(Cassandra Claire)

9. R�sz Lucius �s a hal�lfal�k

- Szia, apa - k�sz�nt Draco.

Lucius m�g mindig �gy festett, mint akinek lenyomtak a tork�n egy citromot, ami t�rt�netesen egy j�kora t�gl�hoz volt ragasztva.

- Draco?

- T�nyleg k�s�rtetiesen hasonl�t r�d, Lucius - sz�lalt meg Voldemort fut�lag v�gigm�rve a fi�t. - F�leg a szemei k�rny�k�n... Milyen k�r, hogy ki kell �ket �getnem - tette hozz�, �s m�r emelte is a p�lc�j�t. Lucius k�ts�gbeesetten fordult Voldemort fel�.

- Nagy�r, k�rlek, higgy nekem! - ki�ltotta, �s Draco egy csal�ka pillanatig val�ban azt hitte, hogy az apja az � �let��rt fog k�ny�r�gni. - Higgy nekem, �n semmit nem tudtam az eg�szr�l!

- Magam sem tudom, mi�rt, de hiszek neked, Lucius - felelte Voldemort. - Mindig is v�gtelen�l ostoba volt�l, �gyhogy meg sem lep�d�m azon, hogy fogalmad sincs a fiad viselt dolgair�l. Ez persze nem v�ltoztat a t�nyen, hogy egy �rul�, teh�t meg kell halnia.

- Lehetne egy javaslatom, Mester? - k�rdezte al�zatosan a f�rfi.

- Apa! - v�gott k�zbe Draco, �m Lucius r� se heder�tett.

- Fogd r�vidre - vetette oda a Nagy�r t�relmetlen�l.

- A Veritas �tok - mondta Lucius szinte �h�tattal. - Lehets�ges, s�t nagyon is val�sz�n�, hogy Draco inform�ci�val tud szolg�lni az igazi Harry Potter holl�t�r�l, mert ha Sz�zf�l�-f�zetet haszn�lt, a k�lyk�t is valahol itt kellett tartania a k�zelben...

- Ragyog� �tlet - felelte Voldemort egy h�v�s mosollyal, majd ism�t el�h�zta a p�lc�j�t �s Drac�ra szegezte.

- Apa...! - kezdte volna ism�t a fi�.

- Veritas! - sziszegett a S�t�t Nagy�r.

Draco �let�ben m�r m�sodj�ra �rezte, ahogy a kamp�k a mellkas�ba f�r�dnak �s felnyitj�k azt. A k�n �s a kiszolg�ltatotts�g �rz�se kis h�j�n �sszeroppantotta. �m a f�jdalom ez�ttal sokkal elviselhetetlenebb volt, mint els� alkalommal; tal�n az�rt, mert most megpr�b�lt ellen�llni. Nem mintha lett volna �rtelme... Hiszen tudta, hogy b�rmit is akar majd mondani, �gyis az igazs�g fogja elhagyni a sz�j�t. Voldemort egy egyszer� k�rd�ssel ind�tott:

- Mi a neved, k�ly�k?

- Draco Thomas Malfoy - hangzott a v�lasz.

- R�lam nevezted el, Lucius? Nah�t, m�r el is felejtettem! Milyen meghat�... Lucius arc�n egy mesterk�lt, beh�zelg� mosoly jelent meg.

- Hol van Harry Potter? - folytatta a Nagy�r a vallat�st.

Draco er�sen az ajk�ba harapott, de nem volt semmi �rtelme az ellen�ll�snak.

- Nem tudom - hallotta a saj�t hangj�t. Ez legal�bb b�ztat�an hangzott. �gy t�nt, a sz�l, ami eddig �sszef�zte �ket Harryvel, a var�zslat felold�s�val semmiv� foszlott. �gy most m�r t�nyleg fogalma sem volt r�la, merre j�rhat.

- Mi�rt vetted fel az alakj�t, �s mi�rt j�tszottad el a szerep�t?

- Az ap�m meg akarta �lni Hermion�t - felelte Draco. - Nem hagyhattam, hogy megtegye.

- Akkor � t�nyleg a bar�tn�d? - Lucius szemmel l�that�an megh�kkent.

- Nem. Nem a bar�tn�m... � Harry legjobb bar�tja - v�laszolta a fi�.

- Te pedig hirtelen heves k�sztet�st �rezt�l, hogy kock�ra tedd az �leted valaki m�s legjobb bar�tj��rt? - n�zett r� a Nagy�r �rdekl�dve. - M�gis mi�rt?

- Mert szeretem - hangzott a v�lasz.

Draco �rezte, hogy l�ngba borul az arca. Azt hitte, enn�l jobban m�r nem al�zhatj�k meg, de �gy l�tszik, t�vedett.

- �, h�t ez roppant kellemetlen! - sajn�lkozott Voldemortot, de l�tszott rajta, hogy val�j�ban nagyon is sz�rakoztatj�k a fejlem�nyek. - �s abba nem avatn�l be minket, Malfoy �rfi, hogy hogyan tudt�l bejutni a h�zba az oldaladon Harry Potter legjobb bar�tj�val, akit... szeretsz, �s mag�val Harryvel, aki k�zben nyilv�n f�lvette a te alakodat?

- Nem... - ny�gte Draco, mik�zben megpr�b�lta talpra k�zdeni mag�t. �rezte, hogy valami v�gigfolyik az �ll�n, �s amikor odany�lt, hogy let�r�lje, ujjain v�r�sen csillant meg a saj�t v�re. Ezek szerint �tharapta az ajk�t. - Nem. De nem b�rt fel�llni. T�l er�s volt a mell�ben izz� f�jdalom �s a felnyitotts�g �rz�se. �jb�l visszahanyatlott a f�ldre.

- Apa! Apa, k�rlek! - hallotta a saj�t hangj�t, �s �sszer�ndult att�l, hogy milyen gyerekesnek t�nik a k�ny�rg�se.

Lucius nyugtalanul feszengeni kezdett.

- Tal�n nem �rtana m�g egyszer kimondani r� az �tkot, Mester - jegyezte meg.

- Csakugyan - felelte Voldemort, �s a p�lca ism�t a leveg�be lend�lt.

*

M�r majdnem el�rt�k a szalonba vezet� l�pcs�k alj�t, amikor Harry hirtelen felki�ltott, majd orra bukott. Hermione ijedten perd�lt h�tra.

- Harry! - sz�longatta. - J�l vagy?

A fi� v�lasz�t nem lehetett �rteni. �sszeg�rnyedt, mintha f�jdalom k�nozn�, �s kez�t az arca el� kapva �gy festett, mint egy fekete rongyokba burkolt nagy rak�s szerencs�tlens�g. A l�ny tett p�r l�p�st fel�, �s Harry ekkor v�gre feln�zett.

- Hermione, te vagy az? - k�rdezte.

A l�nynak m�r a nyelv�n volt a cs�p�s v�lasz, �m ekkor p�lc�j�nak f�nye a fi� arc�ra vet�lt, �s t�relmetlen szavai egy halk sikkant�sba fulladtak. A sz�ja el� kapta a kez�t, �s elkerekedtek a szemei.

- Harry... - suttogta. - Te vagy az...

- M�g sz�p, hogy �n - felelte a fi� inger�lten. - Azt rem�lted tal�n, hogy Lucius? �h, felejtsd el, nem �rdekes...

- Fogd m�r be! - sz�lt r� a l�ny. - Komolyan mondtam, Harry, t�nyleg te vagy az! Megint te vagy, h�t nem �rted?

�s val�ban � volt. A k�cos, fekete hajjal, a z�ld szemekkel, a vill�malak� sebhellyel �s mindennel, ami csak kellett. Kisv�rtatva elvette a kez�t az arca el�l, �s r�villantott a l�nyra egy f�lszeg mosolyt.

- Valahogy sejtettem - kezdte. - Ismer�s volt ez az iszony� f�jdalom, arr�l nem is besz�lve, hogy nem l�tok semmit...

Hermione nem b�rta levenni r�la a tekintet�t. Annyira furcsa volt Harry arc�t ism�t olyannak l�tni, mint amilyen val�j�ban, �jra l�tni, mik�nt elevenednek meg a von�sai a m�g�tte rejl� �rtelemt�l, amely olyannyira a saj�tja volt... Egy pillanatnyi k�nos csend erej�ig a l�ny csak b�mult r�, �m v�g�l megsz�lalt:

- De most m�r nem f�j, ugye?

Harry megr�zta a fej�t.

- Nem, csak... j� lenne, ha l�tn�k is valamit - b�kte ki v�g�l. A l�ny let�rdelt mell�.

- Helyre tudom hozni a l�t�sodat, Harry. Mit sz�lsz hozz�?

A fi� el�sz�r nem v�laszolt, csak beharapta az ajk�t. Azt�n vonakodva �gy sz�lt:

- Azt hiszem, az lesz a legjobb.

Hermione tudta, hogy Harry mi�rt nem engedte se neki, se b�rki m�snak soha, hogy var�zslat seg�ts�g�vel megjav�tsa a l�t�s�t. Hiszen a fi� szem�vege egyfajta Harry Potter-v�djeggy� v�lt az id�k sor�n, ak�r akarta, ak�r nem. �s ha valaha megv�lt volna t�le, azt a Szombati Boszork�ny biztosan nem n�zte volna t�tlen�l. M�r am�gy is sokat cikkeztek a hajv�g�si szok�sair�l (maga ny�rja a f�rd�szob�ban k�r�mv�g� oll�val), vagy hogy honnan szerzi a ruh�it ("R�b�zom Hagridra a bev�s�rl�st"). Ha viszont megv�lna a szem�veg�t�l, az olyan szalagc�meket vonna maga ut�n, mint "HARRY POTTER T�L HI� A SZEM�VEGHEZ; LEHET, HOGY A KIS T�L�L� KEZD ELSZ�LLNI MAG�T�L? Harry pedig ki nem �llhatta az ilyesmit.

