Draco Dormiens (Cassandra Claire)

10. R�SZ Az Epiciklikus M�gia Rejtelmei

Harry �ntudatlanul zuhant lefel�, �s mik�zben zuhant, �lmodott. �lm�ban egy kerti partin vett r�szt a Weasley�kn�l. Ott volt Mr �s Mrs Weasley �s az �sszes gyerek�k. Charlie-t �g�snyomok tark�tott�k, mint mindig, Bill Fleurrel volt, akivel m�r nagyj�b�l egy �ve egy�tt j�rt, Fred �s George pedig robbant�sdit j�tszott Ronnal �s Ginnyvel egy z�ld, gy�k�nyb�l font asztalk�n a sarokban. Draco Malfoy is ott volt, egy tereb�lyes t�lgyfa �rny�k�ban �llt, teniszruh�t viselt �s roppant el�gedettnek t�nt. Egy karcs�, s�rga ruh�s l�nnyal besz�lgetett, aki hatalmas, feh�r kalapot viselt. Meghaltam? - t�n�d�tt Harry. - Ez lenne a mennyorsz�g? De ha igen, akkor vajon mit keres itt Malfoy? A l�ny, aki eddig Drac�val besz�lgetett, most hirtelen megfordult, majd kez�ben tenisz�t�t l�b�lva elindult fel� a f�v�n �t. Harry azonnal felismerte benne Hermion�t, �s r�j�tt, hogy a l�ny ugyanezt a s�rga ruh�t viselte akkor is, amikor egy�tt nyaralt vele �s a sz�leivel. M�r akkor is tetszett neki.

- Szia Harry! - sz�l�totta meg.

- Hermione - ny�gte ki Harry v�laszk�pp, mik�zben k�zelebb l�pet. - Azt hiszem, leestem.

- �gy �rted, bel�m est�l? - k�rdezte a l�ny d�bbenten.

- Nem, �gy �rtem, hogy zuhanok - felelte. - Sz�guldok a leveg�ben lefel�. M�g a gyomrom is felkavarodott. Hermione arc�n a d�bbent kifejez�st felv�ltotta a d�h.

- Te nem vagy norm�lis, Harry Potter! - mondta, mik�zben felemelte a kez�t �s durv�n fejbe v�gta a tenisz�t�j�vel.

Harry f�jdalm�ban felki�ltott.

- Ezt meg mi�rt csin�ltad? - rivallt r�. - El�ruln�d?

- H�! - sz�lalt meg a f�l�ben egy hang. Egy hang, ami nem a l�ny� volt. - Harry! Nyugodj meg!

- Tal�n a zuhan�st�l megzavarodott - mondta egy m�sik, agg�d� hang.

- Harry? - hallotta ism�t a kor�bbi hangot. - Harry, gyer�nk, �bredj! - �s ez�ttal fel is ismerte a besz�l�t. Kinyitotta a szem�t �s el sem akarta hinni, amit l�t.

A kocsi h�ts� �l�s�n fek�dt, Ron Weasley pedig f�l� hajolt, �s hab�r nagyon s�padtnak t�nt, �gy vigyorgott, mint egy eszel�s. George �lt a vezet��l�sen, Fred pedig mellette. Mindketten h�trafordultak, �gy b�multak r�, ami el�g nagy baj lett volna, ha a j�rm� �pp mozg�sban van, �m az nem mozgott, csup�n lebegett. A semmiben. Harry vill�mgyorsan fel�lt.

- Mi-mi ez? - dadogta. - Hogyan? Ti? Itt? �s a kocsi?

- �gy bizony - felelte George. - Mi. Itt. �s a kocsi.

- Remek �rz�ke van a dolgok l�nyegi r�sz�nek megl�t�s�hoz, nem? - jegyezte meg Fred. Harry �jra nekigy�rk�z�tt:

- De m�gis hogyan...?

- Elkaptunk, mik�zben zuhant�l - magyar�zta George lelkesen. - �letem legklasszabb �lm�nye volt.

- M�g j�, hogy apa nyithat� tetej�v� alak�totta a kocsit - tette hozz� Ron.

- �n pedig s�nbe tettem a karodat - sz�lt k�zbe Fred p�lc�j�t az ujjai k�zt forgatva. - �gyhogy gond egy sz�l se.

- De h�t mit kerestek itt? - csod�lkozott Harry. - Ne mondj�tok, hogy csak �gy k�lcs�nvett�tek ap�tok kocsij�t egy �jf�li kiruccan�sra, �s v�letlen�l kisz�rt�tok, amint �ppen zuhanok lefel� egy szikl�r�l.

- Nem eg�szen - mondta Ron. - Emiatt j�tt�nk - tette hozz�, mik�zben beny�lt a zseb�be, el�kotort egy gy�r�tt pap�rdarabot �s Harry �l�be dobta. - Sz�m�thatsz r�, hogy ez�rt m�g sz�molunk - jegyezte meg. - De mivel �pp most est�l le egy szikl�r�l, egy ideig m�g b�k�n hagylak.

Harry csod�lkozva hajtogatta sz�t a pap�rt. Egy HARRY POTTER c�mz�ssel ell�tott levelet tartott a kez�ben, �s k�tszer is el kellett olvasnia, mire felfogta az �rtelm�t.

- De hiszen ez a v�lts�gd�j-k�vetel�s! - mondta elk�pedve. - Amit F�regfark �rt nekem arr�l, hogy elfogt�k Siriust. - Csod�lkozva meredt Ronra. - Hogy ker�lt ez hozz�d?

- Harry, te nagyon h�lye! - ny�gte Ron, �s olyan arcot v�gott, mintha k�telkedne a bar�tja �pelm�j�s�g�ben. - Term�szetesen kibontottam a post�dat. Mi m�st tehettem volna? Te �s Hermione sz� n�lk�l elt�nt�k, �s csak egy zavaros �zenet v�r t�le - majd sz�lj, hogy mutassam meg, - amiben azt �rja, hogy valami ment�akci�ra indult veled, �s hogy ne mondjam el senkinek. El�g egy�rtelm� volt, hogy valami zavaros �gybe keveredtetek, �gyhogy mikor m�snap egy gyan�s fekete mad�r �rkezett egy neked c�mzett lev�llel, term�szetesen kibontottam.

- �s micsoda szerencse, hogy megtette! - sz�lt k�zbe Fred.

- R�gt�n megmutattam Frednek �s George-nak is, azt�n hazaugrottunk apa �j kocsij��rt, amit a Var�zsvicc V�llalatb�l �sszej�tt p�nzb�l vett, �s persze r�gt�n megb�v�lte, hogy rep�lj�n. Megzsaroltuk, hogy be�ruljuk any�n�l, �gyhogy musz�j volt ideadnia. Azt�n a v�lts�gd�j-k�vetel� lev�l utas�t�sai alapj�n idej�tt�nk - magyar�zta Ron sug�rz� arccal. - Megjegyezn�m, hogy �ppen id�ben, mert amikor berep�lt�nk a birtok f�l�, r�gt�n l�ttuk, hogy, ott l�gsz a szakad�k sz�l�n, �s csak Hermione tart. Mit ne mondjak, el�g sokkol� volt. Azt�n leest�l �s csak zuhant�l lefel�. Gondolhatod, hogy megijedt�nk! �gyhogy George r�gt�n a g�zra taposott, kil�tt�nk lefel� �s al�d korm�nyoztuk a kocsit, hogy elkapjunk. - Ron el�gedetten fels�hajtott. - Jobb volt, mint a Vronszkij-f�le m�buk�s! Harry nem osztozott Ron lelkesed�s�ben. Ehelyett a kez�be temette az arc�t.

- Oh - ny�gte. - Hermione... Te j� �g!

- Akkor is az � nev�t kiab�ltad, amikor nem volt�l magadn�l - k�z�lte George olyan hangon, mintha egy rendk�v�l fontos inform�ci�t osztana meg vel�k.

- Volt egy �lmom, amiben egy tenisz�t�vel p�f�lt - motyogta Harry az ujjai k�z�tt.

- Na persze - morogta Ron, aki term�szetesen egy szav�t sem hitte.

