1. fejezet – Pizsamaparti

Pár hónap alatt már teljesen meggyógyultam. Az új szívemmel már egészséges és boldog voltam. Már a barátnőimmel és tesómmal járkáltam az egyik plázából a másikba.

 A lábadozás hónapjaiba Gergő elvesztését is elég jól kihevertem. De azért most is van, hogy hiányzik, és egy kicsit elszontyolodok miatta. Kinek ne hiányozna egy olyan fiú akivel, ha együtt voltál, csak jól érezted magad. Szinte nem is akad olyan ember.

Kinga már hónapokkal azelőtt fölépült, mint én. És az összes vizsgáját bepótolta, amiről lemaradt. És persze mindenből 4-es 5-ös lett. Az én nővérkém már csak ilyen. És ez mellett a melót is folytatta bőszen.

Én szünet előtti heteimen sem unatkoztam. Az összes tantárgyból osztályozó vizsgát kellett tennem. De én is megbirkóztam vele és a legrosszabb vizsgám  3-as lett.

Andy az egyik legjobb barátnőmmel is minden helyrejött. Hiszen nagyon sokat tanultunk együtt, mert neki is egy-két tantárgyból javítót kellett tennie. Persze neki is sikerültek a vizsgái. Sőt neki a matek jobban sikerült, mint nekem. Kicsit irigylem is, mert én mindig is hülye voltam a matekhoz.

A többi barátnőimmel is próbáltam minél többet lenni (Viki, Tündi), és azért sikerült bepótolni azokat a honapókat, amíg én gyógyulgattam.

Gergő anyukája, Ági eladta a házat, mert nagy volt neki egyedül és vet egy kisebb házat, Pesthez közeli kis városkába. Egyik hétvégén meg is látogattuk. És nagyon örült, hogy elmentünk hozzá. Beszélgettünk. Mondta, hogy talált egy nagyon jó állás és szereti csinálni. Meg a kis városka is tetszik neki. Mesélte milyen aranyosak az emberek. De látszott ennek ellenére rajta, hogy hiányzik neki Gergő. Persze azért igyekeztük ezt a témát nem föl hozni.

 Nem kérdeztük meg, hogy nem érzi magát-e egyedül. Látszott, hogy a munkába temette magát, mint én akkor a tanulásba.

­­

***

 

-         De jóóó!!! Már csak egy nap van a suliból és végre szünet! – mondtam Andyéknak amikor kicsöngettek az utolsó óráról.

-         Jah tök, jóó! Végre vakáció! No suli! Csak hawaji, DJ, napszemcsi! – futót utánuk Viki és kiabálta és puff fölugrott a hátamra. És persze, hogy a járda széli bokorban kötöttük ki. Ez már csak a mi formánk. Lökött egy társaság vagyunk. Persze Tündi meg Andy ott röhögtek rajtunk, ahogy próbálunk kikászálódni a bokorból.

-         Ne röhögjetek, inkább segítsetek kiszedni innen. – mondta Viki.

De csak ott állatka és fogták a hasukat a nevetéstől. Nagy nehezen kimásztuk a bokorból. De amikor többekre néztem, akkor már én is szakadtam a nevetéstől.

-         Bocsi Lili. Nem így akartam. Nem ütötted meg magad? - kúszott ki Viki is a bokorból.

-         Nyugi semmi baj és kutya bajom. – próbáltam nevetés nélkül elmondani. – De te jól vagy? – kérdeztem tőle.

-         Ööö…! Nem is tudom! Elég nagyot estem! Mintha a lábam fájna. Ááúúú! – válaszolt Viki, és ágatot, amikor föl akart kelni.

Egyből odaszaladtuk hozzá nem tényleg súlyosabb a helyzet. De amikor odaértünk közölte velünk: - kutya bajom csak hülyéskedtem.

-         Ez nem volt jó vicc! – mondta Tündi. Aki már majdnem elsápadt az aggodalomtól.

