Draco Dormiens

(Cassandra Claire)

6. R�SZ

A kis duzzog�

Hermione �s Draco egy ugr�ssal a gardr�bn�l teremtek �s bevett�k magukat, majd magukra z�rt�k az ajt�t. Harry sietve az ablakra ir�ny�totta a p�lc�j�t �s �gy sz�lt:

"Reparo!" A f�ld�n hever� �vegcserepek erre a leveg�be r�ppentek �s visszailleszkedtek az ablakkeretbe. Ezut�n az �gyra vetette mag�t, kez�t pedig az egyik �gyoszlop k�r� kulcsolta. Az ajt� �pp ekkor adta meg mag�t, hangos csattan�ssal kicsap�dott, �s Lucius Malfoy rontott be rajta haragt�l eltorzult arccal.

- K�ly�k! - kiab�lt Harryre, �s hajsz�lra �gy n�zett ki, ahogy Draco szokott m�rgesen; falfeh�r arc�n k�t �g�v�r�s folt �ktelenkedett. Harrynek �tfutott az agy�n, hogy Lucius be tudott volna jutni var�zslattal is, de nyilv�n �gy d�nt�tt, ink�bb az ajt�n t�lti ki a m�rg�t. D�h�sen r�f�rmedt Harryre: - Mi�rt nem engedt�l be?

- Nem is tudom... - felelte a fi� vontatottan. - Tal�n az�rt, mert az �gyhoz k�t�zt�l? Lucius arc�n a zavar �rny�ka suhant �t.

- Err�l megfeledkeztem - ismerte be, �s a k�vetkez� m�sodpercben Harryre ir�ny�totta a p�lc�j�t, mik�zben odavetette: - Finite incantatem!

Harry hagyta, hogy k�t karja az �l�be hulljon.

- K�sz�n�m - mondta, majd hozz�tette: - Hogy van Nar... az any�m?

- J�l - jelentette ki Lucius.

- L�thatom?

- Nem - v�gta r� a f�rfi. - Most nekem kell seg�tened. Dolgom van a katakomb�kban, �s azt akarom, hogy te is velem gyere.

Harry csak b�mult a szerencs�j�n. Hiszen pont erre v�gyott... Hogy megn�zhesse, hol tartj�k fogva Siriust... B�r azt be kellett ismernie, hogy nem sz�vesen hagyta mag�ra Drac�t �s Hermion�t a gardr�bban. Lucius Malfoynak viszont nem mondhatott nemet, �gyhogy nem sok v�laszt�si lehet�s�ge maradt. A var�zsl� m�r most �pp olyan volt, mint egy t�zok�d� s�rk�ny kev�ssel a kit�r�s el�tt.

- Rendben - felelte v�g�l, mik�zben fel�llt. Luciust k�vetve elhagyta a szob�t, �s �tk�zben telepatikus �ton pr�b�lt �zenni a t�rsainak: Maradjatok a szekr�nyben!

*

A szekr�nyben vaks�t�t volt. Hermione arc�nak egyik fele a b�tor kem�ny fal�hoz pr�sel�d�tt, t�rde Drac��hoz fesz�lt, karja pedig beszorult Harry t�sk�ja al�, �s mostanra alaposan elzsibbadt. Hallotta maga mellett a fi� halk l�legzetv�tel�t, �s a szekr�nyajt�n t�lr�l Lucius �s Harry besz�d�t. Hallotta, amit a f�rfi azt mondja Harrynek, hogy mag�val viszi a katakomb�kba, �s hallotta azt is, hogy Harry beleegyezett.

L�legzetvisszafojtva figyelte, ahogy elhagyt�k a szob�t, �s ahogy az ajt� halk kattan�ssal bez�rult m�g�tt�k.

Draco sz�lalt meg el�sz�r. Igaz, szavaiban nem sok mondanival� volt, ugyanis k�romkodni kezdett. Ebben viszont igen nagy tehets�gr�l �s k�pzel�er�r�l tett tan�bizonys�got. �rintett egy seregnyi - norm�lis k�r�lm�nyek k�z�tt �sszef�gg�stelen - t�m�t, sz�kincse �s fant�zi�ja pedig igencsak meglepte Hermion�t, akinek mag�t�l p�ld�ul sosem jutott volna esz�be, hogy egy sepr�vel azt is lehet csin�lni.

- Na j� - sz�lt k�zbe v�g�l. - Sajn�lom, hogy f�lbe kell szak�tanom ezt az �rdekfesz�t� el�ad�st, de azt hiszem, most azonnal ki k�ne jutnunk a szekr�nyb�l. Ugyanis leszakad a karom.

- Innen nem lehet kijutni - felelte Draco k�z�mb�sen. - K�v�lr�l z�r�dik. Hermione hirtelen nem kapott leveg�t.

- Hogyhogy nem lehet kijutni? - k�rdezte mag�b�l kikelve. Draco hangja metsz�v� v�lt.

- Mi olyan nehezen �rthet� abban, hogy k�v�lr�l z�r�dik? Te j� �g, �s m�g t�ged neveznek �les esz�nek!

- De egy egyszer� ajt�nyit� b�b�j... - kezdte a l�ny.

- Nem - v�gott a szav�ba Draco. - Ez a szekr�ny ellen�ll az ilyesminek. Kiskoromban ap�m mindig ide z�rt be, ha rossz voltam. �gyhogy �n m�r csak tudom.

- Az ap�d r�mes...

- A csal�domat hagyd ki ebb�l, Granger - z�rta r�vidre a t�m�t Draco.

- Granger? - h�ledezett a l�ny. - El�sz�r Harry, most pedig te! Mi�rt viselkedtek �gy mindketten, mintha hirtelen ut�ln�tok? Harrynek is csak az �let�t pr�b�lom �pp megmenteni, de hogy neked mi bajod van velem, arr�l fogalmam sincs...

- T�nyleg nem tudod? - Draco hangja most hideg volt �s t�voli, ami Hermion�nak hirtelen esz�be juttatta hajdani sz�mtalan kellemetlen tal�lkoz�sukat Roxfort folyos�in.

- Nem - felelte a l�ny h�v�sen.

- Lumos - suttogta Draco, mire a p�lc�ja hegy�b�l el�t�r� f�ny megvil�g�totta a szekr�ny belsej�t. Hermione megr�m�lt. Am�g s�t�t volt, �gy besz�lhetett Drac�val, hogy k�zben a fi� val�di arc�t k�pzelte maga el�. Most viszont �jra Harryvel n�zett szembe. A p�lca f�ny�ben z�ld szemei �gy f�nylettek, mint k�t s�t�t malachit k�. De ajkai k�r�l Draco undok mosolya j�tszott.

- Potter - kezdte somolyogva. - egy barom. M�ghozz� k�t okb�l is. Az egyik az, hogy m�g a gondolat�t�l is irt�zik annak, hogy �n legyek a megment�je. Igaz, ezt t�k�letesen meg is �rtem. A hely�ben �n is �gy �rezn�k.

- �s a m�sik ok? - k�rdezte Hermione k�v�ncsian.

- F�lt�keny - felelte a fi�.

Hermione sz�ve egy pillanatra kihagyott, majd a tork�ban kezdett el l�ktetni, a gyomra pedig g�rcsbe r�ndult a kijelent�st�l.

