Draco Dormiens

(Cassandra Claire)

8. R�SZ Malfoy v�r

A dereng� f�ny vibr�l� t�zpontokk�nt sz�r�d�tt �t Harry lez�rt szemh�jain. A fi� felmordult �s kinyitotta a szem�t. Draco h�l�szob�j�ban volt �s sz�tvetett v�gtagokkal fek�dt az �gyon. Nem is tudott volna m�sk�pp, hiszen mindk�t csukl�ja az �gyhoz volt k�t�zve. A fej�ben tomp�n l�ktetett a f�jdalom, mintha valaki egy gongot vert volna a hal�nt�ka m�g�tt.

- Maradj nyugton - sz�lalt meg egy hang.

Harry oldalra kapta a fej�t �s feln�zett. A hang tulajdonosa Narcissa volt. A n� egy nagy, csontnyel� f�r�szt tartott a kez�ben. Harry ism�t behunyta a szem�t. Ez csak egy r�m�lom - nyugtatgatta mag�t. - M�ghozz� a legrosszabbik fajt�b�l. �m amikor �jra feln�zett, a n� m�g mindig ott volt. A f�r�sz �l�t a bal kez�n l�v� k�t�lhez illesztette, azut�n f�r�szelni kezdett. Rendk�v�l s�padt volt, �s a szemei megint azzal a k�l�n�s nyugtalans�ggal rebbentek ide-oda, amihez Harry lassank�nt kezdett hozz�szokni. De nem b�nta volna, ha legal�bb addig mell�zi ezt a szok�s�t, am�g a f�r�szt olyan k�zel tartja az �t�er�hez.

- Narcissa - sz�l�totta meg. - Vagyis anya! Mi t�rt�nt...?

A bal keze id�k�zben kiszabadult, �s oldalra fordult, �gy figyelte, hogyan v�gja �t a n� a jobbj�n is a k�telet.

- Az ap�d - kezdte Narcissa t�tov�n - nem �r�lne, ha rajtakapna, hogy megpr�b�lsz lejutni a bar�tn�dh�z a pinc�be - mondta, de l�tva Harry k�ts�gbeesett arckifejez�s�t csit�t�lag felemelte a kez�t. - A l�ny j�l van. Sirius Black cell�j�ba z�rt�k - tette hozz�, �s a szemei �jra elkezdtek ide-oda rebbenni. - Sirius vigy�zni fog r�.

Miut�n Harry jobb keze is kiszabadult, fel�lt �s massz�rozni kezdte a karjait, hogy fel�l�nk�tse kiss� a v�rkering�st. Az utols� dolog, amire eml�kezett az volt, hogy Lucius egyik embere le�t�tte.

- De ugye, nem b�ntott�k Hermion�t? - k�rdezte. - Mert Lucius arra k�sz�lt, hogy...

- Oh, az ap�d gondolkod�s n�lk�l meg�lte volna - sz�lt k�zbe Narcissa kifejez�stelen arccal. - Cruciatus �tokkal k�nozta, hogy kiszedje bel�le, hol van Harry Potter. De � nem �rulta el.

Harry eddigi tompas�g�t mintha csak elf�jt�k volna; a gyomra hirtelen felkavarodott.

- Mi t�rt�nt?

- Az ap�d - kezdte a n�, �s Harrynek hirtelen esz�be �tl�tt, hogy eml�kei szerint Narcissa egyetlen egyszer sem mondta ki Lucius nev�t. - Az ap�d azt �ll�tja, hogy Harry Potter itt van. Feltehet�en valamilyen l�thatatlann� t�v� k�penyt haszn�lt, de azt�n felfedte mag�t - folytatta az �rzelmek legkisebb jele n�lk�l, - a hal�lfal�k pedig elkapt�k. Harry talpra k�zd�tte mag�t, �s zsibbadt kezeit r�tette Narcissa j�ghideg kez�re, amelyben a n� m�g mindig a v�g�eszk�zt szorongatta.

- Anya - mondta. - K�rlek, b�zz bennem, ez nagyon fontos! Tudom, hogy nem k�nny� neked, de... Harry �letben van?

Narcissa b�lintott.

- Hol van most?

- A v�v�teremben - felelte a n�, �s besz�d k�zben k�t �ri�si k�nnycsepp g�rd�lt ki a szem�b�l, majd v�gig az arc�n. Harryben m�lys�ges sz�nalom �bredt ir�nta, de az esze m�r csak azon j�rt, hogyan juthat Drac�hoz.

Lecs�szott az �gyr�l, majd �vatosan r��llt a l�b�ra - ami szerencs�sen ki�llta a pr�b�t, - azut�n kirohant a szob�b�l. Az asszony pedig n�m�n k�vette �t a tekintet�vel.

*

�lm�ban Hermione az Abszol �ton j�rt. Zoknit v�s�roltak Harryvel. Szokatlan volt ez a l�ny sz�m�ra, hiszen m�g soha �let�ben nem �lmodott olyasmir�l, hogy a fi�val zoknit v�s�roltak volna. Harry gyakran felbukkant az �lmaiban, �s rendszerint sokkal jobban n�zett ki, mint a val�s�gban, r�ad�sul nem egyszer el�fordult, hogy zoknin k�v�l nem is volt rajta semmi m�s. Ez az �lom azonban nem �gy t�nt, mintha abba az ir�nyba haladna. Ez a Harry ugyanis teljesen fel volt �lt�zve �s rendk�v�l komoly k�pet v�gott. A zoknik ut�ni kutat�sban nem jutottak t�l messzire. Szeml�tom�st az �sszes �zlet be volt deszk�zva, mind s�t�t volt �s �res. A j�r�kel�k f�ldre szegezett tekintettel, sietve v�gtak �t az utc�n �s r�juk se n�ztek. Hermione megpr�b�lta elkapni Harry kez�t, de a fi� megr�zta a fej�t.

- Le kell �ln�m - mondta. - F�j.

- Mi f�j? - k�rdezte a l�ny.

Harry sz�tnyitotta a dzsekij�t. A l�ny odapillantott �s l�tta, hogy egy majd' harminc centis k�s fekete nyele �ll ki a bord�i k�z�l. A fi� feh�r p�l�j�t v�r�sre festette a v�r, ami s�r� cseppekben hullt a cip�j�re is. - A k�s - mondta a fi�. - Nem az eny�m, te is tudod. Drac��.

Hermione felsikoltott.

- Enervate! - sz�lt egy hang a f�l�ben. - Gyer�nk, Hermione! �bredj fel! Felnyitotta a szem�t �s Sirius arc�val tal�lta szembe mag�t. Micsoda sz�rny� �lom! - futott �t az agy�n. Rendes k�r�lm�nyek k�z�tt nem is lett volna ilyen h�l�s, ha egy Harryvel kapcsolatos �lm�b�l fel�bresztett�k volna. Most azonban nagyon �r�lt neki, hogy v�ge szakadt.

