - És ki tudja megmondani, mi a hatása? - A kérdés még el sem hagyta a száját, olyan gyorsan fordult Ronhoz, aki a meglepetéstől csak pislogni tudott. - Weasley?

Ront egy ásítás kellős közepén érte a kérdés, de azért kinyögte: - Öö... át lehet vele változni valaki mássá.

- Helyes - felelte Piton döbbenten. A Griffendélt azonban nem jutalmazta öt ponttal, ehelyett felemelte az üveget, és tartalmát egyenlő mennyiségben kis papírpoharakba kezdte töltögeteni.

- Nos - kezdte, miután fölegyenesedett. - Most párokra osztom magukat. Mindannyian meg fognak inni fél pohár Százfűlé-főzetet, melyben a társuk hajszála van... Nem, nem kell lenyelni a hajszálat, Miss Brown... - tette hozzá. - A főzet arra elegendő, hogy fél órára felvegyék a párjuk alakját. Egy perccel sem többre, sem pedig kevesebbre. Ennyi elég lesz rá, hogy némi fogalmuk legyen a hatásáról. Holnap pedig maguk készítik el, és ki is próbálják. Azonban figyelmeztetem magukat, - fordult Neville-hez. - hogy a Százfűlé-főzet elkészítése során a legapróbb hiba is... igen kellemetlen következményekkel járhat. Megeshet, hogy a testük egyik fele átalakul, míg a másik része a sajátjuk marad. És ez az állapot nem visszafordítható - Neville e szavak hallatán halkan felnyüszített.

- Akkor hát - folytatta Piton. - Miss Patil és Miss Brown, jöjjenek ide.

A két lány előrement a tanári asztalhoz, elvettek két pohár Százfűlé-főzetet, majd kuncogva visszaültek a helyükre. Piton ezután párba állította Crakot és Monstrót, szegény Neville-t pedig a bulldogképű Pansy Parkinsonnal osztotta be, (aki vágyódó pillantást vetett Dracóra, miközben elindult Neville asztalához. Bizonyára arra gondolt, ha már Dracót nem kaphatja meg, legalább a bőrébe belebújhatott volna egy időre.) Ron párja Hermione lett, Harry pedig...

- Potter - szólalt meg Piton jéghideg és nemtörődöm hangon. - és Malfoy, jöjjenek ide.

Dracónak éppen úgy leesett az álla, ahogy Harrynek.

- Nem! - közölték kórusban.

- Nem fogok Malfoyjá változni - vetette oda Harry mérgesen, de Pitont nem sikerült meghatnia.

- Gyertek ide, mindketten! - ismételte szigorúan.

Malfoy állt fel elsőként. Miközben jéghideg pillantást vetett Harryre, kivonult a tanári asztalhoz, fogott egy pohárnyi főzetet és visszasétált a terem végébe, Harry asztalához. Harry elgyötörten nézett Ronra és Hermionéra, akik együttérzőn viszonozták a pillantását. Ron megrázta a fejét, Hermione pedig odasúgott neki valamit, amit nem teljesen értett, de ismerve a lányt erősen gyanította, hogy a mondandó lényege nagyjából ez lehetett: "Jobban teszed, ha nem ellenkezel, Harry, mert beleszámít az év végi jegyeidbe!"

*

A teremben lévő összes diák a főzet megivásával volt elfoglalva. Lavender és Parvati a meglepetéstől elakadt lélegzettel bámultak egymásra, majd kuncogni kezdtek. Neville rémülten felkiáltott, mert miután átváltozott a nála jóval testesebb Pansy Parkinsonná, fulladozni kezdett a saját - több számmal kisebb - ruháiban. Ron és Hermione asztala felől viszont féktelen nevetés hallatszott.

- Nesze - mondta Draco, miközben a poharát odalökte Harrynek, aki utálkozva nézett rá. - Nyugi Potter, nem mérgeztem meg... - nézett rá somolyogva. - Megihatod.

- Inkább innék mérget, mint hogy a bőrödbe bújjak, Malfoy - felelte Harry fogcsikorgatva.

- Én sem vágyom rá, hogy fél órára egy ilyen ocsmány alak váljon belőlem, mégsem kezdek el rinyálni - vetette oda Draco. - Vagy talán félsz?