Miután mindannyian „összeszedtük” magunkat elindultunk hazafele. Vikinek a megállóba egy nagyon jó ötlete támadt:

-         Csajok, mi lenne, ha a hétvégén tartanák egy csajos pizsipartit? Annak örömére, hogy itt a vakáció?

-         Én benne vagyok! – mondta Andy.

-         Én is! – Tündi is. És persze én is benn vagyok.

-         Szólj Kingának is. – közölte Viki.

-         Oké szolok neki. – helyeseltem.

Nem lenne annyi pénz, amiért kihagynám az én drága nővérkémet egy ilyen csajos buliból.

-         De kinél legyen a buli? – vetette föl a kérdést Andy.

-         Nálam nem jó, mert kicsi a szobám és anyum sem engedné. – mondta nekünk Tündi.

-         Viki nálad? – passzolta tovább a kérdést Tündi.

-         Hát nem tudom csajok, megkérdezem anyát és este meg dumájuk MSN-en. – válaszolt Viki.

-         De én nem tudok fönt lenni MSN-en! Tanulnom kell föciből, hogy megkapjam az 5-öst évvégén. – nyafogta Tündi.

Néha tényleg annyira úgy tud viselkedni, mint egy buta ringyó. Vagy mint egy hülye stréber. De persze ennek ellenére nagyon imádom.

-         Ne legyél már ilyen hülye! – mondta Viki, Tündinek. – Ha nem leszel fönt akkor majd holnap meg beszélyük s suliban. – fejezte be Viki nyersen.

Hát igen ő már csak egy ilyen laza, menő, vagány, kis csaj. De ezért szeretjük mindannyian. Még akkor is, ha néha leolt minket. Tudjuk, hogy nem akar nekünk rosszat csak, ha egyszer ilyen a természete és kész.

-         Csajok nekem jön a buszom én, megyek. Legyetek jók! – mondtam.

-          Légy te is rossz! – mondta Viki.

Mindenkinek gyors két puszi és nem három, ahogy Viki szokta mondani. Hogy rib.k adnak egymásnak 3-om puszit. Gyorsan fölszálltam, amikor megállt a busz és kinyílt az ajtó. Leültem hátra az ablak mellet lévő székre. Kivettem a zsebemből az MP-4 lejátszóm és el kezdtem zenét, hallgattam. Aztán kinyitottam a táskám és kivettem a könyvet, amit mostanában olvasok. Persze aki imádja a vámpírokat és az ilyen dolgokat, mi mást olvasna, mint a New Moon-t (Újholdat). Nagyon imádom ezt a könyvet. Kinyitottam ahol tartok és el kezdtem olvasni.

Már néhány megállója zötykölődtem a buszon, amikor gondoltam föl nézek a könyvből, hogy merre is tart a busz és akkor vettem észre, hogy egy fiú engem néz. De nem foglalkoztam vele, csak olvastam tovább a könyvem.

 Az óta nem foglalkoztam a fiúkkal, mióta meghal Gergő. Persze az osztályban lévő fiúkkal szoktam néha beszélni, mert ők mégis csak az osztálytársaim. De az osztályon kívül lévőkkel nem. Talán nem is baj, hogy most nincsen pasim. És egy darabig nem is tervezem, hogy lesz.

Már csak két megálló volt hazáig. Lassan visszaraktam a könyvet a táskámba és készülődtem a leszállásra. De arra lettem figyelmes, hogy a fiú is elindult az ajtó felé. És amikor láttam, hogy állok fel és indulok én is az ajtó felé. Amikor odaértem, hogy jelezzek, jelzett helyettem. Aztán elejtette egy halvány mosolyt az arcán, amikor rá néztem. Meg állt a busz és mindketten leszálltunk. Már fordult volna el a másik irányba, amikor mondtam neki:

-         Köszi! – hátranézett, talán valamit mormolt a bajsza alatt, ami igaz nem volt neki, de aztán előre fordult és ment tovább.

Mert attól, hogy még nem akartam magamnak pasit, még bunkó nem vagyok. Meg alapból is helyes volt a fiú. Nah mindegy.

Amikor hazaértem kajáltam utána tévéztem egy kicsit. Aztán megjött Kinga. És mondtam neki a pizipartit.