- F�lt�keny? - k�rdezte er�tlen�l. - De h�t mi�rt?

- Haszn�ld az eszed, Hermione.

A l�ny kiny�lt �s megragadta Draco kez�t.

- Mir�l besz�lsz? - k�rdezte.

Draco keze t�tlen�l pihent a tenyer�ben.

- Nagyon j�l tudom, hogy mit akarsz hallani - felelte. - De biztos vagy benne, hogy �gy akarod hallani?

Hermione nem felelt. Vajon arra gondol Draco, hogy t�nyleg �gy akarja-e hallani, ha Harry esetleg t�pl�l ir�nta valamif�le �rz�st (vagy tal�n �rzelmet... legyen az b�rmif�le �rzelem is)? Vajon megtudott valamit Harry gondolataib�l az akaratlan k�mked�se k�zben? De ha �gy van, az m�g akkor is tisztess�gtelen, ha nem sz�nd�kosan t�rt�nt.

R�ad�sul ott volt a lehet�s�ge annak is, hogy Draco t�ved. Hermione megr�zta a fej�t �s elh�zta a kez�t a fi�t�l.

- Nem - mondta ki hangosan is.

- Csak az�rt k�rdezem, mert �rzem, amit Harry �rez - felelte Draco v�ratlanul. - Ami persze nem jelenti azt, hogy a saj�t �rz�seim megsz�ntek volna - tette hozz� sietve. Hermione meglepetten n�zett r�.

- �s te mit �rzel? - k�rdezte �nk�ntelen�l is, �s legnagyobb meglepet�s�re legal�bb olyan k�v�ncsi volt erre a v�laszra, mint az el�z�re.

De Draco lehajtotta a fej�t, � pedig nem l�tta t�bb� a szem�t, csak a szem�veg�r�l visszaver�d� f�nyeket.

- Jelen pillanatban �hs�get �rzek - felelte. - Sz�rnyen �hes vagyok. Tegnap d�l �ta nem ettem.

- Oh - adott hangot Hermione a csal�dotts�g�nak. Harry t�sk�j�t �ttette a m�sik oldalra, hogy hozz� tudjon f�rni a cipz�rhoz. Most m�r k�zvetlen�l Draco mellett �lt.

- Hoztam egy kis ennival�t... Csokib�k�t, vajs�rt �s savany�s�got - mondta. Draco undorodva h�zta el a sz�j�t.

- Azt mondtam, hogy �hes vagyok, nem azt, hogy terhes. Hermione elnyomott egy kuncog�st.

- Pedig csak ez van - felelte.

- H�t j� - adta meg mag�t Draco. - Akkor adj egy vajs�rt! Tal�n ha el�g sokat iszom, nem fogom olyan rosszul viselni, hogy bent ragadtam ebben a szekr�nyben.

*

Harry k�vette Lucius Malfoyt az imm�r egyre ismer�sebb kanyarg�s folyos�kon �t, m�gnem el�rt�k a szalont. Itt Lucius felnyitotta a csap�ajt�t �s intett Harrynek, hogy k�vesse. Harry �vatosan l�pkedett �s �gyelt r�, hogy ne ny�ljon semmihez. Nem akarta ugyanis, hogy a Malfoy-v�r hi�nya m�g nagyobb bajba sodorja.

A sz�rke k�l�pcs�k hideg, nedves s�t�ts�gbe vesztek, amit csak Lucius p�lc�j�nak f�nye vil�g�tott meg n�mik�pp. A hely legink�bb egy labirintusra eml�keztetett: Sz�k j�ratok vezettek mindenfel�, ak�r csak egy k�gy�f�szekben. Harry pr�b�lta megjegyezni, merre mennek, �s kitart�an ism�telgette mag�ban: balra, jobbra, jobbra, �lesen balra, de tudta, hogy mindhi�ba.

Lucius Malfoy �tk�zben csak egyszer sz�lalt meg, mik�zben az egyik folyos�r�l ki�rve egy m�sik, t�rtm�rv�ny-mozaikkal d�sz�tett folyos�n haladtak v�gig.

- Tanuls�gos lecke lesz ez neked, fiam - jegyezte meg.

V�g�l el�rt�k a katakomb�k bej�rat�t, ami nem volt m�s, mint egy rozsd�s vaskapuval lez�rt hatalmas k��tj�r�. A kapu egy �ri�si lakattal volt lez�rva, ami k�t egym�sba tekeredett k�gy� alakj�t form�zta. Amint Luius r�helyezte a kez�t a lakatra, felpattant a z�r, a kapu pedig felt�rult. A f�rfi bel�pett �s Harry k�vette �t.

Lucius v�gigment a falak ment�n v�gigh�z�d� b�rt�ncell�k mellett, majd megtorpant az egyik el�tt �s ben�zett. Harry meg�llt m�g�tte, �s nagyon j�l tudta, hogy mit fog l�tni.

A cella egy sz�k helyis�g volt nedvesnek t�n� k�falakkal, a padl�t pedig szalma bor�totta. A t�volabbi v�g�ben egy alacsony k�pad volt, azon pedig egy f�rfi fek�dt. Sirius volt az.

- Hell�, Black - mondta Lucius, mire Sirius fel�lt, �s Harry �r�mmel �llap�totta meg, hogy a testbilincsel� �tkot m�r levett�k r�la. - Hogy tetszik a lakoszt�lyod?

Sirius felmordult, hosszan �s m�lyen, ak�r egy kutya.

- Remek - folytatta Lucius. - Igaz�n meghat� l�tni, hogy annyira b�szke vagy anim�gus mivoltodra, hogy id�k�zben m�r azt is elfelejtetted, hogyan kell emberi m�don besz�lni.

Sirius h�tat ford�tott. Lucius undorodva r�zta meg a fej�t, azut�n lepillantott �s felh�zta a tal�rja ujj�t a bal karj�n. Csupasz b�r�n a fekete hal�lfejet �s k�gy�t form�z� S�t�t Jegy �gy �ktelenkedett, ak�r egy cs�f tetov�l�s. A f�rfi az arc�hoz emelte a jelet, �s besz�lni kezdett, mint egy ad�vev�be.

- Macnair! - ki�ltotta. - Peter! Hol vagytok?

Lucius karj�n a koponya mozgatni kezdte az �llkapcs�t, �s v�konyka hang sz�r�d�tt ki bel�le:

- Nem tudunk bejutni a katakomb�kba n�lk�led - hallatszott. - Valakinek ki k�ne nyitni a csap�ajt�t.

- Az �rd�gbe! - csattant fel Lucius, majd Harryre pillantott. - N�lad van a p�lc�d, fiam?

- Igen - felelte Harry, mik�zben el�vette a var�zsp�lc�t �s megmutatta Luciusnak.

- Nagyon j�, Draco - felelte a f�rfi, �s egy r�vid mosoly erej�ig l�ttatni engedte hegyes fogait. - Azt akarom, hogy figyeld Blacket, am�g elmegyek Peter�rt �s Macnair�rt. Ha megmozdul, haszn�lj l�bbilincsel� �tkot. El�g id�s vagy m�r ahhoz, hogy v�llalj n�mi felel�ss�get - tette hozz�. - �pp ideje, hogy megl�ssuk, milyen f�b�l faragtak.