- Csak ideiglenesen gondoltam - nyugtatta meg Hermione kedvesen. - Egy egyszer� korrig�l� b�b�jjal. Addig, am�g visszaszerezz�k a szem�vegedet.

- J�l van - egyezett bele Harry �s lehunyta a szem�t.

Hemione el�h�zta a p�lc�j�t, �s a v�g�t finoman hozz��rintette a fi� egyik, majd a m�sik szemh�j�hoz. Azut�n el�red�lt �s ujjait megt�masztotta Harry hal�nt�k�n.

- Ne mozogj - utas�totta, mire Harry megfogta a l�ny csukl�j�t, hogy kiegyens�lyozza mag�t.

- Oculus - hangzott a var�zsige.

Harry �gy ugrott fel, mint akibe dar�zs cs�pett, �s kinyitotta a szem�t.

- Nah�t... - sz�lalt meg egy hitetlenked� mosollyal az arc�n. - K�sz, Hermione!

*

Nem lehetett t�bb negyed �r�n�l, Draco sz�m�ra m�gis �gy t�nt, mintha �r�k teltek volna el, mire Voldemort v�gzett vele. Siker�lt valahogy elhat�rolnia a tudat�t a test�t gy�tr� f�jdalomt�l, �s �gy a saj�t hangja is �gy hangzott sz�m�ra, mintha m�rf�ldekr�l hallan�. Ez a hang pedig elmondott az apj�nak �s a S�t�t Nagy�rnak mindent - kezdve a legels� pillanatt�l, amikor fel�lt�tte Harry alakj�t eg�szen az utols� gondolat�ig, miszerint Harry �pp lent van a katakomb�kban, hogy kiszabad�tsa Siriust. V�g�l, amikor m�r semmi �jdons�ggal nem tudott szolg�lni, a Nagy�r feloldotta az �tkot. Abban a pillanatban hatalmas megk�nnyebb�l�s �radt sz�t benne, de ugyanilyen er�vel szakadt r� a b�ntudat �mely�t� �rz�se is.

- H�t �gy �llunk - hallotta az apja hangj�t. - Nem kellene esetleg �tkutatni az alagsort a Potter k�ly�k ut�n, Mester?

- Arra semmi sz�ks�g - felelte Voldemort el�gedett arccal. - Nem kell m�st tenn�nk, csak v�rni, �s Harry Potter fog elj�nni hozz�nk. El fog j�nni a fiad�rt.

- De Nagy�r... - Lucius Malfoy arc�n k�tely t�kr�z�d�tt. - �k m�g csak nem is bar�tok. Draco csup�n annyit mondott, hogy...

Voldemort megr�zta a fej�t.

- Ismerem Harry Pottert. �pp olyan, mint az apja. El fog j�nni a fiad�rt, Lucius. Erre m�rget vehetsz.

*

Mire fel�rtek a szalonba, Sirius m�r ott v�rta �ket kutya alakj�ban. Harry �pp nyitotta a sz�j�t, hogy mondjon valamit, de keresztapja gyorsan megr�zta a fej�t �s intett, hogy k�vess�k. Siet�s l�ptekkel mentek v�gig a folyos�kon eg�szen Lucius dolgoz�szob�j�ig, �s oda�rve Sirius kinyitotta mancs�val az ajt�t, majd bel�pett. Narcissa m�g mindig Lucius asztala m�g�tt �lt, �ppen �gy, ahogy Sirius kor�bban r�tal�lt. Most azonban fej�t a karj�ra hajtva keservesen zokogott. Sirius olyan gyorsan nyerte vissza emberi form�j�t, hogy az �tv�ltoz�st ez�ttal egy halk pukkan�s is k�s�rte. Azut�n odafordult Harryhez �s Hermion�hoz.

- El kellett mondanom neki mindent, �gyhogy most el�gg� fel van d�lva - kezdte fojtott hangon, mik�zben fej�vel Narcissa fel� b�k�tt. Azut�n elhallgatott �s egy pillant�ssal v�gigm�rte Harryt. - L�tom, visszav�ltozt�l. Gondoltam, hogy �gy lesz. Harryt ez a megjegyz�s l�that�an meglepte.

- M�gis mib�l gondoltad? - k�rdezte.

Sirius a cip�je orr�val a f�ldet kezdte b�kd�sni, �s arc�ra m�ly gondterhelts�g �lt ki.

- Voldemort m�r itt van - felelte egy agg�d� oldalpillant�st vetve Hermion�ra. - Elindult megkeresni Harryt... - s�hajtotta. - �gy �rtem, az els� pillanatban r�j�hetett, hogy Draco nem te vagy, igaz? Nyilv�n feloldotta a var�zslatot. Hermione szem�ben d�bbenet �s aggodalom jelent meg a h�r hallat�n, Harry arca ezzel szemben semmi meglepet�st nem t�kr�z�tt, s�t ink�bb f�sultnak t�nt.

- Sejtettem, hogy itt van - sz�lt csendesen. - A sebhelyem m�r vagy egy �r�ja sajog.

- �s err�l mi�rt nem sz�lt�l nekem? - csattant fel Hermione.

Harry egy inger�lt pillant�st vetett r�, mire a l�ny gondolatban felid�zte, mi is t�rt�nt egy �r�val ezel�tt: Abban az id�ben Harry �s � �pp veszett�l cs�kol�ztak a pinc�ben, azut�n pedig j� alaposan lehordta a fi�t. Val�sz�n�leg t�nyleg nem tarthatta Harry alkalmasnak a pillanatot arra, hogy a sajg� sebhely�r�l kezdjen besz�lni.

- �, ne haragudj... - szabadkozott Hermione elv�r�s�dve.

Harry visszafordult Siriushoz.

- Szerinted Draco j�l van? - k�rdezte, mik�zben f�lve Narciss�ra pillantott �s a hangj�t suttog�ra fogta. - Szerinted �letben van m�g?

- Nem tudom - vonta meg a v�ll�t a f�rfi. - A Nagy�r ak�r meg is �lhette a d�h hev�ben. Viszont az is igaz, hogy Draco a legbizalmasabb �s leger�sebb hal�lfal�j�nak a fia. Ha Draco meg tudja gy�zni �ket arr�l, hogy a Sz�zf�l�-f�zet hat�sa alatt cselekedett... Ha elmond a S�t�t Nagy�rnak mindent, amit r�lad tud...

- Sosem tenne ilyet! - v�gott k�zbe Hermione hevesen.

- Tal�n nem - felelte Sirius �vatosan. Valami�rt azonban sem �, sem pedig Harry nem mert a l�ny szem�be n�zni.

- Narcissa rendbe fog j�nni? - k�rdezte v�g�l a fi�, hogy megt�rje a csendet.

- Nagyon rem�lem - v�laszolta Sirius elgondolkodva. - Lucius... - folytatta elemi gy�l�lettel ejtve ki a nevet - Lucius m�r t�l sok �ve tartja fogva a mocskos �tkaival �s var�zslataival. Korl�toz� b�b�jokat haszn�l, olykor az Imperiust is... Megtiltotta, hogy Narcissa p�lc�t haszn�ljon, vagy hogy hazudjon neki, s�t k�nhal�lt halna, ha csak ki mern� ejteni a sz�j�n Lucius teljes nev�t, mert f�l�, hogy m�sk�l�nben felhaszn�ln� egy var�zslathoz.

- Nem lett volna egyszer�bb, ha Lucius olyasvalakit vesz feles�g�l, aki mondjuk szereti is? - t�prengett Hermione fejcs�v�lva.

- Az olyan emberek, mint Lucius, nem az egyszer�s�gre t�rekszenek - felelte Sirius keser�en. - Ink�bb arra, hogy a hatalmukat fitogtass�k. Lucius az iskola legszebb l�ny�t akarta elvenni. �s el is vette.

- Az Azkabanban volna a helye! - d�h�ng�tt Hermione.

- Nek�nk pedig Drac�n�l - jegyezte meg Harry, mire a l�ny megborzongott. - Szembe kell n�znem vele - folytatta a fi� s�t�ten.

- �s ut�na mi lesz, Harry?

- �zletet k�t�k vele - k�z�lte. - Felaj�nlom magamat Drac��rt cser�be.

- Na persze! - n�zett r� Hermione inger�lten. - Mert Voldemort mindig is arr�l volt h�res, hogy betartja a szav�t!

- Szerintem Hermione arra c�lzott - vetette k�zbe Sirius, - hogy b�rmit is teszel, mindenk�pp v�gezni fog veled. R�ad�sul biztos vagyok benne, hogy pontosan azt v�rja t�led, amit tervezel.

- De Drac�t m�gsem hagyhatjuk ott Lucius, Voldemort �s a t�bbi hal�lfal� karmai k�zt! - tiltakozott Harry.

- A t�bbi hal�lfal� nincs vel�k - sz�lalt meg egy halov�ny hang. Narcissa volt az, aki lassan felkelt �s let�r�lte arc�r�l a k�nnyeket. - Mind lent vannak a f�ldszinti b�lteremben �s a Lacertus �tok el�k�sz�t�s�n dolgoznak. Sirius odament, le�lt mell� �s vigasztal�an a v�ll�ra tette a kez�t.

- Nem lesz semmi baj - nyugtatta. - Kihozzuk - tette hozz�, �m hangj�b�l hi�nyzott a meggy�z�d�s.