-         Azt találtuk ki csajok, hogy most hétvégén tartanák egy csajos bulit. És arra gondoltuk jöhetnél te is. – mondtam Kingának, amikor bejött a szobámba.

-         Anyának már mondtad? – kérdezte Kinga.

De nem értem miért kéne engedélyt kérnem anyutól, amikor már nem vagyok kislány, hiszen nemsokára 18 leszek.

-         Igen mondtam anyának. És megengedte, úgyhogy mehetek. – válaszoltam a nővérkémnek.

-         Akkor oké megyek én is. – mondta.

Oda mentem hozzá és jól megöleltem.

-         Annyira szeretlek. – mondtam neki.

-         Én is szeretlek hugi, de élci ne fojtás meg. – próbálta kinyögni a szavakat.

-         Ja bocsi. – mondtam és elengedtem őt.

Miután megfürcsiztem fölmentem MSN-re és a csajokkal beszéltem. A beszéd tárgya persze a szombati buli volt. Vikinek a szülei persze nem engedték meg neki, hogy náluk legyen a pizsi parti. Ezért már csak egy esélyünk maradt, ahol tarthatnák a partit és az a hely nem volt más, mint nálunk. Mondtam a csajoknak, hogy reggel megkérdezem anyát, és a suliban megmondom, mi a helyzet. Aggódtam egy kicsit azon, hogy anya meg fogja-e engedni, hogy náluk legyen a csajos est.

Este kilenc körül elbúcsúztam a csajoktól és mentem alukálni.

 

***

 

Megint azon a fura helyen vagyok és éppen egy ajtó előtt, állok és várom, hogy a szőke hajú barátnőm kinyissa az ajtót. Már ott állok vagy két perce, amikor kinyílik az ajtó.

-         Szia, Lili! – mondta.

Köszöntem én is aztán besétáltam a szóbába.

-         Itt vagyok. Hallottam, hogy beszélni akarsz velem. – mondtam neki.

És csak most vettem észre, hogy átrendezte a szobáját. Igaz akkora változás nem volt, de azért még is csak észre lehetett venni. A cipős szekrény az ágy másik oldalára került és az ágyat megcserélte a szekrénnyel, meg kisebb változások voltak észrevehetők a szobában. Ezzel a kis rendezéssel mintha kicsit nagyobb lett volna a szóba.

-         Milyen lett a szóba? Szerinted, jól néz ki? – kérdezte tőlem miután leültünk az ágyra.

-         Igen jó lett. – feleltem.

-         Még az ablakot is megpucoltam. – mondta.

-         Csak ezért hívtál? Vagy még akarsz valamit? – szakítottam meg a nagy csöndet.

-         Igazából azért hívtalak, hogy valakit bemutassak neked. De nem tudom, hogy el fog-e jönni?! – mondta nekem kicsit feszülten.

-         És ki az? Ismerem? – kérdeztem tőle.

-         Nem hiszem, hogy már láttad őt. – válaszolta.

De arra a kérdésre nem, mert nekem válaszolni, hogy ismerem-e mert tudta, hogy ismerem.

-         Hogy hívják? – kérdezősködtem tovább.

-         Gergőnek. – felelte a lány.

Ez után elmeséltem neki, hogy az apukámat is Gergőnek hívták. De ő, amikor 10 éves voltam meghalt. És azt is elmeséltem, hogy az első fiú, akit nagyon szerettem őt is Gergőnek, hívták. És, hogy mi történt vele, már amennyit én is tudtam az esetből.

-         Nem hiszem, hogy el fog jönni. – mondta nekem a lány.

-         De miért nem jön el? Mi annak az oka? – kérdeztem.

Egy kis ideig gondolkozott, hogy mit is mondhatna.

-         Nem tudom. Talán fél. – válaszolta és nézte a reakciómat.

-         Mitől fél? – kérdeztem tovább.

Megint eltel egy kis idő miután válaszolt.

-         Lehetséges, hogy tőled fél. – bökte ki végül.