Harry dühödten hátralökte a székét, és megragadta a poharat, melybe Draco korábban már beletette egyik ezüstszőke hajszálát. Ő is kihúzott egy szálat a hajából, majd ivott egy kortyot a főzetből. Ezután beledobta a pohárba a hajszálát és visszaadta Dracónak, aki kiitta a tartalmát.

A főzetet mindketten egyszerre nyelték le. Draco összegörnyedt és levegő után kapkodott, ahogy testét hatalmába kerítette a borzalmas érzés; mintha csak megolvadt volna a bőre. Egyik kezét kinyújtotta, hogy megtámaszkodjon, és elborzadva látta, hogy fehér bőre barnává válik, saját - a házimanók által tökéletesen manikűrözött - körmei helyére pedig Harry rendetlenül rágott körmei nőnek. Valahol a feje felett Harry utálkozva felnyögött, mire felvetette a fejét, és a szeme sarkából kicsorduló könnyein át meglátta:

Egy sápadt, hegyes arc nézett vissza rá. Saját ezüstszürke szemei pislogtak Harry kerek szemüvege mögül. Miközben döbbenten nézett rá, látása elhomályosult, és ráeszmélt, hogy Harry nem lát a szemüvege nélkül - ahogy most ő sem.

- Add ide a szemüveged, Potter - vetette oda, és Harry - nyilván a történtektől megzavarodva - odaadta neki.

*

Harryt a rosszullét kerülgette, ahogy végignézett a saját testén. Mivel nagyjából ugyanolyan magas volt, mint Draco, a ruhái tökéletesen passzoltak rá, viszont a szemüvege nélkül csupasznak érezte magát. Felnézett, és a saját arca nézett vissza rá, falfehéren a megdöbbenéstől, de egy halvány, ám gunyoros mosoly kíséretében.

- Mi... mi olyan vicces? - kérdezte, és megborzongott, mert Draco hangja jött ki a torkán.

- Csak az járt a fejemben, milyen lenyűgözően jóképű vagyok - felelte Draco Harry hangján. - Meg tudnám csókolni magamat. Komolyan mondom, ebben a helyzetben a legszívesebben megcsókolnám magamat.

- Neked elment az eszed, Malfoy - közölte Harry szenvtelenül, majd faképnél hagyta. Csatlakozott Ronhoz és Hermionéhoz, akik még mindig dőltek a nevetéstől, ám amint Harry odaért, azonnal abbahagyták és döbbenten meredtek rá.

- Én vagyok az - közölte Harry.

- Oh, Harry! - kiáltotta Hermione, és arcán - azaz Ronén - fájdalmas kifejezés jelent meg. - Szörnyű érzés lehet most neked...

Ron megrázta a fejét:

- Nem hiszem, hogy képes vagyok szóba állni veled, amíg így nézel ki... Ez hátborzongató.

- Hát... ti se néztek ki valami értelmesen - felelte Harry sértetten.

- Még a hangod is teljesen olyan, mint Malfoyé - folytatta Ron, mire Harry felkapta a vizet, otthagyta őket és visszaült Draco mellé. A fiú összefont karokkal gubbasztott és a semmibe bámult. De amint Harry leült, a foga között odavetette:

- Jól érzed magad a bőrömben, Potter?

- Most mindenki utál engem - felelte Harry. - De te már biztos hozzászoktál ehhez, Malfoy.

Draco felé fordult, ő pedig fészkelődni kezdett. Borzasztó nehéz volt Dracóra nézni, és közben a saját, utálkozó fintorba rándult arcát viszontlátni. A zöld szemek, amik minden reggel visszanéztek rá a tükörből, most megvetéssel telve szemlélték őt. Talán Dracónak is hasonló gondolatok jártak a fejébe, mindenesetre nem mutatta.

- Emlékszel még, mit mondtam neked akkor, ott a vonaton, Potter? - kérdezte.

- Mikor? - kérdezett vissza Harry unottan. - Amikor azzal fenyegettél, hogy elkapsz, és arra kényszerítesz, hogy csigát egyek, vagy amikor négyszemű varangynak neveztél? Draco felhorkant az elfojtott nevetéstől.

- Amikor felajánlottam, hogy segítek neked - válaszolta. - Ha egyszer úgy döntesz, hogy végre lerázod magadról azt a nyakigláb mamlaszt és azt a szénaboglya-frizurás sárvérűt, akikre az idődet pocsékolod, én szívesen megmutatom, hogyan tehetsz szert valódi hatalomra.