- Vissza kell menn�nk az �sv�nyhez - aggodalmaskodott Harry. - Hermione �s Sirius val�sz�n�leg azt hiszik, hogy meghaltam. Malfoy pedig... � megsz�k�tt...

- Err�l jut eszembe! - kapott a fej�hez Ron. - Hermione egy csom� mindent �sszezagyv�lt a level�ben Malfoyr�l is. Mondd csak, miben t�ri a fej�t m�r megint?

- Csak vigy�tek fel a kocsit - k�rte Harry. - �tk�zben mindent elmondok.

*

Eltartott egy kis ideig, mire felemelkedtek a verem tetej�ig. Az �ton Harry elmes�lte az elm�lt n�h�ny nap esem�nyeit a kocsi t�bbi utas�nak. Fred �s George nagyszer� hallgat�s�gnak bizonyult; mindig a kell� id�ben h�gattak, ujjongtak, vagy �ppen felh�rd�ltek. Ron azonban eg�szen m�ssal volt elfoglalva.

- Hermione megcs�kolta Malfoyt? - k�rdezett vissza, miut�n Harry befejezte a mond�k�j�t. - Draco Malfoyt?

- Csak egyszer - mondta Harry. - Legal�bbis amennyire �n tudom - tette hozz� �sszeh�zott szem�ld�kkel.

- Hermione megcs�kolta MALFOYT? - ism�telte Ron h�ledezve.

- Eml�tettem m�r azt a hatalmas �s f�lelmetes d�mon-kart? - s�hajtotta Harry.

- Igen - felelte Ron. - Na de Hermione...

- �, fogd m�r be, Ron! - fakadt ki George. - Megf�jdul t�led a fejem.

- De h�t ez nem vall r�! - csod�lkozott Ron. - Azt hittem... �gy �rtem, tudod... te meg �... - folytatta Harryre pillantva, de az arckifejez�se l�tt�n sietve hozz�tette: - Lehet, hogy t�vedtem.

- Itt vagyunk - mondta George. �s val�ban ott voltak, egy szinten az �sv�nnyel. A Weasleyk r�gt�n ki is ugrottak a kocsib�l, Harry pedig kiss� remeg� l�bakkal k�vette �ket.

El�sz�r �gy t�nt, mintha csak egy ember �lne az �ton. Azt�n ahogy k�zelebb �rtek, r�j�ttek, hogy Sirius a karj�ban tartja Hermion�t, aki a f�rfi v�ll�ra borulva zokog. Hermione ritk�n s�rt, �s Harry m�g sohasem hallotta �t �gy s�rni. Egyszerre volt ijeszt�, rem�nyvesztett �s f�jdalmas. Harry indult volna hozz�, de a l�bai nem engedelmeskedtek az akarat�nak. Elbotlott, George azonban elkapta.

- �vatosan, Potter - mondta, mik�zben Harry tov�bbindult.

*

George hangj�ra Sirius felpillantott. Amikor megl�tta Harryt, elkerekedett a szeme a d�bbenett�l, azt�n sz�les mosoly �lt ki az arc�ra. Finoman Hermione v�ll�ra tette a kez�t �s eltolta mag�t�l a l�nyt.

- �hm... Hermione... Hermione! - sz�longatta, majd a l�ny �lla al� tette a kez�t, �s elford�totta a fej�t az adott ir�nyba. Hermione k�vette a pillant�s�t, �s v�gre �szrevette... Ron?

Meg sem fordult a fej�ben, hogy ker�lhetett ide Ron, csak felki�ltott, talpra sz�kkent �s a nyak�ba vetette mag�t. Arc�t a fi� ing�be f�rta, majd hiszt�rikus zokog�sban t�rt ki.

- Ron! Jaj, Ron! Harry meghalt! Annyira sajn�lom! Az �n hib�m, pedig t�nyleg pr�b�ltam... Ron megsimogatta a l�ny fej�t.

- Azt mondod, hogy meghalt? - k�rdezte, �s hangj�ban nyoma sem volt szomor�s�gnak. - Nos, ennek el�bb vagy ut�bb be kellett k�vetkeznie. Hermione egy kicsit h�tr�bb h�z�dott, majd k�tked� pillant�st vetett r�.

- Tess�k?

- H�t Harry el�g vesz�lyes �letet �lt - folytatta Ron nem t�r�dve a l�ny arc�ra ki�l� d�bbenettel. - Nem gondolod? �gyhogy nincs m�s h�tra; eg�sz h�tral�v� �let�nkben azon kell munk�lkodnunk, hogy a var�zsl�vil�g eml�kezete �r�k id�kre meg�rizze Harry eml�k�t. Tal�n �ll�ttatnunk k�ne neki egy eml�km�vet. Valami hatalmas m�rv�nyt�mb kellene, a tetej�n a mi kedvenc kis szem�veges t�rp�nk szobr�val. Fred �s George �llhatn� az anyagi r�sz�t. - A l�ny arckifejez�s�nek l�tt�n Ron v�g�l megk�ny�r�lt rajta �s abbahagyta. - Hermione, ne l�gy m�r ilyen mamlasz! - vigyorodott el. - N�zz m�r oda! Ahogy Hermione megfordult, megl�tta az �r�lt m�don vigyorg� Fredet �s George-ot. K�zt�k pedig szakadt ruh�kban, �gnek mered� hajjal, elg�rb�l szem�veggel, de k�ts�gk�v�l elevenen ott �llt... Harry. Hermione t�rdei felmondt�k a szolg�latot, � maga pedig lezuttyant a f�ldre. A k�vetkez� m�sodpercben Harry (el�g durv�n) f�lrel�kte Ront az �tb�l, majd levetette mag�t a l�ny mell�.

- Hermione - suttogta, mik�zben �t�lelte. - Sajn�lom... annyira sajn�lom... Ron egy idi�ta. - Megfordult �s r�n�zett a bar�tj�ra. - Ron, egy idi�ta vagy! - k�z�lte vele, mire a fi� forgatni kezdte a szemeit. - J�l vagyok - folytatta Harry visszafordulva a l�nyhoz. - Ne s�rj!

De Hermione nem is s�rt igaz�n - sokkal ink�bb csak zih�lva vette a leveg�t, mintha nem kapna bel�le eleget. Harry a karj�ban tartotta, � pedig bel�kapaszkodott �s a fej�t a v�ll�ba f�rta. A fi� Ronra pillantott a l�ny feje f�l�tt �s seg�lyk�r�en t�togta: Mit tegyek? Ron �gy tett, mintha megsimogatn� egy l�thatatlan ember fej�t, Harry pedig megfogadta a tan�cs�t, mire a l�ny zih�l�sa n�mileg halkult. A Weasley ikrek fejcs�v�lva n�zt�k Harryt �s Hermion�t, akik �gy fogt�k egym�st, mintha v�ge lenne a vil�gnak. George fels�hajtott.

- N�zz r� - mondta halkan. - Itt van �lete legnagyobb lehet�s�ge: "H�, visszat�rtem a hal�lb�l!", �s nem haszn�lja ki!

- Kret�n - b�logatott beleegyez�en Fred.

- �n az�rt �r�l�k, hogy �l - mondta Ron, aki eddig csendben figyelt. - �n is - felelte George. - J�v� h�ten meccs�nk lesz a Mardek�r ellen. N�lk�le lemostak volna minket a p�ly�r�l.

*

Senki nem akart a keskeny pall� k�zel�ben maradni, ahonnan Harry leesett (m�g ha nem is t�rt�nt semmi baja), f�leg nem Hermione, �gy h�t besz�lltak a kocsiba �s visszatolattak a dombtet�re, ahol egy kisebb facsoport k�zep�n leparkoltak. Sirius ezut�n egy igen meglep� bejelent�st tett.

- Nem megy�nk el innen - k�z�lte hat�rozottan.

- Rendben - v�gta r� George. - L�gunk itt egy kicsit, azt�n t�bort�zet gy�jtunk, m�lyvacukrot pir�tunk �s megv�rjuk, am�g a S�t�t Nagy�r visszat�r �s meg�l benn�nket!

- Nem megy�nk el Draco n�lk�l - helyesb�tett a f�rfi.