Nem igazán értettem ezt az egészet, de nem kérdezősködtem tovább, mert láttam rajta, hogy zavarban van. És inkább azt gondoltam visszamegyek a szobámba. Amikor kiléptem a folyosóra, láttam, hogy egy férfi közeledik felém.

 

***

 

Másnap reggel, amikor fölkeltem a fura álmomon gondolkoztam, amit majdnem minden este szoktam álmodni. Már gondolkoztam azon, hogy elmondom a barátnőimnek vagy Kingának. De nem mertem. Mert akkor még oké lenne, ha csak néha lennének ezek az álmok, de így, hogy minden éjszaka?! Azt hinnék, hogy bolond vagyok vagy valami elmentek otthonról. De amúgy annyira nem zavar, mert azért ezek nem rém álmok. Csak az idegesít, hogy miért álmodok ilyeneket.

Miután kikászálódtam az ágyból, amihez nagyon nem volt kedvem. Mert olyan jó volt a piha-puha ágyikómban feküdni. De sajna, muszáj volt fölkelnem, mert utolsó nap a suliban. Alapból szerettem suliba járni. A barátnőim miatt meg úgy voltam vele, hogy a suli jó dolog. Úgyhogy nem azért nem volt kedvem fölkelni, mert iskolaundorom lett volna.

A suliban az a pár óra hamar elment. Természetesen tanulás nem volt csak ökörködtük meg hülyültünk a csajokkal.

A táblát telerajzoltuk. A közepére nagy betűkkel felírtuk, hogy VAKÁCIÓ köréje meg virágokat, napocskát, nyaraló embert a strandon stb… A fiúk meg azzal kötözködtek, hogy bele-bele rondítottak a szép rajzunkba, írkrá-firkákkal meg olyanokat írtak föl, hogy LILI + SÁNDOR vagy TÜNDI + ANDRÁS mind ezeket szívecskébe. Persze mi letörültük a rondításokat és ahol kellett visszarajzoltuk. A végén már a fiúkat a teremben és a folyosón kergettük. Hát igen nem vagyunk 100-ok. De sose mondtuk, hogy normálisak vagyunk. Miközben a folyosón szaladgáltuk a szemünk egy plakátra lett figyelmes, ami az oszlopra volt kitéve.

-         Lili megyünk? – kérdezte Viki.

-         Én megyek. Legalább is szeretnék. – mondta Andy.

-         Én is! – csatlakozott Tündi.

-         Lili! – kiabálták a csajok, mert egy kicsit elgondolkoztam ezen.

-         Höö? Miii? Tessék? – rezzentem meg a hangra.

-         Lili te egyátalán figyelsz ránk? – mordult rám Viki.

-         Igen persze figyelek, csak kicsit elbambultam. – mondtam.

-         Azt vettük észre. – reagált Andy.

-         Akkor jössz? – kérdezte Viki.

-         Nem tudom csajok. – néztek rám szúrós tekintettel, mintha valami rosszat mondtam volna. – De olvastátok, hogy az van írva, hogy ha lehet fiúval, menjük és nekem nincs senki fiú ismerősöm, akit vihetnék. – mondtam.

-         Lili nekünk sincsen. – közölte Andy.

-         És akkor mi van?! Szerzünk addig. Hiszen van egy hetük addig. – reagált Viki de folytatta tovább egy levegővételnyi szünet után. – De eleve miért mondod, hogy nincsen? Amikor az osztályban van egy pár helyes fiú, mit pl.: Sanyi. Ha már úgy is föl került a táblára, hogy Lili+Sándor. Meg lehet, hogy azért írták, mert be jössz Sanyinak csak biztos, nem meri bevallani. Tudod minyire gyávák a mai fiúk, ha arról van szó, hogy bevallják az érzéseiket.

Lehet, hogy ezt komolyan szánta ezt a „agymosást” Viki de én csak poénnak vettem. Mert a fiúk csak poénból írták föl, amit írtak. Úgyhogy nem hiszem, hogy tetszenék Sanyinak. Meg ha esetleg tetszenék neki, akkor már a 2 év alatt csak bevallotta volna, vagy csak a jelét adta volna.