- Sirius - sz�lalt meg kiss� reszel�s hangon. - Te vagy az?

Sirius arc�n f�radt mosoly ter�lt sz�t.

- V�gre fel�bredt�l! H�la az �gnek! - mondta. - Ne haragudj, hogy az el�bb kiab�ltam, de nincs n�lam a p�lc�m, �gyhogy egyebet nem tehettem.

Hermione neh�zkesen felk�ny�k�lt. Minden tagja f�jt, �s �gy �rezte mag�t, mint akit megvertek. Azt�n k�r�ln�zett. Egy s�t�t, szikl�ba v�jt cell�ban voltak, amit az egyik oldalr�l r�csok z�rtak le, a szemben l�v� fal ment�n pedig egy k�pad h�z�dott. �gy t�nt, Siriusszal kettesben vannak.

- Te j�s�gos �g! - ki�ltotta, mik�zben fel�lt �s megragadta Sirius karj�t. - Harry! �s Draco! Hol vannak?

- Nem tudom - felelte Sirius nyugalmat er�ltetve mag�ra. - Azt rem�ltem, hogy te majd elmondod nekem.

A l�ny megcs�v�lta a fej�t, mire a f�rfi vonakodva folytatta:

- Egy csapat hal�lfal� hozott ide t�ged. De Harry �s Draco nem volt veletek. Bez�rtak t�ged ide a cell�mba, azut�n elmentek - tette hozz�, majd kiss� f�lszegen megveregette a l�ny v�ll�t. - Eml�kszel r�, hogy mi t�rt�nt, Hermione?

A l�ny �rezte, hogy m�r alig tudja f�ken tartani a szem�ben �g� k�ts�gbeesett k�nnyeket.

- Sz�rny� volt - mondta. - A hal�lfal�k elkapt�k Drac�t. Azt hiszik, hogy � Harry. Harry pedig... - folytatta, �s a k�nnycseppek most m�r kis h�j�n kicsordultak a szem�b�l, de er�t vett mag�n �s lassan besz�lve beavatta Siriust a t�rt�ntek minden r�szlet�be. - �s azt�n Draco levette a l�thatatlann� t�v� k�penyt, �k meg... sarokba szor�tott�k. Azt nem l�ttam, hogy mi t�rt�nt ezut�n, �s azt se tudom, hogy mit csin�ltak Harryvel �s Drac�val. Azt hiszem, Lucius elk�b�tott egy �tokkal - mondta, �s a k�nnyei most m�r feltart�ztathatatlanul peregni kezdtek. - Sirius... Lehet, hogy Draco m�r halott!

- Nem fogj�k meg�lni �t - felelte a f�rfi. - Azt hiszik, hogy � Harry. V�gre fogj�k hajtani rajta a Lacertus �tkot. Ehhez pedig Voldemortra van sz�ks�g. Teh�t van m�g egy kis id�nk.

- M�gis mennyi id�be telik ideh�vni Voldemortot? - k�rdezte a l�ny hevesen. - Mennyi id� kell neki, hogy ide�rjen?

- Nos, Hermione - sz�lalt meg Sirius neh�zkesen, - Az biztos, hogy nem kell buszra sz�llnia. Voldemort nagy val�sz�n�s�ggel egy m�sodperc alatt ide tud hoppan�lni. De - tette hozz� - Luciusb�l kin�zem, hogy csak akkor h�vja ide, ha m�r minden k�szen �ll �s minden t�k�letes. A S�t�t Nagyurat jobb, ha nem �ri kellemetlen meglepet�s, amikor ide�r.

- Gy�l�l�m Luciust - fakadt ki a l�ny hevesen. - Egy �ntelt, gonosz �kszerm�ni�s perverz, aki m�g a saj�t fi�val sem t�r�dik.

- � sokkal t�bb enn�l - jegyezte meg Sirius egy fanyar mosollyal. - �... - Elhallgatott �s t�prengve f�rk�szte a l�ny arc�t.

- Mi az? - k�rdezte Hermione.

- Hogy �rtetted azt, hogy �kszerm�ni�s? - k�rdezte a f�rfi. - L�tt�l rajta valamilyen �kszert?

- Van egy sz�rnyen ronda f�gg� a nyak�ban - v�laszolta a l�ny. - �gy t�nik, nagy becsben tartja - tette hozz�. - Akkor is folyton babr�lta a kez�vel, amikor a dolgoz�szob�ban... kikezdett velem - b�kte ki, mik�zben er�sen elpirult.

- Hogy n�z ki az a f�gg�? - k�rdezte Sirius.

Hermione erre elmondta neki, hogy egy aranyl�ncr�l van sz�, rajta egy �ttetsz� �vegmed�llal, amibe egy apr� m�ret� t�rgy van beledolgozva. Egy t�rgy, ami halv�nyan eml�keztet egy emberi fogra. Amikor a besz�mol�j�ban el�rt id�ig, Sirius talpra ugrott �s j�rk�lni kezdett fel-al� a cell�ban.

- J�l sejtettem - mormolta. - Eg�sz v�gig itt motoszk�lt a fejemben... Csak arra nem tudtam r�j�nni, hogy csin�lta.

- Mit csin�lt? - k�rdezte a l�ny, mik�zben k�vette a szem�vel a f�rfi izgatott j�rk�l�s�t.

- Befoly�solta - felelte Sirius.

- Befoly�solta? - visszhangozta a l�ny d�bbenten. - De h�t kit?

- Narciss�t - b�kte ki a f�rfi, mik�zben nagy lend�lettel vissza�lt a padra.

- Sirius - n�zett r� a l�ny szigor�an. - El�g volt a szabad k�pzett�rs�t�sokb�l! Besz�lj v�gre �rthet�en!

- El�sz�r el sem tudtam k�pzelni, hogy volt k�pes hozz�menni feles�g�l - folytatta Sirius nyilv�n tov�bbra is hangosan kimondva a gondolatait. - Narcissa vil�g �let�ben ki nem �llhatta �t. Lucius bizony�ra valamilyen k�nyszer�t� b�b�jt alkalmazott n�la, ha csak nem mag�t az Imperius �tkot.

- Azt akarod mondani, hogy Lucius r�k�nyszer�tette Narciss�t, hogy hozz�menjen? - k�rdezett r� Hermione a csod�lkoz�st�l elkerekedett szemmel. - Oh, ez annyira jellemz� r�, nem gondolod? - tette hozz�, majd �sszevont szem�ld�kkel �gy folytatta: - De akkor sem �rtem... Hiszen az k�ptelens�g, hogy tizenh�t �vig az Imperius vagy valamilyen hasonl� �tok hat�sa alatt tartotta; hiszen akkor Narcissa mostanra m�r r�g halott lenne vagy pedig meg�r�lt volna.