- Ugyan m�r, Sirius - csattant fel Ron felh�borodottan. - Hat �ve �lmodozom arr�l, hogy egy sz�rny� �s siv�r vid�ken hagyom Malfoyt, ami tele van hatalmas p�kokkal, �s most, hogy v�gre itt lenne a lehet�s�g, el akarod rontani az �r�m�met?

- Azok az � hatalmas p�kjai, Ron, nem fogj�k b�ntani - mutatott r� a l�nyegre Harry.

- Semmi sem lehet t�k�letes - vonta meg a v�ll�t Ron.

- Siriusnak igaza van - kapcsol�dott be a besz�lget�sbe Hermione is.

- M�g sz�p, hogy te �gy gondolod! - csattant fel Ron. - Azok ut�n, hogy l�pten-nyomon Malfoyjal cs�kol�zol, nem csoda, hogy meg akarod menteni a hitv�ny b�r�t! Te... te rossz l�ny vagy, Hermione! A gonosszal enyelegsz! Hermione elk�pedve forgatta a szemeit.

- Ron! Az �g szerelm�re! Sirius �sszefonta a karj�t a mellkas�n.

- Draco n�lk�l nem megyek sehov� - jelentette ki.

- Veled is cs�kol�zott? - k�rdezte George. - Mert azt mondj�k, hogy Malfoy k�pes lenne r�. Harry megfordult �s eln�zett a k�ria ir�ny�ba.

- Nem fog vel�nk j�nni, Sirius - mondta.

- Higgy�tek el, nagy hiba volna, ha m�g es�lyt sem adn�nk neki - sz�lt k�zbe a f�rfi.

- Hiba? - fakadt ki Ron d�h�sen. - Hiszen az els� adand� alkalommal ellenetek fordult �s h�tba sz�rt benneteket, nem?

- Csak mert Voldemort Veritas �tkot sz�rt r� - jegyezte meg Sirius �lesen. Harry �s Hermione egyszerre kezdtek el besz�lni, de a f�rfi felemelte a kez�t, hogy csendre intse �ket.

- Nem Draco mondta el - folytatta. - Magamt�l j�ttem r�. �s nem akartam elmondani nektek, mert �gy gondoltam, hogy ez az � dolga, de m�giscsak meg kellett tudnotok. �s szeretn�m �n azt l�tni, hogy te, Ron - tette hozz� egy d�h�s pillant�s k�s�ret�ben, - hasonl� helyzetben ugyan�gy tudn�d-e tartani magad, mint �. Hermione �s Harry ugyanazzal a r�m�lt �s b�ntudatos kifejez�ssel n�ztek egym�sra. Azt�n Siriushoz fordultak.

- De h�t mi�rt nem mondta el nek�nk? - k�rdezte a l�ny. - Azt �ll�totta, hogy Voldemort nem k�nozta meg, hogy besz�dre b�rja.

- A Veritas �tok nem k�nz�s - felelte Sirius. - A sz� szoros �rtelm�ben legal�bbis.

- Hogy lehet ennyire makacs?! - fakadt ki d�h�sen Harry.

- Tudn�k m�g eml�teni hozz� hasonl�t - n�zett r� a f�rfi. Harry a cip�j�t b�multa.

- Menj el �rte, Sirius - mondta.

- Ugyan m�r, gondolkozzatok - ellenkezett George. - M�gis hogy tal�ljuk meg? Sirius az orr�ra mutatott.

- Elfelejted, hogy �n egy kutya vagyok - mondta. - Tudom k�vetni a szag�t. Gyorsan utol�rem.

- Ez el�g bizarr �s zavarba ejt� - mondta Fred. - Ugye, tiszt�ban vagy vele?

- De ugyanakkor nagyon hasznos is - felelte Sirius. - Ti �ten maradjatok itt. H�sz percig keresem, ut�na visszaj�v�k. Van egy olyan �rz�sem, hogy nem jutott t�l messzire.

*

- K�rdezhetek valamit, Harry? - sz�lalt meg Ron. Harry �s a h�rom Weasley a kocsi k�r�l �lltak, ami a szakad�k sz�l�t�l nem messze parkolt. George szerint az aut� furcsa hangokat adott ki, �gy � �s Fred a motorh�ztet� alatt matattak, h�tha r�j�nnek a zaj ok�ra. �telt is hoztak magukkal, �s Harry �pp egy lekv�ros szendvicset t�m�tt a sz�j�ba k�t korty s�t�t�kl� k�z�tt.

- Persze - v�gta r� teli sz�jjal.

- Elmondod valaha is Hermion�nak, hogy mit �rzel ir�nta? Harry kis h�j�n megfulladt a s�t�t�kl�t�l.

- Mi?

Idegesen k�rbepillantott. Hermione f�radts�gra hivatkozva a szendvics�vel �s az �d�t�j�vel egy�tt elvonult a tiszt�s sz�l�re �s leheveredett a f�be.

- J�l hallottad - felelte Ron. - Te h�lye t�kfilk�, az arcodra van �rva! Elmondod neki valaha is?

Fred �s George is kim�sztak a motorh�ztet� al�l, �s nagy �rdekl�d�ssel hallgatt�k a besz�lget�st. Harry az �d�t�j�re meredt.

- M�r elmondtam neki - b�kte ki v�g�l.

- Mikor? - k�rdezte Ron.

- Amikor leestem a szikl�r�l - felelte Harry. - �pp miel�tt leszakadt volna a tal�rom ujja. Elmondtam neki, hogy szeretem.

- Igaz�n hat�sos v�gsz� - mondta Fred �szinte �mulattal.

- Ja, szinte sajn�lom, hogy megmentett�nk - f�zte hozz� George. - Soha az �letben nem felejtett volna el t�ged, ha ez lett volna az utols� dolog, amit mondasz neki.

- Persze. Pont arra v�gyom, hogy Hermione �gy eml�kezzen r�m a h�tral�v� �let�ben - h�zta el a sz�j�t Harry. - A sr�c a feneketlen �rokb�l.

- M�g mindig jobb, mint a sr�c, aki elszalasztotta a lehet�s�get - jegyezte meg Ron.

- Vagy mint a sr�c, aki csak �llt, mint egy idi�ta �s n�zte, ahogy a l�ny lel�p Malfoyjal. Harry ki�nt�tte a t�klev�t.

- Ezzel nem seg�tesz - mondta. - Egy�bk�nt is, azt sem tudom, hogy hallotta-e egy�ltal�n.

- H�t ezt csak egyf�lek�ppen der�theted ki, nem igaz? - n�zett r� Ron.

*

Sirius gyorsan haladt az ez�st-s�t�tbe �lt�z�tt kerten �t, �s kiker�lt mindent, ami ak�r a legcsek�lyebb m�rt�kben is akad�lyozhatta volna. Annak ellen�re, hogy szinte biztos volt benne, hogy kutya-alakban biztons�gban van, nem akart belerohanni semmibe, ami lelass�thatta volna. A meg�rz�se, hogy Draco nem jutott messzire meger�s�t�st nyert, amikor n�h�ny komoran �s k�s�rtetiesen �ll� fa k�zel�be �rt. Ekkor visszav�ltozott emberr� �s lehajtott fejjel beb�jt az als� �gak al�. Draco h�t�t egy fa t�rzs�nek vetve �lt. A l�bait felh�zta, a fej�t a t�rd�n nyugtatta. Siriusnak valahogy Narcissa jutott r�la az esz�be, tal�n mert olyan sebezhet�nek t�nt, a haja pedig ez�stfeh�ren csillogott a holdf�nyben. Ahogy Sirius k�zelebb �rt, Draco el�r�ntotta a p�lc�j�t, �s a f�rfira szegezte.

- Ne j�jj�n k�zelebb!

- �n vagyok az - mondta Sirius nyugodt hangon.

- Tudom, hogy maga az - v�gta r� Draco, mik�zben felemelte a fej�t. - �s azt mondtam, hogy ne j�jj�n k�zelebb.

Sirius beleny�lt a zseb�be, el�h�zta a p�lc�j�t �s letette a f�ldre. Draco gyanakodva szeml�lte a m�veletet.

- J�k a reflexeid - mondta a f�rfi, miut�n f�legyenesedett. - Ugye, benne vagy a Mardek�r csapat�ban? Milyen poszton j�tszol?