-         Lili tényleg mit mondott anyukád? Lehet nálatok? – jutott az eszébe Vikinek.

-         Hát, ööö… izé.. – nyögdécseltem.

-         Ne, hogy azt mert mondani, hogy az anyud nem engedte meg.?! – mondta Andy és csúnyán nézett rám.

-         De igen. – mondtam és próbáltam aggódó képet vágni.

-         Most mi igen? Az, hogy mehetünk, vagy, hogy nem? – kérdezte tőlem Viki.

-         Az, hogy nem mehetünk. – mondtam, de újból nyitottam ki volna a számat Viki közbeszól.

-         Ezt nem hiszem el, hogy egyikkőtöknél sem lehet megrendezni egy átkozott pizsama partit. – mérgelődött, én meg sunyiban nevettem az orrom alatt.

-         Viki nyugi…

-         Nem nyugszok, miért legyek nyugodt! – vágott a szavamba ismét.

-         … azért, mert csak vicceltem lehet nálunk a pizsama parti. – mondtam.

Viki arca olyan lett mintha ebben a szent pillanatban kinyír engem. De megúsztam, mert utána megbeszéltük, hogy ki mit visz majd a csajos buliba. Megbeszéltük, hogy 7-re jönnek át a többiek. És én addigra csináltatok az anyuval melegszenyát. Meg mondták, hogy azért ők is hoznak rákcsit (chipszet, kattogatott kukoricát). Ja és azt is elhatároztuk, hogy majd akkor kidolgozzuk a pasi szerzési haditervet az év végi bálra.

A nap hátralévő részében csak a holnapi pizsi partira készültem. Összepakoltam a szobámban. Elmentem megvenni a dolgokat, amik kellenek a holnapi estére. Miután elkészültem, kicsit MSN-eztem, aztán elmentem alukálni, hogy holnap este 10-kor ne dőljek ki az ágyba.

Másnap 11 óra körül izgatottan keltem föl, mert azon aggódtam, hogy jól fog-e sikerülni a mai csajos este. Mert még a 18 évem alatt egyszer sem szerveztem és tartottam csajos pizsama partit.

Kingával kicsit kicsinosítottuk a szobát aztán elmentem készülődni. Megfürödtem, átöltöztem, kisminkeltem magam és már csak a csajokra kellett várni, hogy megérkezzenek.

Hét óra előtt 10 perccel Andy és Viki meg is érkeztek. Addig míg Tündit vártuk beszélgettünk. Addig anya is bent volt a szobába.

-         Hol van már Tündi? Már 20 perccel elmúlt hét. – türelmetlenkedett Viki.

-         Tegnap este beszéltem vele MSN-en és azt mondta, hogy jön. – mondtam.

-         Miért nem hívod föl?! – vetette föl az ötletet Kinga.

-         Oké! Mindjárt fölhívom, merre van. – mondtam, aztán már hívtam is.

-         Szia! Merre vagy?

-         Bocsi de csak úgy 8 óra körül érek oda, mert valami közbejött. Majd ha odaértem elmesélem. És nyugodtan kezdjétek el nélkülem. Ne várjatok rám. Sietek, ahogy tudok.

-         Oké akkor várunk!

-         Puszi! 

-         Szia! – letettem a telefont.

Tündit nem is vártuk tovább. Anya elment elkezdeni sütni a meleg szenyát. Mi meg addig az sült betettünk egy DVD-t de előtte én is elszaladtam pattogatott kukoricát sütni.

A film, amit el kezdünk nézni az a Négyen egy gatyában volt. Kb. a film felénél Tündi is megérkezett.

- Lili csöngettek. – kiabálta be anya.

- Oké! Biztos Tündi azt! – elmentem beengedni.

- Szisztok! Bocsi, hogy csak most értem ide, de valamit el kellett intéznem a húgommal. – mondta Tündi.

- Oké semmi gond, nem haragszunk. – mondtam a többiek nevében is.