Harry er�sen gyan�totta, hogy a dolognak nem sok k�ze van ahhoz, hogy Draco v�gre bizony�thatja r�termetts�g�t. Sokkal ink�bb arr�l volt sz�, hogy Luciusnak seg�ts�gre volt sz�ks�ge, Narcissa pedig �pp nem volt besz�m�that� �llapotban. Ett�l f�ggetlen�l Harrynek nem volt oka sajn�lkozni.

- Rendben, apa - felelte. - Itt maradok.

Lucius t�vozott, Harryt pedig majd' sz�tvetette a t�relmetlens�g, ahogy ott v�rakozott a s�t�tben. Amint meghallotta, hogy a kapu a t�volban bez�r�dik a f�rfi m�g�tt, a r�csokhoz rohant �s �gy ki�ltott:

- Sirius! Sirius! Ne ijedj meg! �n vagyok az!

Sirius felemelte a fej�t.

- Harry - sz�lalt meg. - Mit m�velt�l a hajaddal? Sz�rnyen n�z ki. Harrynek elakadt a l�legzete a meglepet�st�l.

- Te megismersz engem?

Sirius felnevetett.

- Elfelejtetted, hogy kutya vagyok? - k�rdezte. - Hamarabb felismerlek a szagod alapj�n, mint a k�ls�dr�l. M�r akkor tudtam, hogy itt vagy, amikor meg�rkeztem.

Harry nekit�masztotta a fej�t a r�csoknak. Igazi megk�nnyebb�l�s volt sz�m�ra, hogy valaki felismeri �t, m�g ha csak a szag�r�l is.

- De el�g kock�zatos dolog, hogy Lucius Malfoy fi�nak �lc�ztad magad - jegyezte meg Sirius rosszall�an. - Hogy csin�ltad? Sz�zf�l�-f�zettel?

- Valahogy �gy - felelte Harry, majd sietve elmes�lte Siriusnak az elm�lt napok t�rt�n�seit. A f�rfi figyelmesen hallgatott, id�nk�nt pedig b�lintott vagy meglepetten vonta fel a szem�ld�k�t. Amikor Harry el�rkezett ahhoz a r�szhez, hogy F�regfark �s Macnair bevitt�k Siriust Draco szob�j�ba, Narcissa pedig el�jult, Sirius k�zbesz�lt:

- Narcissa - jegyezte meg t�n�dve. - Egy �jabb rejt�ly.

- Tess�k?

- Narcissa Hardesty - felelte Sirius. - � volt a legszebb l�ny az �vfolyam�ban. K�t �vvel volt id�sebb Jamesn�l, Lilyn�l �s n�lunk. Nagyon j� tanul� volt �s rendk�v�l n�pszer�. Azt�n egyszer csak, heted�ves kor�ban eljegyezte mag�t azzal a cs�sz�m�sz� Lucius Malfoyjal. Senki sem �rtette. Ez volt az �v nagy rejt�lye. Soha nem �llta �t azel�tt, r�ad�sul Lucius j�val id�sebb volt n�la.

Harry kutat� pillant�st vetett Siriusra. �s hab�r a f�rfi arc�t bor�t� s�r, v�r �s kosz alatt el�g neh�z volt kivenni a von�sait, m�gis az az �rz�se t�madt, hogy keresztapja az im�nt nem volt teljesen �szinte.

- Tetszett neked? - k�rdezte.

- Egy kicsit - ismerte be Sirius. - El�g j�l ismertem �t. J� ember volt, erre ak�r az �letemet is feltettem volna... B�r ha innen n�zz�k, ugyanezt elmondtam volna Peterr�l is, �s tess�k, mi lett bel�le...

- Sz�val azt mondod, hogy... - kezdte Harry, de Sirius k�zbev�gott.

- Csak tartsd rajta a szemed, Harry. Mind�ssze ennyit k�rek.

- Ne vele t�r�dj, Sirius - felelte a fi�. - A legfontosabb az, hogy min�l el�bb kiszabad�tsunk innen.

Sirius v�laszk�pp megr�zta a fej�t.

- Most nem lehet - felelte. - Malfoy minden pillanatban itt lehet.

- Tudom - mondta Harry. - Arra gondoltam, hogy k�s�bb m�g visszaj�v�k ma �jjel. Ap�m k�penye is itt van, fent a h�tizs�komban. Mindannyian al�f�r�nk. Malfoyt legsz�vesebben kihagyn�m bel�le - tette hozz� s�t�ten. - De ki kell, hogy nyissa nek�nk az ajt�kat. �s azt csak egy Malfoy tudja megtenni.

Sirius felemelte a jobb kez�t �s belet�rt a haj�ba. Harrynek felt�nt, hogy bal keze a padhoz van bilincselve, amin �l.

- Harry - kezdte. - Tudom, hogy nem kedveled a Malfoy fi�t, de �gyelj r�, hogy �t is takarja a l�thatatlann� t�v� k�peny, rendben? Mert ha elkapj�k, azt fogj�k hinni, hogy te vagy. �s akkor v�ge.

Harrynek kisz�radt a torka.

- Azt tervezik, hogy meg�lnek engem? Ugye, �gy van, Sirius?

- M�g ann�l is rosszabb - felelte a f�rfi komoran. - Hallottam, amikor Macnair �s F�regfark besz�ltek r�la az �ton idefel�. Az volt a terv�k, hogy csalinak haszn�lnak engem arra, hogy t�ged idecsaljanak a Malfoy k�ri�ra, �s amint elkaptak, ideh�vj�k Voldemortot. � pedig v�grehajtja rajtad a Lacertus �tkot...

Sirius elhallgatott. A katakomb�k kapuja kiny�lt. A semmi m�ssal �ssze nem t�veszthet� zajt t�k�letesen hallott�k a falakon kereszt�l is. Harry h�tr�bbl�pett a r�csokt�l �s kivont p�lc�val a kez�ben �llt, amikor Lucius, Macnair �s F�regfark meg�rkeztek. Siriusr�l tudom�st sem vettek.

Lucius r�viden biccentett Harrynek.

- Maradj itt, fiam - sz�lalt meg. - Azt akarom, hogy ezt v�gign�zd.

Harry kezei �k�lbe szorultak. Tudta, hogy nem fogj�k b�ntani Siriust - hiszen egy halott t�sz mit sem �r, - de akkor sem tetszett neki ez a hangs�ly.

Lucius el�h�zta a p�lc�j�t, �s maga el� tartotta. Macnair is el�vette a saj�tj�t, �s a hegy�t Lucius p�lc�j�hoz �rintette. Ezut�n F�regfark felemelte a f�mkez�t �s a k�t p�lc�ra helyezte.

- Dominus Vocare - mondta, �s a hangja egyszerre volt sziszeg� �s sip�t�. A p�lc�k hegy�b�l �s F�regfark kez�b�l z�ld f�nycs�va t�rt el�. A f�ny egy fej �s egy v�ll form�j�t vette fel. Az arc hom�lyos volt �s elmos�dott, Harry m�gis azonnal felismerte. Nem volt m�g egy ilyen arc a f�ld�n; lapos orra, mint egy k�gy��, szemeinek metsz�se pedig �pp olyan, ak�r egy macsk��.

Voldemort.

- Mesterem - sz�lalt meg Lucius m�zesm�zos, al�zatos hangon.