- Fog� vagyok - felelte Draco.

- Terel�nek k�ne lenned - jegyezte meg a f�rfi. - Mert er�s is vagy.

- Maga a m�sodik ember az elm�lt k�t napban, aki ezt mondja - morogta Draco k�z�mb�sen. - Egy�bk�nt mit keres itt? Gondolom, nem az�rt j�tt ut�nam, hogy a sportr�l besz�lgess�nk. Sirius le�lt �s a Drac�val szemk�zti f�nak t�masztotta a h�t�t. A fi� tov�bbra is sakkban tartotta �t a p�lc�j�val.

- Azt hiszem, csak el akartam mondani neked - kezdte Sirius, - hogy eml�keztetsz valakire, akit m�g a Roxfortb�l ismertem.

- T�nyleg? - k�rdezte Draco, de a hangj�ban nem sok �rdekl�d�s csend�lt. - Kire? Az ap�mra?

- Nem - felelte Sirius. - Saj�t magamra.

Draco kurt�n felnevetett.

- Ezt nem hiszem el - mondta. - Mag�ra? De hiszen maga volt Harry apj�nak a legjobb bar�tja! Az ap�m mindent elmondott mag�r�l �s James Potterr�l. Mindketten griffend�lesek voltak �s tipikus j�fi�k. Ugyan�gy... mint... Harry - b�kte ki v�g�l.

- James tal�n val�ban az volt - felelte Sirius. - De �n vil�g �letemben v�sott k�ly�k voltam, amolyan igazi rosszfi�. A sz�leim... nos, err�l ink�bb ne besz�lj�nk. Legyen el�g annyi, hogy nem volt olyan boldog gyerekkorom, mint Jamesnek. Els�s korunkban szobat�rsak lett�nk a Griffend�lben, �s �n ut�ltam �t.

- Ut�lta �t? - Kezdte felkelteni Draco �rdekl�d�s�t a dolog.

- Bizony. Kit�n� tanul� volt �s sz�rnyen rendes, r�ad�sul remek kviddicsj�t�kos, mindenki szerette, �s �gy t�nt, a legkisebb er�fesz�t�s�be sem ker�l, hogy j� legyen. �n viszont, ha az �szt�neimet k�vettem, abb�l �ltal�ban nem s�lt ki semmi j�. �lland�an vereked�sekbe keveredtem. �ssze se tudn�m sz�molni, h�nyszor vertem meg Perselus Pitont, r�ad�sul n�ha ok n�lk�l. Na j�, sosem volt r� igazi okom azt lesz�m�tva, hogy egy ny�las kis f�reg volt, �s �n ki nem �llhattam. Dumbledore k�ts�gbe volt esve miattam. Drac�nak leesett az �lla.

- �sszer�gta a port Dumbledore-ral?

- Sz�mtalanszor - felelte Sirius.

- Most azt ne mondja - v�gott k�zbe Draco, - hogy egy sz�p napon James kimentette mag�t a hal�l tork�b�l, maga meg r�j�tt, hogy micsoda remek sr�c, �s azt�n �letre sz�l� bar�ts�got k�t�ttek.

- Nem - felelte Sirius. - Val�j�ban �gy t�rt�nt, hogy egy nap v�g�l annyira felh�ztam, hogy bemosott nekem egyet. �n meg persze vissza�t�ttem. Az igazgat megvallva laposra vert�k egym�st. Dumbledore pedig megtiltotta Madam Pomfreynak, hogy begy�gy�tsa a sebeinket �s a z�z�d�sainkat, �gy a r�g bev�lt m�dszerrel kellett meggy�gyulnunk, r�ad�sul �sszez�rtak benn�nket a gyeng�lked�n. Amikor kij�tt�nk, m�r bar�tok voltunk, �s azok is maradtunk.

- Sz�val azt mondja, hogy verjem ki a szuszt Harryb�l? - k�rdezte Draco, �s az arc�n �tsuhant az �rny�ka r�gi vigyor�nak. - Mert az ilyesfajta tan�csokat nagyon tudom �rt�kelni.

- Ha a bar�ts�g�t akarod kiv�vni, ez meglehet�sen szokatlan m�dszer lenne. De val�ban ez az, amit akarsz?

- Nem - mondta Draco. - A francba! - eresztette le a p�lc�j�t. - Fogalmam sincs. Sirius nem mozdult.

- Rengeteget tanultam magamr�l az Azkabanban - mondta. - Jamesen is sokat gondolkoztam. R�j�ttem, hogy az�rt voltunk olyan nagy ellens�gek, �s k�s�bb az�rt lett�nk olyan j� bar�tok, mert annyira hasonl�tottunk egym�sra. Mindketten b�szk�k voltunk. Makacsok... Elsz�ntak... Draco �jra elvigyorodott, �m ez�ttal kiss� �szint�bben.

- Mi�ta ment �t a kutyaember lelki seg�lyszolg�latba? - k�rdezte.

- �s ellenszenvesek - tette hozz� Sirius. - Ezt kifelejtettem.

- L�tom m�r, mire akar kilyukadni - jegyezte meg Draco. - De �n nem vagyok olyan, mint Harry. Tudn�k r�la, ha olyan voln�k. Amikor a Sz�zf�l�-f�zet hat�sa alatt �lltam... az olyan volt, mintha valaki felkapcsolt volna egy l�mp�t a fejemben, �s bel�ttam volna az agyam minden egyes zug�t. Tudtam, mit mi�rt teszek, tudtam, mit akarok, tudtam, mi a helyes, �s azt akartam tenni. Most viszont... - csettintett az ujj�val - ennek nyoma sincs.

- Sz�val azt mondod - kezdte �vatosan Sirius, - hogy amikor Harry egy r�sze benned volt, j� tudt�l lenni minden er�fesz�t�s n�lk�l is. Most viszont t�rekedned kell r�. Mint a legt�bb�nknek.

- Ne pr�dik�ljon nekem - mondta Draco. - Mert azt ut�lom - tette hozz�, de nem l�tszott m�rgesnek. Ink�bb szomor�nak t�nt, �s �gy m�g ink�bb hasonl�tott Narciss�ra; ugyanaz a s�padt, melankolikus sz�ps�g �radt bel�le. - De tov�bbra sincs �rtelme annak, hogy visszamenjek mag�val - folytatta. - Ut�lnak engem.

- Nem, nem ut�lnak t�ged. Harry sem ut�l, Hermione pedig eg�szen biztos, hogy nem ut�l.

Draco Siriusra kapta a tekintet�t.

- Mondott valamit?

- Ha tudni akarod, hogy mit gondol Hermione, �t kell megk�rdezned - felelte a f�rfi.

- Hidd el, � �szinte lesz hozz�d. Draco Siriusra sand�tott.

- Mi�rt olyan rendes velem? - k�rdezte.

- M�r megmondtam - v�laszolta a f�rfi. - Hasonl�tasz r�m. �s emellett, azt hiszem, Harrynek sz�ks�ge van r�d.

- Harrynek nincs olyasvalakire sz�ks�ge, mint �n.

- Ez az, amiben t�vedsz - r�zta meg a fej�t Sirius. - Jobban sz�ks�ge van r�d, mint ahogy azt gondoln�d. Most pedig induljunk - mondta, mik�zben kiny�jtotta fel� a kez�t. Draco elfogadta, Sirius pedig felh�zta �t a f�ldr�l, �s k�zben hozz�tette: - De azt az�rt jobb, ha tudod, hogy itt vannak a Weasleyk is.

- Na, �k azt�n biztos, hogy ut�lnak - jelentette ki Draco szil�rd meggy�z�d�ssel.

- Nem, �k sem ut�lnak - ellenkezett Sirius, de azt�n meggondolta mag�t: - Na j�, tal�n m�gis. De ahogy egy b�lcs ember mondta nekem egyszer: "Ha egyetemes n�pszer�s�gre p�ly�zol, nagyon sok�ig fogsz m�g itt kuksolni."