- Az els� �v ut�n Luciusnak val�sz�n�leg m�r nem volt sz�ks�ge r� - felelte Sirius cs�ndesen. - Tal�lt egy sokkal jobb megold�st - tette hozz�, mik�zben belen�zett a l�ny csod�lkoz� arc�ba. - Hallott�l m�r valaha az Epiciklikus Var�zslatokr�l?

- Luciusnak van err�l egy k�nyve a dolgoz�szob�j�ban. Benne van a Lacertus �tok is - felelte a l�ny, �s megborzongott. - El�g h�tborzongat�nak t�nik... m�rmint a k�nyv.

- Ezek a var�zslatok arra val�k, hogy emberek �s �llatok esszenci�j�t t�rgyakba helyezz�k. Neh�z pontosan meghat�rozni, de nem k�ts�ges, hogy f�leg fekete m�gi�b�l �llnak. Kell hozz� valami egy embert�l... �s min�l fiatalabb kor�ban veszik el t�le, ann�l jobb. Mondjuk egy hajsz�l, vagy az egyik foga, amib�l azut�n egy t�rgyat k�sz�tenek. P�ld�ul egy med�lt. �s ez a t�rgy mag�ba fogja z�rni annak a szem�lynek esszenci�j�t, amit a g�r�g�k "�let-szikr�nak" neveznek. Ha pedig a t�rgyat megrong�lj�k vagy elpuszt�tj�k...

- Azzal meg is lehet �lni valakit? - k�rdezte Hermione.

- Bizony.

- Teh�t Lucius... �gy gondolod, hogy megszerezte Draco egyik fog�t m�g kisgyerek kor�ban?

- Igen, azt hiszem - felelte Sirius. - Ott hordja Draco �let�t a nyak�ban az�ta, hogy a fi� megsz�letett. Draco persze nem tud r�la. De Narcissa igen. Luciusnak pedig csak el kell t�rnie a med�lt, �s a fi� azonnal meghal. Ha Narcissa elhagyn� �t... vagy ha ellenszeg�lne...

- De h�t Draco a fia! - ki�ltotta Hermione. - Az egyetlen �r�k�se, ezt � maga mondta.

- � csak a tulajdona Luciusnak - felelte a f�rfi. - Te nem ismered �t, de �n eml�kszem r� m�g a miniszt�riumi korszak�b�l. Els�rang� manipul�tor volt, t�rtet� karrierista. Draco pedig csak egy t�rgy a szem�ben, amit birtokolhat, �s ami f�l�tt uralkodhat.

Hermion�nak hirtelen esz�be jutottak az � sz�rke kis fogorvos sz�lei.

- Szeg�ny Draco! - s�hajtotta.

*

Harry v�gigrohant a folyos�kon nem t�r�dve azzal, hogy megl�thatj�k (H�, k�ly�k! Csigav�r! - ki�ltott r� Draco egyik v�mp�r felmen�j�nek portr�ja, mik�zben elhaladt mellette), �s berontott a v�v�terem k�tsz�rny� t�lgyfaajtaj�n.

A helyis�g most is �gy n�zett ki, mint els� nap, amikor Lucius idehozta �t - azaz majdnem. A var�zsl�csat�kat �br�zol� falik�rpitok nem v�ltoztak, ahogy a v�v�p�st sem, de a terem egyik t�volabbi sark�ban a legut�bbi l�togat�sa �ta egy k�l�n�s �p�tm�ny jelent meg. Harry m�g sosem l�tott ehhez hasonl�t.

Egym�st�l t�z centi t�vols�gban ragyog� f�nynyal�bokb�l �ll� r�csok futottak a padl�t�l a plafonig, �s egy nagyj�b�l m�sf�lszer k�t m�ter ter�let� n�gysz�get z�rtak be. Egy ketrec volt, ezt Harry azonnal meg�llap�totta. Egy f�nyb�l sz�tt ketrec... Benne pedig nem m�s volt, mint Draco.

Harry �vatosan k�zelebb l�pett a ketrechez. Nem tudta, mi lehet a funkci�ja, de azt egy�rtelm�en �rezte rajta, hogy egy er�sen m�gikus t�rgyr�l van sz�. A kor�bbi, m�gikus holmikkal kapcsolatos tapasztalatai pedig arra intett�k, hogy jobb, ha elker�li �ket. Draco hanyatt fek�dt a f�ld�n �s a plafont b�multa. Harry egy pillanatig azt hitte, hogy testbilincsel� b�b�jt alkalmaztak rajta, de Draco a k�zeledt�re fel� fordult �s halv�nyan elmosolyodott.

- Szia! - mondta.

A szeme v�ral�fut�sos volt, a fels� ajka felrepedt, �s Harry m�g azt is �szrevette, hogy a bal csukl�ja ott, ahol az ing�b�l kil�tszik, teniszlabda m�ret�re van dagadva.

- J�l helybenhagytak - jegyezte meg Harry.

- H�t igen - felelte Draco, mik�zben tekintet�t ism�t a plafonra emelte. - Ha tanultam valamit gyerekkoromb�l, akkor az a ver�sek elvisel�se volt.

Harry let�rdelt a r�csok mell�.

- Malfoy - kezdte. - Narcissa elmondta, hogy mit tett�l. Ez volt a legb�trabb dolog, amit valaha is hallottam. �s a legostob�bb is. De t�nyleg nagyon b�tor volt.

- K�sz - felelte Draco. - Val�sz�n�leg te m�velted ezt is. A b�tor �s az ostoba r�sz�t legal�bbis.

- Nem hiszem. Vagy legfeljebb - tette hozz� t�tov�n - az ostoba r�sz�t. Draco er�tlen�l mosolygott.

- N�zed - mondta Harry. - Az�rt j�ttem ide, hogy kiszabad�tsalak. Ut�na pedig lejuttatsz a katakomb�kba �s megkeress�k...

Draco nemet intett a fej�vel.

- Nem lehet - felelte. - Ismerem ezt a beb�rt�nz� b�b�jt. Csak egy rendk�v�l er�s var�zsl� vagy egy auror tudja hat�stalan�tani. A r�csok pedig gyakorlatilag t�rhetetlenek. Harry alig akarta elhinni, hogy Draco �gy belet�r�d�tt a helyzetbe.

- Nem foglak itt hagyni - jelentette ki.

- Pedig �pp itt az ideje, hogy megtanuld, hogy vannak dolgok, amikre nem vagy k�pes - felelte Draco. - Azt hiszem, a javadra v�lna.