- Mi�rt h�vtatok? - k�rdezte Voldemort arck�pe rekedt, k�d�s hangon.

- Meg k�v�ntuk mutatni neked, hogy siker�lt foglyul ejten�nk Sirius Blacket - felelte F�regfark arc�n teljes sz�lt�ben sz�tter�l� mosollyal. - L�tod, ott van.

Voldemort arck�pe a cella fel� ford�totta fej�t, ahol Sirius volt. A mozdulat k�zben pillant�sa Harryre esett, � pedig meg�rezte az ismer�s szaggat� f�jdalmat a sebhely�ben. A tenyer�be v�jta a k�rmeit, de nem mozdult.

- L�tom - felelte Voldemort. - �s a fi�? Harry Potter? - Felt�nt m�r?

- K�ldtem egy baglyot az iskol�ba, Nagy�r - felelte Macnair.

- Akkor h�t - sz�lalt meg Voldemort. - J� munk�t v�geztetek. Jutalmat �rdemeltek. Mindh�rmuk arc�n izgatott mosoly ter�lt sz�t, mire �lesen megjegyezte:

- De csak miut�n a fi�t elkapt�tok. A mosolyok er�sen elhalv�nyultak.

- Hamarosan meglesz, Mesterem - felelte Lucius. De Voldemort nem figyelt r�. Pillant�sa ism�t Harryre v�ndorolt, amit�l a fi� homlok�ban l�ktet� f�jdalom f�ler�s�d�tt.

- Ez a te fiad, Lucius? - k�rdezte.

- Igen, az - felelte a f�rfi.

Voldemort tekintete rezzen�stelen�l p�szt�zta tov�bb Harry arc�t.

- Hasonl�t r�d, Lucius - jegyezte meg v�g�l. - Rem�lem, ha el�g id�s lesz, elhozod hozz�m.

- Term�szetesen, Mesterem - felelte a f�rfi.

Voldemort k�pe ekkor elt�nt. Szeml�tom�st nem volt h�ve a hosszas b�cs�zkod�snak. Ez igencsak kap�ra j�tt Harrynek, mivel biztos volt benne, hogy a sebhely�be nyilall� f�jdalom perceken bel�l led�nt�tte volna a l�b�r�l.

De furcsam�d m�gis �r�lt a f�jdalomnak. �gy legal�bb tudta, hogy m�g mindig �nmaga... A megv�ltozott k�ls� m�g�tt � m�g mindig Harry Potter volt.

Lucius viszont nagyon el�gedettnek t�nt. Annyira legal�bbis, amennyire � �ltal�ban el�gedett lehetett. Ahogy kifel� haladtak a katakomb�kb�l, atyai mozdulattal Harry v�ll�ra tette a kez�t. Harry h�trafordult, hogy m�g egy pillant�st vessen Siriusra, mik�zben kil�ptek a kapun, de Sirius a fal fel� fordult, ez�rt nem l�thatta �t.

*

Draco mostanra v�gzett a negyedik �veg vajs�rrel, Hermione pedig �sszesen n�gyet hozott mag�val. R�vid, �m igen vid�m csata zajlott le k�zt�k az utols� �veg felett, �s persze Draco nyert. Egy adag vajs�r alkoholtartalma meglehet�sen csek�ly mennyis�gnek sz�m�tott, �m ha n�gy �veggel lek�ldenek bel�le egy �res gyomorba, annak az�rt el�gg� �lmos�t� �s b�d�t� hat�sa lehet.

- Mi van, ha a h�lye fi�d soha nem j�n vissza? - k�rdezte Draco komoran. - El�gg� ill�zi�rombol� lenne sz�momra, ha v�g�l a saj�t szekr�nyembe z�rva k�ne meghalnom.

- � nem a fi�m - v�gta r� Hermione �szt�n�sen. - �s vissza fog j�nni. Draco szigor�an n�zett r� vajs�r�s �vege felett.

- Mi�rt? - szegezte neki a k�rd�st.

- Mert Harry nem hagyn�, hogy itt haljunk meg - felelte a l�ny, �s k�zben olyan k�pet v�gott, mint aki nem �rti, hogy lehet ebben egy�ltal�n k�telkedni. - Lehet, hogy haragszik r�m, de nem gyilkos. Most m�r �rted?

- Nem - v�gta r� Draco. - �gy �rtem, hogyhogy nem a fi�d? - tette hozz� sietve. Hermion�nak felt�nt, hogy igencsak nehez�re esik Draco szem�be n�zni. Nem csoda, hiszen hajnali n�gy fel� j�rhatott az id�, �s m�r h�sz �r�ja nem aludt egy szemhuny�snyit sem.

- Mert - kezdte komoran. - Mert nem �gy szeret engem. Ezt � mondta.

- Ez egy barom - jelentette ki Draco nemes egyszer�s�ggel. - Szerintem fogalma sincs, hogy mit akar.

- Mit �rez most? - k�rdezte hirtelen Hermione legjobb sz�nd�ka ellen�re. Draco egy pillanatra elgondolkodott.

- Szomor� - felelte.

- Tudod, mi fog legink�bb hi�nyozni? - k�rdezte Hermione, mik�zben k�l�n�s, lebeg� �rz�s ker�tette hatalm�ba, mintha mindj�rt elaludna, k�zben pedig nem is �lmos.

- Ennek a halom Armaninak a k�zels�ge? - tal�lgatott Draco.

- Nem - felelte a l�ny. - Te. Amilyen most vagy. Amikor visszav�ltoztatunk t�ged �s Harryt, �jra undok �s kib�rhatatlan leszel, mint azel�tt...

- N�zd a pozit�v oldal�t - felelte Draco er�ltetett k�nnyeds�ggel. - Val�sz�n�leg Harry sem lesz t�bb� ilyen p�khendi.

- Ne nevezd �t �gy - mondta Hermione, de a v�delme ez�ttal ink�bb j�tt �szt�n�sen, mint sz�vb�l.

- Tudod, hogy nekem mi fog legink�bb hi�nyozni? - k�rdezte Draco, �s ez�ttal ker�lte a l�ny tekintet�t, �s valahol a feje f�l�tt b�mult kitart�an egy pontra.

- Mi? - k�rdezett vissza a l�ny.

- A bar�ts�god - v�gta r� azonnal. - �gy �rtem, nagyon j� volt, amikor m�g azt hitted, hogy �n vagyok Harry. Vannak bar�taim, te is tudod, p�ld�ul Crak �s Monstro. De soha nem �reztem azt, hogy meghaln�nak �rtem. B�r tal�n meghaln�nak, ha azt mondan�m, hogy egyenek m�rget... Lehet, hogy megtenn�k. De ez szerintem ink�bb lenne h�lyes�g, mint bar�ts�g - s�hajtotta. - Te viszont meghaln�l Harry�rt, ugye?

- Igen - felelte Hermione. - B�r n�ha �gy �rzem, ugyan�gy meghalhatn�k miatta is - tette hozz�, mire Draco fanyarul elmosolyodott. Hermione oldalra d�lt, �s a tark�j�t Draco v�ll�nak t�masztotta. Draco nem mozdult. Hermione a p�lca f�ny�n�l figyelte a profilj�t, ami rendk�v�l komolynak �s oly ismer�snek t�nt sz�m�ra.