- Hadd gondolkozzak egy kicsit - felelte Harry vontatottan. - Rendben, átgondoltam. Nem.

Draco szemei, melyek most zölden csillogtak, haragos szikrákat szórtak Harry szemüvegén át.

- Biztos vagy benne?

- Egészen biztos - csattant fel Harry növekvő indulattal. - Nyugodtan törölheted a nevem a barátságfüzetedből, Malfoy. Ugyanis nem érdekel a dolog.

Harry szinte várta, hogy Malfoy valami durva választ vágjon a fejéhez, de a fiú nem szólt semmit, csak különös arckifejezéssel bámult rá.

- Mi van? - kérdezte Harry. - Kezdek visszaváltozni?

- Éppen ez az, hogy nem - felelte Malfoy. - Mindenki visszaváltozott már... Nézd! Harry körülnézett és rájött, hogy Dracónak igaza van. Mindenki a helyén ült, méghozzá a saját alakjában. Piton épp előadást tartott a Százfűlé-főzet alkalmazásáról, látszólag megbizonyosodva arról, hogy minden diákja rendben visszaváltozott. Harry rémülten nézett végig magán, aztán újra Dracóra meredt.

- Milyen... milyen régóta tart már?

- Negyvenöt perce - felelte Draco, miután rápillantott a Rolexére. - Mostanra már vissza kellett volna változnunk.

- És miért nem változtunk vissza?

Malfoy megrázta a fejét, és egy halvány, különös mosoly jelent meg arcán.

- Bárcsak tudnám - felelte.

Harry szíve hevesen kezdett verni.

- Mit műveltél a főzettel, Malfoy? - sziszegte.

- Semmit - válaszolta Malfoy megvető hangsúllyal. - Tényleg azt hiszed, hogy...

De Harry már nem figyelt oda. Megragadta Draco talárját és magához rántotta.

- Változtass vissza! - sziszegte fenyegetően. - Most azonnal, vagy betöröm a képedet! Malfoy, aki nyilván nem volt hozzászokva az olyan mugli kifejezésekhez, mint a "betöröm a képedet", üveges tekintettel bámult Harryre. Azután nevetni kezdett. És ezzel betelt a pohár. Harry azon nyomban rávetette magát, és tiszta erőből állon vágta. Draco a földre zuhant, pennája, üstje és könyvei pedig csak úgy záporoztak rá. Harry kiugrott a székéből, megragadta Draco talárjának gallérját, majd összegabalyodtak, és a földön hemperegve ütötték egymást, ahol csak érték.

A diákok odagyűltek, hogy jobban lássák őket, Piton pedig rohanni kezdett feléjük, miközben ordítva követelte, hogy azonnal hagyják abba. Harry megdermedt és hirtelen elengedte Dracót, aki azonban nyilván azt hitte, hogy Harry újra meg akarja ütni, ezért előrelendült és egy tökéletes bal horoggal lepte őt meg. Harry, aki Pitonra figyelt, nem számított a támadásra. Háttal nekiesett a falnak, fejét pedig az ősrégi kövekbe verte. Ezután minden elsötétült.

*

Draco felállt és levegő után kapkodva az asztalának támaszkodott. Harry majdnem kiszorította belőle a szuflát. Miközben próbált megszabadulni a fülében zúgó, csilingelő zajtól, körülnézett. Harry - aki még mindig úgy nézett ki, mint Draco, - mozdulatlanul terült el a kőpadlón, a feje körül vértócsa gyűlt. Draco félrenézett, mert attól tartott, ez alkalommal valóban bajba került. Ekkor meglátta Pitont, aki a magán kívül lévő Ront és Hermionét próbálta távol tartani tőlük. Miközben figyelte őket, a lány kiszabadította magát, majd odarohant hozzá és megragadta a talárjánál fogva.

- Harry! - szipogta. - Ugye, jól vagy?

Draco értetlenül bámult rá. Ez a lány azt hiszi, hogy ő Harry! Felnézett, és látta, hogy a griffendélesek döbbent arccal bámulnak rá, majd tekintete találkozott a mardekárosok haragos pillantásaival is. Mindannyian azt hitték, hogy ő Harry. Piton előrelépett és odébb küldte Hermionét, aki így végre leszállt róla. Draco a hangzavarra fülelt, ahogy a többi diák kiabálva magyarázott Pitonnak - a mardekárosok csöndben voltak, a griffendélesek viszont kórusban ismételgették, hogy Draco ütött először.