*

- Hermione! - hallatszott Harry hangja. A l�ny kinyitotta a szem�t �s feln�zett. Egy Harry form�j� k�d�s �rny�k vet�lt r� h�tt�rben a csillagos �ggel. N�h�ny m�sodpercig csak mosolygott r� - olyan volt, mint az �lmaiban, �gy azt hitte, hogy f�lig m�g alszik. Hab�r az �lmaiban Harry sosem volt ilyen ideges.

- Harry - mondta, mik�zben fel�lt. - Minden rendben?

- Igen - v�laszolta a fi�, �s furcsa arckifejez�ssel meredt a l�nyra. - S�t�lunk?

- Merre?

- Csak egy kicsit od�bb - felelte. - Nem akarom, hogy m�sok is halljanak.

- Ok� - b�lintott a l�ny, majd fel�llt �s k�vette Harryt, aki elindult a szakad�k ment�n, maga m�g�tt hagyva az aut�t.

- Csak meg akartam k�sz�nni - mondta a fi� egy id� ut�n, - hogy megmentetted az �letemet.

- Nem siker�lt, Harry. Hiszen leest�l - szabadkozott Hermione.

- Ha nem tartott�l volna addig, ameddig csak b�rt�l, Ron �s a t�bbiek elk�stek volna. Egy�bk�nt azt hallottad, amit mondtam neked?

- Mit? - A l�nyt szeml�tom�st v�ratlanul �rte a k�rd�s. - Mikor?

Harry megtorpant �s r�n�zett. Az arc�ra �rny�k vet�lt, csak a hold f�nye festett r� ez�st�s cs�kokat. A legismertebb arc volt ez Hermione sz�m�ra a vil�gon, �s m�gis valahogy a legkev�sb� ismert. R�n�zve ism�t olyan �rz�se t�madt, mintha Harryn k�v�l nem is l�tezne m�s ezen a vil�gon.

- Miel�tt leestem - folytatta a fi�, - hallottad, hogy mit mondtam?

- Azt hiszem, azt mondtad, hogy szeretsz - felelte Hermione, �s eln�zett Harry v�lla f�l�tt. - De lehet, hogy rosszul hallottam. Hossz� csend telepedett r�juk. Azt�n a fi� �gy sz�lt:

- Igen, azt mondtam.

A l�ny sz�vver�se felgyorsult, �s zavar�ban leb�mult a f�re.

- Tudom, hogy szeretsz, Harry - mondta. - Hiszen a legjobb bar�tod vagyok. Gondolom, �gy �rtetted.

- Tudod j�l, hogy nem �gy �rtettem - felelte Harry lehalk�tva a hangj�t.

- Megmondtam - n�zett fel a l�ny. - Megmondtam, hogy ezt a t�m�t nem fogom m�g egyszer kit�rgyalni veled.

- Akkor ne sz�lj semmit - felelte Harry. - Csak hallgass meg.

Hermione felemelte a fej�t �s �jra r�n�zett. �s megint azt a bizonyos kifejez�st l�tta megjelenni a fi� arc�n: Az elsz�nts�got. Harry mindig �gy n�zett, amikor valami iszony� pr�bat�tel el�tt �llt; p�ld�ul ha meg kellett k�zdenie egy magyar mennyd�rg�vel, vagy le kellett gy�znie a S�t�t Nagyurat, vagy �ppen be kellett vallania Hermion�nak, hogy mit �rez ir�nta. Idegesen r�gta a sz�ja sz�l�t, a l�ny pedig �gy n�zett r�, mintha m�g sohasem l�tta volna.

- Szeretlek - mondta ki a fi�. - �s nem csak egyszer�en szeretlek, hanem szerelmes vagyok bel�d. M�r j� ideje, csak eddig nem tudtam... nem voltam biztos benne. Hermione csak �llt ott. �gy �rezte, mintha kil�pett volna a test�b�l, �s az igazi Hermione ott lebegett volna valahol a feje f�l�tt, �s egy k�v�l�ll� szem�vel n�zte volna az esem�nyeket. Harry aggodalmas arccal hozz�f�zte:

- Azt hiszem, most k�vetkezik az a r�sz, amikor boldogan a nyakamba ugrasz �s megcs�kolsz.

- J� ideje? - hallotta Hermione a saj�t hangj�t. - Mit �rtesz azon, hogy j� ideje? Harry zavartnak t�nt. Nyilv�n nem volt felk�sz�lve a k�rd�sre.

- �n... �n azt hiszem... �gy �rtem, k�b� k�t �ve tudom. �s lehet, hogy m�r kor�bban is �gy volt, csak nem tudtam r�la. De eml�kszem, hogy mikor j�ttem r�: Nyaralni voltunk a sz�leiddel, �s azt a s�rga ruh�dat viselted - igaz, hogy nem volt olyan csinos, mint az, ami most van rajtad, de... - Harry felvillantott egy aggodalmas mosolyt, - olyan gy�ny�r� volt�l.

Hermione eml�kezett r�. Az�rt vette fel azt a s�rga ruh�t, mert k�t h�nap ut�n akkor tal�lkoztak el�sz�r, �s azt rem�lte, hogy tal�n tetszeni fog neki. De Harry semmit sem mondott r�, az �gvil�gon semmit.

- Tavaly - mondta lassan a l�ny, - elmondtam neked, hogy szeretlek. �s te azt felelted, hogy a bar�ts�gon k�v�l nem �rzel ir�ntam m�st.

- Nem akartam t�nkretenni a bar�ts�gunkat. Azt hiszem, f�ltem.

- F�lt�l? - visszhangozta a l�ny. - Tudod te, hogy mit tett�l velem, Harry? Tudod, min mentem kereszt�l? Az volt �letem legrosszabb pillanata, amikor kimondtad, hogy nem szeretsz! Egyszer�en nem tudom elhinni, hogy csak... - A hangja remegett a d�ht�l.

- Hazudt�l nekem, Harry. R�ad�sul pont egy ilyen dologban. Harrynek leesett az �lla.

- Sosem akartalak b�ntani - tiltakozott. - �n csak... Nem hittem, hogy ez m�k�dne k�zt�nk, �rted? Azt hittem, t�l k�l�nb�z�ek vagyunk. �s azt hittem, ha megpr�b�lom Ch�val...

- Ez a k�l�nbs�g kett�nk k�z�tt - v�gott k�zbe Hermione. - �n sosem pr�b�ltam volna valaki m�ssal rajtad k�v�l.

- �n most pr�b�lom veled - felelte Harry, �s l�that�an minden erej�vel igyekezett nyugalmat er�ltetni mag�ra.

- Ami sosem t�rt�nt volna meg, ha nincs Draco. Ha � nem lett volna, sosem jut el az agyadig, hogy tal�n elvesz�thetsz. Azt hitted, hogy csak �l�k �s v�rom, hogy egy nap majd �rdekl�d�st mutatsz ir�ntam, mint... mint valami ottfelejtett poggy�sz?

- Poggy�sz? - Harry elfeh�redett a d�bbenett�l. A l�ny �sszefonta a k�t karj�t, �s szikr�z� szemekkel meredt r�. Csak �gy fortyogott benne az �rtelmetlen d�h, �s hi�ba tudta, hogy nincs r� semmi oka, m�gsem volt k�pes f�kezni. A fi� arc�ra ki�l� kifejez�s pedig csak m�g ink�bb feld�h�tette. L�tszik, hogy id�ig sz�rnyen biztos volt a dolg�ban. Sz�rnyen biztos...

- Nincs sz�ks�g r�, hogy ilyeneket mondj - sz�lalt meg v�g�l Harry. - El�g, ha megmondod, hogy nem szeretsz viszont.

- De �n szeretlek, Harry, nagyon is! - felelte a l�ny. - Jobban szeretlek b�rmin�l. Annyira szeretlek, hogy az m�r megr�m�t.

- Akkor mi�rt? De � csak megr�zta a fej�t.

- Nem akarok t�bb� retteg�sben �lni - mondta, majd t�tov�n elindult vissza a kocsi fel�.

- Hermione! - sz�lt ut�na Harry rem�nytelen�l. A l�ny megtorpant, de nem fordult vissza.

- � nem szeret t�ged �gy, ahogy �n - hallotta a fi� hangj�t a h�ta m�g�l. - � nem ismer t�ged �gy, ahogy �n.