- Sajn�lni fogom, amikor majd elkezdesz borotv�lkozni - mondta �lmodozva (ekkor m�r el�gg� b�dult volt). - Szeretem a b�r�dnek ezt az �ttetsz� finoms�g�t. Mindig is szerettem. �s ha majd el�sz�r v�gigh�zod a borotv�t az �lladon, ez el fog t�nni mind�r�kre.

Felemelte a fej�t �s egy puszit nyomott a fi� arc�ra. Draco len�zett r�. A szemei centikre voltak az �v�t�l.

- Hermione - mondta. - Kihez besz�lsz te most tulajdonk�ppen?

- Nem tudom - felelte a l�ny, �s ez�ttal sz�jon cs�kolta.

Ha Drac�nak k�ts�gei is t�madtak, h�t nem mutatta. �tfogta a l�ny v�ll�t, �s hevesen viszonozta a cs�kot. �s ha Hermione eddig azt gondolta, vagy ak�r csak rem�lte, hogy Harry tartja �t a karjaiban, h�t most megbizonyosodott r�la, hogy err�l sz� sincs. M�g sosem cs�kol�zott Harryvel, de tudta, hogy ha megtenn�, az nem ilyen lenne. Most olyan �rz�se volt, mintha egy idegen, vagy majdnem idegen karjai k�zt lenne; ajk�nak minden �rint�s�re ijeszt� borzong�s futott �t rajta, �letre keltve valamennyi idegv�gz�d�s�t. Az illata is m�s volt, mint Harry�. Ez Drac�� volt: citrom, bors �s h�v�s �jszakai leveg�.

De ahogy kimondta a nev�t, az Harry hangja volt. Nem t�r�d�tt vele. Egym�sba gabalyodva hemperg�ztek �s cs�kol�ztak a szekr�ny sz�k�s falai k�zt, hangosan bele�tk�zve az oldalaiba. Olyannyira elmer�ltek, hogy egyik�k sem vette �szre, amikor kiny�lt a szekr�nyajt� �s a f�ny bet�rt rajta. Olyannyira elmer�ltek, hogy csak akkor rebbentek sz�t, amikor egy �les �s d�h�s hang v�get vetett a behat�bb ismerked�s�knek.

- MI A FENE FOLYIK ITT? - kiab�lta Harry.

*

Hermione sz�rnyen �rezte mag�t. Harry nem sz�lt hozz�, �s �gy t�nt, megfogadta, hogy soha t�bb� nem is fog hozz�sz�lni. De ami m�g furcs�bb volt, hogy Drac�val ellenben hajland� volt besz�lni, hab�r el kell ismerni, hogy nem t�l lelkesen. Draco �s Hermione ijedten sz�trebbentek abban a pillanatban, amint �szrevett�k Harryt, de ekkor m�r t�l k�s� volt. Hermione majdnem s�r�g�rcs�t kapott, mik�zben kikecmergett a gardr�bb�l, r�ad�sul f�lig ragacsos volt a vajs�rt�l �s a cs�kol�z�st�l. Megpr�b�lta elkapni Harry karj�t, hogy besz�ljen vele, de a fi� �gy b�mult le a saj�t karj�ra, mintha azon nem Hermione keze, hanem egy durrfark� szurcs�k landolt volna az im�nt.

- Ne ny�lj hozz�m - k�z�lte h�tborzongat�an sz�ntelen, hideg hangon, majd a gardr�b fel� fordulva hozz�tette: - Gyere ki a szekr�nyb�l, Malfoy. Besz�lnem kell veled. Draco n�gyk�zl�b m�szott el�, �s arca riadtnak t�nt. Szeml�tom�st meg volt gy�z�dve r�la, hogy Harry mindj�rt beh�z neki egyet. De nem �gy t�rt�nt. Harry egy�rtelm�en Hermion�t tette felel�ss� a t�rt�ntek�rt, aki most Draco �gya sz�l�n �ld�g�lt, �s onnan figyelte k�ts�gbeesetten, hogyan terveli ki a k�t fi� Sirius megsz�ktet�s�t.

- Mindkett�nknek menni kell - k�z�lte Harry egykedv�en. �ppen Sirius cell�j�nak helyzet�t magyar�zta, �s Drac�val egy v�zlatos t�rk�p f�l� hajoltak, amit a k�ri�r�l �s az alatta l�v� pincerendszerr�l rajzolt. - Neked kell beengedned a katakomb�kba, mert az ajt�kat csak az tudja kinyitni, akinek Malfoy-v�r folyik az ereiben. A l�thatatlann� t�v� k�peny al� mindketten bef�r�nk, de lehet, hogy jobb, ha csak te veszed fel, �n pedig m�g�tted megyek. Ha az ajt�k hirtelen magukt�l kezdenek el kiny�lni, az felkeltheti egyesek figyelm�t. De maradj a k�peny alatt... te vagy most az els� sz�m� k�zellens�g itt, ezzel a k�ls�vel. Draco b�lintott.

- Jobb, ha miel�bb indulunk - jegyezte meg. - Sz�m�tanak r�, hogy Harry Potter hamarosan felbukkan, �s ha nem...

- Persze - v�gta r� Harry. - �n is �gy gondoltam, hogy most r�gt�n induljunk.

- Rendben - felelte Draco. - De mi lesz Hermion�val?

Harry egy hossz�, h�v�s, bar�ts�gtalan pillant�st vetett a l�nyra.

- Z�rjuk be a szekr�nybe - javasolta.

- Nem fogtok a szekr�nybe z�rni - k�z�lte Hermione h�v�sen. - Veletek megyek.

- Nem j�ssz vel�nk - felelte Harry ker�lve a tekintet�t. - Vesz�lyes lesz, �s nem engedhetem meg magamnak, hogy folyton azon agg�djak, h�tha valami butas�got csin�lsz, amivel kock�ra teszed az �letedet.

- Nagyon j�l tudod, hogy nem szoktam butas�gokat csin�lni! - csattant fel Hermione m�rgesen.

- Azt hiszem, �pp az el�bb bizony�tottad be az ellenkez�j�t - v�laszolta Harry, nem is pr�b�lva leplezni a megvet�s�t.

Miel�tt �tgondolta volna, mit is tesz, Hermione �t l�p�ssel Harry el�tt termett �s pofonv�gta. Harry kez�b�l kiesett a t�rk�p, �s a l�nyra meredt arc�n olyan d�bbent kifejez�ssel, mintha a p�lc�ja �pp most ugrott volna ki a zseb�b�l, �s r�zend�tett volna a nemzeti himnuszra.

Draco vigyorgott.

- Nem akarsz le�lni, Harry? - k�rdezte. - Legut�bb, amikor velem csin�lta ezt, napokig csillagokat l�ttam.

Harry �s Hermione egyszerre fordultak Draco fel�.

- Fogd be, Malfoy - mondt�k k�rusban.

- Ahogy akarj�tok - morogta Draco. - Megyek �s le�l�k oda - tette hozz�, mik�zben a szoba legt�volabbi sark�ba h�z�dott. A hangj�ban s�rtetts�g csend�lt, de Hermion�nak volt egy olyan �rz�se, hogy a fi�, �r�l, hogy alkalma ny�lt elvonulni, �s sz�ves �r�mest kimarad a vit�jukb�l.

