Elő kellett készítenem egy kiselőadást, úgyhogy nagyon nagy stresszben voltam. Összeszedtem pár dolgot, leírtam egy papírra, képeket nyomtattam hozzá, aztán az egészet lemásoltam a többieknek. De közben folyton csak Márkon járt az eszem, az egyik osztálytársamon. Olyan helyes, szőke és magas! A nagy álmodozásban az egyik lapra lerajzoltam a nevünket egy szívben. Másnap megtartottam a kiselőadást, és kiosztottam a fénymásolt anyagot. Erre az egész osztály röhögni kezdett. Pedig nem is volt olyan rossz, gondoltam magamban. Aztán leesett, min röhögnek: azt a lapot is lemásoltam, amire a szívet rajzoltam. Persze Márk is kapott belőle. Ú, de szörnyű volt! Azóta minden munkámat kétszer-háromszor is leellenőrzöm.