Mire a film véget ért anya is készen lett a kajával. Behozta nekünk és magunkra hagyott.

- Na jó szórakozást. Én elmegyek az egyik munkatársamhoz. Ja és nem szétverni a házat. – mondta.

Igaz szerintem gondolta, hogy nem vagyunk mi olyanok. De már csak ő az anyum.

-         Oké anya kisangyalok leszünk. – mondtam.

-         Köszönjük a meleg szendvicset! – közölte Andy.

-         Nincs mit gyerekek. – azzal anya ki is ment a szobából.

-         Nah mit fogunk csinálni, házigazda csajszikám? – kérdezte Viki.

-         Vannak tárasaim, kártyáim, ha gondoljátok, hozok néhányat? – vetettem föl az ötletet.

-         Oké jó ötlet. – mondták a többiek.

-         Unod, és francia kártyád van? – kérdezte Viki, mielőtt elindulhattam volna. 

-          Igen van. Akkor ide hozom azt is. – feleltem azzal el is indultam a játékokért.

Pár perc múlva vissza is értem a halom játékokkal.

-         Mivel játszunk először? – kérdeztem, miután leraktam az asztalra a játékokat.

-         Unozzunk először. – mondta Tündi.

-         Oké akkor üljünk le a földre. – mondtam.

Kivettem a dobozából a kártyát aztán megkevertem és osztottam a többieknek.

-         Hé ez nem ér.. miért engem kell mindenkinek szívatnia?! – borult ki már a harmadik menet után Andy.

-         Bocsi Andy, de ez van. Nem direkt csináljuk. – mondtam.

-         Persze csak kész akarva! – válaszolt.

-         Inkább pókerezzük. Abban biztos elverlek titeket! – mondta.

-         Oké játszunk! – értettem egyet.

-         De kéne hozzá valami tétek is, mert csak úgy szimplán nem buli. – közölte Viki.

-         Ok. A gazdálkodj okosamból, kiveszem a pénzeket, és az lehet a tét. – oldottam meg egyből a gondolt.

-         Am kíváncsi leszek, hogy mindenki le versz-e?! – szolt közbe Tündi.

Már a sokadik menet után alig van valamennyi pénzem, és én állok vesztésre. Úgyhogy úgy döntöttem ebben a menetben rá rakom az összes pénzemet. Így is tettem és persze elvesztettem. A póker után kitaláltuk, hogy megnézünk valami horror filmet, amit persze Viki hozott. Ki más!

A film nagyon durva volt. De mindannyian úgy néztük, mintha odaragadt volna a tévé elé a szemünk. Még amikor vettük ki a tálból a kukoricát akkor is a tévét bámultuk. Ha valaki a kukoricás tálba követ tett volna bele még azt sem vettük, volna észre. Csak akkor, ha már a szánkban van.

- Haljátok ezt a hangot? – kérdezte tőlünk Viki.

- Milyen hangot? – mondta Andy.

- Hát ezt a huuuuuhuuuuhuhuuuuuuh. Meg csapódást is hallottam. – felelte Viki.

- Én nem hallom. – mondtam.

- Én sem. – értett velem egyet Kinga is.

- Megint hallottam. – szolalt meg ismét Viki, de már látszott rajta, hogy kezd félni.

Elmentem kinézni az ablakon de nem láttam semmit.

-         Hallottátok? Megint! – mondta megint Viki.

-         Nem lehet, hogy ez csak a film hatása. – mondta Tündi.

-         Nem, nem tényleg hallom. Nem megy le valaki és néz körül. – már aggódott nagyon Viki.

-         Nah jó majd én lemegyek megnézni. – mondtam.

-         Megyek veled én is. – csatlakozott hozzám Kinga is.

Odasétáltuk az ajtóhoz.

-         Nyisd ki te! – mondtam Kingának.

-         Mi van már te is, beszartál. – mondta nekem.

-         Nah jó kinyitom. – mielőtt kinyitottam volna, mi is meghallottuk a csapkodó hangot.

-         Basszus tényleg van lent valaki. – mondtam és már én is el, kezdtem aggódni.