- A ti�dre viszont ann�l kev�sb� - felelte Harry. - Gyer�nk, Malfoy! Gondolkozz!

- Rendben. Van az�rt valami... - v�laszolta Draco tekintet�t ism�t a plafonra szegezve.

- Micsoda?

- Szerintem te is tudod, Potter - felelte a fi�. - R�ad�sul m�g �lvezn�d is. Harry �rtetlen�l r�zta meg a fej�t. Draco fel�lt �s k�zelebb h�z�dott hozz� �gyelve arra, hogy ne nehezedjen a s�r�lt csukl�j�ra.

- Pedig olyan egyszer� - magyar�zta. - Csak meg kell, hogy �lj. Harry d�bbenten meredt r�.

- Micsoda?

- Megtan�talak az Adava Kedavr�ra - felelte a sz�ke fi� olyan seg�t�k�sz hangs�llyal, mintha csak egy tollat sz�nd�kozna k�lcs�nadni. - Nem neh�z. - Ekkorra m�r Harryvel szemben t�rdelt, �s fesz�lten n�zett r�. - Gondold �t, Potter - folytatta. - �gy csak egy kicsit kor�bban fogok meghalni, mint ha kiv�rn�nk, hogy r�m tegy�k azt a Lacertus iz�t... �s mi van, ha m�k�dni fog? R�m teszik az Imperiust, �s att�l kezdve �gy haszn�lnak, mint egy muglik �s s�rv�r�ek ellen beprogramozott gyilkol� g�pet. Nem hiszem, hogy olyan sok�ig kitartan�k, mint te... Nincs olyan akarater�m... De annyi ideig az�rt biztos kitartok, hogy meg tudjam �lni az els� mugli sz�rmaz�s�t, aki az utamba ker�l. �s mit gondolsz, ki lenne az? Harry lehunyta a szem�t.

- Jaj, ne! - suttogta.

- Az ap�m - folytatta Draco sz�ntelen hangon - igaz�n sz�rakoztat�nak fogja tartani, hogy Harry Potterrel �less�k meg a saj�t bar�tn�j�t. Tulajdonk�ppen ha m�g �letben tartja �t, azt csakis ez�rt teszi.

- Gy�l�l�m az ap�dat, Malfoy - k�z�lte Harry an�lk�l, hogy kinyitotta volna a szem�t.

- H�t igen - f�zte hozz� Draco. - �n is gy�l�l�m.

Egy ideig hallgattak, ker�lt�k egym�s tekintet�t, �s fej�ket lehajtva elmer�ltek viharos gondolataikban - egy fekete �s egy sz�ke; az egyik a r�cson k�v�l, a m�sik a r�cs m�g�tt.

- T�nyleg k�r, hogy nem vagyunk rokonok - sz�lalt meg v�g�l Draco halkan. - Le mern�m fogadni, hogy a bar�tod, Sirius ott lent a pinc�ben hat�stalan�tani tudn� a beb�rt�nz� b�b�jt. Azt mondj�k, hogy nagyon j� var�zsl� volt.

- Igen - helyeselt Harry. - B�rcsak... - s�hajtott fel, majd hirtelen elhallgatott, felkapta a fej�t �s t�gra ny�lt szemmel meredt Drac�ra. - Megvan! - lehelte. - Ez az! Zseni vagy, Malfoy! Legsz�vesebben megcs�koln�lak, b�r az az�rt durva lenne! Draco d�bbenten meredt r�.

- Ha? - k�rdezte.

- Add a kezed! - felelte Harry.

- Mi�rt? - k�rdezett vissza Draco gyanakv�an.

- Csak add ide! - s�rgette Harry.

Draco olyan arckifejez�ssel ny�jtotta ki a r�csok k�zt a kez�t, mint akinek m�r minden mindegy. Harry megfogta. Ez volt az els� alkalom, hogy sz�nd�kosan hozz��rt Draco Malfoyhoz, �s k�s�bb bizonyos okok miatt t�bbsz�r is visszagondolt erre, most azonban t�ls�gosan sietett ahhoz, hogy ilyesmikre tudjon figyelni. Szabad kez�vel belekotort a farmerzseb�be, kivette bel�le a k�st, amit m�g Siriust�l kapott a tizennegyedik sz�let�snapj�ra �s kipattintotta a peng�j�t.

Ezut�n egy hat�rozott mozdulattal v�gigv�gta Draco tenyer�t. A sebb�l v�r bugyogott ki �s azonnal el�ztatta a fi� ingujj�t.

- H�! - ki�ltotta Draco, mik�zben megpr�b�lta visszah�zni a kez�t. - Mit m�velsz? Harry azonban nem felelt, hanem maga fel� ford�totta a k�st, �s a saj�t tenyer�t is felv�gta. Azut�n eldobta a k�st, el�reny�lt, megragadta Draco v�rz� kez�t, �s a ny�lt sebeket szorosan �sszepr�selte.

- Igaz�n meghat�, hogy a v�rtestv�rem akarsz lenni - jegyezte meg Draco, mik�zben leb�mult a szorosan �sszekulcsolt, v�rz� kezeikre. - De biztos vagy benne, hogy ez a legmegfelel�bb pillanat?

- Fogd be, Malfoy - vetette oda Harry, mik�zben �gy vigyorgott, mint egy eszel�s. - Ink�bb gondolkozz! Malfoy v�r. Csak az tudja kinyitni a csap�ajt�t, akinek Malfoy v�r folyik az ereiben.

Draco sz�ja t�tva maradt a d�bbenett�l. Azut�n el�rehajolt �s olyan szorosan megragadta Harry kez�t, amennyire csak tudta; olyan szorosan, hogy az ujjai elfeh�redtek.

- Mit csin�lsz? - k�rdezte Harry nevetve.

- Szerinted mit, Potter? - k�rdezett vissza. - Pr�b�lok gyorsabban v�rezni.

*

Harry f�lve k�zel�tette meg a csap�ajt�t, majd a saj�t �s Draco v�r�t�l m�g mindig ragacsos jobb kez�t a foganty�j�ra tette. Nem t�rt�nt semmi. Nem volt sik�t�s vagy b�rmif�le riad�. Felb�torodva nyitotta fel az ajt�t, majd lem�szott az alatta felt�rul� helyis�gbe.

Tal�lgatta, vajon mennyi idej�k lehet addig, m�g Lucius �s az emberei Drac��rt j�nnek. Draco... Ez�ttal egy�rtelm�en a keresztnev�n sz�l�totta �t gondolatban, pedig sosem hitte volna, hogy valaha ilyesmire vetemedik. F�leg, miut�n szab�lyszer�en felfordult a gyomra, valah�nyszor Hermione kiejtette a sz�j�n a fi� keresztnev�t. Harry, tudom, hogy nem kedveled Drac�t. De megv�ltozott.