- Nem - felelte a l�ny. - �s nem is tud �gy megb�ntani, mint te - v�gta r�, �s azzal otthagyta �t.

*

- Soha t�bb� nem fogadom meg a tan�csaidat - vetette oda Harry Ronnak, mik�zben be�lt a kocsiba a Weasleyk mell�. Hermione, aki m�g mindig nem akart sz�ba �llni vele, egy kicsit t�volabb �lldog�lt �s eln�zett a k�ria ir�ny�ba. Ron arc�r�l elt�nt a vigyor.

- Mi...?

- Ut�l engem - jelentette ki Harry hat�rozottan.

Ron, Fred �s George teljesen elk�pedtek. �gy l�tszik, �k m�g Harryn�l is biztosabbak voltak a l�ny �rz�seiben.

- Hermione nem ut�l t�ged - mondta v�g�l George d�bbent hangon.

- De igen - felelte Harry. - Na j�, tal�n csak olyan �rtelemben, hogy megvet �s sz�vesebben l�tna holtan.

- De h�t mit m�velt�l? - k�rdezte Ron. - Mert valamit csak tenned kellett!

- K�sz a bizalmat, Ron - mondta Harry s�ri hangon.

- �n csak �gy �rtettem...

- Igy�l egy kis s�t�t�klevet - aj�nlotta Fred odany�jtva neki egy �veget.

- Nem akarok s�t�t�klevet - felelte Harry. - Vodk�t akarok. Van vodk�tok? Ron sz�nakozva megr�zta a fej�t.

- Csak s�t�t�kl� van, sajn�lom.

- Meg motorolaj - mondta George. - K�rsz egy kis motorolajat?

- H�t igen - jegyezte meg Harry ugyanolyan s�ri hangon. - Padl�t fogtam.

- H�, n�zz�tek! - mutatott el�re Fred. - Ott j�n Sirius. �s vele van Malfoy is.

- T�vedtem - sz�lt k�zbe Harry. - Lehet m�g enn�l m�lyebbre is zuhanni.

Azzal vonakodva f�legyenesedett. Sirius �s Draco val�ban fel�j�k tartottak. A var�zsl� ez�ttal emberi alakj�t �lt�tte fel, Draco viszont m�g mindig ugyan�gy n�zett ki, ahogy Harry utolj�ra l�tta. A Weasleyk kiugrottak a kocsib�l, amikor Draco �s Sirius k�zelebb �rtek. Harry sokkal lassabban k�vette �ket. A szeme sark�b�l l�tta, hogy Hermione fel�j�k indul a tiszt�s sz�l�r�l. �gy k�zelr�l n�zve Draco valahogy olyan... m�s volt. Harry nem tudta volna megmondani, pontosan mi�rt. Csak egyszer�en m�s volt. Ron, Fred �s Geroge is karba font�k a kez�ket, �s �gy n�ztek Drac�ra, mintha egy id�z�tett bomba volna, ami b�rmikor felrobbanhat.

- Malfoy - sz�lt Ron, mik�zben kim�rten biccentett neki.

- Hello, Weasley - k�sz�nt Draco. - Weasleyk - tette hozz�, �s a tekintete v�gigsiklott Freden �s George-on. Ezut�n Harryhez fordult kiny�jtotta fel� a kez�t.

- Szeretn�m megk�sz�nni, hogy megmentetted az �letem - mondta.

Harry a fel� ny�jtott k�zre meredt. Draco tov�bbra is ott �lldog�lt higgadtan, kiny�jtott karral, �s Harry l�tta, hogy Sirius a fi� feje f�l�tt figyelmeztet� pillant�st vet r�. V�g�l vonakodva megadta mag�t �s kezet fogott Drac�val.

- Sz�vesen - mondta. Gyorsan elengedt�k egym�st, azut�n Draco a Weasleykhez fordult.

- Figyeljetek - kezdte. - Tudom, hogy ti nem kedveltek engem... V�g�l is nagyon sokan nem kedvelnek engem...

- H�t ezt teljes m�rt�kig el is hiszem - sz�lt k�zbe Ron.

- �n... - folytatta Draco, de azt�n �sszer�ncolta a szem�ld�k�t. - A francba, Weasley, most elvesztettem miattad a fonalat.

- �pp azt ecsetelted, hogy t�ged senki sem szeret - sietett Fred a seg�ts�g�re.

- Nem azt mondtam, hogy senki - csattant fel Draco, akinek a higgadts�ga kezdett tovat�nni. Seg�lyk�r� pillant�st vetett Siriusra.

- Jobb, ha ejted a t�m�t, miel�tt m�g nagyon belebonyol�dn�l - tan�csolta a f�rfi. George csettintett egyet az ujj�val, mintha az esz�be jutott volna valami.

- Sirius - mondta. - Ide tudn�l j�nni, �s vetn�l egy pillant�st a kocsira? Mostan�ban furcs�n nyikorog... �s arra gondoltam, mivel volt neked az a rep�l� motorbiciklid...

- Persze - felelte a f�rfi. Azzal k�vette a Weasley fi�kat a kocsihoz, Harry pedig - mivel a vil�g�rt sem maradt volna Hermione k�zel�ben, - vel�k tartott. Draco �gy kettesben maradt l�nnyal, aki az eg�sz vita alatt csendesen figyelt.

- H� - sz�l�totta meg. Hermione r�n�zett a fi�ra, �s Harryhez hasonl�an neki is �gy t�nt, hogy Draco most valahogy olyan m�s...

- Sajn�lom - mondta neki. - Sirius eml�tette a Veritas �tkot... �n meg persze azonnal a legrosszabbat felt�teleztem r�lad. Teljesen rosszul �t�ltelek meg. Nagyon sajn�lom. Draco megr�zta a fej�t.

- Nem �t�lt�l meg rosszul - mondta. - Azt gondoltad, hogy egy link alak vagyok, �s val�ban az vagyok. �s nagy val�sz�n�s�ggel �r�k �letemre az is maradok.

- Tal�n - felelte Hermione. - De egy erk�lcs�s link alak. �rted, mire gondolok?

- Nem igaz�n - vallotta be Draco.

- Ez azt jelenti - magyar�zta Hermione, - hogy m�g ha nem is b�zom abban, hogy igazat mondasz, abban b�zom, hogy j�t cselekszel. Mindig. Draco elvigyorodott.

- Ez azt jelenti, hogy a ny�rra sz�l� megh�v�s m�g �rv�nyes?

- Igen - felelte Hermione. - �s azt hiszem, a sz�leim kedvelni fognak t�ged, hiszen megmentetted az �letemet.

- Tudod - jegyezte meg Draco, - azt mondj�k, ha egyszer megmented valaki �let�t, onnant�l kezdve �r�kre felel�s leszel �rte. �gyhogy mostant�l rajtad kell tartanom a szememet.

- Ez a szab�ly nem t�nik valami igazs�gosnak - jegyezte meg Hermione.

- Minden szab�ly, ami azt �rja el�, hogy t�bb id�t kell veled t�ltenem, sz�momra csak j� lehet - felelte Draco.

Hermione �nk�ntelen�l is elpirult. K�t fi� volt a vil�gon, akiknek a puszta pillant�sa is el�g volt ahhoz, hogy elpiruljon. �s most mindkett� itt �llt ennek a szikl�nak a tetej�n. Igaz, az egyik�k nem �llt sz�ba vele. Draco a jelek szerint kital�lta a gondolatait.

- Harryre gondolsz - mondta.

- Volt egy komoly besz�lget�s�nk - hangzott a v�lasz. - �s nem volt valami felemel�.

- H�t t�nyleg el�g ramatyul n�z ki a sr�c - jegyezte meg Draco.

- Te is �gy n�zn�l ki, ha leest�l volna egy szikl�r�l - v�dekezett Hermione. Draco r�vigyorgott.

- Nem �gy �rtettem, �s ezt te is tudod - felelte. - Fogalmad sincs, hogy mit akarsz, ugye?

- Mindig azt hittem, hogy Harryt akarom - motyogta a l�ny. - De most m�r nem vagyok benne biztos - s�hajtotta. - Teljesen meg�rj�t.