Piton veszélyesen közel lépett Dracóhoz, és az arcába meredt.

- Potter - kezdte. - Mivel magyarázod ezt?

Draco már nyitotta a száját, hogy azt felelje: "Én nem vagyok Potter. Valami baj volt Százfűlé-főzettel. Mostanra már el kellett volna, hogy múljon a hatása, de nem múlt el." Ám ehelyett így válaszolt:

- Nem tudom, professzor. Ő ütött meg először.

Ami ezután történt, az enyhén szólva összemosódott Draco fejében. Piton utasította, hogy kövesse őket a gyengélkedőre, miközben karjában az alélt Harryvel maga is elindult. Draco ahányszor csak rájuk nézett, émelyegni kezdett a látványtól. Folyton a saját arcát, haját tapogatta azt remélve, hogy talán már kezd visszaváltozni, de nem változott semmi. Nem történt semmi.

Madam Pomfrey már várta őket. Utasította Pitont, hogy Harryt egy lefüggönyzött ágyba fektesse, majd eltűnt a függöny mögött. Dracót leültették egy kemény támlájú székbe Pitonnal szemben, aki gonoszul villogó szemekkel figyelte őt.

- Ha Draco meghal, - sziszegte szinte suttogva. - gyilkos lesz belőled, Potter! Mit szólsz hozzá?

Draco szája a rémülettől kiáltásra nyílt, ám mielőtt bármit is mondhatott volna, Madam Pomfrey megjelent, és Pitonhoz fordulva megrázta a fejét.

- Draco Malfoy nem fog meghalni - közölte komoly hangon. - Elég csúnya púp nőtt a fején, és meglehet, hogy reggelig sem tér magához, de ettől eltekintve tökéletesen egészséges.

Piton arcán öröm suhant át. Dracót ez meghatotta, de az érzés hamar elillant, amint a professzor mutatóujjával gyomorszájon bökte.

- Nem fogom elaprózni a dolgot holmi pontlevonással a Griffendéltől, Potter. Ezúttal egyenesen Dumbledore-hoz megyek - Azzal felállt és kivonult a szobából. Madam Pomfrey felhorkant.

- Nem kell félned, Harry - mondta. - Csak a szája jár. Dumbledore nagyon jól tudja, milyen alak ez a Draco Malfoy. Maradj veszteg egy percre - Azzal tisztogatni kezdte az arcán lévő sebeket. - Szép kis monoklid lesz, Potter - tette hozzá. - és a szád is felrepedt.

Mi az ördögöt...

Ám ekkor kicsapódott az ajtó, és beesett rajta Ron és Hermione. Szemük felcsillant, amint megpillantották Dracót. Madam Pomfrey felugrott, hogy kiutasítsa őket a birodalmából, Draco pedig kihasználta az alkalmat, hogy Harry ágyához settenkedjen és vessen rá egy pillantást.

A látvány hátborzongató volt. Épp, mint az egyik álmában, ahol halva látta magát, és lenézett a saját holttestére. Harry a mellkasán keresztezett karokkal feküdt, és minden porcikájában úgy nézett ki, mint Draco. Ezüstszőke haja véres volt azon a helyen, ahol a fejét a falba ütötte. Draco újra émelyegni kezdett, és hátralépett. Szerencséjére, mivel ebben a pillanatban Ron és Hermione úgy ütköztek neki, mint egy-egy ágyúgolyó.

- Harry... Óh, Hary! - szólalt meg Hermione. - Minden rendben?

Ron azzal volt elfoglalva, hogy jó alaposan hátba veregesse és gratuláljon neki a balhoroghoz, amit behúzott Harrynek bájitaltanon. Draco úgy döntött, hogy engedélyez magának egy mosolyt.

- Fantasztikus volt, ugye? - kontrázott rá. - Úgy dőlt el, mint egy krumpliszsák! Madam Pomfrey az kijárat felé terelte őket, Ron pedig már várt rájuk a nyitott ajtóban. Draco vetett még egy utolsó pillantást Harryre, miközben elhagyta a gyengélkedőt. A fiú nem mozdult.