Megv�ltozott. Tal�n t�nyleg megv�ltozott - gondolta Harry, mik�zben bevett egy p�kh�l�val telesz�tt kanyart. Id�ig meg volt gy�z�dve r�la, hogy ez az eg�sz a Sz�zf�l�-f�zet hat�sa, de vajon egy ilyen var�zslat val�ban el�g er�s ahhoz, hogy szembesz�lljon egy eg�sz �lettel, amit az id�ig teljes eg�sz�ben az �n�s �rdekek vez�reltek, �s r�k�nyszer�tsen egy alapvet�en nem h�sies t�pus� embert arra, hogy a saj�t �let�t kock�ra t�ve megmentsen egy l�nyt, akit tulajdonk�ppen alig ismer? Harry nem volt ebben eg�szen biztos. Amiben viszont biztos volt, az az, hogy Draco nem tudni, mi okb�l, de megmentette Hermion�t a k�nz�st�l �s minden bizonnyal a hal�lt�l is. �s emiatt Harry az ad�sa lett. De nem akart Piton sors�ra jutni, hogy eg�sz �let�t �thassa a b�ntudat �s a neheztel�s; elhat�rozta, hogy � bizony nem fogja hagyni, hogy Draco Malfoy meghaljon, am�g b�rmivel is tartozik neki.

A katakomb�k bej�rat�n�l j�rt. Felemelte v�r�ztatta kez�t �s a z�rra tette, ami az �rint�sre lev�lt, mintha csak spagettib�l lett volna. Eldobta, azut�n bel�kte a kaput �s bel�pett.

Sirius �s Hermione egym�s mellett �ltek a cella t�volabbi v�g�ben l�v� k�padon. A f�rfi rendk�v�l komolynak t�nt, ahogy magyar�zott valamit a l�nynak, � pedig hallgatta �s b�logatott, �s m�g mindig szinte nevets�gesen csinos volt Narcissa szat�nruh�j�ban. �gy l�tszik, meg�rezte Harry jelenl�t�t m�g azel�tt, hogy a fi� b�rmit is sz�lt volna, mert talpra ugrott �s el�refutott, majd k�t k�zzel �tny�lt a r�csokon �s megragadta a kez�t.

- Harry... j�l vagy?

- Igen...au!

�sszer�ndult az arca, ahogy a l�ny a sebes kez�hez �rt, Hermione pedig felki�ltott, amikor megl�tta a v�rt:

- Lucius tette...?

- Nem. �s nem is mind az �n v�rem - v�laszolta Harry. - Egy r�sze Drac��. A l�ny arca eg�szen elz�ld�lt.

- �s �... j�l van? Megs�r�lt...? - k�rdezte.

- Egy kiss� helybenhagyt�k, de nem v�szes - felelte Harry neh�zkesen. - �t Voldemortnak tartogatj�k.

Azut�n Siriushoz fordult.

- Tudsz valamit a beb�rt�nz� b�b�jokr�l?

*

Draco hanyatt fekve b�multa a plafont. �gy v�lte, norm�lis esetben m�r r�g p�nikba kellett volna esnie, m�gsem ez t�rt�nt. Valamif�le jeges nyugalom �radt sz�t benne, �s nem �rzett szinte semmit. Harry �pp a h�z alatti folyos�kon j�rt valahol. Draco behunyta a szem�t, �s a s�t�tben m�g er�sebben �rz�kelte �t. Kicsit olyan volt, mintha egy l�thatatlan f�nyb�l sz�tt k�tel�k futott volna k�zt�k, amelynek egyik v�g�n � volt, a m�sikon pedig Harry... �s a k�t�l n�ha megr�ndult, mintha csak mag�ra akarn� vonni a figyelm�t, m�skor viszont szinte lehetetlen volt megtal�lni Harryt a m�sik v�g�n. Most �ppen k�nny� volt; szinte l�tta �t maga el�tt. Furcsa l�tom�sok - gondolta. - Furcsa l�tom�saim vannak. De ezek miatt a l�tom�sok miatt legal�bb nem �rezte mag�t olyan egyed�l.

Hermione is ott volt vele. F�j� volt r� gondolni, mintha csak egy rossz foga sajgott volna. De a l�ny �letben volt, �s ezt, ha csak r�szben is, de neki k�sz�nhette. Nem b�nta meg, amit tett. Eddig folyton a h�tt�rb�l figyelte Harry nevets�ges h�stetteit, �s nem csak azt nem tudta, hogy vajon mi�rt csin�lja, de azt sem, hogy hogyan k�pes v�ghezvinni �ket. Most viszont m�r tudta: Csak teszi, amit tennie kell; hiszen csak egyetlen haszn�lhat� �t van, csak egy ir�nyba lehet tov�bbl�pni, �s � megteszi. Olyan nyilv�nval�an egyszer� volt. De az�rt elt�prengett rajta, vajon akkor is ilyen k�nny� lenne-e a d�nt�s, ha nem lenne ott Harry a fej�ben. Amikor a v�v�terem ajtaja kiny�lt, Draco egy pillanatig �gy hitte, csak k�pzel�dik. Lassan odaford�totta a fej�t.

Az apja j�tt be. �s Lucius nem volt egyed�l. Egy nagyon magas, hossz�, fekete k�penybe burkol�z�, csukly�s alak j�tt vele. V�r�s keszty�t viselt �s a kez�ben p�lc�t tartott. Gyors l�ptekkel kereszt�lment a termen �s a ketrec el�tt meg�llt. "Liberos" - mondta, �s a hangja h�tborzongat� sziszeg�snek hatott.

A ketrec r�csai elt�ntek �s Draco fel�lt. Hirtelen csupasznak, v�dtelennek �rezte mag�t. A magas f�rfi k�zelebb j�tt hozz� �s beleb�mult az arc�ba. Azt�n felemelte a kez�t �s leh�zta a csukly�j�t.

Draco elfojtott egy ki�lt�st. Egy csupasz, haj n�lk�li, v�rsz�n� koponya... s�rga, ferdev�g�s� szemek, f�gg�leges pupill�i ak�r a macsk�k�... az orr k�t apr� ny�l�s csup�n... ajkak n�lk�li sz�j.

- Lucius - csend�lt fel a h�tborzongat� hang, ami - Draco most m�r tudta - Voldemort Nagy�rhoz tartozott, - j� munk�t v�gezt�l, val�ban nagyon j�t.

*

Miut�n Harry kiengedte Hermion�t �s Siriust a cell�b�l, keresztapja t�bbsz�r is kik�rdezte �t a f�ny-ketrecr�l, amiben Drac�t tartj�k fogva, majd v�g�l el�gedetten �gy sz�lt:

- Semleges�teni tudom a var�zslatot. De sz�ks�gem lesz a p�lc�mra.