- Hagyjuk most Harryt - mondta Draco. - Igaz, hogy im�dok r�la t�rsalogni, de most eszembe jutott valami.

- Micsoda?

- M�g sosem cs�koltalak meg �gy, Drac�k�nt - felelte v�gign�zve saj�t mag�n. Hermione �rezte, hogy ism�t elpirul.

- Gondolod, hogy �gy... m�s lenne? - k�rdezte.

- Ezt csak egyf�lek�ppen der�thetj�k ki - v�laszolta Draco, �s lusta, macskaszer� mosolyt villantott a l�nyra.

- Hermione!

Sirius hangja pengek�nt has�tott k�z�j�k. Hermione megfordult �s l�tta, hogy a f�rfi fel�j�k integet a kocsib�l. Harry �s a Weasleyk is bent �ltek m�r indul�sra k�szen. A l�ny visszan�zett Drac�ra, de a fi� nem t�nt megb�ntottnak.

- Semmi baj - mondta. - Lesz m�g el�g id�nk a ny�ron.

�tkozottul biztos a dolg�ban - futott �t Hermione agy�n, amikor m�r a kocsi fel� tartottak. Pont az ellent�te Harrynek. Harrynek, aki most a h�ts� �l�sen �lt Ron mellett, �s mereven b�mul le az alattuk h�z�d� �rokra. Draco besz�llt �s le�lt Harry mell�, aki m�g most sem fordult meg. A l�nynak viszont m�r nem jutott �l�hely.

- Telth�z van? - �rdekl�d�tt George vid�man. - Hermione, valakinek az �l�be kell �ln�d.

Draco �s Harry egyszerre kapta a l�nyra a tekintet�t, Harry azonban r�gt�n el is fordult. Hermione egy bossz�s pillant�st vetett George-ra, majd fogta mag�t �s bele�lt Ron �l�be.

- Nem tudt�tok volna megnagyobb�tani a teret egy kis var�zslattal? - k�rdezte George-ot, mik�zben h�tratolattak.

- Nem �rtem, mi�rt kellett volna - felelte a fi� k�nnyed�n, majd sebess�gbe tette a kocsit, ami egy hangos durran�s k�s�ret�ben kil�tt, egyenesen az �g fel�. George �r�mujjong�sban t�rt ki, mik�zben Ron hangosan panaszolta Hermione f�l�be, hogy mindj�rt elhal a l�ba, �m a l�ny m�g ebben a hangzavarban is meghallotta, hogy Harry - v�lhet�en f�jdalm�ban - felki�ltott. Amikor h�trafordult, azt l�tta, hogy a fi� felemelkedik az �l�sb�l. B�r nem is � volt az, aki felemelkedett, ink�bb �gy t�nt, mintha l�thatatlan kezek h�zt�k volna fel az inge nyak�n�l fogva, �s k�m�letlen�l r�ncig�ln�k h�trafel� ki a kocsib�l. Harry a nyak�hoz kapott a kez�vel, �s pr�b�lta visszah�zni a gall�rj�t, hogy leveg�h�z jusson.

- George! - sikoltotta Hermione. - �ll�tsd meg a kocsit!

Ekkor �gy h�romm�ternyire lehettek a f�ldt�l. George h�trafordult, �s amikor megl�tta Harryt, elkerekedett a szeme �s azon nyomban a f�kbe taposott. Ennek hat�s�ra azonban Harry felrep�lt a leveg�be, majd nekicsap�dott a kocsi h�tulj�nak �s j� hatm�ternyi zuhan�s ut�n f�ldet �rt. George erre ism�t beletaposott a g�zba, tett egy k�rt a kocsival �s a f�ld fel� korm�nyozta. F�ls�rt� csattan�ssal landoltak, majd mindannyian ki�z�nl�ttek az ajt�kon. Amint Hermione kiugrott a kocsib�l, azonnal megl�tta Harryt. A fi� a f�ld�n t�rdelt, �s a k�t keze h�tra volt fogva. Azut�n megl�tta Lucius Malfoyt is, aki nagyj�b�l m�sf�l m�terre �llt Harryt�l. Kiny�jtott kez�ben p�lc�t tartott �s egyenesen a fi� sz�v�re c�lzott.

- Ti ott! - sz�lt oda a t�bbieknek an�lk�l, hogy r�juk n�zett volna. - Ne k�zel�tsetek!

*

- Hogy tal�lt meg minket? - k�rdezte s�gva Hermione Siriust�l.

- Az epiciklikus m�gia seg�ts�g�vel - suttogta Sirius, mik�zben agg�d� tekintettel meredt Luciusra. - �gy m�k�dik, mint egy nyomk�vet�. Lucius a p�lc�t tov�bbra is el�reszegezve kiss� k�zelebb l�pett Harryhez.

- Harry Potter - mondta ki a nev�t.

A sz�ke var�zsl� r�mesen festett. A haja �ssze volt kusz�lva, a tal�rj�t pedig ott, ahol �ppen nem szakad�sok tark�tott�k, v�r- �s s�rfoltok cs�f�tott�k el.

- El�g sok bajt okozt�l nekem - folytatta, majd felpillantott a t�bbiekre, akik a d�bbenett�l sz�jt�tva �lltak a kocsi mellett. A tekintete elid�z�tt Drac�n. - Mindannyian el�g sok bajt okoztatok nekem.

- Hagyd �t b�k�n, Lucius - mordult fel Sirius.

- Ugyan mi�rt tenn�m? - k�rdezett vissza a f�rfi �jra Harryhez fordulva. Hermione gyan�totta, hogy valamif�le k�t�z� b�b�jt haszn�lt, mert �szrevette, hogy a fi� kezeit k�telek fogj�k �ssze.

- Mert nem �lhetsz meg mindannyiunkat - sz�lt Sirius �lesen. - �s ha csak hozz��rsz Harryhez...

- Mi�rt mondod, hogy nem �lhetlek meg mindny�jatokat? - k�rdezte Lucius, �s a szeme �r�lt f�nnyel villant meg. - Hiszen Malfoy vagyok! Az ereimben Mardek�r Malaz�r v�re cs�rgedezik!

- Ez nem igaz - sz�lalt meg hirtelen Harry. - Dumbledore azt mondta, hogy Voldemorton k�v�l nincs t�bb lesz�rmazottja Mardek�rnak! Lucius erre felkapta a fej�t �s d�h�sen meredt r�.

- Fel nem tudom fogni, hogy lehet az, hogy egy ilyen ostoba k�lyk�t minden er�fesz�t�s�nk ellen�re sem siker�lt m�g meg�lni - mondta. - De a kudarcok sor�nak ezennel v�ge. Igaz, hogy a Mesterem mag�nak k�v�nta az elpuszt�t�sod gy�ny�r�s�g�t, de biztos vagyok benne, hogy a holttested l�tv�nya is boldogs�ggal fogja elt�lteni. Azzal Harryre szegezte a p�lc�j�t.

- Adava... De a tork�ra forrt a sz�, amikor Draco el�reugrott �s be�llt pontosan Lucius p�lc�ja �s... Harry k�z�. Belen�zett az apja szem�be, s b�r a sz�ve gyorsan vert, szil�rdan �llta a tekintet�t. Lucius �sszer�ncolta a szem�ld�k�t.

- T�nj el az utamb�l, Draco - sz�lt r� a fi�ra inger�lten.

- Nem - ellenkezett a fi� s�padtan. - Ha meg akarod �lni Harryt, el�bb velem kell v�gezned. Lucius arca elborult.

- Ne l�gy bolond! - d�rrent r�.

Harry felt�p�szkodott Draco h�ta m�g�tt. A kezeivel babr�lt valamit, de Hermione nem l�tta, hogy mit csin�l.

- Tiszt�ban vagyok azzal, hogy hagytad volna, hogy a S�t�t Nagy�r meg�lj�n - mondta Draco m�g mindig az apja szem�be n�zve. - De abban nem vagyok biztos, hogy k�pes lenn�l-e te magad is megtenni.

- Biztos�thatlak r�la, hogy k�pes lenn�k r� - felelte Lucius. - �s meg is teszem. Most pedig t�nj el az �tb�l!

