Szótár a szülőkhöz

Úgy érzed, nem értitek meg egymást a szüleiddel? Mindig ugyanarról papolnak, te mindig ugyanúgy reagálsz – mégis elbeszéltek egymás mellett.

Hahó, felnőttem!

Amíg kicsi voltál, a szüleid gondoskodtak rólad. Most, hogy már nagyobb vagy, nehezen tudják elfogadni, hogy sok területen már egyedül is megállod a helyedet, vagy legalább is szeretnél önállóan boldogulni. Azzal, hogy továbbra is megpróbálnak ellenőrizni, csak azt érik el, hogy feszült és ideges leszel. Amíg kicsi voltál, a szüleidet büszkeséggel töltötte el, ha önállóan tettél valamit. Kamaszkorban mintha minden megfordulna: újra ellenőriznek, és fegyelmezni próbálnak, mintha te nem tudnál vigyázni magadra.

Beszélni kell!

Valld be: ha a valóságban nem is, képzeletben biztosan számtalanszor beszélgettél, vagy vitatkoztál már a szüleiddel. Nem túl jó, hogy csak képzeletben beszélgettek: fontos lenne, hogy a valóságban is le tudjatok ülni, és elmondani egymásnak az érzéseiteket. Ha már a képzeletbeli beszélgetés is veszekedéssé fajul, akkor lehet, hogy te is rosszul csinálsz valamit!

Egy kis segítség, hogy értsétek egymás nyelvét!

AMIKOR EZT MONDJÁK – „Mi volt ma a suliban?” – valójában ezt kérdezik:

„Mondj már valamit! Mi történt veled? Nem keveredtél semmilyen őrültségbe, ugye?

AMIKOR EZT MONDJÁK – „Sokszor találkozok azzal a lánnyal?” – valójában ezt kérdezik: „Nem igazán tetszik, hogy ennyit vagy azzal a lánnyal. Nincs rád jó hatással. Örülnék, ha inkább másokkal barátkoznál.”

AMIKOR EZT MONDJÁK – „Ezt veszed fel ma estére?” – valójában ezt kérdezik:

„Kislányom, ez azért már túlzás! Ez nem rendes lányhoz illő öltözék! És miért van feketére festve a körmöd???”

AMIKOR EZT MONDJÁK – „Kislányom, te megtalálod a cuccaidat a szobádban?” – valójában ezt kérdezik: „Kislányom, te megtalálod a cuccaidat a szobádban? Nem gondolod, hogy rendet kellene raknod? Olyan a szobád, mintha berepült volna egy helikopter! És mi ez a ruha halom a földön?”

AMIKOR EZT MONDJÁK – „Egy bizonyos Tomi keresett telefonon.” – valójában ezt kérdezik: „Egy bizonyos Tomi keresett telefonon. Ki ez a fiú? Mióta ismered? Hol lakik? Jó tanuló? Rendes? Csókolóztatok is? Vagy már jártok, és mi nem is tudunk róla?”

AMIKOR EZT MONDJÁK – „Mennyi pénz kellene? – valójában ezt kérdezik:

„Mennyi pénz kellene? Nem hiszem el, hogy máris elköltötted a zsebpénzedet! Meg tudnád mondani, hogy mire? Ha nem tudsz vigyázni a pénzre, jövő hónapban egy fillért sem kapsz!”

Ha a szüleid túlságosan kritikusak

A szülők általában a legjobbat akarják kihozni a gyermekeikből. Azontúl, hogy igyekszenek minden lehetőséget megadni neked, néha túl szigorú elvárásokat támasztanak veled szemben. Ha te is tapasztaltad már ezt, így teheted elviselhetővé a szitut:

•       Mondd meg nekik, hogy a biztatásuk jólesik, de túl sok kritika csak bizonytalanná tesz!

•       Emlékezz azokra a pillanatokra, amikor érezted, hogy büszke rád.

•       Keress meg valakit (családtagot, barátot, tanárt), akivel őszintén beszélhetsz az érzéseidről.

A konfliktusforrás: zsebpénz

Szeretnél új ruhákat, cipőt, moziba mennél vagy vennél egy CD-t? Egyenlőre a szüleid mondják meg, mire költhetsz, de alkudozhatsz velük okosan!

Így csináld: Dolgozz meg a zsebpénzedért, de tudd, hol a határ, és mennyit kérhetsz.

•       Írj egy listát magadnak azokról a dolgokról, amiket a közeljövőben szeretnél megvenni. Mindent sorolj fel, amit szeretnél, de ne éld bele magad a mega shoppingba.

•       Ezt a „könyvelést” mutasd meg a szüleidnek. Hagyd, hogy elmondják róla a véleményüket. Ha kell, vitatkozz, mondd el az érveidet, és próbálj üzletelni velük!

•       Vedd elő minden üzleti érzékedet. Mondd meg, hogy kész vagy megdolgozni a pénzért, pl.: házimunka. Egyezzetek meg egy összegben. Tartsd be a szabályokat!