- Haszn�lhatod az eny�met - vetette fel Hermione, de Sirius megr�zta a fej�t.

- Ez egy nagyon �sszetett var�zslat - mondta. - A saj�t p�lc�m kell hozz�. Tudom, hogy hol van, l�ttam, amikor Lucius eltette egy fi�kba a dolgoz�szob�j�ban. R�ad�sul - tette hozz�, - kutya alakban sokkal gyorsabban fel tudok jutni oda, mint ti. A legjobb lesz, ha el�remegyek, ti pedig k�s�bb ut�nam j�tt�k. Megpr�b�lom hat�stalan�tani a beb�rt�nz� b�b�jt, azut�n tal�lkozunk Draco h�l�szob�j�ban.

- De mi van, ha... - ny�gte ki Hermione - ...Tudodki m�r ott van?

Sirius elkomorodott.

- Akkor is ott tal�lkozunk, �s majd kital�ljuk, hogy mit tegy�nk - felelte, mik�zben Harry v�ll�ra tette a kez�t, �s egy percig m�lyen a szem�be n�zett.

- Rendben - b�lintott v�g�l a fi�.

Sirius elengedte �t �s r�gvest �tv�ltozott kuty�v�, azut�n kiiramodott a pinc�b�l. Harry �s Hermione j�csk�n lemaradva k�vett�k. Harry szokatlanul cs�ndes volt �s rosszkedv�nek t�nt. Nagyon gyorsan haladt, szinte m�r futott.

- Draco j�l van? - k�rdezte Hermione �vatosan. - �gy �rtem, mondtad, hogy a s�r�l�se nem t�l s�lyos, de biztosan nagyon meg van r�m�lve.

- Nincs valami j�l. Annyira, hogy maga k�rt meg r�, hogy �ljem meg - felelte Harry, mik�zben �tevick�lt egy k�rak�son. Amikor visszafordult, hogy Hermion�t is �tseg�tse, d�bbenten l�tta, hogy a l�ny meg�llt �s r�m�lten meredt r�.

- Micsoda? �s te mit mondt�l neki, Harry?

- El�h�ztam a zsebk�semet �s a tork�nak szegeztem. Mi�rt, mit gondolsz, mit mondtam? - csattant fel inger�lten. - K�z�ltem vele, hogy nem norm�lis, �s hogy nem fogom meg�lni.

Hermione elindult a k�vek k�z�tt a fi� seg�ts�ge n�lk�l.

- De mi�rt? M�rmint nem az �rdekel, hogy mi�rt nem �lted meg, hanem hogy mi�rt k�rt t�led ilyet.

- Ha v�grehajtj�k rajta a Lacertus �tkot, akkor �gyis meghal - felelte Harry nyugodt hangon. - Nem akarja, hogy megtegy�k, nem akarja megkock�ztatni, hogy esetleg meg�lj�n m�sokat. Azt mondta, �gy csak egy kicsivel kor�bban halna meg, mert elker�lni �gysem tudja.

Hermione ism�t megtorpant, Harryben pedig felvet�d�tt a k�rd�s, hogy vajon fognak-e ma m�g haladni is.

- Harry... - kezdte a l�ny.

- Tess�k?

- De hiszen ezt te mondtad kor�bban! Amikor els�s�k voltunk �s a B�lcsek K�v�t kerested... azt mondtad, ha Tudodki elkapna, akkor csak egy kicsit kor�bban haln�l meg, mint am�gy.

Egym�sra n�ztek.

- Szerinted �n voltam...? �n sz�laltam meg benne? - k�rdezte Harry szorongva. Hermione szokatlanul komornak t�nt.

- Nem tudom - felelte. - �s nem is akarok gondolkodni rajta.

- Nem, nem hiszem, hogy �gy volt - sz�lalt meg Harry v�ratlanul.

A l�ny r�mosolygott.

- Rem�lem is, hogy nem - felelte. - Mivel m�r megh�vtam, hogy j�jj�n el hozz�nk a ny�ron.

Most Harryn volt a sor, hogy megtorpanjon.

- Hermione, az eg�sz csal�dodat varanggy� fogja v�ltoztatni! - mondta h�tborzongat�an visszhangozva Hermione saj�t f�lelmeit.

- Nem csin�l ilyet - felelte a l�ny makacsul. - A sz�leimnek tetszeni fog. Igaz�n j� modora van, j�l �lt�zik �s... m�g a Roxfort t�rt�net�t is olvasta.

Harry megfordult. Azut�n odaugrott hozz�, megragadta a karj�n�l fogva �s a szem�be n�zett. Ilyesmit m�g sohasem csin�lt azel�tt.

- Kedveled �t, Hermione? - k�rdezte. - Tudom, hogy cs�kol�ztatok, meg minden, de val�ban kedveled �t?

- H�t persze - felelte a l�ny, hab�r a v�lasz�val saj�t mag�t is meglepte. - Igen, val�ban kedvelem.

- Szereted �t?

- Harry!

- Tudn�d �t szeretni?

- Igen! - ki�ltotta a l�ny. - Igen, tudn�m! - Megpr�b�lta kiszabad�tani a karj�t, de a fi� szorosan tartotta. - Kezd nagyon elegem lenni ebb�l az aty�skod�sb�l, Harry! - csattant fel v�g�l. - Nem vagyok tizenk�t �ves, sem pedig ostoba, az pedig csak r�m tartozik, hogy kivel akarok...

- Hermione - szak�totta f�lbe Harry m�rgesen. - Olyan buta vagy! Azzal megcs�kolta.

Eg�szen m�s volt, mint Drac�val cs�kol�zni. Draco cs�kja �des volt, m�rgez� �s egyszersmind �r�mteli. Harry� viszont egyik sem volt ezek k�z�l. Ink�bb ahhoz volt hasonlatos, mintha egy bomba robbanna az ember fej�ben. Hermione �rezte, hogy �gy kapaszkodik bel�, mintha att�l tartana, hogy m�sk�pp �sszeesne, �s �rezte azt is, hogy Harry f�jdalmas er�vel szor�tja a karj�t. Val�sz�n�, hogy v�ral�fut�sai lesznek, de nem �rdekelte.

Nem kapott leveg�t, de ezzel sem t�r�d�tt. Egy ki�ll� k� a derek�ba nyom�dott, �m ez sem zavarta. �rezte Harry sz�vver�s�nek sz�d�t� �tem�t k�zvetlen�l az �v� felett, �s csak ez sz�m�tott; ez �s az ajk�hoz pr�sel�d� sz�ja, �s az a v�gyakoz�s, ami cs�k k�zben a hatalm�ba ker�tette.