Ron és Hermione sietve indultak vissza a Griffendél toronyba, Draco pedig kelletlenül követte őket. Útközben Ronnak be nem állt a szája, és élénken ecsetelte, mennyire oda lesznek majd a boldogságtól a Griffendélesek, ha meghallják, hogy Harry kis híján kinyírta Draco Malfoyt bájitaltanon.

- Fred és George magukon kívül vannak! - lelkendezett. - Már nagyon unták, hogy a kis féreg hírből sem ismeri a fair kviddicsezést.

- Ahogy ők sem! - vágta rá Malfoy sértetten, majd ijedten a szája elé kapta a kezét. De közben elérték a Kövér Dáma portréját, így aztán gyorsan fejfájást tettetett, nehogy eszükbe jusson tőle kérdezni a jelszót.

- Bumszalag - mondta Ron, és miután a portré felcsapódott, Draco követte őt a klubhelyiségbe. Fred és George a kandallónál ültek, és hangosan üdvözölték őket. Draco dühösen nézett körbe. A Griffendél klubhelyisége ugyanis százszorta otthonosabb volt, mint a Mardekáré, ami - lévén az alagsorban volt - leginkább egy jégveremhez hasonlított, nem beszélve arról, hogy télen rendszerint be is ázott. Draco elhatározta, hogy erre mindenképp felhívja az apja figyelmét, ha majd visszakapta az eredeti formáját. Ron és Hermione nyomában lassan a kandallóhoz sétált. Utálta a Weasley-ikreket, nem csak azért, mert a meccseken mindig egyenesen rá céloztak a gurkókkal, de mióta megnyitották a varázsvicc üzletüket, még ellenszenvesebbek lettek a számára. A részvényeik ráadásul már ezer galleont értek a MÉT-en (Mágikus Értéktőzsde), és még évet is halasztottak az iskolában, hogy beindítsák az üzletet. Bár az tény, hogy Dracónak nem nagyon hiányoztak.

- HARRY! - kiáltotta George, és alaposan hátba vágta Dracót. - Hallom, jót bunyóztál Malfoyjal bájitaltanon! Szép munka volt!

- Már évek óta hiányzott neki egy tisztességes verés - kontrázott Fred.

- Csak az a kár, hogy nem nyírtad ki - tette hozzá George.

Draco az arcizmaival küzdött, és tudta, hogy azzal végképp elárulná magát, ha előhúzná a pálcáját és megátkozná az ikreket, így aztán vett néhány mély lélegzetet és uralkodott magán. De hirtelen egy apró kéz érintését érezte a karján, majd észrevette, hogy Hermione áll mellette, és aggódva fürkészi az arcát.

- Minden rendben, Harry? Úgy zihálsz, mintha nem kapnál levegőt...

- Fáj... a fejem - felelte Draco nehézkesen, és lehuppant egy székre.

- Nem a sebhelyed? - kérdezte Ron sápadtan. - A sebhelyed nem fáj?

- Nem, te idióta! - sziszegte Draco dühösen. - Csak a fejem fáj, ahol az a hülye Harry... ahol Draco a földbe verte.

- Vajon miért támadt így rád? - töprengett Hermione, miközben rámeredt.

- Mert egy rohadt kígyó, mi másért? - közölte Ron.

- Sértegettem az anyját - felelte Draco ingerülten. - Nem csoda, hogy megütött.

- Harry! - nézett rá Hermione megrökönyödve.

- Jól tetted, - szólt közbe Ron - hogy visszaütöttél.

- Nem kellene folyton belekötni Malfoyba... - jegyezte meg Hermione. - Inkább sajnálnotok kéne őt...

- Sajnálni?! - kiáltotta Draco döbbenten. - Mégis miért kéne sajnálni? Gazdag, a családja befolyásos, ráadásul nem is néz ki rosszul, a lányok bomlanak érte...

- Az apja borzalmas - ellenkezett Hermione komoran. - És mindenki látja, mennyire féltékeny rád, Harry. Te nagyon jól kviddicsezel és hihetetlenül bátor vagy, ő pedig egyiket sem mondhatja el magáról. Emlékszel, a Tiltott Rengetegben is hogy elfutott, amikor meglátta Mógust?

Draco elfojtott egy megvető morgást.

- És egyáltalán nem néz ki jobban nálad, Harry - tette hozzá a lány, de közben kerülte a pillantását.

- De ő... - hebegte Draco. - Ő szőke!