Harry seg�lyk�r�en pillantott Hermion�ra, de a l�ny a jelek szerint teljesen elmer�lt a gondolataiban. Majd hirtelen fogta mag�t, �ts�t�lt a szob�n, meg�llt a szemk�zti k�nyvespolc el�tt �s leemelt egy vaskos, z�ld k�tetet: az Epiciklikus M�gia Rejtelmei-t.

- Hermione, most meg mit csin�lsz? - fordult h�tra Sirius.

- Pszt! - Harry a sz�j�ra tette az ujj�t, hogy csendre intse. - Ilyenkor hagyni kell. Hermione k�zben sebesen lapozgatni kezdett a k�nyvben.

- Csak az jutott eszembe... esetleg... ha �ssze tudn�nk hozni... Tal�n... Sirius arc�n �rtetlens�g t�kr�z�d�tt. Narciss��n hasonl�k�pp. Harry viszont csak �llt, figyelte az elm�ly�lten olvas� l�nyt, �s igyekezett a legteljesebb csendben maradni. V�g�l Hermione egy mozdulattal �sszecsukta a k�nyvet �s Siriushoz fordult.

- T�madt egy �tletem - jelentette ki.

A f�rfi azonban nem t�nt t�l lelkesnek.

- Nem kell agg�dni - biztos�totta Harry. - Hermion�nak �ri�si �tletei szoktak t�madni.

- De sz�ks�gem lesz a seg�ts�g�re, Narcissa - tette m�g hozz� a l�ny. Erre m�r Harry arc�n is k�tked� kifejez�s jelent meg. Narcissa azonban kih�zta mag�t a sz�kben �s csak ennyit k�rdezett:

- Mit kell tennem?

*

Voldemort megparancsolta Luciusnak, hogy figyelje a fi�t, � maga pedig a szob�t �tszelve az ablakhoz l�pett �s tekintet�vel v�gigp�szt�zta a kinti vil�got. Ezzel l�nyeg�ben kettesben hagyta Drac�t az apj�val. �m ha Draco arra sz�m�tott, hogy Lucius majd n�mi megb�n�st tan�s�t az ellene elk�vetett sz�rny�s�gek miatt, h�t csal�dnia kellett. Lucius j�ghideg szemeivel tet�t�l talpig v�gigm�rte a fi�t, �s csak ennyit mondott:

- Nagyon elszomor�tott�l, fiam.

Nyomor�s�gos helyzete ellen�re Drac�t szinte leny�g�zte, hogy apj�ban egy szemernyi b�ntudat sincs. Ez m�g a Malfoyok k�z�tt is l�legzetel�ll�t� teljes�tm�nynek sz�m�tott.

- Akkor tal�n meg k�ne b�ntetned - javasolta a fi�, �m Lucius nem fogadta t�l sz�v�lyesen a szavait.

- A saj�tos humoroddal csak rontasz a helyzeten. Ha kell� b�nb�natot tan�s�tan�l, a Nagy�r tal�n megbocs�tana neked. Bizonyos okokb�l komoly rem�nyeket t�pl�lt ir�ntad, Draco. Ez�rt nem kiz�rt, hogy megkegyelmez. �s val�ban a Sz�zf�l�-f�zet hat�sa alatt cselekedt�l...

- Att�l tartok, ism�t ki kell, hogy �br�nd�tsalak, apa - r�zta meg a fej�t Draco. - Semmi kedvem becsatlakozni a S�t�t Nagy�r rajong�t�bor�ba. Att�l tartok, �n k�ptelen vagyok azt l�tni benne, amit ti. Sz�momra � nem a legmen�bb arc... M�g csak nem is a legj�k�p�bb fazon - tette hozz� egy kis sz�net ut�n.

- Fel nem tudom fogni, mit akarsz azzal el�rni, hogy ellenszeg�lsz, Draco. - Lucius pont annyira t�nt feld�ltnak, mint egy �tlagos sz�l�, ha felfedezi, hogy a kisfia elk�t�tte a kocsit �s belehajtott vele egy �rokba.

- H�t ha nem tudod felfogni, apa - vetette oda Draco fagyosan, - �n nem fogom elmagyar�zni neked.

- Te pedig ha tov�bbra is ellenszeg�lsz nekem - v�laszolta Lucius m�g fagyosabb hangon, - ne tekints t�bb� az ap�dnak. Ezut�n hallgat�sba burkol�ztak.

*

Harry, Hermione �s Sirius ott gubbasztottak a dolgoz�szob�ban nyugtalanul maguk el� meredve. Narcissa m�r �t perce elment. Amikor v�gre ny�lt az ajt�, �s a n� kez�ben egy j�kora bebugyol�lt t�rggyal bel�pett a szob�ba, Sirius hatalmas lelkesed�s�ben �tv�ltozott kuty�v�, azut�n vissza emberr�, �s megint kuty�v� gyors egym�sut�nban.

- Nyugalom, Sirius - sz�lt r� Harry, hab�r neki is nagy k� esett le a sz�v�r�l, amint megl�tta a n�t. - A t�l sok izgalom nem tesz j�t neked.

Narcissa �vatosan letette a csomagot az �r�asztalra, majd h�tral�pett, hogy Harry, Hermione �s (az az�ta ism�t emberi alakot �lt�tt) Sirius odagy�lhessen k�r�.

- Azt mondtam nekik, hogy Luciushoz viszem - k�z�lte szinte boldogan. - Min�l jobban ellen�llok, ann�l k�nnyebb� v�lik az eg�sz. �gy �rzem, m�r nem sok v�laszt el att�l, hogy kimondjam a nev�t. Harry, Hermione �s Sirius vill�mgyorsan h�tral�ptek.

- De nem fogom - tette hozz� a n� sietve.

Hermione az asztalon nyugv� csomag mellett termett, kibontotta, �s csaknem el�llt a l�legzete a l�tv�nyt�l. Egy hatalmas, f�mb�l k�sz�lt kiny�jtott emberi kar fek�dt el�tte a maga f�lelmetes, cs�f �s iszony� val�j�ban. Mind a h�t f�mujja sz�rny� peng�kben v�gz�d�tt, �s ez�st�s fel�let�nek eg�sz�t keresztbe-kasul groteszk v�setek; a fekete m�gia r�n�i bor�tott�k. Annak ellen�re, hogy a belseje teljesen �res volt, rendk�v�l t�m�rnek �s neh�znek t�nt. Harry arc�ra felh�borod�ssal vegyes idegenked�s �lt ki.

- Ez volna a Lacertus kar?

- Ez borzalmas... - ny�gte Hermione, mik�zben b�lintott.

- Az mindenesetre nagy m�zli, hogy ezt az iz�t v�g�l m�gsem adj�k r� Drac�ra - jegyezte meg Harry. - Semmivel se lehetne r�venni, hogy b�rmi ehhez hasonl�t hajland� legyen felvenni... Na j�, tal�n ha azt mondan�k neki, hogy Armani... - tette m�g hozz� egy halv�ny mosollyal.

- Fogd m�r be, Harry - sz�lt r� Hermione oda sem figyelve. - Csak egy p�r perc�nk van, azut�n Narciss�nak Tudjukkihez kell vinnie a kart. Engedjetek, hadd dolgozzak rajta.

*

Mik�zben Hermione teljesen beletemetkezett a munk�ba, Sirius f�lrevonta Narciss�t a szoba egy f�lrees� sark�ba.

- Nagyon j�l csin�ltad. Minden elismer�sem - kezdte halkan. - Tudjuk, milyen neh�z neked...

- Ezt mind Drac��rt teszem - sz�lt k�zbe Narcissa tal�n kiss� �lesebben a kellet�n�l.

- H�t persze - v�gta r� Sirius sietve.

- �s ha ennek az eg�sznek v�ge lesz - folytatta a n�, - te is tudod, hogy itt kell maradnom. Ugye tudod? Nem merek elmenni innen. Addig nem, am�g Draco apj�n�l ott van az a nyak�k.

- De Lucius nem fog gyanakodni...?

- Sosem mer�lne fel benne, hogy b�rmit is elk�vettem ellene. Nem hiszi, hogy a saj�t akaratomb�l tizenh�t �v ut�n m�g k�pes voln�k r� - r�zta a fej�t Narcissa. - Ha viszont megsz�k�m veled...

- �rtem. - Sirius szem�ben szomor�s�g csillant. Narcissa ekkor r�mosolygott. Tizennyolc �v ut�n ez volt az els� alkalom, hogy a f�rfi mosolyogni l�tta, �s ez a t�voli gyerekkor�t juttatta esz�be.

- Minden rendben lesz, Sirius.

- Igen - s�hajtott a f�rfi. - Tal�n.

*

Ha nem gy�t�rte volna az eg�sz test�t k�nz� f�jdalom, Draco val�sz�n�leg �gy, ahogy volt, elaludt volna a v�v�terem padl�j�n. A t�rt�ntek minden erej�t felem�sztett�k. Azt is �pp hogy csak meghallotta, ahogy ny�lt az ajt�, �s Narcissa bel�pett a terembe. A n� egyenesen Luciushoz ment.

- Azt akart�k, hogy ezt hozzam el neked - jelentette ki, majd haboz�s n�lk�l �tny�jtotta f�rj�nek a Lacertus kart.

- Micsoda? M�gis mi�rt? - n�zett r� d�bbenten Lucius.

- Harry Potter itt van a h�zban. �s �ppen ide tart - v�laszolta Narcissa a sz�ntiszta igazat.