-         Akkor most ki fog lemenni? Valakinek le kéne. – közölte Kinga.

-         Mi lenne, ha kihívnák a rendőrséget. – vetette föl Tündi.

-         Hülye ötlet szerintem menjünk le mindannyian. – mondtam.

-         Ok! – egyezte bele a többiek.

-         De van, itt valahol ellem lámpa meg valami, amit használhatunk fegyver gyanánt? – kérdezte Kinga.

Miután találtuk ellenlámpát meg sikerült mindenkit felfegyverezni. Kingának meg nekem egy-egy váza jutott. Vikinek egy vasaló. Andynak virágcserép. Tündinek meg egy jó vastag szótár. Én mentem elöl Kingával, az elemlámpával és a többiek jöttek mögöttük. Szépen lassan mentünk felfegyverkezve, mint egy katonák. Először a szobákba mentük be, de ott nem láttunk semmit. Aztán indultuk volna a konyha felé, amikor egy macska szaladt oda hozzánk és kezdett el nyávogni.

-         Ez most komoly, hogy egy kis macskától szartunk be ennyire?! – mondta Viki.

-         Te hallottál hangokat. És a huuuuhuuuu messze áll a nyávogástól. – kötözködött Andy.

-         Jó van de, te is annyira be voltál tojva, mint én. – vágott vissza Viki.

-         De te mondtad, hogy milyen hangokat hallasz és még szép, hogy én is megijedek. – mondta Andy és így dobálóztak a mondatokkal egészen addig, míg Kinga nem monda, hogy vissza föl kéne menni.

Monopoliztuk amikor egyszer csak valaki csöngetett. Néztünk egymásra, hogy ki lehet. Hiszen anya még nem jöhet meg. Meg eleve neki van kulcsa. Már a sokadik csöngetés után Viki fölpattant elvette az asztalról a kulcsot és a baseból ütőt, ami még az apué volt.

-         Várj meg! – kiabáltam utána.

Amikor odaértünk kigondoltuk, hogy én kinyitom az ajtót ő meg fejbe veri.

-         Mehet? – kérdeztem.

Azzal kinyitottam az ajtót és BUMM.. A fiú az ajtóban esett össze.

-         Lili ez ki? – kérdezte aggódó tekintettel Viki.

-         Nem tudom. Még nem láttam utcában. – mondtam.

-         Megöltünk egy embert. – fakadt ki Viki.

-         Ne hülyéskedj! Szerintem csak elájult.

-         De most mit csináljuk vele? – kérdezte Viki.

-         Te ütötted le! – mondtam.

-         De te meg nem mondta, hogy ne üssem le, mert egy fiú.

-         Mit veszekedtek? – jöttek le a többiek és kérdezte Kinga.

Ekkor vette észre, hogy a fiú ott fekszik a földön.

-         Ez meg ki? – kérdezte.

A Vikivel csak vállat vontunk. Mivel az emeletre nem tudtuk volna fölcipelni ezért bevittük az anyunak a szobájába, és az ágyra fektettük.

- Valakinek itt kéne maradnia és figyelni rá nehogy valamit elvigyen.

- Majd Viki itt marad. – mondtam.

- Most miért pont én?! – fakadt ki.

- Mert te ütötted le. – közöltem.

- De én nem akarok. Mi van, ha megtámad és megerőszakol. – mondta. Én meg nevettem.

- Bocsi de ez vicces. Pont téged fog letámadni, aki leütötte. Inkább félni fog tőled. – közöltem. A többiek meg a hátérben kacarásztak.

- Jó van, na vigyázok rá, de csak akkor, ha felvátva. – Egyezett bele Viki.

- Néha azért lenézek. – mondtam neki.

Mi többiekkel vissza fölmentük játszani tovább.

Gondoltam, hogy most már lemegyek megnézem Viki meg hozok föl egy üveg piát.

-         Nah mi a helyzet? – mentem oda és kérdeztem tőle.

-         Jó, hogy jöttél, mert már kezd ébredezni. – mondta.

