7. FEJEZET

Két fiú jobb, mint egy

Egy héttel később épp a közepén vagyok egy fantasztikus álomnak, amelyben Mick és Raf mátrixszerű, lassított mozgással, rengeteg 360 fokos fordulattal és hátrabuk­fenccel verekszik értem a Tavaszi Mulatságon, amikor va­laki megböki az arcomat.

Kinyitom a fél szememet. Miri hajlik fölém, és mutató­ujjával az arcomat bökdösi.Mi bajod? - csukom be a szememet.Megpróbállak felébreszteni - suttogja.

Nem viccel. Kinyitom a fél szememet, és látom, hogy az óra 5.07-et mutat. 5.07! Mi van? Beleverte a fejét egy üstbe? - Miért versz föl álmomból hajnali öt óra hétkor?Ezt vedd be - dug a számba valamit.Ez a népszerűségi varázsszerem? - ülök fel izgatot­tan.

- Nem. Mentolos tabletta.
Isteni.

- Ha nem tetszik a reggeli szájszagom, ne kelts föl reg­
gel! Vagy esetünkben az éjszaka közepén.Akarod, hogy varázsoljak, vagy nem? Hamm, mentől.

Rajta, ne kímélj! Mit találtál?

Nem hiszem, hogy képes vagyok a népszerűség-va­rázslásra.

Micsoda? De hát megígérted! - rúgom le a takarót, I .ilvetem a lábamat az ágy szélén. Miféle boszorkány

■ ' Nem megy neki a szerelem elleni varázslás, és nem iniy.y a népszerűség-varázslás sem. Még olyan varázslásra sem képes, amely a házimunkát elintézi... különben miért kellett volna velem üzletelnie? Mire jó, hogy boszor­kány, ha nem telik tőle semmi, aminek örülhet az ember?

- Kedves, hogy éjnek évadján felversz álmomból kizá­
rólag azért, hogy karikás legyen a szemem.

Hátralép.

9. Nem az én hibám - húzza fel az orrát. - Van valami népszerűség-varázslás, és csak kétsöprűs, de ahhoz szárí­tott fahéjat kellene tennem minden diák vizébe. Fogal­mam sincs, hogyan kell.

10. Elég bonyolultnak tűnik - vallom be gondterhelten.

11. Nem volna jó, ha rajtakapnának, hogy valamit bele- L teszünk a manhattani ivóvízbe - ül le mellém.

12. Ez igaz - sóhajtok fel csalódottan. - Akkor most mi lesz? Kész, ennyi volt? - Lőttek minden álmomnak?

13. Ez a legbiztosabb módszer, hogy népszerű légy. A má­sik módszer, hogy hajat meg körömdarabkákat gyűjtesz mindenkitől az iskolában... ■

14. Elég kivihetetlennek látszik. ~ Nem tudom elképzel­ni, hogy az osztályokban rohangálok fodrász- meg kö­römollóval. Hacsak nem nyitok ideiglenes fodrászüzletet az ebédlőben, és kínálok ingyen manikűrözési meg hajvá­gást. Már amennyiben lesz, aki a közelébe enged ollóval a kezemben. Akik az általános felső tagozatában együtt jár­tak velem, még nem felejtették el, mi történt, amikor Jewellel elhatároztuk, hogy megszabadulunk a frufrunk-tól, és én lettem a fodrász. Nézni is rossz volt. - Kell hogy legyen más mód is.

- Találtam egy szerelmi varázslást, ha inkább azzal

próbálkoznál. Ez már valami.

15. Fejtsd ki bővebben.

16. Mindössze háromsöprűs. És csak néhány apróbb kellék szükséges hozzá.

Ez beválhat! Szuper! Ha Mick vagy Raf belém szeret, nem csak enyém lesz Életem Szerelme, legalábbis az egyik, _ hanem segítségükkel bekerülök a menők közé is. Ez az!

17. Mennyi ideig tart a hatása?

18. Nem tudom biztosan. Legfeljebb pár hónapig.

19. Talán mire elmúlik a hatása, úgyis belém szeret. Rá­jön, milyen okos vagyok, meg vicces meg aranyos meg...

- Beképzelt?
Ha-ha-ha.

- Mire elmúlik a hatása, legalább a menők közt biztos
helyem lesz. - Ez a terv király. Ahelyett, hogy a népsze­
rűségem révén szereznék pasit, a pasim révén leszek nép­
szerű.

Fölugrok az ágyra, és nagyot rikoltok.