Ez kiverte az �lmot Draco szem�b�l. Gyorsan felt�p�szkodott, �s pr�b�lt volna kiolvasni valamit anyja szem�b�l, de � nem n�zett vissza r�. Valami nagyon k�l�n�s dolog folyik itt, ebben eg�szen biztos volt. Nem tartotta val�sz�n�nek, hogy a hal�lfal�k r�b�zn�nak Narciss�ra egy ilyen komoly �s nagy jelent�s�g� var�zst�rgyat, mint a Lacertus kar, an�lk�l, hogy maguk is elk�s�rn�k. Hacsak nincs r� valami k�l�n�s okuk, amit viszont a n� egy sz�val sem eml�tett. Luciusban is szemmel l�that�an bujk�lt a gyanakv�s, de Voldemort el�tt ezt egy sz�val sem akarta el�rulni. Ma m�r egyszer siker�lt bebizony�tania, hogy a saj�t csal�dj�t sem tudja t�k�letesen kord�ban tartani, �s nyilv�n nem akart ism�t ugyanebbe a hib�ba esni. Ehelyett ink�bb az arc�hoz emelte a balkez�t, �s belesz�lt a S�t�t Jegybe, mintha t�vbesz�l� volna:

- F�regfark, Macnair! Gyertek �s hozz�tok a t�bbieket is!

A k�vetkez� pillanatban a szob�ban egyre-m�sra jelentek meg a hoppan�l� hal�lfal�k: F�regfark, Macnair, Zabini, Rozier, Parkinson �s m�g sokan m�sok. Mind azok k�z� tartoztak, akiket Draco gyerekkora �ta j�l ismert, akikhez gyakran elj�rt, �s akiknek a gyerekeivel ha tehette, egy�tt j�tszott. De most, ahogy ott �lt v�resen �s lerongyol�dva a padl�n, egyik�k sem m�ltatta m�g egy pillant�sra sem. J�tt�kre Voldemort visszafordult az ablakt�l.

- Harry Potter meg�rkezett - k�z�lte hossz� ujjait ropogtatva. - Itt van az ajt� el�tt. Hangja ostork�nt csapott v�gig a hal�lfal�kon, akik r�gvest hegyezni kezdt�k a f�l�ket, �s szem�ket meresztve k�mleltek k�rbe a teremben. Draco k�zben arra lett figyelmes, hogy Narcissa csendben kih�tr�l az egybegy�ltek k�z�l, �s a h�ts� kij�raton �t t�vozik a teremb�l. A v�rakoz�steljes csendet csakhamar k�zeled� l�ptek zaja t�rte meg a folyos�r�l. Kisv�rtatva kit�rult a k�tsz�rny� ajt� egyik sz�rnya, majd lassan a m�sik is. Draco izgalm�ban �szre sem vette, milyen szorosan �sszekulcsolta a kezeit. Sirius l�pett be els�k�nt kutya form�j�ban. �ri�si csend fogadta. Azt�n Hermione jelent meg s�padtan f�nyl�, szomor� arccal, majd a l�ny m�g�tt... bel�pett Harry. A s�hajok eg�sz sora �gy z�gott v�gig az egybegy�lt hal�lfal�kon, mint sz�l az �gak k�z�tt. Harry m�g Hermion�n�l is s�padtabb volt, az arca m�r szinte sz�rk�s �rnyalatot �lt�tt, de von�sai ennek ellen�re elt�k�lts�get sug�roztak. Nem viselte a szem�veg�t (att�l �gyis csak fiatalabbnak t�nt, mint amilyen val�j�ban volt), kez�n �s tal�rj�n pedig m�g mindig ott s�t�tlett Draco v�re �s a saj�tja.

- Itt vagyok - jelentette ki.

Voldemort csak �llt hal�lfal�inak gy�r�j�ben �s nevetett.

- �n pedig azt is tudom, hogy mi�rt - mutatott Drac�ra. - �rte j�tt�l.

- Pontosan.

- Csakhogy � nem �rdemli ezt meg, Harry Potter - folytatta Voldemort. - Mit gondolsz, mit csin�lt itt az alatt az id� alatt, am�g te odalent azon f�radozt�l, hogy kiszabad�tsd a kutyab�rbe b�jt bar�todat? �gy bizony, elmondott nek�nk mindent. Att�l a perct�l fogva, hogy feloldottam r�latok a var�zslatot - amir�l felt�tlen�l ki kell der�tenem, hogyan m�k�d�tt, mert egyenesen zseni�lis volt, - a kis bar�totok roppant �rdekes dolgokat mes�lt nek�nk.

- Ezt nem hiszem el! - ki�ltotta Hermione. - Hazudik! Hiszen sim�n kital�lhatta, hogy Harry itt van an�lk�l is, hogy Draco egy sz�t sz�lt volna! Voldemort gyilkos pillant�st vetett a l�nyra.

- Nagyon �lvezhetted a kis k�zj�t�kot a fiatal�rral a ruh�sszekr�nyben, ha ilyen harcosan a v�delm�re kelsz.

Hermion�nak azonnal l�ngba borult az arca. Draco k�ts�gbeesve pr�b�lta elkapni a l�ny pillant�s�t, de � nem volt hajland� visszan�zni r�.

- Akkor... Akkor megk�nozta... - mondta, de hangj�ban alaposan megcsappant a magabiztoss�g.

- El nem tudom k�pzelni, ugyan mi okom lett volna r�, hogy inform�ci�t csikarjak ki bel�le egy botr�nyos f�l�r�r�l, amit egy kis csitrivel t�lt�tt el egy ruh�sszekr�nyben - k�z�lte a Nagy�r. - Nem, a fi� �nk�nt vallott. �nk�nt, mindenr�l.

Hermione erre m�r nem sz�lt egy sz�t sem, csak a k�nnyei kezdtek el csendben peregni v�gig az arc�n.

- Nem mintha ez b�rmit is sz�m�tana - tette hozz� szemrebben�s n�lk�l Voldemort, mik�zben Harryhez fordult. - A kezemben tartom az �sszes lapot, n�lad pedig nem maradt egy sem. Nehezen tudom elhinni, hogy valaki ennyire jav�thatatlanul ostoba legyen, hogy idej�n, �s azt hiszi, megk�zdhet velem. Csakhogy j�l ismertem az ap�dat, k�ly�k, �s pontosan ez az, amit � is tett volna a helyedben. Mindkett�t�kbe t�bb ostobas�g szorult, mint amennyi b�tors�g.

- Ez viszont n�lam van! - sz�lt Harry kih�v�an, mik�zben felemelte a p�lc�j�t. - Nem mersz velem p�rbajozni, am�g ez n�lam van.

- Val�ban nem - b�lintott Voldemort, majd csettintett egyet. A semmib�l egyszerre k�telek r�ppentek el�, b�kly�ba vert�k Harryt, �s a jobb karj�t teljes hossz�ban szorosan az oldal�hoz k�t�zt�k. Voldemort ezek ut�n odas�t�lt mell�, egy mozdulattal kikapta a kez�b�l a p�lc�t, �s a f�ldre haj�totta.

- �s mostant�l m�r ez sem v�d meg - k�z�lte, majd elgondolkodva v�gigm�rte Siriust �s Hermion�t. - Meg�lhetn�m a kis bar�taidat - duruzsolta l�gyan Harry f�l�be, - de sokkal sz�rakoztat�bb lesz hagyni, hogy te int�zd el �ket.

Harry nem v�laszolt, csak meredt a Nagy�rra gy�l�lett�l izz� szemekkel. Voldemort ism�t csettintett egyet, mire a Lacertus kirep�lt Lucius kez�b�l egyenesen az � karjaiba. Sov�nys�ga ellen�re a Nagy�r rendk�v�li testi er�vel b�rt; �gy p�rgette meg a Lacertust, ak�r egy s�tap�lc�t. Azt�n felemelte Harry bal karj�t, amely nem volt az oldal�hoz k�t�zve, �s felh�zta r� a f�mszerkezetet, mintha az nem volna t�bb egy hatalmas, orm�tlan keszty�n�l. Harry felord�tott f�jdalm�ban. A k�telek, amik eddig fogva tartott�k, most lehulltak mind, �s a fi� a f�ldre roskadt. Azt�n abbahagyta az ord�t�st, �s csak vonaglott a padl�n, mintha a r�adott kar izzott volna a forr�s�gt�l �s �gette volna az eg�sz test�t. Draco l�tta, ahogy a fel�lete olvadt f�mk�nt hull�mzott �s csavarodott, hogy teljesen hozz�idomuljon Harry saj�t kez�hez, majd kis f�mind�kat n�vesztett, hogy azok sz�rny� karperecekk�nt fogj�k �t a fi� eg�sz karj�t. Draco reflexszer� egy�tt�rz�ssel kapta a kez�t saj�t karj�hoz an�lk�l, hogy ennek tudat�ban lett volna. M�g a hal�lfal�k l�legzete is elakadt, amikor Harry v�g�l fel�lt. Eg�sz karja egy f�mb�l �s peng�kb�l �ll� rettent� hal�ll� v�ltozott. A Lecartus ez�stje annyira sz�tterjedt a test�n, hogy m�r szinte a f�l mellkas�t beh�l�zta. Valamif�le feket�n izz� aura vette k�r�l az alakj�t, egy s�t�ten csillog� negat�v f�nykoszor�. A b�re feh�ren izzott ez alatt a k�l�n�s f�ny alatt, szemei smaragdk�nt ragyogtak. Nem maradt benne semmi emberi. Draco hallotta, hogy a mellette �ll� Hermion�t k�nnytelen s�r�s fojtogatja.

- Harry - sz�lalt meg a Nagy�r beh�zelg� hangon. - Mi vagy te?

- Semmi vagyok - hallatszott Harry tompa, t�voli hangja. - A ti�d vagyok.