Ron és Hermione döbbenten meredtek rá.

- Fáradt vagyok - sóhajtotta Draco. - Megyek, lefekszem.

Ahogy Ronnal a nyomában felfelé haladt a hálótermükhöz vezető lépcsőn, fejében szélsebesen kergették egymást a gondolatok. Eddig mindig azt hitte, hogy Potter és a barátai ugyanúgy utálják őt, ahogyan ő utálja őket. Na igen, Weasley esetében ez valóban igaznak tűnt, de Hermione... úgy gondolta, hogy inkább sajnálni kéne őt? Egy sárvérű sajnálja Draco Malfoyt? A dühtől ökölbe szorult a keze, és hangosan bevágta maga mögött a hálóterem ajtaját.

- Au! - kiáltott fel Ron fájdalmasan, akit az ajtó éppen orrba talált.

- Oh, sajnálom - felelte Draco.

*

Hermione aznap este sokáig ült a tükör előtt, egyik könyökét a Tanácsok hiperaktív boszorkányoknak című könyv rongyos borítóján nyugtatva, a másikkal a Boszorkányok, akik varázslókat szeretnek, és varázslók, akik ezt nem veszik észre című, hasonlóan ütött-kopott alkotásra támaszkodva. Felsóhajtott. Most már nem állíthatta teljes biztonsággal, hogy Harry nem veszi észre, hogy szereti őt. A múlt hónapban végre megmondta neki, mert nem tudta többé magában tartani. Harry nagyon kedves volt, de kegyetlenül őszinte.

Nem szereti Hermionét. Elmondta, hogy érez Cho iránt, ő pedig közölte, hogy tud róla. Zavartan nevettek, majd Harry kifejtette, milyen sokat jelent neki Hermione barátsága. Ennyi volt. A lánynak még ma is összeszorult a gyomra, ha eszébe jutott ez a beszélgetés.

De ma este... - gondolta. - Ma más volt. Úgy tűnt, mintha Harry ma másképp nézett volna rá. Mintha... mintha most látta volna életében először. Persze lehet, hogy csak a fejfájás miatt viselkedett ilyen furcsán. Hermione a tenyerébe temette az arcát. Istenem, kérlek... - mormolta magában. - add, hogy ne a fejfájás miatt legyen!

*

Ezalatt a gyengélkedőn a még mindig eszméletlenül fekvő Harryt egy hátborzongató álom gyötörte. A Tiltott Rengetegben járt és keresett valamit... Ron is vele volt, de hol volt Hermione? Hangosan kiabált anélkül, hogy felébredt volna, és Dumbledore, aki az ágya felett suttogva értekezett Madam Pomfreyval, elhallgatott és aggódva nézett rá. - Igen nagy mennyiségű sötét erő lakozik a Malfoy fiúban - mondta Madam Pomfreynak, aki kétkedőn fújt egyet. Soha nem kedvelte Dracót. - Félek, - tette hozzá az igazgató - hogy ez az erő egy nap legyőzi őt.

*

A másnap reggeli zuhanyozás talán a legbizarrabb esemény volt Draco életében. Igyekezett csukva tartani a szemét, hogy ne kelljen Harryt meztelenül látnia, de amikor véletlenül lenézett, leesett az álla a csodálkozástól. - Mit látnak szemeim! - mormolta magában. És habár a lelke mélyén ellenkezett, mégis kénytelen volt hozzátenni: - Gratulálok, Potter!

*

Borzasztó furcsa volt Harry óráira járni. Igazi megkönnyebbülés volt Draco számára, amikor elérkezett a legendás lények gondozása óra. Azon ugyanis a mardekárosok is részt vettek. Épp a darálógyíkokat tanulmányozták, amik undok kis kétéltűek voltak hatalmas, fogakkal teli állkapcsokkal. Amikor Hagrid visszament a kunyhójába, hogy hozzon még egy adaggal az etetésükhöz szükséges futóférgekből, Crak és Monstro kihasználta az alkalmat, hogy elorozza Neville varangyát, és a darálógyíkokkal teli ketrec fölé tartsa. A bestiáknak odalent máris csorgott a nyáluk.

- Hamm, hamm - vigyorgott gúnyosan Monstro kezében Trevorral, miközben Crak fél kézzel távol tartotta Neville-t. - Megetessem a varangyodat a szörnyetegekkel, öcsi?