Fel�rt egy sokkal, amikor Harry elengedte �s h�tral�pett. A mellkasa szapor�n emelkedett �s s�llyedt, mintha csak futott volna. Tov�bb h�tr�lt eg�szen a szemk�zti falig, �s arc�n szinte r�m�lt kifejez�ssel b�mult a l�nyra.

- Sajn�lom - motyogta. - Nem akartam... Igaz�n sajn�lom! Hermione d�bbenten meredt r�.

- De h�t mi�rt? Mit sajn�lsz? - k�rdezte.

- Ezt... - intett zavartan a l�ny, majd maga fel�. - T�ged �s engem. A dolgok m�r e n�lk�l is el�g zavarosak voltak. Nem akartam, hogy m�g rosszabb legyen.

- Rosszabb?! - visszhangozta Hermione d�bbenten. - Azt akarod mondani, hogy rossz volt cs�kol�zni velem?

- Nem! Veled... nagyszer� volt cs�kol�zni - ismerte be Harry. De azt�n kiegyenesedett �s elt�k�lt arccal hozz�tette: - Ett�l f�ggetlen�l nem fogom m�g egyszer megtenni.

- Mi�rt nem? - k�rdezte Hermione.

- Mert - kezdte a fi�, mik�zben el�vette a k�st a zseb�b�l �s j�tszadozni kezdett vele. A peng�je m�g mindig v�res volt - mert hiba lenne.

- Hiba? - H�t meg�r�lt? - Draconak igaza volt - tette hozz� sz�ntelen hangon. - Neked t�nyleg elment az eszed.

- Nem... Sokat t�prengtem ezen, Hermione. Ne gondold, hogy csak �gy...

- Jobb, ha nem tudod, hogy mit gondolok! - csattant fel a l�ny.

- Pedig tudni akarom - felelte a fi�. Nagyon komornak t�nt, de Hermion�nak m�r elfogyott a t�relme ahhoz, hogy �t�rezze a helyzet�t. K�t l�p�ssel el�tte termett �s megragadta a tal�rj�n�l fogva.

- Mondd ki! - unszolta.

Harry nem n�zett a szem�be.

- Nem tudom - felelte.

- Mondd ki, Harry! - er�sk�d�tt tov�bb.

A fi� most m�r m�rgesnek �s dacosnak t�nt, olyan dacosnak, amilyen csak Harry tudott lenni.

- Ha �gy �rted, mondjam ki, mit �rzek ir�ntad... - felelte, - az nem megy. K�ptelen vagyok r�, �s nem is akarom.

- Egyszer m�r k�rtelek - sz�lalt meg a l�ny. - M�g egyszer nem foglak. Ez most az utols� lehet�s�g, Harry, h�t nem �rted?

- K�ptelen vagyok r� - ism�telte Harry.

- J�! - v�gta r� Hermione �s elengedte. Harry k�se leesett, a l�ny pedig lehajolt, hogy felvegye. Amikor f�legyenesedett, a fi� tekintet�vel tal�lta szembe mag�t.

- J�? - visszhangozta Harry hitetlenkedve.

- Igen - felelte a l�ny, mik�zben �tadta neki a k�st, � pedig automatikusan �rte ny�lt.

- J�. Hiszen hat �ve azon t�prengek, hogy vajon te... hogy te vagy-e sz�momra a nagy �. De most - folytatta, - most m�r tudom, hogy nem. Harry szeme elkerekedett.

- Hermione, �n... - kezdte dadogva, de a l�ny h�tat ford�tott neki �s elindult. A fi� ott �llt m�g egy ideig, kez�ben a k�st szorongatva, azut�n k�vette �t.

*

Sirius kutya alakban rohant v�gig az alagsor kanyarg�s folyos�in, �s a csap�ajt�n �t a h�z f�ldszintj�re jutott. �gyelve r�, hogy mindig f�lhom�lyban maradjon �tosont az el�csarnokon, �s abba az ir�nyba indult, ahol Lucius dolgoz�szob�j�t sejtette. K�zben arra gondolt, micsoda szerencse, hogy a h�z ilyen kihalt. El sem tudta k�pzelni, hol vannak a hal�lfal�k �s Lucius, de �gy t�nt, hogy a k�rny�ken nincsenek.

Az egyik mancs�val kinyitotta Lucius dolgoz�szob�j�nak ajtaj�t �s bel�pett. �m a szeme el� t�rul� l�tv�ny olyannyira sokkolta, hogy akaratlanul is visszav�ltozott emberi form�j�ba, mik�zben felki�ltott.

Narcissa �lt Lucius t�lgyfaasztala m�g�tt. Rendk�v�l s�padt volt, a kez�ben pedig Sirius p�lc�j�t tartotta. Amikor megl�tta a f�rfit, a szemei nyugtalanul kezdtek k�rbej�rni a szob�ban.

- Sirius - mondta, mik�zben remeg� k�zzel fel� ny�jtotta a p�lc�t. - Tudtam, hogy visszaj�ssz ez�rt. Vedd el gyorsan �s menj!

Sirius �tvette a p�lc�t, �s k�zben heves k�sztet�st �rzett, hogy meg�rintse Narcissa kez�t, de er�t vett mag�n.

- A v�v�terem - sz�lalt meg halkan. - Hogy jutok oda?

A n� megr�zta a fej�t.

- Menj, Sirius!

- Narcissa - folytatta a f�rfi. - Harryhez kell jutnom, m�g miel�tt a S�t�t Nagy�r �rte j�n. Ugye, meg�rted?

- Meg�rtem - felelte a n�. - De a S�t�t Nagy�r m�r elj�tt �rte.

*

Draco alig hitte el, hogy Voldemort ilyen visszatasz�t�. Sosem gondolt bele igaz�n, de mindig �gy hitte, hogy a S�t�t Nagy�r is olyan, mint b�rmelyik m�sik hal�lfal�. Egy kicsit tal�n magasabb �s s�padtabb, de az�rt emberi. �m ahogy Voldemort v�gott, macskaszer� szemeit �s pikkelyesnek t�n�, orr n�lk�li arc�t n�zte, Draco hirtelen sajn�lni kezdte Harryt. Sajn�lta az�rt, hogy id�r�l id�re szembe kellett n�znie vele. Hogy ez az arc k�s�rtette az �lmaiban. R�mes lehetett.

Draco tudta, hogy most p�nikba k�ne esnie, m�gis nyugodt volt. Nem �rtette, mi�rt, b�r gyan�totta, hogy r�szben az�rt, mert m�g mindig �rz�kelte valahol a l�thatatlan zsineg v�g�n Harryt �s Hermion�t, ahogy a pincefolyos�kon �t k�zelednek �t keresve, �s �rezte a t�r�d�s�ket �s az aggodalmukat is. Ett�l pedig kev�sb� �rezte mag�t egyed�l, m�g akkor is, ha tudta, hogy nem jutnak el hozz� id�ben semmik�pp. Az apj�ra n�zett, aki fesz�ltnek t�nt, de az arc�ra moh� v�rakoz�s �lt ki.