A Nagy�r arc�n erre gy�zelemittas vigyor jelent meg, azt�n h�trafordult Luciushoz.

- Elk�pzelhet�, hogy nem is lenne sz�ks�g�nk az Imperiusra egy�ltal�n... De ink�bb menj�nk biztosra... - Azzal felemelte a p�lc�j�t, �s Harryre szegezte. - Imperio! A fi� �sszeg�rnyedt, ahogy a z�ld sug�rnyal�b eltal�lta, s mire ism�t felemelte a fej�t, tekintete m�g jobban elhom�lyosult.

- �s most... - sz�lalt meg Voldemort. - Most pedig Harry, vedd c�lba... �t - mutatott Hermion�ra. - A kis bar�tn�det. Gyer�nk, v�gezz vele!

Harry lassan h�trafordult a l�ny fel�. �k�lbe szor�totta penge-ujjait, felemelte a kart �s Hemion�ra szegezte, aki csak �llt vele szemben b�nultan, elkerekedett szemekkel. Ekkor Harry �gy sz�lt:

- �s m�g te mondtad, hogy bolond vagyok.

Azzal ism�t megfordult, �s ez�ttal a Lacertust Voldemortra �s az �t k�r�lvev� hal�lfal�kra szegezte. Lassan megindult fel�j�k, de l�tszott, hogy minden egyes l�p�s nagy er�fesz�t�s�be ker�l. Mindannyian sz�jt�tva b�multak r�.

- J�l tudod, hogy az Imperius �tok nem fog rajtam - folytatta Harry. - �s azt is tudhattad volna, hogy nagy k�nnyelm�s�g ilyen hal�los fegyvert adni az ellens�ged kez�be.

- Ellenem aligha volna hal�los, te ostoba k�ly�k - vetette oda �lesen Voldemort.

- Lehet - v�laszolt Harry. - De lehet, hogy m�gis.

�s sz�tt�rta ujjait. Az ez�st peng�k sz�tpattantak, s a f�mteny�rb�l k�kes f�nysug�r t�rt el� akkora er�vel, hogy maga Harry is h�trat�ntorodott. Draco a f�ldre vetette mag�t egy k�k l�ngnyelv el�l, ami �pp a feje f�l�tt cik�zott �t, majd a szemben l�v� falba csap�dott, �s feld�nt�tt egy antik kardokkal teli vitrint, ami hangos cs�r�mp�l�ssel t�rt szil�nkokra. Harry t�rdre rogyott, de a sugarat m�g mindig Luciusra �s a hal�lfal�kra ir�ny�totta. Draco l�tta, ahogy a sug�r eltal�lja el�sz�r az egyik, majd sz�p sorban a t�bbi hal�lfal�t is, halotta a sikolyaikat, mialatt a f�nynyal�b ugyan�gy r�juk tekeredett, mint nem sokkal azel�tt Voldemort k�telei Harryre. A sug�r egyt�l egyig elszak�totta �ket a f�ldt�l, k�zt�k Luciust is. Az ord�t�suk m�g hallatszott egy darabig, azut�n nyomuk veszett. Voldemort maradt utolj�ra. �gy t�nt, puszt�n a Harry ir�nt �rzett m�rhetetlen gy�l�let�be kapaszkodik, de amikor Harry ism�t felemelte a karj�t, �s r�szegezte a S�t�t Nagy�rra, �t is mag�val ragadta a l�g�rv�ny. A k�k f�nyess�g vele egy�tt t�nt el, Harry pedig �gy v�g�dott el a padl�n, mint akit f�be l�ttek. Draco talpra kecmergett, �s azonnal rohant volna oda hozz�, Hermione azonban gyorsabb volt. Egy ugr�ssal a fi� mellett termett, �s t�rdre vetette mag�t. Harry szemmel l�that�an teljesen ki volt �tve. A l�ny megragadta a kez�n l�v� sz�rny� f�mkart, �s p�lc�j�t f�l-al� mozgatva eszeveszett var�zsl�sba kezdett. Draco ek�zben pr�b�lta volna megfogni Harry karj�t, hogy addig is r�gz�teni tudja, de Hermione r�f�rmedt.

- Ne �rj hozz�!

Draco nyomban visszar�ntotta a kez�t. Feh�r f�nysug�r t�rt el� Hermione p�lc�j�nak hegy�b�l, mire az ez�st Lacertus kar elt�nt. Harry lassan megmozdult. A l�ny megk�nnyebb�lten f�jta ki a leveg�t.

- Ne haragudj - mondta halkan Drac�nak, de k�zben ker�lte a tekintet�t. - Csak a... a kar folyamatosan sz�vta el az erej�t, egy percen bel�l meg is �lte volna. Felt�tlen�l le kellett szednem r�la.

- Ez nem is a Lacertus volt - vetette oda Draco sz�razon, �s k�zben azon t�prengett, vajon mi�rt nem hajland� Hermione a szem�be n�zni.

- Nem - felelte a l�ny tekintet�t m�g mindig Harryre szegezve. - V�ltoztattunk rajta.

De att�l m�g maga a kar ugyanolyan vesz�lyes maradt, �s a haszn�lata k�nnyen Harry �let�be ker�lhetett volna. Egy k�v�r k�nnycsepp g�rd�lt v�gig az orr�n, �s egyenesen Harry arc�ra hullott. A fi� erre kinyitotta a szem�t.

- Hagyj�tok abba - sz�lalt meg rekedten. Hermione arc�n sz�les mosoly jelent meg, Harry pedig visszavigyorgott r�.

- Fantasztikus volt�l, Harry - rebegte a l�ny. - De t�nyleg.

P�r ugr�ssal Sirius is ott termett, levetette mag�t Harry mell� �s megragadta a kez�t.

- Ez �ri�si volt - lelkendezett � is. - Komolyan mondom, Harry, �ri�si volt�l, gratul�lok!

A fi� lassan fel�lt. Arca m�g mindig meglehet�sen s�padt volt, de m�r kezdett bel� visszat�rni n�mi sz�n.

- Viszont m�g mindig ki kell innen jutnunk valahogy, nem igaz? - k�rdezte teljesen t�rgyilagos hangon. - Hermione, mit is mondt�l, hogy ez a var�zslat nem lesz tart�s?

- Ez csak egy roppant er�s forg�sz�l b�b�j volt, amivel kicser�ltem a Lacertusban am�gy m�k�d� gyilkos �tkot - r�zta a fej�t Hermione. - Semmi esetre sem fogja meg�lni �ket, de legal�bb egy j� ideig nyugtunk lesz t�l�k. Egy id� ut�n majd v�letlenszer�en ledob�lja �ket valahol... Nagyon rem�lem, hogy Voldemortot egy piranh�kkal teli medenc�be ejti az �llatkertben - tette hozz� m�rgesen. Draco �gy �rezte, neki is mondania kellene valamit, de maga sem tudta pontosan, mi lenne az. Megk�sz�nhetn� p�ld�ul Harrynek, hogy megmentette az �let�t. Harry �s Hermione azonban m�g mindig egym�ssal voltak elfoglalva, �s �gy vigyorogtak, mint az elmebetegek. R�ad�sul ott volt Sirius is, aki Harry v�ll�t veregette az�ta is, �s egy�ltal�n; �gy b�nt Harryvel, mintha valamif�le h�s volna. Nos, ami igaz, az igaz - ismerte be Draco, - Harry t�nyleg valamif�le h�s volt. B�r t�ny, hogy � sem ker�lt volna olyan helyzetbe, hogy r�szoruljon az �letment�sre, ha nem v�llalja mag�ra Harry szerep�t, csak hogy megmenthesse Hermione �let�t. Amit viszont a l�ny egy sz�val sem k�sz�nt meg neki. S�t, az igazgat megvallva m�g csak nem is reag�lt r�. �rezte, hogy ism�t el�ntik az agy�t azok az �rz�sek, amikr�l pedig �gy hitte, m�r feled�sbe mer�ltek, �s v�gleg maga m�g�tt hagyta �ket. F�lt�kenys�g, harag �s mar� f�lelem ker�tette hatalm�ba. Hiszen sem Harry, sem Hermione nem volt hajland� m�g csak r�n�zni sem; �gy gondolt�k, hogy el�rulta �ket, �s egyszer�en undorodtak t�le...

- Potter - b�kte ki v�g�l, majd beny�lt a zseb�be, el�vette bel�le Harry szem�veg�t, �s a fi� �l�be dobta. - A szem�veged.

Harry felpillantott.

- K�sz, Malfoy - mondta, de a szem�ben gyanakv�s csillant. Ez persze csak tov�bb hergelte Drac�t.

- Ki vele! - mordult r�. - K�rdezd meg!

- Mit k�rdezzek meg? - Harry tekintete m�g gyanakv�bb� v�lt.

- Hogy Voldemort megk�nzott-e, hogy kiszedje bel�lem, merre vagy - v�laszolta Draco. - Tudom, hogy k�v�ncsi vagy r�. H�t akkor k�rdezd meg!

- Ne! - v�gott k�zbe �lesen Hermione, de a k�t fi� mintha meg se hallotta volna. Csak egym�sra figyeltek, farkasszemet n�ztek, �s a z�ld szemp�r �sszekapcsol�dott a sz�rk�vel.

- H�t j� - sz�rte a fogai k�z�tt Harry. - Megk�nzott?

- Nem - felelte kim�rten Draco.

Hossz� cs�nd k�vetkezett. Majd Draco sz�lalt meg els�nek:

- Megmentetted az �letem, Potter - mondta, majd Hermione fel� b�k�tt a fej�vel. - �n viszont megmentettem az �v�t. Ami az �n sz�m�t�saim szerint annyit tesz, hogy kvittek vagyunk.