20. Pszt - rántja meg a bokámat Miri. - Ha felébresztjük anyut, mindkettőnket megöl. Tegnap éjjel nagyon későn feküdtünk le, sokáig tanultunk.

21. Ja persze. Hogy ment?

22. Remekül. Tudtad, hogy a boszorkányság története már több mint huszonötezer éves? Már az őskorban, a barlanglakók idején is voltak boszorkányok. A hét végén arról fogunk beszélni, hogyan terjedtek el Mezopotámiá­ban, azután Európában...

A szemhéjam már ólomnehéz.

23. Álomba ringatsz - nyúlok el az ágyban.

24. Sajnálom. Ja igen, azért keltettelek fel, hogy meg­mondjam, ha szerelmi varázslást akarsz, hozz egy kis jog­hurtot, és végy kölcsön valamit a sráctól. Például egy ru­hadarabját.

Más nem is kell?

- Mégis, hogy csináljam?

Vállat von, és bemászik mellém. Odébb csúszom, hogy jusson hely neki a párnán.

- Mondd, hogy fázol, és kérd kölcsön a pulóverét -
mondja.

Drága, naiv Miri.

- Szia, Raf. Ugye milyen hűvös van ma? Volnál szíves
levenni a gyapjúpulóveredet? - Azt hinné, megőrültem.
Bár... ez nem sokat számít, hiszen egy héten belül úgyis
szerelmes lesz belém. De egy ceruza egyszerűbb volna.

Azt elemelhetném, amikor nem figyel oda. - Nem lehetne egy ceruza? Vagy egy notesz?

25. Jaj, Rachel - sóhajt föl. - Emlékszel, mi történt, ami­kor csokis piskótát akartál sütni, de hiányoztak a hozzá­valók, és te mégis megsütötted? Emlékszel, hogy liszt he­lyett sütőport használtál? És fűrészporíze lett?

26. Az igaz. - De ki evett már fűrészport? Amennyire mi tudjuk, akár pompás is lehet, piskótaízű. Vagy mégsem. - Gondolom, az elsőnél nem kellene kockáztatnunk.

27. Nem volna jó, ha a végén egy ceruza szeretne beléd. Vagy teleírna - kuncog.

28. Vagy én változnék ceruzává - kuncogok én is. - Bár imádom az érzést, ahogy egy frissen hegyezett grafit ott köröz egy matekpélda fölött.

Fejünkre húzzuk a takarót, nehogy felébresszük anyut. Alig hiszem el, hogy rávettem Mirit a szerelmi varázslás­ra. Nyilván be van sózva, hogy minél hamarabb kipróbál­ja mágikus erejét.

7.02-kor arra ébredek, hogy megfagyok, és a napfény hasogat a szemhéjamon keresztül. Egyik szememet kinyi­tom, és azt látom, hogy Miri az ablak előtt hadonászik, csukott szemmel és csücsörítve.

29. Mit csinálsz? - kérdezem. A redőny bal oldala fel­csúszott, ferdén lógó jobb oldala még mindig eltakarja az ablakot.

30. Varázslattal akartam felhúzni a redőnyt. De eltoltam, és most a fele beragadt.

Még jobban be van sózva, mint gondoltam. Remélem, mire rám csap a varázspálcájával, már tudni fogja, mit csinál.

* * *

Az osztályban kissé módosítom a tervet. Miért csak egy fiú szeressen belém, ha kettő is lehetne? Szerzek valamit Micktől is, Raftól is, akkor mindketten belém szeretnek, és megverekszenek értem, akárcsak az álmomban. Milyen romantikus! Amikor kinyitom a szekrényemet, két szerelmes levelet találok majd benne. Mind a ketten ugrani fognak, hogy lesegítsék a kabátomat, hát mindegyiknek megengedem, hogy lehúzza az egyik ujját. Mick a hátán visz majd be az osztályba, és Raf hozza utánam a könyve­imet.

Amikor megszólal a csengő, visszasietek a második emeletre, hogy becserkésszem a fiúkat, és szemügyre ve­gyem a szerelésüket. Vajon mit lophatnék el? Raf szekré­nye közvetlenül Mr. Silver osztálya mellett van. Látom is formás alakját, épp becsapja a szekrényét, és indul az órá­ra. Legombolós gallérú kék ing van rajta, farmer, barna öv és barna cipő. Rágom az ajkamat. Ha melegítőfelsőt visel­ne, azt talán levenné, de az ingét? Aligha. És el nem tu­dom képzelni, minek venné le a farmernadrágját vagy az övét. Kivéve, ha délután tornaórája van. Ez az, a tornaóra! Beosonhatnék a srácok öltözőjébe, amikor már átöltöztek, és... aztán majd rajtakapnak, és az egész iskola azt hiszi, perverz vagyok. Bárcsak Miri varázsolna egy olyan Harry Potter-féle láthatatlanná tévő köpenyt. Várjunk csak, meg­van! Egyszerűen kölcsönveszem a tornaruháját a szek­rényéből. Király! Nem kell más, csak kilesni a zárkombi­nációt, amikor kinyitja a szekrényét.