- Kérlek, ne! - rimánkodott Neville. - Hagyd békén Trevort!

Neville a könnyeivel küszködött. Draco somolyogva figyelte az eseményeket egészen addig, amíg észre nem vette, hogy Hermione őt nézi. A tekintete esdeklő volt. Hát jó - adta meg magát. - Én vagyok Harry Potter, a csodagyerek. Hermione bizonyára azt várta tőle, hogy tegyen valamit, így aztán egy sóhaj kíséretében elindult Monstro felé.

- Monstro, add vissza a fiúnak a varangyát - vetette oda.

Monstro malacszemei összeszűkültek.

- Vedd el! - válaszolta a fiú, és a szorítása erősödött a békán.

Draco hozzá volt szokva, hogy Monstro mindent megcsinál, amit mond neki, így aztán szíven ütötte kissé ez a viselkedés. Ez akár még el is fajulhat - gondolta magában. Egyszer látta, amikor Monstro puszta kézzel összetört egy autóbuszt, ezért úgy döntött, jobb, ha nem ő lesz a következő.

- Monstro - szólalt meg, ezúttal olyan halkan, hogy csak ők hallják, senki más. - Tudtad, hogy gondolatolvasó vagyok?

Monstro bután bámult rá.

- Pedig így van - folytatta Draco. - A sebhelyemben lévő mágikus energiának köszönhetem - tette hozzá, miközben azon töprengett, vajon beveszi-e Monstro ezt a dumát.

- Nem hiszem el - nyögte ki a fiú egy idő után, de apró szemeiben félelem csillant.

- Pedig elmondhatnám itt mindenkinek, hogy csak akkor tudsz aludni, ha világítanak a fáklyák, ráadásul rózsaszín fodros alsóneműt hordasz, mert azt hiszed, az jól áll, és titkon szerelmes vagy Crakba... A párnád alatt tartod a fényképét.

Monstro rémülten felkiáltott, a varangyot odadobta Dracónak, és futásnak eredt. Ahhoz képest, hogy milyen testes volt, igen sebesen haladt, és kisvártatva el is tűnt a szemük elől.

- Tessék, a békád, Longbottom - mondta Draco, miközben átadta Trevort a gazdájának. Neville hálás szemeket meresztett rá. Draco ekkor a szeme sarkából észrevette, hogy Hermione figyeli őt. A tekintete tele volt csodálattal, és amint ránézett, a lány elpirult. Dracóra még soha senki nem nézett így. Furcsa érzés kerítette hatalmába, és mintha bizsergett volna valami a füle környékén. Miközben elindult a lány felé, mérgesen rálépett Seamus Finnigan lábára, és elégedetten hallgatta, ahogy az felkiált fájdalmában.

*

Madam Pomfrey ellenszenvvel vegyes aggodalommal szemlélte az alvó Draco Malfoyt. Nem kedvelte a fiút, de most mégis megsajnálta. Úgy tűnt, szörnyű rémálmok gyötrik; hadonászott a kezével és kiáltozott álmában. De aztán hirtelen felpattantak a szemei, és rémült tekintetét egyenesen a matrónára szegezte.

- Hát felébredtél! - kiáltott fel Madam Pomfrey vidáman.

- Mi történt? - kérdezte Harry, miközben felült. - Hol vagyok?

- Csitt, Draco! Egy csúnya púp nőtt a fejeden, pihenned kell - válaszolta a nő, miközben erővel próbálta őt visszanyomni a párnák közé.

- Én nem vagyok Draco Malfoy! - kiabálta Harry, és szürke szemei tágra nyíltak az indulattól. - Nem vagyok Malfoy! Nem!

Madam Pomfrey halálra rémült e szavak hallatán. Ez rosszabb volt, mint gondolta.

- Tessék, ezt idd meg - mondta, és egy altató itallal teli csészét tuszkolt Harry összezárt ajkai közé. Harry reflexből lenyelte a folyadékot, majd visszahanyatlott a párnák közé. A szemei újra lezáródtak.

Madam Pomfrey felállt és lemondóan megrázta a fejét. Nem törődött vele, mit mondott

Dumbledore. Úgy gondolta, éppen itt az ideje, hogy baglyot küldjenek a fiú apjának és hazavitessék őt.

(Fordította: Severyn Snape)

(Folyt. köv... :-)