IV.

Az első probléma: Fred

-     Fred! Mit keresel te itt?

-     Hermione, fél 8 van.

-     Miiii? Az hogy lehet? Én 3-kor keltem fel.

-     Te olyan korán keltél fel? Mi a baj?

-     Csak rémálmom volt.

-     Mit álmodtál? Elmondod?

-     Megint a szokásos. Az utolsó harc. – ezt már sírva mondtam.

-     Ne haragudj, hogy eszembe juttattam! Sajnálom – közben leült mellém és átkarolt. Én átöleltem, ő pedig átölelt.

-     Köszönöm, hogy itt vagy.

-     Semmiség. Hermione! Szeretnék neked valamit mondani.

-     Mit?

-     Már nagyon-nagyon…

Ekkor lépett be a klubhelységbe Ron. Láttam az arcán, hogy nem sokon múlik, hogy nekimenjen Frednek. Szerencsére nem tette meg, mert akkor mindennek vége lenne, lebuktunk volna. Ehelyett kirohant a klubhelységből. De olyan erővel csapta be a bejáratot, hogy az majdnem leszakadt

-     Mit szerettél volna mondani Fred?

-     Öhm, hogy nem megyünk le reggelizni?

-     Aha, menjünk.

Azzal felálltunk és elindultunk. Útközben azon beszélgettünk, hogy miért volt olyan furcsa Ron. Azt mondtam, hogy a Pitonnal való este készítette ki. Mikor beléptünk a nagyterembe, Ron még ott volt és egy pirítóst átkozott millió darabra. Majd amikor leültünk vele szembe és Fred megint elkezdett ölelgetni, hogy megvigasztaljon ( aha, persze) Ő felállt és kirontott a nagyteremből.

Mi csak jó negyed órával később indultunk az óráinkra. Egész nap a mardekárosokkal kellett lennem és persze végig kellett hallgatnom a sértegetéseit.

Este viszont kaptam egy levelet, amit vegyes érzésekkel fogadtam:

Kedves Hermione!

Szeretnék veled beszélni ma este 11-kor a klubhelységben. Senki nem lesz ott, azt garantálom neked.

Szeretettel: Ron

Félek, mert lehet, hogy Fredet kéri számon, hiszen nagyon mérges volt. Emiatt.

*

Ez a napom borzasztóan indult. Mikor megyek le, látom, hogy Hermione és Fred nagyban ölelkeznek. Akkor nem tudom mi ütött belém, szívem szerint neki mentem volna Frednek, a saját bátyámnak. Lehet, hogy féltékeny vagyok? Ráadásul, amikor kirohantam a klubhelységből és becsaptam az ajtót, a dáma elkezdett velem ordibálni.

Akkor már tudtam, hogy nem alakul jól a mai nap.

Ez abból is kiderült, hogy bosszúságomban darabokra átkoztam egy szelet pirítóst. Ezt persze Hermione és Fred is látta. Nekik is – mármint Frednek – feltűnt, hogy ma nem vagyok önmagam. Erre még egy okkal szolgálhattam. Mikor Fred átkarolta Hermit csapot-papot otthagyva rontottam ki a nagyteremből.

A nap további részében is nagyon rossz hangulatom volt, mivel végig Hermionera gondoltam. Természetesen ennek is lett következménye. Sose figyeltem és mindenkinek nekimentem.

A végén úgy gondoltam, hogy ezt nem maradhat ennyiben, beszélnem kell Hermioneval. Írtam is neki egy levelet, így este találkozunk a klubhelységben.

Már csak el kell tűntetnem mindenkit 11-re.

*

Lázasan  készülődtem az esti találkára. Megfürödtem, kiegyenesítettem a hajam és felvettem egy szoknyát és egy topot.

Természetesen előtte megtanultam mindent. Nagyon izgulok. Ez az 1, randink, ami lehet, hogy szakítással fog végződni Fred miatt. Persze ugyanúgy én is hibás vagyok. Ha nem hagyom, hogy Fred ölelgessen, akkor ez nem lenne.