�jabb cs�nd k�vetkezett.

- J� - mondta v�g�l Harry. - Teh�t kvittek vagyunk.

Hermione tekintete ide-oda j�rt k�zt�k. Harry m�g mindig remegett, arca s�padt volt, Draco ellenben maga volt a megtestes�lt higgadts�g �s nyugalom, mintha a legrosszabb dolog, ami t�rt�nt vele mostan�ban, nem lett volna t�bb egy rosszul siker�lt hajv�g�sn�l. Pedig az arca �s a ruh�ja m�g mindig tiszta v�r volt.

- Draco... - kezdte a l�ny, de a fi� m�g csak fel sem n�zett.

- Egy sz�t sem akarok hallani t�led, Granger - vetette oda kurt�n.

Lehajolt, hogy felvegye a p�lc�j�t a f�ldr�l, majd felegyenesedett �s zsebre v�gta - m�g mindig Harry ruh�it, kopott tal�rj�t �s a t�bbi holmij�t viselte. Eg�sz id� alatt egy pillant�st sem vetett Hermion�ra, �gy nem l�thatta a l�ny f�jdalomt�l elgy�t�rt arc�t.

- Tal�lkozunk a Roxfortban - sz�lt m�g, azut�n elindult kifel�. Hermione megragadta Harry karj�t.

- Harry...! Nem mehet el �gy...

A fi� r�emelte f�radt tekintet�t.

- Hagyd elmenni, Hermione, ha ezt akarja - felelte.

A l�ny hevesen megr�zta a fej�t.

- Sosem jutunk ki a birtokr�l n�lk�le! Csak a bej�rati kaput tizenh�t �tok �rzi, �s egyed�l � tudja, hogyan lehet hat�stalan�tani �ket.

Harry ekkor Siriushoz fordult.

- Hozd vissza �t!

Sirius azonnal kuty�v� v�ltozott, Draco ut�n vetette mag�t, �s egy ugr�ssal leter�tette a fi�t a f�ldre. Draco felord�tott, a h�t�ra g�rd�lt, de a k�vetkez� pillanatban Sirius m�r ott �lt a mell�n. Harry talpra kecmergett, �s Hermion�val a nyom�ban lassan odas�t�lt a p�roshoz.

- Voln�l sz�ves visszah�vni a kuty�dat, Potter? - sz�rte a fogai k�zt Draco, mik�zben t�m�ny ellenszenvvel m�regette Siriust. - Ki nem �llhatom a kuty�kat.

- Lehetn�l egy picit kedvesebb is ahhoz, aki megmentette az �leted - jegyezte meg Harry.

- Azt hittem, kvittek vagyunk - v�gott vissza Draco.

- Nem magamra �rtettem, hanem Siriusra - mondta Harry.

- �, fogj�tok m�r be mind a ketten! - fakadt ki d�h�sen Hermione. - El kell t�nn�nk innen! �s Draco, neked is vel�nk kell j�nn�d, n�lk�led sosem jutunk ki a birtokr�l!

- �s ez mi�rt is lenne az �n probl�m�m? - k�rdezett vissza Draco. G�nyos-vontatott hanghordoz�sa ism�t a r�gi volt. Hermione j�l ismerte ezt a st�lust, �s mindig is sz�vb�l ut�lta.

Sirius hirtelen visszav�ltozott emberr�, fel�llt �s egy gyors mozdulattal talpra r�ntotta Drac�t is.

- Elmondom �n neked, fiacsk�m, mit�l lesz a te probl�m�d - mondta, majd csettintett, mire a semmib�l pontosan ugyanolyan k�telek jelentek meg, mint amilyeneket annak idej�n Voldemort el�var�zsolt, �s r�fon�dtak Draco balkez�re, szorosan hozz�f�zve azt Sirius jobbj�hoz. Miel�tt Draco egy sz�t is sz�lhatott volna, a f�rfi kiny�lt, el�h�zta a fi� p�lc�j�t a tal�rj�b�l �s zsebre v�gta. - Mert �n teszek r�la, hogy az legyen. Draco szemei szinte elfeketedtek a m�rhetetlen d�ht�l. Azt�n Harry�k fel� fordult, �s r�juk villantott egy undok, ellens�ges vigyort.

- Ha �gy akartok j�tszani, h�t legyen - mondta. - Remek.

- Mi�rt nem tudsz egyszer�en �nsz�ntadb�l vel�nk j�nni? - fakadt ki Hermione. - Hiszen semmi m�st nem csin�ltunk, csak megpr�b�ltunk seg�teni neked...

- Az ap�m k�z�lte velem, hogy ne tekintsem t�bb� az ap�mnak - kezdte erre fennhangon Draco. - A S�t�t Nagy�r holtan akar l�tni, �s ha visszamegyek Roxfortba, minden bizonnyal kicsapnak. Ha mindezzel az volt a c�lod, Potter, hogy megmutasd, milyen nyomor�s�gos �let is a ti�d, h�t siker�lt. Harry szem�ben felvillant a d�h.

- Csak hogy tudd, az eg�sznek semmi k�ze nem volt hozz�d, Malfoy! Mintha csak erre a v�laszra v�rt volna, Draco azonnal lecsapott.

- H�t persze, hogy nem! - mosolygott mar� g�nnyal. - Mert itt minden csak r�lad sz�l, igaz, Potter? De felh�vn�m r� a figyelmed, hogy egyik�nk �lete sem ker�lt volna vesz�lybe, ha te nem voln�l!

- Harry nem tehet arr�l, hogy kinek sz�letett - sz�lt k�zbe Hermione remeg� hangon.

- Tal�n nem - morogta Draco. - De arr�l tehet, hogy folyton-folyv�st beler�ngatja a bar�tait a piszkos kis �gyeibe. Gondolt�l m�r arra, Potter, mit csin�lsz majd, ha egyszer elv�tesz valamit, �s az egyik�k belehal? Szerintem ez csak id� k�rd�se, �s egyed�l azt nem tudjuk, hogy Weasley lesz-e az els�, vagy a kutyaember, net�n Granger...

- Fogd be, Malfoy! - sz�lt k�zbe Harry hal�los nyugalommal.

- Nem hinn�m, hogy Grangernek olyan komoly buzd�t�sra volna sz�ks�ge, hogy meghaljon �rted - folytatta Draco izz� tekintettel. - Hallottalak bennetek a pinc�ben: "Mondd ki, Harry, mondd ki...!"

- Fogd be! - vis�totta Hermione.

Draco felnevetett.

- Csak pr�b�l minket felhergelni, hogy azt�n hagyjuk egyed�l elmenni innen - k�z�lte Harry tov�bbra is k�z�mb�s hangon. - De sajnos ez nem fog menni. Azzal arr�bb l�pett. F�l�ton az ajt� fel� m�g meg�llt �s lehajolt, hogy felvegye az �sszet�rt vitrinb�l f�ldre hullott kardok egyik�t. Az �v�be t�zte a fegyvert, majd megfordult �s v�gign�zett h�rmukon.

- Indulunk - jelentette ki. - Most azonnal.

*

M�r �jf�l fel� j�rt az id�. A Malfoy k�ri�ra borul� �gbolt �gy festett, mint egy hatalmas, kiford�tott, fekete �st, amit apr� f�nykonfettik pettyeztek. A birtok s�t�t, ez�st�s �s hal�los arc�t mutatta. Persze ha Draco nem k�s�rte volna �ket, az a t�rsas�gra n�zve val�ban hal�los k�vetkezm�nyekkel j�rt volna. De ak�rmilyen undokul �s ellens�gesen is viselkedett, m�giscsak egy Malfoy volt, �gy h�t tudta, hogyan lehet s�rtetlen�l �tverg�dni a birtok akad�lyain. Sirius vezette a sort maga el�tt terelgetve Drac�t, Harry �s Hermione pedig n�m�n k�vett�k �ket. Harrynek j�form�n ahhoz sem volt ereje, hogy megsz�laljon. A csapat megker�lt egy sor akad�lyt, k�zt�k egy eg�sz f�szeknyi �ri�sp�kot, amit Draco sz�rt ki, Sirius pedig nyomban elk�b�tott a p�lc�j�val. Hermione teljesen maga alatt volt. �s nem csup�n a Malfoy-birtok viselte meg ennyire, ami �nmag�ban is h�tborzongat� �lm�nyt ny�jtott, vagy a lehet�s�g, hogy Harryben - amilyen s�padtan �s betegesen festett m�g mindig - tal�n a Lacertus �tok m�g ebben a legyeng�tett form�j�ban is maradand� s�r�l�seket okozott, de az is f�l�tt�bb aggasztotta, hogy Draco egy sz�t sem sz�lt hozz�. Pedig annyira szerette volna megk�sz�nni, hogy megmentette az �let�t, de �gy, hogy a fi� nem volt hajland� sz�ba �llni vele, egyszer�en nem ny�lt alkalma r�. Amikor megpr�b�lt a k�zel�be ker�lni, a fi� egy int�ssel ler�zta. Tulajdonk�ppen csak egyetlen egyszer hallott�k a hangj�t, akkor is csup�n annyit k�rdezett, hogy Narcissa j�l van-e. Egyik�knek sem volt sz�ve sz�ba hozni az Epiciklikus b�b�jt, f�leg nem most, �gy h�t Sirius sem mondhatott neki egyebet, mint hogy Narciss�val minden rendben. Ez persze csak tov�bb hergelte Drac�t.