- �ld meg Drac�t, �s akkor Narciss�t is elvesz�ted! - sz�lt k�zbe Sirius.

- Pofa be, Black - csattant fel Lucius, mik�zben a keze a nyak�ra v�ndorolt, �s az ujjai �sszez�r�dtak a med�l k�r�l. Azut�n �temelte a feje f�l�tt. Draco zavartan figyelte.

- A fiam vagy �s az egyetlen �r�k�s�m - fordult Lucius Drac�hoz. - Utolj�ra sz�lok, hogy t�nj el az �tb�l! Draco megr�zta a fej�t.

- Nem.

- H�t j� - felelte Lucius. - Fiatal vagyok. �jrah�zasodhatok. Lehet m�g gyerekem. �s azzal �sszeszor�totta az �kl�t a med�l k�r�l, belev�jva a k�rmeit. Draco felsikoltott �s a f�ldre zuhant, ak�r egy kid�l� fa. Es�s k�zben fell�kte Harryt, aki szint�n elesett, Draco pedig - akinek az arca eg�szen elk�k�lt, de m�g l�legzett, - egyenesen r�zuhant. Lucius engedett a szor�t�son, �gy Hermione l�thatta megcsillanni a mark�ban a med�lt, ami b�r egy kiss� eldeform�l�dott, de m�g nem t�rt el. M�g nem. Lucius siet�s l�ptekkel Harry �s Draco fel� indult. Hermione oldalra pillantott �s l�tta, hogy a h�rom Weasley fi� t�mad�sra k�sz p�lc�val �ll, s mindannyian a var�zsl� ir�ny�ba c�loznak.

- Ne most - s�gta oda nekik a l�ny. �gy n�ztek r�, mintha meg�r�lt volna.

- V�rjatok - sziszegte.

Lucius k�zben oda�rt a tehetetlen halomban hever� Harryhez �s Drac�zoz. Lehajolt, megragadta a fi�t a gall�rj�n�l fogva, azut�n leh�zta Harryr�l, �s al�lt test�t od�bb l�kte. Harry maga al� szorult karokkal fek�dt a f�ld�n �s Luciusra meredt.

- �g veled, Harry - mondta a f�rfi, mik�zben felemelte a p�lc�j�t. A fi� fel�lt, �s Hermione hirtelen valami ez�st�set l�tott megcsillanni a jobb kez�ben. A kard volt az, amit m�g a v�v�teremben szerzett a k�ri�n. Harry egyetlen suhint�ssal kett�v�gta Lucius p�lc�j�t, azut�n talpra ugrott. A f�rfi fel�v�lt�tt �s h�traesett, jobb kez�nek ujjaib�l pedig �ml�tt a v�r, de a m�sik kez�ben m�g mindig ott szorongatta az epiciklikus amulettet. Harry Hermione fel� fordult, �s a l�ny szavak n�lk�l is r�j�tt, hogy mit akar.

- Hermione! - ki�ltotta. - Most!

� pedig c�lzott a p�lc�j�val.

- Invito! - sikoltotta, mire az epiciklikus med�l kiugrott Lucius kez�b�l �s a l�ny fel� rep�lt. �vatosan elkapta, majd a Weasleykhez fordult, akik m�g mindig Luciusra c�loztak a p�lc�ikkal.

- Gyer�nk! - ki�ltotta.

- Stupor! - ord�totta el mag�t a h�rom fi�.

Feh�r f�nysugarak t�rtek el� a p�lc�ikb�l �s Lucius arc�ba csap�dtak. Hermion�nak m�r volt alkalma l�tni, milyen k�vetkezm�nyekkel j�r t�bb k�b�t� �tok egy�ttes haszn�lata, �s ez a mostani sem volt kev�sb� hat�sos. Lucius oldalra v�g�dott, neki egy fa t�rzs�nek, azt�n sz�p csendben elter�lt. Harry let�rdelt Draco mell�, kez�ben m�g mindig a kardot szorongatva. Hermione �s Sirius is odafutott hozz�juk, mialatt a Weasleyk Luciushoz siettek, hogy ellen�rizz�k, mag�n�l van-e, �s �gy vesz�lyes-e m�g r�juk. Hermione let�rdelt �s Draco v�ll�ra tette a kez�t. A fi� arca m�g mindig k�kes �rnyalatban j�tszott, de a l�gz�se szab�lyosnak t�nt. A l�ny agg�dva n�zett Siriusra.

- Ugye, rendbe j�n? - k�rdezte.

- Azt hiszem, a csak f�jdalomt�l �jult el - felelte a f�rfi csendesen. Draco hirtelen megmozdult �s kinyitotta a szem�t.

- Nem - mondta. - Nem �jultam el.

- Persze - felelte Harry. - Csak �gy d�nt�tt�l, hogy pihensz egy sort a nagy izgalmak k�zepette. Draco Hermion�ra pillantott.

- Az ap�m?

- �letben van - felelte gyorsan a l�ny. - Elk�b�tottuk. Draco hirtelen roppant f�radtnak �rezte mag�t.

- Az j�. Fekete �rny�kok h�z�dtak a szemei alatt. Hermione el�reny�lt �s nagyon �vatosan meg�rintette az arc�t.

- Nagyszer�en viselkedt�l - mondta. - Igaz�n nagyszer�en! Draco Harryre pillantott.

- Hogy szedted le azokat a k�teleket? - k�rdezte. A fi� felemelte a kardot.

- Ennek a peng�j�vel v�gtam el �ket - felelte, �s Hermione �szrevette, hogy a fi� csukl�ja n�h�ny helyen meg van v�gva, �s egy kicsit v�rzik is. - De ez m�g nem minden - tette hozz�, mik�zben megford�totta a kardot. - Lehet, hogy az ap�dnak m�giscsak igaza volt, amikor azt mondta, hogy ti mind Mardek�r lesz�rmazottai vagytok. - �gy ford�totta a peng�t, hogy a t�bbiek is l�ss�k a kard markolat�ba, k�zvetlen�l a z�ld sz�n� dr�gak�vek f�l� v�sett szavakat: Mardek�r Malaz�r

- Mindig is tudtam, hogy k�l�nleges vagyok - jegyezte meg Draco, majd ism�t becsukta a szem�t.

Harry r�n�zett a l�nyra. A m�rge m�r elp�rolgott. Csak f�radt volt, zaklatott �s szomor�.

- Sz�p begy�jt� b�b�j volt, Hermione - mondta. - K�sz�n�m. A l�ny b�lintott, de nem b�zott a hangj�ban annyira, hogy meg merjen sz�lalni. Ebben a pillanatban oda�rt hozz�juk a h�rom Weasley is. Ron j�tt el�l, Fred �s George pedig kiss� lemaradva k�vett�k, magukkal vonszolva az elk�b�tott Luciust. Sirius felpillantott r�juk.

- Tegy�tek be h�tra a kocsiba - mondta.

Hab�r a f�rfi k�ts�gtelen�l �gy �rtette, hogy tegy�k Luciust a h�ts� �l�sre, a fi�k neki�lltak begy�m�sz�lni a var�zsl�t a csomagtart�ba. Sirius egy darabig n�zte �ket, majd megvonta a v�ll�t �s visszafordult Drac�hoz.

- Ha majd visszament�nk az iskol�ba - mondta a fi� hozz� int�zve a szavait, - maga sz�pen elmes�li nekem, hogy mi is volt ez az eg�sz med�l-�gy.

- Rendben - felelte a f�rfi neh�zkesen.

- Potter, te meg visszaadn�d azt a kardot? Csak mert az nem a ti�d. �vek �ta a csal�dom tulajdon�ban �ll.

- Malfoy - n�zett r� Harry a leghalv�nyabb rosszindulat n�lk�l. - Fogadni mern�k, hogy a mai napig m�g csak nem is tudt�l r�la.

- Tal�n igen, tal�n nem - felelte Draco, majd Harryre vigyorgott, akinek az arca Hermione legnagyobb meglepet�s�re egy nagyon f�radt �s nagyon k�nyszeredett mosolyra h�z�dott.

- Ahogy gondolod, Malfoy - felelte. - Ahogy gondolod.

(Ford�totta: Tipca & Mioni)

(Folyt. k�v... :-)