- Nem fogok bocs�natot k�rni - jelentette ki Hermione Harryhez fordulva. - Meg�rdemelted.

- Persze... - felelte Harry, mik�zben megfogadva Draco tan�cs�t le�lt az �gy sz�l�re. Arc�r�l m�g mindig nem t�nt el a d�bbenet. - Gondolom, semmi k�z�m hozz�... Olyan sz�nalmas k�pet v�gott, hogy Hermion�nak felt�madt a b�ntudata.

- Harry... - fordult hozz�. - Tudom, hogy most mire gondolsz...

- Egy�ltal�n nem tudod - v�gott vissza a fi�.

- Tudom, hogy nem kedveled Drac�t - folytatta Hermione.

- Nem kedvelem? - n�zett r� Harry olyan arckifejez�ssel, mintha a l�ny �pp most k�z�lte volna vele, hogy Voldemorttal k�sz�l vacsor�zni. - Ez itt Draco Malfoy, Hermione! Felt�nt neked, hogy mi most Draco Malfoyr�l besz�l�nk? Arr�l, aki nagyj�b�l ezerszer pr�b�lta meg Hagridot b�rt�nbe juttatni? Aki s�rv�r�nek nevez t�ged? Akinek az apja kir�gatta Ron apj�t a miniszt�riumb�l?

- Err�l �n nem tudtam - sz�lt k�zbe Draco a szoba m�sik v�g�b�l.

- Fogd be! - f�rmedt r� Harry le sem v�ve a szem�t Hermion�r�l. - Arr�l a Draco Malfoyr�l, aki azt mondta, b�rcsak meghalt�l volna? Erre sem eml�kszel, Hermione?

- Az�ta megv�ltozott - v�dekezett a l�ny, b�r maga is �rezte, mennyire ostob�n csengnek a szavai. - M�r nem olyan...

- Megv�ltozott? - visszhangozta Harry ez�ttal olyan hangs�llyal, mintha a l�ny �pp most k�z�lte volna vele, hogy vacsor�zni megy Voldemorttal, �s egy �veg j�f�le bort is visz mag�val. - Mit fog sz�lni Ron, ha megtudja, hogy egy szekr�nyben henteregt�l azzal az alakkal, akinek az apja elvette Mr Weasley munk�j�t, �s gyakorlatilag az eg�sz csal�djukat t�nkretette anyagilag? Ha nem lenne Fred �s George var�zsvicc v�llalata, m�r r�g az utc�n lenn�nek, �s ezt te is j�l tudod.

- Ez nem fair - felelte Hermione, akit sz�ven �t�tt Ron eml�t�se. - Ez Lucius m�ve, nem a fi��. �n sem hib�ztatlak t�ged az�rt, amit a Dursleyk m�velnek! - Hangja eg�szen suttog�v� v�lt. - Harry... - folytatta kisv�rtatva. - Draco t�nyleg megv�ltozott. Amikor a h�zba pr�b�ltunk bejutni, el�m ugrott, �gy v�dett ki egy ny�lvessz�t, ami m�sk�l�nben eltal�lt volna. Megmentette az �letemet. Ez nem jelent sz�modra semmit?

Harry egy ideig sz�tlanul n�zte Hermione remeg� ajk�t �s a s�padt arc�ban t�gra ny�l�, barna szemeit.

- Ez csak a Sz�zf�l�-f�zet hat�sa, Hermione - felelte. - Te is j�l tudod. Most m�gis �gy besz�lsz, mint Hagrid, aki vesz�lyes fenevadakat vesz p�rtfog�sba, �s �gy tesz, mintha ez lenne a term�szetes. Megl�tod, egy nap majd leharapja a kezedet. Lehet, hogy csak miut�n visszav�ltoztattuk. De az is lehet, hogy m�g el�tte.

- Mi�rt vagy olyan biztos benne, hogy csak a var�zslat miatt ilyen? - k�rdezett vissza Hermione, mik�zben ideges pillant�st vetett a szoba t�voli hom�ly�ba vesz� Draco fel�. - Az�rt, mert - v�laszolta Harry, �s egy percig habozni l�tszott. R�n�zett Hermion�ra, �s a l�ny le tudta olvasni az arc�r�l, hogy azon gondolkozik, elmondjon-e neki valamit, vagy sem. - Mert pont az ellenkez�je t�rt�nik bennem, az�rt - b�kte ki v�g�l.

- �gy �rted... hallod a gondolatait?

Harry megr�zta a fej�t.

- Nem, ez m�s - felelte, mik�zben el�h�zta a var�zsp�lc�j�t a zseb�b�l, �s intett Hermion�nak, hogy j�jj�n k�zelebb. - Figyelj - mondta, mik�zben a p�lc�t k�t, a padl� k�lapjai k�zti r�sen �pp kereszt�lm�sz� p�kra ir�ny�totta.

- Cruoris! - suttogta.

Fekete f�nycs�va t�rt el� a p�lca v�g�b�l, �s eltal�lta az egyik p�kot. Az r�gvest megfordult �s hevesen r�t�madt a t�rs�ra. Leharapta a fej�t, majd neki�llt, hogy elfogyassza. Harry komor tekintettel figyelte a v�ront�st, Hermione pedig elkerekedett szemekkel fordult hozz�.

- Harry - sz�lalt meg r�m�lten. - Ez... ez ugye s�t�t var�zslat volt?

- Csak egy gyenge tr�kk a t�bbihez k�pest - felelte a fi� mereven, mik�zben az �letben maradt - �s most m�r j�val k�v�rebb - p�kot figyelte, ahogy az f�rg�n elmas�rozik a szem�k el�l. - A legt�bb var�zsige enn�l sokkal durv�bb.

- De te m�g soha �letedben haszn�lt�l s�t�t var�zslatot - felelte Hermione elh�lve. - Gyakorl�s n�lk�l nem lehet az ilyesmit elsaj�t�tani!

- Nem gyakoroltam - v�laszolta Harry. - � viszont igen - b�k�tt a fej�vel Draco ir�ny�ba. - Most m�r �rted?

- Oh, Harry... - s�hajtotta a l�ny, mik�zben le�lt mell� az �gyra. L�tta rajta, mennyire gy�tr�dik a t�rt�ntek miatt, �s a l�tv�nyt�l �gy �rezte, mintha a sz�v�t t�pn�k ki. Megfogadta, hogy nem lesz b�ntudata amiatt, hogy cs�kol�zott Drac�val a szekr�nyben, most m�gsem tudta elnyomni mag�ban az �rz�st. Persze semmi �rtelme nem volt, hiszen nem tartozott Harrynek magyar�zattal. Tal�n m�g a fi� sem �rt�kelte volna, ha neki�ll magyar�zkodni, m�gsem tudta ki�zni a fej�b�l a gondolatot. Csendben megfogadta, hogy soha t�bb� nem cs�kol�zik Drac�val, majd �gy sz�lt: - Meg fogjuk oldani, Harry. Kiszabad�tjuk Siriust a katakomb�kb�l, levessz�k r�latok a var�zslatot, �s minden megint �gy lesz, mint azel�tt.

- Mi �rtelme van annak, ha ilyen �llapotban pr�b�lom megmenteni Siriust? - tette fel a k�rd�st Harry sz�ntelen hangon. - Mi van, ha hirtelen elborul az agyam �s kit�r bel�lem a gonosz? �s mi van, ha sohasem m�lik el a f�zet hat�sa?

