2. Vámpírok és szuperhősök

A kis Stephenie Morgan és testvérei fölöttébb szigorú erkölcsi intelmek és szabályok között nőttek fel. A Morgan házban bizonyos filmeknél és sorozatoknál eleve tilos volt bekapcsolni a televíziót. A mozi ritka esemény volt, s akkor sem azt jelentette, mint más amerikai gyerekek számára. Steph nem a Terminátor vagy A nyolcasok utas a halál típusú horrorfilmeken nevelkedett. Noha az Alkonyatban, majd a Twilight saga többi köteteiben egy halandó iskolalány és egy halhatatlan vámpírfiú szerelmét írta le, Stepheine Meyer soha nem látott vámpírfilmeket, és nem olvasott vámpírkönyveket.

E mögött nem kell feltétlenül vaskalaposságot, drákói szigort sejteni. A történet inkább arról szól, milyen fontos a mormon családokban a gyermekek egészséges lelki fejlődése. Ugyanilyen fontos szabály a vállalt feladat lelkiismeretes teljesítése is. Ezek néha óhatatlanul ütköznek. A vámpírok például, érthető okokból, Stephenie felnőtt életének és munkájának részévé lettek. Ezért saját bevallása szerint egyszer DVD-n belenézet egy vámpírfilmbe is, hogy lássa, hogyan ábrázolja ezeket az álőholt lényeket. Egy interjúban pedig kijelentette: szándékában áll valamikor megnézni a Bram Stoker Drakula című könyvéből készült filmet. Arra viszont semmilyen bizonyíték nincsen, hogy ezt meg is tette volna. Úgyhogy gondoljuk bele: az új évezred eddig legsikeresebb vámpírtörténetét olyan szerző írta, aki soha nem látott egyetlen horrorfilmet sem!

Ahhoz ő túl gyávának érezte magát, hogy horrort nézzen vagy horror könyveket olvasson. Ezzel szemben gyermekkorában rajongott a rajzfilmekért, ezen a műfajon belül is az X-Menért, és általában a szuperhősökért. Az X-Men a későbbiekben a Cullen család legendájának megalkotáshoz adott erős ihletet.

A mértéktartás a mormon családok életvitelének minden részére kiterjedt. A három Morgan kislány, még az elemi iskolában, de még a középiskolában sem próbálkozott olyasmivel, hogy dizájner farmerélt kuncsorogjon Candy mamánál. Pedig a mai napig a farmer a kedvenc öltözetük. Az akkoriban hihetetlenül népszerű Barbie babák sem kaphattak helyet a szobában. Azok végül is a legújabb öltözködési divatot reklámozták… A divatos játékok közül pedig csak E.T. , a földönkívüli szörnyecske lehetett bejáratos Morganékhoz. Mert azt az üzenetet, melyet Steven Spielberg filmrendező küldött ezzel a filmjével az amerikai gyerekeknek, Steph szülei is értelmesnek tartották: a kis űrlény, ha túl hosszú is a nyaka, ha valószínűtlen óriási is a szeme, barátnak pedig ellenségnek kell tekinteni.

A kis Stepheine-t és testvéreit a szülők igyekeztek megóvni a modern világ árt6almaitól. Azoktól, melyek oly sok fiatalt szolgált6atnak ki a drogdílereknek, a lánykereskedőknek és más bűnözőknek. A Morgan családban pedig Stephenie és Christian Meyer családjában is voltak tilalmak. Ám ezek nem feltétlenül feleslegesek. A felnőtt világban lehet vitatkozni azon, túlzás-e a teljes szesztilalom, noha az alkoholtól való tartózkodás még senkinek sem ártott meg. A gyerekek esetében ez aligha lehet vita tárgya.

Legszigorúbban változatában a mormon vallás tilt mindent, ami túlzásokhoz, szabadossághoz, kicsapongó életmódhoz vezethet. Tiltja mindenféle izgatószer és kábítószer használatát. Tiltja a kávé és más koffeint tartalmazó italok fogyasztását, de egy diétás Pepsi-Cola azért elfért Morganéknál a tejtermékek mellett a hatalmas, kétszárnyú fridzsiderben. És volt ott alighanem néhány doboz gyári jégkrém és fagylaltkészítmény is. Gyermekes háznál a torkoskodásnak ezek a legenyhébb formái nem elkerülhetők. Steph, akinek csinos lány és asszony létére voltak néhány problémái a vonalaival, ma már talán sajnálja, hogy rajongásig szeretett édesanyja nem volt ebben is szigorúbb egy picit…

A Cherry Coke-nak, ennek a különleges nedűnek, mely a kóla cseresznyeízű változata, Steph saját beismerése szerint, a mai napig nem tud ellenállni.

Ellenállt viszont egész eddig életében és minden könyvében a drogok, a házasság előtti szexuális élet és mindennemű szabadosság csábításának. Kis túlzással, azt a piros almát, amely az Alkonyat címlapján található, Stephenie sohasem szakította le. Hiszen az a bibliai tudás tiltott gyümölcsét, s persze Bella és Edward tiltott szerelmét jelképezi. Igen ám, de a Twilight saga nem erősíti, hanem elsöpri a tilalmakat, ha azok csak az emberek hétköznapi bizalmatlanságára épülnek, és olyan szerelmet tiltanak, mely tiszta érzelmekből fakad.

A mormon vallás előírásaihoz való erős ragaszkodás Stephenie esetében sosem elvakultságot jelent. Nem akadályozta meg például Stephenie-t abban, hogy a Muse együttes zenéjéért rajon. Ez a banda állította később az Alkonyatból készült film nagy slágerét. A 2006-ban megjelent Black Holes And Revelations című dalról van szó. A Muse angol együttes. És bizony arról is híres, hogy tagjai nem vetik meg az élvezeti szereket…

Steph viszonya a drogfogyasztáshoz nemcsak vallásos nevelés, hanem szüleitől karakter is kell. Ezt a karaktert Steph alighanem szüleitől örökölte és kapta. Az önmegtartózkodás – magyarázta egyszer, már befutott íróként a Time magazin tudósítójának – számára sosem volt valláserkölcsi kérdés. „Mi szabad akaratunkból cselekszünk, és ez nagy áldást számunkra Istentől. Ha az ember megbéklyózza önmagát valamilyen szenvedély, mondjuk a kokain által, voltaképpen a saját szabadságának egy részét veszíti el.”

Az erőszakmentesség kultusza pedig, melyet több-kevesebb sikerrel minden Stephenie Meyer-könyv hirdeti igyekszik, közvetlenül gyökeredzik a mormon egyház rövid, de izgalmas múltjában, melyről a későbbiekben még beszélnünk kell. A mormonoknak van okuk viszolyogni az erőszaktól. Őseik  a többnejűséget hirdették és gyakorolták. Emiatt üldözték el őket a keleti partvidékről. Véres leszámolás sorozata után telepedtek el az Utah állambeli Sóstó vidékén. Ez az állam a 19. század közepén még Mexikóhoz tartozott, és nem Amerikához. Az egyház mára már lemondott a többnejűségről, viszont ellenzi, mi több, tiltja az erőszakot. A köreiket tartozó családok számára pedig semmi nem olyan fontos, mint hogy gyermekeiket a békesség és a mértéktartás szellemében neveljék. Aki ezt nem tudja, az most rögtön tegye le a Twilight-könyveket, mert semmit nem értett meg belőlük. Vagy olvassa el őket még egyszer, figyelmesebben…

Most pedig térjünk vissza Morganék hartfordi házába. Mert a várost, amelyben Stephenie Meyer meglátta a napvilágot, Hartfordnak hívják.