Hermione olykor lopva r�pillantott a szeme sark�b�l. Hogyan is tudott ennyire f�lreismerni valakit? V�gig teljesen biztos volt benne, hogy nem a Sz�zf�l�-f�zet hat r� �gy, hiszen ez nem lehet a Sz�zf�l�-f�zet hat�sa... De ahogyan Draco a v�v�teremben n�zett r�, �s ahogy besz�lt hozz�, abb�l �gy t�nt, mintha az elm�lt egy h�t soha meg sem t�rt�nt volna, �s a fi� sz�vb�l gy�l�ln� �t. Csakhamar el�rtek egy keskeny patakon �t�vel� alacsony h�dhoz. Draco hirtelen megtorpant. Harry azonban nem figyelt, �s m�r �pp l�pett volna r� a h�dra, amikor Draco ut�nany�lt, �s a ruh�j�n�l fogva visszar�ntotta.

- A helyedben �n nem menn�k fel r�, Potter - sz�lt a maga vontatott st�lus�ban. Harry gyorsan visszal�pett �s gyanakodva m�rte v�gig Drac�t.

- Mi�rt? Mi t�rt�nne?

- Norm�l esetben csak annyi - v�laszolta Draco, - hogy felrep�lsz h�sz m�ter magasra, azt�n a darabjaid sz�tsz�r�dnak egy j� nagy ter�leten, �s k�zben �gy ord�tasz, ahogy a torkodon kif�r.

Ahogy Harry r�meredt, Draco arc�ra ism�t felk�szott a r� jellemz� ellenszenves vigyor. Egy pillanatra �gy t�nt, Harry azon nyomban r�veti mag�t. �m Draco hi�ba is v�rta, hogy megtegye; a sz�m�t�sa nem j�tt be.

- Ok� - sz�lalt meg Harry egy m�ly leveg�v�tel ut�n. - Teh�t ez egy bomba.

- Fel�lem azt�n h�vhatod ak�rhogy - vonta meg a v�ll�t Draco unottan. - �n nem �rtek mugliul.

- Harry, ez valami robban� �tok lehet - jegyezte meg Hermione, �s a hangja elgy�t�rten csengett. - Mi lenne, ha egyszer�en kiker�ln�nk?

- Nem - jelentette ki Harry tov�bbra is a hidat m�regetve. - Add oda neki a p�lc�j�t, Sirius.

Sirius k�tked� pillant�st vetett r�.

- Harry...

- Add oda neki! - ism�telte a fi�, azut�n Drac�hoz fordult. - Te meg hat�stalan�tsd az �tkot, Malfoy.

- �s mi van, ha nem teszem? - k�rdezett vissza a fi� alattomosan.

- Akkor mindannyian sz�pen elindulunk, �s b�zunk a szerencs�nkben - v�laszolta Harry. - M�r kezdheted is a sort.

Draco bossz�san n�zett r�. Sirius ek�zben el�vette a p�lc�t, �s egy nem t�l gyeng�d mozdulattal odanyomta Draco mark�ba, a kez�t azonban nem vette le a fi� csukl�j�r�l. Draco a h�dra szegezte a p�lc�t.

- Raptus regaliter - mondta, mire �les f�ny villant fel. Sirius visszavette a p�lc�t, majd Drac�t maga el�tt tolva elindult fel a h�dra. Miut�n nem t�rt�nt semmi, Harry �s Hermione is k�vett�k �ket. Sirius j�form�n egy sz�t sem sz�lt Drac�hoz, mi�ta k�z�lte vele, hogy a birtokr�l val� kijut�s mostm�r az � gondja is. �m egyszer csak odafordult hozz� �s megk�rdezte:

- Mit haszn�ltak rajtad, fiam? Veritaserumot?

- Micsoda...? - Draco alig tal�lt szavakat, annyira v�ratlanul �rte a k�rd�s.

- Figyeltem az arcod, ahogy bel�pt�nk a terembe, �s most is, amikor Harry majdnem r�l�pett a h�dra - felelte erre Sirius. - Magadt�l sosem �rult�l volna be mindent Luciusnak, ahhoz te t�ls�gosan b�szke vagy. Ne feledd, hogy �n ott voltam abban az id�ben, amikor Voldemort �ton-�tf�len embereket k�nzott meg, �s �gy haszn�lta a Veritaserumot, mintha csak Borslehelet-f�zet volna. Pontosan tudom, milyen az, ha valaki ellen�ll a s�t�t var�zslatoknak - tette hozz�, mik�zben megragadta Draco �ll�t, �s felfel� ford�totta a fej�t. - �tharaptad a sz�dat, mi? - tette hozz� elismer�en. - Ezt nevezem. Draco elr�ntotta a fej�t.

- Mit sz�m�t ez neked?

- Nem sokat - ismerte el Sirius. - De nekik nyilv�n j�val t�bbet - intett h�tra Harry �s Hermione fel�, akik m�g�tt�k j�ttek az �ton.

- Egy szavamat se hinn�k.

- Az�rt egy pr�b�t meg�r - aj�nlotta Sirius.

- Nem - felelte Draco. - Olyan k�szs�gesen elhitt�k, hogy amint feloldott�k r�lam a var�zslatot, azonnal �tp�rtoltam a m�sik oldalra, �s h�tba t�madtam �ket. Hermione �gy n�zett r�m, mint aki legsz�vesebben lek�pne - tette hozz� t�m�ny keser�s�ggel. - M�g csak meg sem k�rdezt�k, hogy mi t�rt�nt.

- De te sem volt�l valami k�szs�ges - jegyezte meg Sirius.

- Ha Harryr�l lenne sz� - csattant fel Draco, - Hermion�ban fel sem mer�lne a k�rd�s, an�lk�l is tudn� az igazgat.

- De te nem vagy Harry - mondta ki Sirius szenvtelen�l. - T�bb� m�r nem.

Draco elford�totta a fej�t, hogy a f�rfi ne l�thassa az arc�t.

- Harry a h�s - sz�rte azt�n a fogai k�z�tt. - A v�g�n sz�pen hazas�t�l Hermion�val az oldal�n, �n meg itt v�gzem a kutyaemberhez l�ncolva.

- Akkor fogadj el egy j� tan�csot a kutyaembert�l: Ezzel a viselked�ssel nem a saj�t malmodra hajtod a vizet. Ink�bb mondd el nekik az igazat, Malfoy.

- Nem vagyok benne biztos, hogy m�g Malfoy vagyok-e egy�ltal�n - mondta Draco.

- �s nem vagyok t�bb� Harry sem. M�r nem is tudom, mi vagyok.

*

Hermione lassacsk�n kezdte elvesz�teni az id��rz�k�t, olyan r�g�ta meneteltek m�r, �m Harry elismer� f�ttyent�s�re felkapta a fej�t. Ahogy k�vette a fi� tekintet�t, �szrevette, hogy egy hatalmas szakad�k szeli kett� a f�ldet �ppen el�tt�k. Nem volt t�l sz�les, tal�n ha t�z m�ter lehetett keresztben, de f�lelmetesen m�lynek t�nt. �gy kanyargott kereszt�l a kop�r f�ldeken, mint egy k�nyelmesen elterpeszked� k�gy�.

Szemmel l�that�an nem lehetett megker�lni sehol.

- Ez egy feneketlen �rok - k�z�lte Draco n�mi nyugtalans�ggal a hangj�ban. - Vagy egy v�gtelen m�ly szakad�k. M�r nem tudom pontosan. De, m�gis... Eg�sz biztos vagyok benne, hogy ap�m egy feneketlen �rkot rendelt a t�j�p�t�szt�l - tette hozz�, majd egy v�llvon�s k�s�ret�ben �gy folytatta: - Ak�rhogy is van, nem aj�nlatos beleesni. Mivel nincs alja, el�g sok�ig tartana a zuhan�s.

- Jellemz� a csal�dodra, Malfoy, hogy feneketlen �rok van a birtokotokon - morgott s�t�ten Harry. - M�sok d�szs�v�nyt telep�tenek a kertbe, ti feneketlen �rkot.

- Az biztos, hogy nem olyan szokv�nyos, mint a d�szs�v�ny - v�laszolta Draco. - R�ad�sul j�val hasznosabb is.

- El�g a sz�cs�pl�sb�l - v�gott k�zbe Sirius �lesen. - Hogy jutunk �t rajta?

- Ti sehogy - felelte Draco. - Ha Malfoyok lenn�tek, tudn�tok s�t�lni a szakad�k f�l�tt h�d n�lk�l is. �gy viszont nem fog menni - mondta, azt�n hirtelen Harry fel� fordult.

- B�r lehet, hogy neked menne, Potter... Nem pr�b�lod meg?

- Semmi p�nz�rt - r�zta meg a fej�t hevesen Harry.

- Na persze - morfond�rozott Draco - ha n�lam volna a p�lc�m... Sirius a kez�be adta a var�zsp�lc�t, �s tartotta a csukl�j�t, am�g � elv�gezte a var�zslatot. Most nem volt villan�s, csak egy h�d jelent meg, jobban mondva egy keskeny pall�, ami �sszek�t�tte a szakad�k k�t partj�t. �pp csak olyan sz�les volt, hogy k�t ember egym�s mellett valahogy elf�rjen rajta.

- Nem tetszik nekem ez a h�d - sz�lalt meg Sirius.

Draco megvonta a v�ll�t.

- Ezt haszn�ljuk akkor, ha olyasvalakivel kell �tmenn�nk a szakad�kon, aki nem Malfoy. El�g biztons�gos. M�lys�g�ben is �sszek�ti a �rkot.

- Te m�sz el�re - jelentette ki Harry, azut�n elindultak.

Kettes�vel mentek, �s m�r nagyj�b�l f�l�ton j�rtak, amikor meghallott�k a zajt. Valamif�le b�g�, berreg� hang volt k�zvetlen�l a fej�k felett. Hermione felpillantott �s megpr�b�lt a j� h�rom m�ternyire f�l�j�k magasod� szikla m�g� l�tni, �s �szrevette, hogy a t�bbiek is ugyanezt teszik.