- Akkor majd a miniszt�riumhoz fordulunk seg�ts�g�rt, ha ennek v�ge - felelte Draco, mik�zben visszat�rt a szob�nak arra a t�rfel�re, ahol a t�bbiek tart�zkodtak, �s bossz�san meredt Harryre. - J� lenne, ha abbahagyn�d a sir�nkoz�st, Potter - tette hozz�.

- Ne f�lj, nem fogsz meg�r�lni vagy velej�ig gonossz� v�lni. Az �n szem�lyis�gemb�l kapt�l egy kicsit, nem pedig Voldemort�b�l.

- Nagy k�l�nbs�g... - jegyezte meg Harry g�nyosan, de k�zben a f�ldre meredt.

- Nos, a te dolgod - felelte Draco. - De mondd csak, mikor lett a kis t�l�l�b�l a kis duzzog�?

- Nagyon vicces - morogta Harry. - K�r, hogy egyetlen Mardek�ros sincs jelen, aki �rt�keln� a humorodat, Malfoy.

- �n sem v�gytam r�, hogy az ikrek k�zti telep�ti�t pont veled pr�b�ljam ki, m�gsem sir�nkozom miatta naphosszat - v�gott vissza Draco.

- H�t persze - felelte Harry g�nyosan. - A te m�dszered ink�bb az, hogy minden adand� alkalommal r�tapadsz Hermion�ra. �s ez persze megold mindent. Egyezz�nk meg annyiban, Malfoy, hogy te �gy kezeled a probl�m�idat, �n meg �gy.

- Az �n m�dszerem sz�rakoztat�bb - k�z�lte Draco.

- A te m�dszered - v�gott k�zbe Harry - oda vezet, hogy egy napon bet�rik a fejedet.

- Na, ez most �n vagyok! - sz�lt k�zbe Draco felvillanyozva. - Felismerem ezt az arrog�ns st�lust.

Harrynek �gy t�nt, m�g ahhoz sincs energi�ja, hogy a b�szen vigyorg� Drac�nak azt tan�csolja, fogja be a sz�j�t. Forrt benne az indulat, mik�zben fel�llt �s megragadta a t�rk�pet.

- Ha menni akarunk, akkor jobb lesz, ha most r�gt�n megy�nk - mondta. Elindultak. Draco felvette a l�thatatlann� t�v� k�penyt, �s Hermione mag�hoz vette a var�zsp�lc�j�t, ami m�g a szekr�nyben esett ki a zseb�b�l. Mik�zben az ajt�hoz mentek, Harry k�zelebb h�z�dott Drac�hoz, �s a f�l�be s�gta, �gyelve r�, hogy Hermione ne hallja:

- Csak az�rt tetszel neki, mert �gy n�zel ki, mint �n. Drac�nak ett�l az arc�ra fagyott a mosoly.

*

A terv els� fele meglep�en sim�n ment. Draco a l�thatatlann� t�v� k�peny rejtek�ben bejutott a szalonba, ellen�rizte, hogy nincs-e ott valaki, azut�n felnyitotta a csap�ajt�t. Harry �s Hermione elindult lefel�, � pedig k�vette �ket.

Draco kor�bbi �tjainak eml�k�t �s Harry szedett-vedett t�rk�p�t haszn�lva lassan haladtak el�re az �ton az alagutak sorain �t, Hermione pedig nem gy�z�tt csod�lkozni azok hatalmas m�retein. �thaladtak teniszp�lya nagys�g� f�ld alatti termeken, n�h�nyukban r�ad�sul �kszerk�nt szikr�z� sztalagtitok l�gtak a plafonr�l.

- T�bb helyis�g van a h�zatok alatt, mint a h�zatokban, Draco - jegyezte meg �mulva.

- Tudom - felelte a fi� testetlen hangja valahol t�le balra. - A k�ria csak nagyj�b�l hatsz�z �ves, ezek a j�ratok viszont legal�bb ezer �ve itt vannak. Az any�m szerint ez egy f�ld alatti v�ros lehetett valamikor.

- Tudtad, hogy az �desany�d egy�tt j�rt iskol�ba a sz�leimmel? - k�rdezte Harry, aki igaz, hogy m�g mindig nem volt t�l bar�ts�gos, de legal�bb belet�r�d�tt a helyzetbe.

- Igen, tudom, hogy Roxfortba j�rt - felelte Draco.

- Bar�tok voltak Siriusszal - jegyezte meg Harry.

- Ezt sosem eml�tette - v�laszolta Draco sz�ntelen hangon, �s �gy t�nt, legsz�vesebben hanyagoln� a t�m�t.

Hermione cs�ndben k�vette �ket. A gardr�bban t�rt�nteken r�g�dott. �s azon t�n�d�tt, vajon Draco is erre gondol-e. Megbizonyosodni azonban csak bajosan tudott volna r�la, hisz a fi�b�l a k�penynek k�sz�nhet�en semmi sem l�tszott.

Nem most cs�kol�zott el�sz�r. �t�d�ves kor�ban p�ld�ul cs�kol�zott n�h�nyszor Ronnal, de v�g�l semmi nem lett a dologb�l. Ugyanis ah�nyszor csak �ssze�rt a sz�juk, Ron p�nikba esett �s elrohant, ut�na meg napokig ker�lte �t. Nem csoda, hogy Hermion�t az �r�letbe kergette ezzel, �s v�g�l abban egyeztek meg mindkett�j�k nagy megk�nnyebb�l�s�re, hogy csak bar�tok maradnak.

Meg azt�n itt volt Viktor Krum. Hermione mosolyogott mag�ban. Szeg�ny Viktor! - gondolta. Sosem szerette �t igaz�n, de az�rt megengedte, hogy a fi� megcs�kolja �t n�h�ny feledhet� alkalommal. Igazs�g szerint legink�bb csak az�rt foglalkozott Viktorral, mert abban rem�nykedett, h�tha ezzel f�lt�kenny� teheti Harryt, de a terve nem j�tt be. Harry szok�s�hoz h�ven k�nnyed�n �tl�tott rajta, �s egyb�l r�j�tt, hogy Viktor nem �rdekli �t igaz�n.

Esz�be jutott, milyen boldog volt, amikor a Trim�gus Tusa m�sodik pr�b�ja el�tt megtudta, hogy az egyik bajnoknak �t kell majd megmentenie - "Azt, ami vagy aki a legjobban hi�nyozna neki". Meg volt r�la gy�z�dve, hogy Harry t�sza lesz. Esz�be jutott, milyen csal�dott volt, amikor megtudta, hogy Viktor az, �s az eml�k lehervasztotta az arc�r�l a mosolyt.

- Meg�rkezt�nk - sz�lalt meg Draco valahol t�le jobbra. - V�rjatok!

A katakomb�k bej�rat�n�l voltak, ami most be volt r�csozva �s le volt z�rva a k�gy� alak� lakattal. Halk suhog�st hallottak, ahogy Draco feltehet�en el�rement �s elv�gezte az ajt�nyit� m�veletet. A lakat ezut�n felpattant, a kapu pedig kit�rult.