- El�gedett vagy, Mester? - k�rdezte a Nagy�rt�l.

- Az vagyok - felelte Voldemort. - Lucius, te �s a hal�lfal�id nagyon j� munk�t v�geztetek.

- Lucius �s a hal�lfal�k - ism�telte Harry, �s b�nta kiss�, hogy a hangja olyan reszel�s. - �gy hangzik, mint egy zenekar neve.

Lucius �s Voldemort is r�b�mult. Draco rezzen�stelen�l �llta a tekintet�ket. Ha m�r egyszer �gyis meg fog halni, elhat�rozta, hogy legal�bb undok lesz, hiszen ha �gy vessz�k, ez volt az egyetlen fegyvere.

A Nagy�r lehajolt �s a kez�t Draco homlok�ra helyezte, k�zvetlen�l Harry vill�malak� sebhely�re. Az �rint�se hideg volt.

- �get, ha hozz�d �rek? - k�rdezte h�tborzongat� hangon. - Ugye, f�j, Harry Potter?

- Nem - felelte Draco. - De pokolian csiklandoz.

Egy�rtelm� volt, hogy Voldemortba egy szemernyi humor�rz�k sem szorult. R�n�zett Luciusra, aki tan�cstalanul n�zett vissza r� �s megvonta a v�ll�t.

- Hazudik - jelentette ki a f�rfi. Voldemort ronda macskaszemei �sszesz�k�ltek.

- Val�ban? - k�rdezte.

Leengedte a kez�t �s leh�zta az egyik keszty�j�t. Az al�la el�bukkan� k�z s�t�tv�r�s volt, majdnem t�glasz�n�, a v�gein hossz� fekete k�rm�kkel. A tenyer�n hossz� bar�zd�k futottak v�gig, amik begy�gyult v�g�sokra, �gett sebekre eml�keztettek.

- Fogd meg a kezem, Harry Potter! - mondta, mik�zben a kez�t Draco fel� ny�jtotta.

- Addig nem, am�g be nem keni valamivel - jelentette ki Draco. - Azok a v�g�sok sz�rnyen n�znek ki.

- Fogd meg a kezem!

Voldemort keze egy t�mad� k�gy� gyorsas�g�val ugrott el�re, �s megragadta Drac��t, amit � �k�lbe szor�tott. Ezt a tenyer�t v�gta el Harry, �s a f�jdalom �lesen has�tott bel�. A S�t�t Nagy�r tenyere olyan sz�raz �s pikkelyes volt, ak�r egy gy�k b�re. Egy�ltal�n nem volt pulzusa. Draco elr�ntotta a kez�t, amilyen gyorsan csak tudta. A Nagy�r Lucius Malfoyhoz fordult �s az arckifejez�se kor�ntsem volt b�ztat�.

- Ez valami tr�fa, Lucius?

- Nem... Nem tudom, mire gondolsz, Mester - dadogta a f�rfi.

- Erre! - intett Voldemort megvet�en Draco fel�. - Ez itt nem Harry Potter. Azt hitted, hogy egy ilyen gyenge �lc�z�ssal meglehet t�veszteni engem? Engem, akinek az ereiben Harry Potter v�re is cs�rgedezik? Nem tudom, ki lehet ez... biztos valami mugli, akit megitattatok Sz�zf�l�-f�zettel... Ki vele, mi volt a terved, Lucius? Lucius Malfoy arca olyan sz�nt �lt�tt, mint a savany� tej.

- Nem... Harry... Potter? - ny�gte ki.

- Ne csin�lj �gy, mintha nem tudn�d - sz�lt r� Voldemort, de Luciuson m�r t�lzottan eluralkodott a r�m�let ahhoz, hogy reag�lni tudott volna r�. Kimeresztett szemekkel b�mult Drac�ra, a fi� pedig intett egyet fel�.

- Ki vagy te? - k�rdezte t�le a f�rfi fojtott hangon. - Potter egyik bar�tja?

- Nem igaz�n - felelte Draco.

- A v�laszt eg�szen egyszer�en ki lehet der�teni, Lucius - sz�lalt meg Voldemort, majd el�vette a p�lc�j�t, �s a v�g�t meglehet�sen f�jdalmas m�don Draco tork�nak szegezte. - FINITE INCANTATEM! - harsogta a Nagy�r.

Egy pillanatig semmi nem t�rt�nt, �s Draco biztosra vette, hogy a var�zslat nem siker�lt. Azut�n egy k�l�n�s, m�gis ismer�s �rz�s s�p�rt v�gig rajta, ami olyan volt, mintha �pp megolvadna, mik�zben az �les f�jdalom, mint megannyi apr� ny�lvessz�, t�rt �t a bord�in. Mintha sz�tszakadt volna a b�re, a csontjai pedig k�pl�kenny� v�ltak volna, hogy azut�n �jra form�l�djanak. �sszeg�rnyedt �s n�gyk�zl�b a f�ldre zuhant, mik�zben leveg��rt kapkodott, �s a szemei el�tt a f�jdalomt�l �sszemos�dott a k�p. �gy t�nt, mintha k�v�lr�l l�tn� a saj�t test�t, mintha csak a t�volb�l figyeln�, mik�nt v�ltozik �t. �s l�tta a k�zte �s Harry k�z�tt h�z�d� hajsz�lv�kony, f�nyb�l sz�tt zsineget is, amely �gy szakadt sz�t, ak�r egy t�lterhelt horg�sz damil. �s az a halov�ny k�p Harryr�l, ami behunyt szemei el�tt vibr�lt, eleny�szett a s�t�ts�gben - Mostant�l egyed�l volt.

Draco lassan fel�lt, �s k�zben �rezte, hogy a f�jdalom eleny�szik. A l�t�sa m�g mindig hom�lyos volt... de r�j�tt, hogy csak az�rt, mert m�g mindig rajta volt Harry szem�vege, amire t�bb� m�r nem volt sz�ks�ge. Felemelte a kez�t, hogy levegye, de olyannyira remegett, hogy h�romszor kellett nekifognia, mire siker�lt.

Feln�zett. Az apja �s Voldemort �t n�zt�k; Voldemort k�v�ncsian, Lucius pedig olyan arckifejez�ssel, mintha egyetlen sz�rny� pillanat alatt val�ra v�lt volna valamennyi r�m�lma.

- Ez nem a te fiad, Lucius? - k�rdezte a S�t�t Nagy�r.

(Ford�totta: Severyn Snape)

(Folyt. k�v... :-)