- Ez meg micsoda? - k�rdezte. Mindannyian Drac�ra meredtek, de a fi� csak zavartan pislogott.

- G�z�n sincs - felelte v�g�l.

- Vissza a sziklafalhoz, mindenki! - ki�ltotta Sirius, mire mindannyian sietve a szikla takar�s�ba h�z�dtak. P�r perc m�lva a zaj elhalt, �gy el�mer�szkedtek, hogy folytass�k az utat, de most m�r j�val lassabban haladtak.

- Ez majdnem �gy hangzott, mint egy... helikopter - s�gta oda Harry Hermion�nak.

- De az nem lehet... Itt nem lehet...

- Nem m�k�dn�nek - b�lintott Hermione. - A leveg� teljesen tel�tve van m�gi�val.

- �s mi van, ha ez valami rep�l� sz�rnyeteg? - aggodalmaskodott Harry.

- A hangja nem hasonl�t semmif�le �l�l�nyre... - v�gta r� a l�ny, �m azonnal elhallgatott, amint a z�g�-berreg� zaj ism�t felhangzott a fej�k f�l�tt - ez�ttal �l�nk, sz�les f�nysug�r k�s�ret�ben. B�rmi is volt teh�t az, csak ker�lt egyet a leveg�ben �s most visszat�rt. Harry�k visszah�tr�ltak a szikl�ig. �s ekkor valami hirtelen �trep�lt a fej�k f�l�tt... Valami roppant nagy. �s ha Hermione nem lett volna meggy�z�dve r�la, hogy ez k�ptelens�g, azt gondolta volna, hogy t�nyleg egy helikopter vagy pedig egy rep�l� volt. M�rpedig az lehetetlen...

- Azonnal gyere vissza! - hallotta Sirius ki�lt�s�t, �s r�j�tt, hogy Drac�nak sz�lt, aki id�k�zben kimer�szkedett a szikla takar�s�b�l, �s ott �llt az �sv�ny k�zep�n. A f�ntr�l vil�g�t� f�ny a haj�t a vill�mok meghat�rozhatatlan sz�n�re festette. A kezeivel csin�lt �ppen valamit... De hisz a jobb keze le volt k�t�zve... vagy m�gsem?

- Sirius! N�la van a p�lc�ja! - ki�ltott fel Harry.

Sirius megperd�lt, Draco pedig h�traugrott, mik�zben bossz�san feszegette a csukl�j�t. �gy l�tszik, a nagy kavarod�sban valahogy siker�lt megszereznie a p�lc�t Sirius zseb�b�l, �s kiszabad�totta mag�t. V�g�l a m�gikus k�t�l utols� maradv�nyait is ler�ngatta a kez�r�l, �s a f�ldre haj�totta. Az arc�n roppant k�l�n�s, f�lig gy�zedelmes, f�lig k�ts�gbeesett kifejez�s t�kr�z�d�tt.

- Innen m�r boldogultok n�lk�lem is - mondta m�g, azut�n h�tat ford�tott �s visszarohant az �ton arra, ahonnan j�ttek. Sirius nyomban kuty�v� v�ltozott �s ut�na vetette mag�t.

A k�vetkez� pillanatban t�bb dolog is t�rt�nt egyszerre. Draco amint meghallotta a rohanva k�zeled� Siriust a h�ta m�g�tt, nyomban lef�kezett, megp�rd�lt �s elkezdett szaladni az ellenkez� ir�nyba; fel a keskeny h�dra, majd onnan a semmibe. �gy volt, ahogy mondta: tudott j�rni a leveg�ben a szakad�k f�l�tt. Ahogy futott, a l�ba nyom�n apr� ez�st�s csill�mok jelentek meg, mintha egy k�sz�r� csiholna szikr�kat a f�mb�l. Ennek l�tt�n Sirius tork�t egy r�m�lt ugat�s hagyta el, �s megpr�b�lt cs�szva lef�kezni. L�tva Sirius neh�z helyzet�t, Harry azonnal elkezdett szaladni fel�, �m a l�ba belegabalyodott Draco levetett k�teleibe, �s megbotlott. Hang n�lk�l esett el, majd tov�bbg�rd�lt, lecs�szott a h�d sz�l�r�l �s elt�nt szem el�l. Hermione ereiben megfagyott a v�r.

- Harry! - sik�totta, mik�zben a h�d sz�l�hez rohant, �s tekintet�vel l�zasan f�rk�szni kezdte a m�lys�get. - Harry!

- Itt vagyok... - hallotta a gyenge hangot k�zvetlen�l a l�ba alatt. - De azt hiszem, elt�rt a karom.

Hermione t�rdre vetette mag�t, majd odam�szott a h�d legsz�l�hez �s len�zett. El�sz�r a s�t�ts�gen k�v�l semmit sem l�tott, azt�n az �thatolhatatlan feketes�g lassank�nt s�t�tebb �s vil�gosabb �rny�kok halmaz�v� �llt �ssze, �s v�g�l ki tudta venni Harry s�padt arc�t �s r�szegez�d� tekintet�t. A fi� f�l kez�vel egy ki�ll� k�be kapaszkodott, a m�sik keze pedig term�szetellenes tart�sban cs�ng�tt az oldal�n. L�bai magatehetetlen�l l�gtak le a szakad�kba, ami ott �s�tott alattuk m�lyen, feket�n �s v�gtelen�l.

- Harry... - lehelte a l�ny, majd hasra vetette mag�t �s addig k�szott el�re, m�g el nem �rte a fi� k�vet markol� kez�t. Megragadta a csukl�j�n�l fogva, �s er�sen belekapaszkodott. - Nem lesz semmi baj... csak kapaszkodj, Harry! - zih�lta remeg� hangon.

H�trafordult �s tekintet�vel k�ts�gbeesetten keresni kezdte Siriust. Amaz a l�nyt�l mintegy t�z m�terre m�g mindig b�nultan n�zte Drac�t, aki a leveg�ben rohant a szakad�k t�lpartja fel�.

- Sirius! - sikoltotta Hermione. - Sirius, gyere gyorsan!

A k�b�l, amibe Harry kapaszkodott, hangos reccsen�ssel let�rt egy darab, majd a m�lybe zuhant. Harry f�l m�tert cs�szott lefel� mag�val r�ntva Hermion�t is, mire a l�ny szabad kez�vel egy ki�ll� k� ut�n kapott, �s pr�b�lta a t�rd�t is kit�masztani. Az �rdes kavicsok felhorzsolt�k a b�r�t, de legal�bb m�r nem cs�szott tov�bb. Ism�t len�zett Harryre. Mostm�r egyed�l az � ereje tartotta vissza a fi�t att�l, hogy lezuhanjon, �s olyan szorosan kapaszkodott a csukl�j�ba, hogy l�tszott, ahogy a k�rmei a fi� h�s�ba v�jtak.

- Tarts ki! - ny�gte, �s hangja v�szesen megbicsaklott. - Csak tarts ki, Harry! Sirius m�r j�n...

A szeme sark�b�l l�tta, hogy Sirius vill�mgyorsas�ggal rohan fel�j�k, m�gis �gy t�nt, mintha egy l�p�ssel sem ker�lne hozz�juk k�zelebb.

- Nem b�rom... - hallotta Harry hangj�t a m�lyb�l.

A l�ny visszan�zett r�. F�lelmetesen s�padt volt, a kosz �s a sebek szinte vil�g�tottak feh�r arc�n, �m eg�sz �nj�n valamif�le k�l�n�s nyugalom lett �rr�.

- Nem b�rom - ism�telte meg, �s a l�ny bel�tta, hogy igaza van: A keze fokozatosan kics�szott az �v�b�l. Hermione hirtelen el�relend�lt, �s az sem tartotta vissza, hogy f�lig m�r maga is lel�gott az �sv�nyr�l. Elkapta Harry ingujj�t, �s minden erej�t �sszeszedve szor�totta a mark�ba.

- Harry - suttogta. - Harry, k�rlek!

De tudta, hogy minden hi�ba; Harry nem lesz k�pes felh�zni mag�t a t�r�tt karj�val. Eg�sz teste holts�lyk�nt nehezedett a karj�ra, �s a v�lla kezdte felmondani a szolg�latot. A l�ny ekkor �jb�l meghallotta a berreg�, csikorg� hangot a feje f�l�tt, de nem mert feln�zni.

- Hermione - sz�lalt meg Harry. �s mosolygott. A l�ny fel nem tudta fogni, m�gis hogy k�pes mosolyogni egy ilyen pillanatban. - Szeretlek t�ged, ugye, tudod? - mondta. Vagy legal�bbis �gy hangzott, amit mondott. A berreg�s olyan hangosan z�gott a l�ny f�l�ben, hogy nem lehetett benne biztos.

- Micsoda? - Hermione alig kapott leveg�t, �s a d�bbenett�l minden tagja elzsibbadt. - Mit mondt�l?

Harry m�r nyitotta a sz�j�t, hogy v�laszoljon, de ekkor szakad� ruha reccsen�se hallatszott. A fi� tal�rj�nak ujja kiszakadt a l�ny kez�b�l, ahogyan az v�rhat� volt, �s ezt Hermione is nagyon j�l tudta. L�tta, hogy Harry szemei elkerekednek a r�m�lett�l, azt�n zuhanni kezd, �s csak zuhan, zuhan egyre messzebb t�le, le az �thatolhatatlan s�t�t m�lys�gbe.

(Ford�totta: Logell)

(Folyt. k�v... :-)