Mik�zben bel�ptek, Harry megfogta Hermione kez�t. A l�ny er�sen megszor�totta. F�lelmetes volt idelent, �s nagyon s�t�t. Harry maga ut�n h�zta �t, ahogy haladtak el�re, �s ha gyeng�n is, de hallotta, hogy Draco k�veti �ket.

V�g�l egy cella r�csai el�tt Harry t�rdre vetette mag�t, Hermione pedig mell�t�rdelt.

- Sirius - suttogta Harry. - Sirius, �bren vagy? Senki nem felelt.

- Sirius! - ism�telte Harry s�rget� hangs�llyal.

A cella s�t�tj�ben egy apr� f�nypont gy�lt, ak�r egy szentj�nosbog�r. Ahogy a f�ny n�tt, Hermione r�j�tt, hogy a forr�sa nem m�s, mint egy var�zsp�lca. Hamarosan olyan er�ss� v�lt, hogy bevil�g�totta a cell�t, �s l�that�v� v�lt a siv�r, szalm�val bor�tott k�padl�, a s�t�t falak, valamint Lucius Malfoy �s F�regfark. Mindketten a k�padon �ltek, ahol egy �r�val kor�bban m�g Sirius fek�dt. Lucius, aki a f�nyl� p�lc�t tartotta jobb kez�ben, n�vekv� haraggal meredt Harryre.

- Draco - sz�rte a fogai k�zt. - Mit m�velsz te itt?

Hermione hallotta, ahogy az igazi Draco a h�ta m�g�tt ijedten felh�rd�l. Harry viszont a d�bbenett�l sz�hoz sem jutott. Szemei vadul cik�ztak Luciusr�l a k�padra, ahol utolj�ra l�tta Siriust, azut�n ism�t vissza a f�rfira. Hermione r�j�tt, hogy ha valakinek valamit tennie kell, akkor az �. R�gvest fel�llt, �s k�zben elengedte Harry kez�t.

- Mr Malfoy - mondta. - Az eg�sz az �n hib�m. Lucius r�n�zett, �s arc�ra r� volt �rva a gyanakv�s.

- �s el�ruln�d - kezdte neh�zkesen, - hogy ki vagy te?

- Draco bar�tn�je vagyok - felelte a l�ny. - A nevem Mandy Brocklehurst.

Az ajk�ba harapott �s mag�ban bocs�natot k�rt Mandyt�l, ami�rt k�lcs�nvette a nev�t. De a Brocklehurst�k� nagy m�lt� �s megbecs�lt var�zsl�csal�d volt, amivel Lucius Malfoy bizony�ra maga is tiszt�ban van.

Harry �gy meresztette r� a szemeit, mint egy felf�v�dott b�ka, �s figyelmeztet�leg megragadta a bok�j�t. Hermione r�l�pett a kez�re.

- Egy kicsit �sszekaptunk Drac�val - folytatta s�r� szempillaverdes�s k�zepette. - Azt �ll�totta, hogy a Malfoy csal�d birtok�ban van Anglia legnagyobb f�ld alatti j�ratrendszere, szerintem viszont a Rookwoodok� nagyobb... �s azt�n... - elhallgatott �s zavartan lepillantott - Azt k�veteltem, hogy hozzon le ide. Az eg�sz az �n hib�m.

K�nnyekben t�rt ki, ami nem is esett t�lzottan nehez�re, hiszen a helyzet meglehet�sen nyomaszt� volt m�r �gy is. Sz�m�t�sa bev�lt; Lucius Malfoy, akinek a szenved�s �s a s�t�t m�gia r�ms�gei nem okoztak k�l�n�sebb lelki traum�t, a jelek szerint nem volt felk�sz�lve egy zokog� di�kl�ny l�tv�ny�ra. Nyilv�nval� volt, hogy a l�ny viselked�se eg�szen felkavarta.

- Hagyd abba - mondta Hermion�nak. - �s mondd csak, hogy jutott�l ide egy�ltal�n?

- Hopp-porral - felelte Hermione, mik�zben az eddigin�l is hangosabban s�rt. - Amikor Draco elhagyta Roxfortot, annyira hi�nyzott... �s l�tni akartam Sirius Blacket is, mert � Anglia egyik legrettegettebb var�zsl�ja. El sem akartam hinni, hogy siker�lt elkapniuk �t, Mr Malfoy... Nem is tudtam, hogy Draco apja ilyen nagyhatalm� var�zsl�... Ez hatott.

- Nos - felelte Lucius. - Azt hiszem, semmi baj nem t�rt�nt, ann�l is ink�bb, mivel Black m�r nincs itt. �tvitt�k egy m�sik cell�ba.

Hermione lopva kisand�tott az arc�t takar� ujjai k�z�l, rem�lve, hogy Lucius szolg�l m�g n�mi inform�ci�val. De rem�nyei hi�baval�nak bizonyultak.

- Viszont meg kell jegyeznem - n�zett a f�rfi ez�ttal Harryre, - mennyire �r�l�k, hogy v�gre van bar�tn�d, Draco. M�r kezdtem att�l tartani, hogy esetleg ferde hajlamaid vannak.

Hermione h�ta m�g�l tompa zaj hallatszott, ahogy az igazi Draco felh�borodottan felszisszent.

- �hm - mondta Harry akadozva. - Nos... nincsenek ferde hajlamaim. B�r nem csod�lom, hogy azt hitted - tette hozz�. - Az a sok fodros ruha...

A tork�ra forrt a sz�, amint a l�thatatlan Draco a bok�j�ra l�pett.

- R�ad�sul eg�sz csinos - morfond�rozott Lucius, mik�zben a tekintete visszav�ndorolt Hermion�ra. A l�nynak egy�ltal�n nem tetszett ez a n�z�s. - Mi lenne, ha mindannyian felmenn�nk �s... egy kicsit jobban �sszeismerkedn�nk? - javasolta, majd F�regfarkhoz fordult: - Peter, te pedig a fogollyal maradsz a m�sik cell�ban, am�g � ide nem �r.

F�regfark b�lintott, de k�zben zavart arckifejez�ssel b�mult Hermion�ra. A l�nynak hirtelen �sszeszorult a gyomra a gondolatra, hogy a f�rfi tal�n azon gondolkodik, honnan olyan ismer�s neki. Mert az igazs�g az volt, hogy m�r l�tta �t kor�bban... Harryvel. Persze akkor m�g csak tizenh�rom �ves volt, most pedig tizenhat, �s egy l�ny k�lseje nem is v�ltozhat nagyobbat, mint tizenh�rom �s tizenhat �ves kora k�z�tt. Hermione most legal�bb h�sz centivel magasabb volt, a haj�t, ha nem is sim�totta ki, de legal�bb megszel�d�tette n�mileg, �s a fogai is megv�ltoztak. Az alakja pedig... Nos, csak rem�lni tudta, hogy F�regfark nem n�zi az alakj�t.

- Addig is - folytatta Lucius. - Amanda �s �n felmegy�nk �s besz�lget�nk egy kicsit. Draco, kelj fel a f�ldr�l. Te is vel�nk j�hetsz, ha akarsz.

Azzal t�vozott a katakomb�kb�l, �s Hermion�t a karj�n�l fogva vonszolta maga ut�n fel a l�pcs�soron, a roppant mogorva k�pet v�g� Harry pedig k�vette �ket.

(Ford�totta: Severyn Snape)

(Folyt. k�v... :-)