A második és harmadik szünet után elszalasztom, de közvetlenül ebéd előtt végre sikerül tetten érnem. Az el­sősök és másodikosok tizenegytől tizenegy negyvenötig ebédelnek. Kérdem én, ki éhes délelőtt tizenegykor? Tisz­ta röhej. Ezért várom annyira, hogy végre harmadikos le­gyek. Nem a jogosítvány miatt. Nem is a szalagavató mi­att. Hanem mert végre tizenkettőkor ehetek, mint a normális emberszabásúak.

Akárhogy is, Janice, Annié Banks és Sherry Dollan már gyülekezik Tammy szekrényénél. Felső tagozat óta isme­rik egymást, akkor elválaszthatatlanok voltak ők négyen. Most Annié Sherryvel van jóban, Tammy meg velem, és Janice magára maradt.

. - Éhen halok - néz be Annié a tízórais táskájába. A mi osztályunkba jár, de mindig az ajtó mellett ül, mert állítóag nagyon kicsi a hólyagja, és legalább egyszer ki kell mennie óra közben. Azonkívül hosszú barna haja van, és akkora melle, amekkorát még nem láttam. Komolyan mondom, legalább tripla D-kosaras melltartót hord. Mint­ha két strandlabdát dugott volna a piros garbójába. Ha megoszthatná mással ezt a gazdagságot!

Sherry velünk jár angolra, ő Annié legjobb barátnője. -Hello, lányok! - rágja egyik szőke tincsét. - Milyeeeeen napotooook vaaan?

Nagggyon idegesitőőő, ahogy elnyúúújtja a szavakat. Attól is kiráz a hideg, hogy örökösen a haját szopogatja. De igazán barátságos, és mindig normális véleménye van az órákon. Hát megpróbálom elviselni.

Figyelem Rafot. Ha csak egy kicsit elmozdul, odalátok a szekrényére. Gyerünk, Raf! A széles, férfias válladtól nem látok semmit! Kinyitja a zárat, és én elszalasztom a lehetőséget. Fölveszi a kabátját, kesztyűjét meg sapkáját. Hátha ebédre menet elejti az egyik kesztyűjét, és akkor meg is vagyunk.

Gyakran kimegy ebédelni. De soha nem a többi divat-bemutatóssal. Jóban van néhány focistával is, meg pár másodikossal egy Megvilágosodottak nevű bandából. Sokféle barátja van.

Mi Tammyval soha nem megyünk el ebédelni. Annie­vei, Sherryvel és Janice-szel mindig a menzán eszünk, baloldalt, hátulról a negyedik asztalnál.

Amíg nem ülhetek a menők asztalához (hátul az ablak­nál), be kell érnem ezzel a csapattal. Nem mintha ejteni akarnám Tammyt. Mindent elkövetnék, hogy ott legyen a helye mellettem. Bal oldalamon Jewel, jobboldalt Tammy, velem szemben Raf és Mick. A boldogság ötszöge.

Raf nem veszíti el a kesztyűjét. Aztán a vörös hajú, ide­gesítő Melissa elállja az útját, és valamit súg neki. Bárcsak emberfeletti hallásom volna. Túl sokat kérek? Egyetlen nyamvadt paranormális képességet!

Raf mond valamit, és Melissa három másik menő, divatbemutatós lányra mutat, akik az előcsarnok túlsó vé­gén nyüzsögnek, és integetnek manikűrözött kezükkel. A ruhalopás izgalmában elszalasztottam a divatbemutató birodalmát felkavaró válságot, bármi volt is. Múlt héten kettétört az Eiffel-torony, a díszlettervező diákok építmé­nye, és oltári felbolydulás támadt a szereplők közt. A köz­ponti téma Városról városra, vagyis minden szám más városban játszódik. Jewel szerint az Eiffel-torony az első­sök és másodikosok alkalmi viseletét bemutató számban van. A dal a „Jöjjön bármi" a Moulin Rouge-ból.

