"Boldog akarsz lenni? Akkor három dolgot tegyél: légy azokkal, akik megmosolyogtatnak, nevess annyiszor,ahányszor csak levegőt veszel, és szeress addig, amíg csak élsz."
Nincs már tizenéves lány Amerikában, de Európában se sok, aki ne ismerné Bella Swan nevét. De aki meg akarja érteni, ki is az a szép hattyú, akiért négy vaskos köteten keresztül vámpírok és vérfarkasok versengenek, annak előbb meg kell értenie, hogy ki az a Stephenie Meyer. Ez nem túlzás! Amikor egy nagy amerikai szórakoztatóipari hetilap megkérdezte őt, kiről mintázta Bella Swant, Steph nem habozott a válasszal. Ő maga volt a minta. Bella egy olyan normális és hátköznapi iskolalány, magyarázta, amilyennel manapság kevéssel találkozunk az irodalomban.
Egy 2006 augusztusában készült interjúban Steph így beszélt az Isabella Swan és a kamasz Stephenie Meyer közötti hasonlatosságokról: „Azt hiszem, van egy pár dolog benne az én tizenéves önmagamból – ugyanaz a szarkasztikus belső hang, ugyanaz a szégyenlőség és ingatag önbizalom, és még a fizikai megjelenésünkben is volt néhány azonosság…”
A Twilight saga írójának egyik rajongója azt mondta egyszer, hogy Stephenie könyveinek megjelenése „nagy ajándék” az életében. Ez talán közhelynek hangzik, de a mi esetünkben mégsem az. Stephenie-t bárki tekintheti ajándéknak. Hiszen őt is „a Jézuska hozta”, mint a legszebb ajándékokat.
Igen, Stephenie Meyer karácsonykor született. És bár véletlennek mindannyiunk életében vannak, karácsonykor születni nem akárkinek adatik meg. Igaz, attól még nem lesz senki világhírű, hogy karácsonykor született. Vagyis, ez a két dolog – karácsonykor születni, és még szerencsés csillagzat alatt is – még ritkábban jár együtt. Márpedig Stephenie Morgan-Meyerről alighanem mindkét dolog elmondható. Karácsonykor született, és szerencsés csillagzat alatt.
„Őrömmel tudatjuk, hogy december 24-én, karácsonykor megszületett kisbbik leányuk, aki a keresztségben a Stephenie nevet kapta.” Valahogy így szólhatott a rokonoknak és a szomszédnak küldött értesítés, mely 1973 telén hírül adta a kis jövevény érkezését. Az újszülött második volt a Morgan család leánygyermekeinek sorában. Keresztnevét édesapja, Stephen Morgan után kapta. Az anyakönyvben persze nem a Stephen, hanem annak nőiesített változata, a Stepheine került. Ezt az anyakönyvet azonban a mormon egyháznál vezetik, ami – mint látni fogjuk – egyátalán nem lényegtelen. Stephenie, vagy ahogy rajongói ismerik, Steph, sosem volt elégedett a nevével. Családnevét, mely egy betűvel éltért a szokásos Mayertől, keresztnevét pedig, mely az ugyancsak gyakori Stephanie-től tér el egy magánhangzóval, bizony számtalan esetben elírták. Persze, mióta viselőjüket szárnyra kapta a világhír, ez már nem olyan gyakori.
A mormonok egyébként keresztények, de egészen másképpen, mint a többiek. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházához tartozónak vallják magukat. Ennek a hovatartozásnak számos következménye lesz Stephenie életében. Még a magánéletében is. Elöljáróban csak annyit, hogy Steph soha életében nem ivott egy korty alkoholt sem, és soha egyetlen R-jelzésű (Korhatáros – A szerk.) filmet sem látott. Nem csak kislány korában. Soha!
A mormonoknak gyönyörű neogótikus templomaik vannak. Talán még azt is sokan tudják róluk, hogy övék a világ legjobb templomi kórusa. Ám ez kevés ahhoz, hogy megértsük, miképp lehetnek a Twilight-regények egyszerre érzelmesek és izgalmasak, szelídek és vadak. Ennek megértéséhez kicsit többet kell majd beszélnünk a mormonok történetéről és életmódjáról. Még ha Stephenie regényhősei általában nem is mormonok. Középiskolai osztálytársainak többsége sem ehhez a felekezethez tartozott. Az már az egyetemen volt, amikor Stephenie mormon fiatalokkal tanult együtt. Az Alkonyat hősei – Bella Swan, Edward Cullen, Jacob Black és a többiek – viszont mind középiskolások.
Ugye feltűnt mindenkinek, aki olvasta a Twilighet saga bármelyik kötetét, hogy Bella legfontosabb tulajdonsága között van a jóság, a szeretet és a másik iránti megértés? Szóval, hogy ez a lány tele van jó tulajdonságokkal. Márpedig Bellának ezeket az erényeit is mind a tizenéves Stephenie-től kellett örökölnie. Amikor Stephet egy újságíró megkérdezte, hogy ő maga a hit parancsára volt e olyan nagyon „jó kislány”, habozás nélkül rávágta:
„Hát persze! Olyan közösségben nőttem fel, ahol jó kislánynak lenni nem volt kivételes dolog. Nagyjából ezt várták el tőlem. És minden barátnőm jó kislány volt, és a fiú barátaim is jó fiúk voltak. Csupa nagyon kedves gyerek. És ez meghatározta a szereplőim jellemét is. Az én regényeimben nem sok rossz fiú van. És még a rosszfiúnak is általában megvan az alapos oka, hogy olyanok legyenek. És közöttük is többen megjavulnak a végén. Szóval én nem tartozom azok közé, akik minden rossznak látnak a világban.”
"Nem az a fontos,hogy meddig élünk,Hogy meddig lobog vérünk,Hogy csókot meddig kérünk és adunk,Hanem az, hogy volt egy napunk,Amiért érdemes volt élni..."
AJÁNLOM AZ OLDALT