-         Ne, hogy megint fejbe verd megint szegénykét. – poénkodtam. 

-         Hol vagyok? – szolalt meg a fiú.

-         Kivagy? – kérdezte Viki.

-         Tamás vagyok. – válaszolt és fogta meg a fejét ahol egy jó nagy dudor keletkezet.

-         Itt vagy náluk. Csak azt nem tudjuk, mit keresel itt? – kérdeztem.

-         Nem találkoztatok egy kis cicával? Mert elszökött a cicám és nem tudom, hol van? – kérdezte tőlünk a fiú.

-         De találkoztuk vele. Fönt van a szobámba a többieknél. – felelte.

-         Többieknél?! – csodálkozott a fiú.

-         Igen a barátnőknél. – mondta Viki és elmesélte a fiúnak mi történt.

-         Szóval én most egy csajos pizsama partiba csöppentem be?!

-         Fogjuk rá. – válaszolt Viki.  

-         Akkor én nem is zavarnék tovább, csak visszakaphatnám a macskámat. – mondta a fiú.

-         Gyere fel velünk a szobámba és visszaadjuk. – közöltem a fiúval.

Amikor fölértük az emeletre és nyitunk be a szobába és azon kapjuk magunkat, Vikivel és a fiúval, hogy egy halom párna és maci had zúdul felénk.

Ááááá… neeeee.. ááááá… neeee…

Mi meg persze nem hagytuk annyiban, és el kezdtük vissza dobálni a párnákat és a macikat. Tamás először csak fedezékbe vonult az ajtó mögé. De amikor látta, hogy túlerőben vannak ellenünk ő is beszállt. Egy darabig még dobálóztuk, amikor egyszer csak nagy nyávogásra lettünk figyelmesek. Viki sikeresen a nagy dobálózásban nem vette észre a macskát és rá lépett a farkára.

-         Szerintem most hadjuk abba a dobálózást mielőtt még a ház és mi is egybe vagyunk. – mondta Kinga.

De igaza volt és abba hagytuk, meg mindenki már ki volt a sok futkározástól. Tamás meg gyorsan odament és fölemelte a cicáját.

-         Csajok én megyek mert az anyumnak fogalma se lehet, hogy merre vagyok. – mondta a fiú.

-         Várj, kikísérlek. – kiabált utána Viki. És szaladt a fiú után én meg Viki után.

Amikor odaértünk az ajtóhoz. Viki megszólalt.

-         Bocsi, hogy fejbe vertelek, ha meg nem mondtam volna. – mondta tök cukin Viki.

Ha én fiú lettem volna, akkor biztos elolvadtam volna tőle.

-         Ok, semmi baj. Rendbe jövök. – válaszolt a fiú, és már nyomta volna le a kilincset, amikor Viki…

-         Várj! – kérte.

-         És bocsi a cicus miatt és köszi, hogy segítettél nekünk dobálózni. – fejezte be a mondókáját Viki.

-         Ne tőlem kérjél bocsánatot ez ügyben, hanem Morcostól. – felelt a fiú én meg jót kuncogtam rajta.

-         Ami meg a párna maci csatát illeti, azon jól szórakoztam. – folytatta további. – De most már tényleg ideje mennem. Majd még találkozzuk. – azzal kiment az ajtón és elment.

Mire vissza fölértük Vikivel a többiek már megcsinálták az alvóhelyüket és a hálózsák alatt heverészte és közben valamin kuncogtak.

-         Nah Viki volt búcsú puszi? – kérdezte Andy.

-         És ha volt, akkor mit kel irigykedned. – vágott vissza Viki.

-         Nem irigykedem, csak kérdeztem. Nem kell azonnal levenni a fejemet. – mondta viszonylag nyugodtan Andy.

-         A veszekedés helyett inkább beszéljük meg az iskolai bált, hogy most akkor mi lesz. – próbáltam a veszekedést lezárni.

De a megbeszélésből már nem lett semmi, mert Tündi meg a nővérkém már bealudt, úgyhogy úgy döntöttük Andy, Viki meg én, hogy inkább alszunk mi is.