Arra figyelek fel, hogy Mick slattyog át az előcsarno­kon. Farmer van rajta meg egy hosszú pulóver. A nyomá­ba szegődöm, hogy jobban lássak. A szekrényéhez megy, ujjait a zárra helyezi, lassan elfordítja a tárcsát... hét... hu­szonkettő... tizennyolc... Bingó!

Hét, huszonkettő, tizennyolc! Hét, huszonkettő, tizen­nyolc. Hét, huszonkettő, tizennyolc. Hét, huszonkettő, ti­zennyolc. Miért nincs nálam egy cetli, hogy fölírhatnám? Hét, huszonkettő, tizennyolc. Kinyitom a szekrényemet, kirántom a geometriakönyvemet, és a borítójára firkálom a kombinációt.

Megvan!

- Rachel! - karol belém Tammy. - Ha végeztél a cser-
készéssel, jössz ebédelni?

Lebuktam. I - Én csak...

- Ábrándoztál. Tudom - neveti el magát. - Dögös srác.
De én már éhen halok.

Mivel nem bízhatom rá a titkomat, bólintok, és titok-kin már a következő lépést tervezem. Öt percre ki kell |ímnöm az óráról, amikor üres az előcsarnok, visszaoson­ni ide, kölcsönvenni Mick sapkáját vagy okádékzöld tor­na pólóját, eldugni a szekrényemben, aztán rohanni vissza ti/ órára. Kézenfekvő megoldás volna az angolt kihagyni, mert haladóra járok, és elég jól megy.

De a francia olyan unalmas.

* * *

Alig tudom nyitva tartani a szememet. Azért is unatkozom annyira, mert egyetlen barátnőm se jár erre az órára. Tammy meg Janice a haladó csoportban van, Jewel meg Sherry spanyolos. Annié szintén a normál órára jár, de egy másik osztályba.

Je parle, tu parles, il ou elle parle, nous parlons... - da­rálja Doree Matson. Szokás szerint az első sorban ül, és minden kérdésre ő válaszol.

Most vagy soha, mondom magamban, amikor végre befejezi az igeragozást. - Excusez-moi, je dois aller á la toilette. - Fojtott kuncogás az első sorból. Olyan gyereke­sek. Remélem, nem azt kérdeztem, a padlóra pisilhetek-e.

Vagy mégis?

Madame Diámon bólint, és megkérdezi, ki ragozza el a „parler" igét feltételes módban.

Doree jelentkezik.

Az osztályból kifelé menet azon töprengek, milyen le­het egész nap olyan nyelvet tanítani, amelyet senki sem ért. Olyan embereket hallgatni, akik mintha gyengeel-méjűek lennének, és úgy bámulnak az emberre, mintha értelmetlen zagyvaságokat beszélne. És azt kérdezik, pi­silhetnek-e a padlóra. Képtelen lennék idegen nyelvet ta­nítani. Egyrészt, mert nemigen beszélek idegen nyelvet. De főleg, mert nem hiszem, hogy képes lennék tanítani.

Nem mintha a leghalványabb sejtelmem volna arról, mi akarok lenni. Üzletasszony? Űrkutató? Fogalmam sincs, mi a dolga egy űrkutatónak, de nem volna isteni? Ha az ember azt mondhatná magáról, hogy űrkutató. „Ez nem űrkutatás" -jegyezné meg egy szexi idegen a koktélpartin. Én közelebb hajolnék hozzá, bepillantást engednék a fan­tasztikus dekoltázsomba (ez nem holnap lesz, úgyhogy a káprázatos dekoltázs hihető, bár nem valószínű). „Az iga­zat megvallva, én űrkutató vagyok" - jelenteném ki, és neki elállna a lélegzete. Mon dieu!

De most a titkos küldetésemmel kell foglalkoznom. A háttérben James Bond-filmzene. Igazság szerint ma tal­pig feketébe kellett volna öltöznöm, nem farmerbe, narancssárga pulóverbe meg élénkzöld cipőbe. Feltűnőbb már nem is lehetnék!

Leszökdécselek a harmadik emeletről. Az első megálló a szekrényem. Szükség van a geometriakönyvemre. (Ami­kor ezzel a varázslással végeztünk, meg kell kérnem Mi-rit, javítson valahogy a memóriámon. Jobb, ha felírom, nehogy elfelejtsem.) Hűha. Föl kellett volna írnom azt is, melyik Mick szekrénye. Hisz mind egyforma. Fémből van és keskeny.

Behunyom a szememet, és megpróbálom felidézni, hol állt. Balról a negyediknél. Nem, az ötödiknél. A hatodik­nál. A hatodiknál, ez tuti. Mennyivel könnyebb volna, ha boszorkány lennék. Csak csücsörítenék, és a szekrénye már ragyogna is.

Ragyogjon a megfelelő szekrényl, csücsörítek.

Semmi sem ragyog.

Eszembe fog jutni. Azt hiszem, elsőre találtam el. Bal­ról a negyedik. Körülnézek az előcsarnokban, nem jön-e valaki. Minden tiszta. Körülnézek a másik oldalon is. Az is tiszta.

A könyvemre pillantok, látom a hét-huszonkettő-tizen­nyolcat, aztán odaállok balról a negyedik szekrényhez. Rajta. Mély lélegzetet veszek, és elfordítom a tárcsát jobb­ra. Hét. Balra, huszonkettő. Aztán sebesen a tizennyolcra. És...

Semmi.

Jobbra fordítom. Hét. Balra és még egyszer körbe, hogy szerencsém legyen. Huszonkettő. Aztán most lassabban, tizennyolc. És... semmi.

Talán az ötödik szekrény volt, nem a negyedik. Bárcsak olyan lenne az agyam, mint egy videó, akkor visszaugor­hatnék az utolsó epizódra. Megpróbálkozom az ötödik •zekrénnyel. Aztán a következővel. Meg a következővel. Az egész sorral. Hiába. Gondolkoznom kell.

Lerogyok a földre, fejemet a mögöttem lévő szekrény­nek támasztom, és mélyeket lélegzek, ahogy a tornaórán nultuk. Be. Ki. Be. Ki. Túl gyorsan forgatom? Mégsem jóa kód? Mi a baj a tervemmel? Miért olyan nehéz egy ruha­darabot ellopni? Mi lenne, ha azt mondanám Micknek, hogy dolgozatot írok a cipőkről, és szükségem van az övére? Vagy szorosan a háta mögé állnék, és kivágnék egy darabot hátul a pulóveréből? Nem gyűrte a nadrágjába. Azt hinné, beleakadt az ajtóba. Igen, ez lesz a megoldás. Megpróbálom elkapni csöngetéskor. De most fáradt va­gyok. Nagyon fáradt. Miri hibája, miért vert fel álmomból olyan korán. Talán egy pillanatra lehunyom a szememet. Ólomnehéz a szemhéjam. Igen, ez nagyon jó.

Arra rezzenek fel, hogy valaki a vállamra üt.

Kinyitom a szememet. Mr. Earls, a JFK igazgatóhelyet­tese hajol fölém.

31. Szundikálunk? - kérdezi. A szemöldöke csaknem összenőtt, mint Berté a Szezám utcában. Láttam már gyü­lekezésnél meg a folyosó zugaiban settenkedni, de még soha nem volt szerencsém ilyen közel kerülni hozzá.

32. Csak elgondolkoztam - magyarázom. - Megyek visz-sza az osztályba. Elnézést, uram.

33. Senki sem fog a folyosón gondolkozni, ha én vagyok az ügyeletes. Különben sem hiszem, hogy elgondolkoz­tál. Szerintem aludtál. És lógsz az óráról. - Valamit firkál a jegyzettömbjére, és odadobja nekem. - Ma tanítás után itt maradsz. Akkor majd gondolkodhatsz. De semmi szundikálás!

Micsoda? Be leszek zárva? Én? Még soha életemben nem voltam bezárva! Soha.

34. Kérem, uram, én alig két másodpercig voltam itt.

35. Holnap is itt akarsz maradni tanítás után? Mert az lesz a vége, ha vitatkozol velem.

Nagyot nyelek. Valaki nagyon élvezi a hatalmát.

Pislogva küszködöm a könnyeimmel, és visszamegyek a franciaórára. Mr. Earlsnek fogalma sincs, kivel kezdett ki. Egy napon hozzájutok a varázserőmhöz, és akkor be­lőle macska lesz. Herélt macska. Érti, Mr. Earls? Eljön még a nap, amikor magát Cirminek fogják szólítani!

Amíg visszamegyek magányos helyemre az utolsó sorban, alig kapok levegőt, mint néha reggel, ha arra éb­redek, hogy Tigris a mellemen ül. Olyan igazságtalan az élet. Anyámnak varázsereje van. A húgomnak varázsereje is, melle is van. Apámnak ott van LM. Jewel népszerű és új legjobb barátnője van. Tammynak... hát Tammynak ott van Sherry, Janice és Annié.

Nekem meg nincs semmim. A világon semmim. Sem­mim. .. csak a bezárás.